Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-23 / 323. szám, szombat

k SZOMBATH AMBRUS ÉS MÉRY FERENC OTIJEGYZETEI (4.) EGYSZERŰEN - CÉLTUDATOSAN Magdeburg járást székhely, fontos ipari gócpontja a Német Demokratikus Köztársaságnak Mezőgazdasági termelése sem kisebb jelentőségű, hiszen vidéken húzódnak az ország legjobban termő, zsíros szántóföldlei. A különböző iparágakban bővelkedő, több mint kétszázezer lakosú város gazdag bevételi forrása a környék lakosságának. Mindez azonban egyáltalán nem jelent konkurrenciát a szövetkezeteknek. Vegyük csak sorjában. Tagadhatatlan tény a városi élet Itt Is vonzza az Ifjúságot, mert a gyárakban a munkafeltételek sokkal kedvezőbbek, de... és ezt kl kell hangsúlyoznunk, semmi veszélyt sem rejt a mezőgazdasági szakmát választó fiatalok, munkások számára. Az állami gazdaságokban, szövetkezetekben igen magas színvonalú a munka termelékenysége. Ez abból is kitűnik, hogy a járás dolgozó parasztjai egy-egy hektárra számítva .évente átlagosan 500 liter tejet, 450 A zootechnikus tojást, 226 kilogramm húst értékesítenek. A belterjesen megszervezett, szakszerűen Irányított mezőgazdasági üzemekben jól Jövedelmez a gazdálkodás. Tehát az anyagi juttatásokat illetően a szövetkezetek, állami gazdaságok a gyárakkal is tartják a versenyt. Legjobb lesz azonban, ha a további adatok felsorolása helyett a járási székhely tőszomszédságában fekvő ÜJ Élet szövetkezet gazdáinak életével, munkájuk eredményeivel folytatjuk a bizonyítást. Hűvös vasárnap reggel, minden előzetes bejelentés nélkül léptük át a gazdasági udvar küszöbét. Ügy gondoltuk ez a legjobb alkalom arra, hogy meghittebben, zavartalanul elbeszélgessünk német parasztbarátalnkkal. Az udvaron és a gépek körül tapasztalható készülődés, lázas mozgolódás azonban éppen az ellenkezőjét sejtette. Vasárnap ls dolgoznak? — Burgonyánk zöme a határban. Az ünneplésre ilyenkor csúnyán ráfizetnénk — felelt röviden egy zubbonyt viselő testes férfi, aki sietségében még hozzátette: rögtön jövök, addig tessék felmenni az irodába. Michal Kalwach, a termelés vezetője valóban nem sokáig váratott magára. Az elnök, zootechnikus és a könyveló társaságában szívélyesen üdvözölte a szövetkezet váratlan vendégeit. — Bocsássanak meg — vette át a szót Heidecker Georg elnök — először a munkát kellett eligazítanunk. Nem vetne Jó fényt a szövetkezetre, hs az Időjárás éppen miattunk megvámolná a termést. Azt hiszem ilyen esetben önöknél, Csehszlovákiában sem Jelent az ünnep pihenőnapot... A termésbetakarítás tehát itt is munkába szólítla a szövetkezeteseket, ami a kötelességtudás és a közös vagyon iránti jó viszony legszebb megnyilvánulása. Az őszt napok sürgetik a munkát, gépet, embert egyaránt nagy erőkifejtésre serkentenek. Természetesen a nagyobb erőbedobásnak megvan az értelme. Ez idén hektáronkét 230 mázsa burgonyát szállítottak a szövetkezet udvarába. Vajon mindenütt ilyen szépek az eredmények? — Ez idén nálunk sem kedvezett az Időjárás — folytatta a termelés vezetője. — A gabonából azonban így ls átlagosan 40 mázsa termett hektáronként. Hát kukoricával foglalkoznak-e? — A ml északi fekvésű területünkön nem vetjük a kukoricát. Ám minek is termesztenénk, hiszen két évvel ezelőtt kipróbáltuk ős alig értünk el 35 mázsás hozamot. Sokkal nagyobb tekintélye van nálunk a gabonának. Ellenben a kukoricát sem vetjük meg, mert igen értékes lédús anyagot, töménytakarmányt nyújt. Tejes-viszos érésű silókukoricából egy hektárról átlagosan 500 mázsa zöldanyagot juttatunk a gödrökbe. Negyven mázsa a gabonaátlag, 230 mázsát terem a burgonya, 500 mázsa a silótakarmány. Villámként cikáznak át agy/inkon az adatok. Am, mint a tudomány megállapította, ez a termelési szint sem Jelenti a végső határt, mert szakszerű talajerőgazdálkodással, a vetésforgók helyes megválasztásával még emelhetjük a termelést. Az Új Élet szövetkezetben sem tesznek egyebet. Szántóföldjeik közel 40 százalékát évenként bőséges instállótrágyával látják el. Ezenkívül hektáronként közel 200 kilogramm tiszta tápanyaggal javítják a talaj összetételét. Ezek után könynyen megérthető, hogy a szövetkezet miért nem szorul takarmányvásárlásra. Egész évi szükségletét saját termeléséből bőven fedezi. Hans Reppin könyvelő eddig hallgatott. De ahogy a növénytermesztés legapróbb részletelt elemeztük, nem tudta magát türtőztetni tovább: — Persze az elvtársak ne higgyék — fejtegette tudálékosan — hogy ebben az ágazatban nincsenek hibák. Itt van kezemben a szövetkezet gazdálkodásának kllenchónapos eredménye, tehát pontosan megmondhatom, hogy háromnegyed év alatt a növénytermelés csak 1 millió 818 ezer márkával járult hozzá a bevételekhez, ugyanakkor az állattenyésztés 2 milíó márkán felül jövedelmezett. Az Idős, közel hatvan éves könyvelő csak akkor ocsúdott fel tévedéséből, amikor Heidecker elvtárs a két termelési ág közti különbségeket megmagyarázta: — Hibák nélkül természetesen a növénytermesztésben sem dolgozunk. Azt azonban — tekintettel arra, hogy bevételekről van szó — vétek volna elhallgatni, hogy cukorrépából, burgonyából és a zöldségfélékből csak ezután fut be a pénz a szövetkezet pénztárába. Egyetértek azzal, hogy az állattenyésztés a legjövedelmezőbb ága a közösnek, az összbevételeknek több mint a 70 százaiékit biztosítja. Ez a kis perpatvar jó alkalom volt arra, hogy Hans Blassmann zootechnikus (elég Jól beszél magyarul ts) elmondja az állattenyésztés megalapozásának és fellendítésének eddigi történetét. — Az állattenyésztést nálunk sem lehet különválasztani a növénytermeléstől. Köztem és a termelési felelős között Igen Jó az összhang. Ez kizárja annak lehetőségét, hogy ne tudja a balkéz, mit csinál a Jobb. Legfőbb súlyt kezdettől a törzsállomány kialakítására fektettük. Ezzel magyarázható, hogy fejősteheneink jó kondícióban vannak és évente 2915 Ittre tejet termelnek. Persze nem a legjobb eredmény, az idei és a tavalyi aszály itt sem tűnt el nyomtalanul. Blassmann zootechnikus a képzett szakember Jártasságával szemléltette az állattenyésztés helyzetét. Elárult egy Igen fontos „titkot" ls. Ugyanis azt, hogy a szövetkezetükben télen sem apad a tejhozam. A sllótakarmányt ugyanis a kemény fagyok beálltával száraz lucernával keverik össze. Ezzel az eljárással megakadályozzák a takarmány megfagyását és megmentik a tápanyagok elértéktelenedését. Külön érdekelt a kérdés, hány szarvasmarhát, sertést tenyésztenek 1300 hektáros gazdaságukban, hogy szántóföldjeik 40 százalékát szerves trágyával elláthassák. — Száz hektárra számítva — válaszolt a zootechnikus — 70 darab számosállatot tartunk s ebből 30 a fejőstehén. Sertésállományunk pedig az anyakocákon kívül 2500-at tesz ki. Itt említem meg, a hízópéldányok súlygyarapodása az év elejétől 65 dekát mutat naponta és darabonként. Bizonyéra alkalmazzák az új technológiát, az önetetést, vagy milyen módszer alapján állítják össze a hízók napi takarmányadagját? — Nincsenek megfelelő épületeink, ahol az önetetést rendszeresítenénk. Szerintem talán nem ls attól hízik a sertés, hogy milyen gépekkel könynyítjük a munkát. A hizlalásban a döntő a helyes takarmányozás. Nem mindegy tehát, mit etetünk. Az adagokat árpadarából, antibiotikumokból és tejes-viaszos érésű silókukoricából állítjuk össze. A kocákat különleges silóval, burgonyával takarmányozzuk. A szarvasmarháknál pedig előnyben részesítjük a szabadtartásos tenyésztést, mert ez sokkal olcsóbb a kötéltartásos, hagyományos eljárásnál. Egyszerű, átgondolt munkamódszerek minden vonalon. Ez a különlegessége az előretörő, város melléki szövetkezetnek, ahol a tagok anyagi érdekeltségének, termelési kedvének fokozására ugyancsak különös súlyt fektetnek. A teljesítménynormákat az elvégzett munka mennyisége, minősége alapján állapították meg, nincs pausáldíjazás a szövetkezetben. Jelenleé előlegként a 10.55 márkát érő munkaegységnek 80 százalékát folyósítjuk a tagok ledolgozott munkaegységet arányában, s az év végén, mert termelési tervét magasan túlszárnyalja a szövetkezet, részesedés mellett még a prémiumok kifizetésére ls sor kerül. Az ÜJ Élet-ben a tagokat, a fiatalo kat valóban új, szocialista módon nevelik szakemberekké, a szövetke zet Igazi gazdáivá. A tanonciskolá ban 25 ifjúmunkás sajátította el az agrotechnika és az állattenyésztés legfontosabb alapelveit. Utunk végéhez érkeztünk .. El ütő a táj, más a mező, réglek a gazdasági épületek, zimankós az időjárás errefelé. Tavasztól őszig viszont zöld a legelő, kikelettől november vé géig bőven talál harapnivalót a jószág. A szakértelem és a szorgalom — melyre nagy súlyt fektetnek úgy hisszük itt ls ugyanolyan fontos tényezője a gazdálkodásnak, akárcsak nálunk. Mert a gépek, a vegyszerek, a földek csak azoknak fogadnak szót, akik hozzáértéssel, mesterien kezelik őket. Ebben pedig német barátaink igazi szakemberek. A Ziepeli Állami Gazdaság speciális istállókban nevelik az állatokat, de sertéstenyésztésében ugyan egyslerű nagyszerű eredményeket érnek el. ÍJ. Sluka f elv.). Ezek az igazi legények s Tužinčin a kapitány! A brigádvezetőre gondolok. Már másodszor beszéltem vele. Első ízben öt évvel ezelőtt. Akkor az a hír hozott Novákyba, hogy Dominik Tužinčin ifjúsági bányászcsoportja Szlovákiában elsőként elnyerte a szocialista munkabrigád címet. Ujdonságszámba menő, országos hírű esemény volt ez annak idején. Sokat cikkeztek róla az újságok, s Dominik Tužinčin valóban nem annyira „összehangolt , mint egy színvonalas zenekar. TužinčLnék ötéves brigádtörténelmében erre is sor kerülhetett, hiszen az ötéves csaknem állandó rostálás csak a színaranyat fogta fel, s nem csoda, ha most ez a színarany nagy tettekre képes. ötvennyolcban kilencen voltak a címnyerő csoportban, de Időközben TUŽINČIN ÉS BAJTÁRSAI egyszerre híres ember lett. Igaz, hogy azóta sem lankadt sokat a brigád Iránti érdeklődés, mert Tužinčínék általában minden évben legalább egyszer kivágták a rezet, ami pedig nem maradhatott visszhang nélkül. Az üzemi bizottság irodájában sejtelmük sem volt arról, melyik műszakban dolgozik a brigádvezető, de egy telefonhívással megtudtuk, hogy most jött fel a bányából. S noha az igazgatósági épület előtt, már indulásra készen állotta* a zsúfolt autóbuszok, a hangosbeszélő hívó szavára mégis betoppant az, akire vártunk. Nem bosszankodott zavarásért, pedig joggal megtehette volna. Fürkészve néztem az arcába: menynyit változott öt év alatt? Emlékszem, akkor gyakran leste a cipője orrát, de most ő állta tovább a farkasszemet. Kitalálta, miért jöhettem, s mér ecsetelte is a „nagy tett" hátterét. — A csoport összeszokott! Senkinek sem kell magyarázni, mit, mikor csináljon, mikor, mihez nyúljon, mit, hogyan tegyen. Ez a lényeg és minden! Ja, meg a pénz! Keresni mindegyik akar, hát meg is dolgozunk a pénzért. Ügy láttam, azt hitte: ezzel kielégít. Többet akartam. Elvégre október harmadikáig teljesíteni az évi tervet és még ötvenezer koronát megtakarítani a jövesztés i költségeiken, ez nem mindennapi eset, mégha olyan csoport életében történik is, mint amilyen a Tužinčín-brigád Januárban a brigád egy országos versenyfelhívást szövegezett meg, amelyben ez évi terv határidő előtti teljesítésére szólított fel minden munkacsoportot, űk maguk vállalták, hogy október 31-ig felszínre küldik az egész évre tervezett szénmennyiséget, pontosan hatvanegyezerkétszáz tonnát, ezenkívül pedig tizenkétezer tonnát fejtenek terven felül és még ötven fillérrel csökkentik egy tonna szén Jövesztés! költségét. A becses okmányt annak rendje és módja szerint szépen legépeltették, aláíratták, majd elküldték a szakszervezetek kerületi Uettékeseihez, hogy azok a megfelelő helyre 'ovábbltsák. Türelmetlenül várták, mikor kapnak végre választ a felhívásra, de az egyre csak késett. Végül megtudták, hogy a kerületi Illetékesek a felhívást valamelyik asztalfiókban „véletlenül" elfektették. Felhőtlen égből sistergő villámcsapás volt ez a csoport részére. Hát így is lehet? Ezt is szabad? Napokig csak erről beszéltek, azaz, hogy semmiről sem beszéltek. Még a munkától Is elment a kedvük. Aztán a nyomasztó hangulatot dacos bizakodás kezdte felváltani: „Mi azért ls teljesítjük". Az elhatározás kemény akarattá fejlődött bennük, s a hónapok végén lesték Ismét lázas Izgalommal: kijött-e a felajánlásban betervezett lépés? Kijött, sőt már annyira kijött, hogy abban kezdtek reménykedni, még egy hónapot lefaragnak a már úgy is öt hónappal megkurtított évből. Kevésen múlott, hogy ez a szándékuk is valóra váljék. Ha ketten vagy hárman őszre halasztják a szabadságukat, vagy ha valamelyikük nem megy el a csoport kasszájából pénzelt külföldi tanulmányútra — biztosan sikerült volna. Dehát az eredmény így is kitűnő, így ís figyelmet, megbecsülést, elismerést érdemlő! Igaz ugyan, hogy hiábavaló lett volna, a „csak azért is", ha a brigád (CTK — S. Petráš felvétele) hatvanra is felszaporodtak, attól függően, mikor mekkora szénhomlokra vetették magukat. A vezetőség igen gyakran pedagógiai ösztöneiket is próbára tette, s a legelvetemültebb lógósokat küldte gyámságuk alá. És ők lelkiismeretesen faragták belőlük az embert, formálták a Tužinčín-brigád tagja névre méltó bányászt. Sokan megtanulták tőlük az emberséget, de akadt olyan is, aki harmadnapra megfutamodott. Családos ember volt, és most, egy év után már visszasírja a brigádot. Nem értékelte azt, amiért mások két kézzel kaptak. Ha a brigádba kerestek embereket, az egész bánya jelentkezett, ha a brigádból kellett távozni — azzal fenyegettek, hogy a bányát ls otthagyják. Ilyen a becsülete a Tužinčín-brlgádnakl Nem ismerik a lógást. Évek óta egyikük sem hiányzott igazolatlanul, s ez a bányában olyan eredmény, mint például a száztíz százalékos tervteljesítés. Tehát nagy szól Négyen járnak közülük esti Ipariskolába, de hogy a brigádnak ezáltal se okozzanak veszteséget, Inkább műszakot cserélnek. Mindig akad olyan, aki vállalja helyettük a délutáni nyolc órát. A brigádvezetővel elégedettek. Legfőbb érdemének tartják, hogy érti a munkát, s hogy vaskézzel tartja öszsze a csoportot. Amit a fejébe vesz, s annak igazán jó dolognak kell lennie, azt ha törik, ha szakad, de megvalósítja. Már számtalanszor éppen ennek a módszerének köszönhette a brigád, hogy minden körülmények között állta a sarat, hogy a legnehezebb próbáikon ls becsületesen túljutott. Kitalálják egymás gondolatait. A vájatokban alig kerül sor szóváltásra, még sincs fennakadás. Tudatos ösztönösséggel végzik a munkát, s nincs köztük olyan, akit nagyobb szorgalomra kellene nógatni. Ügy egészítik kl egymást, mint a pontosan járó óra egymásba illő fogaskerekei. A bányában ők keresnek a legtöbbet. Zúgolódnak, ha nincs kéznél támfa, robbantóanyag, vagy ha éppen elszakadt a futószalag. A bánya vezetősége előzékenyen segít bajaikon, mert tudja, hogy a „befektetés" itt sokszorosan megtérül. Mindamellett nem önzők. A támfákat, ha csak lehet „kirámolják", s újra felhasználják. Ezzel az önköltséget csökkentik, holott a módszer munkatöbbletet jelent számukra. De ők nemcsak a pénzért dolgoznak. — És még sok mindenről beszélhetnénk, — mondja eZ elővájár, miközben egy sörösüvegről lefeszíti a fémlapot. A többiek már felálltak, Indulni készülnek. Az elővájár a munkahelyére Invitál, ahol az előbb olyan nagyot robbantottak. Hatalmas üreg tátong a vájat végén. A láncos vonszolót félig eltakarja az óriási széntömeg, s a bordák akadozva, csikorogva, nyöszörögve indulnak meg az acélvályúban. A vájár kapaszerü munkaeszközzel újabb réteget húzigál a vonszolóra, s az folyamatosan viszi, viszi a barna „aranyat". Annyi barna „aranyat", amennyiből feltétlenül összegyűlik az új ígéret szerinti tizenkilencezer tonna — terven felül. SZAB0 GÉZA 1963. november 23. * ÜJ SZÖ 5 I