Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-21 / 321. szám, csütörtök

SZOMBATH AMBRÖS £S MER Y FERENC UTIJEGYZETE (3) TANÍTVÁNYOK A MESTEREK NYOMÁBAN Zlepel alig ötszáz lelket számláló kis község, mégis sok szó esik róla a járáson. Magdeburg környékének legjobb kísérlett, szakosított tenyészgazdasága terjeszkedik a nem éppen legjobb minőségű (45 százalékos) földjein. Rossz határ, jó termelési eredmények — hogyan juthat közös nevezőre ez a két, merőben ellentétes fogalom? Delmuth Sícevie diplomás agronómus megigazítja fekete keretes szemüvegét, nem hagy kétséget látogatóiban. kat, kinél marad egy! esztendeig a nemes vetélkedés jutalma, a versenyzászló. A munkaérdemrendes židlochovicet gazdaság bíborvörös, selyemzászlaja a ziepeliek irodáját díszíti. Tavaly a német barátok hódították el a zászlót. Hogy mit hoz az idei esztendő, azt majd az évvégi eredmények értékelése dönti el. Egy tanulságot azonban le kell vonni ebből a két gazdaság között folyó nemes vetélkedésből. A ziepelieknek 700 kilométer távolság, sem az országhatár nem jelentett akadályt, hogy „ellessék", átültessék a nagytermelés mestereinek tapasztalatalt. A mi szövetkezeteinktől, állami gazdasáezer liter tejet fejnek. Az istállók' mellett közvetlenül a tyúkfarmot helyezték el, 3500 tojó a törzsállomány, évi 450 ezer tojáshozammal. A másik üzemegységben, mely a Kampe nevet viseli, a hizlalásra szánt bikaborjúkat tenyésztik. Ha elérték a 400 kilogrammot, túladnak rajtuk, helyüket újabb példányokkal töltik fel. Ezen a részlegen találjuk a gazdaság keltető csarnokát is, mely tavasztól késő őszik szinte ontja a csibéket, és az egész környék mezőgazdasági üzemeinek igényelt kielégíti. Marianne Neumann, a keltető vezetője a haszonról is tájékoztatott. A naposcsibék eladásából azonkívül, hogy saját magukat is ellátják, több mint 75 ezer márka jövedelemre tesznek szert. A ziepeliek nemrég kezdték, ám az eltelt nyolc év folyamán jelentős árutermelő üzemmé léptették elő gazdaságukat. Evenként 1300 mázsa sertéshúst adnak a közellátásnak. Ezenkívül 350 sertést (kocát, kanokat) aúenyészállatvásáron értékesítenek, ez idén 800 ezer literrel szárnyalják túl tejeladási tervüket. Ritka, szép, a szocialista nagytermelés kiemelkedő eredményei ezek, melyek a szakértelemmel, lelkesedéssel és nem utolsó sorban a szocialista jutalmazás elvének helyes érvényesítésével párosulva öregbítik a ziepeli gazdaság dolgozói nak hírnevét. — A gazdálkodás megszervezésében gainktól talán távolabbra esik Židlo nem is annyira a talaj minősége a chovice, mint a Magdeburg környéki döntő. A felkészült, hozzáértő mezőgazdász céltudatos tevékenysége kiegyenlítheti a talajszerkezet és a termőképesség közötti különbségeket. Áz állami gazdaság szakvezetői, lel kes dolgozói jó gazda módjára a táp AZ ÉLET LOGIKAJA Az igazgató (Jj. Sluka felv.) Amikor a gazdaság vezetői eiziepeli gazdaságtól? Hagyjuk azonban a dorgálást, nézzünk körül inkább a ziepeliek portáján. A gazdaság több üzemegységből áll. A nem messzire fekvő Landhausfarmon 500 fejőstehenet tenyésztenek, erőből kiszűrődött humuszban szegény Egy-egy gondozó 35—40 tehén körül mondják, hogy gazdaságukat lényegétalajon mindezt kézzelfogható ered- vg

gzi e] a tennivalókat, az etetést és ben csak most feljesztik korszerűbmények elérésével bebizonyították. Ez a fejést. Nem sok ennyi állat egy- bé, rövid számvetést csinálunk, melyet Idén — itt sem bővelkedtek csapadék- eg

y gondozónak? Bizony nem. Mert egy mondatba sűrítve talán így lehetban az ég csatornái — gabonából át- a

z istállómunkát gépesítették, a me- ne kifejezni: nincs rossz föld, csak lag 30 mázsa, cukorrépából 330 má- chanizmusok segítségével a gondozók rossz gazda. A szakember kezében a zsa, takarmányrépából 800 mázsa, a r

eájuk bízott tehenektől évente 120 tudás fegyver, mely aranyat ér. burgonyából 550 mázsa és silókukort- * cából 150 mázsa termést takarítottak Jj^ AT O E M 3 IE R be hektáronként. Haward Jákob ölestermetű Igazgató ezután szemléltetően kifejtette a ta. lajművelés eljárásának módjait. -*- A gazdaság földjeit a vetésforgók kialakításával 45—50 hektáros parcellákra osztottuk. Az első években kevés gabonát, de annál több évelő takarmányt, hüvelyest termeltünk. Tehát éppen azokat a növényeket választottuk ki, melyek a legtöbb nitrogént kötik le és fokozzák termőképességét. Az csak természetes, hogy a talajerőt növelő beavatkozásokat a helyes agrotechnika, a föld megmunkálásának mélyműveléses rendszere követte és soha sem fukarkodtak tti tstállótrágyával. Tápértékben kifejezve évente 150 kilogramm tiszta hatóanyagot juttatnak a talajba.' A talajszerkezet javításával párhuzamosan az állatállomány létszámát ís növelték. Mint később kiderült, e termelési ág fejlesztésénél nem tartották be az arányokat s az egyre fokozódó szaporulat következtében felborult a gazdálkodás mérlege, úgyhogy 2 millió 700 ezer márka veszteséggel zárult az első három esztendő. — Nehéz volt kievickélni a kátyúból — emlékezik vissza az igazgató. — A mennyiséget minőségi változásnak kellett követnie, mert azokban az években nem volt mindegy a népgazdaságnak, hogy ráfizetéssel vagy haszonnal zárja mérlegét a gazdaság. Az átmeneti nehézségeket a termelési ágak szakosításával rövid idő alatt le is küzdöttük. Ma már könnyebben lélegzik az Igazgató, gondtalanabb az agronómus és a dolgozók élete. Hosszú évek után az év háromnegyedének mérlegét 750 ezer márka nyereséggel zárták. A szakosítás tehát nagyot lendített előre a gazdálkodás szekerén, példájukból a mi szövetkezeti gazdáink, az állami gazdaság dolgozói is csak tanulhatnak. — Tanulhatnak? — tetézi a kérdést újabb kérdéssel az igazgató. — Hiszen mi Csehszlovákiában, a židlochovicet Állami Gazdaságban szereztük az állattenyésztés fejlesztésének és szakosításának tapasztalatalt s azóta ís szoros az együttműködés közöttünk. Versehy- és tapasztálatcsere megállapodásunk az igazi barátság példája. A megállapodás értelmében egyik esztendőben a židlochoviceiek, a másikban a ziepeliek látogatnak el a versenytárs házatájékára. Helyszínen cserélik ki tapasztalatalkat. Ilyenkor döntik el, melyik gazdaságnak sikerült nagyobbat lépnie, jelentősebb mértékben növelni a terméshozamo* Nem messze a gazdaság központjától speciális sertéstenyésztést létesítettek. Egy kis autózás a pormentes bekötő úton, s máris a színhelyre értünk. Lieder Erich sertésmester fogad, s mutatja büszkén birodalmát. A bátor sertésmester Ml az, hogy sertésmester? Talán' valami különös megbízatás, újfajta foglalkozási ág? A mi nyelvünkön brigádvezető, vagy ha úgy tetszik, csoportvezető. Ve valami újszerű mégis lapul a mester fogalma mögött. Éspedig az, hogy ez az ember valóban mestere a szakmájának. Nemcsak Irányítja a munkát, vezeti a keze alatt levő tizenegy sertésápolót, hanem maga ís dolgozik, ötszáz sertést lát el eleséggel, felügyel a kocákra a nehéz pillanatokban, elléskor. Zömök, jóvágású, középkorú, s mint általában a németek, szőke ember. Boldogan vezet végig a hosszú Istállókon. Az embernek, a látogatónak nemcsak azon akad meg a szeme, hogy egy kutrtcában, a koca mellett 19—20 kedves kis „röfi" heverészik, vagy éppen az anyasertés emlütn nyugszik, hanem elcsodálkoztat az Istálló ts. Érdekes, hogy az eléggé fejlett gépesítéssel rendelkező német mezőgazdaságban nem kedvelik a bonyolult berendezéseket. Az első szempont .mindig a praktikusság, a legyen egyszerű, de nagyszerű elve. Ezt láttuk Itt is. De a tisztaság, Jő bánásmód a Jószággal minden Istállóban észrevehető. Sőt a bejáratok előtt ott a felírat: „Ne zavard az állatokat:" Kicsiségnek tűnő dolog ez, de bebizonyított tény, hogy nyugalmi állapotban többet felszed á malac, több teje lesz a kocának Is. Közben Lieder elvtárssal beszélgetünk. Először is arra kérjük mondjon magáról valamit. Az igazgatóságon sok jót hallottunk erről a kiváló, határozott, tettre kész emberről. Még mielőtt életének néhány, mozzanatát vázolnánk, hadd írjuk le azt az epizódot, amelyet az igazgató elvtárs mondott el. Hízósertéseket gondozott akkoriban. Már néhányszáz vágóhídra „érett" sertés várta készenlétben a felvásárlókat. Teltek a napok, s ők csak vártak. A sertéseken viszont túl kellett adni, mert a másik gazdaságból Ideszállították már az „utánpótlást", a további hizlalni valót. Hova tegye hát őket? Hiszen itt van még az eladásra váró jószág. S mi van a felvásárlókkal? Ezeket ís a halálért kellene eküldeni — morfondírozott magában a mester. Végül is megsokallta a dolgot. Fogta magát és elment a vágóhídra. Üzletet kötött, elvitték a hízókat, s másnap helyet kapott az utánpótlás ... Arra is gondolt, — mivel szabályellenesen járt el, megkerülve a felvásárló szerveket, — hogy az Igazgató elvtárs kissé megpirongatja. Ám, amikor erre sor került, elmondta, hogy nem volt más kiút, kellett neki a hely, a vágóhídnak meg a sertés, a közellátásnak pedig a hús, úgy hiszi semmi rosszat nem tett. Az igazgató is ezen a nézeten volt. Azóta ha szóba kerül Lieder Erich, azonnyomban hozzáteszik: Aha, az a bátor sertésmester. Tizenhét éve dolgozik a mezőgazdaságban. ötvenháromtői az állami gazdaságban. öt hónapos tanfolyam után került a sertéshizlaldába, majd újabb öt hőnaplg tanult, s megszerezte a „mesteri" képesítést. Aztán került a speciális gazdaságba és kiváló vezetője ma is a kocákat gondozó csoportnak. Az eredményeik? Igazán nagyszerűek. Átlag 16—IS malacot választanak el egyegy kocától. Egy-egy ember 500 sertést gondoz. Negyven kilóig itt nevelik a malacokat, majd a hizlaldába küldik őket, vagy pedig más állami gazdaság, Illetve szövetkezet veszi át tőlük a továbbtenyésztésre alkalmas állatokat. Hogyan élnek, mennyit keresnek? Egyegy gondozó alapkeresete 550—600 DM, a vezetőé, akt, mint már említettük szintén dolgozik 1000—1100 D M. Ehhez jön még a prémium. Az idén ez a 11 emberből álló csoport a számítások szerint még 15 ezer márkát kap az év végén. Ebből mindenki annyit kap, amennyit munkájával kiérdemelt. Náluk is. me« általában minden állami gazdaságban 625 négyzetméternyi kertre jogosult egy-egy dolgozó. Ezenkívül mindenki. akinek erejéből futja 1 hektárig bérelhet a közeli egyházi (az NDK-ban 250 ezer hektár föld még az egyház tulajdonát képezlj birtok földjeiből. Ha mindezeken kívül gabonára volna még szüksége a dolgozónak, havonta 50 kg vásárlására Jogosult Jutányos áron. Búcsúzunk ettől a bátor embertől. Kívánjuk neki, hogy a Jövfibsn ls ügyesen járjon túl a bürokraták eszén és olyan határozottan oldja meg a dolgokat, mint annak idején a felvásárlókkal tette. Elmosolyodik, majd hozzáfűzi: „Erre már nincs szükségünk. Ojabban szerződésünk van a vágóhíddal, s ha kell, akár éjfélkor ls jönnek a hízókért. Ez aztán igenl A

mikor Štefan Dubný az erősebb segítse a gyengét mozgalom keretében vállalta a nehéz gondokkal járó elnöki tisztséget, a topofčany-i járás bojnái szövetkezetében, alig hitte volna valaki, hogy a sok bajjal küzdő gazdaság rövid idő alatt kilábal a bajból. — Magam sem hittem az ugrásszerű fejlődésben, — vallja alig egyévi működése összegezéséül — de bíztam az emberekben, mert tudtam, hogy a maguk módján mindnyájan jót akarnak, a közös érdekekért szívesen dolgoznak. A közösség ereje végképp fátylat borított a múltra, s a radosinai dombok enyhe völgyében fejlődőképes, gazdag szövetkezet van kibontakozóban. Természetesen a megszilárdulás folyamata nem ment simán. Az előző vezetők hibát hibára halmoztak, a szövetkezet mindennapi életéből úgyszólván teljesen elűzték a demokráciát. — Hát kié tulajdonképpen a szövetkezet? — hántorgatták bizalmas beszélgetés közben egymásnak a tagok. — Avagy azt gondolják, szolgalegények vagyunk mi a közösben ...? Az új vezetőségnek tehát nehéz, fájó sebeket kellett begyógyítania, hegy visszaállítsák a szövetkezeti gazdák megrendült bizalmát a fejlettebb gazdálkodási formában. Ma egészen más szelek fújdogálnak a községben. Rendszeresen megtartják a tagsági gyűléseket, ahol a vezetőség aprólékosan beszámol a gazdaság helyzetéről. A tagok éppúgy, mint a vezetőség pontos áttekintéssel rendelkeznek arról, melyik ágazatban értek el eredményeket, hol szorít a csizma. Egyik közelmúltban összehívott ^ értekezletükön a termelés gazdaságosságának, hatékonyságának igen fontos kérdését elemezték. AZ agronómus meggyőző érvekkel a takarmányok helytelen felhasználását, a felvetett adagok rossz összeál-: lítását bizonyította. Ez természetesen a tejtermelésre ls kihatott. A szövetkezet fejőstehenei félévig még a négy litert sem adták meg naponta. A vádoló szavak hatására a Jelenlevők tekintete az elnök mellett helyet foglaló Ján Gere zootechnikus kipirult arcára szegeződött. A robbanásig feszült légkörben az öreg Krajčík etetőnek adták a szót. i— Már bocsássanak meg — kezdte vontatottan — de csupán egy emberre ezért mégsem lehet hárítani a felelősséget. Ha a zootechnikust bíráljuk, a fedést csak annyiban érdemli meg, hogy nem harcolt eléggé energikusan a vezetőségben a takarmányszállítás folyamatos megszervezéséért. Egyébként — fordult társaihoz — mi sem vagyunk angyalok. Hányszor mondtam, vasárnap se hanyagoljuk el az etetést. Az állatnak ünnepnapokon is teli kell lennie a bendőjének... A

teremben felzúgott morajlás az etető nyelvére ragasztotta a szót. Főleg a fiatalabbak hangoskodtak, akik vasárnaponként rendszerint feleségüket küldték az istállóba, vagy egyáltalán elhanyagolták kötelességüket. Mentegetőzni azonban egyikük sem mert. A zootechnikus látta a kialakult helyzetet, s hogy a vitát a helyes kerékvágásba terelje, őszinte vallomásával kifogta a vitorlából a szelet. — Miska bácsinak Igaza van — mondotta — de nem azért hangsúlyozom ezt, mert az imént pártfogolt. Én ls követtem el hibát. A legnagyobb baj azonban az lenne, ha a beszámoló kapcsán kialakult vita továbbra is a személyeskedést táplálná. Inkább keressük az elkövetett hibák kiküszöbölésének módjait. Merthogy nincs minden rendjén az állattenyésztésben, úgy hiszem nem kell nyomatékosabban hangsúlyoznom. Ha egymásközt szót értünk, rövidesen kiköszörülhetjük a csorbát... A következő nap — vasárnap lévéii i— reggel és este minden etető pontosan megjelent az istállóban. A felkorbácsolt hangulatot a munka lázas üteme sem tudta tompítani. Egy sző kevés, de ennyit sem intéztek egymáshoz. Ki tudja, ml használt jobban, a némaság, vagy a megjavult munkafegyelem és a takarmányozásP Egy hét elteltével öt és fél literre szökött a tejhozam. Október első felében reggel és esténként — a vezetőség megrendelésére — egyre több tejeskannát hagytak a szövetkezet istállóinál a tejszállítók. A tejhozam fokozatos növekedöse lassanként az egymásközti bizalmatlanságot, haragot is elűzte az állattenyésztő csoport tagjaibői. Ezúttal is Miska bácsi volt a kezdeményező: — Na látjátok, a ml életünk ís olyan, mint a must. Lassan erjed, míg végre testet üdítő, nemes ital válik belőle. Remélem — fogta enyhébbre a szót — nem fogtok ezért haragudni rám. A béke, mint annyiszor, most la helyre állt. Nótaszóval, fütyörészve végzik munkájukat az etetők. Közös együttműködésük, szívós munkájuk eredményeképpen november elsejéig a szövetkezet nemcsak az év elejétől megszaporodott adósságát törlesztette, hanem egyúttal a tejeladás egészévi előirányzatával ls célba ért. Ez szülte azt a vállalkozást, hogy az etetők, fejők a tervezett százharmincezer liter helyett az év végéig százhatvanezer liter tejet adnak el a közellátásnak. arc, ellentmondás kíséri életünket. Am enélkül a bojnái szövetkezetben sem lehetett volna fejlődés, aminek helyes irányításában nem kis része van a közmegbecsülésnek örvendő elnöknek. —sz— H

a Még nagyobb lendülettel Sok kukorica kárba veszett • Év végéig 22 ezer liter tej terven felül (Todósítónktfil) — A zselízi szövetkezetesek ts kihasználták a' kedvező Időjárást az oszt munkák végzésére. Különösen a talaj előkészítésére fordítottak nagy figyelmet. A traktorosok közül Nagy Mihály és Nagy József válnak ki írnunk kell azonban iiepka József kitartó szorgalmáról is. Annak ellenére' hogy már nyugdíjba van DT traktorával Jó példát mutat a fiataloknak. Ebben az esztendőben elérkezett U kedvező pillanat. A szövetkezet vezetőségben tiirtént változások, a kedvező időjárás és az, hogy Szfics Imre zootechnikus személyében kiváló szakember került az állattenyésztési termelés élére. Persze, ez nem jelenti azt, hogy csodákat müveit. Tett azonban egyet s mást, ami jelentősen hozzájárult az eredmények eléréséhez. Vajon hogyan állnak most néhány héttel az év vége előtt? — Teljesítik-e az előírt feladatokat? — teszem fel a kérdést Horváth Géza elvtársnak, a szövetkezet könyvelőjének. — Jelenleg 117 tehenet tartunk nyilván. Az egy tehénre eső évi tejtermelés 1880 liter. Az utóbbi hónapokban Jelentősen emelkedett a tejtermelésünk, s októberben a napi átlag már meghaladta a 6,02 litert. Ha összehasonlítjuk ezt az elmúlt évek eredményeível, elégedettek lehetünk. Ml azonban tovább akarjuk fokozni a fejlődést. A b®. adási kötelezettségünk 150 0110 liter. Október végéig 134 744 litert adtunk el, ami azt Jelenti, hogy ez évi tervet legkésőbb november 25-ig teljesítjük. Ha összehasonlítást teszünk az elmúlt ér ugyanezen Időszakával, amikor 135 tehenünk volt, a Jelenlegi tejtermelésünk a kisebb létszámmal is 25 000 liter növekedést mutat. Ez pedig azt Jelenti, hogy az év végéig 22 000 liter tejjel adhatunk el többet. A zselízi szövetkezetben még ma Is kézzel végzik a fejést. Nem gundolt arra a szövetkezet vezetősége, hogy gépesítse ezt a munkát? Mert 3000 liter tej kifejése egy hónap alatt nem kis munka. Már csak azért is szükséges, hogy elgondolkozzanak ezen a szövetkezet vezetői, mert egy liter tej kézi fejese 50 fillérbe kerUI. Ha ehhez hozzászámítjuk a többi költséget, az évi tejtermelés ára egy literre 1 számítva 1,90 koronába kerül. Ezen pedig érdemes elgondolkozni, (A. J.J Alighogy befejeződött a őszlek vetése, máris kezdetét vette a szövetkezetben a cukorrépa betakarítása. Ez a munka egyébként nagy feladat elé állította a szövetkezet vezetőit, mivel állandóan munkaerőhiánnyal küzdenek. Néphadseregünk katonái jöttek segítségükre öt autóval és húsz emberrel. Naponta 10 vagon cukorrépát szállítottak be az oroszkai cukorgyárba. Míg a fenti munkák végzése minden fennakadás nélkül folyt, a kukorica betakarításában hibák merültek fel. Ezt a munkát kombájnnal végezték. A megdőlt kukoricában a kombájn nem végzett valami jó munkát, mert nagyon sok kukoricacsfi maradt ntánna. Bár a szövetkezet vezetősége Iparkodott az elmaradt kukoricát összeszedetni, maradt belőle elég a böngészőknek Is. Hogy elejét vegyék a böngészők nem kívánatos inváziójának, egyszerűen beszántották az elmaradt kukoricát. Ez most szóbeszéd tárgyát képezi a faluban — mondja Horváth Géza, a szövetkezet könyveifije is. Ez az Intézkedés rossz fényt vet a szövetkezet vezetőinek munkaszervezésére. Felmerül a kérdés: vajon nem lehetett volna más megoldást találni? Meg kellett volna menteni az elhullott és a száron maradt kukoricát. így aztán nem csoda, hogy a hektárhozam csak £8 métermázsa szemesen. Ludasok ebben azok is, akiknek a közös tulajdon az enyém-tiédet Jelenti. Ezen hiányosság ellenére Is Igyekezet tapasztaható a szövetkezetben. A silótakarmány készítése is lendülettel folyik. Az elmúlt évvel szemben máris 15 vagonnal több sllótakarmánynk van. Ha valaki azt mondta volna egy esztendővel ezelőtt, hogy a zselízi szövetkezetesek teljesítik — söt túlteljesítik tervüket, egyszerűen kinevették volna. Erre meg is volt az ok. A szövetkezet tejtermelése az elmúlt években alig érte el a három literes átlagot. S&ö 3 3? 1983. trosemljep &» \