Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-08 / 308. szám, péntek

Piaci kép esős időben [Molnár J. felvétele) Hosszú, szürke sáv az űt... EGY GÉPKOCSIVEZETŐ PORTRÉJA Nincs unalmas dolga a gépkocsive­zetőnek. Száguldó autójával járja az országutat. Mindig újabb és újabb tá­jat ismer meg. Vetélytársa, a baleset azonban árnyékként követi. Ha nem elővigyázatos, nem tartja rendben á kocsiját és ha a pohár fenekére néz, életével fizethet. Baleset... Ember­élet ... Milliós ká rok ... Megrázó ké pek ... A gépkocsiveze tök egy része mái­hadat üzent a köz lekedési balesetek­nek. Versenyeznek a baleset nélkül megtett kilométe rekért. Az egyik ilyen gépkocsiveze tő Fray Oszkár, a, galántai Autófor­galmi Vállalat dolgozója, aki 448 ezer ilyen kilométerrel dicsekedhet. i— Nem állíthatom, hogy gyermeki körömi vágya a sofőrködés. Erdész szerettem volna lenni — mondja Fray elvtárs —, a háború azonban keresz­tülhúzta számításomat. S mivel a gé-. pek vonzottak, letettem a gépkocsi­vezetői vizsgát. Negyvenhéttől sofő-. rösködöm. Tizenhat éve ül a volán mögött. Élőn szőr traktort, teherkocsit, majd autó­buszt bíztak gondjaira. A galántai Autóforgalmi Vállalathoz ötvenegy-i ben került. Jó pár éve a kiránduló-, autóbusszal jár. Sokat járt már ktilföl-. dön is. Hazánk nevezetességeit jól is-> meri. S amikor a gépkocsivezetők kör zött megbecsülésnek örvendett, elha­tározta, hogy megszerzi az autósze-i relői segédlevelet. — Szaktudás nélkül egy sofőr sem érezheti magát biztonságban a volán mögött — mondja határozottan. — Ma is rendszeresen látogatom az üze­mi munkaiskolát. Az ember mindig hallhat valami újat, aminek hasznát veheti. Élménye! felől érdeklődik valaki. Szerényen moso'vog s csak ennyit mond: Sok volt, nem tudom melyiket em­lítsem meg. Mert úgy van az, hogy a rosszra az ember nem szívesen gon-> dol vissza, a jót pedig nem akarja emlegetni... Végigsimítja homlokát. Hallgatása elárulja, hogy emlékeiben keresgél. A legszebb élmény — mondja —, amikor egy kéthetes kirándulásról jön meg az ember s a gyerekelt a karjaiba zárhatja. A volán mellett ülve is rájuk gondolok. — Baleset nélküli közlekedését mi­nek köszönheti? — A szerencsének — tréfálkozik, majd komolyra fordítja a szót. — A kocsim mindig rendben van. Ha valahol úton vagyok, minden meg­állónál megvizsgálom a kormányszer­kezetet, féket és az abroncsokat... Egy sofőrnek elővigyázatosnak kell lennie. Nemcsak magára, hanem má­sokra is vigyáznia kell. — Sör, bor és pálinka ... — Szolgálatban sohasem élek velük. Egyik sem jó barátja a sofőrnek. A sört (közönségeset) nyáron megiszom. Rá­kényszerül az ember. Vendéglátóipa­runknak kevés jó minőségű nem sze­szes ital áll rendelkezésére. Ezen se­gíteni kellene. A garázs udvarának végéből nevét kiáltják. Bocsánatot kér, s eltávozik. Az egyik olajosruhás sofőr hangosan, úgy hogy az idegen is hallja, meg­jegyzi: — Oszkár diszpécsert helyettesíti. Mindenütt megállja a helyét. Fray Oszkárt talán így lehet jelle­mezni, amint az olajosruhás sofőr mondotta. Megállja a helyét minde­nütt. „Csak a napot lehetne egy pár órával megtoldani" — mondogatja sokszor. Nem futja mindenre idejé­ből. Odahaza, Nádszegen a HNB tag­ja s bántja, hogy gyakori távolléte miatt nem tud elég aktív munkát vé­gezni. — A kocsimat kérték el — mond-; ja, mikor visszaérkezik. Nem szíver sen adom. Száztízezer kilométert tet-i tem vele minden nagyobb javítás nél­kül. Középjavítást kellene kapnia, de olyan Jó állapotban van, hogy 45—50 ezer kilométert még kibír. Ha valakinek az ország bármelyik részében a GA 00—98-as rendszámú autóbusszal kell utaznia, bátran, gond­talanul élvezheti a kirándulást. Fray Oszkárnál biztos kézben van a volán, A megyercsi hat ár bar, Ritka szép ősz az idei, ked­vez a betakarításnak. Szinte a nya­rat idézi a verőfényes délután, csak a határ arculata mutatja, hogy bizony már vége felé járunk az ősznek. A Bálványt Állami Gazdaság me­gyercsi részlegén népes asszony­sereg, fiatalok, öregebbek sütké­reznek a napon. No nem kell azt gondolni, hogy csak úgy tétlenül töltik az időt. Szorgos kezük nyo­mán egyre apad a kukoricahegy a hátuk mögött, a megtisztított csö­vekkel egymás után telnek meg a kosarak. Amott tovább is „fosztó" van, de ott már nagyüzemibb módon megy a munka. Két kombájn járja egyik végtől a másikig az óriási kuko­ricatáblát. A járművek alig-alig győzik elhordani tőlük a kukorica­csöveket meg a silóba a szárát. A csallóközi rónán messze nyúlik a gazdaság kukoricása, 168 hek­tár volt összesen, maidnem 90 hek­tár vár még törésre. Igyekezniük kell. hogy a tó időt kihasználva veszteség nélkül betakarítsák. An­nál inkább szükség van erre, mert az idei termés nem fizet a leglob­ban. 40 mázsára számítanak átla­gosan hektáronként. A gazdaságot átszelő úton egy­mást érik a tehergépkocsik. Szál­lítják a cukorrépát az átvevőhely­re. Kollár Gyula, a gazdaság veze­tője elégedetten mondja a tova­haladó gépkocsik félé. intve: — Ha a kukorica nem is a leg­jobban, a cukorrépa annál jobban fizet. Lám, mily nagyra megnőt­tek. A gazdasági épületek mögötti táblára mutat, amelyet szinte el­borít a halomba rakott cukorrépa. — Azon a harminc hektáros táb­lán 600 hiázsa termett hektáron­ként. A többin „gyengébb" a ter­més, de így is 390—400 mázsa átlaghozamra számítunk. — Annak örülök, hogy a cukor­répával a JRD-t f szövetkezetet j lepipáltuk — szól közbe elégedett mosollyal az arcán Barát Miklós növénytermesztési csoportvezető. — Mert nekik ts termett ám az egyik táblán úgy 500 mázsa hektá­ronként. — A trágya, de főként az istál­lótrágya az az igazi gazda — vallfa meggyőződéssel Kolár Gyula. A lói megtrágyázott föld fizet igazán .,. Tavaly a földterület több mint egynegyedét trágyázták meg, az idén is legalább ennyit akarnak. Az istállótrágya mellé már mint­egy 2000 köbméter komposztot ké­szítettek. Nagy gondot fordítanak az őszi mélyszántásra. 300 hektár már felszántva várja a telet, a töb­bit folyamatosan szántják fel, úgy ahogy a termés bekerül róla. Eddig 30 hektár földet már negyedszer is felszántottak, mert az idei terméseredmények azt mutatják, hogy a föld nagyon megfizet ezért a külön gondoskodásért. A frissen szántott fekete baráz­dák felett suhan el a langyos őszi szellő, a szépen kikelt zöldellő ve­tések fürödnek az őszi nap suga­raiban. Az emberek még az idei termés utolsó részét takarítják be a határból, de a föld nagy részén már a jövő évi termés sarjad. Gál László Bajoka bölcsődék körül Családi okból A mama és a fia hazaérkeznek • A papa a konyhába költözik 0 Bölcsödébe a gyereket... de hová? • Játsszunk detektívesdit « Mire jók az összeköttetések O Egy kis statisztika • • Próbáljuk talán így Fiatal házasoknak gyermekük szü­letik. A mama a kórház csendjében boldogan olvasgatja a jókívánságok­kal teli táviratokat és gyömöszöli a beföttesüvegbe a virágcsokrok özö­nét. Az ifjú papa boldogan újságol­ja a kíváncsi kollégáknak: — Háromhatvanat nyom a gyerek, ötvenkét centi hosszú... És teljesen rám hasonlít. Aztán a mama és a fia hazaér­keznek! Mikor becsukódik az ajtó az utolsó látogató után, az ifjú szülők boldo­gan hajolnak a rózsaszín baba fő­ié... A gyereksírás az első hetekben muzsikaszónak tűnik az elbűvölt szü­lőknek. — Sőt, még az sem zavarja őket, hogy a lakás pelenkaszárítóvá változik. Csak amikor már kissé bele­élték magukat az új szerepbe, kez­dik észrevenni a dolgok hátrányait. A paj>a egyre idegesebben viseli el „a jövendő nemzedék büszkeségé­nek" hangoskodó modorát és végül kiköltözik a konyhába. A mama szabadsága is letelik és lassan azon kezdenek töprengeni, ml lesz a gyerekkel. A nagymamára nem számíthatnak, mivel a beteges nagy­papát kell gondoznia és mindketten nem költözhetnek a fiatalok amúgy is szűk lakásába. így tehát egy megoldás marad. Bölcsődébe kell vinni a gyereket. Bölcsődébe? Igen ám, csakhogy az nem olyan egyszerű, amint ezt a sok szaladgálás közepette lassan megértik a szülők. Végül ráébred­nek, hogy „protekció" nélkül nem megy! Megkezdődik egy detektívre­gény életváltozata, amelyben a szü­lők és ismerőseik mindenáro-n olyan vaiakit keresnek, aki el tudná helyez­ni gyermeküket egy bölcsődében. A végén akad is egy barátnő, s egy „is­inerőse" segítségével sikerül „bedug­ni" a gyereket a város túlsó végén levő gyermekgondozóba. Igen ám, de miért kellett ehhez protekció? Beszédes statisztika Az 1962-es év végéig 386 bölcső­de épült Szlovákiában. Ezekben 13 629 gyermek fér el. Közben több mint 12 ezer további dolgozó anya követe­li gyermeke elhelyezését. És ez a számi távolról sem fejezi ki a tény­leges szükségletet. Vegyük például Bratislavát. Itt több mint 11 ezer három éven aluli gyermek él. A vá­ros 63 bölcsődéjében viszont csak körülbelül két és félezer a hely. Itt a bölcsődék kapacitása 96,9 száza­lékra van kihasználva, holott az ál­lami norma csak 85 százalékot enge­délyez. És a ki nem elégített kérvé­nyezők száma ez év augusztusáig meghaladta a 2700-at. Minden évben újabb 3 és félezer csecsemő születik, s ezek fele igényt tart a bölcsődére. Ezzel szemben' az évi terv 250 bölcsődei hely fel­építésével számol. (És mint azt éven­te tapasztaljuk, még ezek e beter­vezett bölcsődék sem épülnek fel. Košicén például az építők ez Idén négy bölcsődével maradtak adósak.) Ha az eljövendő két évben felépülő bölcsődék férőhelyét — összesen IDŐSZERŰ KÖZGAZDASÁGI KÉRDÉSEK A vegyipar szerepe népgaz Ä vegyipar hazánkban az ipar ** széles anyagi bázisává, a mező­gazdaság fejlődésének és az életszín­vonal emelkedésének egyik legfonto­sabb tényezőjévé válik. A vegyipar jelentőségét népgazdaságunk további fejlődésében pártunk XII. kongresz­szusa ama határozatában fejezte ki, mely szerint a vegyipar az elkövetke­zendő években a csehszlovák népgaz­daság egyik vezető ágává fejlődik. Vegyiparunk elsődleges feladata a műtrágya és a mezőgazdasági vegy­szerek, a műszálak, a műkaucsuk. a műanyagok gyártásának lényeges nö­velése. Az utóbbi években gyors fejlődés­nek indult a vegyiparunk. 1955—1962 között átlagos évi növekedése 11.5 százalék volt. Jelentős üzemeket épí­tettünk, s további termelőegységek létesülnek például az olajfinomításra a bratislavai Slovnaftban, a műanya­gok gyártására a novákyl és a žiiinai Wilhelm Pieck Vegyi Üzemben, a mű­szálak gyártására Humennén, a nitro­gén műtrágya és műkaucsuk gyártá­séra Vágsellyén. anorganikus kémiánk feljesztésére a Pűfchovi Május 1. Gu­migyárban A legközelebbi években Smolenicén és Dél Szlovákiában fes ték- és lakKgyártó üzemek építését kezdik meg. Az utóbbi helyen már a közeljövőben cellulóz és papirkombi nát, valamint műfonalat gyártó kom­binát épül. Az alapnyersanyagok Szovjetunió­ból való behozatala szempontjából az előnyös földrajzi fekvés, a hazai nyersanyagok kihasználása, az elegen­dő vízforrás, valamint a szabad mun­kaerő reális feltételeket teremt Szlo­vákiában a vegyiparnak az országos átlagnál gyorsabb fejlődéséhez. Így 1965-ig 1960-hoz viszonyítva vegyipa­runk termelése csaknem megkétsze­reződik, Szlovákiában pedig 170 szá­zalékkal növekedik. E z az óhajtott fejlődés azonban elképzelhetetlen lenne a Szov­jetunió közvetlen segítsége nélkül. Már jelenleg is nagy mennyiségű nyersolajat kapunk a Barátság-kőolaj­vezetéken, amelynek feldolgozásával a Slovnaftban benzint, naftát, fűtő­olajat és egyéb termékeket nyerünk. A nyersolaj további feldolgozásával a legközelebbi években műanyagok és műszálak gyártásához szükséges alapnyersanyagokat nyerünk, s ezzel megteremtjük petrokémiai termelé­sünk alapját. A nitrogén műtrágya és a műkau­csuk termelésének fejlődése Szlová­kiában a földgáz feldolgozásán ala pul, amelyet szintén a Szovjetunióból kapunk majd. A Vágsellyén épülő • vegyikombinát jelentős mértékben hozzájárul majd ahhoz a célkitűzés­hez, hogy mezőgazdaságunk fejlődése érdekében 1970-ig el kell érnünk az egy hektár mezőgazdasági földterü­letre eső 200 kilogramm műtrágya­fogyasztást tápanyagban kifejezve. Az elmondottakból kitűnik, hogy a legközelebbi években kedvező felté­telek lesznek hazánkban, de főleg Szlovákiában a vegyipar fejlődésére. Ezzel egyszersmind reális előfeltéte­lek adódnak a többi népgazdasági ág jelentős fejlődésére. így az 1965-ig többszörösére növekvő nitrogén-, fosz for- és kombinált műtrágya és mező gazdasági vegyszertermelés a mező gazdasági termelés lényeges növeke dését biztosítja. Másrészt az olajfel dolgozás jelentős növekedésével má jelenleg is nemcsak elegendő mennyi ségű hajtóanyagot, fűtőolajat és ke nőanyagot biztosltunk, hanem az el következendő években ezen az alapon hatalmas műanyagtermelés jön létre amelynek nagy jelentősége abbai lesz, hogy a műanyagokkal fokozato san helyettesítjük főleg a gépiparban az építészetben, a közszükségleti Ipar ban a hagyományos nyersanyagokat A műanyagok tulajdonságaik révén sok esetben nemcsak egyenértékű he lyettesítői az eddig használt színes fémeknek, hanem jobbak is azoknál, A gumiipar továbbfejlődése szempont jából hasonlóképpen nagy Jelentősége van annak, hogy e szakaszqp is tért hódítanak a műanyagok. Például a gumiabroncsok és a szállítószalagok gyártásánál az eddig használt visz­kóz- és gyapotkeverékeket poliamid­kord és más kaprolaktonból készült termékek váltják majd fel. Felhaszná­lásuk jelentős mértékben növeli a gyártmányok élettartamát. A vegyiparban a termelés növelése mellett a termékek minőségére kell fordítani a fő figyelmet. Kutatómunká­val új termékfajtákat kell létrehozni, amelyek közül jelenleg a legfonto­sabb a tudományos kutatómunkához annyira szükséges tiszta vegyszerek előállítása. A hogyan az a felsoroltakból lát­ható, a vegyipar hazánkban, de különösen Szlovákiában, nagy fejlő­désnek indult. Jelentőségének helyes értékelése rövid időn belül kedvezően tükröződik majd vissza az egész nép­gazdaság eredményeiben. A vegyipar termékei ugyanis lényegesen befolyá­solhatják fizetési mérlegünket, azzal, hogy fokozzuk kivitelünket olyan ter­mékekből, amelyek iránt külföldön nagy a kereslet, míg a hazai terme­lésben olyan termékeket biztosítunk, amelyeket eddig külföldről, éspedig jelentős mértékben a tőkés országok­ból hoztunk be. MAGULA JOZEF mérnök a Szlovák Tervbizottság vegyipari osztályának vezetője 467-et — összehasonlítjuk az Igény­lők számával, akkor látjuk, hogy évente 750 gyermek marad bölcsőde nélkül. Ezért kell egy gyermek elhe­lyezéséhez „protekcié". Akinek nincs protekciója A bratislavai Nemzetközi Nőnap­üzem üzemi szakszervezeti bizottsá­gának helyiségébe fiatal asszony lép be. — Nos, máris munkába? — üd­vözli őt Partlová elvtársnő, az ÜB elnöke. — Sajinos, nem. Beteges a gyerek. Nincs kire hagynom, tehát úgy dön­töttünk férjemmel, hogy itthagyom a gyárat és otthon maradok. — Nem sajnálja? — Dehogynem, szerettem a mun­kámat. Meg a pénz is kellene. De hát mit tegyünk? ... Persze, ha len­ne hely a bölcsődében.. . Az elnöknő a fejét rázza. Nem. Sajnos, nincs! A 28 férőhelyes üzemi bölcsődébe máris 35 gyereket töm­tek be, több már sehogy sem fér el. A fiatal mama tehát „családi okok­ból" kilép a munkából. — Látja, m így megy nálunk majd minden nap — mondja az elnöknő. Sajnos, sokszor a legjobb szövőnő­ket, bedolgozott, szakképzett, sőt kitüntetett dolgozónőket veszíti el így a gyár, ami persze nagy anyagi károkat is jelent. Hasonló a helyzet Szlovákia számos gyárában, ahol nők dolgoznak. Gazdasági életünkben a női mun­kaerőkre egyre nagyobb szükség van. Évről évre több asszony mun­kába lépésével számolnak a tervek. Sokkal több bölcsődére lenne szük­ség. De az építészeti tervekben ez­zel nem számolnak. így tehát elér­keztünk ahhoz a gordiuszi csomóhoz, amelyet csakis azok tudnak ki­bogozni, akiknek elsőrendű érdekük, hogy dolgozó asszonyaink jól, tehát gond nélkül teljesíthessék munkafel­adataikat. Miért nem építenek bölcsődéket a gyárak? — tódul szánkra a kérdés. Hisz sok az olyan gyár, mint például a trnavai Figaro, a košicei Magnezitüzem, a Szlovák Nemzeti Felkelés nevét vise­lő üzem Banská Bélán és sok továb­bi, ahol megvannak a kellő anyagi eszközök, de mivel nincs építőosztá­lyuk, hát nem építkezhetnek. Ezért sok helyen — csakhogy ne vesszen el a pénz — üzemi nyaralókat (ví­kendházafcat) vásárolnak. Aztán már senki sem törődik a bölcsőde kérdé­sével. Nagyon ritka az olyan eset, mint az érsekújvári Svit üzemben, hogy a készen vett nyaralót sok költséggel bölcsődének rendezték be. Ez az e-set elgondolkoztatta a Szlo­vák Nőbizottság dolgozóit. Ha vl­kendházakből bölcsődét lehet csinál­ni, miért ne gyártana valamelyik üzem bölcsődéket. A sok kérdezős­ködés, utánajárás és intervenció után sikerült elfogadható megoldást találni. A turanyi Drevona fafeldolgozó üzem vezetősége hajlandó a jövő év­től kezdve összeállítható bölcsődé­ket gyártani. A terveket már kidol­gozták, s az Iskola- és Egészségügyi Minisztérium ezeket jóvá Is hagyta. A terv szerint egy 45 férőhelyes böl­csőde vagy óvoda az összes alapmun­kálatokkal, valamint a szerelési munkákkal együtt kb. 450 000 koro­nába kerülne. Ha azonban az üzemek dolgozói — mondjuk társadalmi mun­kában — megásnák az alapokat és elvégeznék « szerelőmunkákat is, akkor a bölcsőde osak kb. 250 000 ko­ronába kerülne. Ahhoz, hogy a terv életbelépjen már csak az kell, hogy a Szlovák Tervbizottság jóváhagyja a Drevona új gyártási tervét. Á legfontosabb pedig, hogy a gyárak érdeklődést ta­núsítsanak ez Iránt az új, összeál­lítható bölcsőde iránt és mielőbb el­küldjék megbízottjaikat Turanyba, ahol megtekinthetik majd a proto­típusokat és megrendelhetik őket. Szükséges, hogy az érdekelt gyárak munkásai, Illetve munkásnői is nyo­mást gyakoroljanak az illetékesekre! ROMAN ILONA CSAK JÓ MINŐSÉGŰ ARUT A bardejovi Aug. 29 Cipőgyár dol­gozói az elmúlt negyedévben figyel­müket elsősorban a termékek kiváló minőségére fordították. Eredménye­sen, 100,5 százalékra teljesítették az exporttervet, ami pénzértékben kife­jezve 15 millió KCs-t jelent 352 ezer korona értékű megtakarítás! értek el s felajánlásaikat nemcsak teljesítet­ték, hanem 10 százalékkal túl is szár­nyalták. -k­(JJ SZÖ 4 * 1363. november 8.

Next

/
Thumbnails
Contents