Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-07 / 307. szám, csütörtök

~r~~lste tíz óra körül érkeztünk a Kremlbe. Lenint és KrupszJĽJ kaját otthon találtuk. Háziruhában voltak, Lenin régi lüszter kabátot, Krupszkaja babos kartonruhát viselt. Apámnak" fontos és titkos megbeszélni valója volt Leninnel. Bementek az egyik szobába, mt meg Nagyezsda Konsztantyinovnával a konyhában maradtunk. Valamit foltozott, s én közben elmeséltem, hogy s mint éltem, mióta nem találkoztunk. Később Vlagyimir Iljics és apám kijöttek. — Nohát — nohát! — szólt még hátra apának Vlagyimir Iljics az ajtóban és megrázta a fejét, mintha valamilyen gondolatot próbálna elűzni magától. Nem ült le mindjárt az asztal mellé, járkált a konyhában, majd megpenderített egy széket, lovagló ülésben elhelyezkedett rajta, karját a támlán nyugtatta. Hadi kérdésekről faggatta apámat. Gyors ütemben folyt a beszélgetés. Vlagyimir Iljics szűkszavúan kérdezett: ki? hol? hogyan? mikor? menynyi? A válaszok meghallgatása után sokszor haragosan kifakadt. Először a déli fronthelyzetről tárgyaltak. Nyilvánvalóan mindkettőjüket igen aggasztotta. Aztán az újonnan kinevezett hadseregfőparancsnok, Szergej Szergejevics Kamenyev került szóba. — jó benyomást tett rám — jegyezte meg Vlagyimir Iljics. — Amikor nálam tárt, azt a gondolatot fejtegette, hogy a polgárháborúban a hadi cselekmények jelentik a politika első eszközét, s most ez a fegyveres politika tör utat magának. Érdekes, alkalmazása ez a klausewitzi tételnek, mely szerint a háború a politika folytatása. Vlagyimir Iljics egy Ideig hallgatott, majd hozzáfűzte: — Csakhogy hadászati szakembereink, még a legjobbak is, mivel álló háborúhoz szoktak, hajlamosak arra, hogy öncélúan, s ne a győzelemé -t harcoljanak. De Kamenyev tisztában van ezzel... Később a polgárháborúban kiemelkedett új hadvezérekre — Bljuherre, Azinra, Cseverevre, Bugyonnijra terelődött a szó. Vlagyimir lljicset nagyon érdekelték a hadműveletek, amelyekben megnyivánult ezeknek a népből jött vezéreknek esze és találékonysága. Apám lelkesen beszélte el, milyen agyafúrtan vezette Bugyonnij nemrég alakult lovas seregét a sztyeppéken. Körök, nyolcasok vonalain mozgatta a sereget, amivel éhezésre, szomjazásra kényszerítette a nyomát követő ellenséget, miközben az ő lovas seregét mindig hozzájuttatta élelemhez és vízhez. A 'helyzetváltoztatásokai rendszerint éjjel, ~hűvösben hajtatta végre, az ellenség pedig arra kényszerült, hogy nappal, forró napsütésben mozogjon.Szóba kerültek az új hadviselési formák is, amelyeket az új forradalmi katona és hadvezér alakított ki, amelyek a proletárháborút folytató új hadsereg új körülményei között keletkeztek. Volt miről beszélniük! Hiszen a maga hadseregét megalkotó nép minden okosságát, ötletességét belevitte a harcba ... /

lyen beszélgetésben telt el az este. Már távozni készültünk. De ekkor Vlagyimir Iljics mosolyogva pillantott Nagy ezsda Konsztantyinovnára /megengedi vagy nem?/, s megkérdezte apámtól: — Mi volna, Szergej lvanovics, ha élnénk az alkalommái — hisz ma már aligha dolgozik tovább —, s áthívnánk Krasznyikovot kicsit muzsikálni? Nagyezsda Konsztantyinovna beleegyezett. Telefonáltak Krasznyikovért. O a II. Internacionálé tdején a genfi bolsevik csoport egyik tevékeny tagja volt. 1919-ben a Kremlben lakott, s öt perc múlva már meg is jelent hegedűjével a kezében. Megérkezésével teljesen megváltozott a hangulat. Francia sanzont dúdolgatva lépett be, apám nyomban csatlakozott hozzá. Vlagyimir Iljics és Nagyezsda Konsztantyinovna összenéztek, majd hangos kacagásba törtek ki. A dalocska, úgy látszik, valami nagyon mulatságosra emlékeztette őket. S egyszer csak mind a négyen, egymás szavába vágva, Genfről kezdV tek beszélni. Visszaemlékeztek Martovra, Plehanovra, az emigránsok heves vitáira kis étkezdéjükben, a 11. Pártkongresszus után a mensevikekkel folytatott elkeseredett harcra. Felidézték a harc különféle, néha tragikus, néha komikus mozzanatait.. Nagyezsda Konsztantyinovna az ő szobájába invitált bennünket. Vlagyimir lljiccsel ketten leültek a díványra. Krasznyikov fölemelte a vonót, és kérdőn nézett apámra. 0 bólintott, s Krasznyikov belekezdett a Bajazzók prológusába. Vlagyimir Iljics hátradőlt, bal kezével eltakarta szemét. Látszott, hogy egész lényével a zenehallgatásba merült. Az egyetlen hangszer persze nem pótolhatta a sokhangú zenekart. De Krasznyikov jól • hegedült, s főképp valamennyien úgy ki voltunk éhezve a zenére, hogy nagyon élveztük játékát. A nnál a részletnél, amelynél /I felgördül a függöny, s megjelenik a prológust éneklő színész, apám énekelni kezdett. Anyám és apám barátai gyakran meséltek történeteket arról, hogy milyen sikereket aratott apám a hangjával. Az egyik történet arról, szólt, hogy jöszerepekre akarták szerződtetni a pétervári Marinszkij színházba Ezen az estén Vlagyimir lljicsnél csendesen, halkan énekelt. A nyitott ablakon át kiláttunk a csillagos égboltra. így hallgattuk végig az egész áriát, már csak az utolsó mondat következett. Ekkor felugrott apám, Vlagyimir Iljics elé lépett, és teljes hanggal, szenvedéllyel énekelte a prológus befejező mondatát: — Kezdődik hát! Az érzések és gondolatok oly nagy erejét vitte bele, hogy számunkra nem tragikus sorsok történetének bevezetését jelentette, hanem egészen más prológust, egészen más eseményekhez ... A MI EGYETEMÜNK A bban az Időben a Szverdlovról /§ elnevezett Kommunista EgyeZjL temre jártam. A jelenlegi Csehov utcában, a mai Komszomol-színházban volt a székhelye. Az épületet valamikor a Nagykereskedők Testülete emelte. Magunk között csak Szverdlovkának neveztük egyetemünket. Rendeltetését Lenin így határozta meg: „... néhány száz munkást és parasztot kell idegyűjteni, s megadni nekik a lehetőséget, hogy néhány hónapig rendszeresen tanuljanak, átvegyék o szovjet ismereteket, és innen induljanak el együtt, szervezetten, összeforrtan, öntudatosan irányító munkára, a még megmaradt óriási hibák kijavítására ..." „Csodálatos a mi Szverdlovkánk, amikor szabadon, zavartalanul letelep szünk a székekre, amelyeken nemrég még kövér kereskedők üléseztek ..." — így hangzott az akkori régi időkben szerzett „ódánk" első mondata. Igen, csodálatos látvány volt: beesett arcok, égő szemek, gyűrött kő' Az írónő édesapja. Sz. I. Gu szev 1806 ban lépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába. A szóban forgó időszakban a Forradalmi Haditanács tagjaként működött. penyek, borzas legények, fiúsra nyírt hajú lányok, szorosra fűzött derékszíjak ... Mindörökké éhesek, hónuk alatt agyonforgatott füzeteket szorongatlak ... Munkanapunk reggel héttől jóval éjfél utánig tartott. Előadással kezdődött. Utána gyakorlati fo'glalkozás, majd egyéni tanulás következett. Ké sőbb gyűlésekre, önkéntes munkacsoportokhoz mentünk beszédeket tartani. Este énekeltünk, beszélgettünk, vitatkoztunk. Egy-egy tanfolyam három hónapig tartott. A hallgatók többségükben alig-alig írástudó munkások és parasztok voltak. De a műveltebbekre is az újdonság erejével hatott mindaz, amit itt hallottak. Az előadásokat olyan párttagok tartották, akik bizonyos ismeretkörben a legnagyobb tudást halmozták fel. Néhányuk kivételével, nem voltak tudósok, vagy tanárok s kiterjedt, néha enciklopédikus ismereteiket „börtönegyetemeken" szerezték meg. Az előadások számára rendkívül túlterhelt munkaprogramjukból szakítottak ki néhány órát. A legkiemelkedőbb eseményt számunkra Vlagimír Iljics Lenin „Az államról" című előadása jelentette. Rég tudtuk, hogy sor kerül majd rá, sőt a tanterv alapján azt is, hogy július 10—12 táján tartja meg. De aggódtunk: eljöhet-e vajon Vlagyimir Iljics? Moszkva súlyos napokat élt akkor át. Május és június folyamárf Kolcsak elfoglalta Uja kormányzóságot. Onnan kellett volna gabonának érkeznie a moszkvai munkások részére. Azután Gyenyikin elvágta Ukrajna legtermékenyebb vidékeit. Moszkva kenyér nélkül maradt. Fenyegetővé vált a helyzet. De mindennek ellenére július 11-én, a kitűzött napon és órában Vlagyimir Iljics megtartotta előadását• a Szverdlovkán! Előtte való nap közölték velünk, hogy Lenin eljön. Akkoriban szégyenletes dolognak tartottuk a ruházattal, a külsővel való törődést. Ezúttal mégis mindenki rögtön nekifogott rendbehozni magát. Megfoltozták a szakadt ruhaújjak könyökeit, kitakarították a csizmákat, fehér gallérokat, gombokat varrtak fel. Az előadótermet ragyogó tisztára kitakarítottuk, a kat drára virágcsokrot helyeztünk. Az épület főbejáratánál külön bizottság" ffarákozott, hogy ünnepélyes beszéddel- •köszöntse Vlagyimir lijicset. Ámde mialatt a bizottság tagjai izgatottan dobogó szívvel lesték, hol és mikor tűnik jel Vlagyimir Iljics, ő csendesen, feltűnés nélkül megérkezett az egyik mellékbejárathoz, felment az egyetemen dolgozó elvtársak hoz, elbeszélgetett velük, kikérdezte őket, hogyan tanulnak a hallgatók, miképp élelmezik őket. Aztán bejött a terembe. A marxi államelmélet ragyogó kifejtése volt az előadás, amelyet aznap tőle hallottunk. Szinte lehetetlen most elképzelni, hogy olyan időben foglalkozott ezzel, amikor a szovjetállam, már ki tudja hányadszor, halálos ve szélyben forgott, amikor Londonban a Downíng Streeten éppen összekovácsolták a tizennégy állam tömbjét, hogy keresztes hadjáratot indítsanak a szovjetállam ellen, és vezéreik tér képek fölé haioiva már azt számítgatták, hogy mikor kerül sor Moszkva bevételére. Ilyen időben Lenin ezzel fejezte be előadását: „Remélem, erre a kérdésre a következőkben — s nem egyszer még — visszatérünk". Előadás után Vlagyimir Iljics átment a szomszéd szobába. A hallgatók nyomban körülrajzották, elhalmozták a fronthelyzetre, a III. Internacioná léra, Moszkva kenyérellátására vonatkozó kérdésekkel. Nemcsak azért kérdeztük mindezt Vlagyimir Iljicstől, hogy mt magunk tudjuk, hanem azért is, hogy szavait közvetíthessük a moszkvai munkásoknak, akik előtt valamennyiünknek nap mint nap fel kellett szólalnunk. F

lagyimír Iljics minden egyes kérdést figyelmesen meghallgatott és válaszolt rá. Végül pedig ezzel búcsúzott tőlünk: — A helyzetünk nehéz, rendkívül nehéz, s számunkra a jő kiút, sőt az egyetlen kiút: a legszélesebb tömegek közé menni, s nyíltan elmondani ne kik, hogy minden oldalról be vagyunk kerítve, hogy a Vörös Hadsereg véréi ontja, hogy türelemre, erőfeszítésre van szükség, még egy ugrásra az éh ségen, a nyomorúságon át — és győ zünk. Ha megmagyarázzátok a népnek a teljes igazságot, ha megnyitjátok előtte a szovjethatalom lelkét, az éhező orosz munkások csodát művel nek majd, és a világ minden ragadó zójávál birokra kelve, megmentik Szovjet Oroszországot. Ez csoda lesz. de ez a csoda meg fog valósulni... SZÁNTŰ IRÉN fordítása Az „ideiglenesek" utolsó órái (Naplót öredé k) Az alábbiakban részletet közlünk A. V. Liverovszkijnak, a KerenszklJkormány utolsó közlekedésügyi miniszterének naplójából, melyben megörökítette 1917. október 25-ének sorsdöntő eseményeit. 7 ÚRA 45 PERC. Megérkezett Manylkovszkij és a kézigránátokkal kapcsolatban a junkereket emlegette. Az oranienbaumi iskola már engedélyt kapott a forradalmi bizottságtól és eltávozik. A petyergofi iskola most várja az engedélyt. Konovalooot lehívták, vele ment Tyerescsenko is. 7 ŰRA 10 P2RC. Tyerescsenko viszszatért és Ko tovalov nevében lehívott bennünket. Konovalov dolgozószobájában gyűltünk öSsze. Közölték, hogy két küldött ultimátumot hozott a forradalmi bizottságtól. Megadást követelnek, húsz percnyi gondolkodási időt adnak. Utána az Auróráról és a PéterPál erődből tüzet nyitnak a Téli Palotára. Telefonáltak Kiskinnek. 7 ÖRA 15 PERC. Megjött Kiskin és Rutyenberg. Szüntelenül csengett a telefon, hol az egyik hol a másik minisztert hívták. Vergyerevszkij telefonon a Centr o flottal beszélt. Átmentünk a miniszterelnök kabinetfőnökének irodájába, hogy ne zavarjon a telefon. Egyöntetű határozat született, hogy nem válaszolunk az ultimátumra, a Téli Palotában maradunk és ellenállunk. Küldöttség érkezett a junkerektől. Tudni akarjak az ideiglenes kormány álláspontját. Kiskin, Gvozgyev és Konovalov tárgyal velük. ULTIMÁTUM: „Munkás- és katonaküldöttek pétervári tanácsa melletti katonai forradalmi bizottság. A munkás-*és katonaküldöttek pétervári tanácsa melletti katonai forradalmi bizottság határozatával megfosztotta az ideiglenes kormányt hivatalától. Minden hatalmat a munkásés katonaküldöttek pétervári tanácsa vesz át. A forradalmi csapatok körülzárták a Téli Palotát. A Péter-Pál erőd, valamint az Auróra, az Amur és más hajók ágyúi a Téli Palotára és a vezérkar épületére irányulnak. A kato-. nai forradalmi bizottság nevében ajánljuk az ideiglenes kormány tagjainak és az alá rendelt csapatoknak, hogy kapituláljanak. Az ideiglenes kormányt, a vezérkar éi a főparancsnokság tisztjeit letartóztatjuk, a jun-. kereket, a katonákat és alkalmazottakat lefegyverezzük, majd személyazonosságuk megállapítása után szabadon engedjük. Húsz percet adunk önöknek a válaszra. Válaszukat küldöncünknek adják át. Az ultimátum 19 óra 10 perckor jár le, utána azonnal tüzet nyitunk. A kórház kiürítését az ultimátumban meglelölt határidőn belül kell lebonyolítani a Millionnaja utcán. A választ a küldöncnek adják át. Antonov, a katonai forradalmi bizottság elnöke. G. B., a Péter-Pál erőd komisszárja. 1917. OKTÖBER 25. 8 ÖRA. Kiskin, Konovalov és Gvozgyev visszatért és közölte, hogy a junkerek látni kívánják az egész kormányt. 8 ÖRA 10 PERC. Pálcslnszkljjal beszélgetünk. 8 ÖRA 15 PERC. Vergyerevszkij és Kartasev felvetették a kérdést, érvényes-e teljhatalmunk a jelen helyzetben. Mindentől elvágtak minket. Ne adjuk-e át a hatalmat. 9 ÖRA. Egy osztagot rendeltünk ki a vezérkar védelmére. 9 ÖRA 15 PERC. Teázunk. 9 ÖRA 30 PERC. Gépfegyvertfiz. A mieink többször ágyúkkal válaszoltak. 9 ŰRA 35 PERC. Otthonosan tájékozódó alacsony termetű fiatal szőke altiszt tört át a kettős védelmen a Téli Palotába. Fegyver nélkül a Millionnnaja utca felől jött senki által nem őrzött úton. Szerinte az ostromlók kevesen vannak, szabályos alakulataik nincsenek, gyülevészhadak kisebb csoportjaiból tevődnek össze. 9 ÖRA 45 PERC. Anyanyev ezredes, a hadmérnöki Iskola parancsnoka, akire a Téli Palota védelmét bízták, Jelentette, hogy a kozákok eltávoznak. Mintegy három század volt belőlük. Nemsokára küldöttek érkeztek a kozákoktól, a junkerektől és a hadmérnöki iskolából, és megerősítették Anyanyev szavait. Konovalov, Maszlov és Tyerescsenko felkeresték ezeket az alakulatokat, hogy beszélgessenek velük. 10 ŰRA. Tyerescsenko visszatért és közölte, az iskola elhatározta, hogy marad. Konovalov és Maszlov a ko-. zákoknál marad. 10 ŰRA 5 PERC. Danyilevics főhadnagy telefonba, olvassa a főhadiszál-. lássál a csapatmozdulatokról folytatott tárgyalásait. Ma este kerékpáros zászlóaljaknak, holnap reggel pedig hat kozák ezrednek és lovastüzérségnek kell érkezniük. 10 ÖRA 15 PERC. Tyerescsenko javaslatára az ideiglenes kormány „az alkotmányoző gyűlés nemzeti védelme csapatainak" nevezte ki azokat az alakulatokat, amelyek az erősítés megérkezéséig tartani fogják állásaikat. 10 ÖRA 20 PERC. Egy kis termetű örmény tiszt jön megnézni az ideigle-nes kormányt. 10 ŰRA 40 PERC. A távíróhoz hív-, nak, mely a Téli Palota másik épülettestében van (a főkaputól jobbra), hogy tárgyaljak a főhadiszállással, A távírász tisztviselő kíséretében kimentem a folyosóra, a keskeny lépcsőkön lementem az alsóbb emeletre, innen szűk folyosón az <lsóbb galériába jutottam. Itt sok volt a junker, Egyesek maguknál tartották a holmi-, jukat, mint akik távozni készülnek, Nyomott a hangulatuk. Az udvaron áti haladva egy páncélautót és két ágyút láttam a főkapuban. A páncélkocsiból nem lőttek. Alig hagytuk el a kapu alatti fényes sávot, megkezdődött a lövöldözés. Csigalépcsőn felkapaszkodom a tetőaljba, a távíróhelyiséghez. A lányok tegnap óta még nem váltakoztak, panaszkodtak, hogy nincs mit enniük. Visszatérőben várni kellett, míg elcsendesedik a tüzelés. Egy Szent György keresztes fiatal tiszt kísért vissza. Távollétemben a minisztereknek hüvelyk nagyságú repeszdarabot hoztak megmutatni, amely a tér felől a Téli Palota Sándor-termébe vágott be, átütötte a falat és kárt tett Nagy Péter képében. 11 ÖRA 50 PERC. Irtózatos csattanás, majd után lövöldözés a szomszéd szobában. Ügy látszik, a tengerészek a kórház felől a konyhalépcsőn behatoltak, s bombát dobtak a. felső galéria folyosójára. Néhány perc múlva fejsérüléssel egy junkert hoztak be hozzánk, egy másik a maga lábán Jött. Kiskin bekötözte őket. Bernackij a sálját is odaadta. Közben a bombarobbanás okozta tüzet olto-. gatták a folyosón. 12 ŰRA 20 PERC. Beállított egy szálláscsináló altiszt a parasztszövetség bizottságából. Több tengerész kíséretében akkkor jött a palotába, amikor a női zászlóalj éppen eltávozott. Szavai szerint a palotának ez a része védetlen maradt, s bárki szaba,don bejöhet az utcáról. A vele Jött tengerészeket letartóztatták. 12 ÖRA 30 PERC. Telefonbeszélgetés Levitszkijjel (úgy látszik, Nyikityin beszélt) az ostromlókat hátbatámadó osztagok megalakításáról. 12 ÖRA 40 PERC. Rutyenberg megkérdezte, nincs-e valakinek revolvere. Senkinek sem volt. Én odaadtam neki a browningomat. 1 ÖRA 10 PERC. Palcsinszkij beszámol ötven ember letartóztatásáról. 1 ÖRA 20 PERC. Az ügyeletes telefonkezelő közli, hogy 300—400 főnyi küldöttség közeledik a Téli Palotához. 1 ÖRA 50 PtRC. Letartóztatnak. Jegyőkönyv. 2 ÖRA 10 TERC. Fegyveres kísérettel elszállítanak. 3 ŰRA 40 PERC. Megérkeztünk az erődbe. 5 ŰRA 5 PERC. Én az 54 es cellába kerültem. LlverovszkiJ, Bernackij. Gvozgyev, Kartasev, Konovalov, Maszlov, Nyikityln, Tyerescsenko és més említett személyek az ideiglenes kormány tagjai voltak. Kiskin Pétervárnak az Ideiglenes kormány által kinevezett „diktátora" volt, Palcsinszkij és Rutyenberg pedig a segédei. ŰJ SZŐ 6 * 1983 november 7.