Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-22 / 322. szám, péntek

A Szlovák Kamarazenekar hangversenye A Szlovák Kamarazenekar friss kez­deményezéssel ezúttal modern mü­vekből állította össze műsorát. A két bérleti hangverseny valójában művé­szeink „nagy főpróbája" volt német­országi és belgiumi vendégszereplé­sük előtt. Az együttes aránylag rövid, de an­nál sikeresebb működése alatt „kon­szolidált" közösséggé érett. A szóla­mok összekovácsolódtak és úgy ido­mulnak egymáshoz, mintha egy érzés, egy akarat szólaltatná meg őket. Min­den egyes zenész tisztában van sa­ját szerepével és szólista felelősség­gel vesz részt a játékban. A művészek összehangolt koncepcióban éreznek és gondolkoznak, de a hallgató amel­lett mindvégig érzi művészi vezetőjük irányító, erős akaratát. Bohdan War­chal vérbő muzikalitással vonja meg az összefogó Ivet a produkció fölött. A tizenegytagú vonóskar viruló, egészséges hangzása már a műsornyi­tó Elgar-szerenádban is megmutatko­zott. Művészeink ezen az estén mű­sorra tűzték a szlovák kamarazene­irodalom két alkotását: Alexander Moyzes Sonatina giocosa című művét és Eugen Suchoň Vonósszerenádját. A kompozíció eredetileg fúvós kvin­tettnek készült, Suchoň mester csak később hangszerelte át vonóskarra. R.endkívül illusztratív muzsika, az el­villanó hangulatképek kifejező szí­nekkel, plasztikusan vonulnak el a hallgató előtt. Az együttes mindkét művet szeretettel és nagy intenzitás­sal szólaltatta meg és vitte sikerre. Színesen, csiszolt hangkultúrával tolmácsolták JanáCek Vonószenekari szvitjét, befejezésül pedig Britten Simple symphony című kompozícióját adták elő, amelyben a zeneszerző gyermekkori műveinek témaanyagát foglalta össze huszonegy éves korá­ban^ A Simple symphony bravúros és szellemes előadásban hangzott el. Mindent egybevetve: Kamarazeneka­runk az összjáték kidolgozottságán túl szívvel-lélekkel játszott, s a tár­sas együttmuzsikálás szép példáját adta. Havas Márta gQ J •••••• • ••••••••• újjlf | i 11 |mlejk • • • ű n n • i •••••••••• • Meghosszabbított program kereté­ben sikerrel szerepelnek a barátsági hónap szovjet filmjei a bemutató mo­zik műsorán. Az új filmek közül fi­gyelemreméltó két csehszlovák be­mutató: az Arany páfrány és a Prágai blues. Nagyon érdekes konpozlció öt nemzet rendezőinek közös műve a Húszévesek szerelme című film a fiatalságról és örök kísérőjéről, a szerelemről. Végül bemutatásra kerül a cannesi fesztivál tavalyi díjnyer­tes filmje, a brazil Anselmo Duart© alkotása: Fogadalom. Jan Drda meséjéből készült az Arany páfrány című hazai film forgatókönyve. A megfilmesítés gondolatát Jifí Weiss rendező vetette fel, látva, milyen nagy hatással van kisfiára Drda me­séje. Persze Weiss filmje felnőttek­nek szóló mese a hűségről, a kitar­tásról, a hűtlen bűnhödéséről. Vala­mennyi recenzens egyetért abban, hogy Weiss filmje túllépi a mese kereteit és voltaképpen mélyreható lélektani dráma, mely nem az ifjú­ságinak, hanem kimondottan á felnőt­teknek szól. A szószegő Jura pásztor mondai történetének feldolgozásával Weiss a cseh filmgyártás hagyományait gazdagltja, mert ez a zsáner a múlt­ban is nagyon elterjedt a hazai film­művészetben. A történet csupán keret arra, hogy Weiss ügyes formá­ba burkolja mondanivalóját, véleke­dését az emberiesség, a társadalmi élet, az egyéni helytállás komoly lé­lektani problémáiról. Mennyire sike­rült ezt megértetnie a nézőkkel, a film látogatottsága bizomyitja. A film, melyet annak idején külföldön is nagy elismeréssel fogadtak, alkotói kísérletezést bizcmyít, s bár nem tartozik a hazai filmgyártás csúcsal­kotásai közé, arra enged következ­tetni, hogy filmeseink még nem mondták ki az utolsó szót és a hosz­szú ideig tartó pangást leküzdve ér­tékes alkotásokkal fogják gazdagí­tani a hazai művészetet. Egy görög származású, hazáinkban letelepedett fiatal rendező mutatko­zott be első játékfilmjével. Georgiosz Szkalenakisz, a Prágai blues rendezőjének alkotását érdekes kí­sérletezés jellemzi. Prágai milliőben a messzi Afrika két gyermekét, a nálunk tanuló angolai Omárt és Ma­ríammát teszi meg filmje hősévé. Omár, a végzett orvos nem mehet haza, más afrikai országban sem szí­vesen helyezkedne el, mert alkalma van Prágában tudományos munkát végezni. Fordulót jelent életében a tanulmányait éppen kezdő Mariam­ma. Egymásba szeretnek és Omár visszamegy küldetését teljesíteni a forró földrészre, s tudja, hogy Mi­riamma várni fog rá. A történet könnyen banális lett volna, ha a rendező elvéti a környe­zet lélektani ábrázolását. Szkalena­kisz azonban avatottam nyúlt a kér­déshez, igyekezett elkerülni a záto­nyokat s filmjét a prágai milliőben felébredő honvágy, a meghitt lég­körben felszakadó problémák hiteles művészi ábrázolása érdekessé, poetí­kussá. teszi. Persze, nem mentes a fogyatékosságoktól, különben is a fiatal művésznek ez az első játék­filmje. Ám elérte sikerét, mert pon­tosan ki tudta fejezni gondolatát. Ebben jól választott szereplők is se­gítettek, elsősorban nem hivatásos színészek — afrikai diákok és a cseh művészet néhány élenjáró képviselő­je. Érdekes vállalkozás volt a Húszévesek szerelme Francia, nyugatnémet, olasz, lengyel és japán rendezők egy-egy filmno­velláját Francois Truffaut, a francia „új hullám" neves képviselője, a ná­lunk ls bemutatott Négyszáz csapás rendezője fogta ösze. Az öt történet egyedüli közös vonása a fiatalság és a szerelem. És ami általában a kettőt jellemezni szokta: mélabú. Az öt történetből különösen Andrzej Wajda lengyel rendező filminovellája emelkedik ki. A többi ugyanis nem mond újat: Truffaut rutinosan vitte vászonra a francia történetet, de semmi újat nem adott bele, a Japán a társadalmi különbségek áthidalha­tatlan szakadékát érzékeltette egy tragikus történetében, a többiek el­csépelt témákat frissítettek fel. Waj­da filmhőse, nem húszéves, idősebb ember, volt frontharcos, aki véletle­nül csöppen a húszévesek társaságá­ba, amelyből szinte kigolyózzák. A rendező nem mond dörgedelmes erkölcsi ítéletet a múlt gondjait nem ismerő mai fiatalság fölött, amely szlvtelenül kigúnyolja az életstílusát nem követő idősebb nemzedék tag­jait, de érezni, hogy a szürke min­dennapi hőssel rokonszenvez, aki a hangoskodóknál jobban megállta he­lyét az életben, viszont az is kicseng Wajda alkotásából, hogy meg kell érteni a fiatalokat, mert csak így lehet őket helyes irányban vezetni. Wajda filmjének erőssége volt Zbig­niew Cybulski és Barbara Kwiat­kowska alakítása. Megragadó hangvételű film a brazil Abselmo Duarte Fogadalom című alkotása. Az ősi indián legen­dák és az új keresztény hagyomá­nyok különös vegyülékével átitatott világnézetben élő földhözragadt pa­raszt tragédiáján keresztül ábrázolja a nyers és kiábrándító valóságot. A film hőse fogadalmat tesz, hogy ha szamara meggyógyul kereszttel a vállán a bahiai Szent Borbála temp­lomba zarándokol. Több száz kilomé­ter után el is Jut oda, de a pap a templom lépcsőjénél tovább nem en­gedi őt. A paraszt napokig ott ma­rad, közben nagy szenzációt csapnak az eset körül, Tömeg verődik össze s eldördül a rendcsinálásra kiküldött rendőrök fegyvere. A zarándok hol­tan rogy össze a templom lépcsőin. A tömeg szinte tüntetően a keresztre emeli a holttestet és úgy viszi be az oltár elé ... A film rendkívül bonyolult légkör­ben folyó osztályharc mozzanatát eleveníti meg. Az epizódok, a hely­zetek minden kommentár helyett be­szélnek. Duarte filmje méltán sorol­ható a haladó szellemű, mélyen rea­lista latin-amerikai alkotások közé. L. L. Csehszlovák-magyar erőműrendszer a Dunán Szerelők a Kelet-Szlovákiai Vasműben (ČTK) — Az ostravai Kohószerelő Vállalat dolgozóira vár a jövő évben a košicei Kelet-Szlovákiai Vasmű épít­kezésén a nagyolvasztók, az acélmű, a kokszbatéria, a 300 ezer köbméter űrtartalmú gáztartály és mások sze­relése. E komoly feladatokra a legtapasz­taltabb kollektívák már most felké­szülnek. František Náhlý csoportja hamaro­san megkezdi a toronydaru, majd pe­dig az acélmű szerelését. Az európai országok villamosener­gia-szükséglete rohamosan nő, tíz­évenként megkétszereződik. Érthető hát, hogy minden ország egyre na­gyobb mértékben igyekszik értékesí­teni saját, nagyon olcsó vízenergiáját. A Duna, Közép-Európa legnagyobb fo­lyója 2880 kilométeres útján a Feke­te-erdőtől a Fekete-tengerig jelentős villamosenergia-termelésre ad módot. A Dunán mintegy 50 kisebb-nagyobb vízi erőmű lenne létesíthető, össztel­jesítményük elérhetné a hétmillió ki­lowattot. Ez az ötven erőmű évente 30 milliárd kilowattóra villamos ener­giát termelhetne. Az első dunai vízi erőmű a folyó felső, németországi szakaszán, Passau közelében épült még a húszas évek­ben. A folyó víztömege ott még nem nagy, viszont nagy a víz esése. Az­óta további vízi erőmüvek létesültek a Duna nyugatnémet és osztrák sza­kaszán. Az osztrák vlzenergia-kihasz­nálási terv szerint 15 lépcsős vízi erőműrendszer épül majd a Duna fel­ső szakaszán. Ezek közül felépült és már munkába kezdett három vízi erő­mű: Jochensteinnél, Ybbs-Persenbeug­nál és Aschachnál már termelnek a turbinák. Szocialista együttműködéssel A Duna kisebb esésű szakaszán az első erőműrendszert csehszlovák­magyar együttműködéssel, a KGST keretében 1966 és 1973 között építik fél. Közös erőműrendszerünk koncep­ciós terve még 1957-ben alakult ki. A csehszlovák—magyar dunai erőmű­rendszer tervét a bratislavai Hydro­projekt és a budapesti Víziterv (Víz­ügyi Tervező Iroda) mérnökei dolgoz­ták ki a moszkvai Gidroprojekt szak­értőinek közremüködé-.'vel. Az új vízerőműrendszer közös csúcsteljesítménye az évi átlagos 3699 milliárd kilowattóra termelése mellett 897 megawatt lesz. Az emlí­tett tervek szerint a vízerőműrend­szer felépítésénél körülbelül 784 000 tonna cementet, 100 000 tonna acélt, 29 000 köbméter fát, 1000 000 köbmé­ter követ, 5 200 000 köbméter kavicsot és-homokot, 270 000 tonna kőolajat és 220 millió kilowattóra villamos energiát használunk fel. Az erőműrendszer által termelt vil­lamos energia fő része az átlagosnál 3—4-szer drágább „csúcsenergiát" Je­lenti, ami a reggeli és esti áramfo­gyasztás! „csúcsokban" lesz haszno­sítható. A 900 mW-os csúcsteljesítmény négy és félszer nagyobb, mint például a legnagyobb magyar erőművek (a tl­szapalkonyi és berentei) teljesítmé­nye. A csehszlovák—magyar dunai erőmű energetikai hozzájárulása éven­te 5 millió tonna barnaszén megta­karítását jelenti a két ország népgaz­daságának. Ez az 5 millió tonna bar­naszén körülbelül a magyar szénbá­nyászat évi termelésének egyhatodát jelenti. Közös dunai erőműrendszerünk majd két fő részből áll: a csallóközi, Gabčíkovo (Bős) község közelében felépülő, a Dunától távolibb, évente 2,58 milliárd kilowattóra villamos energiát adó, 710 mW csúcsteljesít­ményű erőműből és a magyarországi Visegrád-nagymarosi egységből, mely­nek 187 mW csúcsteljesítménye és évente 1,024 milliárd villamos energia termelése lesz. Technikai csoda A Gabčikovói vizierőműhöz kapcso­lódik majd a Hrušov-Dunakiliti (26 kilométerre Bratislava alatt) profil­ban építendő csehszlovák duzzasztó­mű, valamint az ennek vizét Gabčiko­vóig továbbító, 25 km-es üzemvízcsa­torna és az erőműből a Dunába visz­szavezető alvízcsatorna. A közös csehszlovák—magyar erőműrendszer a Duna alsó szakaszán rákapcsolódik majd a magyar rendszerre (az Ado­nyi és Vaskapui művekre). Míg a visegrád-nagymarosi erőmű főként az egyenletes áramszolgálta­tás céljára épül, a gabčikovói erőmü­vet főként — mint már mondottuk — csúcsenergia-termelésre tervezték. A Gabčikovói erőmű duzzasztója Hru­šovnál zárja majd le a Duna főmed­rét. Felette egy körülbelül 50 négy­zetkilométernyi felületű tó — Cseh­szlovákia legnagyobb tava — alakul kl, amelyet üdülőhelyekkel veszünk majd körül. A kialakuló óriási víztá­roló egész Bratislaváig fog húzódni, több tízmillió köbméter víz befogadó­képességgel. A duzzasztóművön csak a szükséges mennyiségű vizet eresztik majd át. Így vezetik le az esetleges árvizeket is. Hogy ennek az átenge­dett vízmennyiségnek az energiája se vesszen kárba, a hrušovi duzzasztóba is építenek egy körülbelül 10 mW teljesítményű, két Kaplan rendszerű turbinával dolgozó segéderőművet, évi 95 millió kWó energiatermeléssel. Vil­lamos teljesítményével a hrušovi duz­zasztó erőműe a magyar tiszaLöki duz­zasztó teljesítményével lesz egyenér­tékű, melyet azonban nem energiater­melés céljából létesítettek. Megváltozik majd Csallóköz A hrušovi duzzasztóval létrejövő tárolóból ágazik majd ki a már emlí­tett új, mesterséges, 25 km hosszú Duna-ág. a néhol 300 m széles üzem­vízcsatorna. A csatorna lejtése Jóval kisebb lesz, mint a Duna régi med­réé, hogy Gabčikovóa elérhessük a nagymarosinál 3-szor nagyobb 20 m-es nyomómagasságot. Nagyobb magas­ságból természetesen a víz nagyobb energiával zúdul ma^jd le a gabčiko­vói turbinákra — a csehszlovák olda­lon tehát nagyobb lehet az erőmű teljesítménye, mint a magyar oldalon. Ennek az a feltétele, hogy a 25 km-es csatorna a 18 km-es szakaszon nem bevágva, hanem töltések között, víz­záró fenékkel burkolt emelt meder­ben fog futni (ezt nevezzük magas­vezetésű csatornának). Az erőműtói 7 km-es 200 m szélességű csatorna ve­zet majd Palkovičovóig, ahol az „öreg" Dunába torkollik vissza. A gabčikovói erőmű nyolc Kaplan rendszerű vlziturbinával fog dolgozni. Az erőművel egybe lesz építve egy kettős, mély hajózsilip, melyen egy­idejűleg két irányban átúszhat egy­egy vontatóhajó. Az egykori dunai tő­ág alacsony vízszintjét csupán az ár­vizek emelik majd. Ilyen árvizek ese­tében az erőművet külön megkerülő csatorna védi meg az elöntéstől. Az erőijiű, mint mér említettük, nem mű­ködik majd egész nap — csupán reg­gel és este, a villamosenergetikai csú­csok idején, a maximális csúcstelje­sítmény 90—95 százalékával. A legfőbb előny a gyors készenlét A víziturbinák jó tulajdonságai kö­zé tartozik az is, hogy például az energetikai reggeli és esti csúcsok idején rendkívül gyorsan meg lehet őket indítani. A hőerőművek a hosz­szú felfűtési és leállási idő miatt ke­vésbé alkalmasak ilyen célokra. A „csúcsra" kell tehát a vízierőműve­ket tervezni. A Visegrád—Nagymaros közötti erő­művet két egységben építik majd. Egyiket a visegrádi, másikat a nagy­marosi part közelében. E két erőmű­házban 12 Kaplan rendszerű, 8 m át­mérőjű víziturbina, valamint a turbi­nákkal közös tengelyen futó áramfej­lesztő generátor foglal majd helyet. A két erőműház között épül meg a Duna saját régi medrében a magyar duzzasztómű. Kilenc, egyenként 24 méter széles nyílás alkotja majd e művet, melyben a nyílásokat 10,5 méter magas acélkapuk zárják le. Ezek emelésével szabályozható majd a duzzasztási szint. Árvíz esetén a kapuk teljesen felvonhatók, hogy alattuk szabadon áramolhasson a víz vagy a Jég. Az acélkapuk jegesedés ellen fűthetők lesznek. A balparti (nagymarosi) erőmű és a Duna-part között lesz a kettős magyar hajózsi­lip. A duzzasztás következtében a ma­gyar erőmű felett egy Szobig húzódó, körülbelül 10 kilométer hosszú és 2—5 km széles víztároló alakul majd ki. A gabčikovói erőműtől, mint már említettük, naponta kétszer fog kiin­v dúlni számottevő árhullám. A Duna partjaiban azonban az árhullám nem tehet kárt, mivel hullámai szétfutnak a lenti magyar erőmű tároló tavában, és csupán néhány centiméteres inga­dozást okoznak majd. A dunai hajózás a közös erőmű megépítése után nagyon előnyösen fog majd alakulni. Például a Bratisla­va és Gönyü közti veszélyes gázlók mélyen a víz alá fognak kerülni. Hru­šov alatt 30 km-es szakaszon a hajók a folyó új, mesterséges medrében ha­ladnak majd a zsilipeken keresztül. A hrušovi duzzasztómű felett is za­vartalan lesz a közlekedés, mert itt meg a tároló nagy víztömegei alá tűnik el a gázlók zavaró rendszere, mely most állandó kotrásra van ítél­ve. Az ismertetett erőrendszer program­ja sok milliárdos költséget jelent, melyet a két baráti állam közösen fog viselni. Megfelezzük majd a ter­melt energiát is, függetlenül attól, hogy melyik erőmű mennyit termel. Az építkezés 7 évig fog tartani. A főművek építése 1967 elején már megkezdődik. A nagymaros-visegrádi erőmű első Kaplan-turbinája a tervek szerint 1970-ben indul majd meg. Az erőmű első turbináját tíz hónappal később, 1971-ben fogják üzembe he­lyezni. 1973-ban a közös erőmű mind a 20 turbináját üzembe helyezik. Közös csehszlovák—magyar dunai erőrendszerünk ragyogó példája lesz a KGST-ben egyesült baráti államok összefogásának. Chrenka Antal, elektromérnök CL 3utt%a aédj^if äecôiiĹetéétt A bratislavai Tatra Rege­na autójavító vállalat čadcal részlegének dolgozói sok szép sikert értek el. Mun­kájukra ritkán érkezett pa­nasz, de az utóbbi időben, mintha meglazult volna munkafegyelmük. Erre kö­vetkeztethetünk ugyanis azokból a reklamálőlevelek­ből, melyek egyre gyakrab­ban érkeznek az üzem címé­re. Nos, ennek, megakadá­lyozására határozták el a műszaki ellenőrző osztály dolgozói, hogy versenyt in­dítanak a Tatra védjegy be­csületéért. A verseny nagy visszhangra talált az üzem­ben s a felhívókon kívül még 49 dolgozó kapcsoló­dott a versenybe. Az ered­mény? František Galis, a szerelő­részleg szocialista munka­brigádjának vezetője el­mondta, hogy a versenybe lépés óta sokkal felelősség­teljesebb munkát végeznek a kollektíva tagjai. A rekla­málólevelek száma ls a mi­nimumra csökkent. Galis elvtárs azzal fejezte be tá­jékoztatóját, hogy a kollek­tíva havonta kétszer értékeli tagjainak munkáját s min­den hibás javításból levon­ják a tanulságot. Így akarják elérni, hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg a már egyszer elkövetett hibák. Aladár OndrejkoviÉ, Bratislava A vágsellyei nitrogéngyár felépítésé­nek második szakaszában a Hradec Králové-i Győzelmes Február Üzem dolgozói építik fel a karbamid (húgy­anyag) reaktort. Képünkön a reaktor alvázának építése. (Z. Vltko felv. — CTK) 19B3. november 22. * (jj SZŐ 5 \

Next

/
Thumbnails
Contents