Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-25 / 295. szám, péntek

RIPORT A SZOVJETUNIÓBÓL Látogatás a csodamúzeumban Az első benyomásom az volt, hogy: fcsodás. Ösztönösen, azt hiszem, túlzás nélkül illettem ezzel a jelzővel fi. moszkvai Politechnikai Múzeumot Messziről planetáriumnak néztem 6zt a hatalmas táblaszerü térképet, amelyen milliónyi „csillag" ragyog. Közelebb érve megállapítottam, hogy a tábla a Szovjetuniót ábrázolja, a csillagok parányi villanyfények, amelyek az országban működő villanyerőművek földrajzi fekvését tüntetik fel. Először csak szórványos fényeket látunk, mint az estébe boruló égbolton: ennyi villanymű volt Oroszországban a forradalom előtt. További fények gyúlnak, ennyire emelkedett számuk tíz évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után. Ennyi volt a Nagy Honvédő Háború előtt, annyi a háború után, tegnap, ma... És ennyi lesz holnap, a hétéves terv befejeztével... Fényárban tündöklik a világ egyik legnagyobb országának térképe, mint a déli félteke csillagdús égboltozata. A nagyteremben nem győz az ember eleget „forgolódni", ha csak futólag is akarja végignézni a köröskörül elhelyezett rengeteg modellt és makettet, a felvillanó mozgó- és állóképeket. Itt egy atomerőmű, amott egy reaktor kicsinyített mása. Olyan kicsinyített, de élethű kivitelben, hogy az embernek szinte kedve szottyan eljátszogatni a modellekkel. Azután gépek következnek, szerkezetek, készülékek, berendezések, tanulmányi segédeszközök és kellékek, amelyeknek rendeltetését a szakember sem tudná egy szuszra elmagyarázni. És megint gépek, nagyok és kicsinyek, eredeti nagyságban és kicsinyített méretben. Az automaták birodalmába Is benézünk, ahol különböző, érdekes hangok ragadták meg figyelmünket. Ennek a helyiségnek Irányítója a múzeum szakavatott idegenvezetője, mert ő kezeli a sok rejtelmes fogantyút, emeltyűt, kapcsolót. Gombnyomásra fényjel gyullad a bonyolultnak tetsző kapcsolótáblán és működésbe lép egy gépezet vagy készülék. Azután következnek a tulajdonképpeni automata kapcsolású berendezések, amelyek különféle behatásokra önműködően, az emberi beavatkozástól függetlenül lépnek működésbe. Az automatizált berendezések előnyeit kalauzunk egy előttünk álló repülőgép-szerkezeten mutatja be szemléltetően. Bebizonyosodik, hogy az emberi agy akárhányszor túl lassan „kapcsolna" ahhoz, hogy a katasztrófát megelőzze. — Képzelje el, kérem — magyarázza éppen hozzám fordulva az Idegenvezető —, hogy ön vezeti a repülőgépet, amelynek szerkezetében üzemzavar áll elő. Gyorsan kell hát cselekednie Ha kigyullad ez a piros fényjel és dübörögni kezd a gépezet, igyekezzen haladéktalanul kikapcsolni a motort. Ezzel a fogantyúval! Feszülten figyelünk, várakozunk. Egyszerre csak dörömbölés hallatszik a gépből és piros villanyégő gyullad ki a kapcsolótáblán. Késedelem nélkül megrántom a fogantyút, de mégis elkéstem! Erről tanúskodik az a fénybetűs felirat, amelyről leolvashatom, hogy minden sietségem ellenére elkéstem: zuhan a repülőgép „katasztrófa történt". Csak az önműködő szerkezet képes kellő Időben reagálni és a veszélyt elhárítani. „Felsülésem" után kísérőnk a távirányított rakéta fortélyait mutatja be, amelynek röppályáját egy világító vásznon követhetjük. Meggyőződhettünk a rakéta feltétlen „engedelmességéről", amely pályájától eltérve „felsőbb parancsnak" engedelmeskedik, önműködően bekapcsolja kormányművét és helyes irányba fordul. Ebben a teremben különben is minden mozog, forog, gördül, gurul, búg és kattog, amit kísérőnk „varázsveszszőjének" puszta érintésével elindít vagy megállít. A terem végén szolgálatkészen ott áll az önműködő tájékoztató. Ha valaki történetesen tudni kíván valamit a Szovjetunió legnagyobb vlzierőművéről, vagy nem emlékszik hamarjában valamilyen történelmi esemény évszámára, percek alatt megkapja a csalhatatlan választ. Előzőleg csupán ki kell keresni a felteendő kérdést a jegyzékben, kitárcsázni egy háromjegyű számot a számlapon és megérkezik a válasz: élőszóban vagy írásban, kép, fénykép, rajz vagy vázlat alakjában. Olyan hl tetlen Tamást is láttam ott időzni, aki kitartóan az egyik kérdést a másik után tárcsázza, hogy „zavarba hozza a robotinformátort, de — eredménytelenül. — Hány részlege van tulajdonképpen ennek a csodamúzeumnak? — te szem fel a kérdést kalauzunknak. — összesen tizenegy szakosztáljya — hangzik a készséges válasz. — Egyes részlegeket azonban több te remben helyeztek el. Minden osztály a tudomány más-más ágazatát mutatja be. Akit a ruhagyártás érdekel, akár egy egész napig is elbarangolhat a textilipar útvesztőiben. A mellette levő vegyészet! osztályon a különböző műanyagok állnak az érdeklődés középpontjában. A terem közepén egy automata gép papírvágó késeket sajtol futószalagon színes műanyagból, amelyeket a látogatók emlékbe magukkal vihetnek. Észre sem vettem, hogy közben beesteledett. Akkor kaptam csak észbe, hogy hiszen nem is ebédeltem, pedig lett volna rá alkalom. De többet, sokkal többet, páratlan élményt jelentett számomra a múzeum megtekintése. Így is más alkalomra kellett halasztanom a rádió, a lemezjátszók és a TV-vevők legújabb típusainak megtekintését. Egy nap az egész múzeum megtekintésére akkor sem elegendő, ha csak egyszerűen végigsétálná az ember a termeket. Kezemben az emlékbe kapott paplrvágő késsel kiléptem az utcára és eltűnődtem a látottakon. Akárcsak bent a múzeum termeiben, láthatatlan kezek fényárba borították az alkonyba hajló metropolist: Moszkva jó estét kívánt dolgozóinak és vendégeinek. Mi pedig egy felejthetetlen nap élményeivel utaztunk tovább annak az országnak látogatására, amelynek fiai már annyiszor bámulatba ejtették a világot. GREK IMRE JCuCtuva 1 vegyipar fontos nyersanyaga -- a kőolaj DMITRIJ IVANOVICS MENGYELEJEV (1834—1907) híres orosz kémikus már régen kijelentette: „A kőolaj nem tüzelőanyag. Fűteni értékpapírokkal is lehet." Mengyelejev ezzel az állítással messze megelőzte kortársait. Hiszen a kőolajnak nem az a legértékesebb tulajdonsága, hogy gyúlékony és nagy hőt fejleszt. A kőolaj rendkívül értékes nyersanyag, amely egyenesen forradalmi szerepet játszik a vegyészet fejlődésében. A kőolaj túlságosan értékes anyag ahhoz, hogy egyszerűen tüzelésre használjuk. Közismert, hogy a kőolaj nemcsak üzemanyag-, tüzelő- és fűtőanyagforrás, hanem a jelenleg! vegyipar, főként a szintetikus kémia egyik döntő fontosságú nyersanyaga. A vegyipar ebből az anyagból ezerféle terméket, köztük sok igen keresett, a mindennapi életben használatos közszükségleti cikket gyárt. Nem csodálható tehát, hogy a kőolaj- és földgáz-lelőhelyek felkutatásával, kitermelésével és nyersanyagok feldolgozásával rengeteg tudós, technikus és közgazdász foglalkozik az egész világon. A Német Szövetségi Köztársaságban ez év júniusában 62 ország szakembereinek részvételével nemzetközi értékezleten foglalkoztak a kőolaj kitermelésének és feldolgozásának kérdéseivel. Az értekezleten rendkívüli érdeklődést keltett a szovjet küldöttség beszámolója. A nagy figyelem nemcsak azzal magyarázható, hogy a delegátusok többségének ez ritka alkalmat jelentett a közvetlen szovjet forrásból való tájékoztatásra, hanem elsősorban azért, mert a Szovjetunió kőolajipara hétmérföldes léptekkel fejlődik. Legjobban bizonyítják ezt a számok: A Szovjetunió a háború előtti 1940-es évben 31,1 millió tonna kőolajat fejtett, 1958-ban már 113 millió tonnát, 1963-ban pedig 205 millió tonna kőolajat hoznak felszínre. Az USA-ban az utolsó öt évben (1962-t is beleszámítva) 8 millió tonnával növekedett a köolajfejtés. A Szovjetunióban ugyanebben az időszakban 88 millió tonnáról 186,2 millió tonnára növekedett a köolajfejtés. Tíz év előtt a Szovjetunió csak egyhatodát termelte az USÁ-ban kibányászott kőolajmennyiségnek, ma már több mint a felét termeli. A fejlett kőolajiparral rendelkező többi ország Is messze elmarad a Szovjetunióban elért fejlődés ütemétől. A Szovjetunió kőolajbányászata nemcsak mennyiségi, hanem minőségi Az OSZSZSZK orenburgl területének nyugati részén új kőolajlelőhelyre bukkantak. Most szivattyúállomások és olajtartályok épülnek Itt s hamarosan megkezdik az ipari kitermelést U. (CTK — TASZSZ felvétele) szempontból is rohamosan növekszik. Régebben főként a déli lelőhelyeken, Azerbajdzsánban, Észak-Kaukázusban, a Kaspl-tenger melletti Emba körzetében aknázták ki a kőolajmezőket. Ma a legnagyobb kőolajlelőhelyeket a Volga és az Urál közötti területen tárták fel. A tervgazdálkodás mellett a kőolajfejtésre nagy befolyást gyakorol a legújabb technika, az automatizáció, a távirányítás stb. alkalmazása. A SZOVJETUNIÓ KŐOLAJIPARÁBAN rendkívül gyors ütemben növekszik a munkatermelékenység, amely tizenkét év alatt százötven százalékkal emelkedett. A termelési önköltségek ugyanakkor a felénél is alacsonyabbra csökkentek. Ha a negyvenes évek kezdetén évi 20,2 millió tonnával akarták volna bővíteni a termelést (ennyivel növekszik most évente a szovjet kőolajfejtés mennyisége), ehhez 24 000 új lyukat kellett volna fúrni. 1962-ben e célra elegendő volt e mennyiség tizedrésze. A megtakarított anyagi eszközök egy részét a további kutatásra fordítják, amelynek eddigi eredményei rendkívül örvendetesek. Csupán a hétéves terv első négy esztendejében (1959—1962) több mint 300 kőolaj- és földgáz-lelőhelyet és 420 előfordulást fedeztek fel a Szovjetunió különííöző helyein, mint például Nyugat-Kazahsztánban, Nyugat- és KeletSzlbérlában. A kőolaj ma még nagymértékben tüzelőanyagként szolgál. A Szovjetunióban Jelenleg az összes tüzelőanyagok 48 százaléka kőolaj és földgáz, 1965-ig részesedése a tüzelőanyagmérlegben 51 százalékra emelkedik. A Szovjetunióban a további években is nagyon gyors ütemű lesz a kőolajbányászat fejlődése. Húsz éven belül (1961—1980) a köolajfejtés ötszörösére, a földgáz kitermelése pedig tizenötszörösére növekszik. Teljesen reális számítás tehát, hogy 1970-ben 390 millió tonna kőolajat hoznak felszínre, 1980ban pedig 690—710 millió tonnát. A kőolajfejtésnek ez a soha nem látott növekedése a lakosság életszínvonalának a .lehető legmagasabb fokra való emelését szolgálja. A belkereskedelem egyre több vegyipari terméket kíván. A kőolajból származó készítményekből mind nagyobb mennyiségű közszükségleti cikket termelnek, köztük ruhát, cipőt, különféle háztartási és egyéb árufajtákat. A KŰOLAJAT még hosszú ideig felhasználják tüzelőanyagként. 1980-ban a Szovjetunió tüzelőanyag-szükségletének kétharmadát fogja fede?ní. Eljön azonban az az idő, amikor gyökeresen megváltozik a „tüzelőanyag-mérleg" fogalma. A kőolaj, a szén és a földgáz teljes mértékben a vegyipart fogja szolgálni, a fűtésre pedig hasadó anyagókat, a nap sugarait, a szél és a tenger energiáját használjuk. M. MAKSZIMOV. Felelősek vagyunk a jövőért Az Üj Szó számára írta: K. SAH-AZIZOV érdemes művészeti dolgozó, a moszkvai Központi Gyermekszínház igazgatója és művészeti vezetője A fiatalok színháza nemcsak látvány, szórakozás, időtöltés. Segít a fiatal nemzedék esztétikai nevelésében, a szépérzék kialakításában, irányt ad az élettörekvásnek. Az Iskola tudást, ismereteket ad a gyermekeknek, a gyermekszínház viszont az irodalommal, a zenével, a filmművészezttel együtt az érzelmek csodálatos világába viszi az ifjú nézőket. A művészet — mint egykor Belinszkij, a nagy orosz kritikus mondotta — „a szenvedélyek és az élet új átlakult és csodálatos világát" tárja fel. A könyv vagy a színdarab gyakran nagyobb hatással van a gyermekre, mint a szülők vagy a pedagógusok erkölcsi intelmei. A Szovjetunióban Jelenleg 34 gyermekszínház és 80 bábszínház müküdík. Tehetséges hivatásos dramaturgokat, színészeket és rendezőket foglalkoztatnak, akik a kis nézőknek szentelték egész művészetüket. Az ifjúsági színházak évente 400—500 előadást tartanak. A kezdetleges játékok, az olcsó szórakoztatás formáját elvetve a gyermekszínház magas színvonalú művészetet igényel. Csak a nagy igazság, az erkölcsi és gondolattisztaság művészete tud igazán lelkesíteni, mély nyomot hagyni a serdülő nemzedék tudatában. A gyermekszínház nevelési célját elsősorban a műsorra tűzött színdarabokkal éri el. A gyermekek a színházban ls érzik a pedagógus hatásít. Ezért a színészek és a gyermekdarabok Írói együttműködnek a pedagógusokkal. Az a fontos, hogy a gyermekek úgy érezzék magukat a színházban, mint otthon, a szülői házban. Fogadják őket, bevezetik a nézőterembe, foglalkoznak velük a szünetekben. Előadások után a művészek gyakran eljárnak az iskolákba. műküdő mfivészklub tagjaival. Tanulmányozzák a művészet elemi alapjait, összejönnek rendezőkkel, dramaturgokkal. megvitatják az új darabokat és ..SZERETJÜK A SZlNHÄZAT" címmel kéziratos újságot adnak ki. A színház! pedagógusok évek óta ápolják az alkotóművészek kapcsolatát a gyermekek és az Ifjúság életével, segítik a dramaturgot, a rendezőt. a színészt az életjelenségek sokrétűségének megismerésében. A szó szoros értelmében minden új darabot megvitatnak az iskolákban, vitákat rendeznek, konferenciákat hívnak össze nemcsak a tanulók, hanem a pedagógusok és a szülők részvételével Is. Sok iskola kiállítást rendez a „Központi Gvermekszínház sarka" címmel. A 478-as moszkvai Iskola színházi múzeumot Is berendezett. Színházunk nézőtermében gyakran fordulnak meg külföldi vendégek a világ minden részéből. A látogatók könyvében sok bejegyzés tanúskodik a vendégek elégedettségéről és lelkes véleménynyilvánításáról. Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke például ezt írta be: „Nasvon elégedett voltam „Az élet oldala" című darab előadásával. Szénen iátszották és az ifjúság nagy érdeklődéssel figyelte, hogyan alakul a mii hőseinek — fiatal munkásoknak és diákoknak — a iövőie. Én és velem együtt a NDNSZ bizottsáeának valamennyi taRja nagyon szép emlékekkel távozunk e csodás estről." Legyen más színházi munkaközösségek jellemzője ls az a figyelem, amelyet a szocialista országokban a jelenet Andrej Hmelik: A „hármasok" szövetsége (Kolja barátom) című darabjának első felvonásából. (Jurij Sz omov felvétele.) serdülő Ifjúság nevelésére fordítanak, a gyermekszínházak fejlesztése, az állandó kutatás a műsor öszszeállításában, a rendezői megoldásokban, a művészi alakításban, a pedagógiai munka új formáinak érvényesítésében. Ezért szerintem nagyon fontos színházaink széles körű, operatív tapasztalatcseréje, ami elevenné és céltudatossá teszi munkánkat az új ember nevelésében. (NOVOSZTYI). elbeszélgetnek a gyermekekkel, szólnak alakításaikról, terveikről. Érdekes a Központi Gycrmekszínház élete. A színpadon, az előcsarnokban, a próbahelyiségekben megfeszített alkotómunka folyik. A színháznak több mint 70 művésze van, igy egyidejűleg több darab bemutatására készülhet. A színinövedékek a stúdióban tapasztalt pedagógusok irányításával készülnek hivatásukra, színháztörténeti előadásokat hallgatnak. Itt már idősebb diákokkal Is találkozunk, a színház mellett már öt éve M üvésze ink sikere az NSZK-ban Ezekben a hónapokban a Csehszlovák Rádió népi zenekara Farkas Jenő vezetésével, és egy 16-tagú tánccsoport', művészeti körúton van a Német Szövetségi Köztársaságban. Az együttesben a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága mellett működő Magyar Dal- és Táncegyüttes szólistáin kívül Ján Hadraba és Yvetta Czihalová-Funková, a Szlovák Nemzeti Színház szólóénekesei is szerepelnek A műsorról, • amelyet népi táncokból és dalokból a nyugatnémet ügynökség kívánsága szerint állítottak össze, mind a közönség, mind a kritikusok a legnagyobb elismerés hangján szólnak. A vendégszereplés a jó szervezés ellenére nagy erőpróbának veti alá művészeinket, mert naponta átlag 300 kilométert utaznak, — az első előadást például jóformán a francia— német határon fekvő St. Ingbert városban tartották. Együttesünk eddig a legnagyobb sikereket St. Ingbertben, Bad Wörishofenben, GarmischPartenkirchenben, Obersdorfban, Bad Wildungenben és Bad Nauheimben aratták, valamint Aachenban, Düsseldorfban, Bremerhavenben, ahol a leggyakrabban megtapsolt számok N. Dinicu: Pacsirtája, Farkas Jenő előadásában, Matej Farkas: Variációk cimbalomra című m-űve, Yvetta Czihalová-Funková ukrán dala!, majd a Magyar csárdás, és a Cigánytáncok stb. voltak. De idézzünk néhány sort a nyugatnémet lapok kritikájából: A Saarbrückner Zeitung terjedelemes cikkben, lelkes hangon ír a műsor színes, temperamentumos forgatagáról. A YVestpfälzische Rundschau „Vad ritmus, lángoló szenvedély" cím alatt ékesszólóan magasztalja mind az előadott számokat, mind szólistáink ragyogó művészetét. Az újságok és a közönség különösen hálásan fogadta az osztrák és német ráadásokat — a Mei Muaterl war a Weanerin-t és az Am Brunnen vor dem Tore-t. A Der Algäer az együttes GarmischPartenkirchen-i fellépéséről az elismerés szavain kívül ezt írja: „Mindenkit örömmel tölt el, hogy hosszú évek után imét egy keleti együttes megtalálta a hozzánk vezető utat, amely együttes előadása minden várakozást felülmúl." Az újságok kritikáin kívül a nézők is a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak az előadásról. Karín Müller-Pastor asszony Oberammergauból, ak! családjával és ismerőseivel együtt tekintette meg az előadást, a következőket írta az együttes címére: „Műsoruk művészi színvonala óriási hatással volt rám. Nemcsak a művészek rendkívüli tehetsége ejtett csodálatba, hanem a kosztümök ízléses ragyogó tarkasága is ámulatba ejtett. Mind családom, mind pedig ismerőseim nevében fogadják szívből jövő köszönetünket." « •Ugy véljük, e néhány kiragadott idézet mindennél ékesszólóbban bizonyítja az együttes művészi színvonalát. Számunkra azonban még ennél is többel mond az a hír, hogy a német ügynökségek és rendezőségek a turné megismétlését szorgalmazzák, ugyanezzel a műsorral, az 1965-ös év első negyedében. MILOŠ BORSKÝ 1883. október 2S. * ÜJ SZÓ 5