Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-07 / 307. szám, csütörtök

GERAJ FEZLA: A BÉKEDEKRÉTUM Tizenhét... október. Az ősz helyébe tavaszt varázsol a Történelem, s jelriasztja álmából a világot, ahogy letér útjáról hirtelen. Az Auróra sortüze mint mennydörgés robban és megremegtett a Téli Palotát. Vörös zászlót tűznek ormára, s milliók szívén reménység jut át: Oroszország talpradobban! Emelt már gigászi fejét Égig magasul roppant teste s széttöri láncát, a szolgaság jelét!... Dalok születnek októberről dicsőítik a nagy szabad hazát, és elsőként Moszkva bontja kl október lángszínű zászlaját, Kérges kezek jegyvert ragadnak ... kilencszáztizenhét októbere: belénk vésődött tüzes jellel minden perced története. Éjen át ír és alkot a Szmolnijban ki nekünk ily jorró Tavaszt adott, s a gondolat, mely lángagyába villant jövendőnk egére vet fénylő csillagot. Sugárözön

t ringat a Néva, a Vezér még most is virraszt, holott éljél régen elmúlt. Nem jön szemére álom e pecben, melyről oly rég álmodott,,. Látja: minhta áradna az ország, Kisírt szemű özvegyek ...a frontkatonák, kik parancsot se várva egyre jönnek, tapossák dűlőutak mély sarát... Zúg a kiáltás: — Le a háborúvalI Bőrét a vásárra vigye az úri — S az új jelszó: * -— Éljen a békél — hangzik fel szerte válaszul. S e szókra, melyek századokra szólnak, Anyák szívének reménye kel.. Repülnek az órák. Lenin a Dekrétumot írja. Népének sorsát most dönti el. S az éter zengve továbbadja a hírt: A szörnyű vérontásnak vége már! Éljen a béke1 Éljen! — Visszhangozza négy égi táj. A Békedekrétum kész. Lenin ekkor így szólhatott: — Elsőnek ráztuk le az Igát, s a béke bennünk örök támqszt kapott. Győzött a halhatatlan eszme, Alkotva építjük hazánk életét, S Leninnel kiáltjuk, az ő nevében szólunk: — Békét akar a népi (KARDOSS TILDA fordítása)' Balogh László (MNK): November 7. NÉPPEL A NÉPÉRT A világ első szocialista forradalmát 46 évvel ezelőtt győzelmesen megvalósító szovjet állam rohamos gazdasági és kulturális felvirágzásának jegyében ünnepli a forradalom évfordulóját. A Nagy Október fénye világítja be azt az utat, amelyen Lenin pártja több mint négy és fél évtizede vezeti az új társadalmat építő szovjet népet. Október fénye világítja meg a párt új programjában kitűzött nagy célokat is, amelyeknek elérésével a szovjetországban megvalósul a kommunizmus. A 46 év története elég viharos volt. A fiatal szovjet nép számtalanszor nézett szembe balálos veszéllyel. Állami és társadalmi létét azonban mindenkor hősiesen megvédte, mert olyan erkölcsi erőket tudott mozgósítani, amelyek csodára késztették a szocialista létért és hazájáért küzdő népet, mely sokszor a technikai fölényben levő ellenséggel is leszámolt. A mozgalmas történelmű szovjet államban az adott történelmi helyzetnek megfelelően kerültek előtérbe a gazdasági és kulturális építés feladatai. Míg a háború előtti és utáni éveket a szolid Ipari alap megteremtésének, illetve helyreállításának nehéz feladatai Jellemezték, korunkban a szovjetország, a szocialista ipari nagyhatalom fő feladata már a kommunizmus anyagi-technikai bázisának létrehozása. Ez fejezi kl röviden a gazdasági tennivalókat abban a korban, amelyet a szovjet békepolltika világsikerei, az atom békés felhasználásában elért gyakorlati szovjet eredmények, és nem utolsósorban a békés célú világűrkutatás csúcsa jellemeznek. A kommunista épités sokrétű és minőségileg magasabb fokú gazdasági feladataihoz egy másik, vele szoroí san összefüggő ideológiai feladat tartozik: az új ember, a kommunista társadalom tagja típusának kinevelése az eszmei ráhatás sokrétű, célravezető formáival. Az ideológiai feladatok, a nevelőmunkával kapcsolatos teendők a múltban ls fontos szerepet játszottak a párt tevékenységében, de a gazdasági munka sürgetőbb volt. Most, amikor a szovjetország -modern Iparral rendjlkező, a legkorszerűbb technikai vívmányokkal rendelkező nagyhatalommá fejlődött, mely a legközelebbi húsz évben a kommunista építőmunka elképesztő távlatait tűzte maga elé, törvényszerűen kidomborodik a nevelő, ideológiai munka jellege, mert a kommunista társadalmat csak új világnézetű, új erkölcsű, új típusú emberek tudják feiépíteni. Az eszmei ráhatás eszközei között nagyon fontos szerepet játszanak a művészetek: a képzőművészet, a színház, az irodalom, a fillm. Agi utóbbi években a művészet valamennyi területén új sikerek születtek, melyeknek közös vonása a nép lendületes, mozgalmas mindennapi alkotóéletének, problémáinak nagyvonalú ábrázolása. Persze, ez nem jelent valamilyen szűk szemléletű, s'ürke emberábrázolást, mint amilyet a személyi kultusztól megbélyegzett dogmatikus Irodalomszemlélet követelt. A párt azt kívánja a művészektől, hogy teljességében, a mindennapi problémák, az előre vezető út jegyében ábrázolják a társadalom, az emberek életét, segítsék az új győzelmét, mutassák meg, mi húzza még vissza az embereket, mi gátolja életük teljes kibontakozását. A párt támogatja az új művészi kifejező eszközök keresését, mert ez az alkotómunka szerves része, a művészi előrehaladás fontos feltétele; természetesen nem engedi, hogy új művészi formák keresésének ürügyén dekadens polgári álművészetet csempészszenek be nyugatról. A párt központi bizottságának nyári Ideológiai plénuma ebben a szellemben vetette el egyes megtévedt művészeti dolgozók kísérletezését, amit az egész szovjet művósztársadalom helyeselt. ARAM GRIGORJAN: Lenin első színpadi alakja JIA tkor idézték fel először színpadon Lenin halhatatlan alakját? Ki játszotta először Lenint? — ezek a kérdések régóta érdeklik kutatóinkat. Lenin teljes értékű színpadi alakját, természetesen csak úgy lehetett megalkotni, ha születtek ügyes drámai alkotások. Amint ismeretes, Vlagyimir Iljics portréját Eizenstein alkotta meg a 20-as években „Október" című filmjében, később pedig a moszkvai színház „Az 1917-es év" című darabban. De ennél előbb, 1924 februárjában a Kreml színművészeti köre, a katonaiskola diákjainak közreműködésével bemutatta „Az önkényuralom pusztulása" című színdarabot, melyben Lenin szerepét e mű szerzője, (most filmrendezői, jurij Viktorovlcs Tarics alakította. Tarics jellépése Lenin „portré-ábrázolása" első kísérletének számít színházunk történetében. Azonban Lenin színpadi alakja tulajdonképpen még Vlagyimir Iljics életében, a forradalom ideién megszületett. 1919 ben, imikor a Kaukázuson túl még nem vert gyökeret a szovjethatalom és az ország urának még a mensevikek tartották magukat, örmény színészek Tifllszben színpadra vitték Lenin alakját. Ezen a napon a színház műsortábláján ez állt: „Apoteozis". (Megdicsőülés]. A darab befejeződött, a nézők várnak. Ojra felemelkedik a függöny. Es a színpadon előre nyUjtott kézzel Lenin áll, körülötte figyelmes hallgatói — munkások, parasztok, matrózok. A hatás elragadó volt. Mindenünnen hallatszottak a kiáltások: „Éljen Lenin! Éljen Szovjet-Oroszország! Üdvözöltük a Nagy Októbert!" Az ellenséget vakrémület fogta el. A terem tombolt. A nép közé csendőrök keveredtek. Lenin szerepének első megtestesítőjét — A. Mhítarjant — nemsokára bebörtönözték. Mhttarjan ma 77 éves. Nyugdíjas, a következőket mondta el nekem: — Az előadás után a nagy ünneplésben hirtelen hozzám lépett egy elvtárs és értésített, hogy jönnek a csendőrök. En sietve letöröltem arcomról a festéket és átöltöztem. Az elvtársak az „Apoteozis" rendezőjét, A. Harazjant és engem a hátsó kijáraton ügyesen megszöktettek. E

1 gy hónap múlva megismételtük az előadást. Ez alkalommal, amikor az előadás után mentem haza, utamat állta két fegyveres ember és megparancsolták, hogy kövessem őket a csendőr laktanyára. Ott hullottak rám az ütések, mini a jégeső. A cellában tértem magamhoz. Ezután még többször megvertek és végül két hét múlva haza engedtek megparancsolva, hogy minél hamarabb tűnjek el Tlfli zböl. Ezért az előadásért megszenvedett az egész társulat. ... Azóta sok tdő telt el. Lenin halhatatlan alakja örökre a szívemben maradt. Ford. VASZILY J. Általában véve ml a mai szovjet művészeti alkotások fő témája? Az, ami az embereket leginkább foglalkoztatja: a Jövőért, az emberiség sorsáért folytatott gigászi küzdelem, a békeharc, a népek felszabadulása, a kommunista honépítés. Ma a művészek nagy gárdáját a párt a maga Ideológiai hadseregének tekintheti. ŰJ, fiatal tehetségek tűntek fel, akik a pártos művészet régi, kipróbált katonáival együtt segítik győzelemre vinni az ügyet, amelyért a párt vezetésével az egész szovjet nép küzdött. A képzőművészetben olyan új nevek tűntek fel mint a Tkaesev-fivérek, a Szmolin-fivérek, Szelahov, Nyecsikajlov, Handzsjan, V. i Ivanov, Osszovszkij, Glangyin, Nyikics, Túlin, Levityin, Trufanov, Zagonyek, Zsilinszkij, Klicsev, Klomasnyikov, Golihin, Gavrilov, Kokle, Kugacs, Agapov, Mojszejev, Klebah, Berziny, Sztozarov, Szosnyikov és mások. A fiatalok közül Kerbel szobrászművész már elnyerte a Lenin-díjat. A szíművészetben is friss szellem érezhető. Az utóbbi években szovjet színpadokon nagy sikerrel adták elő Arbuzov, Stejn, Aljosin, Rozov, Zorin új darabjait. A külföldi közönség londoni, tokiói, párizsi, velencei vendégszereplésük alkalmával ismerkedett meg az élenjáró szovjet színházak művészi sikereivel. Az új darabok témáikat tekintve nagyon sokrétűek és problematikusak. Több darabban a személyi kultusz éveinek élményanyagát dolgozták fel. Ez a téma, mely külön isen Szolzsenyicin egész világot bejárt kisregénye után népszerű lett a szovjet irodalomban, nincs ellentétben a párt Irányelveivel. Természetesen a párt elvárja, hogy precizitással, művészi finomsággal nyúljanak e problémához, hogy ne. valamilyen mélabús melodrámák szülessenek, hanem egy korszakot átfogva méltóképpen ábrázolják a szovjet nép hősies erőfeszítéseit, szinte ember fölötti győzelmeit azokban az években, amikor a sztálini önkény sok nehézséget és veszteséget okozott a szovjetországnak. Az irodalomban új tehetségek tűntek fel: Izajev és Firszov költők, E. Sim, A. Rekemcsuk, V. Lipatov, L. Goriskin prózaírók. Jevtusenko, Voznyeszenszkij, Rozsgyesztvenszkij, Ahmadulina költészete elég népszerű, különösen az ifjúság körében, s látszik, hogy a párt bírálatának volt foganatja. A szovjet irodalom utóbbi művei között a legsikerültebbként emiegetik Borisz Polevoj Vad parton című regényét egy szibériai erőmű építőiről. Csakovszkij Távoli csillagok, G. Markov Apa és fia című regényét, Konsztantyin Fegyin Máglya című regénytrilógiáját, Kozsevnyikov Bemutatom Balujevot és Kocsetov Területi párttitkár című regényét. Egyetlen cikkben lehetetlenség képet adni arról a nagy fejlődésről és eszmei kristályosodásról, amely az SZKP XXII. kongresszusa után a szovjet művészeti életben megindult. A párt és a kormány vezetői nagy flgvelmet szentelnek — a kommuniz mus anyagi bázisán kívül — a felépítménynek, a sztvjet emberek lelki arculatát formáló nevelőeszközök érvényesülésének. Fölösleges hangoztatni, milyen nagy hatással voltak Hruscsov elvtárs ós a többi vezető találkozásai a művészértelmiséggel a művészi alkotó élet fellendülésére. Milyen művészetet igényelnek a szovjet emberek — a művészeti alkotások legmérvadóbb bírálói? Pártos és népies művészetet kívánnak, s ez megköveteli, hogy • az alkotóművész a nép életét élje, beleélje magát a dolgozók problémáiba, s mindenütt a párt nézeteit, a párt Ideológiáját, szemléletét érvényesítse. Mit jelent korunkban a pártosság? Röviden: Szenvedélyes, kitartó küzdelmet a kommunizmus győzelméért. L. L. (J. Riha rajza) 1963. november 7. * ÜJ SZÖ 7