Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-12 / 282. szám, szombat

SAROSFA GONDJAI AMELYIK FALUBAN 161 megy a szövetkezet, ráadásul művelődési otthon vagy szövetkezeti klub is működik, ott a kulturális életre sohse panaszkodnak. Jő munka esetén a szövetkezet kulturális alapja lehetővé teszi a legváltozatosabb igények kielégítését De vajon milyen a kulturális jélet ott, ahol nincs se szövetkezet, se szövetkezeti klub? Sárostát vizsgáltuk meg. Itt van ugyan művelődési otthon, méghozzá több helyiségből álló, szép épület, de nincs se szövetkezet, se szövetkezeti klub. A föld állami kezelésben van. A falu lakói az állami bírtok dolgozói. Sokan havonta másfél, kétezer koronát is megkeresnek. Az anyagi alap tehát biztosított. Az állami birtok azonban a kultúráról másként gondoskodik, mint a szövetkezet. Ez a gondoskodás nem kisebb csak más irányú, s jobban feltételezi az egyéni kezdeményezést és az egyéni hozzájárulást. Elsősorban azért, mert az állami birtokoknak — abban a formában, mint a szövetkezeteknek — nincs kulturális alapjuk. ,Szórakozásra azt az öszeget, melyet a szövetkezetesek a kulturális alapbői fedeznek, az állami birtokok dolgozóinak másünnen kell előteremteniük. De ez természetes, hiszen ők fizetésükben munkájuk teljes ellenértékét kapják. A szövetkezet Jövedelmének egy része viszont a kulturális alapra megy. Végső soron tehát csak a formák eltérőek. Kezdeményezéssel és egyéni hozzájárulással a szövetkezettel és szövetkezeti klubbal nem rendelkező faluban is teremthető változatos, a követelményeknek megfelelő kulturális élet. Ml a helyzet Sárosfán? A falu lakói a kultúrára Itt is sokat áldoznak. Más lapra tartozik, milyen eredménnyel. De erről később. Elöljáróban azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a helyi nemzeti bizottság támogatásával nemrég 6000 koronás filmvetítőt és más kulturális felszerelést vásároltak. Helyiségben sincs hiányuk, úgyhogy a munkát ez sem akadályozza. A mintegy 900 lelket számláló falu lakosságának egy része a CSEMADOK, más része (az ifjúság) a CSISZ helyi szervezetében dolgozik. A két szervezetnek a művelődési otthon keretében közös a kasszája. Ez azonban egyiküket sem zavarja. A pénzért még sohasem huzakodtak, pedig voltak már szép bevételeik, hol ez egyik, hol a másik szervezet csoportjának a fellépése eredményeként. Az összeget azonban mindig célszerűen, közmegelégedésre hasznosítják. Nemrégen mintegy 4500 korona képezte a közös vagyont. Mára ez a készlet a felére csökkent. Egyrészt, mert sokba került az elromlott vetiA pécsi balett Bratislavában Több napos prágai vendégszereplése után Bratislavában a Szlovák Nemzeti Színházban holnap és holnapután mutatkozik be a pécsi színház balettegyüttese. Az 1960-ban alakult, de máris igen népszerű és magas színvonalú játékot mutató együttes eddig összesen 14 balettot mutatott be, ebbfil kilenc magyar szerző műve. Bratislava! fellépésük alkalmából Vincsics Tihamér: Változatok egy találkozóra, Szőllfisy András: Oly korban éltem, Gulyás László: Pókháló és Maros Rudolf: Bányászballada című rövid táncjelenetét mutatják bc. (b) tő megjavítása, másrészt mert a nyár folyamán nem volt jelentősebb bevételük. A megmaradt pénzzel most igen takarékoskodnak. Remélik, télen új bevételre tesznek szert, s a közös munka gyümölcsét nagyobb kulturális akciókra fordíthatják. 1 Az IDEI NYÁR sok kellemes napot szerzett a falu lakóinak. Az egyéni kirándulásokon kívül három alkalommal társaskirándulást szerveztek Többek között Lednlcén, Banská Bystricán, Sliačon, Sklené Teplicén és Brnóban jártak. E tanulmányi kirándúlásokkal mintegy kiegészítették az Ismerd meg hazádat címmel — a faluban az eltnúlt hónapokban tartott előadássorozatot. A kirándulásokat a nőblzottság, a tűzoltók, illetve a CSEMADOK szervezte. A kiadást a különféle kulturális rendezvények bevételeiből fedezték. Hasonló kirándulásokat terveznek jövőre is. Erre gyűjtik már most a pénzt. A téli munka s az ennek eredményeképpen született bevétel dönti majd el, hova mehetnek* mit nézhetnek meg az országból ismét. Nagyon szeretnének távolabbi vidékeket ls látni. Észak-Csehországra és Kelet-Szlovákiára gondolnak. Melegen dédelgetett tervük egy külföldi társasutazás, valamelyik szomszédos államba. Elképzeléseik közül egyik sem megvalósíthatatlan. A hosszú tél sok alkalmat nyújt majd arra, hogy a kirándulásokhoz szükséges pénzt megkeressék. De természetesen csak akkor, ha összeszedik magukat és minden téren megjavítják munkájukat. A nyár számukra az erőgyűjtés Időszaka volt. Az elmúlt hónapokban ugyanis csupán kétszer rendeztek műsort. Rendezvényeik sikerültek, a produkciók azonban nem tették próbára az együtteseket, nem fogyasztották el ez erőt. Ezek a műsorok Inkább csak amolyan Ízelítőt nyújtottak, azt bizonyítván: tudnak a sárosfaiak is, ha akarnak. S ŰK AKARNAK. Látható ez abból is, hogy — ha utóbb nem ls végeztek különösebb munkát — kulturális tevékenységüket már sok siker övezte. Régebben különösen tánccsoportjuk dolgozott Jól, de a színjátszók sem maradtak le. Egy-két, egész estét betöltő színdarabot eddig még minden évben bemutattak. Munkájukról — a közönség elismerésén kívül — díszoklevelek tanúskodnak. Legutóbb a tánccsoport részesült elismerésben: az együttest a CSEMADOK járási konferenciáján tüntették kl. A tánccsoport azonban mivel a csoportvezető máshol kapott munkát, felbomlott. Annak ellenére, hogy egykor sokat áldoztak rá, és eredményesen dolgozott, az együttes gyakorlatilag ma már nem létezik. És hasonló a helyzet a. zenekarral. Mivel a faluban nem volt zenekar, a zenét viszont nagyon szeretik, elhatározták, hogy zenekart létesítenek. Jelentkezett ís egy zeneértő ember, aki hajlandónak mutatkozott együttest szervezni. A zenekar megalakítását azonban lakástól tette függővé. A helyi nemzeti bizottság belement az alkuba. Hogy a zenésznek lakást adhassanak mintegy 12 000 korona költséggel rendbehozattjk az egyik épületet. Ezenkívül hangszereket vásároltak. Miután a jó munkát már semmi sem fékezte, az együttes megalakult és egy ideig működött is. A zenekar vezetője azonban megfeledkezett arról, hogy mit kapott a falutól s nemrégen máshová költözött. Sárosfán most nem dolgozik sem zenekar, sem tánccsoport. A kiadás tehát nem térült meg. Az áldozat, melyet a falu a kultúra érdekében ezen a téren hozott, eredménytelen. S hiába Igyekeznek, hiába dolgoznak más vonalon. A zenekar és tánccsoport hiányát nagyon érzik. Érthető, hiszen mindkét együttesre sokat építettek, sok rendezvényük függött a táncosoktól és a zenészektől. Most csak a gond az övék: hogyan szervezzék újjá az együtteseket, hogyan lendítsék fel a falu kulturális életét? Sokakhoz fordultak, sok mindennel próbálkoztak. A tánccsoportot és a zeneka»t azonban máig sem sikerült megalakítaniuk, Illetve újjászervez-, níük. Már bele ls nyugodtak, hogy* nem megy. Arra hivatkoznak, nincs szakember, nincs, aki kézbe venné a vezetést. SÚLYOSBÍTJA A HELYZETÜKET, hogy más téren ls visszaestek ... Mivel a kérdéssel más alkalommal foglalkozunk részletesen, Itt csak röviden említjük: a faluban március óta nem vetítettek filmet. Ha nem az Illetékesektől halljuk, talán el sem hisszük, hogy még ma is vannak falvak, ahol a kultúra ennyire mostohagyerek, ahol hónapok múlnak el anélkül, hogy Igénybe vennék a filmet, ezt az egyik leghatásosabb tömegnevelő eszközt. Valószínűtlennek tűnik a helyzet, sajnos mégis az; nem egyedüli az ilyen falu ... Sárosfán ráadásul még az együttesekkel kapcsolatos gondok ... Teendőjük bizony — a minden készséget kizáró eredményük ellenére — nagyon sok. Ha a bajokat nem orvosolják gyorsan, a jövőre tervezett társaskirándulásokból aligha lesz valóság. Elhisszük, hogy táncszakembert és zenekarvezetőt nehéz találni. Az együtteseket nem irányíthatja bárki. A faluban azonban négy tanító dolgozik ... Lehet, egyikük se tudna a feladattal megbirkózni. De ha a tánchoz vagy a zenéhez nem ls értenek, valamilyen kulturális munkára- bizonyosan megfelelők. Az ő erejükre és segítségükre lenne szükség ahhoz, hogy a falu áldozatkész dolgozói leküzdjék a kulturális élet Jelenlegi akadályalt, eloszlassák gondjalkat. Elcsépelt valami, örökösen a tanítókat emlegetni. Tudjuk, a tanítóknak ezer más dolguk van. Mi mégis újra a tanítókra hivatkozunk, őket kérjük, segítsenek, a falu dolgozói ls rájuk számítanak. Télen új háromfelvonásos színművet szeretnének bemutatni. Gáspár ,-Marglt Hamletnek nincs Igaza című színdarabjára gondolnak. A tanítók segítsége nélkül azonban e Jó elképzelés se valósulhat meg. Nagy hát a sárosfai tanítók felelőssége. Munkájukkal Igen Jelentős szolgálatot tehetnének. Legyenek azon, hogy ne maradjanak adósak! Sok függ a helyi nemzeti bizottságtól ls. Nagyobb aktivitással, a rendelkezésre álló erő mozgósításával és tervszerű Irányítással, különösen a kultúrálls szakbizottság segíthetne sokat. VISSZATÉRVE a cikkünk elején érintett gondolatra, befejezésül még annyit: változatos kulturális élet mindegyik faluban teremthető. De csak akkor, ha nem várnak a sültgalambra, ha kezdeményeznek, ha a kulturális életet erejéhez mérten segíti mindenki. BALÁZS BÉLA Párizsi gyermekek - Picasso tollrajza •Hl # * H M I A. Gyejnyelka: Életöröm (olaj, 1944) VOJTECH MIHÁLIK: APRÓHIRDETÉS Kicserélem nagy lakásomat, kicserélem két kisebb lakásért. Kicserélem a hazugságot, mely boldogsághoz hasonlított, a magány Igazságáért, a kettényírt családi fényképekért. Felkínálom a kényelmes napsugárellátást, az élet három szobáját. Az első szobában poharak csendülnek és menyasszonyi fátylam hahotázik, a második szobában gyermekeim keresem és ráncokat találok, a harmadik szobában összetört tányérok cserepei hallgatnak. Kicserélem nagy lakásomat, kicserélem két kisebb lakásért. Felkínálom a reményt azoknak, akik ebbe a lakásba szeretetet hoznak, de felhívom figyelmüket: meg ne tépázzák azt két felől, meg ne kíséreljék: mindent magukhoz ragadni belőle, mert az ilyen téres lakás is szűkké változik. Felkínálom még az álmaimat, csomaggá göngyölíteni már nincs időm, de bizonnyal itt csüngenek valahol, bizton meglelik őket, felkínálom a konyhát, a fürdőszobát, a központlfűtóst, és a gázt, — az elől menekülnöm kell. Sípos Győző fordítása CSONTOS VILMOS: VALLATÓ Milcor még alig pirkad, és Alszik az emberiség Jele, Már gombolja rám köntösét A motozó hajnal keze, S indulnom kell, — ó, annyi év Szoktatta így idegzetem, S vallatott; hogy súlyom mit ér, Munkám miképpen végezem A köz javára. — Oktató, S bölcs útravalót így adott, tgy lett számomra nyugtató: Nyugtalansághoz szoktatott. OZSVALD ÁRPAD: GESZTENYEFÁK A gesztenyefák úgy emelik virágukat az ég felé, mint százkarú gyertyatartót. Szögletesre nyírott fejük az alázatot ós gőgöt idézi. Kastélyok, kaszárnyák és régi kolostorok bántóan tiszta udvarán gyakran találkozunk. Sorban állnak, feszesen, mint a katonák, komoran, mint a megszállott papok, néma közönnyel, mint a lakájok. ősszel diszkréten vetik le ruhájuk, s egy-két levél kitüntetésként mellünkön ragad. Bakancs-szagot, pomádét, tömjénfüstöt árasztanak. Ha a szél dühösen üstökükbe mar: apró sündisznók ijedten szaladnak a bokrok alá. 1983. október 12. * flj gzQ 7