Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-16 / 286. szám, szerda

Jegyblokkok előárusításhan ? Mikor javul meg végre a városi közlekedés? Ä minap többszőr fennhangon elismételtem azt a régi sarkigazságot, hogy: „Gyalog Jár], tovább érsz!" mert bizony nincs talán még egy olyan Intézmény (a telefonon kívül), amelyet annyi bírálat érne, mint a bratislavai városj közlekedést. Azonban mások is Joggal szidják a városi villamosvasút vállalatot, mert a 2-es, '4-es és 7-es számú vonalon másfél óráig szünetelt a forgalom. A gyalogosok hosszú sorokban özönlötték el ö várost és a villamosok tömege sok helyen elrekesztette a gépkocsiforgalmat. Munkába menet nem tudtam megállni, hogy fel ne keressem a Bratislava! Városi Közlekedési Vállalat Igazgatóságát. Masarik mérnök, igazgatóhelyettes mellének szegeztem kérdéseimet: • Van-e statisztikájuk arról, hogy egy évben hány óra munkaveszteséget okoznak városunk dolgozóinak azáltal, hogy olyan gyakoriak az üzemzavarok a városi közlekedésben? — Természetesen nincs. Mi csak azt tudjuk, hogy az első félévben csaknem 71 millió villamosjegyet adtunk el és naponta kb. 420 000-et, tavely csaknem 141 milliót. • Egyre több önkiszolgáló trolibuszt és vi almost állítanak be. Nem lehetne a kocsikat vagy megállóhelyeket esetleg pénzváltóautomatákkal felszerelni? Ha valakinek nincs aprópénze, kénytelen sokszor 60 fillér helyett 1 koronát dobni a pénztárba. — Előreláthatólag már november 1-én előárusltásban blokkokat hozunk forgalomba, melyek 20 Jegyet tartalmaznak és 3 hónap után érvényüket vesztik. E Jegyeket adják le az utasok az önkiszolgáló kocsikban, melyek ellenében a kocsivezető rendes szakasz- vagy átszálló-villamosjegyet tép le. • Hogyan készültek fel az idei télre és a nedves időjőrásra, illetve hóolvadásra, hogy elkerüljék a tavalyi üzemzavarokat, amikor a T II. típusú villamoskocsik motorjai gyakran kiégtek? — A Kábelek és Hőszigetelők Kutatóintézetének javaslatára 1964 január végéig műhelyeinkben elvégeztük a motorok helyes szigetelését. Sajnos, kevés a hozzávaló anyag. Ostraván hasonló nehézségekkel küszködtek. Ott védőburokkal takarták be a motorokat, ami azonban csak részmegoldás. A jövő évben új típusú T III. villamoskocsikat kapunk, amelyeken ezt a konstrukciós hibát már eltávolították. • Az utasok kifogásolják, hogy 8ok megállóhelyen lebontották a váróbódékat. Esőben, hófúvásban a hosszú várakozásban ott áznak-fáznak az emberek. — Tervbe vettük 30 üveglamlnátból készült, rudakon nyugvó tető elhelyezését. öt már el is készült belőlük. E'jyelőre a városi nemzeti bizottsággal tárgyalunk a szükséges pénzfedezet előteremtéséről. • Mit tesznek a közlekedés kultúráltabbá tétele érdekében? — Ahogy már néhány vonalon bevezettük, mésszel festett vonal és nyíl jelzi a felszállás helyét. Ez a módszer bevált és fokozatosan a többi vonalon is alkalmazni fogjuk. Azonkívül az Állami Biztosítóval, a forgalmi biztonsági közegekkel és a CSISZ-szel karöltve beszélgetéseket rendezünk az iskolákban a diákok körében, hogy megtanulják a helyes fel- és leszállást, valamint a fegyelmezett viselkedést. • Azt hiszem, nem ártana a munkásság, de főleg a vidékről bejáró építőmunkások körében, az üzemekben, munkásszállókban, hivatalokban is hasonló beszélgetéseket tartani. — Nem rossz ötlet. Talán ezt is sikerül megvalósítanunk. !• Mi a helyzet a „potyautasok" körül? — Csökken a számuk. Sokan meggondolják, hogy egy „potyaútért" — ha elcsípik őket — 32 korona 60 fillért fizessenek. Az első negyedévben ellenőreink 462, a másodikban 291, a harmadikban 264 esetben lepleztek le potyautast. A havi bérletjegytulajdonosok sokszor megfeledkeznek róla, hogy minden hónap negyedikéig ki kell váltaniuk az új Jegyeket. • Milyen javulást vár a jövő hónapokban? Mit üzen az utazóközönségnek? — Az elmondottakon kívül sokkal többet nem ígérhetek. Közlekedési eszközeink túlnyomó része nagyon elhasznált állapotban van, gyakoriak a kiesések. A forgalmi közbiztonsági közegek csak a minap tiltották meg 13 autóbuszunk használatát. Ezzel szemben csupán 3 újat kaptunk. Az utasoktól mindenekelőtt nagyobb fegyelmet, több megértést várunk útitársaik és a személyzet Iránt. Mi is erre oktatjuk alkalmazottalnkat. Ügy hiszem, egy kis jóakarattal és sok türelemmel sok bosszúságnak és izgalomnak vehetnénk elejét. • • • Mi a tanulság ebből? Arra az elhatározásra jutottam, hogy ezentúl egy félórával korábban kell felkelnem. Megint ahhoz a sarkigazsághoz tartom magam, hogy „ki korán kel, aranyat lel" —, vagy legalábbis csak egy félig zsúfolt trolibuszt. De lehet, hogy még meggondolom a dolgot. Ha sietek, majd inkább gyalog járok! Grek Imre hl. 0! m POSTÍJÍBÜL Szép eredményekkel dicsekedhetnek a topoľčiankyi Elektrokarbogyárban.' Csupán az önköltségeken 2

riü 000 koronát takarítottak meg. A képen Béčko Gusta, a XII. pártkongresszus műhelyének vezetője és Mokraö Terézia munkásnő, a szénkefék méreteit ellenőrzik. Jozef Krátký Szép eredmények Szép eredményeket ér el a restel szövetkezet (košicei járás) a húsfelvásárlásban. Idei tervét 119 százalékra teljesíti, s idáig már 33 mázsa sertéshúst adott el terven felül. A sertéshizlalásnál Marosák Gyula, aki az előhlzláldában dolgozik, állatonként 0,40 kg súlygyarapodást ért - el naponta. A hízósertések gondozásában Palencsár Ede ér el szép eredményeket. A hízók naponta 80 dekát gyarapodnak. Iván Sándor Második otthonunk a klub A tanulóifjúság nevelésében nagyon fontos helyet foglal el az isko Ián kívüli nevelés. A,szülők többsé ge, mint másutt, Csatán is alkalmazásban van, ezért nagy segítségükre van az Iskola mellett működő klub. A tanulók tanítás után az Iskolában ebédelnek egyik a máslkat sürgetve, hogy minél hamarább a számukra kedves helyen legyenek. Igazán kellemes délutánokat szerez a gyermekeknek Benyuska Zsuzsanna 'anltónő, a klub vezetője. Van Itt tanulás, játék, ének, közös beszélgetések, egyszóval minden, ami az Igazi otthont pótolni tudja. Bende Józsel, Csata. Ai Űj Szó számára írta: Pierre Luissard francia újságíró 2. Segítünk a kormánynak és az országnak Vasárnap reggel, hat óra. Algír egyik főterén önkéntesek gyülekeznek, hogy vidékre Induljanak segíteni a termés betakarításában. Szeretettel maguk közé fogadnak minket. Elindulunk a kegyetlenül perzselő napsütésben. A társaságban sok a fiatal, de vannak éltes személyek ls. Ki küldte őket aratni? Talán valamilyen szervezethez tartoznak? Nem, csak tegnap felhívást olvastak az újságban, s ez elég volt a mozgósításukra. Egyik szomszédom sajtőalkalmazott volt, a másik postatiszt, a harmadik könyvelő, a negyedik pedig egy 16 éves cipész. Ezt azért is érdemes megjegyezni, mert mind tudják, hogy Ingyen munkát fognak végezni, és kosztról sem gondoskodtak számukra. Miért mennek akkor aratni? Egyszerű a válaszuk: „Azért, hogy segítsünk a kormánynak és az országnak". Újságolták, hogy a mai önkéntesek zöme tegnap részt vett a „fák napjának" akcióiban. Ma a Bastos-farmra megyünk, melynek kétezer hektár földje Kabíliában terül el. A föld régen francia kapitalisták, cigarettagyárosok tulajdona volt. A búzaföldek Itt dohányültetvényekkel váltakoznak. A gazdaságot államosították és egy irányító bizottság Igazgatja. Mindenhonnan jönnek önkéntesek: a fővárosból csakúgy, mint Courbából, Borge-Meneelb'ól. Megérkeztünk. Mindenkinek adnak egy sarlót. Eleinte kis fejetlenség érezhető, de azután rendjén megy minden. A Vörös Félhold Társaság elsősegély-állomást szervezett: több mentőautó, ápolónő és orvos ügyeleteskedik a hevenyészett mentőszolgálatos állomáson. Köztük egy bolgár is van, aki a lakosság egészségügyi ellátásában jött segíteni Algériába. Az alprefektus és a „mezőgazdaságfejlesztési központ", fiatal igazgatója szintén az önkéntesek között látható. Végre munkához kezdünk a mezőkön. Feledhetetlen látványt nyújt a sok ezer sarlóval vagdalkozó férfiak és nők kígyózó sora a búzatáblában. Ezrek serénykednek a domboldalakon. Az éloszlop arat. Az utánuk következők kévét kötnek és hordanak a kordékra amelyeket traktorok a cséplőgépekhez vontatnak. Az elviselhetetlen hőségben ivóvizet hordanak szét az aratóknak. Közeleg a dél. A nap még erősebben tűz. A munka azért gyors ütemben tovább folyik. Autó érkezik. Amar Uzgan földművelésügyi miniszter száll ki belőle. Magasba emelt sarlókkal .üdvözlik és traktorra ültetik. A miniszter mosolyogva járja körül az aratókat. A miniszter egyik kísérőjétől megtudom: jövő vasárnap hasonló felhívással fordulnak a gépészekhez, hogy vizsgálják felül ' és javítsák meg a technikai berendezésekét. Senki sem kételkedik az újabb felhívás hatásosságában. Olyan természetes, hogy támogatásra talál,' mert másképpen nem is történhetne. Hisz a nép magának dolgozik! (Novosztyi) Következik: 3. Érvényesülnek a márciusi rendeletek Visszhang,.. i**? A SZAHARA PEREMf.N FEKVfl BOU-SAADA VÁROSBAN VÁNDORÜZLET LÁTJA EL A LAKOSSÁGOT KÜLÖNFÉLE ÁRUVAL. (CTK felvétele) •••••••• Filmjeink jól vizsgáztak A csehszlovák filmgyártás ebben az esztendőben — bátran mondhatjuk — világraszóló sikereket ért el. Cannesben, Locarnóban, Moszkvában és Velencében is, vagyis a legjelentősebb nemzetközi fesztiválokon a külföld számára meglepő módon szinte betörtünk a filmművészet élvonalába. A nyugati szakemberek és a közönség így meggyőződhettek róla, hogy nemcsak bábfilmleink jelentenek világklasszist, hanem egész estét betöltő filmjeink is ugrásszerű minőségi fejlődésről tanúskodnak. Miloš Fiala, egyik legjobb filmkritikusunk ezzel az örvendetes ténnyel foglalkozik c RUDÉ PRÁVO október 6. számában megjelent cikkében. A többi között hangsúlyozza azt is, hogy fesztiváli filmjeink mellett az idei termésből rendelkeztünk még egynéhány olyan alkotással, amely bármikor versenyképes. Ide tartozik elsősorban A bokszoló és a halál, a Nap a hálóban és egy-két eddig még bemutatásra nem került mű. A nemzetközi siker tehát nem a véletlen műve. A fejlődést magyarázó számos tényező közül kiemelkedő szerepe van főleg annak, hogy az elmúlt időszakban tisztáztuk társadalmunk alapvető kérdéseit, eredményes csatát vívtunk és vívunk a dogmatikus gondolkozásmóddal. Ez felszabadította az alkotó kezdeményezést, lehetővé tette az új utak keresését, amelyek korunk igaza felé vezetnek. A filmgyártásban kedvező feltételek jöttek létre és kialakult ez egészségesebb légkör, amely meggyorsította az alkotó egyéniségek és a fiatal művészek érvényesülését. A cikkíró — hivatkozva a nemzetközi fesztiválokon elhangzott jogos bírálatra — számonkéri filmjeinktől a kimondottan mai témák feldolgozását. Bármilyen eredményesen is szerepeltek díjnyertes filmjeink és bármennyire időszerű is a mondanivalójuk, kétségtelen az, hogy a külföldi néző nem ismerkedhet meg közvetítésükkel hazánk ^szocialista valóságával, életünkkel. Ez tényleg olyan hiányosság, amely orvoslást követel. Erőteljes kopogtatás A személyi kultusz idején mint embert és mint művészt is kiiktatták életünkből, s most teljes rehabilitása után új kötetével tér vissza az Irodalomba a neves szlovák költő, Laco Novomeský. A Vila Tereza című művel jelentkezik és helyet — nem Is akármilyet — követel ezzel magának a csehszlovákiai irodalom fejlődési vonalában. Alkotásában kiindulópontul választja a hazai haladó művészek találkozásait a háború előtti években a Vila Terezában, az akkori prágai szovjet nagykövetségen, amelynek vezetője, Anton Ovszejenko Igaz híve volt a forradalmi avantgarde művészetnek. A kötetről különben már Magyarországon Is megjelent méltatás és most a PRAVDA október 9. számában K. Rosenbaum, a Szlovákiai írószövetség vezető funkcionáriusa ír róla. Meleghangú szavakkal szögezi le, hogy Novomeský lényegében „a költészet forradalmáról és a forradalom költészetéről" fejezi ki véleményét. Nem a saját költészetét veszi védelembe, hanem az avantgarde költészetet általában, amely az Októberi Forradalom és a marxista eszmék talaján állt. A társadalmi haladással szorosan összefonódó modern poézisért száll síkra, amelyet a múltban lényegében elhallgattak. Művében hatványozottan előtérbe kerül a költészet tudatra gyakorolt hatása, amint Novomeský mondja: szóhoz jut „az ész elvtárs" és „az elvtárs esze". Ebben a kötetben ismeretlen a törvényszerűséget és a rendszerességet nem tisztelő szóáradat. Helyébe a dialektikusan gondolkodó művész fajsúlyos kifejező ereje kerül. Ennek alapján vonja meg K. Rosenbaum a mérleget: „Novomeský új kötete a költészet iskolája... Költői hozzájárulás az avantgarde művészetünk értékéről régen folytatott vitához." Határt átívelő elismerés Üjra Fébry Zoltánunkról szól a magyarországi kritika, úgyhogy lassan remélni kezdjük, hátha ez a határokat átívelő örvendetes érdeklődés előbb vagy utóbb rendszerré válik, amely kiszélesedő sugárnyalábjával fényt derít kis hazai irodalmunk további jelentősebb alkotásainak előnyeire és fogyatékosságaira is. A NAGYVILÁG legutóbbi számában Vajda György Mihály írt méltatást Fábry Emberek az embertelenségben című könyvéről. Már elöljáróban megállapítja, hogy a szerző a harcos politikai felfogás szempontjából korunk irodalma legjavának fősodrában áll. Azt a meggyőződését fejezi kl, hogy Fábryt „az irodalomtörténet a publicisztika egyik mestereként fogja számon tartani". Bizonyításképpen elsősorban felemlíti óriási anyagismeretét, képességét az összefüggések, ez analógiák és a rejtett kapcsolatok felfedezésére és tudományos megbízhatóságát, alaposságát. Fábry vérbeli író — szól az elismerés — aki „évtizedeken át az irodalmi modernség közvetítője volt". A bíráló cikkének mondanivalóját így összegezi: „Alakja, ahogy élete hetedik évtizedének betöltése felé közeledik, egyre tisztulva emelkedik azok közé, akiknek szavára ügyelnünk kell... Munkássága példa, amelyet követni kell". Érdekes adatok A pontosan vezetett statisztika alapján a szakember rejtett törvényszerűségeket fedhet fel, s nagyon fontos következtetésekre juthat. De a laikushoz is nem egy esetben minden szónál ékesebben szólnak az első pillanatban unalmasnak tűnő számok. Ilyen adatokkal találkoztunk, méghozzá kulturális életünkről, a Kulturnl Tvorba 14. számában Milan Hromádka cikkébert. Lássunk csak néhányat közülük. 1956-hoz viszonyítva tavaly majdnem 22 százalékkal csökkent a népművelési rendezvények és mintegy negyedével látogatóik száma. Ennél feltűnőbb adat az, hogy ugyanebben az időszakban 199 millió főről 163 millió főre; csappant a mozik nézőközönségei. A cikkíró ennek alapján arra a megállapításra jut, hogy fontolóra kell vennünk egyes népművelési és kulturális berendezések üzemeltetésének szükségességét. Kétségtelen ugyanis, hogy kialakulóban van társadalmunk új életmódja. Ezzel öszszefüggésben természetesen első helyen említi meg a televízió befolyá* sát. Míg világviszonylatban ezer la« kosra 33 televíziókészülék jutott, addig nálunk már 1960-ban 58 készülék, amelyeknél tulajdonosaik átlag 16—20 órát töltenek hetente. A szabad idő felhasználását Jelentősen meghatározó e két számadat állandóan növekedni fog. Vagyis — hansúlyozza a cikkíró — a televízió nemcsak hírközlő eszköz, hanem szociológiai jelenség is. Vitába száll az olyan nézetekkel, amelyek szinte nem kívánatos versenytársat látnak a kommunista nevelés egyik fontos eszközében, a televízióban. Ugyanakkor nem palástolja azt a meggyőződését, hogy a televízió tényleg kiszorít a gyakorlatból minden olyan kulturális és népművelő berendezést, amely nem felel meg korunk embere igényeinek. Viszont sohasem pótolhatja a népművelési rendezvények kollektív jellegét és a szaktevékenység iránti érdeklődést is csak felkelti, de nem elégíti ki. A motortulajdonosok számának gyarapodásával kapcsolatban (1955 óta 1961-ig 112 ezer új gépkocsival és 360 ezer kismotorral nőtt meg járműparkunk) érdekes gondolatra jut a szerző. Ennek alapja az a statisztikai tény, hogy 1958-től tavalyig, főként a motorizmus elterjedése eredményeként, kétmillió 160 ezerről kétmillió 833 ezerre növekedett az állatkertek, 4 és fél millióról 8 millió 207 ezerre emelkedett a műemlékek, majdnem megkétszereződött a múzeumok látogatóinak száma (4 millió 518 ezerről 8 millió 134 ezerrej, sőt a népi csillagvizsgálók iránti érdeklődők száma kis hiján ötször nagyobb lett. Vagyis a motoros járművek nemcsak a közlekedést szolgálják, hanem a kulturális tényező szerepét Is betöltik. A cikkíró a kultúra és pihenés parkjait (jelenleg 17 ilyen létesítményünk van) látogatók számának enyhe csökkenését azzal magyarázza, hogy a városi lakosság szabad idejében mind gyakrabban keresi fel a természetet. Ennek megfelelően gondoskodni kell egyrészt a kultúra és a pihenés parkjai tevékenységének megfelelő tartalmáról, másrészt — és ez a fontosabb — az üdülőhelyek kulturális életének rohamos fejlesztéséről. Ebben a vonatkozásban ugyanis igen gyenge lábon állunk. G. I. • RICHARD WAGNER születésének 150. évfordulója alkalmából a moszkvai Nagyszínház bemutatta a nagy német zeneszerző A bolygó hollandi című operáját. • A világ legelső filmszínésznője Auguste Lumiére 89 éves korában meghalt. Ö szerepelt sógorának, Louis I,umiére-nek, a mozgókép feltalálójának első filmjein Is. • Változatosnak ígérkezik az új párizsi színházi évad. Georges Soria, az ismert kommunista szerző ellentétes szenvedélyek című új darabját a La Bruyere színhéz mutatta be. Az új évadban Párizsban színre hozzák Francoise Sagan Sokezer bohóc című új darabját is Yves Montanddal a főszerepben. ÜJ SZÖ 4 * 1983. október 18,