Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-07 / 307. szám, csütörtök

A briliánsok városában „Ml finn munkások és Finnor­szág dolgozói saját tapasztalatból tudjvk, mily áldásos a békés együtt­élés és mit jelent ennek a hiánya — mondja Arvid Nierinen, a leg­nagyobb finn villamosmű, a ströin­bergi erőmű üzemi bizottsági tagja. 1917 óta független állam Finnor­szág, ahol azonban a második vi­lágháború végéig a szélső jobb­oldal politikája érvényesült, mely a nácikkal fegyverbarátságban a Szovjetunió elleni szennyes hábo­rúba rántotta az országot. Ez a politika 1944 őszén katasztrófába döntötte hazánkat. A háború után azonban új irányzat kerekedett felül Finnország külpolitikájában. A munkásosztály és valamennyi demokratikus erő követelésére helyreállt a baráti viszony Finnor­szág és nagy szomszédja, a Szov-. jetunió között. A békés együttélés a finn—szov­jet kapcsolatok elmélyítését ered­ményezte az élet minden területén. Kapcsolataink kibővültek a többi szocialista országgal is. A háború előtt kereskedelmünk a Szovjetunióval a legjobb esetben külkereskedelmünknek alig 3 szá­zalékát tette ki, — ma már kül­kereskedelmünk 15 százaléka. Ez a finn dolgozók tízezreinek bizto­sit munkát és a fém-, valamint hajóépítő ipar fejlesztését ered­ményezte. A finn munkások ezrei építettek erőmüveket szovjet meg­rendelésre, és további ezrek talál­tak megélhetést a szovjet fafeldol­gozó ipar gépi megrendeléseiből. A Szovjetunió szállítja az Észak­Finnországban épülő első acélgyár berendezését. A békés együttélés eredménye­ként használhatjuk a Simaa csa­tornát, s ez új lehetőségeket nyújt Észak-Finnország gazdaságának. Mi, finn munkások, támogatunk a világbéke megőrzésére irányuló minden akciót és ezért üdvözöl­jük örömmel a moszkvai atom­csendegyezményt is. Leghőbb vá­gyunk, hogy Észak-Európát atom­fegyvermentes övezetté nyilvánít­sák." HUNYADI ISTVÁN esztergáíyos A Napot n letet marni tenyerrel A Vörös Októuer előtti napok-, ban az orosz munkások péiaauiu­taiasa jut eszemue. wegyvtíanat esztendővel ezelőtt meg gytsreK voltam, de emlékszem, hogyan vonullak utcára a csepeli muiiKá­SOK, a kouanyaiak, ujpestieK es egy agy rupcduuiai, auieiyei sike­rüli: megszereznem a toinegoen, oromkouuyeKKei olvastak: ťuter­varott gyozieK a muiiKaSOK, Urosz­orszaguuii a szuvjeieke lett a ha­talom. Ket ev sem tea el, s a ma­gyar rnuriKasok nóveuöK az orosz pdiüát: megvaiosuotiaK a xauacs­rfjzidi'sasugutl S ma is a pétervári munkások példamutatása leutig a világ eion. M a ttíimesztíidsbii gioous^unKon egészen inas kurélmeuyek ala­kúnak ki. Ma már a szocialista országok nataimas csaiádjaaaís po­litikai, gazdasagi, erkölcsi es Ka­tonai ereje gyanoroija a döntő t>e­loiyasi-a' viiag fejlouesere. tppen ez teszi leiieiűve, hogy uektíuen, vuágliauoi'ú nélkül meneteljen elő­re es gyarapodjék a szocializmus hatalmas táoora. Ma már 14 szo­Marija Karelceva, a dúsitó átvevője gyémántot mér. (Rjumkln felvétele) ösl legenda szerint egy Jakut va­dász egyszer vadludat lőtt, és gyom rában tündöklő követ talált. A va­dász „kts napnak" nevezte a csil logó kődarabot és odaadta a kiseb­^bik lányának, hadd játsszék vele. Egyszer egy orosz kereskedő tévedt a vadász jurtájába. Megdöbbent, amikor látta, mivel játszik a gye­rek. Sem a vadász, sem a lánya nem Ismerte a kő igazi értékét, és kész ségesen kicserélték fegyverért, meg egy zsák lisztért. Attól kezdve híre járta, hogy messzi Szibériában, Ja kutföidön temérdek kincs szunnyad a mélyben. Ezt az egész világ le­gendának tartotta. 1900-ban a párizsi világkiállításon nagy darab gyémántot mutogattak be, amelyet a monda szerint egy orosz kereskedő talált Szibériában. Ez a szenzáció előbb ámulatba ej­tette az embereket, majd vitát váltott ki, mely végül is azzal végződött, hogy kétségbe vonták az állítás hl­• telességét. — Gyémántok a hideg Szibériá­ban? Ostobaság! — mondogatták. ... Mirnij szovjet város utcáin já- sétöl. Vannak üzletei, szállodái, Is­rok. Kísérőm, Vlagyimir Pavlovec kólái, napközi otthonai, bölcsődél, geológus komolykodva megszólal: klubjai, van posta- és távlróhivataia. — Tudja-e, hogy gyémánton já- Zeneiskola. Varázshangok töltik runk. Ugye, észre sem vette? be ezt a kis épületet. Az egyik osz­Mirnlj a gyémántvidék fővárosa, tályban két iskoláslány zongorán brilliánsok városa a messzi jakut táncbetétet ad elő Csajkovszkij Dló­tajgában, ahol csak nemrégen ve- törő című operájából. A másik osz­tette meg lábát az ember. Az első 24 tályban solfeggio, szöveg nélküli munkás 1957 februárjában érkezett énekgyakorlat folyik, tovább egy vi­a kietlen tajgába, melynek földjét lágos nagy teremben a hangjegyek­jégpáncéllá sajtolták a velőkig ható kel ismerkednek a legkisebbek, szok­fagyok. Letáboroztak. Márciusban tatják őket a helyes ujjtartásra a megjött Tyihonov, a Jakuttresztal- billentyűkön maz igazgatója és Zseljabin főmér- Mirnij klubjaiban rendszeresen nök. Mind fabódékban laktak. Más bemutatják az új filmeket, előadá­helyiség nem is volt. Sátorban ren- sokat tartanak a filmművészetről, a dezték be az irodát, a klubot és a festészetről, az irodalomról, a nem­bankot. 1957. május 1-én több száz zetközi helyzetről. A vidék lakói a ember tucatnyi vitorlavászon-ház gazdasági kérdésekben is kiismerik előtt ünnepelte a munka ünnepét. magukat. Kérdezzenek meg valakit, A tajga egyre jobban visszahúzó- mit jelent egy karát gyémánt? Azt dott, épült a város. Mőködésbe lé- fogják válaszolni, hogy a termelés­pett az első erőmű, repülőteret ren- ben felhasznált minden karát gyé­deztek be, hogy fogadhassák az mánt havonta 150 rubel hasznot „anyaországból" a repülőgépeket, hajt. Külföldön nagyon keresik a Felépült egy faház, majd megindult szovjet gyémántot. Brilliánst, női az első gyár. Zúzta, tisztította, mos- ékszert készítenek belőle. A sZovjet­ta és átnézte a kimberlitérc tonnáit, országban pedig a gyémánt meg­Végre a munkások kezében meg- könnyíti az ember munkáját. csillantak a régóta várt szibériai A gyémántváros jellegzetessége a gyémántok A „kis nap" legendája széles körű építkezés. Pedig Mtrntj­napiafi\k valósága lett. . ban, akár csak egész Jakutföldön MirnifrCek most 25 ezer lakosa építkezni nagyon nehéz dolog. van — a dúsítók munkásai, építők, A földben fél méternél mélyebben geológusok. Persze, itt nincsenek ű z ° rö k 1 a9ll rétege kezdődik. Elő­három- és négyemeletes házak, de ször l s Bőzt eresztenek rá, majd cö­Mirnij emeletes házai kényelmesek löpöket vernek a keskeny nyílások­ig < y * . ba. Utána hónapokig várnak, míg a Sli cölöpök megállapodnak a földben, s csak azután kezdődik a komoly i ' & W* ^ építkezés. Még Ilyen nehéz feltéte­„fffrfžfc. ! lek mellett is elég gyorsan elké­jgSBfc ^ -fP* $ : szülnek a házak, mert hatalmas gé­Még egy szembetűnő Jelenség, aHM ^jf í \ lemző: Mirnij utcáin sok a gyerek. Jr* & W$HBSsLi5ii Meleg bundában járnak, az ember őket. Ezeknek a gyermekeknek íä^^^B^^^^^^H anyakönyvi kivonatában ez áll: -JIHHHH^^^^^H^^^H születési helye — Mirnij város. tSK^^^^H^^^^^H Mirnij fiatal város, azonban már .jrffife'^H^HBMK ma készülnek a jövő gyémántváro­J^HBgSI^^HHHB salnak tervei. Az építést lassan el •^^^Hj^pl^SSIi^^^^^B is kell kezdeni. A térképen nemso­;; - . .. &. « . kára megjelenik Aihal város, szintén . mim m^ Jffim a gyémántvidéken. Kilencemeletes házakat terveztek, mindegyikben j —T ' es z mosókonyha, tisztítóüzem, kávé­luIÉi rn ^^^mimiig^^^imSBtB: ház, napközi otthon, házikonyha. Az A zeneiskolában tanítás után a ja- épületeket zárt folyosók kötik ösz­kut Lida Szlepceva barátnői tovább sze, a folyosókarzatokban kertet maradtak, hogy meghallgassák Csaj- létesítenek. A gyermekek télen is kovszkij gyermekdalait osztálytár- nagykabát nélkül mehetnek iskolá­suk előadásában. ba, a felnőttek pedig munkába. (Zelm felvétele) Napról' napra szépül a gyémánt­mezők munkásainak városa. Az új és főként melegek. A lakosság a városokban minden feltételt megte­40—50 fokos dermesztő hidegtől sem remtenek arra, hogy eredményes ijed meg. munkát végezhessenek, tanulhassa­Sok várost láttam a szovjetország nak, pihenhessenek. Ennek példája különböző részein. Mirnij élete sem- Mirnij, a jakut gyémántvidék köz­miben sem különbözik a többi váró- pontja. Az Új Szó számára írta: IVAN MENDZSERICKIJ ARVID NIERINEN munkás ctallsta ország van a földkereksé­gen, de Joggal mondhatjuk, hogy a szocializmus vonzóereje nagy hatással van számos más ázsiai és afrikai, latin-amerikai ország életére is. Az imperialistáknak egészen a legutóbbi esztendőkig sikerült elzárni például az afrikai országokat a szocializmustői, de amikor a függetlenségi mozgalom gőzhengerszerűen törhet előre, összeroppantja a gyarmattartók nagy afrikai birodalmait. Megva­lósul az afrikai közmondás: „A Na­pot nem lehet tenyérrel eltakarni!" A szocializmus eszmél eljutottak Afrikába is, csak két példát néz­.zünk: a Mali Köztársaság és Algé­ria népe és kormánya éppen a szo­cialista elvek szellemében igyek­szik új életet teremteni. Ami itthon történik Magyaror­szágon, épp úgy mint a testvéri Csehszlovákiában, vagy a szocia­lista közösség más országaiban, döntő hatással van a kapitalista országok és a volt gyarsiatok mun­kásaira, népeire. Ezért véleményem szerint mindennél fontosabb, hogy egyesítsük erőinket, zárjuk szo­rosra sorainkat és példamutatá­sunkkal gyorsítsuk a világ térképé­nek megváltozását, a szocializmus erőinek terebényesedését." INAJAMA MICURU munkás Aktiválta küzdjünk a békáért Már 18 é- telt el a háború befe­jezése óta, de az amerikai csapa­tok még mindig megszállva tart­ják Okinava szigetet. Az amerikai hatóságok földeket foglalnak le tá­maszpontok építésére. Megtörté­nik, hogy amikor a japán paraszt l.imegy a földjére, szántóterületek helyett szögesdróttal körülvett katonai objektumot talál. Földgya­luk jellenek meg békés lakóházak­nál és a parasztoknak alig marad idejük összecsomagolni holmijukat, mert hajlékukat a gépek a földdel teszik egyenlővé. A parasztok kénytelenek elhagyni szülőházai­kat és sárkunyhókba költözni. A Japán nép ellenzi az amerikai katonai támaszpontokat, az atom­meghajtású tengeralattjárók beha­józását kikötőinkbe, tiltakozik a hidrogénbombával repkedő bombá­zók jelenléte ellen. Békét akarunk, azt akarjuk hogy elmúljék a hábo­rús veszély. Ezért fogadták a japán dolgozók oly nagy örömmel a moszkvai atomcsendegyezményt. Hálásak va­gyunk a szerződést kezdeményező Szovjetuniónak. Az atomcsendegyezmény új erő­vel és biztos hittel töltött el ben­nünket. Én is még tevékenyebben részt fogok venni a békeharcban. JAN PSZCZOLIŇSZKI asztalos A segítségével könnyei áthidalni a nehézségeket Ján Pszczolinszki szakképzett mun­kás, asztalos a stetíni Adolf Warskl Hajógyár asztalosműhelyének dolgo­zója 1945 óta tagja a pártnak. A fel­szabadulás óta a nyugati tenger menti körzetben lakik és a stetinl hajógyárban már nyolc esztendeje dolgozik. Pszczolinszki elvtárs a mű­hely pártszervezetének titkára. ján Pszczolinszki elvtárssal a war­skl hajógyár pártszervezetének üze­mi bizottságában találkoztam. Né­hány kérdést intéztem hozzá. Pszczolinszki tenyerével végigsi­mított a haján és rágyújtott. Látszott, hogy nem akarja elhamarkodni a feleletet, hogy minden szót először alaposan megforgat elméjében. „Tudja — mondotta végre —, min­den nagyon egyszerű, de nagyon bonyolult ls. A különböző országok munkásainak mindennapi együttmű­ködéséhez tartozhat az is, hogy a stetíni hajógyárban minket szovjet szakemberek tanítottak haját építe­ni. és az is, hogy a kitűnő minő­ségű műszereket, berendezéseket, gépeket, amelyeket a hajókba sze­relünk, Csehszlovákiából, a Szovjet­unióból, Jugoszláviából idóben meg­kapjuk. Az idegenben éló munkás­testvérek is azon fáradoznak, hogy tervünket a kiszabott idő előtt tel­jesíthessük, hogy minél többet taka­ríthassunk meg, mert gyakran tör­ténik meg, hogy a kapitalista orszá­gokból rendelt gépek vagy berende­zések későn érkeznek — annak elle­nére —, hogy nehéz pénzeket fize­tünk értük — és nálunk áll a mun­ka. A hajók átadásánál minden késedelem eze? dolláros vesztesége­ket jelent. A baráti országokból különböző küldöttségek látogatnak el hozzánk. Tegnap például csehszlovák szakem­berek jártak nálunk és megtekintet­ték a számukra épülő, a korszerű Republika nevű hajót. Nemrégiben a mi munkásaink voltak Rostockban, később pedig a németek jöttek hoz­zánk. Sem Itt, sem ott nem volt titkunk egymás előtt. A munkásszoli­daritás, nemzetköziség, minden eset­ben nagy segítséget jelent a nehéz­ségek áthidalásában s közös erőfe szitéssel könnyebben melhetjük a termelést a technika, u technológia színvonalát s e kö?imégl érzŕs tu­datában jobban, olcsóbban és tübbet tudunk termelni. A jólétet, a ma­gasabb életszínvonalat nem nyújtják tálcán, hanem nehéz munkával kell magteremteni. Pszczolinszki az órájára pillantott. — Bocsánat, de még valamit meg kell beszélnem az elvtársakkal! Kezet szorítottunk és távozik ... ANDRÉ AUBRY fémmunkás Ä munkásosztály ereje Wrí Aubry. párizsi fémmunkás, a Krieg et Zivy Gyár dolgozója, a CüT szakszervezet titkára Mont­rougeban JSeine tartomány /. mon­dotta: „A munkások minden ereje egy­ségükben van. Marx és Engels fel­hívása: „Világ proletárjai egyesül­jetek!" ma is érvényes. Minden egységbontó törekvés keserűség­gel tölti el a munkásokat, akik tudják, hogy a tőkések és Impe­rialisták ellen vívott szívós harc­ban csak egységben diadalmaskod­hatnak. Annál Jobban fáj nekünk, fran­cia kommunistáknak, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői bizonyos kérdésekben ugyanazt hajtogatják, mint a reakciós gaullista kormány. A moszkvai atomcsendegyezményt bírálva kijelentik, nem értenek egyet azzal, hogy a nemzetközi politikát csak egynéhány hatalom irányítsa. Hasonló érv ez, mint De Gaulle-é, amikor tiltako­zik az ellen, hogy két kiváltsá­gos állam tartja fenn magának a jogot a katonai hatalomra. A kínai vezetők továbbá azt ál­lítják, hogy a békés együttélés gyengíti az osztályharcot. Mi más véleményen vagyunk. Tudatjuk, hogy Franciaországban az osztály­harc oly mértékben éleződik ki, és oly arányban szilárdul a demok­ratikus erők egysége, amilyen aránvban fokozódik a nemzetközi feszültséget előidéző politika el­leni harc, vagyis a harc a békés együttélésért. Elég bajt okozott a 15 évig tartó szakadás a francia munkásosztály­ban. A kommunista világmozga­lomban egy szakadásnak még tra­gikusabb következményei lehetné­nek. Ezért ítéljük el az egység­bontó kínai törekvéseket." A nyilatkozatokat beszerezték: MONTY METH, (Anglia), PIERRE CAMES (Párizs), FRANZ KUNÉRT (Bécs), LUBOMlR HÄJEK (Szófia), ILJA SESTLlK (CTK—Róma), M. WITUSZYNSKI (AR-Press—Varsó), DAN JEHUDA (Jeruzsálem), G. SZERGEJEV (Novosztyi—Moszkva), KAUSAN UUTISET (Helsinki), SEBES TIBOR (Budapest). Leghőbb vágyunk, hogy Észak-Európát atom­fegyvemtes övezetté nyilvánítsák 13B3. november 7. * ÜJ SZÖ S

Next

/
Thumbnails
Contents