Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-22 / 322. szám, péntek

KÉT LEVÉL NYOMÁBAN A TETTES MÉG ISMERETLEN Október derekán kaptuk az első levelet. A feladó Lauró Ferencné, sókszelőcel lakos volt, aki eléggé szokatlan ügy kibogozásában kérte szerkesztőségünk segítségét. írásának bevezető részében elmondta, hogy az őszi nagytakarítás során igen furcsa dologra bukkant. A bonyodalmak azzal kezdődtek, hogy nagytakarításkor a hálószoba bötoralt ls elmozdították a helyükről. Mielőtt azonban elárulnánk a „nagy felfedezés" mibenlétét, szükséges rövidebben ismertetni a hálószoba, helyesebben mondva a bútorok történetét. Mindössze három esztendővel ezelőtt vásárolták a szövetkezeti zárszámadás utáni napokban Nagy volt akkoriban a család öröme Szorgos munkájuk eredményeként szép összeget kaptak az esztendő végén Egyebeken kívül ú| hálószoba-bűtorra ís futotta belőle A helybeli üzletben nyomban meg ls rendelték a bútorokat. Az üzletestöl tudták meg, hogy a kívánt hálószobabútor akkoriban úgynevezett hiánycikknek számított, de még ennek ellenére ís rövidesen „leszállították" a vágsellyel bútorlerakatból Röviden: 1980 január 31-én Lauróék kifizették a bútort, traktorra rakták és hazaszállították. Otthon szépen elrendezgették, a számlát pedig — rendszerető falusi emberek módjára — szépen elhelyezték az „irományok" közé Persze akkor még eszükbe sem jutott, hogy erre valaha ts szükségük lehet. A három esztendő lefolyása alatt — már ami a bútort Illett — nem ls történt semmi különös. A bútor jól tartotta magát, gondos kezek törölgették fényesltgették Ezt tették most ls, amikor valamin mégis megakadt a ház asszonyának a tekintete. Ahogyan már az szokás nagytakarításkor, a háromajtós nagy szekrényt is elmozdították a helyéről, úgy hogy az háttal állt a világosság felé. És ekkor történt a felfedezés, amely lassacskán családi gonddá, bosszúsággá érlelődött. Most, hogy alaposabban szemügyre vették a szekrény hátára ragasztott gyári címkét, észrevették, hogy az eladási árat tartalmazó „rubrikában" szemmel látható javítást eszközölt valaki. Egyszeriben előkeresték a vásárláskor kapott számlát, és a kettőt próbálták összehasonlítani. Az üzletben kapott számlán 4750.— korona volt feltüntetve. Ennyit fizettek érte Lauróék. Ugyanez a szám volt látható a gyári címkén is, csakhogy ... Es itt a bökkenő. Lauróné éles tekintete azt is észrevette, hogy eredetileg a négyes számjegy helyén hármas volt a címkére írva. Ezt a számot azonban valaki, vagy valakik ügyesen átalakították négyes számmá Eredetileg tehát a bútor eladási ára — a gyári címke szerint nem négyezerhétszázötven korona volt, hanem csak háromezerhétszázötven. A felfedezés után először csak egymásra néztek, a fejüket csóválgatták, de Lauróné gyanakvóvá vált. Nem tudott szabadulni a gondolattól: hátha becsapták, lóvá tették. Egymást érték a családi torzsalkodások is. Egymást okolták a figyelmetlenségért: miért ls nem nézték meg jobban, amikor megvették? Titokban Roslk Sándorra, a helybeli üzletesre nehezteltek, aki — Lauróék feltevése szerint — kereken ezer koronával becsapta a családot. Az emésztő bosszúság, kétkedés adta később Lauró Ferencné kezébe a tollat. Őszintén megírta: az az érzése, hogy becsapták, de teljesen tanácstalan az ügyben. Segítséget, útba Igazítást, esetleg az ügy tisztázását kérte a szerkesztőségtől Sőt nem mulasztotta el pontosan lemásolni a címkén talált adatokat sem. Levelének és a pontos cím, technikai és gyártási adatok alapján fordultunk felvilágosításért a buCovcei bútorgyár Vefký Týnecl fióküzeméhez, ahol a kérdéses hálószobabútort gyártották. Az üzem vezetői rövidesen tudatták ls szerkesztőségünkkel, hogy a bútort valóban ők gyártották. Megküldték annak a címkének Is a másolatát, amely Lauróék bútorán látható. Az adatok pontosan megegyeztek. Az eladási ár ezen hamisítatlanul volt feltüntetve, vagyis hogy a bútor eladási ára 3750 — korona. Most már teljesen nyilvánvaló volt, hogy Lauróékat becsapták Az eladási árat valahol, valaki meghamisította. A dologról természetesen tudattuk a panasztevőt, amelynek alapján ö a helybeli kereskedelmi ellenőrökhöz fordult. Lauróné most már hiteles bizonyítékkal a kezében felelősségre vonta Rosik Sándor (ízletest és visszakövetelte a jogtalanul eltulajdonított ezer koronát. Ez a fordulat igen kellemetlenül érintette az üzletest, különösen amikor a helyi nemzeti bizottság ls foglalkozni kezdett az üggyel. Ártatlanságát azonban papírokkal, régi számlákkal Igazolta Bebizonyította, hogy a vágsellyel bűtorlerakatból ő már — a címke szerint — meghamisított áron kapta a bútort. Ö tehát nem bűnös, ezért nem is fizetheti vissza az ezer koronát. Lauróék esete azonban rövidesen kiszivárgott, rövidesen az egész falu tudott a dologról. Sőt eljutott Nagy Sándorék fülébe Is (jelenleg farkasdl lakosok), akik Lauróékkal egytdőben vettek ugyanolyan hálószoba-bútort. Kiderült, hogy az ő bútorukon ls meghamisították az árat. Most már ők Is kérdőre vonták Roslk Sándort, visszakövetelve az ezer koronát. Roslk Sándor most már komolyan megijedt. Ahogyan később elpanaszolta, — szinte látta az emberek tekintetében, hogy csalónak tartják, nem bíznak benne. A pénzt azonban csak nem adhatta vissza, miért ls adta volna, hiszen ő az egész összeget átutalta a vágsellyel bútorlerakatnak. Nem volt azonban nyugta mindaddig, amíg el nem utazott Vágsellyére. Ott elmondta, hogy a becsülete forog kockán. Nagyon megkönnyebbült azonban, amikor a bútorlerakat vezetője megígérte, hogy az ezer-ezer koronát visszafizetik. Az ígéret valósággá vált. Lauróéknak a visszaszármaztatott ezer koronát Roslk Sándor adta át. Nagy Sándoréknak pedig postán küldték meg a különbözetet. Az ügy tehát látszólag elintéződött a panasztevők Javára. Hangsúlyozzuk azonban, hogy csak látszólag, mert az üzletessel szembeni gyanakvás tovább él a sókszelőceiekben. Gondolatban még mindig Rosik Sándort ültetik a vádlottak padjára. Ez bizonyos mértékben érthető Is. mivel ő adta drágábban a bútort, a pénzt is ő adta vissza. Ahhoz pedig már sem ereje, sem módja, hogy külön-külön mindenkinek bebizonyítsa az Igazát. Természetesen mindjárt más lenne a helyzet, ha az igazi búnöst sikerült volna megtalálni. Sajnos a tettes még Ismeretlen, és ahogyan a falu vezetőinek szavából kiderült az Illetékesek sem tettek meg mindent azért, hogy „megismerjék". Az eddig elmondottakból azonban — szerény véleményünk szerint — nem nehéz meg állapítani, hogy az ezresek „útközben" amíg az árú a gyárból a vásárlóig ért — „ragadt" a bútorokra. Az elárusító iránti bizalmatlanság hangja csendül ki Lauró Ferencné második leveléből is, amelyben egyébként megköszöni szerkesztőségünk segítségét és tudatja velünk, hogy ezer koronáját hiánytalanul visszakapta. A sorok között azonban érezni, hogy nemcsak ő, hanem mások is bizalmatlanok az üzletessel szemben. Többek között feltette a kérdést: Hogyan adhatta vissza a pénzt, ha nála minden rendben van, ha nem ő követte el a hibát? Rosszalja például azt is, hogy Rosik Sándor a televíziós dobozokért külön 52.— koronát kér a vásárlóktól. A valóság azonban az, hogy Ilyesmiről szó sincs. A helyzet úgy áll: amennyiben a vásárló nem tart igényt a Carmen vagy Jantár gépek dobozára, nélküle az áru 50.— koronával kevesebbe kerül. Ez természetesen egyéb televíziós készülékekre nem vonatkozik. Amennyiben ezt mégis hibának minősíti, nem szabad elfelejteni, hogy nem Roslk Sándor vezette be az eladásnak ezt a formáját. Ám nem is ez a lényeges most, hanem az, hogy az irányában tanúsított bizalmatlanság jege még mindig nem olvadt fel. Térjünk most újból vissza az eredeti gondolathoz. A bútoreladások esetében súlyos hiba történt. Ennél fogva nem lehet a dolgot csupán azzal elintézni, — ha már egyszer napvilágra került —, hogy visszaadjuk pénzét a kárvallottnak. Nem vitás persze az sem, hogy az ügy elintézésének ez a legkönnyebb módja. Hiba volna azonban szem elől téveszteni azt, hogy az „árklkerekltők" becstelenül becsapták, meglopták az egyszerű — jó értelemben vett hiszékeny embereket, felesleges bosszúságot okoztak a vásárlóknak, szégyent hoztak szocialista kereskedelmünkre. Sókszelőce kommunistái, de a helyi bizottság tanácsa ls elvárja, — amennyiben az ügy további intézése már meghaladja hatáskörüket —, hogy a felsőbb szervek nem hagyják annyiban az ügyet. Részünkről pedig annyit: egyetértünk azokkal, akik ragaszkodnak az ügy végleges tisztázásához és ml Is szeretnénk majd a következő cikkünknek azt a címet adni: A tettes már nem ismeretlen. SZARKA ISTVÁN igP í^lllllilsliilfei Jlifllff " W. W. IliL A Csorba-tó környéke még novemberben is varázslatos. (Mevald felv. — CTK) Kicsinek bizonyult a trebiiovi konzervgyár A trebišovi hatalmas élelmiszer-kombinát telepén már messziről feltűnik egy szerény épület. "Körülötte ládák, hordók, kádak halmaza. A gyümölcs és zöldséglllat ls azt bizonyítja, hogy konzervgyárban járunk. A műhelyekben nagy a tisztaság és rend. Az ttt dolgozó asszonyok fehér köpenyben, gumikötényekben szorgoskodnak. A rokonszenves Zlžlovská elvtársnővcl Járom a hatalmas termeket. Kísérőm már tizenegy éve dolgozik Itt mesteri minőségben, ö Informál arről, hogy a főidényben három, az év többi hónapjában két váltásban dolgoznak. Három szocialista munkabrigád ls van a gyárban. A dolgozók 90 százaléka szakképzett. Az tizem árutermelése n£

0y év alatt a négyszeresére növekedett. Egész évi tervüket már októberben teljesítették. A munkaasztalok mellett szorgos ka zfl munkásnők alma, körte, szilva, blrsalmakompőtokat készítenek. Mások uborkát, paprlk.1t és csalamádét raknak tlvegekbe, pléhdobozokba. A megtöltött üvegeket és konzerveket targoncákon szállítják a raktárba. A konzervek a minőségi ellenőrzés után a szállltóhelylségbe, onnan pedig a megrendelőhöz, vagyis a kereskedelmi elárusltóhelyekre kerülnek. A reklamáció a minőséget és csomagolást Illetően egészen minimális. Az üzem kapacitása sajnos kicsi. Azt sem állíthatjuk, hogy felszerelése megfelel a korszerű követelményeknek. Mégis ez a kis konzervgyár 220 vagon paradicsomot. 20 vagon uborkát, 130 tonna gyümölcskompótot, 15 féle zöldségből 260 vagon árut készít évente. Ezenkívül lekvárok, gyümölcsíz, és különböző szörpök készítésével foglalkoznak. El tudják-e helyezni konzervjeiket? A kérdésre Michal Beránek üzemvezető válaszol: Gyártmányaink külföldön Is megállják a helyüket. Exportfeladatalnk évről-évre nagyobbak. Ribizli, szőlő, körte, barack, blrsalmakompótjalnk, uborkáink és félkészáruink hozzáférhető ára és jő minősége meghódította a fogyasztóközönséget. Készítményeink a határon túl is ismertté tették városunk nevét. Honnan kapják a feldolgozásra szükséges nyersanyagot? — Mindaz, amiből a konzerveket készítjük, járásunkban terem mag. A korán érő cseresznyét, barackot, ribizlit, egrest, szilvát, szőlőt, almát a Topolya folyó mentén, a Latorca partján és a Bodrogközön hagyományosan terinosztik. A falu szocialista átépítésével fellendült a zöldség nagybani termelése Is. A kínálat ezekből a termékekből a környéken olyan nagy, hogy üzemünk alacsony kapacitása folytán sok-sok vagon termék megy veszendőbe a termelőknél de a felvásárlószerveknél Is. A kelet-szlovákiai síkság rendezésének előrehaladott munkálatai már jelenleg ls befolyásolják a környék mezőgazdasági terméshozamainak növelését. A jövőben a vízgazdálkodási hálózatok kiépítése, az öntözéses gazdálkodás megvalósítása, valóságos paradicsommá és gyümölcsössé változtatja a trebišov! és mlchalovcei Járást. Ezen a vidéken a meglevő cukorgyáron kívül ez a kis konzervgyár az egyetlen mezSgazdaságl termékeket feldolgozó üzent. Bővíteni, korszerűsíteni kellene, de leg» célszerűbb lenne egy új korszerű konzervgyár fölépítése. A lelenlegi konzervgyár környéke alkalmas további építkezésekre és lenne elegendő munkaerő ls. — Hogy a konzervipar fejlesztése milyen ütemet, milyen méretet kíván, arra abból közvetkeztethetünk, — mondja búcsúzóul Michal Beránek üzemvezető — ha tanulmányozzuk a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a helyes táplálkozásról kiadott útmutatását. Ebben 146 kilogrammban jelölte meg az egy főre eső évi gyümölcs- és 164 kilogrammban a zöldségfogyasztást. Nálunk alig 50 kilogramm gyümölcs és 80 kilogramm zöldség az egy főre eső fogyasztási átlag. Ezen a téren tehát van mit tennünk. Feldolgozó üzemünk korszerűsítésével és kibővítésével kl akarjuk venni részünket abból, hogy fokozódjék hazánkban a gyümölcs, — és zöldségfogyasztás. MÖZES SÄNDOR A munkaerő a termelés egyik, mégpedig legfontosabb tényezője. A tervgazdálkodásban ezért nemcsak azt határozzák meg, mit, miből, mivel és mennyit kell termelni, hanem a munkaerő-szükségletet Is, mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt. Eddigi munkaerő-gazdálkodásunkat az Jellemezte, hogy elsősorban a mennyiségre fektettük a súlyt. Ez annak a következménye volt, hogy a termelésben is mindenekelőtt a menynylségl mutatók elérésére törekedtünk Szükséges volt ez azért, mert az életszínvonal gyors emelkedéséhez lényegesen több közszükségleti cikkre, s ebből eredően több termelőeszközre volt szükség A fokozott termelés pedig munkaerőt igényelt, szakmunkásokat, műszaki-gazdasági dolgozókat. Fő munkaerőforrásul a mezőgazdasági dolgozók szolgáltak. Az Innen elkívánkozók szakmunkássá, műszaki vagy gazdasági dolgozóvá képzését viszont nem oldhattuk meg máról holnapra. Ezért annak ellenére, hogy például Szlovákiában elegendő a munkaerő, egyes népgazdasági ágakban mégis komoly probléma a munkaerőhiány, mert nem megfelelő a munkaerő utánpótlás összetétele. Egyrészt és elsősorban szakmunkáshiány van, másrészt a foglalkoztatottság további szükséges növelése csak a nök munkába állításával érhető el, mert fölös férfi munkaerő nincs, még a mezőgazdaságban sem Szakmunkáshiány Vajon az elmúlt években nem képeztünk elegendő és kívánt összetételű A munkaerő-gazdálkodás problémái szakmunkásgárdát? Valószínű, hogy nem. Ám csak valószínű. Mert kezdjük ott, hogy nem tudjuk, mennyi szakmunkás van az országban az egyes szakmák szerint, s mennyire lenne szükség. Nemzetgazdasági nyilvántartásunknak ez nagy fogyatékossága. Másrészt a munkások egynegyede nem dolgozik saját szakmájában. Mindebből az következik, hogy a szakmunkáshiány kérdésének megoldása érdekében munkaerőátcsoportosítást kell végrehajtani azzal a céllal, hogy a munkások eredeti szakmájukban dolgozzanak Ez akkor fog sikerülni, ha javítunk azokon a feltételeken. amelyek miatt a munkások elhagytak eredeti szakmájukat, s ha megfelelőképpen helyettesíteni tudjuk őket. Az átcsoportosítással elsősorban a Kelet-Szlovákiai Vasműbe, azután a kitermelő ágakba és az építőiparba kell szakmunkásokat biztosítani. Valószínű, hogy az átcsoportosítás nem oldja meg teljes egészében a szakmunkáshiányt, és még kevésbé szolgál forrásul a szakmunkásigény kielégítésére a jövőben. A jövőben ezért a szakmunkásképzés jelenlegi gyakorlata, amely abból áll, hogy a vállalatok — nem ismerve a még közeljövő szükségletelt sem — a pillanatnyi helyzet adta szükségletből Indulnak ki, elégtelen. Az ilyen gyakorlat nem biztosítja azt az alapkövetelményt, hogy a szakképzésnek mind mennyiségben, mind minőségben a termelés követelményei előtt kell járnia. Az eddigi gyakorlaton akkor is Javítani kell, ha a szakmunkaerőszükséglet távlati tervezése elé komoly akadályokat állít az országon belüli és a nemzetközi munkamegosztás fejleményeiből eredő termelési program labilitása A szakmunkásképzésnél arra ls kell gondolnunk, hogy kívánatos több szakma elsajátítása. Ezzel nemcsak az átcsoportosítás problémáin könnyítenénk, hanem viszonylag rövid időn belül a szakmunkaerő szükségleten ts. A szakemberek másik csoportjában, a műszaki-gazdasági dolgozóknál a legnagyobb hiányosság az, hogy jelentős részük (Szlovákiában 45 százaléka) nem éri el a kívánt szakképzettségi színvonalat. Nehéz őket megnyerni a tanulásnak. A vállalatoknak tehát a tanulásra való kiválasztást Is céltudatosan kell végezniük. A munkaerő átcsoportosítás problémái Az átcsoportosításnak nemcsak a szakmunkásokra, hanem a segédmunkásokra is ki kell terjedni. Az építőiparban, bányákban stb. ugyanis komoly hiány van a fizikai munkaerőben. Felmerül a kérdés, ki helyettesítse az átcsoportosított szak- és segédmunkásokat? Hogyan oldható meg az átcsoportosítás e fontos szempontból? A nők foglalkoztatottságának növelésével! Azonban látni kell azt Is, hogy a nők fokozottabb munkábaállásának néhány akadálya van. Az először munkát vállaló nők csak a segédmunkásokat helyettesíthetik azonnal, — természetesen olyan munkaszakaszokon, ahol nök is alkalmazhatók — míg a szakmunkások helyettesítése hosszabb Időt vesz Igénybe. Ajánlatos a segédmunkások helyettesítésénél a felnőtt korú nőket igénybe venni, míg a szakmunkások pótlásánál kívánatos forrásnak a tanoncképzést tartjuk. A női szakmunkásképzés eredményeit lényegesen lerontja az, hogy a szakmát tanult nők jelentős része nem tart kl szakmája mellett. Évente 3—4 ezer szakmával rendelkező fiatal képesítésének nem megfelelően helyezkedik el, s ennek négyötöde lány. Ez pedig azt Jelenti, hogy a női szakmunkásképzésben bizonyos fokú cél nélküli áramlat folyik. Ennek megakadályozása, illetve szabályozása érezhetően könnyítene szakmunkásszükségletünk helyzetén. A női szakmunkásképzés egyik akadálya még az a maradi felfogás is, hogy a nők csak bizonyos szakmában állják mag helyüket, pedig a technika és a technológia fejlődése újabb és újabb szakmákat teremt számukra. A női tanoncok százalékos aránya az élelmiszeriparban, a fogyasztási iparban, a fogyasztási szövetkezetekben, a kereskedelemben 60—90 között mozog, míg például a fémmegmunkáló szakmában csak 10 százalék körül. A nők foglalkoztatottságának növelésében nagy szerepe van az egészségügyi és a szociális berendezések biztosításának. A bölcsődék, az óvodák, a napközi otthonok, az ifjúsági klubok befogadóképessége jelenleg nem kielégítő, s emiatt nagy a női munkaerővándorlás. E problémák megoldása nem könynyű feladat, hiszen itt nem nyersanyaggal, vagy gépekkel van dolgunk, hanem a termelés élö és érző tényezőjével, az emberrel, akinek az érdekében kell végső soron megtenni a szükséges intézkedéseket. Nem elhamarkodva és nem parancsolón, hanem a kedvező feltételek megteremtésével kell megnyerni az embereket arra, amit saját érdekükben kívánunk tőlük. MÉSZÁROS GYÖRGY Űf SZÖ 3 & 19B3. ap»—*»? <UL