Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-10 / 280. szám, csütörtök

TVľagy feladatok előtt áll a raezőgazdaság. A falusi lakosság és egész népünk jóléte, boldogulása érdekében a jövő évben 2,5 százalékkal kell növelni a termelést. Reális terv ez, főképpen a korábbi évekhez viszonyítva. Am a mezőgazdasági nagyüzemekben csak a tennivalót jó elóre meghatározva tervszerűen lehetséges elérnünk, hogy egyre több mezőgazdasági termékhez jusson az ország. Egyszóval többet kell termelnünk. Hogyan? Nekünk nincsenek „szűzföldjeink", nem terjeszkedhetünk széltében-hosszában. Éppen ellenkezőleg, nálunk inkább „elfogy" a jó zsfros termőföld. A mezőgazdasági termelés növelésének egyetlen útja tehát, ha a rendelkezésre álló földterületen növeljük a hozamokat. És egyúttal a CSKP KB elnökségének határozata nyomán megkeressük az elveszett földeket. • Nyomtalanul eltűnt? Ezt nem állíthatjuk, hiszen az ezer hektár számba menő, nagy darab föld nem gombostű, nem tűnhet el egykönnyen. S mégis mivel magyarázható, hogy az 1943—1948-as évhez viszonyítva a mezőgazdasági földterület 520 000 hektárral csökkent, a szántóföld pedig ugyanezen évhez viszonyítva 504 000-rel, lett kevesebb. Igaz, a hatalmas szocialista építkezések sok földet felemésztenek. Ez elkerülhetetlen, persze szakszerűbb tervezéssel olykor meg lehetett volna akadályozni, hogy a káros gőzöket, s egyéb melléktermékeket kibocsátó üzemeket ne a legjobb termőföldekre, vagy közelébe építsük. Néhány ezer hektár föld fogyott el rekreációs központok és egyéb létesítmények, családi házak építése közben. Az erdősítéssel is „bekebeleztek" sok ezer hektárt, szám szerint 78 ezret. Szóval ide 50 ezer, oda 100 ezer, s a mezőgazdaság legalapvetőbb termelőeszköze a termőtalaj egyre szűkült, fogyott, sokszor bizony az üzemek, családi házak építőinek egészségtelen nyújtózkodása miatt. Ezenkívül nagy területen hever parlagon a jó termőföld a határvidéken. • Mi á helyzet a losonci járásban? A szóban forgó járás hazánk egyik legnagyobb lárásai közé tartozik. Mezőgazdasági földterülete, a nyilvántartás alapján. 115 ezer hektár, szántóterülete 68 ezer hektárt tesz ki. Ám még több is lehetne, ha Itt is nagyobb gondot fordítottak volna a termőtalaj védelmére. Erről beszélgettünk a járási termelési igazgatóságon Ondrej Očkaj mérnök-agronómussal. Szerinte is éppen itt az ideje annak, hogy a CSKP KB elnöksége napirendre tűzte a termőföld védelmét, az „elveszett, eltűnt" szántóterületek feltárásának a fontosságát. Mert miről is van szó? Történtek esetek a losonci járásban is, melyek eléggé megnyirbálták a szövetkezetek, állami gazdaságok gazdag termőföldjeit. Hadd nézzük, hogyan sáfárkodtak e járásban a mezőgazdasági földterülettel. • Állami érdek? Néhány esztendővel ezelőtt különbizottságok alakultak, melyek azt voltak hivatottak feltárni, mennyi földet lehet „átpasszolni" az EFSZektől az erdőgazdaságoknak. A bizottság, melyben igen jelentős szerepet játszottak az erdőgazdaságok képviselői, jócskán talált erdősítésre alkalmas területeket. A szövetkezetek pedig hiába ellenkeztek, még ha a legkiválóbb, legtöbb termést hozó legelőről, vagy rétről volt is szó, át kellett adniuk, mert a „felsőbb" utasítás és az „állami érdek" így kívánta Nem is lett volna baj, ha az erdősítésre bekebelezik a gyengén termő legelőket és kaszálókat. Minden szövetkezeti tag megértette volna, hogy mily nagy szüksége van az államnak az új erdőkre, hiszen a szocializmus hatalmas építéseihez sok épületfa fogy, no meg a fa a vegyiparban is fontos nyersanyag. A baj ott történt, hogy sok esetben a szövetkezetek beleegyezése nélkül, hatalmi szóval sajátították ki a szövetkezet vagyonát. • Se legelő, se fa, se erdő Az érintett szövetkezetekben idővel talán bele is törődtek volna, hogy az erdőgazdaság „bekebelezte" határún egy részét Ám, amikor látták, hogy az Illető vállalat, azonkívül, hogy elkerítette az erdősítésre szánt részt, semmit sem tett a fásítás érdekéhen, sokaknak kinyílt a bicska a zsebében a dühtől. Különösen fájó szívvel men tek el az idei tavaszon az elkerített 20—30 hektáros legelő mellett, tudván, hogy az éhező jószág valamit WAK NÉLKÜL Keresik az „elveszett" termőföldet • Aki keres, az talál • Csaknem 1000 hektár föld újra azé lett, akit illet • Egészségtelen nyújtózkodás • Vége szakad a meggondolatlan cselekedeteknek talán mégis haraphatna, az ő legelőjük dús füvéből. De a kerítés, meg az erdőgazdaság nem engedte. Csoda-e ha a tavaszi hónapokban oly rosszul állt a losonci járás is a tejeladásban. És még más. Mennyi takarmány ment tönkre esztendőkön át ily módon, az államnak meg drága pénzért külföldről kellett takarmányt behoznia, hogy eleséget kapjon az egész télen át gyengén takarmányozott jószág. És ebből a takarmányból kellett vásárolniuk a losonci járás szövetkezetelnek is, azoknak, akiknek jó rétjük, legelőjük körülkerítve kihasználatlanul hevert „állami érdekből" az erdőgazdaság tulajdonában. • Nem hagyják annyiba a dolgot Tavasz vége felé, nyár elején már egyre elviselhetetlenebbé vált a helyzet. Naponta keresték fel a termelési igazgatóság vezetőjét a szövetkezetek küldöttei. Több Ízben voltak Očkaj elvtársnál is. Jogos a panaszuk, mert nem tűrhették már tovább, mit művel a jó, több helyütt szántónak is beillő termőfölddel az erdőgazdaság. „Adják vissza nekünk, ha nem ültetik be. Nincs elég takarmányunk, a rét meg csak gazt terem, a marha se mehet a legelőre." Ezer és ezer érv bizonyította a szövetkezetek igazát. Az ő földjükről volt szó, de ha már az állami érdek úgy kívánta, ültették volna be. A termelési igazgatóság a Járási pártszervezettel karöltve felülvizsgálta a "szövetkezetek kérelmét és jogosnak mondta ki. Újabb bizottságok alakultak. Július és augusztus hónapban aztán munkához láttak. A bizottságokban helyet kaptak az erdőgazdaság képviselői is. Persze már nem volt oly „nagy szavuk" nem is hivatkozhattak állami érdekekre, mert érvek hiányában a tények súlya alatt meg törve egyre-másra adták beleegyezésüket, hogy az erdősítésre kiszemelt, de be nem ültetett jó termőföldet visszaadják jogos tulajdonosaiknak. így leírva talán egyszerű a dolog, hiszen az igazság győzött, a szövetkezetek újra kihajthatják a jószágot a legelőre. De mi lesz azokkal, akik annak idején elkövették a hibát? A törvénysértés az törvénysértés marad. • Több mint 70 község határát fésülték át A „földkereső bizottság" két hónap alatt nagy munkát végzett. Faluról falura járva, alapos körültekintéssel végezte ezt a munkát. Nem volt azért oly könnyű a dolguk, még akkor sem, ha az erdőgazdaságok képviselőit kész tények elé állították, hiszen némely erdőgazdaság foggal-körömmel ragaszkodott az elkerített földhöz! S hogy miért nem fásítottak eddig? A jó ég a me'ginondhatója. Talán pihentették a talajt? Akárhogy is volt, nagy kárt okoztak ezzel a mulasztással a szövetkezeteknek, az államnak és a népgazdaságnak is. Hadd nézzük hát e tényeket, mi volt, mennyi föld állt üresen a kerítés mögött. Cinobányán 76 hektárt minősített viszsza a bizottság legelőnek. Málinec határában 75 hektárról tüntették el a kerítést, és újra visszakapta a a legelőt a szövetkezet. A krnói szövetkezet határa 35 hektár földdel gyarapodott. Dacsókeszin 23 hektár jó szántót kapott vissza a szövetkezet a bekebelezett területből. Sorolhatnánk még tovább ls, de az embernek úgyszólván megáll az esze, ha látja, hogy egyetlenegy járásban, mily felelőtlenül sáfárkodtak az aranyat érő termőfölddel, a jobbnál jobb legelőkkel. A bizottság egyik felelős vezetője Očka) elvtárs volt. Az ő jelentéséből vettük az alábbi adatokat ls, miszerint a losonci járásban az említett akció jóvoltából újra mezőgazdasági földterületekké nyilvánítottak 570 hektárt, szántóterületté pedig csaknem 400 hektárt. • 1:0 az üzem javára Más úton ls fogyogatott a termőföld a losonci járásban. Az üzemek terjeszkednek, bővülnek, ami nem volna hiba, hiszen Iparunk rohamos fejlődése megkívánja ezt. Csak az a baj, hogy egy-egy üzem sokszor túl ságosan egészségtelenül gyarapszik, azaz mások kárára. így volt ez a fülekl Béke-üzem esetében is. Két évig tartott a huzavona, folyt a vita, mely irányban bővítsék az üzemet. A tervezők szerint pontosan a közeli állami gazdaság alagcsövezett, kiváló talajú kertészete esett volna áldozatul. Az állami gazdaság védekezett, az üzem objektív okokat felsorakoztatva igyekezett meggyőzni az illetékeseket, mily fontos gyárról van szó, halaszthdtlanul bővíteni kell az üzemet. Sokáig folyt a vita, míg végül az állami gazdaság nagy elkeseredésére győzött az erősebb, 1:0 az üzem javára. Nehéz volna eldönteni, kinek van igaza. Még Endrődy elvtárs, a járási nemzeti bizottság építkezesügyi szakosztályának a vezetője sem tudott állást foglalni. Kérdésünkre is imigyen válaszolt. Az üzemeknek is igazuk van, bővíteni kellett a gyárat. Az állami gazdaságok is Joggal védték az alagcsövezett földet. Valakinek viszont igazságot kell tennie. 9 13 fekete építkezés Endrődy elvtárssal való eszmecserénk közben sző esett a családi házak építkezéseiről is. Tudott dolog, sok községben e téren is nagy a rendetlenség. Nem a beltelkekre építkeznek, hanem „széthúzzák" a falut, akár a rétestésztát a szakács, és a jó termőföld egyre fogy a szövetkezetekben. MI a helyzet e téren a losonci járásban? Endrődy elvtárs szerint évente 400 engedélyt adnak ki családi ház építősére. Ez, ha heltelekről van szó, nem volna olyan sok, hiszen házanként 8 ár föld a megengedett beépíthető terület. Csakhogy betartják-e a törvényes kereteket mindenütt? Ha az ember a falvakat járja, könynyen megállapíthatja, hogy nem, hiszen sok-sok új ház nem fél, hanem egész hektár földre épült. Ez a HNBék gyenge munkájának, a rossz nyilvántartásnak a következménye. Ugyanez mondható arra, hogy sok a fekete építkezés. Bár a losonci járásban az idén 13 „feketézőt" csíptek el, ez még nem reális szám. © Ébresszünk felelősséget mindenkiben A földkeresésen kívül más űion is védeni lehet a termőtalajt. A föld termővé tételét lelkiismeretünk, korunk, saját éš társadalmi érdekünk egyaránt parancsolja. A legfontosabb, hogy felelősséget ébresszünk mindenkiben, akinek valami köze is van a mezőgazdasághoz. Akkor bizonyosan nem fordulnak elő olyan dolgok, mint a losonci járásban is, ahol az idén csaknem 800 hektáron kell elvégezni a meliorációs munkákat. Eddig a tervet 50 százalékra teljesítették. De, ha megnézzük a munka minőségét, nem fogadható el az 50 százalék teljesítmény. A kerületi talajjavító üzem bizony a rossz szervezés, meg a hanyag ' munka miatt nagy károkat okozott a szövetkezeteknek és az országnak. A rátkai szövetkezetben például úgy rakták le az alagcsöve' ket, hogy a 33 hektárnyi alagcsövezett földön, 5 hektáron a tél folyamán szétrepedtek a csövek. Űjra fel kell szedni, újra alagcsövezni. Nagy anyagi kár nem beszélve arról, hogy az öt hektár földön semmit sem termelhettek a szövetkezetek. Hasonló hibák okozták, hogy a pótori szövetkezet 42 hektárnyi alagcsövezett földjéről nem haszon, hanem 45 ezer koronás kár lett. Figyelmeztető számok ezek, s arra intenek, hogy sem az állam, sem pedig a szövetkezetek pénzét senkinek sincs jogában elherdálni. • • • A CSKP KB határozata nyomán ebben a hónapban újböl munka indul az elveszett, az elhanyagolt termőtalaj feltárására. Az ezzel foglalkozó elvtársaknak a,losonci Járásban is elég dolguk lesz. Ám hálás feladatra vállalkoztak azok, akik fáradságot nem ismerve helyrehozzák azokat a mulasztásokat, melyeket egyesek könnyelműsége korábban elkövetett. A falusi pártszervezetekre, hangsúlyozza a határozat, élenjáró szerepe vár a szóban forgó munkában. Bízunk abban, hogy az elkövetkező napokban a szakemberekkel együtt szorgalommal gyűjtik majd a mozgalom eredményeit jelző számokat, tapasztalatokat, melyik község határában mennyi föld hever kihasználatlanul, mennyi a „fekete építkezés", hogy nyugodtan mondhassuk — jó munkát végeztünk. MÉRY FERENC A komjáti szövetkezetben 98 hektáron rendkívül ÍÓ cukorrépatermést értek el, amit elsősorban annak köszönhetnek, hogy 46 hektárt öntöztek. A számítások szerint legkevesebb 500 mázsát takarítanak be átlagosan egy-egy hektárról. A képen a surámjl Cukorgyár dolgozói — Hubái Péter és Gróf Pál — a komjáti cukorrépát csodálják. (Sluka felv.) Nem véletlenül bizonyult a klsmulyadi EFSZ a losonci járás legjobb szövetkezetének az EFSZ-ek között folyó szocia lista versenyben. Évek óta nagy gondot fordítanak a talajerő fokozására. A napokban fejezték be a '0 hektárnyi hegyi legelő istállótrágyázását. A hidraulikus trágyarakógépet Bolyós D. Béla traktoros kezeli. Az őszi keverék, árpa és rúzs után az őszi búza vetése is a befejezéséhez közeledik a losonci ÁG kisdúlyöi részlegén. A gyors munka titka, hogy teljes mértékben kihasználják a gépeket. Felvételünk az egyik eggregát személyzetét — Szarvas Béla traktorost és Szarvas Mátyást, Kobela Erzsébetet, valamint Gágya László vetőgépkezelőt — ábrázolja az utolsó hektárok vetése közben. (Agócs V. felvételeiJ, CL ó,<ze>céa(£ %eämde% O

szele,el ritkás köd tapad a szürkülő tájra, s a ják közt meglapuló plechotlcei házakra. A jrtssen szántott, barna, gőzölgő jöldhantok belevesznek a fehér lepelbe, csak a nehéz traktorok zúgása tör át. a párás levegőn, amint a két DT térülfordul a kisvégi dűlőn. No meg Kts Gyúrt bácsi — ahogy itt hívják — Gyurka Bandi gulyájának a kolompjal, amint a tegnapi •'esőtől csillogó tarlón legelészik. — Hallja, nem áll az meg. Nem szeret magáról beszélni, Inkább dolgozik — mondja Gnap Józsefre célozva, akt a parcella túlsó végén éppen leállítja a gépét. Ahogy távolról kivehető, az ekét tisztogatja. Gyurka bácsival Gnap sikereit bebeszéljük meg, aki az idén 400 hektárral Szlovákia legjobb traktorosa az őszi szántásban. — Nincs abba semmi csoda. Mert az a gép olyan, mtnt a . .. no, hogy ls mondjam, mint a gulya. Ehhez is érteni kell, ahhoz ls, — hallgatom Gyurka bácsi találó fejtegetését. — Itt van ni a Mihály, — mutatóujjával pásztortársa felé bök, aki a gulya másik szárnyát terelgeti. Hiába minden, nem hallgat rá a kutya se, a bika se. Elnézem ezt a Jóskát. Reggeltől estig megyen meg megyén, mintha ő ts gép lenne. Elsőnek KaSník István masinája térül ki a föld végire, Gyuri bácsi kedvenc, gőgös bikája ijedten Iramodik el tőle. Középkorú, fekete férfi ugrtk kl belőle. Rágyújt, s amíg jó mélyen leszívja a füstöt, kiböki, hogy 6 tulajdonképpen olyan kétéltű traktoros, inkább kombájnos, s az ls csak egy éve. — Aztán bírja-e a lépést tartani? — Igyekszem — vonja meg a vállát. — Nem szoktunk ml a hektárokon veszekedni. Dehát vele az ördög is hiába versenyezne. Valamit azért már megtanultam tőle — azzal be sem fejezi a magyarázatot, beszáll a kabinba. Gnap piros traktorára esik a tekintetünk, amely most fordul kt a föld túlsó végén és új barázdába kezd. — Na látja, mit mondtam. Csak azért megyen el, hogy ne találkozzanak. Túlságosan szerény az a fiú, pedig Ilyen traktorost aligha látott — Gyuri bácsi ki nem fogy a dicsérgetésből, habár jómagam is tudom róla, hogy két éve köztársaságunk negyedik legjobb mélyszántója volt. Odább megyünk az újonnan hasított barázda felé, s amikor a piros gép is odaér, magas, vállas fiatal férji nyújtja a kezét. — Csak azért kezdtem új barázdát, hogy ne kelljen olyan sokat üresen járni. Amíg a végit megkerülöm, a föld közepéig érhetek. Aztán beszélgetünk, ám nagyobbára Gyurka bácsi viszi a szót. Csak anynyit tudok meg tőle, hogy a szövetkezettől eddig egy flllérnyi jutalmat sem kapott. Gyurka bácsi meg is jegyzi: Kár,, hogy nem becsülik meg a Jóskát ... Amíg Gnap aközben odaért KaSníkkal vált szót, még halkan hozzáteszi: — Csak hát ez a fiú annyira szerény, hogy sokszor nem veszi hasznát. A traktorosokhoz fordul, hogy ne szántsák ma fel azt a kis darabkát, lenne hol legeltetni. — Hahó, estig még tízszerte enynyl ts lemegyen, Gyurka bátyám. Aztán meg muszáj stetnl — mutat a fekete égboltra Gnap József. — Mennyit szántottak fel ma? — kérdezem. Kezével nagy kört ír le: — Hát vagy húsz hektár lesz talán. Reggeltől délután háromig — ez valóban rekorderhez Illő teljesítmény. S már készül is a traktorra. — Tudja mit. Este találkozunk a kocsmában, ott több t/jlőnk lesz — kezét sem nyújtja, s ^nekiereszti a gépét. ljsre hiába vártuk a kocsmában. Utána még sokáig elbeszélgettünk a házigazdámmal. Jó késltíre járt az idő, közel éjféltájt, traktorzúnásra figyeltünk fel. Kimentünk a ház elé. A kertek alatt két lánctalpas traktor tartott a falu felé. PALÁÖYI LAJOS Üf SZÓ 2 * 1963. október 10 \ f