Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-24 / 324. szám, vasárnap

SZAKSZERŰTLEN ÉRTEKEZÉS A CSAPAGYRÓL Furcsa képet vágott volna a világ fegyik legnagyobb óceánjárójának — fe Queen Marynek — a kapitánya, ha .történetesen valahol az óceán közepén egyszer kiderül, hogy az úszó város hajtóművének kétségkívül legfontosabb alkatrésze — a hajócsavar tengelye — „véletlenül" felmondja a Szolgálatot. Furcsa feltevés, gondolja bizonyára egyik-másik olvasó. Hogyan mondhatná fel a szolgálatot egy csaknem fél méter vastag, ötvözött acélból készült tengely? Hiszen a negyven egynéhány Jnéter hosszú óriás alkatrész bizonyára sok ezer kilogrammos megterhelések elbírására volt tervezve. Különben ls, ott van a csapágy, amelyben a tengely forog, védi az a tengelyt, kiegyenlíti a nyomásokat. Igen, a golyóscsapágy... Amely bélkül a Queen Mary hatalmas tengelye, amelyet különben a plzeňi Škoda gyárban készítettek, csak egy élettelen, mozdulatlan vasdarab lett volna. A csehszlovák gyártmányú óriástengely óraműszerü működését a Szintén csehszlovák gyártmányú mamutcsapágy biztosította. Ebben a golyóscsapágyban forgott több mint harminc esztendőn keresztül a tengely ... Golyóscsapágy... Egyaránt szükséges ez a sok ezer lóerős motorokhoz, de a parányi szervomotorok szerkesztésénél is nélkülözhetetlen. A golyóscsapágy — az egyszerűen a korszerű technika elmaradhatatlan kelléke. Kell az autókba, kell a mezőgazdasági gépekbe, bizonyára a szputnyíkokba is beszereltek belőlük jónéhányat, de hogy egy kézzel fogható példát mondjak — példáui a Kelet-Szlovákiai Vasmű vagonbillentője se működne csapágyak nélkül. Az óriáscsapágyra éppúgy szüksége van a technikának, mint a parányi, alig néhány milliméteresekre. És a laikus felteszi a kérdést: vajon melyik csapágyfajta a fontosabb? A néhánymázsás, vagy a néhánygrammos? A technikus — persze — erra a kérdésre alighanem így válaszolna: Meg tudná azt valaki mondani, melyik regényíró volt nagyobb: Dosztojevszkij, vagy Hemmingway? Az ilyen kérdésre egyszerűen nem lehet felel1. Ezredmilliméteres pontossággal készül a prešovi csapágy. nf. Mert a világirodalom mindkét alakja óriás volt a maga idejében. De a csapágyak fontosságát sem lehet dekával, vagy más mértékegységgel összehasonlítani. Hasonlóképpen azt sem lehet ilymódon eldönteni, mi okozna nagyobb kárt: az-e, ha menet közben az emberirányította űrhajóban roppanna össze egy parányi csapágy, vagy —, hogy az iménti példához térjek vissza — egy viharos napon az óceánjáró főtengelyének törött volna el a majdnem egy méter átmérőjű csapágya. Mindkét esetben milliós értékekről, nemegyszer emberéletről van szó. Röviden mondva tehát csapágy nélkül a XX század technikáját aligha lehetne elképzelni. METEOROLÓGIA A CSAPÁGYGYÁRTÁSBAN? Sokat mérgelődtek a múlt nyáron a prešovi asszonyok. De hogyne mérgelődtek volna, mikor annyi okuk van rá. Hiszen jónéhány éve már ők is pontosan tudják, milyen fontos jószág a csapágy. Tudják bizony, mert saját kezükkel gyártják a csapágyat, ellenőrzik a minőségét, csomagolják és a külföldre irányított csapágyak minden egyes dobozára nem kis büszkeséggel ragasztják rá a világoskék szalagot, amelyen a lakonikus rövidségű „Made in Czechoslovakia" szöveg áll. Az sem utolsó dolog ám, hogy például Nyugat-Németországból a múltkor a gyár egy régi üzletfele személyesen is eljött Prešovra és azt mondta: Nagyon meglepődött, hogy azokat a csapágyakat, amelyekkel ő annyira meg van elégedve, asszonyok készítik. Ettől kezdve persze a prešovi gyárban — úgy beszélik itt keleten — az asszonyok még feljebb hordják a fejüket. És — ahogy majd a későbbiek során meglátjuk — nem ls ok nélkül. Hogy miért mérgelődtek a prešovi asszonyok? Annak is megvan a maga históriája. Az idén egy májusi napon Mária Dobromičová, — az egyik esztergagép kezelője — munka közben így szólt Albert Halahyjához, a technológushoz: — Még jó másfél órám van hátra a műszak befejeztéig. A mai „adagomat" már elvégeztem, de szívesen tennék még egyet-mást. Ne álljon tétlen a gépem. A technológus megvakarta a fejét és látszott rajta, legszívesebben „elpárolgott" volna a műhelyből. De nem mehetett el, mert Mária nem hagyta annyiban a dolgot. — No, lesz munka? Vagy szedjem a sátorfámat és menjek be az öltözőbe pletykázni? — Tudja, Mária, — szólt a technológus, — itt objektív tényezők játszanak közre. Ködös idő van, nem érkezett még meg a repülőgép. Pechünk van. — A re-pü-lő-gép? — Igen, a brnói repülőgép. Az alkatrészekkel... — Tyű, hogy az ég szakadjon rájuk... De azt már nem mondta meg az asszony, kire szakadjon rá az ég. Mert maga se tudta, ki a hibás azért, hogy a kooperációs üzem — a Brnói Csapágygyár ilyenkor hónap végén, de még inkább a negyedévek vége felé — mindig az utolsó pillanatban küldi az egész tervezési időszakra előírt alkatrészmennyiséget. Ilyenkor aztán rendkívül sietnek a brnóiak, annyira sietnek, hogyha szputnyikok közlekedtek volna menetrendszerűen a Brno—Prešov közötti útvonalon, azokra csomagolták volna fel a szükséges alkatrészeket. De mivel nem közlekedtek szputnyikok, IL-14-esekkel voltak kénytelenek alkatrészeket szállítani. A prešoviak nagy bosszúságára ezenkívül még mintha csak valami gonosz dzsin űzött volna a brnóiakkal tréfát, minden hónap vége felé rendszerint vagy sűrű köd ereszkedett Kelet-Szlovákiára, vagy valamilyen más időjárási viszontagIgy hát — mihelyt: a csehországi és a szlovák lapok munkatársai megneszelték, hogy milyen nehézségekkel küzdenek a prešovi asszonyok, úgy nyár vége felé — mert egészen addig tartott az előbb leirt állapot — egymásnak adták a brnói csapágygyár igazgatója irodájának a kilincsét. Es valamennyien ugyanazt a kérdést tették fel az üzem vezetőségének: „Mi lesz a prešovi szállításokkal? Meddig tart még ez az áldatlan állapot?" Végül azután a brnóiak idegei njintha már nem bírták volna a sok kérdezősködést, az igazgató értekezletet hívott össze. Mindenkit meghívott rá, aki csak érdekelve volt a prešovi szállításokban. Hiszen, mondta akkor szomorúan — akárki azt hiheti, aki nem ismeri a brnóiak nehézségeit, hogy valóban nemtörődömségből hanyagolják el a ZKL-ben — a brnói gyárban — a szlovákiai gyárral Nem mérgelődnek már A PREŠOVI ASSZONYOK ság miatt Brnóban nem tudott a gép startolni. így történt azután, hogy a prešovi golyóscsapágygyár tervteljesítésébe végül még a meteorológia ls beleszólt. Szellemes ós kevésbé szellemes anekdóták születtek ezzel kapcsolatban. Volt, aki az üzemi faliújságra ilyen „rossz viccet" Irt: „Közeledik a negyedév vége, a meteorológia Prešov felett ködös időt jelez." De ilyen vélemények is elhangzottak a Brno—

Prešov közötti együttműködésről: „Ja kérem, Prešov messze van ám Brnótől. És még messzebb Prágától." Volt aki ilyenkor csak arra a néhány száz kilométeres földrajzi távolságra gondolt. Olyan prešovi is akadt, aki kárörvendően mosolygott ilyenkor és ostoba dolgok jutottak az eszébe. A legtöbb prešovi azonban röviden csak ennyit mondott az ilyen megjegyzésekre: — Butaság. Ha a brnóiak ez Idő tájt szolgálati úton Prešovban jártak, az ilyen megjegyzésekre nem tudtak mit válaszolni. Mert a tények mintha mind ellenük szóltak volna. Való igaz, hogy nem küldték ők időben az alkatrészeket és ha az utolsó pillanatban küldték is a szükséges mennyiséget és repülővel érkezett, méregdrágává vált ezáltal a csapágygyártás. Lelkük legmélyén tehát a brnóiak igazat is adtak a prešoviaknak. Persze csak azoknak adtak igazat, akiknek fájt, hogy a gyár nem teljesíti a tervét. Még az exportkötelezettségek teljesítésével ls ba] volt. Pedig — mondották mindig a prešovi asszonyok, ha valamelyik brnóival találkoztak — világszerte nagyon keresett cikk a csehszlovák gyártmányú csapágyl Ha tízszeresére emelnénk a termelést, akkor is minden gyártmányunkat megvennék külföldön. HÁROM HÉT HALASZTÁST KÉRTEK Az újságíró — mondják róla — az olyan minden lében kanál népség. szembeni kötelezettségeiket. Nem tudhatta azt mindenki, Brnóban milyen nehézségekkel küzdöttek abban az időben. Kevés volt a gyárban az ember. Különösen a legfontosabb posztokon — a szerszámgépek beállítóinak munkahelyein volt fehér holló a valóban hozzáértő szakember. Antonín Nožička, a két üzem közötti együttműködés felelőse is felszólalt az értekezleten. Röviden csak ennyit mondott: — Adjatok nekünk három hetet. Ha addig nem áll be változás, hát... Azután az együttműködési felelős még hozzátette, hogy „Ez az én akciótervem". Volt olyan prešovi, aki csak legyintett az ígéretre. Olyan is volt, aki azt mondta: „No, három hét múlva majd meglátjuk." És a prešoviak vonatra ültek, hazautaztak. A brnóiak pedig — Antonín Nožička és négyen a mesterek közül — másnap újra gyűléseztek. A tanácskozás nem tartott tovább negyed óránál. Jegyzőkönyv se készült, a határozatot is csak úgy az emlékezetben fogalmazták meg: A négy mester a többi feladatok mellett a gépek beállításával is törődik majd ezentúl. Az eddigi gépbeállítók pedig — akik régebben a legjobb szerszámgépkezelők voltak — visszamehetnek régi helyükre, a gépek mellé. Ott jobban érvényesíthetik tudásukat. Két nap múlva a traktorgyárból is átküldött az igazgató hét kiváló esztergályost. Mielőtt áthelyezte volna őket, valamennyivel beszélt. — Teljesítenünk kell a prešovlakkal szembeni kötelezettségeinket. Tudjátok fiúk, ez nem valamilyen törvény-megszabta rendelkezés. Ez több annál. Itt nem a paragrafusok, hanem az emberség, a becsület diktálja, mit kell tennünk. ELTELT HÁROM HÉT František Škvára mérnök, a prešovi csapágygyár gyártásvezetője a minap éppen a tervteljesitési jelentéseket tanulmányozta. A novemberi, kissé sápadt napsütésben éppen akkor szállingóztak ki az asszonyok a gyár elé. 2. Jókedvűek már a csapágygyári asszonyok, semmi sem gátolja a tervteljesítést. A brnóiak határidőre küldik az alkatrészeket. Véget ért a reggeli műszak. Az autóbuszok már ott várakoztak, hogy hazavigyék a munkásokat családjuk körébe. Az asszonyok azonban, mikor a nyitott ablakon keresztül meglátták a gyártásvezetőt, nem állhatták meg, hogy tréfásan fel ne kiáltsanak neki. — No, mérnök elvtárs, milyen Időt jósolnak a meteorológusok? Huszadi* ka van, kezdődik a hónap vége, nem száll még a köd? Hiszen már itt a2 ősz. A mérnök elnevette magát, tudta, mire céloznak az asszonyok. — Ma ls érkezett három láda aN katrész. Mint mostanában általában minden nap. V o n a 11 a 11 — Érdekes. Amióta az alkatrész Brnóból vonattal érkezik, mintha aa időjárás is megváltozott volna. November van, mégis milyen kék állan< dóan az ég! — A vonat akkor is ide talál Pre* šovba, ha a mozdonyvezető a ködbert az orráig se lát. Nem úgy, mint a repülőgép. — Rendes fiúk a brnóiak, állapították meg az asszonyok. — Rendesek. Rendet teremtettek a házuk táján. Már csak azért is, hogy bebizonyítsák, szivükön viselik a prešoviak sorsát. Pedig nekik is ezernyi más gondjuk van. Nem mérgelődnek már a prešov! asszonyok. Elégedettek, mert szeptember közepe óta Nyugat-Németországba, meg a földkerekség többi 30 országába — és nem utolsó sorban a mi autógyárainkba — pontosan annyi csapágyat tudnak szállítani, amennyire kötelezték magukat. És azért is elégedettek, mert tudják, hogy fontos munkát végeznek. Hiszen az óceánjáró hajócsavarának tengelyétől kezdve a szputnyik-alkatrészekig annyi minden berendezés sikeres működése éppen a csapágyak minőségétől függ. Nem utolsó mulatság az, ha az ember jól végezheti munkáját. Különösen akkor, ha érezzük, hogy nem vagyunk egyedül. TÖTH MIHÁLY P

ártunk XII. kongresszusa, amikor oly következetes harcot hirdetett a lenini normák helyreállításáért és érvényesítéséért a párt-, az állami és a gazdasági élet minden területén, hangsúlyozta a demokratikus centralizmus elvének, az irányító és szervező tevékenység megszilárdításának és javításának szükségességét Is. Nem arról volt és van szó, hogy a demokratikus centralizmus megszilárdításával újra életre keltsük a személyi kultusz idején meghonosodott munkamódszereket: a parancsolgatást, egyesek akaratának önkényes érvényesítését, a bürokratizmust, a munka kampánvszerűségét és deklaratív jellegét, hanem ellenkezőleg: arról van szó, hogy mindezeket a módszereket kiküszöböljük a munkából, s a társadalmi és gazdasági életben egyaránt az egységes akarat és cselekvés érvényesüljön. Az egységes akarat és cselekvés pedig —• amely lényege és alapja a pártpolitikája érvényesítésének, a kitűzött feladatok teljesítésének — csak úgy lehetséges és csak úgy érhető el, hogy minden szerv tevékenységét egységes irányvonal szabja meg, s ennek érvényesítését a maga számára és a maga területén mindenki kötelezőnek tartja. A párt csak akkor töltheti be vezető szerepét és csak úgy teljesítheti küldetését, ha a pártszervezetek és a kommunisták munkájuk középpontjába a pártkongresszus, illetve a Központi Bizottság határozatait állítják. Az állam! apparátus munkáját csak akkor végezheti eredményesen, ha tevóDemokratizmus és centralizmus kenységét a Nemzetgyűlés hozta törvények és a kormány határozatai értelmében végzi. A népgazdaság bármely ágazata csak úgy fejlődhet, és csak úgy léphetünk előre, ha az üzemek, vállalatok, Intézmények és gazdaságok számára a népgazdaság fejlesztését célzó terv törvény mindenki számára, amelyet teljesíteni kell. Á

m mindez azt jelenti-e, hogy most már mindent „felülről" intézzenek? Hogy most már az alsóbb szervek, de leginkább a helyi szervek tevékenysége csupán abban merül ki, hogy mint a sült galambot, várják « felsőbbség utasításait s végrehajtsák őket? Akik így vélekednek — és sajnos, akadnak ilyenek —, azok ugyancsak tévesen értelmezik a centralizmust. Helytelenül és tévesen értelmezi a centralizmust az, aki ellentétet vél felfedezni a közjx>nti Irányítás és az alsóbb szervek önállósága között. Természetesen, roppant kényelmes és ami a legfőbb: semmi felelősséggel nem jár az olyan magatartás, amely mindent csak felülről vár, s a dolgok intézésére, a feladatok megoldására ez égvilágon semmi kezdeményezést nem fejt kl. Újra csak azt kell mondani- az ilyen maga-tartás és eljárás nagyon kényelmes lehet egyes alsóbb szervek vezetői számára, ám az is nyilvánvaló, hogy az ilyesmi roppant káros a szocializmus számára. Az, mert ez ilyen sült galamb-várással semmiféle feladatot nem teljesítünk, az ügyet, amelyért dolgozunk, nem visszük előbbre a megvalósulás útján. Ha valamit ki kell küszöbölni a munkából, akkor elsősorban Is éppen az ilyen módszerekről van szó. A demokratikus centralizmus nem mond ellent a helyi kezdeményezésnek és önállóságnak. Ehhez j>ersze az szükséges, hogy helyesen értelmezzük a centralizmus elvét és helyesen értelmezzük azt, hogy a párt politikájának megvalósítása megköveteli az önállóságot, a helyi kezdeményezést. Könnyen érthetővé és világossá válik az ember előtt ez akkor, ha abból az alapvető tényből Indulunk ki, hogy a párt legfelső szerve és a központi szervek országos jellegű feladatokat tűznek ki, viszont világos kell, hogy legyen az is: országos feladatokat csak az egész ország oldhat és valósíthat meg. Márpedig ez mit jelent? Azt, hogy minden szerv, melyet a feladatok megoldása érint, a maga helyén és a maga területén, az adott lehetőségeket kihasználva oldja és valósítsa meg az országos feladatból rá eső részt. Pártunk XII. kongresszusa a mezőgazdasági termelés nagyarányú növelését tűzte kl célul. A kongresszus meghatározta, hány százalékkal kell növelni a kenyérgabona hektárhozamait, hánnyal a kukoricáét és a krumpliét, hánnyal az állattenyésztési termelését, Országos átlagban. Most már mi az útja-módja annak, hogy ezt a határozatot teljesítsük, a kitűzött célt elérjük? Csakis az lehet, hogy a hogyant és a miként —, lehetőségeit és adottságait tekintetbe véve és kihasználva, — minden egyes kerület és járás, falu és szövetkezet maga szabja meg. Ez csak természetes és magától értetődő, hiszen ők vannak a lehetőségekkel tisztában, az adottságokat ők Ismerik a legjobban. Nincs az a legfelső szerv sem Prágában, sem Bratislavában, amely meghatározhatná, hogy pl. az ekecsi szövetkezetben mi az útjamódja a búza hebtárhozama növelésének. Ezt az ekecsiek tudják a legjobban. A lényeg pedig az, hogy a kongresszusnak, a mezőgazdasági termelés növelésére vonatkozó határozatát minden falusi pártszervezet és szövetkezet magáévá tegye és teljesítse. U elytelenül értelmezik a demok" ratlkus centralizmust ott, ahol a fogalomnak csak az egyik, vagy a másik oldalát látják: vagy a demokratizmust és mellőzik a centralizmust, vagy pedig fordítva: csak a centralizmust és nem vesznek tudomást a demokratizmusról. Márpedig a kettő nem választható el egymástól, egy fogalmat alkotnak és nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlatban, az életben ls. A demokratizmus, a helyi önállóság és kezdeményezés feltételezi a centralizmust, a központi irányítást és ellenőrzést. A centralizmus, a központi irányítás viszont csak úgy lehet eredményes, ha a helyi kezdeményezésre támaszkodik és ha az alsóbb szervek önállóságával biztosítja a kitűzött feladatok teljesítését. Végső soron látni kell azt, hogy a centralizmus a demokratizmus nélkül elnyomja az alsóbb szervek, tehát az emberek kezdeményezését, ami viszont a feladatok elégtelen teljesítéséhez, közönyhöz és nemtörődömséghez vezet. S

zükségszerűen felvetődik az eddig elmondottak nyomán, mi a biztosítéka annak, hogy az alsóbb szervek nem élve- vissza az önállósággal, valóban a központi irányelvek szellemében, a kitűzött feladatok teljesítésén dolgoznak? Hogy munkájuk valóban a társadalmi érdekeket szolgálja? E kérdésre válaszolva, abból kell kiindulni, hogy a demokratikus centralizmusnak szerves és egyik legfontosabb alkotóeleme a következetes ellenőrzés és irányítás. Nagyobb hatáskör: nagyobb felelősség. Viszont nagyobb felelőség: következetes ellenőrzés. Ám az ellenőrzés nem szabad, hogy bizalmatlanságot jelentsen és szüljön, nem Je» lent gyámkodást ós ebből kifolyólag a felelősség a elől kibúvást. Ellenkező*, leg: a következetes ellenőrzés ez a láncszem, amely a központi irányítást a helyi szervek önállóságával és felelősségével összeköti. BÁTKY LÁSZLÓ ÜJ SZÖ '4 * 1983. november 2*