Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-24 / 324. szám, vasárnap

HASZNOS TALÁLKOZÓ Győz az ész, az emberi akarat A mezőgazdaság szakosítása törvényszerű követelmény • Elvtársi, baráti együttműködés • A gyár segíti a falut • A gyakorlat bizonyít • Az első sikerek Hetekkel ezelőtt a komáromi Járás vezetői és legjobb szakemberei közül közel húszan keltek útra, hogy találkozzanak az olomouci járás vezetőivel, szakembereivel, elmondják és meghallgassák a mezőgazdasági termelés színvonalának emeléséért folytatott küzdelemben szerzett tapasztalataikat. Tegyük mindjárt fel a kérdést: Miért éppen Olomoucba, Illetve az olomouci járásba mentek a komáromiak? Mint mindennek az életben, ennek ls megvan az oka. Ok nélkül nincs okozat. Mielőtt tehát üjtára bocsátanánk e sorokat — ha csak pár sorban is — feleletet kell adni a kérdésre. Ok és okozat Ismert dolog, hogy esztendők óta különböző helyeken, fórumokon Igen sok szó esik a mezőgazdasági termelés szakosításáról (specializálásáról) és az egyes termelési ágak összpontosításáról (koncentrálásáról). Ez érthető is. Hisz a jövő mezőgazdasága, a szocialista nagyüzemi termelés törvényszerűen megköveteli a termelés megosztásának, elhelyezésének tudományos megalapozását. A helyzet azonban manapság még az, hogy többet beszélünk, mint teszünk a mezőgazdasági termelés szakosítása, összpontosítása érdekében. Az elméleti megindokolások általános fejtegetésektől és kezdeti próbálkozásoktól csupán az olomouci és a komáromi járásba Jutottak tovább. E két járásban ma már meglehetősen jó eredmények igazolják az elméleti feltevéseket. Ezért is került sor a két Járás vezetőinek, szakembereinek találkozójára. A komáromiak tanulni mentek Olomoucba és valóban nem ls tértek haza üres tarsollyal. Tenni kell valamit Olvasóink talán nem veszik rossz néven, ha a külsőséges leírásokat most mellőzzük és mindjárt a lényegre térünk. Talán elégséges annyit megemlíteni, hogy a vendéglátó járás Inkább ipari Jellegű, de szövetkezeteik még Így ls több mint 80 ezer hektár kiváló minőségű földön gazdálkodnak. Eltérően azonban a nálunk megszokott helyzettől, még 1960ban Is rengeteg volt náluk a sok apró szövetkezet (100—300 hektárosakj. Ezek az aránylag kis szövetkezetek képtelenek voltak hatásosan alkalmazni a nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta lehetőségeket. A járási pártbizottság kezdeményezésére Így jutottak el ahhoz a gondolathoz: valamit tenni kell, hogy a Járás fejlett üzemel mellett korszerű mezőgazdaság létesüljön, olyan, amely lépést tud tartani az egyre növekvő társadalmi szükségletekkel. Az említett esztendő második felében a járási pártblzottság plenáris ülésén kimondták: egyedüli helyes út, mely a nagyobb gazdasági eredményekhez vezet, a termelés szakosítása és összpontosítása. A járási pártbizottság ennek szükségességét a következőképpen Indokolta: Nemcsak országos méretben, de járási vonatkozásban ls érezhető, hogy ellentétek merültek fel a társadalmi szükséglet és a mezőgazdasági termelés szfnvonala között. A Járás fejlett szocialista üzemekkel rendelkezik, ellenben mezőgazdasága még messze a követelmények mögött maradt. Ellentét mutatkozott a nagyüzemi forma és a tartalom között. Alacsony szinvonalat ért el a társadalmi munkamegosztás. A kis szövetkezetek nem tudták teljes mértékben kihasználni a gépesítés előnyelt. A szűk keretek fékezőjévé váltak a nagyüzemi termelési mód nagyarányú kibontakoztatásának. Alacsony volt az egy hektárra eső piaci termelés színvonala ls. Mivel kezdték? Az emlékezetes pártplénum perspektivikus tervet dolgozott kl, amelyben leszögezték az alapvető teendőket. A terv hat esztendőre szól (1960-tól 1966 végéig]. Kidolgozásában a járás vezetőinek és szakembereinek a legjava vett részt. Segítettek a JNB mezőgazdasági osztályának dolgozói, a járási magnemesítő Intézet munkatársai, beruházási építkezések tervezői és Irányítói, a relvásárlőüzem vezetői, az állattenyésztési szakemberek és még sokan mások. Tehát a terv egy hatalmas kollektíva munkájának az eredménye. A járás gazdasági helyzetének mélyreható elemzése után arra a megállapításra jutottak, hogy mindenekelőtt elejét kell venni annak, hogy a járás egyes szövetkezetel 30—34 féle terményt, Illetve terméket állítsanak elő. Ennek pedig egyedüli útja az alaposan átgondolt és tudományosan alátámasztott szakosítás. Természetesen a termelés átszervezésének úgy kellett történnie, hogy ez még pillanatnyilag se akadályozza a tervezett szerződéses eladás teljesítését a mezőgazdasági termékek egyetlen fajtájából sem. A szakosításnak és a termelés összpontosításának az egy hektárra eső piaci termelés növekfedése mellett a munkatermelékenység emelkedését, a termelési költségek csökkenését kell eredményeznie. A tudományos alapossággal kidolgozott terv hét fő termelési csoportra, illetve körzetre osztotta a járást. Ez természetesen olyan formában történt, hogy az alapállatállományt egyelőre valamennyi szövetkezetben érintetlenül hagyták. Ezen túl azonban ez egyes termelő egységeket az előre meghatározott termelési céloknak megfelelően fejlesztik tovább. Az érthetőség kedvéért szükséges néhány példát megemlíteni. A szakosítási terv — ami részben már a gyakorlatban ls megvalósul — számolt azzal, hogy a tojástermelés zömét például 13 üzemegységben összpontosítják és évi termelési kapacitásuk 50—55 millió tojás lesz. Ezeket az üzemegységeket fokozatosan mentesítik egyéb húsfélék termelésétől. Fő feladatuk lesz a tojástermelés és a szükséges takarmányfélék megtermelése. A sertéshústermelést 10 üzemegységre bízzák, amelyek évente 80—90 ezer mázsa húst termelnek. A gyakor-s latban ez azt Jelenti, hogy az említett 13 üzemegység teljesíteni fogja a járás valamennyi szövetkezete helyett a tojásbeadást, azok helyett Is, amelyeket sertéshústermelésre rendeztünk be, viszont amazok magukra vállalják az előbbiek helyett ls a sertéshúsbeadást. Továbbá tervbe vették és felépítésük már folyamatban van két hatalmas tejtermelő üzemegység létesítését, amelyek egy hektár föld után elérik az 1500 literes tejtermelést. Ezek az óriási tejgyárak természetesen nem foglalkoznak majd tojás- és sertéshús termelésével (esetleg csak mint melléktermelés jöhet számításba), ellenben annyi tejet termelnek majd, hogy a tojástermelők és hústermelők helyett Is teljesítik a szerződéses tejbeadást. A kommunisták szerepe Ne higgye azonban senki, hogy e nagyszerű tervek, elképzelések kidolgozásával máris megoldódtak a problémák. A nehezebbik munka még csak ezután következett. A helyi érdekek előtérbe helyezése sok esetben keresztezte és nemegyszer Ideig-óráig akadályozta a jő, alaposan átgondolt tervek megvalósítását. Első és Igen fontos lépésnek számított az apró, kis szövetkezetek egyesítése. Olyan gazdasági egységeket kellett létrehozni, amelyekben a lehető legjobban lehetett érvényre juttatni a nagyüzemi termelést. Ezt az elképzelést azonban nem minden esetben támogatták a szövetkezetek vezetői, illetve a tagok. Kevésnek bizonyult a falusi pártszervezetek segítsége ls. így került azután sor arra, hogy az üzemek kommunistái ls bekapcsolódtak a meggyőző, felvilágosító munkába. Tevékenységük most már nem merült kl csupán abban, hogy a csúcsmunkák Idején segítettek a szövetkezeteknek, esetleg brigádokat szerveztek, hanem alapos, gazdaságilag alátámasztott politikai, illetve meggyőző és felvilágosító munkát Is végeztek. A kölcsönös összefogás eredménye, hogy ma már túljutottak az egyesítéssel Járó munka nehezebbik részén. Sőt az elmúlt három esztendő fényesen Igazolta azokat, akik a mezőgazdaság szakosításában és az egyes termelési ágak koncentrálásában látták a mezőgazdasági termelés felemelkedésének útját. Azóta a szakosított üzemeknek egész sora jött létre, amelyek megcáfolhatatlanul Igazolják a feltevések helyességét, sőt hatással vannak az egész járás gazdaságpolitikájára. Három esztendő tükre Nagy vonalakban tehát ecseteltük, miért vált szükségessé az, amit az olomouci Járás vezetői szorgalmaztak. Most néhány példával szeretnénk Illusztrálni, mennyiben igazolta a gyakorlat a feltevéseket. A Járás ma már példásan teljesíti szerződéses kötelezettségeit. Az átlagos hektárhozamok gabonafélékből járási méretben meghaladják a harminc mázsát. Az ipari növényekből ts igen Jó eredményeket értek el. Ezt a problémát most azért nem elemezzük részletesebben, mivel a termelés szakosítása és koncentrálása mostanáig lényegesebben az állattenyésztést, az állati termékek termelését érintette. A termelésre vonatkozóan — Zdenék Bábel mérnök, Járási íőekonúmus szerint — a tojástermelés megjavítása és a termelési költség csökkentése volt a legégetőbb szükséglet. Alacsony volt a tojáshozam és drága. Egy to]ás termelési költsége 1960-ban még meghaladta az 1,20 koronát. Járási méretben az említett esztendőben az egy hektárra eső tojástermelés 329 volt. Ma már egy hektár után hét darab híján elérik a négyszázat és az egy tojásra eső termelési költség alig haladja meg a 70 fillért, annak ellenére, hogy a tervezett 13 baromfitelep közai még csak 5 készült el és ezek közül sem dolgozik valamennyi teljes kapacitással. Még szembetűnőbb az eredmény, ha az egy tojős tyúkra jutó évi tojásátlagot vesszük alapul. 1960-ban ez a szám alig érte el a százat. Jelenleg 113-nál tartanak, de a specializált üzemekben ennek majdnem a kétszeresét is elérik. Vegyük például a Veíký Týnec-i tojásgyárat. Náluk az egy tojős tyúkra eső évi tojáshozam meghaladja a kétszázat. Az egy tojásra eső termelési költség 49 fillér. Itt kell megjegyeznünk, hogy nálunk Igen sokszor hallja az ember: a tojásra csak ráfizet a szövetkezet. A Velký Týnec-i példa azonban mást igazol. A 85 filléres felvásárlási ár mellett számukra minden egyes tojás 36 fillér tiszta nyereséget hoz. A sertéshús-termelésre specializált gazdaságok munkájára szintén két dolog jellemző: a régi módon gazdálkodó szövetkezetektől eltérően Jőval többet termelnek és ami szintén fontos, összehasonlíthatatlanul olcsóbban. Döntő mértékben az ő érdemük, hogy 1960-hoz viszonyítva járási méretben az egy hektárra Jutó hústermelés több mint 30 kgmal növekedett. Az alapul vett esztendőben a sertéshús kilójának termelési költsége meghaladta a 12 koronát (ma is vannak még szövetkezetek nálunk, ahol 10—11 koronáért termelik a sertéshúst). Ma azonban a Járási termelési költség átlaga nem éri el a 9 koronát. Szembetűnőbbek azonban az eredmények a szakosított gazdaságokban. A dolanyi sertéstelepen például 5,58 koronába kerül egy kg sertéshús kitermelése. Az újezdl telepen pedig 5,44 koronáért állítják elő. Ha például az újezdl gazdaság termelési költségei között és a felvásárlást árak között párhuzamot vonunk, kiderül, hogy közel 7 koronát nyernek a sertéshús egy-egy kilóján. Ilyen gazdálkodás mellett tehát nem csoda, ha a munkaegységek értéke 30—32 korona között mozog. Hol vannak a tartalékok? Most természetesen valaki feltehetné a kérdést: Mi teszi lehetővé a termelési költségek ilyen nagyarányú csökkentését. Természetesen ezt több tényező befolyásolja. A sok közül azonban két dolog a legfontosabb: a takarmányozás technikájának állandó korszerűsítése, a gépesítés és mechanizálás, melynek következtében egyre növekszik az egy gondozóra eső jószágok száma. Az érthetőség kedvéért szeretnénk néhány példát újból megemlíteni. A Velký Týnec-1 tojástermelő szövetkezet elnöke kijelentette, hogy amíg egy kilő tojás termeléséhez 4 zabegység értékű takarmánytól többet kell felhasználni, addig aligha lehet gazdaságos tojástermelésről beszélni. És hogy náluk ma már viszonylag olcsón termelik a tojást, az abból ered, hogy az említett zabegységben kifejezett takarmányszükségletet jőval 4 kg alá „szorították". A termelési költség csökkentéséhez ugyancsak hozzájárult az Is, hogy a gépesítés, mechanizálás következtében egy gondozó egyre Jöbb jószág körül látja el a teendőket. Járási méretben például a speclalizálás és a termelés fokozatos koncentrációja következtében az állattenyésztés szakaszán mintegy 621 dolgozó vált „feleslegessé . Még néhány szót a jövőről Emlékezzünk csak vissza, az írás elején már szöba hoztuk, hogy a termelés szakosítására és összpontosítására kidolgozott terv hosszabb Időre (1966 végéig) szól. Az olomouclakat tehát — úgy Is mondhatnók - útközben leptük meg. Az előbbiekben próbáltuk — ha csak nagy vonalakban is - azt az utat lemérni, amelyet már eddig megtettek. Nem árt azonban, ha röpke pillantást vetünk a jövőbe is. Ez a jövö szorosan kapcsolódik az alcím előtti fejezethez. A termelés növelése mellett az egész tervezés fő gondolata és célja a termelés gazdaságosabbá, olcsóbbá tétele, kevesebb munkaráfordítással a lehető legtöbb termelés elérése. A nagyarányú terv megvalósítása esetén az egy gondozóra esö Jószágállomány százalékban kifejezve a következőképpen növekszik: a borjaknál 12 százalékkal, a növendékmarháknát 30-al, a hlzőmarháknál 20-al, a fejősteheneknél 15-el, stb. A ráfordított munka csökkenése mellett a járás vezetőinek számítása szerint a termelés szakosításának és összpontosításának teljes megvalósulásakor 1960-hoz viszonyítva a termelés színvonala közel 50 százalékkal emelkedik. Mit lelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy az egy hektárra eső nyerstermelés értéke 1960-hoz viszonyítva 8 ezer koronáról megközelítőleg 12 ezer koronára szaporodik. Ennek megfelelően a piaci termelés értéke az 1960-ban elért 4 és fél ezer korona helyett eléri a nyolcezer koronát. Tehát? A terv megvalósításakor már az egy hektárra eső piaci termelés lesz annyi, az összepgl Z U L O K J evelokI MEH05B Az önbizalomról Az ÖNBIZALOM EGYIKE a legértékesebb, legfontosabb tulajdonságoknak, amit ki lehet, illetve kl kell nevelni a gyermekben. Az olyan nevelés, amely nem segíti elő, hanem elnyomja a fejlődő gyermek kialakuló önbizalmát bűnös, nem engedi, hogy a gyermek felismerje saját értékét, bizonytalanná teszi, fékezi tevékenységét, csökkenti alkotóvágyát, tettrekészségét s szociális kapcsolatainak normális fejlődését. S mivel az önbizalom nem adottság, örökölt valamit, hanem a fejlődés során fokozatosan alakul ki, tekintsük át azokat a ható tényezőket, amelyek meghatározzák, befolyásolják ezt a kialakulást. A szükségletek nagy szerepet játszanak a személyiség fejlődésében. A gyermek egyik legfontosabb szükséglete a mozgás, a cselekvés, a ténykedés szükséglete. így érthető, hogy nagycm sok nevelési probléma adódik éppen abból, hogy a gyermeknek nincs mivel foglalkoznia, a túlzott féltés, korlátozás következtében részleges tétlenségre van utalva Különösen káros hatást vált ez ki a mozgékony gyermekeknél, akik nem tudják hol levezetni fölösleges energiájukat. Az önbizalomra való nevelés szempontjából azonban nem közömbös, hogy teret engedünk-e a gyermek kezdeményezésének, vagy csak ml szabjuk, határozzuk meg tevékenységének tartalmát, formáját, a végrehajtás módját. A fejlődés távlatait néző szülő, nevelő megértően támogatja a kezdeményezést. Lehetőséget ad arra, hogy a gyermek mielőbb megtanuljon egyedül enni, öltözködni, mosakodni stb. S miután a gyermek önbizalmának a forrása a sikeres tevékenység, ha szükség van rá segítsük át a buktatókon, nehézségeken. Amikor valamilyen feladattal bízzuk meg, mindig mérlegeljük: képes-e megoldására, végrehajtására. A lélektani gyakorlat bizonyltja, hogy a helyesen alkalmazott dicséret nagy mértékben hozzájárul az önbizalom kialakulásához, megszilárdulásához, ezért ha valamilyen különleges teljesítményt mutat fel (magától értetődik: ezt nem mérjük a felnőttek mércéjével) dicsérjük meg. A mindennapos kötelességek teljesítésénél erre nincs szükség, mert fenn áll annak a veszélye, hogy minden cselekedetéért Jutalmat, dicséretet fog várni, s később csak akkor tesz valamit, ha abból közvetlen haszna vanl Különös gonddal kell kezelnünk — szülőnek, pedagógusnak egyaránt — az iskolás gyermek önbizalmának fejlesztését. Miért hangsúlyozzuk ezt? Főképpen ezért, mert sokan nem tudják, mit követelhetnek, várhatnak a már Iskolába járó gyermekektől! Egyesek túlexponált kívánalmakka lépnek fel velük szemben, mások viszont nem követelnek, nem várnak semmit. Nem egy esetben megtörtént, hogy a gyermek éppen azért vesztette el önbizalmát, mert a szülő, illetve a pedagógus közömbös volt Igyekezete Iránt. Hiába hozott haza jó jegyeket, dicséretet, a szülők nem értékelték, észre sem vették. A gyermekek döntő többsége a szülők tetszésén, nemtetszésén méri le tevékenységének értékét, és épj^en ezért hamar felvetődhet bennük a kérdés: érdemes-e Igyekezni? A gyermekek nem mindig látják a dolgokat távlatokban, s ha nincs dicséret, ösztönzés, megcsappan az önbizalom s ezzel együtt fogy az aktivitás is. NEM KIVÉTEL AZ AZ ESET SEM, amikor a szülő hamis büszkeségtől vezettetve, hogy az ő gyermeke csak az első lehet, mert szerinte sem szebb, sem okosabb, tökéletesebb hasonlításként felhozott esztendőben a teljes termelés értéke volt. Ez az emelkedés termékekben kifejezve a következőképpen alakul. Egy hektár után 1147 liter tejet, 272 kg húst, 812 drb. tojást adnak piacra. összegezve az elmondottakat, még egy fontos tényre kell rámutatnunk. Általában manapság sok szó esik arról, hogy a mezőgazdaságot az ipar színvonalára kell emelni. Hogy erről, mint megvalósult tényről, nem pedig mint célról beszélhessünk, annak egyik legfontosabb tényezője a munka termelékenységének növekedése, legmegbízhatóbb mutatója az egy hektárra eső, egy év alatt kitermelt termékek értéke. Az olomouciak számítása szerint az egy főre eső termelés évi átlagértéke tervük megvalósításának végére az 1960-as évivel szemben 34 012 koronáról 64 ezer koronára szökik. A munka termelékenységének ez a foka már úgy ahogy megfelel az ipari termelésben elért eredményeknek. Szarka István nem létezhet, annyit s olyat követel tőle, amire az egyszerűen képtelen. Ez a túlzott szigorúság aztán teljesen lerombolja a gyermek önbecsülését, önbizalmát, aminek következményei — bizonyos esetekben még felnőtt korban — is érezhetők. Az ilyen körülmények között élő gyermek különböző neurotikus betegségeket kaphat. Sőt olyan eseteket is ismerünk, amikor öngyilkosságba menekült az érthetetlen szigorúság, megnemértés elől. De a legjobb esetben is rosszabbodik a gyermek viselkedése, tanulmányi eredménye, ez emberekhez való viszonya, kisebbségi érz-és hatalmasodik el rajta. A megingott önbizalmú gyermekhez tapintatosnak kell lennünk: ne szidjuk állandóan, ne emlegessük folyvást rossz tulajdonságalt, tetteit (ügy is elvesztette már önbizalmát saját erejében), hanem Igyekezzünk megtalálni benne a jót s azon keresztül próbáljuk helyes irányba terelni a fejlődéstl Különleges helyet s figyelmet érdemelnek fejtegetéseinkben azok az önbizalommal kapcsolatos problémák, amelyeket a serdülőkor hoz felszínre. Köztudomású, hogy ebben a korban a legerőteljesebben nyilvánul meg az „én" érvényesítésének igyekezete az önállóság utáni vágy, amely mindig motiválva van az önbizalommal Is. A SÉRDÜLÖ SZEMPONTJÁBÓL saját „én"-jének értékelése vagy még Inkább érvényesítése jelentős esemény. Ha sematikusan ábrázoljuk ezt a jelenséget — miután nem akarjuk az önbizalom kérdését e problémák komplexumától elszigetelve tárgyalni — akkor a következő tényezőket láthatjuk ebben a folyamatban: ; 1. ez önértékelést (saját személyének tudatosítása a többiekkel szembeni); 2. az önbizalmat (a személyiség viszonya a távlati feladatokhoz)! 3. az érvényesülési tendenciát (törekvés saját énjének a lehető legszélesebb körben való érvényesítésére). i Igaz az Ilyen elkülönítés csak absztrahálás útján lehetséges, mégis a segítségünkre .lehet a tárgyalt kérdés megértésében. A serdülők önértékelésük segítsé-' gével Igyekeznek magukban olyan tulajdonságokat kialakítani, amelyek biztosítják, hogy olyanokká váljanak mint kiválasztott elképzelt ideáljaik. Ez az önértékelés azonban sokszor válságossá válik. Átélnek olyan Időszakot, amikor túlértékelik önmagukat s a felnőttek bírálatában ls túlzásokba esnek. Ilyenkor a hozzájuk közel állók szóbeli, Illetve példamutató hatására van szükség, hogy az önértékelés helyes és értékes legyen. A MINDENNAPI ÉLET AZT bizonyítja, hogy valamilyen tevékenység sikeres elvégzéséhez szükséges bizonyos fokú önbizalom is. A serdülőkorban ez a tény egyre jobban előtérbe kerül. S ha figyelembe vesszük tevékenységünk aspiráclós jellegét, akkor nyugodtan állíthatjuk: az önbizalom a legfontosabb belső, szubjektív feltétel ahhoz, hogy az egyén a feladattal egyáltalán megbírkózhassék. j A serdülő érvényesülési Igyekezete abban nyilvánul meg, hogy igyekszik önállóan cselekedni, határozni s környezetét a maga akaratának alárendelni. Ennek hatáséra megváltozik a szülőkhöz tanítókhoz és környezetéhez való viszonya Igyekeznek tehát úgy élni, viselkedni, ahogy a felnőttektől látják. Ez az érvényesülni akarás azonban olykor nem kívánatos formát ölthet: erőnek erejével fel akarják hívni magukra a figyelmet. Ezt legtöbb esetben kirívó öltözködéssel, viselkedéssel próbálják kierőszakolni. Ez a Jelen9ég ls legtöbbször elmúlik a serdülőkorral együtt. Mindenesetre érdemes figyelemmel kísérni ezeket a fiatalokat, és ha ügy látjuk mindez hullgánoskodásba csap át, ha mindezzel párhuzamosan jellembeli elferdülést ls észreveszünk, a helyzettől és ez egyéntől függően közbe kell lépnünk. AMINT LÁTJUK A SERDÜLŐKORI önbizalom különböző konfliktusokat, problémákat okozhat. De ezek sem megoldhatatlanok, hiszen már tudjuk: az önbizalom — ha nem ls teljesen független a velünk született diszpozíciótól és a gyermek temperamentumától, mindenekelőtt a különböző társadalmi, Illetve szociális hatások eredménye. Éppen ezért a szülőknek, a nevelőknek figyelembe kell venniök az említett tényeket, — amelyek a serdülőkorra és a serdülőkoron előtti Időszakra egyaTánt érvényesek, s respektálni kell a gyermek, s főképpen a serdülő személyiségét. KOVÁCS ZOLTÁN 1983. november 24. * ÜJ SZÖ 5