Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-30 / 330. szám, szombat

LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK JUGOSZLÁVIÁI RIPORT Először éjjel pillantottam meg az Adriai-tengert. ÉJsza ka két óra volt Dubrovníkban — a Jugoszláv üdülőhelyek büszkesége — elhagytam szállodai szobámat és kisétáltam a parkba. Langyos szellő suhant végig a fasoron. A koronák zizegésén és a pálmalevelek susoságásán túl hirtelen meghallottam a tenger monoton zúgását. Nagyon közel volt. Siettem, hogy az éjszakai csendben egyedül találkozhassam a tengerrel... Zádruga A zádruga vendégei voltunk. így nevezik a jugoszláviai földművesszövetkezeteket. Nincs belőlük sok, mert a mezőgazdaságok több mint 80 százaléka még a magángazdálkodók tulajdonában van. Bármerre jártunk, keskeny nadrágszíj-földeket láttunk, rajtuk magányos szántó-vetőket, helyenként gőzeke végezte a mélyszántást. A domenovtcst zádruga az ország legrégibb szövetkezetei közé tartozik. A napégette, kietlen kvarchegyek között született 1945-ben, miután Jugoszlávia felszabadult a fasiszta hódítók uralma alól. Déli napsütésben érkeztünk, Mtroszlav Dzsabtcs, a zádruga tanácsának elnöke meleg kézszorítással fogadott. A barátságos tekintetek, a meleg fogadtatás bensőséges légkört teremtett. A tanács tagjainak többsége öreg partizánharcos. A szovjet katonákkal vállvetve harcoltak a fasiszta horda ellen. Életük a múltban nem volt irigylésre méltó. A zádruga megalakításáig egyedül gazdálkodtak. A kiváló kertészek és szőlőtermelők nehezen birkóztak meg egyedül a gazdasági problémákkal Az Adria verőfényes, szubtrópusi partvidékén sok a napfény, de nagyon kevés a víz. Féltve őrzik a télidőben összegyűjtött esővíz minden cseppjét. A vizet szikladarabokból faragott, művészi kiA KEK ADRIA PÁRTJÁN vitelfi kökorsókban tárolják a földeken. Láttuk ezeket a kőedényeket a kegyetlenül tűző nap hevében fehérre szikkasztott szőlők útkereszteződésein ... A domenovicsi zádruga éppen úgy, mint a többi jugoszláviai szövetkezet a parasztgazdaságok egyesítésével jött létre. Ma már hatalmas gazdaság, 150 hektár nagyszerűen megművelt szőlészete és két borászata van. A városkában szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak a színes cseréppel fedett, takaros házak, amelyeket az utóbbi években a szövetkezet építettett tagjai számára. A zádruga fő terméke a külföldön is közkedvelt kiváló minőségű csemegebor. Több nemzetközi kiállításon nyert díjat. A meghitt, kölcsönösen nyílt baráti beszélgetés élményeivel búcsúztunk a do menovlcsi zádrugásoktól. Él a közös harci élmények emléke, nagy érdeklődést tanúsítanak jugoszláv barátaink a szovjetország és népének élete iránt. — Szvetel puty, drugovl t drugarice! Fényes, azaz szerencsés utat, kedves barátaink — kiáltották utánunk. Utazásunk valóban szerencsés volt. Az öreg vöröskatona Már kora reggel vonzott a tenger. Dubrovnik még az igazak álmát aludta. Nyugalom és csend honolt a kék tenger roppant birodalmában, mely engem a szűzföldek sztyeppélre emlékeztetett. Derült reggel volt, a szélcsendben a hőség is meg rekedt. Leültem egy vaspad ra. Hirtelen két embert pillantottam meg. Egy öreget és egy fiúcskát. Az öreg magas növésű, sovány ember volt, bozontos, ősz szemöldökű. Egy kis csónak körül tettek-vettek. A fiúcska a fövényből a vízbe tolta a csónakot és fürgén beleugrott, de az öreg valamit keresgélni kezdett a zsebében, és nem indultak. Az öreg csak nem találta meg, amit keresett, odasúgott valamit — nyilván az unokájának —, aki kiugrott a csónakból és futni kezdett felfelé a hegyekbe. Az öreg Idegesen forgatta ujjai között a cigarettát, amelyet nem tudott meggyújtani. Körülnézett és észre vett. Hozzám lépett, illedelmesen megemelte széles karimájú kalapját és rám köszönt: — Dobre ráno! — Sz dobrtm utrom — válaszoltam oroszul. Az öreg meglepődött s nem leplezte örömét: — Maga orosz? Oroszországból jött? — Persze, — bólintottam. — Szóval, orosz elvtárs? En tudok oroszul. Zdravsztvuftye! Hát Ismerkedjünk meg. Mllorad Alekszlcs a nevem. Az öreg zavarban volt. Meglndultságában sodorgatta a cigarettát és hadart. — En jártam Oroszországban — kezdte élettörténetét. — Hadifogoly voltam az első világháborúban. Három évig éltem az akmolinszkt kormányzóságban, Petropavlovszk városban. Van-e Sztbérlában Ilyen járási székhely? — Már régen nem járási székhely és nem ts Szibériához tartozik. Kazahsztán a neve. Petropavloszk pedig az új szűzföldi határterület egyik területi központja. — 0. nagyon jól emlékszem erre a kts városra. Hát még fehér börtönére! Három hónapig ültem benne azért, mert forradalmi propagandát fejtettem ki a szerb hadifoglyok körében. Később 1919 őszén Omszkba helyeztek ót. A vörös hadsereg előre tört, én pedig beálltam vöröskatonának. A Sztyenyka Razlrt ezredben szolgáltam mint közlegény. Kolcsakékkal ve rekedtünk. Mlnusztnszklg jutottam el, ott a hastífusz ágynak döntött. 1920-ban hazatértem a szülőföldemre. Macedóniába. Szántottam, vetettem ... — Paraszt volt? — Csak voltam, most nyugdíjas vagyok. — Hogyhogy? — Tavaly eladtam a földemet a zádrugának. Nálunk ezt szabad. Az állam meaoásárolja a földeket a szövetkezetek számára. Mindenki eladhatja földjét a zádrugának, aztán ha tetszik, belép a szövetkezetbe, ha nem akar, nem lép be. Egyesek szövetkezetetek lesznek, mások üzemekbe, gyárakba, építkezésekre mennek dolgozni. — No és miért válnak meg önként földjeiktől. Ml kényszeríti rá őket? — Az élet. Egyre nehezebb eayedül gazdálkodni. A zádruaók termését és jövedelmét nem érhetik el az egyéniek. Azoknak mindenük van: traktoraik, műtrágyájuk, mindenféle pépeik. Ml tagadás: sok nehézséggel, nagy nehézséaekkel küszködik mezőaazdosáaunk. Különféle intézkedéseket tesz. Persze, nem olyan könnyű az új élethez vezető út. Olyan ez, mint a hegi/t ösvénuek: úton-útfélen csupa akadály. — M apa miért nem lépett be a szövetkezetbe? — Örea vagyok már, munkaképtelen. Azért Inkább a fiatalabb fiamhoz kö^törtem Dubrovníkha. A két fdősebblk hősi halólt halt. Négyen indultunk harcba ... — Sok örea partizán találkozott. Idősebb f tam. Boa 11 szláv Itt nvuqszik a többi hősi halott között. Orosz testvéreink földi maradványait ts Itt helyezték el. 543 pouedülálló orosz katonasír örök lakólt hozták át ide egész Jugoszláviából ... Elhallgattunk. Fájó gondolataink találkoztak. IVAN SUHOV TUDÓSÍTÁS PORTUGÁL GUINEÁBÓL R szabadság szele fújdogál Bissau fölött A

z idei nyár elviselhetetlenül forró volt Salazarnak. A portugál—guineai felkelés méretei válsággal fenyegetik a diktátor rendszerét. Gomes de Araujo hadügyminiszter kénytelen volt beismerni, hogy a gyarmat területének 15 százaléka a felkelők kezén van. Ez is szépítés volt, mert Gomes nem vette figyelembe a mocsaras keleti részt, ahol a katonaságnak még csak támaszpontja sincs. így tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy a felkelők az ország felének az urai. KÖZÉPKOR Á XX. SZÁZADBAN Guinea története szomorú. A XV. század végén a portugálok, a gyarmatosítás nagymesterei megvetették a lábukat az országban. Először árucsere révén ismerkedtek a bennszülött lakossággal, később erődítményeket építettek, majd rájöttek a rabszolgakereskedelem jövedelmezőségére és fokozatosan hatalmukba kerítették a területet. Ám a többi gyarmati ragadozó — köztük a franciák is — részt követeltek a zsákmányból, s az 1884. évi berlini konferencia csak a Guinea és francia Szenegál közti részt hagyta meg a levitézlett portugáloknak. A portugál hivataloknak csak egy céljuk volt: az afrikaiak életének teljes ellenőrzése, maximális haszon minimális ráfordítással. Politikai elvük: Nem adnak egyik keA tízezredik 1 A sajtómonopóliumok egyre több újságot és folyólra tot falnak fel Angliában. Negyven év alatt 250 újság szűnt meg, ebből a legutóbbi tíz évben 18 napilap. Tlz nappal a Daily Worker tízezredik számának megjelenése előtt három tőkés lapot szüntettek be saját tulaldonosalk. Az angol sajtó öt nagy monopolista csoport ellenőrzése alatt áll. Az angol sajtószabadság, melynek oly nagy reklámot csapnak, a valóságban nem más mint a lapkirályok nyerészkedési szabadsága. Az angol munkásosztály napilapja, a Daily Worker az egyetlen angol újság, amely mentes a tőkés befolyástól. A Daily Worker 1930. január 1-én jelent meg először a londoni East-End egyik mellékutcájában. Tízezer fontsterling alaptőkével Indult, bár a nagytőkés körök szerint lapalapításhoz legalább öt millióra van szükség. A lap megküzdött minden akadálylyal és bebizonyította életképességét. Az angol nagytőkések nem Ismerték a kommunisták és a munkásosztály szervező képességét, nem számítottak rá, hogy minden támadást elhárita nak. Lenin 1921-ben azt tanácsolta az angol kommunista vezetőknek, hogy a tömegharc gazdasági és politikai eszközeként kis alaptőkével Indítsanak újságot. Arra is figyelmeztette őket, hogy az angol kormány a iegalattomosabb módszerekkel Igyekszik majd meghiúsítani kezdeményezéseiket. A Daily Worker első számának megjelenése óta a gyári munkások, a bányászok pénzadományaira támaszkodik. Kéri támogatásukat, hogy fedezhesse a lap költségeit. Jelenleg havonta mintegy 3750, évente kb 45 000 font sterling gyűlik össze a lap barátaitól és támogatóitól, olvasóitól. A kezdetben szürke Daily Worker az ország egyik vezető lapja lett, mely az utóbbi tíz évben kiváló grafikai kivitelezéséért négyszer részesült nagy kitüntetésben. Parlamenti képviselők, szakszervezeti vezetők, színművészek, filmsztárok, élsportolók és más neves személyiségek üdvözölték a Daily Worker 10 000. számát és méltatták a lap jelentőségét. „Tízezrek tették lehetővé a 10 000. száim megjelenését — mondta George Matthews főszerkesztő. — Idejüket, erejüket, pénziiket és tudásukat áldozták a lapért, hogy a nagy akadályok ellenére ls életben tartsák a szocialista gazdasági gondolat fáklyavlvőjét." A Daily Worker megalakulása óta a szocializmusért harcol. Tízezredik száma éppen akkor jelent meg, amikor a szociáldemokrata Daily Herald haldoklik és rövidesen beolvad Cecil Ktng sajtókirály lapbirodalmába. A Daily Worker életben maradt, mert szívvel-lélekkel szolgálja az angol munkásosztályt. Teljesíti küldetését: védelmezi a szegényeket a gazdagoktól, a munkásokat a munkaadóktól, a bérlőket a háziuraktól, küzd a békéért, a háború ellen. A Daily Worker hasábjain minden írásnak helyet ad, amely a tőkés rendszert és a háborút ostorozza. Életben maradt a lap, bár a cégek 1947 óta bojkottálják: nem adnak hirdetést kommunista lapnak, ami érzékeny veszteséget jelent, mert a Daily Worker évi jövedelme 70 000-ről 10 000 fontsterlingre csökkent. A Daily Worker a hirdetések megvonása ellenére sem roppant össze. Mindenkor a világos, lenini, bolsevik Irányvonalért küzd, mert megfogadta a tanácsot, amelyet első számának megjelenésekor a moszkvai Pravdától kapott. A Daily Worker évtizedek óta élen jár az angol nép gazdasági és politikai harcában. A tízezredik lapszám megszületéséig tett úttörő út megedzette és felvértezte a lapot és a kommunistákat, hogy tovább harcoljanak a szocializmusért. MONTHY METH zükkel olyasmit, amit a másikkal nem vehetnek el. A bennszülött nem változtathat lakhelyet, a törzsfőnököket a helyi hivatalok erősítik meg. Az országnak nincs ipara, még bányái sincsenek, bár gazdag bauxit-, kőolaj- és aranylelőhelyekkel rendelkezik. AZ ELSŐ SZIKRA Portugál Guinea tehát Llszszabon legrégibb afrikai gyarmata; 36 ezer négyzetkilométernyi területe hegyesszögű háromszögre emlékeztet, melynek legrövidebb oldalát a Bissaul-öbölnél meghajló partvidék, a másik kettőt pedig északon a szenegáli határ, délen a független Guinea határa alkotja. A félmillió bennszülött néprajzilag mozaikképet mutat, rajta kívül 2300 mulatt és több mint négyezer fehér él itt. Mikor kezdődött el a szervezett, politikai célú fegyveres felkelés? Ha pontosan meg akarjuk állapítani, viszsza kell térnünk 1959-hez. Ugyanis ebben az évben, augusztus 3-án a rendőrség vérbe fojtotta a kikötőmunkások tömegsztrájkját. A portugál — guineai felszabadító mozgalom tehát már két évvel az angolai háború előtt kibontakozott. A bennszülöttek megmozdulását az elviselhetetlen életkörülmények váltották kt. A Companla Union Pabrll, a legnagyobb portugál monopólium tlz év alatt felfalta az Itteni portugálok kis- és középgazdaságait (Guinea partmenti részein hatalmas rlzsés földimogyoró-ültetvények terülnek el). Természetesen, ezzel nem változott meg a bennszülöttek kizsákmányolása, sőt még kegyetlenebbé vált. A társaság földjein kényszermunka dívik. Az ls érthető, hogy ilyen körülmények között a társaságnak kisebb gondja ls nagyobb annál, hogy fejlessze az ország gazdaságét. Ptnto-Bull amerikai származású képviselő a parlamentben kijelentette, hogy Portugál Guineában mindössze egy mérnök, egy orvos és két agronómus Jut 530 ezer lakosra. A két agronómus egyike Amilcar Cabral, a Portugál Guinea és a Zöld foki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának főtitkára, aki a fegyveres harcot irá nyitja. Cabral a mocsarak és a szavannák birodalmában még a felkelés kirobbanása előtt közigazgatási központokat szervezett, Iskolákat és kikép zőtáborokat létesített, a por tugáloktól ellenőrzött partvt déken pedig titkos akciócso portokat szervezett. 1960-ban és 1961-ben csak a mocsárblro dalomban folyt a harc, a kö vetkező években azonban máv vidékeken ts elharapódzott ez pedig pánikot keltett Lisz szabonban. A kormány kény telen volt tudomásul venni a felkelést. Gomes hadügymi ntszter beismerte, hogy a 1(> ezer főnyi portugál hadsereg nem képes tartant a frontot, mert a hátországban partizánok zavarják a hadmüveleteket. KÉT FRONTON Cabral pártja kapcsolatot teremtett az antikolonialtsta felkelés és a portugállal antifasiszta mozgalom között. Közvetlen kapcsolat létesült a nemzeti felszabadítást fronttal, amely saját kívánságukra titokban hazaszállítja a portugál katonaszökevényeket, hogy otthon beléphessenek az „önvédelmi csoportokba", amelyek a portugáliai felkelőszervezet sejtjeit alkotják. Kétségtelenül nagy hatással van ez a körülmény a guineai harcok kimenetelére. Salazar meg sem kísérelte a közvélemény mozgósítását, s elmaradtak a hazafias jelszavak, mint Angola esetében. Cabral pártja az egész portugál gyarmati rendszer ellen küzd, és SALAZAR BÜNTETŐOSZTAGAIT LÉPTEN-NYOMON A PONTOSAN CÉLZÖ GUINEAI PARTIZÁNOK FEGYVERCSÖVE VÁRJA. (Unitá felvétele) a szabadságmozgalom az egyedüli fegyvere. A portugál antifasiszták ezres példányszámban terjesztik a Portugál Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának kiáltványát, amelyben a portugál katonákhoz fordult. „Népünk reménységének" nevezi őket és felszólítja, tagadják meg részvételüket a „pacifikálásban", vessenek véget országuk „szenvedéseinek és tragédiájának, amelyet Salazar diktatúrája okozott a népnek". HARC A GYŐZELEMIG A párt ernyedetlenül küzd tovább és kész bármikor tárgyalásokat kezdeni, hogy „véget vessen a háborúnak, baráti kapcsolatokat és testvért együttműködést teremtsen a guineai és a portugál nép között, mely iránt a guinealak nem viseltetnek gyűlölettel". Az Addisz Abeba-i találkozó után Angola és Portugál Guinea előtt is nagy távlatok nyíltak. Mozgalmukat segítik az afrikai népek. A szabad afrikai államok háromnegyede megszakított minden kapcsolatot Portugáliával, hajóit sem engedik be kikötőikbe. Lehetnek árnyalati különbségek Kongó és Tuniézia „mérsékeltsége", az EAK és Algéria „radikalizmusa" között, ám az afrikai irányvonal kristályosodik: konkrét segítség, ha szükségesnek mutatkozik, katonai támogatás, Igazi függetlenség követelése a még gyarmati igában sínylődő népek számára. RICCARDO MINUTI ÜJ SZÖ 4 + 1983. november 30.