Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-09 / 279. szám, szerda

A; együttműködés újabb lehetőségei o KGSI-ben Szakemberek körében sokat be­szélnek mostanában a KGST-tag­államok között a közeljövőben ki­alakítandó sokoldalú fizetési rend­szerről. Az olvasókat bizonyára ér­dekli, miről van itt tulajdonkép­pen szó. Hogy az újonnan beve­zetendő fizetési módszert megért­hessük, tudnunk kell, milyen mó­don egyenlítették ki eddig egymás között a szocialista országok az árucsere-forgalommal összefüggő követeléseiket. Megalakul a KGST-tagállamok közös bankja • Va­lamennyi ország hasznára válnak az új intézkedések • A közös teherkocsipark jelentősen megkönnyíti a közlekedést • Fokozódik az árucsere-forgalom rubel egynyolcadát teszi ki; 8 koroná­ért egy paritrubelt számítanak. Valamennyi tagállamnak folyó­számlája lesz a Nemzetközi Bankban. Ez a pénzintézet rövidlejáratú kölcsö­nöket is ad majd az egyes országok­nak, ha azok átmeneti fizetésképte­lenséget jelentenek be. A pénzügyi szakismeretekben járat­lan olvasó is bizonyára észrevette már, hogy ez az intézkedés valamennyi tagállam érdekében történt, mert ez­által meg lehet szüntetni a kétoldali árucserénél 'mutatkozó negatív ténye­zőket. Természetesen ezután ls fontos kö­vetelmény lesz, hogy egy-egy ország fizetési mérlege egyensúlyban legyen. De a mérlegnek most már nem két or­szág között kell egyensúlyban lennie, hanem egy ország és a többi tagállam között együttvéve. Tehát: ha például Csehszlovákia egy bizonyos időszak­ban 100 millió parltrubel értékben kap árut a többi országtól, akkor hazánk­nak ugyanebben az Időszakban szin­tén 100 millió paritrubel értékű árut kell szállítania a baráti országokba. Ez az intézkedés tehát tovább szilár­dítja majd az országok közötti kap­csolatokat, természetesen egyenlő jo­gok és kötelességek alapján. A KGST-tagállamok legmagasabb szintű értekezletének egyik további eredménye a közös vasúti teherkocsi­park megteremtése. 1962 júniusában a kommunista ,pártok KB-inak első tit­kárai és a kormányfők elhatározták, hogy az európai normál nyomtávval rendelkező szocialista országok 1964­töl közös vasúti tehergépkocsiparkot létesítenek. A KGST-tagállamok egészen a kö­zelmúltig kizárólag csak egymás kö­zött — tehát egyik állam a másikkal — egyenlítették ki egymás Iránti kö­veteléseiket. Ez azt jelenti, hogy a kétoldali fizetési rendszernél két or­szág áruszállítási mérlegének állan­dóan (bizonyos rövidebb időszakok kivételével) egyensúlyban kellett lennie. A gyakorlat azt mutatta, hogy ez a fizetési rendszer mindjobban gá­tolta a külkereskedelem fejlődését. Ez a helyzet főleg azért következhetett be, mert a kereskedelmi szerződések megkötésekor gyakran megtörtént, hogy némely ország csak azért nem rendelt meg valamely áuut egy má­sik országtól, mert a kérdéses Idő­szakban éppen nem rendelkezett olyan kivitelre szánt árucikkel, ami­lyent a másik országba szállíthatott volna, hogy külkereskedelmi mérle­gét ezzel egyensúlyba hozza. Az Illető országnak lett volna más áruja, ame­lyet azonban csak egy harmadik or­szágba szállíthatott volna. Hogy ezeket a visszásságokat meg­szüntethessük, ez év júliusában a tag­államok kommunista pártjai Közpon­ti Bizottságainak első titkárai és a kormányfők határozatot hoztak, hogy a nemzetközi együttműködés elmélyí­tése érdekében a tagállamok megala­kítják a Gazdasági Együttműködés Nemzetközi Bankját. A többoldalú el­számolást az úgynevezett paritrubel segítségével valósítják majd meg. Ez az átszámítási pénzegység — hasonlóan a'szovjet rubelhez — 0,987 412 gramm aranyat tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy a csehszlovák koronának az értéke a A bratislavai Népélelmezést Kutató Intézet már 10 éve működik. Ez idő alatt az intézeten belül négy kutató­osztály létesült: egy klinikai osztály harminc ággyal, továbbá fiziológiai, kísérleti-laboratóriumi és élelmezés­kutatási osztály. Képünkön Rudolf Ne- mec mérnök és Anna Randusová labo­ráns a biokémiai laboratóriumban kí­sérleteket folytatnak. > (M. Borodáčová — CTK félvétele) Hazánk, Bulgária, Magyarország, a z NDK és Románia vezető tényeaői,és közlekedési szakemberei kimutatták, milyen jelentős károkat okozott az egyes i országok népgazdaságának az eddig érvényben levő vasúti közleke­dési szabályzat. Az eddigi gyakorlat szerint az Idegen országokban kiürí­tett vasúti kocsikat csak kivételes esetekben használhatták fel a közbe­eső országok. Így sok százezer kilo­métert futották a vasúti kocsik üresen. Az egyezmény szerint a közös állo­mányba sorolt vasúti teherkocsikat a tagállamok tekintet nélkül arra, hogy eredetileg melyik országé voltak, használhatják. A fő cél ezután nem a bürokratikus előírások betartása, ha­nem a gazdaságosság elvének szem előtt tartása lesz. Azokon a vonalszakaszokon, ahol a szovjet vasutak is normál nyomtá­vúak, a Szovjetunió teherkocsijai is be lesznek sorolva a közös kocsipark­ba. Természetesen, hogy jelentősen ki­sebb mértékben, mint a többi ország teherkocsijai, mert a szovjet kocsik legnagyobb része széles nyomtávon fut. Az OPW jelzésű közös teherkocsi­kon továbbra is megmarad az eredeti jelzés, ami azt jelenti, hogy a KGST irányitása alá rendelt vagonok to­vábbra is az egyes tagállamok tulaj­donában maradnak. A szakemberek véleménye szerint ezzel az intézkedéssel jelentősen meg lehet javítani valamennyi ország vas­úti teherkocsiállományának kihasz­nálását, tehát a meglevő vagonokkal az eddiginél több árut lehet a jövőben szállítani. Ez pedig egyúttal a közle­kedés olcsóbbá tételét is jelenti. A KGST-tagállamok képviselői, ahogy látjuk, minden egyes ülésen gyümölcsöző munkát végeznek vala­mennyi szocialista országnak hasz­nára. 3{juUú>ta A TV műsoráról TÖBB IGÉNYESSÉGET A TV múlt heti érdekességekben Igen szerény műsorén a Talált tárgy című detektív történet keltette fel érdeklődésünket, amely alatt M. Fáb ry neve szerepelt szerzőként, Peter Sever pedig szövegkönyvíróként. Csak­hogy a cím és a „bűnügyi történet" alcím bizonyos izgalmat keltett ugyan a nézőnél, viszont semmiképpen nem volt összhangban a darab tartalmá­val. Szegényes volt ez a darab, nem­csak a történetet, de az egyes alakok jellemét tekintve is. A konstruált, át­látszó történet egy nagyobb összeget tartalmazó talált pénztárcáról szól. A tárcáért hárman is jelentkeznek, és mindegyik szinte hitelesen bizonyíta­ni tudja, hogy a pénztárca az övé. Fokozatosan lelepleződik az Igazi tu­lajdonos, aki szigorúan személyi, pon­tosabban szerelmi okokból letagadja, hogy az elvesztett pénztárca az övé. Már ebből ls látható, hogy sem a szerző, sem a szövegkönyv-iró nem vett annyi fáradságot, hogy eredetlen, vagy legalább Is átlagos érdeklődést keltve formálja meg a történetet, úgyhogy az eredmény láttán elcsodál­kozhatunk a tényen, hogy egy ilyen szegényes történetet a TV-dramatur­glája műsorra tűzött. Valami haszon­nal mégis csak járt ez az előadás. Ugyanis Imrich Strelka finom rende­zésében a TV-nézők előtt eddig is­meretlen új arcokat mutatott' be, a trnaval kerületi színház művészeit, akik közül Jozef Mihálik és Leopold Haverle színészi i teljesítménye emel­kedik ki. A rendező szerencsésen vá­logatta ki a szereplőket, imponáló fiatalembereket állított a nézők elé, olyan típusokat, amilyenekben — szl­nészkörökben — bizony nem bővelke­dünk. De az előadás mint egész még­sem nevezhető sikerültnek, hiszen ez volt egyetlen értéke. Alessander Sastre fiatal spanyol drámaíró Torreádor című Játéka (Vladimír Oleríny fordításában} egyé­ni eszközeivel ugyancsak arra törek­szik, hogy ügyesen, szakmailag töké­letesen megírt történettel és néhány jó, határozottan megra|zolt figurával kösse le a néző érdeklődését. Sastre vádoló fényszóró alá veszi azokat a kizsákmányolókat, akik fiatal torreá­dorokat szerződtetnek és úgy tesznek szert zsíros jövedelemre, hogy tekin­tet nélkül e fiatalok pillanatnyi lelki­vagy egészségi állapotára, viadalba küldik őket. Még akkor ls, ha tudják, hogy az csak halálos kimenetelű le­het. Halállal, amelyet hidegvérűen vesz tudomásul mind a menedzser, mind a nézők ezrei, akik rendszere­sen látogatják ezen emberi szenve­délyeket felajzó rendezvényeket, s így lassan cinikussá válnak az arénában i küzdő ember szenvedéseivel szemben. I Sastre színmüve ebben hatásos és ' támadó, s azért érdekes, mert lelep­lezi az embertelen, szégyentelen pénz­hajhászást. A szerző ezt ötletesen áb­rázolta a két főszereplőn, Juan Mar­cos menedzseren és a fiatal, nagy sikereket arató torreádoron. A játék súlypontja éppen azokon a jelenete­ken nyugszik, ahol ezek ketten éles, dinamikus és pszlc'ntkailag feszült légkörben találkoznak, ami végül is a terreádor szerencsétlen öngyilkos­sági kísérletében csúcsosodik kl. Sastre azonban nem áll meg Itt vád-' iratában, tovább megy: Bemutatja, hogy a Marcos típusú emberek pén­zért képesek holttesteken át ls törtet­ni. Ezért kénytelen a torreádor belső sérülése ellenére hat bikával szembe­szállni az arénában és végülls ott leli halálát. _ ; Tehát: megrázó drámát láthattunk volna, ha Igor Cier rendezése méltó lett volna a darabhoz. Elsősorban jó, művészileg érzékeny színészekre lett volna szükség. Csakhogy úgy látszik sokat követelünk, mert ma a Nitrai Kerületi Színházban — melynek tag­jai a darabban szerepeltek — egyre kevesebb az Ilyen típusú színész, mint­ahogy hiányzik a rendező ls, aki a színészeket értékesebb teljesítményre ösztönözné. Az előadás tehát nem vál­tott kl megelégedést, sőt mondhat­nám, kellemetlen meglepetést oko­zott. Főleg Ladislav Moravfiík színészi teljesítménye okozott meglepetést, aki gondatlanul beszélt, illetve nem fordított kellő figyelmet az alapvető kifejezési formákra, a színészi be­szédre. František Kabrhel, Juan Mar­cos szerepében okozta a másik kel­lemetlen meglepetést. Teljesítményé­ből teljesen elveszett az erőszakos­ság, a cinizmus és a rafflnáltság s mindezt csak a nehézkes társalgás volt hivatva helyettesíteni. Egyedül talán Jozef Dóczy az orvos szerepé­ben nyújtott átgondolt, mélyen em­beri alakítást. Megdicsérhetjük az operatőrök munkáját Mojmír Tomaio­vié vezetésével. Ez azonban nem menthette meg a Torreádor bukását, különösen ha az előadást a bratisla­val TV-stúdló hetekkel és hónapokkal ezelőtti rendezvényeivel hasonlítjuk össze. STANISLAV VRBKA uj regenye Olaszországban a milánói Monda­dorl-kiadónál tfiegfétent Vasco Prat(*a « lini új regénye, a La constanza della"-­raglone (Az értelem állhatatossága),^ ^ amely — az író efldijl müveihez ha- ' " sonlóan — a firenzei egyszerű embe­rek körében játszódik. Főhőse egy fiatal munkás, a hatvanas évek itáliai társadalmában keresi a maga helyét és feladatét. Egészséges gondolkodás­módjával túljut a nehézségeken ak­kor is, amikor egyszerre minden ösz­szeomlanl látszik körülötte. Az író a hétköznapok történetébe egy szép szerelem szálait is beleszövi; főleg ezzel ellensúlyozván új regényének szigorú értelmi felépítését. hogy az elvtársak, a Pov. Bystrica-i járásban 13 falusi alapszervezetben a pártoktatást össze akarják kapcsolni a szövetkezeti munkaiskolákkal, ame­lyeknek irányítása a járási nemzeti bizottság hatáskörébe tartozik. Továb­bi 70 alapszervezetben pedig a pár­ton belüli nevelést csak a taggyűlé­sek keretében akarják megoldani, anélkül, hogy létrehoznák a pártok­tatás fő alakulatait. Ez elvileg hely­telen, s más járásokban is megnyil vánut. Egyúttal azt mutatja, hogy egyes helyeken az SZLKP járási -bi­zottságain dolgozó elvtársak sem tart­ják be teljesen 9 Központi Bizottság határozatait, s nem veszik fontolóra, hogyan érvényesíthetik őket az illető alapszervezet helyi feltételei között a legjobban. Csak azt kell még hozzá­fűzni, hogy az Ilyen párton belüli nevelésben a fő tanulmányi forma a marxizmus—leninizmus egyéni tanul­mányozása lesz. A CSKP Központi Bi­zottságának a pártoktatásról hozott határozatának helyes megértése e kérdéssel kapcsolatban azt Jelenti, hogy a nyilvános pártgyűléseken és taggyűléseken az eszmei nevelés elvi problémáit a szervezet valamennyi tagjával meg kell tárgyalni, és a pártoktatás egyes alakulataiban a ta­nulást a párt szükségletei, a szerve­zet sajátos feltételei, a párttagok és pártonklvüllek egyéni képességei és érdekei szerint kell megszervezni. Azok a feladatok, amelyeket életünk különböző területein oldunk meg, az irányító és szervező munka megja­vításának problémái, a munkához va-, ló szocialista viszonyra nevelés, foko­zott igényeket támaszt a párton belüli nevelés tartalmi irányzatával szem­ben. Tartalmát ezért a konkrét gya­korlati feladatok és szükségletek ha­tározzák meg. Láthatjuk azonban azt IS, hogy a párton belüli nevelés tartalmát nem mindig a szükségletek, a helyzet, az emberek nézetei és fejlettségi foka alapján határozzák meg. A helyes tar­talom megválasztása az eszmei neve­lőmunka irányításának egyik döntő feladata) Ezt megerősíti számos járá­si és alapszervezel tapasztalata. A tre­bišovi járási pártbizottság munkájá­nak példája azt mutatja, hogy a ne­velés tartalmának helyes meghatáro­zása kedvezően nyilvánul meg a mun­kaeredményekben, valamint a pártta­gok és a pártonkívüliek erkölcsi jel­lemvonásainak kialakulásában. A já­rási bizottság, a járás politikai, gaz­dasági helyzetének elemzése után a pártoktatás előterébe állította a XII. kongresszus határozatainak Ismerteté­sét a párttagokkal és a pártonklvü­liekkel a kerületi és járási konferen­ciákon úgy, hogy alapos tanulmányo­zás után. valóra váltsák e határozato­kat. A párton belüli nevelés tartalma továbbá a tudományos világnézet megszilárdítására, a nemzetiségi kér­dés megoldására, a szocialista munka­erkölcsre, a felelőtlenség leküzdésé­re, a munkafegyelem megszilárdításá­ra, a haladó munkamódszerek beve­zetésére, az új technika kihasználá­sára stb. Irányult. A nevelés Ilyen irányú tartalma nemcsak a hallga­tók elméleti tudásának fejlődésében, hanem munkaeredményeikben is meg­nyilvánul. A járásban folytatott ne­velőmunka hatással volt a munkaer­kölcsre és a munkaszervezésre a me­zőgazdasági üzemekben és megnyil­vánult a termelési, felvásárlási fel­adatok teljesítésében is. Jó eredmé­nyeket értek él a komplexbrigádok létesítésében, és szélesebb körben ér­vényesülnek az újító munkamódsze­rek az iparban. Az újító munkamód­szerek további felhasználása kérdésé­nek az alapszervezetekben való meg­vitatása után a Čierna nad Tisou-i mozdonyműhely 25 mozdonyvezetője elhatározta, hogy Lunyin-módszer sze­rint fog dolgozni. Elhatározásuk Jó eredményeket hozott a mozdonyok karbantartása terén. A hat brigádban egyetlen be nem tervezett Javításra sem került sor. Sikeresen fejlődik a mozdonyok egy személy általi kezelé­se is, ( e mozgalomba harminckilenc mozdonyvezető kapcsolódott be. E munkamódszer havonta 60 000 koro­na megtakarítását jelenti. A párton belüli nevelés helyesen megválasz­tott tartalma hatékonyan hozzájárult a kezdeményezés és a munkalendület növekedéséhez más üzemekben is. Az eszmei nevelő munkának az élettel való szoros összekapcsolása nemcsak a nevelőmt^nka tartalmának helyes megválasztását, hanem formái­nak és módszereinek céltudatos meg­választását is megköveteli. Olyan formákat és módszereket kell választa­ni, amelyekkel a dolgozók legszé­lesebb körére lehet hatást gyakorol­ni. Helyesen kezdték érvényesíteni ezt az elvet a bratlslavai városi szerve­zetben, a Ziar nad Hronom-i, nyltrai járásban és néhány más járásban. A múlt évi tapasztalatok alapján a prešov! járási pártbizottság az alap­szeivezeteket az újítók és a szocia­lista munkabrigádok iskoláinak, a fa­lusi aktíva iskoláinak, a népi egye­temeknek és a dolgozók akadémiái­nak szélesebb körű érvényesítésére, kérdés-felelet estek, élőújságok, nyil­vános gyűlések, beszélgetések, elő­adások, műszaki, gazdasági és ideo­lógiai konferenciák szervezésére ve­zeti. E formák érvényesítése már a múlt évben pozitív eredményekkel Járt a Nálepka Kapitány Ruhaipari Üzemben, az ipari automatizálási üzemben Šarišské Michalanyban, Ab­ramovicén és más szervezetekben. Különösen ott értek el |ó eredmé­nyeket, ahol e formákat a párt, az államigazgatás és a tömegszervezetek vezető funkcionáriusai felhasználták arra, hogy a dolgozókat tájékoztas­sák az országos, járási és helyi Jelle­gű feladatokról, E nevelési formák érvényesítésének jelentősége az, hogy gyorsan lehet általuk reagálni napjaink időszerű problémáira, és segítségükkel áz egész év folyamán nevelni lehet a dolgozókat. Mindeme előnyeik elle­nére nem használják ki e formákat. Ennek oka az, hogy felhasználásuk­ban még nem vesznek részt teljes mértékben a nevelőmunkáért felelős társadalmi szervezetek és Intézmé­nyek. Ez gyengíti a dolgozók párton belüli és Iskolán kívüli nevelésének egységes hatását ls. A párt Ideológiai munkájának te­rületén egyik legfontosabb feladat az Ifjúság nevelése. Az ifjúság min­dennapi életével szoros kapcsolatban kell megvalósltahi, s Így kell elérni azt, \ hogy az ifjúság helyesen értel­mezze a párt politikáját és aktívan részt vegyen megvalósításában. Az ifjúság körében végzett eszmei nevelő munkának mindig nagy jelen­tősége volt a párt munkájában. Erről tanúskodik a múlt is. Mennyi min­dent, tett már a párt e téren. Ifjú­ságunk túlnyomó része öntudatosan halad társadalmunk felépítésének el­ső soraiban. Azt mondhatjuk, hogy ez is a párt ideológiai munkájának az érdeme. De ezen a téren sem kerül­tük el a fogyatékosságokat. Eredmé­nyeink sokkal jobbak lehetnének. Erről tanúskodik néhány múlt évi példa is. A jó erdemények mellett több alapszervezet még mindig ra­gaszkodik helytelen gyakorlatához. Az Ifjúság nevelésének kérdését csu­pán arra korlátozzák, hogy áttekin­tést készítsenek az oktatásban való részvételről, az alakulatok számáról, a kérdés szervezési oldaláról, ahe­lyett, hogy teljes figyelmüket az ok­tatás tartalmára, irányzatára és szín­vonalára összpontosítanák, s ugyan­akkor gondoskodnának arról, hogy az ifjúságra egységes nevelőhatást gya­koroljon az Iskola, a család és a tár­sadalmi szervezet. E kérdések hiá­nyos értékelése oda vezet, hogy az oktatás formálissá válik, sok helyen széthullnak a CSISZ-oktatás alakula­tai. Ez az állapot megkívánja hogy átértékeljük a CSKP Központi Bizott­ságának a CSISZ közvetlen párt-irá­nyításáról hozott határozata teljesí­tését, s ennek alapján teljes felelős­séggel hatékonyabb segítséget nyújt­sunk a CSISZ-szerveknek és szerve­zeteknek „Az ifjúság körében végzett eszmei ne^előmunka továbbfejlesztésé­séről" hozott határozat teljesítésé­ben. A párton belüli nevelésnek ez a néhány példája ls azt mutatja, hogy a CSKP KB határozatait nem minde­nütt értették meg teljes összefüggé­sükben. Éppen most, amikor a párt­szervezetek többségében végéhez kö­zelednek a pártoktatás megkezdésé­nek előkészületei, fontos, hogy újból visszatérjünk a CSKP Központi Bizott­ságának a pártoktatás további felada­tairól hozott határozatához, s alapo­san tisztázzuk, mely kérdéseknek szentelt elsősorban figyelmet. Párt­munkánkban mindennap törekednünk kell a fogyatékosságok kiküszöbölé­sére és az eszmei nevelőmunka to­vábbi tökéletesítésére. A CÍSKP KB határozatainak teljesí­tését valamennyi pártszerv és szer­vezet rendszeres erőfeszítéseként kell értelmezni, amellyel a párt nevelő­munkájának színvonalát a társadal­mi életünk különböző területein meg­oldásra váró feladatok színvonalára akarja emelni. Ezért rendkívül fon­tos, rendszereseri értékelni az esz­mei nevelőmunka eredményeit, s a legjobb tapasztalatokat el kell ter­jeszteni valamennyi alapszervezet munkájában. KUCEK — LATTA 1863. október 9. * (Jj SZÓ 5

Next

/
Thumbnails
Contents