Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-30 / 299. szám, szerda

z ÚJ szó SZINAI SIKEREK A szina! szövetkezetben annak ellenére, hogy nem volt meg a szükséges mennyiségű vetőmagjuk, az elsők között végezték el az ősziek vetését. Pedig volt mi. tenniük. Elvetettek 10 hektár őszi repcét, 23 hektár őszi árpát, 60 hektár rozsot, 360 hektár búzát és a tervezett 150 hektár őszi keverékből már ugyancsak 84 hektár a földben van. Nem kevesebb, mint 70 hektáron végeztek zöldtrágyázást — pontosan az akcióterv szerint. Az őszi mélyszántást is megkezdték, 55 hektár már le van szántva. Cukorrépát ipari célokra 95 hektáron termesztettek s ebből 227 vagonnal kell eladni. Ogy mutatkozik, hogy a tervet túllépik. Idáig több mint 100 vagonnal adtak már el. Átlagban 250 mázsás hozammal számolnak. Érdekes, hogy a Rét dűlőben 30 hektárról átlagban 350 mázsát takarítottak be, pedig ide a cukorrépát trágya nélkül vetették — igaz háromszor trágyalevezték. jövőre is már 40 hektáron elkészítették a cukorrépa alá a talajt. Állandóan növelik öntözéses gazdálkodásukat. A Hernád mentén például a lucernát egy 32 hektáros dűlőn ennek következtében már ötödször kaszálják. Jelenleg igyekeznek a cukorAhol már a higiénikusok sem segíthetnek Manapság mindenkinek van mit a leibe aprítania, azonban most már nemcsak az a fontos, hogy legyen aprítani való, hanem az ls, hogy a kenyér, kalács, péksütemény stb jó minőségű legyen. Természetesen a jó minőség eleve feltételezi a tisztaságot, a pékségek kifogástalan higiéniáját. Sajnos, Šafárikovón erről szó sem lehet. Nem mintha a pékek nem ügyelnének a tisztaságra — ők a higiéniáért minden tőlük telhetőt meglesznek —, azonban a pékség, s főleg az udvar állandóan gátolja őket ebben az Igyekezetükben. A pékség falai nedvesek, a fal tövében felszívárog a talajvíz. Aki a pékségbe akar jutni, feltétlenül gumicsizmát kell húznia, mert a kapu bejáratánál épített emésztőgödrök hetenként legalább egyszer elöntik a bejáratat s a pékség dolgozói kénytelenek belegázolni a szennyvízbe, lábbelijükkel természetesen sarat, szemetet visznek a sütőhelyiségekbe. A piszok — miután megszáradt — porfelhő alakjában szennyezi a kenyeret. Tegyük fel a kérdést: — Ki a hibás ezért a lehetetlen állapotért? A pékség vezetője azt állítja, hogy még a múlt esztendőben megrendelték a rimaszombati építővállalatnál az udvar feltöltését és kikövezését vagy „szurkolását". Az építővállalat mind a mai napig még a füle botját sem mozdítja az igényelt munkák elvégzése érdekében. Jóllehet az építővállalatnak nagy az elfoglaltsága, véleményünk szerint ennek a megrendelésnek már régesrég eleget kellett volna tennie. GAJDOS ANDRÁS, járási egészségügyi dolgozó répát betakarítani, rendbe tenni a kukoricát és a krumplit. Az aratás és az őszi munkálatok közti időt arra használták fel, hogy 15 ember a határvidékre ment szénát kaszálni. Kár, hogy a rossz idő miatt csupán három vagon szénát hoztak haza. Iván Sándor, Košice Szakkörök a fiatalok számára A CSISZ nyitrai Járási bizottsága elhatározta, hogy ideológiai téren is segíti a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok fejlődését, ismeretterjesztő, illetve tudományos előadásokkal pedig általános műveltségük gyarapodását. A járási bizottság úgy határozott, hogy a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok számára A mezőgazdaság ökonómiája címmel két szakkört szervez, amelynek keretében nemcsak a gazdaságosság kérdéseit fejtegetik majd, hanem napirendre tűzik a mezőgazdaság gépesítésének, az új technológia, illetve technika gyakorlati alkalmazásának problémáit is. Ezenkívül a bizottság létesít három népi akadémiát, hat kört. „A világ térképe felett" címmel, hét társadalomtudományi kört és 7 olvasókört. Marian Takáč, Nitra. Számvetést végeztek A múlyadi EFSZ tagjai a napokban számvetést végeztek idei eladási kötelezettségeik teljesítéséről. A tervteljesítés a következetes munkaszervezés és a tagság áldozatkész munkája révén sikeres. A tervezett 94 000 liter tejből 89 000-et, az 50 800 tojásból 42 000-et, a 90 mázsa sertéshúsból 79 mázsát, a 176 mázsa marhahúsból már 154 mázsát adtak el a közellátásnak. Zöldségtermesztési tervük 202 ezer korona forgalmat irányzott elő. A múlyadi szövetkezetesek azonban 290 000 korona bevételt értek el. Budai József Dicséretet érdemelnek A szécsénkeí szövetkezetesek a vasárnapot Is kihasználták, hogy mielőbb befejezzék az őszi munkákat. Főképp a cukorrépa szállításánál szorgoskodtak, egy autó, két traktor és két lovasfogat több mint 11 vagon cukorrépát szállítottak a felvásárlóhelyre. A munkából az asszonyok is kivették részüket. Huszonötén dolgoztak a zöldségesben. Több mint két vagon káposztát készítettek elő a szállításra. Harminchat iskolás pedig a burgonyaszedésnél segédkezett. Dicséret illeti valamennyi dolgozót és azokat is, akik a, munkát megszervezték. ]. Forgács •' V1 . ' .V,.; < Ersekújuárott gombamódra szaporodnak az új, korszerű lakóházak. Felvételünkön az első épülő toronyházat örökítettük meg. (Németh J. felv.J Legeredményesebb a i ipar (ČTK) — A nyugat-szlovákiai kerület üzemei közül a közszükségleti ipar termelőegységeinek dolgozói teljesítik legjobban akcióterveiket. Az év első nyolc hónapja alatt a teljes termelés tervét 7 millió 850 ezer koronával lépték túl és magasan túlteljesítették az árutermelés, valamint az export tervét ís. Az űivári asszonyoké a szó... A kora délután ellenére is élénk volt az érsekújvári művelődési otthon, Az idegennek legelőször is az tűnt fel, hogy csak asszonyokat lát az ülést.remben, férfit alig egy-kettőt, A Zdroj női alkalmazottjai jöttek össze,hogy a Dolgozó Nők Fórumán megbeszéljék nehézségeiket, s a jövőben rájuk váró feladatokat. A rövid bevezető beszámolóból kitűnt, hogy a Zdroj alkalmazottainak 73 százaléka nő, s a tervet problémáik és nehézségeik ellenére rendszeresen teljesitik. Ezt igazolta az élénk vita is. Helena Cingelová kifogásolta, hogy az üzletek nincsenek kellően ellátva szociális berendezéssel s bár az elárusítók egész nap talpon vannak, nem kapnak megfelelő munkacipőt és köpenyeket is csak nagyobb méretűeket. A bölcsőde — mondotta — minden dolgozó anyának fájó pontja és ezért komolyan kellene végre ezzel a kérdéssel is foglalkozni. Mária Bachilová az áru, de különösen a péksütemények széthordását bírálta. A pékség nem tartja be a megállapított határidőt, ami a vásárlók körében nagy elégedetlenséget vált kl. Előfordul, hogy a kenyeret a zárás után hozzák, tehát a munkaidő után kell átvenni és eladni a vásárióknak. A nagykereskedelem is hibás — hallottuk Horváth Irén felszólalásában. — Az árut a hónap végén szállítják az üzletekbe, ezzel ugyan ők teljesítik a tervüket, de az üzlet már nem. Azt is megemlítette, hogy a nagykereskedelem nem veszi figyelembe azt, hogy az üzletekben többnyire nők dolgoznak. Hatvankilós zsákokban küldik az árut, amivel bizony nehezen boldogulnak. Az önkiszolgáló üzletek áruinak 20 százalékát pedig újból át kell csomagolni. Gizella Dcérová az újítómozgalomról beszélt. Jogosan kifogásolta, hogy az újítási javaslatok életbe léptetése hosszú ideig tart s ez elveszi az újítók kedvét. A közszolgáltatási üzem címére elmondta, hogy szolgáltatásaik minősége nem felel ineg a követelményeknek. Pedig az ő feladatuk lenne a dolgozó asszonyok mentesítése a nehezebb házi munkáktól. Közszükségleti iparunknál kifogásolta, hogy kevés nem gyűrődő anyagot gyárt, bár ezt jobban vásárolják. A textilipar nem e-iég rugalmasan tér át az új gyártási programra és ennek eredménye, hogy sok az elfekvő anyag a raktárakban. Cipőiparunk — mondotta — sok cipőt gyárt, de olyat keveset, amely a munkában is kényelmes volna. Magas sarkú, szűk cipőben nem lehet dolgozni. Ezt meg kellene értenlük a cipőgyár tervezőinek is. — A bölcsőde kérdése sincs megoldva, bár évek óta foglalkozunk ezzel a problémával — mondotta felszólalása végén. — Asszonyaink este 6 óráig dolgoznak, a bölcsödében pedig •csak 4-ig maradhatnak a gyerekek. Figyelembe kellene venni "azt is, vannak-e öregszülők, akikre esetleg a fiatal mamák rábízhatnák gyermekeiket. Sokan foglalkoztak felszólalásaikban hasonló problémákkal, amelyekre František Kasíňant igazgató válaszolt. Foglalkozott azokkal a feladatokkal ls, amelyek a Zdroj dolgozóira hárulnak. Elmondotta azt is, hogy bölcsőde építésére 20 000 koronájuk van, ez azonban kevés. Építő partner pedig nem akad. Vajon mit szól ehhez a városi nemzeti bizottság? Hasznos volt a gyűlés, amelynek ünnepi jelleget adott az, hogy két versenyző kollektívának átadták a szocialista munkabrigád címet, kettő pedig ez alkalommal határozta el magát, hogy versenybe lép e megtisztelő címért. A kulturális műsor sem hiányzott, amelyet az üzem CSISZ-tagjai készítettek elő. Amikor a gyűlés végét bejelentették, senki sem igyekezet hazafelé. A fiatalok és az idősebbek is ott maradtak, hogy elbeszélgessenek Libuša Mináčova írónővel, aki részt vett a Zdroj asszonyainak gyűlésén, a Dolgozó Nők Fórumán. Kár azonban, hogy a felszólalók keveset foglalkoztak azzal, hogy akarják munkájukat megjavítani, hogy a vásárlók, de ők maguk is elégedettek legyenek. Leckési Vendel, a kolárovói EFSZ koniplexbrigádjának tagja egyike azoknak a traktorvezetőknek, akik Szlovákiában a legjobb eredményeket érték el az őszi szántásban. Október 8-ig 465 hektáron végezte el a közepes és mélyszántást DT-54 védjegyű lánctalpas trakto rával. Képünkön: Leckési Vendel, a kiváló traktoros. (K. Cích — CTK fel.) KELET-SZLOVÁKIA

I JEGYZETEK (3) | MMM^M^M^^^M^^MMM A Hernád-parti város A

Kelet-Szlovákiai Vasműn járva, annak jövőjével és problémáival foglalkozva, az ember nem kerülheti ki Košicét. Ám ez a megállapítás még inkább érvényes fordítva: a városról nem lehet úgy szólni, hogy a Vasmű szóba ne kerülne. Így hát sokkal ésszerűbbnek tűnt fel, előbb a Vasmű problémáival. ismerkedni és csak aztán a városéval. És hogy ez valóban Így legyen, ehhez még csak hozzájárult az is, hogy Gombos Pál elvtárs, a Városi Nemzeti Bizottság elnöke, a telefonban restelkedve mentegetődzik: sajnos, ma már sehogy sem tud időt szakítani egy beszélgetésre, holnap két gyűlésen is részt kell vennie, de holnapután reggel félnyolckor szívesen áll rendelkezésre. Hogy aztán ez nem egészen történt így, az ^emmi esetre sem róható föl az elnöknek. Éppen ellenkezőleg. Az történt ugyanis, hogy mi pontosan ott voltunk a megbeszélt reggeli félnyolcra, viszont az elnök várószobája tömve volt várakozó ügyfelekkel, ügyes-bajos dolgaikat intéző emberekkel. Az újságíró felróhatja ezt az elilöknek? Hogy időt nem kímélve oly lelkiismeretesen és türelemmel foglalkozik a város polgárainak i^isebbnagyobb ügyeivel? Hogy nemegyszer reggel hatkor már a hivatalában van, hogy minden hozzá forduló számára legyen Ideje? Ennek csak örülni lehet s az újságíró is jólesőn nyugtázza a látottakat. S aztán, ahogy körülüljük az asztalt, a téma: Vasmű és a város. Hogyan, milyen mértékben befolyásolja a város életét és fejlődését a Vasmű? — Jellemző adatokat mondok — mondja a városi nemzeti bizottság elnöke. — 1961-től, a Vasmű építésének megkezdésétől, a város lakossága 30 ezerrel növekedett. Most kb. 120 ezer ember él a városban. Ebből 20 ezer a jövő-menő, akik csak átmenetileg laknak itt és ezeknek jelentős része a Vasműn dolgozik. Ám, hogy jobban érzékelhessük a város rohamos fejlődését bizonyító adatokat és hogy jobban megérthessük a fejlődés perspektíváit, Gombos elvtárs a város közelmúltjáról, az első köztársaságbeli, különösen pedig a magyar megszállás alatti időkről beszél, arról, hogy a város fejlődése akkoriban mennyire megtorpant. Említi, hogy a felszabadulás óta a lakosság, de a lakások száma is megkétszereződött, mert míg 1945-ben mindössze 13 500 lakásegység volt, addig ez idén 27 ezer lakásegysége van a városnak, ľ akásegység, — építkezés! A Vas-«-' mű léte és hatása a város fejlődésére talán éppen ebben a legszembetűnőbb. Az elnök azt mondja, hogy az 1956—-1960-as években az évi lakásépítés mindössze 4—500 lakásegység volt, ám 1961-től ez a szám az évi 2000 fölé ugrott. Ogy, hogy ez év végéig, tehát három év alatt, a városban 6800 lakásegység épült, illetve épül fel. Ám a jövő még ennél is erősebb és gyorsabb tempót diktál. Csupán a jövő évre 3200 lakásegység a terv s ez az évi háromezren felüli lakásegység egészen 1970 ig tervezve van, évi párszáz növekedéssel. Egészen új települések és városrészek épülnek. A Béke, a Malom-árok, ahol már most 13 ezer ember él. Az. Új-városrész, ahol az elgondolások és tervek szerint 1970rig 60—70 ezer ember számára építenek lakást. S ezek olyan tervek, amelyek megvalósításának útjában nem lehetnek elkerülhetetlen és legyűrhetetlen objektív akadályok, mert a tempót, a szükségletet, a meg kell lennirt a Vasmű léte és fejlődéfe diktálja. Ám a város is úgy van ezzel a rohamos fejlődéssel, mint a gyorsan növő kamasz. Megnőtt a gyerek és kinőtte a ruháit: Rövid lett a nadrág, szűk a kabát és az ujjai csak a könyökig érnek. Itt, a városban épült és épül a sok lakás, új városrészek nőnek ki a földből, de ami ezzel egy iitt járna s vele párhuzamosan kellene haladni és fejlődni, ebben bizony sok a hiba, az elmaradás. A közszolgáltatás fejlesztése nem tart lépést a lakásépítés ütemével s emiatt sok a bosszúság és a gond. Az új városrészekben kevés az üzlet, nincs vagv alig van mosoda, fodrász és más ehhez hasonlók. Aminek aztán az a következménye, hogy a bevásárlás és minden más egyéb a város belső részeibe tevődik át, ami nemcsak sok és felesleges utánajárást, időtöltést, hanem nemegyszer túlzsúfoltságot is okoz. Még csak megközelítően sincs kielégítő módon biztosítva az óvodák és a napközi otthonok hálózata, ami viszont komoly akadálya az asszonyok foglalkoztatásának. D

e mindez, ha bármily sok kellemetlenséget, nehézséget és boszszúságot okoz, végső soron csak átmeneti jelenség, többé-kevésbé a fejlődés velejárója, olyasmi, amin segíteni nemcsak, hogy kell, hanem lehet is. A hibákat látják a város vezetői ls s az okulást, a tennivalókat az' elnök így fogalmazza meg: — Tanulunk a hibákból. Tanulnak a hibákból és most minden lehetségest elkövetnek annak ér

: dekében. hogy .legalább a legégetőbb kérdéseket mielőbb és az új városrészek lakóinak megelégedésére megoldják. Bármily döntő jelentőségű és hatású a város életére és fejlődésére a Vasmű, helytelen és egyoldalú szemléletre vezetne nem látni a város más irányú fejlődését is, Mert, amit az elnök mond, meglepő. Azt mondja: — Hetvenötezer ember dolgozik és van alkalmazásban a városban. Amit e szám bizonyít és tanúsít: gazdaságilag sokat fejlődött a város. A kibővült Kelet-Szlovákiai Gépgyár több mint 3 ezer, a magnezit vállalat több mint ezer embert foglalkoztat. Oj tejüzem épült, bővült a húsüzem. Minden ki nem elégítő volta ellenére is, jelentősen bővült a szolgáltatási hálózat. Bár az óvodák és napközik hiánya sok asszonyt kényszerít az otthon maradásra, mégis a foglalkoztatottak több mint 30 százaléka r'iő. Rengeteg az ember az építőiparban. Míg 1958-ban hatezer ember dolgozott az építkezésekes, ez a szám 1963-ban, a Vasmű építőipari munkásaival együtt, meghaladta a 20 ezrst. Sokan járnak be vidékről dolgozni. Számuk állandóan 15—17 ezer között mozog. A város hallatlan gyors gazdasági fejlődését bizonyító számokat hallva, szinte szükségszerűen vetődik fel a kérdés: milyen a kulturális élet? Vajon a kulturális élet adta lehetőségek lépést tartanak-e a város gazdasági fejlődésével? — Megnőttek az Igények — mondja a városi nemzeti bizottság elnöke. Fz jó, a megnövekedett igények, -L' ám a kérdés az: milyenek a lehetőségek e megnövekedett igények kielégítésére. Lakkozás és szépítgetés lenne azt mondani, hogy e téren minden a legnagyobb rendben és az elnök ezt nem is mondja. Megnyugtató viszont, hogy az e téren fennálló elmaradás felszámolására már eddig is komoly lépések történtek. Múlt évben adták át rendeltetésének a Művészet Házát. Koncerteket, esztrádműsort adnak ben'ne. Tágabb értelemben a város kulturális életét szolgálja a Šacán felavatott kultúrház is. Újjáépítették az amfiteátrumot, amelynek kivitelezése és befogadó képessége kielégíti az ,lyen irányú igényeket. Új mozi építését vették tervbe. Napokban történt meg a szakszervezeti kultúrház alapkőletétele, amely, elkészültével, a város legjelentősebb kulturális intézményévé válhat. Harminchat milliós költségvetéssel épül, négy emeletes lesz, 7U0 ember befogadó képességű színházzal, 1200 férőhelyes társas helyiséggel és különböző klu^ bókkal. Felépítését 1967-re tervezik. Az Állami Színház előadásai nívósak és hogy a műsort változatosabbá tegyék, eléggé gyakori a más színházi együttesek vendégszereplése a színházban. A színházi együttesek vendégszereplésével kapcsolatban íiszont van egy fájó pontja a város magyar lakosainak. Időnként miért nem léphet fel az Állami Színházban a Magyar Területi Színház is? Illetve miért csak a nyári szünidőben vagy csak vasárnap délelőtt? Miért nem kaphatja meg a Magyar Területi Színház esti előadás-, ra is az Állami Színházat? Gombos elvtárs a kérdésekre nem tud megfelelő választ adni, mivel a színház csak pénzügyileg tartozik a város kompetenciájába, az irányítás már a kerületé. Annyit viszont Gombos elvtárs is megállapít, hogy a Magyar Területi Színház előadásai iránt érdeklődés van. Megerősíti azt az állításunkat, liogy a Magyar Területi Színház előadásaira még pótszékeket is be kell állítani. Szerinte — és ez a város vezetőségének a hatáskörébe tartozik — a Magyar Területi Színháznak lehetősége volna fellépni a Művészet Házában. Ez igaz, ám igaz az is, hogy a Művészet Házában a színpad kicsi, hiszen azt eleve nem színházi együttesek, hanem hangversenyek és esztrádműsorok előadására építették. SZÖ 4 * 19B

3' október 30.