Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-26 / 296. szám, szombat

IRÁNI ÚTIJEGYZETEK Űj szelek fújnak a perzsák földjén ÚJév Teheránban Teheránban az év meleg fele váratlanul következik be. Egy szép napon arra ébrednek az emberek, hogy a környező hegyek felől nem fújnak többé nedves és hideg szelek, az eget vakítóan kéknek, a városi épületeket pedig hatalmasaknak látják. (Ezt különben a levegő ritkulásával magyarázzák — Teherán ugyanis 1200 m magasban fekszik a tengerszint fölött.) Virágzásnak indul az orgona és a Firduszi téren, a költő emlékművénél tűzpiros rózsák virítanak. Március 21— 22-e után állandóan 20—25 fok meleg van. A meleg évszak beköszöntése egybeesik a hagyományos iráni újévvel, a nou-ruzával. Ilyenkor nagy a sürgés-forgás, ^si szokás szerint új ruhába öltöznek az emberek. A szegényebbek már jóval az ünnepek előtt megkezdik a takarékoskodást. Sok régi hagyomány fűződik az iráni újévhez. Március 21-én este például a legények az útkereszteződéseken felállított tűzrakásokat ugrálnak keresztül. Ez a szokás azt a kort idézi, amikor a perzsák még tűzimádók voltak. Egy másik szokás is a múltra emlékeztet: bekormozott arccal dobon vagy más hangszeren Játszanak és alamizsnát koldulnak a Járókelőktől. Ennek az az eredete, hogy a XVII. században Abbasz sah újévkor kiengedte a börtönből a rabo kat, akik szétszéledtek és kéregettek a városban... Május végén Teheránban beköszönt a kánikula. Július 22. és augusztus 22. között elviselhetetlen a hőség. A hőmérséklet nem süllyed alább 39— 42 foknál. Ezt a hónapot „halott" hónapnak, perzsául „mordaZ"-nak hívják. Ilyenkor minden teheráni elkívánkozik a fővárosból. A franciákat utánozó feudálisok, földbirtokosok és nagykereskedők Java része Teheránban él fényűző palotákban, a *,mordal" idején Európába, a Kászpl-tenger partvidékére vagy a fővárostól északra épült hegyi villavárosokba — Shirmanba, Derbentbe és Golhakba költöznek. A kisemberek — tisztviselők, kereskedők, kisiparosok is szívesen elhagyják nyáron a fővárost, de nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy villát béreljenek a hegyekben. Ezek rendszerint a völgyek mélyén, a hegyi patakok folyásánál emelt kocsmák és teaházak közelében telepdnek le. A kocsmáros rendszerint fakalyibát tákol össze és ezt adja kl olcsó pénzért. A másfél millió teheráni között persze tízezrével vannak olyanok, akik soha sem kerülnek messzebb a város falainál. Ezek a déli negyedek lakói. A legszegényebbek. Gyermekeik soha sem laknak Jól. Sárkunyhókban, gyakran a* 1 ENNEK A TEHERÁNI GYEREKNEK SINCS OTTHONA gödrökben laknak, ök ls pokolian szenvednek a nyári hőségtől, viszont minden gondjuk a betevő falat megszerzése. Különös nyár Az idén nyáron szokatlanul zajosak voltak a teheráni utcák. Az emberek feszülten érdeklődtek a politikai események iránt. Nagy forgalmat bonyolítottak le a lapárusok, akik így terjesztették a szenzációkat: „Bírósági ítélet a júniusi zavargók és gyilkosok perében", „A nők is választójogot kapnak szeptemberben!", „Moszkvában aláírták az atomcsendegyezményt", „Brezsnyev elnö% Teheránba látogat". A küszöbön álló látogatással kapcsolatban az iráni lapok sokat cikkeznek a Szovjetunióról. A Kejhan örömét fejezte ki és a legnagyobb szomszédként emlegette a Szovjetuniót. A Kejhan az egyik legbefolyásosabb teheráni lap. Nyolcvanezer példányszámban Jelenik meg. Szerkesztősége ott van a Firduszi utcán egy háromemeletes szürke épületben. Nyomdája nagy, korszerű berendezésű, könyveket is előállít. A Kejhan fő vetélytársa, az Ettelaat hasonló példányszámban Jelenik meg. Közelebb áll az udvarhoz és kimért, hivatalos hangnemű lap. Természetesen, másfajta lapok is vannak, elenyésző példányszámban megjelenők, melyek gyakran változtatják politikai irányvonalukat. Például a Pehlevi utcában egy harmadik emeleti kis szobában bújik meg a Hadang szerkesztősége. Kiadóját, Dzsamal Ásítani urat nagyon ügyes és Jól értesült újságírónak tartják, A 2—3 ezer példányszámban megjelenő négyoldalas lap hirdetésekből él. Fő hírforrásai: a külföldi sajtóirodák közlönyei és a különféle „pletykák", amelyek kerülő úton Jutnak a főszerkesztő fülébe. A lapnak külön rovata van „Azt beszélik, hogy..." címmel. A Hadang nemrégen még nyugati lapokból átvett szovjetellenes cikkeket, hazug híreket közölt, ma azonban ő is üdvözli a baráti kapcsolatok megszilárdítását valamennyi néppel, elsősorban a szomszédokkal. Astiani úr jól megérezte a korszellemet és tisztában van honfitársainak hangulatával. Ahol szívvel gyógyítanak A nyáron többször megtörtént, hogy ismeretlenek protekcióért folyamodtak hozzánk, 6mikor megtudták, hogy szovjet emberek vágyunk. Arra kértek, segítsünk valamelyik ismerősüket vagy rokonukat elhelyezni a teheráni szovjet kórházban. A kórház 20 évvel ezelőtt épült a szovjet Vöröskereszt segítségével. 1962-ben lényegesen kibővítették és jelenleg két háromemeletes, egymással összekötött épülettestből áll. Rengeteg a beteg, a legtöbben a rossz Ivóvíznek az áldozatai, különféle gyomor- és bélbetegségekben szenvednek. A felvételre váró páciensek már éjjel gyülekeznek a kórház bejárata elől. Tizenhat szovjet orvos fogadja naponta a betegeket, sokszor „normán felül" vesznek fel kórházi ápolásba. Kurdok, turkmének, bahtlarok, irakiak, kuwaltiak, pakisztániak is vannak köztük. A kezelési díj Jóval alacsonyabb, mint a többi városi kórházban, sok szegény pedig ingyenes orvosi kezelésben részesül. A szovjet—iráni barátság másik kohója — a kórházon kívül — az Iráni—Szovjet Kulturális Társaság, mely a Shirazi utcában székel. Diákok járnak a könyvtárába, munkások érdeklődnek a szovjet technikai újdonságok iránt, könyveket, bélyegeket kérnek a társaságtól. Bármerre jártam, sok baráttal találkoztam. Érdekes, hogy Irán az elsők között írta alá a moszkvai atomcsendegyezményt. Az iráni nép felismerte, hogy a Szovjetunió nagy kezdeményezést tett a nemzetközi béke megszilárdítására. SZ. MAZURENKO TÖRÖKORSZÁGI TUDÓSÍTÁS: 1 AHOL KIN AZ ELET Az Ulus című török lap cikket közölt „Alemtor problémája" cimmel. Arröl van benne szó, hogy Alt Riza Alemtor ankarai éjjeliőr fizetéséből még kenyeret és tejet sem tud venni a gyerekeinek. Három gyermeke van s a felesége nemrégen hármas Ikrekkel ajándékozta meg. A család évi jövedelme 2400 líra, (1 líra kb. 0,55 Kčs), márpedig a létminimum 12 825 líra. » A cikknek nagy visszhangja támadt. Oj fogalom született: „alemtorok problémája". A lapok foglalkozni kezdtek a török családok szörnyű nyomorával és kilátástalan helyzetével. Az egyik lap közölte Iszkander Taskiran háromgyermekes apa öngyilkossága előtt írt levelét. „Négy hónappal ezelőtt Isztambulba mentem munkát keresni, de hiába. Nem volt mit tennem, hazatértem. Eladtam a kabátomat és a jegygyűrűmet, hogy megszerezzem az utazáshoz szükséges pénzt. A gyermekeim éheznek. Nem tudtam nézni családom nélkülözését, inkább a halált választottam." A török sajtóban öngyilkosságokon kívül egészséges emberi szemek és gyermekek eladásáról szóló hírek is napvilágot látnak. Ankara peremén az utóbbi időben a barlanglakók száma többszörösére növekedett. Részben tönkrement parasztok vándorolnak be vidékről, másrészt a városi lakosság elszegényedik és nem képes megfizetni az állandóan emelkedő lakbért. A legutóbbi húsz évben a lakbérek 300 százalékkal emelkedtek, a villanyáramért pedig 725 százalékkal többet kell fizetni. A török lapok statisztikai adataiból megdöbbentő valóság tűnik kl: a 29 milliós, munkaszerető lakosságú, természeti kincsekben gazdag ország a csőd szélén áll. „Törökországban a nép 3—5 nagyvárosba özönlik. Az éhes emberek a járdákon alszanak, éhségükben rabolnak és ölnek" — Irta az egyik lap. A kezdetleges földművelés hatása érezhető az ország nemzeti jövedelmében. Az egy lakosra jutó jövedelem világviszonylatban a legalacsonyabbak egyike. Jelenleg a lakosság 60 százaléka van villanyáram, 53 százaléka ivóvíz nélkül, s a tanköteles gyermekek 60 százaléka írástudatlan. Mi gátolja Törökországot abban, hogy kijusson a gazdasági csődból, fejlődésének zsákutcájából és nekilásson a nemzeti problémák megoldásának? Elsősorban az elviselhetetlen katonai kiadások, amelyek abból következnek, hogy az ország tagja a NATO, CENTO és más katonai szövetségeknek. Az Egyesült Államok — Törökország legfőbb szövetségese — a NATO-ban félmilliós hadsereg fenntartására kényszeríti az országot. A NATO 11 „kis" tagállama között a katonai kiadásokat tekintve Törökország Portugália után mindjárt a második helyen van. Tavaly például a hadügyminisztérium kiadásaira több minť 2 és fél milliárd lírát, az ipar fejlesztésére azonban mindössze 173 millió Urát irányoztak elö. Az egyik lap szerint csak a külföldi kölcsönök utáni kamat az Idén 184 millió dollárt tesz ki, 1965-ben pedig előreláthatóan meghaladja a 208 millió dollárt. Törökország szolgaian függ az idegen tőkétől. A külföldi monopóliumok csak azzal a feltétellel adnak kölcsönt és hitelt, ha Törökország kész Ipari termékeket vásárol — a tojásportól egészen az elavult termelőberendezésekig. A monopóliumok — az ipari fejlődés látszatára törekedve — olyan vállalatokat építenek, amelyek nélkül Törökország nyugodtan meglenne. Az Egyesült Államok üzemet épített rendőrt gumibotok gyártására, Japán pedig esernyBgyárat hajlandó felépíteni. Törökország nem tud kikecmeregni a zsákutcából. Szövetségesel fegyverkezésre kényszerítik és szovjetellenes ugródeszkának tekintik az ország területét. Kihasználják szorult Tielyzetét, minden erejét kifacsarják és olyan viszonyokat idéznek elő, hogy milliók számára kín az élet. A. ZLATORUNSZK1J PPifli ÉHT A TÖRÖK DOLGOZOK A SZTRÁJKJOGOKÉRT TÜNTETNEK BULGÁRIAI RIPORTUNK A bolgár kőolaj holnapja KŐOLAJ 1 Ez jelenti a tiszta, füst nélküli légi, tengeri, vasúti közlekedést. Ez jelenti a traktorokat, a kombájnokat. És mit jelent a vegyiparban? Szintetikus kaucsukot, festékeket, lakkokat, műanyagokat, műtrágyát, orvosságokat, növényvédő vegyszereket és még sok más mindent. Egyszóval a kőolaj gazdagságot jelent. 1957-ben Bulgáriában egy főre 7,5-szer kevesebb volt a kőolajtermelés, mint például Belgiumban és Luxemburgban. De a tervek szerint 1980-ban Nyugat-Európában egy főre 1000 kg, Bulgáriában pedig már 1200 kg fog jutni. • MEGVALÓSUL EGY HATALMAS TERV Bulgáriában 1951-ben szökött fel az első kőolajforrás, Tjulenova falu mellett. 1954ben ezen a helyen 5000 tonnát fejtettek, ami természetesen csak egy csepp a világ kőolajtengerében. De a fejlődés nem állt meg. 1960-ban már 200 000 tonnát fejtettek és rövidesen elérik a 300 000 tonnát. Ennek ellenére ez a mennyiseg még távolról sem elégíti ki a bolgár gazdaság szükségleteit. A párt és a kormány hatalmas összeget fordított a fejlesztésre s 1962 ben újabb kőolajlelőhelyeket fe deztek fel. Az újonnan feltárt kőolaj kitűnő minőségű, de négy kilométeres mélységben fekszik és ez nehéz munkát jelent. Feltételezhető, hogy 1965-ben csak itt 300 ezer tonna kőolajat nyernek és 1980-ban már elérik évente a négymillió tonnát. Ez azonban még nagyon messze van. A népgazdaság szükségletei nagyok és gyors ütemben növekednek. • ÉPÜL A KŐOLAJFINOMÍTÓ 1961 telén, erős fagyokban több száz bátor munkás a Burgas kikötőtől nem messze elterülő síkságon kiásta a kőolajfinomító alapjait. A síkságon tengeri szél söpört végig, majd sártengerré változott. Aztán az éles, erős balkáni nap szárította ki. Alacsony faházikók és körülötte felszántott föld, — Így festett az építkezés helye két éven keresztül. Ifjúsági brigádok álltak a kemény munka élén. A fiatalok a kommunista munkabrigád büszke címért versenyeztek, és állták a sarat. Nemrég üzembe helyezték a kőolajfinomító első részlegét. A kíváncsi látogatók, akik hatalmas üzemre számítanak, csalódnak. A széles síkságon csak néhány kisebb irodaépület látható, műhelyek és vilá gító-berendezések. Határozottan nem úgy fest, mint egy új nagy üzem. Az óriás nagy része ugyanis a föld alatt épül. Az építők több mint 3 millió köbméter földet ástak ki, hogy hatalmas gépeket és berendezéseket elhelyezhessék a föld alatt. Hogy képet nyerjünk, mennyi az a három millió köbméter föld, képzeljünk el egy két méter széles, nyolc méter magas és 200 km hosszú falat. Az építők 186 ezer köbméter betont használtak fel és 350 kilométer hoszszú csővezetéket raktak le. A bonyolult berendezés megindult, és 2 millió tonna kőolajat dolgoz fel. Ez a mennyiség egy 1500 kilométer hosszú vonat tartálykocsijaiban férne el, ami háromszor olyan, mint Bulgária szélessége. E NÉLKÜLÖZHETETLEN SZOVJET SEGÍTSÉG Az üzem a bolgár—szovjet barátság újabb bizonyítéka A szovjet szakemberek nagy segítséget nyújtottak építésé _ nél. A gépeket is a Szovjet unió szállította. A kőolaj a Szovjetunióból a vezetéken keresztül egészen a Fekete tengerig vándorol, ahonnan tankhajókon szállítják továbl Burgas kikötőjébe, s onnaii egy 27 kilométeres vezetéken az üzem tartályaiba. A víz nélkülözhetetlen a kőolajfinomítókban. Űránként 12 800 köbméter vizet használnak fel hűtésre. Az üzemből évente 2 millió köbméter szennyvizet vezetnek el. Annak ellenére, -hogy az üzem nem fekszik messze a tengertől, a szennyvízből egy különleges tisztító állomáson leszűrik a kőolajszennyeződést és újból visszavezetik az üzembe. A vizet ezután nagy tavakban gyűjtik és csak télen vezetik le a tengerbe, hogy ne szennyezze be a tenger átlátszó vizét. A gyárat teljes egészében jövőre helyezik üzembe. 1967ben már 5 millió tonna kőolajat fog feldolgozni és így ki tudja majd elégíteni Bulgária szükségleteinek felét. B ÚJ VÁROS AZ ÜZEM MELLETT Egy Ilyen nagy építkezésen nem megy minden simán. A fiatalok ma már mosolyogva emlékeznek vissza a nehézségekre, de amint maguk mondják, akkoriban nem volt könnyű a dolguk. Nehézségekbe ütközött például a kőbányából az építkezéshez vezető út elkészítése. Senki sem vállalta a felelősséget, senki sem látott hozzá, az út nem készült el, és így veszélyben volt az üzem átadásának határideje. Hogyan oldották ezt meg? A fiatal kommunisták nem vártak arra, amíg a hivatalok és bizottságok döntenek. Kötelezettséget vállaltak, hogy ÉPÜL A HATALMAS BOLGÁR KÖOLAJFINOMlTÖ BURGASZ KÖZELÉBEN munkaidejük után építik meg az utat. Sokat mesélhetnénk,. mit kellett leküzdeni — mondta V. Zselíazkov fiatal brigádvezető, — de azt hiszem, ez ma már nem fontos. A kommunisták le tudják győzni az akadályokat. A lényeg az, hogy elkészült az első bolgár benzin. Az új olajfinomítótól nem messze új városka épült. A szellős, szépen megoldott házak úgy nőnek, mint gombák eső után. A városkában 6000 munkás és szakember lakik majd. De a leleményes bolgár építészek nem elégszenek meg csak a lakóházakkal. Egyúttal üzleteket, kultúrházat, bölcsődét, óvodát és sportpályát ls építenek. Számukra is meglepő, milyen rövid idő alatt építik fel a házakat. Az alapok kiásásától nem telik el átlagosan háromnegyed év sem és a lakók már költözködhetnek ls az új, korszerű lakóházba. ES AZ ELSŐ BENZIN Az üzemben már előállították az első benzint. Ez a szocialista társadalom, a szocialista tábor baráti együttműködésének, önzetlen segítségének a győzelme. A baráti országok segítsége nélkül Bulgária nem építhette volna fe] saját erejéből a vegyipar e bázisát, mely döntő szerepet játszik a nemzetgazdaság gyors fejlődésében a szorgalmas bolgár nép életszínvonalának emelésében. LUBOMlR HÄJEK Üj SZÖ 4 * 198

3- október 26. /