Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-25 / 295. szám, péntek

" ••" - ' • . - ' • - • • ':._;>.•• mm m il - US I HL , ^^^/''IRSBSÉ^' A bratislavai Priomstav ápitűi Nyitra mellett egy nagy műanyag-feldolgozó Szemet építenek. Szeptember végén az építők átadták az első technológiai épületet, amelyben a jövő év kezdetétől megkezdődik a termelés. Ké­pünkön még a tél beköszönte előtt a mérnöki hálózatot építik. (Š. Petráš felvétele — CTK) Amikor a gyár jövője forog kockán VÉGRE, VÉGRE...! BUGYBORÉKOLNAK AZ ELEKTROLÍZIS-KÄDAK, ZA- s majdan nikkelt érő tapasztalatok KATOLNAK A LÚGOZŰ GÉPSORAI, CSOBOG A VÍZ A TISZTÍTÓKBAN, S AZ forrásává. EMBEREK SÜRÖGNEK-FOROGNAK, SZERVEZNEK, IRÁNYÍTANAK, GONDOL­KOZNAK ÉS DOLGOZNAK, A SZEREDI NIKKELKOHÖ MEGKEZDTE A PRÖ- Munkás a munkásnak ellenőre BATERMELEST. A minösé g kérdése, melyről ma Ostraváról és Banská Bystricáról gozók minden javaslata, észrevétele megérkeztek a kitanult szakemberek, gyorsan eljut hozzánk, s mi idejében s a szeredi üzemi iskolában felnevel- orvosolhatjuk a bajokat, kedett az új munkásnemzedék. Névfelen újítások ladtak a zöld és piros égők, a mű­szerek mérni, ellenőrizni kezdték a teljesítményt. már a kezdet kezdetén Szereden is nagy figyelmet igénylő és „élvező" probléma. Persze a kezdeti nehézsé­A gyár szinte magába szívta őket, el- Névtelen újítások Sveľjen" ľgSÍ Üe7 vezftľklíd­néhányat. 6 ^Ä*' tľezétlűfa 1 a k'on ífgyíf /«" Delin ef h Kéményeket épített ják tudatosítják, hogyha mindjárt az ladtak 7. öl d és nirns érők « ínfi- f 1 1? 1?" a gyárba került. Nem sokat elején nem lesznek igényesek, s nem tudott a nikkelről, s még keveseb- nevelik igényessegre a dolgozókat, bet a gyártási technológiájáról. Az később már nehéz pótolni a mulasz­üzemi iskolában azonban mindkettő- tottakat. A jó minőségű áru nemcsak Ha befut a gyár, rákapcsolunk v ej boszorkányos gyorsasággal mégis- a termelő munka függvénye. Nem­ez automatikus vezérlésre. Sajnos ez me rkedett, s ma már a bonyolult szű- csak, de mindenekelőtt! És ha min­ma meg honapok, esetleg évek kér- rőberendezések minden csínját-bín- denekelőtt, akkor a munkás az, aki dése, mert előbb minden gépet, min- ját legalább annyira ismeri, mint an- a legtöbbet használ vagy árt a mi­den műszert, s nem utolsósorban min- nak ei ötte a kéményépítést, űjkeletű nőségnek. den embert „próbának vetünk alá. tudását nemcsak jó munkával bizo- A pártszervezet is az embert tart­Ha aztán majd minden és mindenki nyitja, hanem ötletes „újításaival" is. ja a minöség fő „alakítójának", óramű pontossággal dolgozik, jöhet Módosító javaslatait ugyanis nem s ezért határozta el, hogy állandóan a teljes automatizálás, — magyarázza újításként nyújtotta be, hanem elkép- figyelemmel kíséri a munkafegye­Karol Kaštíl mérnök, a második párt- z eiéseinek azonnali realizálást köve- lem betartását, a technológiai fegye­alapszervezet elnöke. telt anélkül, hogy bármi jutalomra lem érvényesülését, s mindazt, ami — S megvan a feltétele annak, ls i gé nyt tartott volna. (Egyik „űjí- a jó minőséggel összefügg. Okos öt­hogy minden óramű pontossággal dol- tása" annyira ötletesnek bizonyult, let volt arra ösztönözni a verseny­gozzék? hogy még egy képzett szakembernek ző kollektívákat s a kommunistákat, — Sajnos most még hiányoljuk ezt i S becsületére válnék.) hogy sajátítsák el a termelési folya­a feltetelt. A gyár teljesen hazai ter- Különös, de jellemző sajátossága matban előttük dolgozó munkások vek alapján, túlnyomórészt belföldi e z nemcsak Ján DelínCáknak, hanem szakmáját, hogy így kölcsönösen el­felszereléssel épült, s miután az első az üj gyár so k dolgozójának is. Kö- lenőrizhessék, s ha kell, helyettesít­és egyetlen is — komoly műszaki ne- Zülük a legtöbben vagy a mezőgazda- hessék egymást. A gondolatot már hézségekkel küzdünk. Reméljük azon- ságból, vagy a „házilparból" kerültek sokan magukévá tették s a pártszer­ban, hogy megtaláljuk a kikristályo- munkahelyükre, és csodálatra méltó vezet most arra törekszik, hogy vala sodás útját, módját. Havonta műszaki-gazdasági elemzés az a mérhetetlen odaadás, igyekezet, mennyien — a pártonkívüliek Is — amelyet munkájukban tanúsítanak, elfogadják és megvalósítsák. Éberen figyelik a gépek működését, . ... „ f , . s ha bármily csekély rendellenessé- A JCVO igerete get vagy csak annak tűnő jelenséget A fentebb elmondottak csupán né­A második alapszervezet a nikkel- észlelnek, azonnal „riadót" fújnak, hány láncszeme annak a munkának, kohó fő termelőrészlegeinek kömmu- A technológusok sok esetben moso- melyet a gyár második pártalapszer­nlstáiból alakult. Most, a próbaüze- lyognak az észrevételeken, de gyak- vezete a próbaüzemelés hatékonysá­meltetés megkezdése után a rendkí- ra n éppen ezek révén fedeznek fel gáért, sikeréért végez. Ám ha min­Vül igényes feladatok jól szervezett, komoly fogyatékosságokat. dent nem is vethettünk papírra, ez valóban akcióképes pártszervezetet Karol Kaštíl elnök ezt a szüntelen is érzékelteti, hogy az alapszervezet követelnek. Minden nagyobb melléfo- újítani, tökéletesíteni akarást és a a bizottsággal az élen kommunista gás sorsdöntő lehet a gyár további nag y operativitást a dolgozók kom- felelősséggel kutatja, elemzi és old­munkájában. Pillanatnyilag tehát a munista jellemvonásaként könyveli ja meg a problémákat, teljesíti a fel­fő kérdés az: Hogyan állja ki ez a gj^ s vigyázva vigyáz arra, hogy igye- adatokat. A pártszervezet alapelve, pártszervezet az első tűzkeresztsé- kezetében senki se lankadjon, s a ve- hogy egyetlen feladatot, akadályt se get? Belelapoztam a pártszervezet má­sodik félévi munkatervébe. Ilyen fel­adatokat olvastam: Megtárgyaljuk a termelés pártellenőrzésének eredmé­zetőségben senki se csalódjék. Nikkelt érő tapasztalatok jelek alapján mindent elkövetnek, hogy ráléphessenek a Jó útra. SZABÓ GÉZA kerüljön ki, mert tudja, hogy a köny­nyelműsködés később igen sajnálatos következményekkel járna. A legna­zof-sá Pf bkia Ür ei t e^ z e ó! Őt t a B, «ffi£ cLt\ e rkrrn^r\ aa nílíľ ye Zt eľž nyelt és fogyatékosságait, a terme- jottsíg kiadta a jelszót: a k sérlet e, hanem fl részlege n valameny­lés és az áru minőségét, az akció- tameléa során olyan tapasztalatokat , ak[kkel beszélte m. Vojtech K/ t. terv teljesítését, az üzemi iskola mun- szerezni melyek lehetővé te- ž víztisztító állomás fiatal keze­káját, a pártcsoportok, a CSISZ és J» Wír működésének Mfllvlzs- 1ŐJ Ma!lcher Rudol f csoportvezető, az FSZM munkáját, a télre való fel- Sf^ft a berendezések fogyatékos- M í/ kulek Béla karbantart6 j ť otto L o'_ készülésre vonatkozó intézkedések ság a/" a\^f^f 8 6,^ a ( t?í? £ vecký technológus és mások. És va­teljesítését stb. A jegyzőkönyvek az- rendes kerékvágásba irányítását. Ez Jo n , ehe t. e a öv5nek nfl yobb Ig g. tán hírül adták, hogy az alapszerve- f íelfdat az,anban pontos miódszer- > ete gyárban mint e z > felelö s. zet mindezt - és sok minden mást ta nl utasítások nélkül aligha volna s é„ érzettö l táplált lelkiismeretes valóban letárgyalta, és azt, milyen ^ff; * pártbizottság tehát a munkavégzés? H a ^ os t becsületesen lépéseket tett a felvetődött problé- ™ ó?^ er t > s ,kiokoskodta . A komínu- és köve tkezetesen egyengetik a nik­mák megoldására. A leginkább a "isták példaadásukkal arra ösztönöz- kelkohó övöbe vgzet ö « fl akkQ r pártszervezetnek az a határozata volt ték a dolgozókat hogy a gyárberen- a követ k^ zö években a„ J ha érhe t, szembeötlő, mely szerint a dolgozók- dezeselket fokozatosai n sz,oci^ista véd- fik várat] kellemetlen mf ig!epe­ból különbizottság alakult a részié- nökség alá vegyék de nemcsak el- é ezér t _ valamennyl ü 5 k gek havi műszaki-gazdasági elemzé- yileg, formálisa.papíron cséretére legyen mondva- az eddigi sének elvégzésére. A bizottságnak legszorosabb értelemben vett gyakor­a művezető, a pártszervezet, az FSZM, la t A b a?„ l s­a CSISZ egy-egy képviselője, vala- A fő gyárszakasz szocialista mun­mint két kiváló dolgozó a tagja, kabrlgád címért versenyző tizenkét A bizottság feladatát így szabták meg: kollektívája lett a módszer életbe­Havonta műszakonként összegezni léptetésének úttörője. Műszaki és kell a termelés eredményeit és fogya- technológiai ellenőrzés alá vesznek tékosságait, össze kell írni az észlelt minden gépet, műszert és komplex műszaki hibákat és a kiküszöbölő- berendezést, s amikor már hibamen­sükre vonatkozó javaslatokat, elemez- tességükről meggyőződtek vállalják nl kell a nikkel minőségét és feltün- felettük a szocialista védnökséget, tetni a rossz minőség okait, felül így a szocialista védnökség nemcsak kell vizsgálni a dolgozók szakképzett- azt eredményezi, hogy a dolgozók ségét és munkafegyelmét, valamint gondoskodnak a gépek szakszerű ke­a gazdaságosság kritériumainak telje- zeléséről, karbantartásáról, esetleg sítését Ez a bizottság nem helyet- korszerűsítéséről, hanem hogy napvl­tesíti a részlegvezetőséget, hanem — lágot látnak mindazok a hibák, ame­a több szem többet lát elv alapján — lyeket a gépek tervezése, gyártása minteev kiepészitt közben vétettek. Ez a módszer „fedez­Hosszas lenne felsorolni a bízott- te fel" többek között, hogy a lúgozó ság eddigi észrevételeit, javaslatalt. gépeiben rossz minőségűek a na­Említsük meg csupán azt, amit Lud- gyobb méretű Kysucké Nové Mestó-1 vik Pancner részlegvezető mondott a golyóscsapágyak, hogy a szögecselo bizottság munkájáról: nyelve túlságosan puha a kemény le­— Pártszervezetünknek ezek az mezek megmunkálásához, hogy a cso­aktivlstál sok olyan problémára fi- rendszert sok helyütt kikezdte a rozs­gyelmeztettek bennünket, amelyek va- <Ja. Az észlelt problémák termesze­lószínűleg elkerülték volna figyel- lesen nem maradnak megoldatlanul műnket, de elhanyagolásuk később A gyár fölött kiterebélyesedő szo­nagyobb bajokat okozott volna. A bi- cialista védnökség így válik az üzem­zottságnak köszönhető, hogy a dol- próba egyik hasznos eszközévé, Nemrégiben költöztem be egy új panelházba Az ismerősök, barátok, rokonok, amikor megtudták, hogy nem tégla-, hanem panelházban kap­tam lakást, csak legyintettek. Miért, töprengtem annak idején. Talán a pa­nelházban a szobák, a konyha, a für­dőszoba nem azt a célt szolgálja, mint a téglából rakott lakóházban, vagy talán nem felel meg a korszerű igényeknek, ízlésnek, vngy talán nem eléggé időálló? Hiszen a hírek sze­rint a jugoszláviai Skopjében, a bor­zalmas földrengés sújtotta városban állítólag a természet vad pusztításá­nak éppen a panelházak és az öntött betonból készült épületek álltak el­len. Ez meggyőzően hatott. Meg az­tán a józan ész is azt sugallta: miért építenénk olyan házakat, amelyek csak néhány évtizeden keresztül szol­gálják küldetésüket? Nagy gyorsan meg ls látogattam ak­kortájt egy panelházban lakó Ismerő­sömet. Csak mosolygott, amikor afe­lől érdeklődtem, hogyan él az új he­lyen. „Hát lakom" — válaszolt kérdé­semre tömören. Soká nem firtattuk a dolgot, mégis kibuggyant belőle: Szép, jó, ha az ember új lakásba megy, de... Ha nem zár jól az ajtó, az ab­lak, a levesbe pereg a vakolat, bez­zeg szidja az építőket, kezdve a ter­vezőtől egészen a kivitelezőig. Elég legyen hát a sok panaszból, gondoltam magamban, hadd szóljak arról ls, hogy mindez megeshet az emberrel a klasszikus módon felépí­tett házak lakásaiban is, és hogy nem mindenki van úgy a panelházak­kal. Miért is volna? Nemcsak nálunk, hanem világszerte elterjedt az épít­kezés előre gyártott elemekből. Olasz­országban, Franciaországban, Angliá­ban kiváló lakóházakat építenek pa­nelekből. Igen ám, de a nagy hajszá­ban nálunk gyakran — talán túlgyak­ran — a minőség kérdése valahogy a háttérbe szorult. Igaz a már elké­szített hibás elemeken a szerelők nem tudnak érdemleges javítást esz­közölni, s az is igaz, hogy sok a la­kásigénylö, kötnek a határidők. En­nek ellenére a panel-kutató Intézetek számottevő javulást érhetnek el, ha sokkal rugalmasabban vezetnék be az újat, s vetnék el az „elavultat", a régit. Tehát a panelházak már „szü­letésük" előtt gyermekbetegségben szenvednek. Ez okozza a nagyobb ba­jokat, ám akad elég kisebb baj ls, a házak belső kivitelezésében, az abla­kok, az ajtók és a vakolás elkészíté­sében. Érthető, hogy .. .• az Ilyen tö­meges és úgy mondhatnám, futósza­lagos építkezéseknél nemcsak renge­teg munkás, de sok szakember ls kell! Itt viszont őszintén be kell val­lanunk, hogy nemcsak, hogy nincsen elegendő építőmunkásunk, de az új felelős káderek szakképzettsége és lelkiismeretessége sem minden eset­ben felel meg a kívánalmaknak. Azok azonban, akik a házakban laknak és lakbért fizetnek, esetleg jelentős összeget „áldozlak" szövetkezeti la­kásra, azoknak nem kötelességük az ilyen körülmények figyelembe vétele, ők emberekhez méltó, kulturált la­kást akarnak — és joggall A népgazdaság minden ágazatában elvárjuk a dolgozóktól, sőt megköve­teljük, hogy rendesen végezzék mun­kájukat. A cipőgyárban a minőségi el­lenőr nem engedi át a hibás gyárt­mányt. A cukorgyár nem készíthet félédes cukrot. Az autógyártásban sem rakhatnak négy kerék helyett hármat a Spartakba. És így tovább, és így tovább. Miért lenne tehát kivé­tel az építészeti dolgozó? Mielőtt átadásra került volna szö­vetkezeti lakásunk, egynéhányszor el­látogattam a készülő házba. A vélet­len hozott össze gyermekkori játszó­pajtásommal. Most épületmunkás, szakember. Szóba bocsátkoztunk, sok mindenről beszéltünk. Eközben meg­mutattam neki a rosszul záró ajtókat, a rosszul beillesztett ablakokat, a csö­pögő radiátorokat. „Ván szíved, lel­kiismereted ilyen munkát végezni? Köztársaságunk legnagyobb gázvezetékét e napokbau rakják le a Kelet-Szlo­vákiai Vasműben a Potrubí vállalat doígozűi. A cső átmérője 3,2 méter és a nagyolvasztókból a hőmübe vezet. (vej fJA/.AK Tudd, hogy az emberek mily nehezen hozzák össze a szövetkezeti lakásra a pénzt?" „Aja, barátom — mondja ő — nem lehet itt semmivel játszo­gatni. A normál Ha nem teljesítem, nem találom meg számításomat." — S mennyire rúgnak a számítá­said? — Hát, ha nem keresem meg a ha­vi 2000—2200 koronát, nem érdemes itt dolgozni. Szép összeg. Senki sem irigyli az építőmunkásoktól. Nem is bosszan­kodnék egyetlen lakó sem, ha ellen­értékként jó lakóházak kerülnének ki a kezük alól. De az a baj, hogy a normában általában csak egyet lát­nak a mennyiséget. De miért? Mert az anyaglaknak fontos szerepük van az emberek életében. Ez ls ért­hető. Az épitőmunkás is a kereseté­ből él. Ha többet akar keresni, töb­bet is kell dolgoznia. Ha túlteljesíti a normát, vastagabb lesz a „boríték­ja". Ez rendjén is volna. Csak az a kérdés, nem lehetne-e nagyobb gon­dot fordítani a minőségre, kezdve a tervezőktől az építészeti felelősöktől egészen a szerelőkig? Vonatkozik ez a lakásálvevő bizottságokra is, me­lyeknek sokkal szigorúbban kellene eljárniuk a rosszul dolgozókkal szem­ben. Áldásos volna, ha a minőségi mutatók összhangban lennének a mennyiségi mutatókkal. Ez azt ered­ményezné, hogy a becsületesen, lel­kiismeretesen dolgozó is megtalálná számítását, a „fuserok" viszont keve­sebbet keresnének. E téren az ellen­őrzésre vár igen felelősségteljes mun­ka. S ha ez megvalósul, kevesebb ilyen könnyelmű kijelentés lesz: A mi­nőség nem fontos. Minek! Ogy kell a ház mindenkinek, mint a falat ke­nyér. Megvesznek ma mindent, hisz az emberek lakni akarnak. Sokszor gondolkodtam már azon, mily könnyen ls vesznek egyesek fontos dolgokat. A közöny, a felelőt­lenség hány ember életét keseríti meg. És hogy nem egy, vagy két em­berről van szó, s hogy összességük­ben milyen értékek mennek veszen­dőbe az építkezéseken a felelőtlenség és nemtörődömség folytán, azt nem­régiben az SZLKP KB elnöksége is megállapította: „... az 1982. év vé­géig felépült lakások egynegyede mi­nőségileg kifogásolható. A hibák elemzése megmutatta, hogy nem for­dítanak kellő figyelmet a panelok műszaki ellenőrzésére, ami aztán megmutatkozik a szerelésnél... En­nek az a következménye, hogy a pa­nelépitkezés hatékonyságának ered­ményeit jelentős mértékben, lerontják az új lakásokon végzett utólagos ja­vítások, ami természetesen megkese­ríti a lakók életét." Egy volt asztalossal utaztam a a múltkor. Végig Pezi.iok utcáin büszkén mutogatta az ablakokat, a kapukat. Ezt nézd, ez is az én mun­kám! Ezt a kaput is én csináltam. Arra az ablakra meg igen jól emlék­szem. Miután felszereltem, újra le kellett szednem. A mester észrevet­te, hogy csak úgy „összecsaptam". „Fajront" után kellett kijavítanom. Hajnali háromig dolgoztam vele... Érezni lehetett, hogy a szakember szeretete beszél belőle. Egészségi okokból negyvenkilenc­től nem dolgozik már a szakmában, de büszkén beszél arról, amit két ke­ze munkájával tett. Ma sokszor ez is hiányzik az emberekből. A munka szeretete, a végzett munka feletti büszkeség. Csak a normát teljesítem — ez a fontos. S mit hogyan csinál­tam, az nem érdekes, sőt egyesek nem átalják kimondani: az államé minden, nem a miénk, és ez a rend­szer sok mindent kibír. Arra —, hogy az állam, ők maguk, meg az emberek, akik a házakat lakják — nem gondol­nak. Olykor az is baj, hogy a szo­cialista emberközösség, a társadalom igazán sok mindent „elnéz", megbo­csát, ám a vezetők, az irányítók kö­telessége, hogy ráncba szedjék a ha­nyagokat, ne rontsák a sok becsüle­tesen helytálló építőmunkásnak a jó hírét, és követeljék meg mindenkitől, a műszaklaktól, a kivitelezőktől, a mesterektől és a segédmunkásoktól, hogy „szó szerint" olyan házat adja­nak át az embereknek, amilyenek a tervrajzon szerepelnek. Nem szóltunk arról, hogy az utób­bi években — a meglévő hibák elle­nére is — nagy munkát végzett az építőipar. A jövőben sem vár kisebb feladat az építészet dolgozóira. Éppen ezért próbáltunk a hibákról szólni olyan értelemben, hogy az illetéke­seknek is feltétlenül meg kell talál­niuk mind a káderek szaknevelésé­nek, mind a munkafegyelem szilár­dításának lehetőségét. Módját kell ejteni annak ls, hogy az építészetben dolgozó műszakiaknak, a hibák hely­rehozatalán és a beérkező panaszok, fellebbezések kivizsgálásán túl, le­gyen idejük a munkálatok helyszíni irányítására s ellenőrzésére Is. Az élet, a fokozott lakásépítés, a kor­szerű lakáskultúra kívánja ezt! MÉRY FERENC G| SZÖ 4 * 196 3- október 25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents