Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-30 / 299. szám, szerda

Mielőtt a tárgyalásra sor kerül A tárgyalóterem padsorai üre isek. Nincsenek érdeklődők, hiszen csak „békéltető" tárgyalásról van szó, amely a házasság kötelékeinek végleges felbontását megelőzi. A helyiségben a hivatalos személyeken kívül négy ember van: e válni készülő fiatal pár, egy párhetes csecsemő és a fér] nővére. A fiatalaszszony a csecsemővel az egyik oldalon ül, távolabb tőlük, a másik oldalon foglal helyet a másik kettó. Afér] nem több huszonhárom esztendősnél. Szenvtelen arcai, mereven előre nézve ül. A tárgyalás egész ideje alatt egy pillantásra sem méltatja a feleségét és gyermekét A bíró felteszi a szokásos kérdést: kitartanak-e a válás mellett, vagy hajlandók továbbra is együtt élni? A férfi mélyen hallgat, helyette nővére válaszol, megmásíthatatlan határozott hangon: Igenis, ragaszkodik a váláshozl A nézeteltérések egy emberpár között néhány hónapi „boldog szerelem" után rövid idő alatt mélységes gyűlölködéssé fajult s oda vezettek, hogy a férfi, aki először találkozott nemrégen született kislányával, rá se tekintett. A fenti Jelenet nemrégen Játszódott le a galántai járási népbíróságon. Tipikus példája annak, miképpen rombolhatja szét a legboldogabb házasságot is a válások egyik igen gyakori oka: a szülők, a rokonok vagy mások részéről a házastársak életébe való önző, megfontolatlan beavatkozás. A válások okai, a házastársak elidegenedését elősegítő tényezők, a szakadást kiváltó Indokok nagyon sokfélék lehetnek. Ezen a téren kétségkívül a válóperes ügyeket tárgyaló bírák rendelkeznek a valóságos életből merített legtöbb tapasztalattal. Ezekről beszélgettünk jozef Haťapka elvtárssal, a galántai Járási népbíróság bírájával. Az utóbbi időben válások nagy íszáma élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Találkozunk néha olyan véleményekkel is, mintha a családi élet bizonyos mértékben válságba került volna. Aki azonban így látja a helyzetet, meglehetősen felületesen következtet. Hafapka elvtárs sokéves gyakorlatának eredményeképpen ezt állítja, hogy éppen ellenkezőleg, a család helyzete egyre szilárdul, mert mind kevesebb az érdekházasság és növekszik a valóban érzelmi alapokra, a kölcsönös vonzalomra, megértésre és megbecsülésre épülő házasságkötések száma Ennek ellenére természetesen nem becsülhetjük le azt a ká'rt, amelyet a válások nagy száma jelent mind az egyének (a házastársak és gyermekeik), mind a társadalom szempontjából és arra kell törekednünk, hogy ezt lehetőleg csökkentsük. A galántai Járásbíróság az elmúlt évben 94 válókereslettel foglalkozott, az idén eddig 56-tal. Mezőgazdasági járásról lévén szó, ezek a számok országos viszonylatban ls elég számottevőek. A válóperes ügyek aktái között lapozgatva minden esetnél fel van tüntetve az Indok, amely hivatalosan is pontot tett a házasság után. A válőperes bíró ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a válóok nem mindig az igazi indok. Az igazi okot sokszor eltitkolják a házastársak, s a bíróság előtti Indoklásuk csak kitalált ürügy. Az pedig csaknem valamennyi esetre érvényes, hogy a válóok csak kicsúcsosodása a házastársi együttélés folyamán keletkezett nézeteltéréseknek, a lellembeli tulajdonságok összeférhetetlenségének, az egymás iránti helytelen viszonynak, a meg nem értésnek, a külső beavatkozásnak stb., stb. Vegyük például a statisztika szerint leggyakoribb indokot, a hűtlenséget. Ez rendszerint csak a közvélemény, akár a nő, akár a férfi részéről történik. Az esetek döntő többségében a házasságtörésre nem az alkalom szülte lehetőségből, vagy az esetleges vonzalomból kerül sor. Sok más körülmény vezet a házastársak valamelyikének, vagy mindkettőjüknek hűtlenségéhez. Rendkívül sokféle, rövid idő alatt ható, avagy hosszú Időn át felgyülemlett okokról lehet itt szó, mint például az eltérő Jellembeli és szexuális tulajdonságok, elidegenedés, figyelmetlenség, durvaság, az alkalmazkodni tudás hiánya és sok-sok egyéb tényező. A bíróság nemrégiben tárgyalta például az R. házaspár ügyét. A férj orvos, a nő hivatalnok. A válás oka a nő hűtlensége. Munkahelyén könnyelműen ismeretséget kötött más férfivel. Igen gyakori eset, hogy a férfi, vagy nő munkahelyén más színben látja munkatársait, mint otthon a férjet, vagy a feleséget. Az emberek udvariasabbak eymáshoz, nagyobb gondot fordítanak viselkedésükre, megjelenésükre. A megkötött ismeretségeknél az összehasonlítás eredménye nem ritkán a házastárs hátrányára üt ki s következménye bizony sokszor a házasságtörés, majd a válás. — Bármi legyen ls a hűtlenséget kiváltó ok, rendszerint mindig jellembeli fogyatékosság megnyilvánulásáról van szó — állítja Hafapka elvtárs. Szilárd jellemű ember nem követ el hűtlenséget. Hűtlenségre általában azok vetemednek, akik könnyelműen veszik a házaséletet. A válás gyakori oka a házastárssal szembeni rossz bánásmód. Általában ez esetben is csak a megnyilvánulás formájáról van szó, a kiváltó indok másban keresendő. Legtöbbször abban, hogy a házastársak egybekelésük előtt nem ismerték eléggé egymást. Ha két ember megismerkedik, mindkettő a legjobb tulajdonságait mutatja a másik előtt, a rossz tulajdonságokat rendszerint eltitkolják. A házasságkötés előtt ezt általában könnyen megtehetik, de az H

a Mindez persze nem zárja ki a megoldás lehetőségét. Mint a városi nemzeti bizottság elnöke mondja: — Megértésem és jóakaraton múlik. Ez az, amivel mi is egyetértünk. Személyes ős méghozzá nem ls a legjobb tapasztalatok alapján kérdezzük meg a városi nemzeti bizottság elnökétől: — Milyen lehetőségei vannak a városnak a turistaforgalom lebonyolítására? Szállodák, éttermek? Az elnök elkedvetlenkedve legyint. — A minimumnál is kevesebb. fa a város valamiben elmaradt a fejlődésben, akkor ez leginkább e téren érezhető. Pedig a városban nagy a turistaforgalom s ezen belül az idegenforgalom is. Ennek magyarázatát nemcsak a város nagy történelmi múltjában és közvetlen környéke vonzó természeti szépségeiben kell keresni, hanem nem utolsó sorban abban is, hogy, az elmúlt években igen jelentősen megnőtt az idegenforgalom a Magas-Tátrában. Márpedig a helyzet az, hogy az a külföldi, aki a Tátrában Jár, feltétlenül átnéz Košicére ls. Az idegenek fogadására és a róluk való gondoskodásra a város pedig nincs felkészülve és berendezkedve. Aggasztó a szállodahiány, — igaz, hogy ez országos probléma. A város igényeket kielégítő szállodáját, éttermét és kávéházát, a Slovan-hotelt bezárták és le kell bontani Tervbe vették egy új szálloda építését az Oj-város részben, amely azonban csak 1967—68-ban készül el. Igaz, hogy a múlt évben adták át használatra a 10 emeletes Hutníkszállodát és éttermet, ám erről a szállodáról, a kivitelezéséről lehetne beszélni Maga a szálloda kívülről szép. modern és impozáns épület, viszont ami a belső kivitelezést, elhelyezést és berendezést illeti, rideg és kopár folyosóival, emeletes ágyaival inkább hasonlít kaszárnyára, mint a vendég kényelmét szolgáló szállodára. A szálloda étterme ls alacsony menyezetével nyomasztólag hat a vendégre. Mindezek olyan dolgok, amin már nehezen lehetne segíteni és a tényt fogadjuk most már el úgy, ahogy van, viszont kell és könnyűszerrel lehetne segítenie az étteremben a kiszolgáláson, ahol is az egyes felszolgálók oly messze mennek udvariatlanságukban, hogy a vendég hívő szavára és kérésére vállat rándítanak és dolgukat nem végezvén ténferegnek. A

város környéke rendkívül szép kiránduló helyekkel rendelkezik. Gombos elvtárs szavai szerint a város vezetősége ezeket a természet adta szépségeket kl akarja aknázni. Rekreációs helyek építését tervezik a Csermely-völgyében és a miszlókai völgyben. Nagyot lendít majd ez az idegenforgalmon is. Különben is, a városi nemzeti bizottság nagyvonalúan fogott hozzá a város szépítéséhez, kulturáltságának növeléséhez. Október elsejével 350 dolgozóval városszépítési vállalatot szerveztek, amely már munkához ls látott. Felújítják a parkokat, újakat létesítenek, csupán ez évben 140 ezer fát ültetnek ki. Csak az elkövetkező két évben 12 millió koronát fordítanak a város szépítésére és úgy tervezik, hogy jövőre 250 ezer órát dolgoznék le társadalmi munkában. Örömmel hallottuk az elnöktől, hogy a városi parkot ls visszaállítják eredeti szépségébe, eltüntetik a parkotelcsúfító betongödröket és helyükön újra rózsaligeteket létesítenek. Mindezt hallva, és ismerve azt a patrióta szellemet, amely a város polgárait áthatja, nem kétséges, hogy néhány év múlva a város joggal érdemli ki Kelet-Szlovákia metropolisásának elnevezését. BÁTKY LÁSZLÓ együttélés során előb-utőbb kiütköznek az igazi Jellemvonások. Ahol pedig nincs meg a kölcsönös igyekezet ezek egybehangolására, ott összeütközésekre vezethetnek, nem érvényesülnek a szocialista házasság alapelvei e másik féllel szemben, s a veszekedések, nézeteltérések következménye a végleges szakadás, a válópár. Sokszor éveken, évtizedeken át tarthatnak a nézeteltérések, mlg kenyértörésre sor kerül. A vágsellyei B.-ék házasságát hasonló okból bontotta fel a bíróság. A fő indok az eltérő Jellembeli tulajdonságaik miatti összeférhetetlenség volt. Gyakori válóok az iszákosság, s a rendszerint vele Járó durvaság, brutalitás. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nő ma már kevesebbet tűr el ezen a téren a férfitől, anyagilag könynyebben függetlenítheti magát, s ha nem lát más kiutat, válással segít magán. A galántai járásban, és minden bizonnyal hasonló a helyzet másutt ls, sok válást okoz az idegen beavatkozás. A tapasztalatok szerint a házastársak ezt sokkal nehezebben tudják leküzdeni, mint az ügynevezett belső indokokat. A Pusté Sady-i V.házaspár együttélését a férj anyjának beavatkozása tette lehetetlenné, melynek következtében a házastársak külön költöztek. Hafapka elvtárs személyes tapasztalata szerint a szülők többsége segítő szándékkal avatkozik be a fiatalok életébe, s mégis végzetes hibát követ el. Nagyon gondolják meg tehát a szülők, mit tesznek, mielőtt beleszólnak a házastársak ügyeibe, ahelyett, hogy rájuk bíznák életük elrendezését. Napjainkban nem ritkán amiatt bomlik fel a házasság, hogy a házasfelek között műveltségbeli, avagy világnézetben különbség van, vagy keletkezik. Két fiatal például házasságot kötött az érettségi után. A férj később elvégezte a főiskolát, a nő nem tanult tovább. Megváltozott érdeklődési körük, s csakhamar olyan szakadék keletkezett közöttük, amelyet nem tudtak áthidalni. Még nehezebben küzdhetők le a világnézetben különbségek, amelyek különösen éles összeütközésekre vezethetnek a gyermekek nevelésében. Szerte ágazóak, sokfélék és bonyolultak a válások okai, miként az emberek élete. A válóperes bíró által leszűrt egyik legfőbb tanulságot így fogalmazhatnánk meg: A fiatalok házasságkötés előtt jól ismerjék meg egymást. A válást kiváltó nézeteltérések döntő mértékben abból erednek, hogy a házasfelek nem ismerték egymás tulajdonságait a házasság előtt, s csak azután jönnek rá, hogy élettársukat másnak képzelték. A válóperes aktákban egymás után olvashatjuk az ilyenféle indokokat: M.-házaspár, boldogi lakosok — egymás tulajdonságainak megismerése nélkül, könnyelműen kötöttek házasságot; K.házaspár — a házasfelek nem Ismerték Jól egymást, szerelem nélkül keltek egybe; H.-házaspár, Sered — katonai szolgálata Idején kötött házasságot, távolléte alatt felesége más férfivel ismerkedett meg. A fiatalok, amikor együtt járnak, rendszerint nem akarják észrevenni kedvesükben a fogyatékosságot, idealizálják őket. A másik természetesen igyekszik eltitkolni hibáit. Így nem ismerhetik meg egymást alaposan. A bíró azt tapasztalta, hogy sok fiatal esetében nem szerelemről, hanem csak megtetszésről van szó, s ezt a kettőt tapasztalatlanul összetévesztik. Különösen megnyilvánul ez a fiatalkorúak házasságánál. A JNB illetékes bizottságától a fiatalkorúak csaknem minden esetben a terhesség kényszerítő nyomása alatt kérik a házasságkötés engedélyezését. Ez természetesen helytelen mindkét fél, a megszülető gyermek és a társadalom szempontjából is, mert ha nem igazi szerelemből, hanem más kényszerítő okból kötnek házasságot, akkor annak nem lehet jövője. Szerelemről a házasság szilárd alapjául szolgáló igazi vonzalomról valójában csak akkor lehet szó, amikor a fiatalok társukban meglátják a fogyatékosságokat is, összevetik őket saját tulajdonságaikkal, s gondosan megvizsgálják, hogy ezeket össze tudJák-e egyeztetni. Ehhez Járul az igazi barátság, az együvé tartozás érzése, a kölcsönös alkalmazkodás, amelynek kialakulásához bizonyos idő szükséges, s amely múlhatatlan feltétele a jó házasságnak. GÄL LÄSZLÚ Qisszliang...| Visszhang... Visszhang.,;^ Az idejében kimondott szó védelmében Nemrégiben e helyütt már röviden összefoglaltuk azt a furcsa, szenvedélyes vitát, amelyet nem is anynyira Peter Karvaš Sebhely című darabja, mint inkább e darab előadásának néhány szélsőségesen elfogult és a kritikai erkölccsel is ellentétbe kerülő bírálata váltott kl. Jan Kopecký a RUDÉ PRÁVO október 23. számában szintén elítéli elsősorban D. Pokorný eljárását, aki a műnek egyik első és — tegyük hozzá — e formában soha nem játszott szövegkönyve alapján lendült értelmetlen támadásba. Szükségesnek tartja a hozzászólást azért, mivel nézete szerint olyan helyzet alakult kl, hogy formálisan ugyan lezárták a vitát, leplezetten azonban folytatódik. Mégpedig úgy, hogy a darab ellenzői tücsköt-bogarat összehordanak ellene, míg pártolói szinte minden bíráló szóra felhorkannak. A kitűnő cseh színházi kritikus részletesen kifejti a Karvaš művére vonatkozó álláspontját, amely sok mindenben fedi a lapunkban megjelent recenzió gondolatait. Kétségtelen, hogy a Sebhely még nem nagy dráma és a szerző Antigoné és a többiek, valamint Éjféli mise című alkotásai művészi szempontból kiforrottabbak. Kopecký viszont élesen szembehelyezkedik azzal a véleménynyel, hogy Karvašnak érlelnie kellett volna ezt a személyi kultusz egyes jelenségei és főleg erkölcsi következményei ellen merész szóval perbe szálló művét. Végeredményben — állapítja meg — a művészet nemcsak önmagának tartozik, hanem van becsülete is és azt bizonyos körülmények között idejében kimondott szóval kell oltalmaznia. A másik fontos gondolat az, hogy a Sebhelyt nem zárhatjuk ki a drámairodalomból csupán azéTt, mert új jellegű és nem fedi a dráma klasszikus értelmezését. Az anyag feldolgozásának ezt a módját nem kell egyedüli példaképnek tartani, viszont elvetni sem lehet, hanem gondosan figyelnünk kell társadalmi hatását. Márpedig a közönséget és a kritika zömét az eddigi nagyszámú előadás megnyerte és meggyűzte. Kopecký a továbbiakban hangsúlyozta, meddő és felesleges azon vitatkozni, vajon a Sebhely maradandó értékű mű. Témájánál fogva tulajdonképpen jobb ls lenne, ha minél előbb időszerűségét veszítené. A Karvaš által elsőízben felvetett témát a jövőben bizonyára feldolgozzák nagy drámákban. De a Sebhely valószínűleg ekkor is tanúbizonysága marad annak, hogy a színház ilyen művekkel ls segítséget nyújthat e történelem formálásában. „Éppen abban rejlik a színház sajátos vonása — mondja Kopecký — hogy bizonyos körülmények között az idejében kimondott, tökéletességet nélkülöző szó többet nyom a latba, mint a mesterien ötvözött, de későn kimondott szó". Karvašnak ez a műve egy olyan folyamat része a csehszlovákiai drámairodalomban, amely évek óta törekszik nem hirdetni a szocializmust a színpadról, hanem a szocializmus gyakorlatának alkotó részévé válni. A szociológiai kutatás mostohagyereke Néhány esztendővel ezelőtt szinte tabu volt a szociológia kutatás, amely a marxista eszmeiségre épülő tudományos adatgyűjtés és elemzés révén jelentősen hozzájárulhat életünk sarkalatos kérdéseinek megoldásához. Azóta e téren ls jelentős Javulás tanúi lehettünk, hiszen például a mezőgazdasági termelés fejlesztése, az iparban pedig főleg az új, haladó Jelenségek, például a szocialista munkabrigádok mozgalma kérdéseinek szociológiai boncolgatása már régebben folyamatban van. Elégedettek azonban távolról sem lehetünk, mert alig történt valami társadalmunk szellemi életének szociológiai kutatása viszonylatában. Márpedig, — amint azt Milan Polák hangsúlyozza a PRAVDA október 27. számában megjelent cikkében — a marxista szociológiának négy egyenrangú tárgya van: a társadalom anyagi, szociális, politikai és szellemi élete. Természetesen a kutatás irányát, a fontossági sorrendet életünk követelményei határozzák meg, viszont ez nem Jelentheti egyes területek teljes elhanyagolását. Ilyen mostoha sorsra jutott a szocialológial kutatásban a szellemi élet egyik legfontosabb fóruma: a színház. Jelentőségét mi sem bizonyítja Jobban, mint a bratislavai Lélektani Kutató Klinikában végrehajtott tudományos elemzés, amely arra a kérdésre törekedett választ adni, hogy az egyes művészeti ágak közül melyik gyakorol legnagyobb és legmaradandóbb hatást. A kutatás eredményei szerint éppen a színház került az elsfi helyre 1,81-es koeficíenssel, második volt a mozi 1.04el, míg a televízió 0,40-el csak az ötödik (I) helyet foglalta el. Kétségtelenül 4 szinbáz képes a legaktívabban és a Iehatásosabban részt venni az emberi tódat formálásában. Annál ls Inkább fontos a színházzal kapcsolatos kérdések mélységes szociológiai felmérése, mivel ez a művészeti ág az utóbbi években — potenciális Jelentősége mellett — az élet központjából kiszorult a perifériára. Olyan, mint a kifulladt futó, akit már csak a kezdeti lendület visz előre. Számos feltevés próbálja megválaszolni ennek gyökerét, okait. A kutatásra és a statisztikai módszerekre támaszkodó tndományos felelet azonban még nem hangzott el. Hasonlóképpen nagyon áldásos és hasznos lenne, ha végre tisztázni tudnánk a látogatottság megcsappanásának és más válságjelenségeknek valódi okait. Szociológiánk adósunk még olyan fontos problémák megmagyarázásában is, amilyen például a közönség ízlése, igénye, műveltségi és szociális rétegezödése, mivel ezek közvetlenül összefüggnek az előbb említett két alapvető kérdéssel. Természetesen a szociológiai kutatás eredményei máról-holnapra nem változtatnák meg a színház csöppet sem rózsás helyzetét, de a kérdések tisztázásával alapot szolgáltatnának az illetékes szervek hatékony intézkedéseinek. Milan Polák helyesen szögezi le, hogy a társadalom nem tekinthet közömbösen . arra, miként tölti be a színház rendkívül felelősségteljes küldetését. Helyet a Nap alatt az építőművészetnek! Sokat építünk. A nemzeti vagyonnak majdnem a felét teszi kl az épületek értéke és nemzeti jövedelmünknek szintén körülbelül a felét nyelik el az építkezési beruházások. Az építőművészet nálunk ennek ellenére a Hamupipőke szerepét tölti be. Ezt a tételt bizonyítja számos érvvel és adattal a MLADÁ TVORBA 10. számában Martin Kusý tollából megjelent cikk, amely feldolgozza a Szlovákiai Építőművészek Szövetségének e kérdésre vonatkozó anyagát is. Senki sem kételkedik abban, hogy az építkezésne<k célszerűnek kell lennie. A gyakorlatban azonban nem egyszer lebecsülik az esztétikai követelményeket, amelyek az előzőkkel együtt szerves, kiegyensúlyozott egységet kell hogy alkossanak. Mi ennek az oka? — teszi fel a kérdést a cikk szerzője. Az okok közé tartozik az, hogy a tervező intézmények késedelme következtében az építőművészek nem rendelkeznek a feladataik megoldásához szükséges időelőnnyel. Lényegbevágó gátló körülmény továbbá az építészet helytelen viszonya az építőművészet iránt. Szabadon érvényesült a gazdaságosság leegyszerűsített értelmezése, amely nem engedi méltó módon szóhoz jutni az építőművészetet. Nehézségeket okoz vegyiparunk és kohászati anyagtermelésünk kl nem elégítő színvonala. Az építészet iparosításának egyedüli módja a tipizálás, viszont ennek keretében is érvényesülhetne a művész alkotó elképzelése. Helyes volna az, ha egy-egy típustervet nyílt versenyben aratott győzelem után a legjobb építőművészek kollektívája dolgozná ki. Az építőművészet lebecsüléséről és háttérbe szorításáról beszél az a tény is, hogy az alkotó munkának ez az ága teljesen kiszolgáltatottja az építészet gyakran rövidlátó érdekeinek, hogy felszámolták a Műegyetem önálló építőművészen karát és a cikkíró rátapint arra fájó pontra is, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, a film, a népművelés, az iskolaügy és tudomány teljes érdektelenséget tanúsít az építőművészet irányában. Mindennek egyik következményeként — állapítja meg a szerző — hazánk, amely a második világháború előtt európai viszonylatban a kiváló építőmüvészetettel rendelkező államok közé tartozott, ma lemaradt például Lengyelország, Magyarország, Románia és Bulgária mögött, amelyek annak idején nem is vehették fel velünk a versenyt. Pedig vitathatatlan, hogy építőművészeink — tehetségüket tekintve — általában állnák a sarat. Az érdekes cikk második részében a szerző részletesen ismerteti és méltatja azt az óriási fejlődést, amely a szovjet építőmüvészetben ment végbe az utóbbi években. Adamov — a csodálatos országról És végül egy kis hír. ARTHUR ADAMOV, a neves francia drámaíró, akinek a Párizsi Kommünről szóló színmüvét tavaly mutatta be a szerző Jelenlétében a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színház drámai együttese, néhány hetes kubai tanulmányút után nagy cikket írt a LES LETTRES FRANCAISES-be Kuba és a művészet címmel. Többek között megállapítja, hogy az analfabetizmus legyőzésével Kuba ifjúsága „a világ kultúrtörténetében szinte egyedülálló eredményt ért el." Adamov a legnagyobb elismerés hangján csodálatos országnak nevezi Kubát, amely néhány évvel ezelőtt még gyarmati sorban sínylődött és ma itt a legelterjedtebb olvasmány — Tolsztoj Háború és békéje. G. I. 1963. október 30. • ÜJ SZŐ 5