Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-30 / 330. szám, szombat

0 Áldozatkészséggel és ügyszeretettel A NÉPMŰVELÉS SZEREPE egyre jelentősebb életünkben. A szocialista társadalom kitűzte fontos feladatok valóra váltása ma mőr elképzelhetetlen a műveltség, a szakképzettség fukozása nélkül. Éppen ezért, ha nap jainkban egyre több szó esik a népmüvelésről, a népművelési munka iránti nagyobb igényességről, ennek legfőbb célja, hogy az előttünk álló komoly feladatok megvalósítását a népművelés is támogassa. Ezt a célt szolgálja kormányunk ez év március 31-i határozata is, mely a kerületi nemzeti bizottságok tanácsainak feladatául adta, hogy 1983. jüni-3 elsejével a népművelési központok irányítását a járási nemzeti bizottságok hatásköréből a kerületi nemzeti bizottságok hatáskörébe utalja. Ez az intézkedés egy új intézményt, a kerületi tanácsadó-művelődési központokat hívta életre. Az új intézmény — a kerületi népművelési központok — az e szakaszon működő társadalmi szervezetek és népművelési intézmények munkájának szervezőjévé és anyagi támaszává válik. A népművelési központok legfontosabb feladata, hogy irányítsák a dolgozók Iskolán kívüli művelődését, mindent megtegyenek a népművelési dolgozók szakképzettsége emelése érdekében, s egységessé tegyék a népi alkotások és a dolgozók érdekköreinek szervezését és Irányítását, hatékonyan segítve ezáltal társadalmi életünk fejlesztését. Eddig ugyanis a kerületi népművelési otthonok széles skálájú feladatkörében éppen a művelődés kérdése játszotta a hamupipőke szerepét. Ezzel kapcsolatban nagy jelentőségű a kerületi népművelési központok új szervezési szabályzata, mely most van előkészületben. Ez a rövidesen megjelenő szabályzat rögzíti majd az új intézmény sajátos küldetését és szervezési rendjét. A KNB gondoskodása Mint már említettük, a kerületi nemzeti bizottságok feladata, hogy az új létesítmény működéséhez megteremtsék a feltételeket. A gyakorlat azt mutatja, hogy kerületi nemzeti bizottságok iskolaügyi és kulturális szakbizottságai csaknem kivétel nélkül mindenütt foglalkoztak e kérdéssel. S tény az is, csak ekkor derült ki Igazán, mennyi akadály, nehézség tornyosul még a KNK működésének útjába. A kerületi nemzeti bizottsáÚj Falstaff Ján Wericb nemzeti művész röviddel ezelőtt fejezte be Shakespeare IV. Henrik című színművének motívumaiból készült darabját. Werichet elsősorban Falstaff alakja ragadta meg, amelyben sok életfilozófia és érzés ölt testet és ez lett az új színmű központi személye is. Az új mű országos bemutatóját a prágai S. K. Neumann Színház tűzte műsorára és már az ostravai, valamint a brnói színház dramaturgiai tervében ls szerepel. A Falstaff motívumot J. Werlch a televízió részére ls feldolgozta. A három rövid filmben Werlch alakítja a címszerepet. gok felelősségteljes gondoskodásán múlik, milyen rövid idő alatt sikerül e nehézségeket leküzdeni. Fontos a káderkérdés A kitűzött feladatok közül nagy súlyt kell helyezni a káderkérdes megoldására. Ez különösen azokon a helyeken indokolt, ahol korábban felszámolták a kerületi népművelési otthonokat. Kétségtelenül igaz az a tény, hogy az elmúlt évek folyamán, a népművelési munka igényesebbé tételével, sok tehetséges, politikailag és szakmailag képzett káder nevelődött. S ha e kérdés kapcsán említést teszünk a káderek helyes elosztásának szükségességéről, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a meglevő káderek szakmai és politikai képzettségének további emeléséről sem. A népművelési központok csak abban az esetben állhatnak feladatuk magaslatán, ha az irányító és szervező munkában képzett munkatársakra támaszkodnak. S hogy e téren akad bóvei} teendő, azt — az eddigiek alapján — az Ostí nad Labem-i példa is bizonyltja. Bár a terv itt tizenöt munkaerőt irányoz elő, eddig mindössze három dolgozója van a kerületi népművelési központnak. A kérdés megoldását nemcsak Ústí nad Labemben, hanem egyebütt is jelentősen segítené, ha az átszervezéssel felszabadult munkaerőket a kerületi népművelés számára megnyernék. E téren a lakáskérdés kétségtelenül komoly probléma. Helytelen volna azonban, ha a munkaerőigényt kizárólag a lakáskérdéstől tennénk függővé. Az igényes feladatok elvégzését olyan dolgozókra kell bízni, akik megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek s ugyanakkor kellő politikai és szervezési tapasztalatok is állnak mögöttük. Ha a feladatokat illetően a fontossági sorrendet vesszük figyelembe, akkor elsősorban ez utóbbi kívánkozik előtérbe. Bár kétségtelen, hogy a lakáskérdés megoldása sem könnyű, e téren talán a népművelés iránti nagyobb megértés sokat segíthet. Előtérben a szakképzettség További probléma, hogy a kerületi népművelési központok dolgozóinak jelentős része — az általában gondos válogatás ellenére — nem rendelkezik a kívánt iskolai végzettséggel. Nem állíthatjuk tehát, hogy a kerületi népművelési központokban — káderszempontból — rózsás lenne a helyzet. Ám vitathatatlan az ts, hogy rögtön a kezdet kezdetén nem léphetünk fel maximális követelményekkel. Megvannak ugyanis a feltételek ahhoz, hogy az egyébként bevált népművelési dolgozók munkájuk mellett megszerezzék a szükséges szakképzettséget. Kevés a helyiség Altalános jelenség, hogy a kerületi népművelési központok elhelyezésével is nehézségek merülnek fel. Valahogy nehezen találnak erre a célra megfelelő helyiségeket. De ha már találnak ls helyiséget — a legtöbb helyen ezek rendkívül sok kívánni valót hagynak maguk után — ezzel a dolgot elintézettnek tekintik, s rendszerint senkit sem érdekel, hogy például egy-két szűkös irodában hogyan dolgozhat zavartalanul nyolc-tíz ember. E téren követendő példaként említhetjük Hradec Královét, ahol a népművelési otthon helyiségeit alakítják át a KNK részére, így ott rövid időn belül jó körülmények közé kerül ez az űj, valóban fontos feladatkört betöltő intézmény. Jó anyagi ellátás Amíg a káder- és a helyiségkérdés problémát Jelent, az anyagi ellátás terén lényegesen jobb a helyzet. Bútorról és a KNK egyéb felszereléséről általában jól gondoskodnak a kerületi nemzeti bizottságok. Még itt is akad azonban megoldatlan probléma. Ugyanis a KNK dolgozói sem végezhetnek eredményes munkát az Íróasztal mellől, ugyanakkor azonban a legtöbb kerületben az új intézménynek egyelőre nincs közlekedési eszköze. Ez ideig a brnói kerületi népművelési központ a legjobban felszerelt. A munka ls itt halad a legjobban. Ez természetes is, hisz a kettő szorosan összefügg. A brnói KNK dolgozói már az 1964-es esztendő fő feladataira készülnek, tudatosítva, hogy az eredményes tevékenység alapja a jól öszszeállított terv. CSAK NÉHÄNY alapvető problémát érintettünk a kerületi népművelési központok létesítésével kapcsolatban. Az említett esetek ís mutatják, hogy az új intézmény kiépítése nem egyszerű feladat, s aligh% valósítható meg egyik napról a másikra. Áldozatkészséggel, ügyszeretettel és megértéssel azonban itt is biztosítható a siker. -ska gástalan Rácz stílusa is. Kitűnő nyelvérzéke itt erősen megsegíti abban, hogy drámai légkört tudjon teremteni, a jellemzések itt határozottak és nem válnak groteszkké csak azért, mert negatív alakra, ellenfélre vonatkoznak. Ismerve Rácz nyelvi erősségeit, stílusának szarkazmusba hajló egyéni ízét, csak sajnálatos, hogy regénye első részében, az Indító fejezetekben feleslegesen krúdys hangvételt vesz fel, majd Rideg Sándor nyelvöltögetését teszi magáévá. Hosszú oldalakon kísért sajnálatosan a krúdys hangvétel. Szerencsére a második és harmadik részben Rácz le tudja vetni ezt a modorosságát, és megtalálja egyéni stílusát. Élvezzük itt eredeti szófűzéseit, fanyar humorát, stílusának szarkasztikus fordulatait, de a halál küszöbén ez a szarkazmusa már furcsa mellékzöngéi kap és megtöri a történésekben igen gazdag, hol realisztikus, hol forradalmi romantikájú regény alaphangját. Nem tudunk például mit kezdeni az ilyen mondattal: „Az álmok, amelyek elkötelezték küszöbön álló férfikorával, lassan, menthetetlenül eladósodtak, uzsora haladékon tengődtek, de a csődöt nem kellett bevallania, s ^ez megnyugtatóan kényelmes volt." Hernádi zászlósi előléptetése egy eltévedt puskagolyóval együtt jön meg, amely combját fúrja át. „A lövés eleinte nem fájt, csupán meglepte, miután a derült déli csendben sem okát, sem célját nem látta világosan. Első pillanatra kissé meg is sértődött miatta. Bizonyára összetévesztették valakivel, gondolta ^ vigasztalásképpen, aztán összeesett." Itt minden állítás hamii, talán csak annak kivételével nem, hogy a lövés eleinte nem fájt. De Tivadar Jól tudja, hogy egy partizán lőtt rá, a lövésnek tehát világos célja van, aztán aligha sértődhetett meg, nem is téveszthették össze mással, betetőzésül pedig ott a groteszk összeesés „vigasztalásképpen". Nem bolhászó hibakeresés ez egy 584 oldalas könyvben, melynek nyelvbeli szépségeiről, hangulattermő ere jéről, kitűnően árnyalt, teljesen egyéni hangú jellemzéseiről lényegesen több idézet adhatna tanúságot. De idekívánkozik ez a stíluselemzés, amely olyan hibákra mutat rá, amelyek nem az író, hanem az Irodalmár fogyatékosságai és könnyen eiltnlnálhatók. Szükség is volna erre, mert ez a nagyon vonzóan megírt, fontos regény nálunk csak 1300 példányban jelent meg, és újabb kiadására bizonyosan sor kerül. RÁCZ ÉRDEME, hogy helyes időtartamot szabott meg regénye cselekményének lepergetésére, javára válik az is, hogy könyve nagyobbik részében társadalmi háttér felvázolásában jó munkát végzett, de nem hallgathatjuk el, hogy egy szűkebbre fogott komponálási mód hasznára vált volna a regénynek, lényegesen közelebb hozta volna a célhoz, az igazán „nagy" regényhez. Amit kaptunk, semmiképpen egy kezdő regényíró első kísérlete, hanem egy a nyelvvel művészien bánni tudó és a Jellemfestéshez, a lélekrajzhoz jelesen értő, vérbeli regényíró nagysikerű műve, amelynek hibái leginkább a mondanivaló túlméretezéséből erednek. Zártabb szerkezet és tömörítés többet adhatott volna. Túlméretezettek például Hernádinak a Dunántúlon szerzett katonai élményei; ezek a részek önmagukban helytállók, de Inkább megbontják a regény egységét, mintsem összezárnák és kevés pluszt adnak Hernádinak már az ukrán fronton nyert háborús undorához és eszméléséhez. Sok itt a szokványos kép is, az író itt csak ismétlésekbe bocsátkozhatott. Sok a mellékalak és bár nem egy kitűnően van megírva, túlterhelik a regényt, a kelleténél Jobban elvonják a figyelmet a mű lényeges, központi mondanivalójától. Vannak aztán olyan fejezetrészek, amelyek úgy hatnak, mintha az író utólagosan fűzte volna őket a máikész regényhez. Ez rendszerint az első nagyszabású regényét alkotó élményíró hibája, aki még nem sajátította el a tolsztoji arányt ciklusokra, könyvekre tervezett müvében. És itt elérnék elemzésem lényegéhez. Az író az az ember — és ezzel nem állítok semmi különösebb újat — aki valamivel, egy árnyalattal többet lát és többet tud megragadni az előtte feltárulkozó életből, mint a környezete. Az író az az ember, aki képes arra, hogy önmagát megmutassa, de képes arra ís, hogy a másikban meglássa azt, amit az a másik talán nem is lát és még kevésbé tud megírni. Rácz Olivért feltétlenül azok közé sorolhatjuk, akik ezt a többet, ezt az árnyalatot mai életünkben észreveszik és azt lebilincselően, érdekesen meg is tudják rögzíteni. A regény nőalakjai, akiket Rácz Hernádi és Széles mellé állit, jól van nak jellemezve. Itt nem annyira a tétova jellemű, kispolgári életérzésű Hajnalra gondolok, mint inkább a családját elvesztő, Pesten bujkáló Juditra, aki a felszabadulás után nem ad életjelt magáról, nem közeledik szerelméhez, mert irtózik a gondolattól, hogy „félvérként" születő gyermekeit hasonló sors érhetné, és irtózata csak akkor szűnik meg, amikor megérzi, hogy új rendünk ilyen ismétlést többé nem tesz lehetővé. Ugyanolyan sikeres a szilárd Jellemű, célját ismerő Piri jellemzése ís. DE SEMMIFÉLE BRAVÚROS lélekrajz és jellemfestés, semmiféle nyelvi szépség, lebilincselő mesemondás nem volna elegendő, ha az élet helyes érzékelése, a múlt és a jelen találó ábrázolása nem párosulna azzal a humanisztikus hanggal, amely a felelősségét átérző írástudó jellemzője. (Szándékosan írástudót írtam és nem kommunista írót, mert például Hemmingway nem vallotta magát kommunistának, de századunkban a Nyugat irói közt kevesen vannak, akik úgy rászolgálnának az emelkedett eszmeiségben, békét sugalló humanizmusban példát mutató író rangjára, mint ő.J És Rácz Olivért éppen a humanizmus dolgában íróink élére kell állítanunk; józan látása és ítélete példaadó morális érzékkel párosul és ez teszi regényét nemcsak a mi irodalmunk, hanem egész országunk irodalmának időálló értékévé. EGRI VIKTOR Szabó Gyula: Uj nap születése. (1963) (Az Ecce vita sorozatbói) VOJTECH MIHÁLIK: IDOS TANÍTÓ NÉNI Az idős tanító nénik kiállnak a ház elé, s csupán a nyirkos ősz integet feléjük. Hajukon krétapor világít, s arcukon, mint kottalapon, átszállnak az emlékek hangjegyei, mosolyok s könnyek. Kez,ük gyerekfej-alakúvá vált. Ajkuk, mely sohasem érezte csókok kábulatát, testük, melyben a szűz nem lobbant asszonnyá, szemük, mint füzetek rontottak, csak vár, csak vár. Üdvözlő sorokat várnak a tengerről? gyermekláncfű havazását a dombról? vagy a csont-pedellus csengetését? Az idős tanító nénik kiállnak a ház elé, rövidlátó szemük a vöröses napot keresi, csodálják a madarak hangversenyét, s eszükbe jut a dal: „Elmentek-e, kedves fecskék, elszálltok-e már?" Nebulóik eltűntek rég a láthatárról, csak az idős tanító nénik emlékezete fogja üstöküket. Az egyik a munka hőse lett, a másik tolvaj, s vert a feleségét, a harmadik eltáncolta szerencséjét, a negyedik szomorú, boldogságát keresi, s szeretne visszaülni az iskolapadba... Az idős tanító nénik kiálltak a ház elé, várják őszülő tanítványaikat, legalább a dalukat hallanák, levelük látnák. Csak annyit írnának legalább: úr-ír, csip-csip — mondja a csirke, emlékszem a hangiára, él-e még tanító néni? Tudja-e, hogy valamennyi versem mint bordásfalon, azon az A-betűn függ, amit sok-sok éve, egy nyirkos őszön felrajzolt a táblára? Ám az idős tanítónőnek nem írunk levelet. S mégis kiállnak a ház elé, apró vágyakat babusgatnak, rövidlátó szemmel keresik a vöröses napot, s arcukon, mint kottalapon, lágy fuvallatot s verseket éreznek. Vége a tanításnak, csenget az ősz, búcsúznak a fecskék, s egy tépett olvasókönyvből „bús szelecske kerekedik s zúg a sarjú közt." VERES JÁNOS fordítása CSANÁDY JÁNOS (MNK): RAKÉTASZONETT A teste töltött vas között tolong, feszül a szenvedély — a kor, mely vasba öltözött, szörnyű erőt kerít a mély szívdobbanások hurkain: s hol test és áram egybefut, a gondolatok húrjain szerelem s dörgő betonút — mely a kedvestől messze visz, elvegyül, mint olajba víz! Különválni — szólsz — nyiss kaput te üst 1 vagy tartalmad kifut! — S a felfénylő szellentyűn át egy-egy rakéta űrbe-vág I -iV 1983. november 30. * ÜJ SZŐ 7