Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-19 / 291. szám, szombat

A BAROMFI-VAROS 1 Hidegpatak mellett még nem teljes. A silókat, csűröket és a baromfi-szállásokat üzemeltetés közben építik. Az üzemeltetés szó alatt 84 ezer éhes torkot értek, amelyek sok tonna fehérhúst és soksok halom tojást ígérnek. Az építövállalat dolgozói viszont inkább a kiásott föld köbmétereit és a teljesített terv kerek százalékalt látják. Mindennek a baromfi adja meg az árát, amelyet állandóan költöztetni kell, valamint az emberek Idegei, s az ezekben tett kárt számokkal aligha lehet kifejezni és valamennyiünk zsebe. Hála mindezért az acélbllincseknél szilárdabb irányelveknek. Elhlszeip az Intézet igazgatójának, dr. Landau Lászlónak, hogy alig várja már, amikor az utolsó kőművest ls a kapun kívül láthatja. Míg elszántan gyalogol velem végig a több kilométeres ösvényeken, felettünk szikrázva tűz a nap. Elkelne Itt egy homokfutói Mert ennek a baromfivilágnak sehol sincs vége. Az értelmes kétlábú itt teljesen elveszettnek érzi magát. A tollas Jószágok öszszehasonllthatatlanul többen vannak. Emellett úgylátszik, hogy valamiképpen minden magától megy, Igen, egyetlen baromfigondozónő képes ellátni ötezres, sőt még nagyobb kollektívát ls, s még arra ls marad Ideje, hogy Joggal elmélkedjék, miképpen lehet az, hogy a nagyobb, termelékenység nem mutatkozik meg a bérszalagán. Csakhogy az élővilágra nem érvényesek sem a merev paragrafusok, sem a kész szkémák. I HARC AZ ÖSZTÖNÖKKEL Annak a küzdelemnek, amelyben az ember az állatok egyes ösztöneit szándékosan erősíti, míg másokat a legszívesebben soha se látna, áldozatai is vannak. A pulykák pavilonja előtt ott áll a. farm vezetője, és olyan képét vág, mintha valak»;e meghalt volna. S valahogy Így ls áll a dolog. Reggelig 20 ,pulykalélek szállt el mexikói ősmennyországába. Voltaképpen a magasságok Iránti öröklött szeretetük pusztította el őket. Felrepültek valami polcra, mögéje estek s ott megfulladtak. Szerencse, hogy legalább a tyúk aláveti magát a nagybani tenyésztés követelményeinek „Plasztikusak" — mondják Ivánkán. „Mert ostobák" — gondolom magamban én, és szégyellek a szemébe tekinteni a vagy ötezernyi engedelmes madár bármelyikének is. Nagy tömegükben meglepően szépek. „ÜGY ÉLNEK, MINT AZ EMBEREK" Jegyzi meg dr. Landau a tyúkokról. Nem tudom, meglehet. Egy négyzetméteren öt, de lehet, hogy nyolc tyúk is áll. Állnak és bámulnak. Esznek és mirigyeik termékeivel szolgálnak. Nem történik velük semmi, dolgozniok nem kell (nem kaparnának kl semmit a földből) és'nem Is dolgozhatnak (ez már rosszabb). Emellett magam előtt látom a képet, milyenek lesznek egy esztendő múlva, mikor az emberek gyomra számára megtették, ami erejüktől tellet. Szemközt ott látom a kimerült, tollukvesztett, már nem tojó tyúkokat. Kés alá kerülnek. Ha az emberiség szentimentális lenne, éhen kellene vesznie. A boldogság szó egyébként nem tartozik a tyúkszótár tizenkét hangja közé. Az elégedettség bizonyos formájának azonban van értelme a tyúkok számára Is. A vad természetben minden másképpen van. Mennyiben teremthet az ember az állat számára nem természetes környezetet? A tyúknak nem szabad repülnie, kaparnia, kotkcdácsolnia, verekednie. Vagy sokat kell tojnia, vagy pedig meg kell híznia. Mindkettőt olyan mértékben cselekszi, hogy a csúcsteljesítmények fölött megáll az ember esze. A szakirodalomban találkozunk azzal a csúcstartó tyúkkal, amely egy esztendő alatt 350 tojást tojt, ami körülbelül élősúlyának tízszerese. Egy megfelelően táplált broiler két hónap alatt 1,8 kg takarmányt egykilós pecsenyévé változtat. A tel|esltmény léce az aligha áthágható fiziológiai határ felé közeledik. Az átlaghozamok természetesen mélyen alatta állnak ezeknek a teljesítményeknek. Tizenkettedik vagy tizenharmadik helyünk az európai ranglétrán nem jelent nagy dicsőséget, inkább arra int bennünket, hogy elgondolkozzunk afelett, miért van ez így. Ennek okát mindenekelőtt abban kell keresnünk, hogy a tenyésztők nem sokat törődnek a régóta ismert biológiai tapasztalatokkal és még kevesebbet az újonnan szerzettekkel. A farmtenyészetekben (ott találhatjuk a 24 millió csehszlovák tyúk nyolcadrészét) viszont nem megbízható a műszaki felszerelés. A kl nem használt lehetőségek felszámolása nyomban száz százalékkal megjavítaná a helyzetet. A tenyésztői gyakorlat ezt mindmáig nem tette meg. Talán szakküldöttségekre van szüksége? Vagy csodában reménykedik? M

I az IsfeK c"so'dá|a grfóEéi van S lySKöKőn? Nétfi Is szílví arról, hogy önmagukat propagálják, • kiváltképpen akkor, mikor az ember álma a legédesebb. Mégis megvan annak a két jú oka, hogy a fiild a hátán hordozza űket. Az ember rendklvlll hamar rájött ezekre az okokra, vagy tíz-tizenötezer esztendővel ezelőtt. Azaz ... a beavatottak véleménye szerint a kezdeményezés inkább a tyúkoktól indult kl. Állítólag a házhoz a társaságban élő állatok kezdtek szegődni (tyúkrajok, szarvasmarha-csordák, kutyafalkák) az individualista macska egyetlen kivételével. A domesztlkácló, a legnagyobb kísérlet, amelyre az ember valaha is vállalkozott, egyúttal kétségtelenül a legnagyobb kaland ls, amelybe az állatok bocsátkoztak. A tyúkok elárasitottik a világot a Rák-térítötól a Bak-térítfilg, « Jóllehet (ormijukban alig különböznek történelem előtti ősüktől, mégis rajtuk hagyta nyomát az emberrel való együttélés. A domesztlkálődott állatok agya körülbelül egy negyedével könnyebb vad rokonaik agyánfii. Nyilvánvaló, hogy az ember védelme alatt nincs szükségük arra, hogy megerőltessék agytekervényüket. A megvédett állatok „ostobábbak". De mlírt ls lennének okosak? Hisz nem azért zárjuk 6ket ólakba meg ketrecekbe, hogy gondolkozzanak. Nem a tyúk dolga, hogy elmélkedjék az emberről, hanem megfordítva. Nem valószínű azonban az sem, hogy az ember „tyúktémákkal" foglalkozzék. A gondolkodás monopőliumínak tulajdonosa az ájtatos manó szokásaival foglalkozik, s nemkülönben a szentjánosbogár világító mechanizmusának részleteivel. A hangyát leírta tetfitfll talpig a lehető legrészletesebben, noha a hangyatojás csak í JTszKaTältňält íälS 'eTeHe!, S FövarcomfioE pedig fenét sem érnek. Eszem ágában sincs, hogy rossznéven vegyem ezt az emberektől. Ugyanakkor azonban egyetlen természetbúvár sem veti meg a tojásrántottát. még kevésbé a nyárson sült csirkét. Ha tehát azt kívánjuk, hogy a fentebbiekből több jusson valamennyiünknek, aligha lehetünk meg anélkül, hogy ne tanulmányozzuk a baromfiak biológiáját és fiziológiáját, fóképpen ökológiai szempontból. A modern baromfitenyésztés története nem régibb harminc esztendősnél, nálunk pedig csupán egyetlen évtizedre tekinthet vissza. Ne kívánják tudni, hány szervezésen, átszervezésen, dellmltáláson és centralizáláson esett keresztül ez alatt az idfi alatt. £s valahogy még mindig nlnc* rendben. Tekervényes az Ismereteknek a söntéstúl a „fogyasztóig" vezető útja, az általános tájékozottság egyenesen nyomorúságos, ami azonban végül mindig rosszul végződik. Hogy miképpen? A gazdálkodás rossz eredményeiben vagy legalábbis a kis Jancsi elképzeléseiben. A tanulmányi kirándulásra indultak fele, akik Ivánka pri Dunajin szállnak kl az autóbuszokból a Hunyady-kastély elOtt éppen tájékoztatásért jön Ide. (A baromfiublkáclók között találkozhatunk bolíviai indiánnal, a krkonošei szövetkezet elnökével, abesszin herceggel és lengyel tanárnővel is.) A látogatók másik fele összetéveszti a Baromfikutató Intézetet holmi bficsújáróhellyel, vagy valamelyik bratlslaval futballpályához vezető út mentén álló motellel. Nem ls csoda: a farmok, medencék, csarnokok, kifutók és napozók a Kis-Kárpátok tövében valóban nem közönséges látvány! A tudományos dolgozók érdeklődése azonban a tyúkok, pulykák, libák és kacsák felé fordul, nem a kirándulók szórakozása érdekli őket. MIROSLAVA REKTORISOVÄ >iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini!£ TYŰKTOLIAL ÍRVA | AVAGY ( | BAROMFI-VAROS A HIDEG PATAK MELLETT | lIlIlllIllllllIllllIIIIIIllMllllUllllllilIIIIIIlIlllIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllIIIlllIllllIIIIllllllllIllllIIIlIIIII^ Csodán kívül minden egyebet várhatunk a tudománytól. Érthető, hogy a baromfitenyésztés modernizálására napjainkban sok millió dollárt, márkát, frankot, sőt koronát is fordítottak. Jóllehet, az ügy távolról sem könnyű (a nagy hasznosságot eredményező tulajdonságok néhány generáción belül megszűnnek, és fa j nemesítés útján kell őket újra megszilárdítani}. OJ FOGLALKOZÁSI AG Japánban született meg a kappanozás egyszerűen annál az oknál fogva, hogy mindig feleslegesen sok kis kakas kel ki. A szexőr, egy sasszemmel és zsonglőr-ujjakkal rendelkező férfi, állapítja meg a kikelt csirkék nemét. Munkáját azokon a mammut-farmokon végzi, amelyek tenyésztyúkok szállítására, vagy tojástermelésre vannak berendezkedve. A könnyű fajtájú kiskakasokat (pl. Leghorn), amelyekből nem lennének ló bróilerek, kiselejtezi, hogy ne foglalják el a tyúkok helyét. Elképzelhetetlenül nehéz megtalálni a csirke testén azt az alig észrevehető kis dudort, amely elárulja a leendő kakast, a virtuóz szerző azonban tökéletes biztonsággal óránként kétezer csirkét néz át. Nincs rossz dolga. Ogy utazgat, akár valami primadonna, szerződésre dolgozik, és Jóval többet keres, mint bármelyik miniszterelnök. Hozzátegyem, hogy a kappanozás nyilván kifizetődik a tenyésztőknek is? Az ivánkai tudományos dolgozók egyike az idei csibéken próbálta ki először ezt az eljárást. A helyesen megállapított esetek nagy százalékaránya megfelelt a külföldi adatoknak. Azonban nem állíthatjuk, hogy az ügy a legjobb benyomást keltette volna az első csehszlovák szexőrben. Jóllehet gyorsaságban nem közelítette meg a vezető japán szexőrt, megizzad a visszaemlékezésre Is. Egyébiránt érdemes lenne külön fejezetben foglalkoznunk a trágyával. Természetesen, nem túlságosan csábító, viszont ugyanolyan légkört teremt, mint amilyenben a baromfitakarmányt kutatói élnek. Márpedig e kutatás hasznos voltában Igazán nem kételkedhetünk. Míg a tenyésztő csarnokokban nyoma sincs a tyúkürüléknek, azokban a laboratóriumokban, ahol a metabolikus mérlegeket állítják össze, az ember kis híján megfullad. A bűz azokból az egyáltalán nem feltűnő kis csomócskákból ered, amelyek hosszú sorban fekszenek Itt a biokémiai vizsgálatra várva. Egyegy nagy kísérlet alkalmával 2400 csomócskával ls dolgoznak. Mitévő legyen Koči mérnök munkatársaival együtt, ha az ilyen bűzlő alapanyag nélkül lehetetlen jó eredményeket elérniökl A trágyától függ a szó szoros értelmében nem csupán a tyúktenyésztés, de a takarmány produkciós hatékonyságának, sőt mesterséges mikroklímájának vizsgálata ls. A táplálék és takarmányozási osztály dolgozói, Geber, Koči és Chrappa mérnökök az egyik kísérletet a másik után végzik, sok tucat új takarmányt és anyagot próbálnak ki, amelyek a pótolhatatlan fehérjék forrásául szolgálhatnak. A tyúkoknál, csibéknél, kémcsövekben és laboratóriumokban keresik a feleletet a rendkívül Időszerű kérdésre, hogy az eddig nem használt takarmányok, Ipari és gyógyszerészeti hulladékok, a mezőgazdaság melléktermékei közül, melyek javíthatják meg a fehérjék mérlegét, amelyekből hiány mutatkozik mind nálunk, mind az egész világon. Belátom, hogy táviratstílusban foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, a nehézség azonban abban áll, hogy a biokémiai szenzációk manapság szerfölött szubtlllsek, fontosságukat csupán a szakember tudja kellőképpen értékelni. Nem várom azt sem, hogy a városlakó ember azon a rejtelmen törje a fejét, miképpen járulnak hozzá a tyúk konstrukciójának egyes csontjai a tojáshéj építéséhez szükséges anyagok produkálásához, mikor nyilván azt sem tudja, hogy a tyúk évente kétszáz tojás hozama esetén 40 dkg meszet használ el, holott a csontvázában csupán tíz-tizenöt gramm mész van. Amennyiben egyáltalán összefüggésbe hozhatók a csodák a tudománnyal, úgy csupán abban o tekintetben, hogy csoda, ha ezek a FEHÉRRUHÁS SZENTEK egyáltalán képesek dolgozni, mikor már eleve elkésetten, ugyanakkor azonban kitartóan azonnali és jórészt lehetetlen beavatkozást követelnek tőlük a zavaros helyzetbe, ahelyett hogy a kutatással foglalkozhatnának, amelyhez Időre és nyugalomra van szükség. Szerencsére tisztában vannak azzal, hogy min dolgoznak. Tudják, hogy az élő természetben az „egész" értelmét fel nem fogni csupán az állatoknak megengedett. Ha a dolgokat teljes egészükben akarjuk látni, előbb fel kell bontanunk őket. Az analízis manapság olyan aprólékos, hogy néha egy beteg agy szüleményére emlékeztet. Nagy-Britanniában él egy tudós, aki már tizenöt esztendeje semmi egyébbel nem foglalkozik, csupán a tojás héjával. Hogy nem hlányzik-e egy kereke? Szó sincs róla! Emellett gyakorlati szempontból a legutolsó tyúktenyésztővel sem vehetné fel a versenyt. Hasonló kockázatot vállal nagybátran Csc dr. Gažo Miklós ls, aki többé-kevésbé Illegálisan ugyancsak a tojáshéjakon ül a Hunyady-kastélyban. A tojáshéj, valamint a közönségesebb vitaminológiai tanulmányok köre ugyanis szorosan összefügg az ásványi sók és különböző életfolyamatok feladatainak tervezett tanulmányozásával. Azokon a farmokon, ahol ketrecekben tartják a tojóstyúkokat (nálunk ezzel lassan felhagynak), a tojásoknak közel egyharmada kárbavész, mert összetörik a ketrec drótból fonott fenekén. A különösen törékeny tojás alkalmatlan a szállításra. Az amerikai vállalkozóknak évente 50 millió dollárjuk folyik kl a tojáshéjakból. Ilyenformán a jövőben a tojáshéj szilárdságának is meg kellene adnunk a vétó jogát a legjobb tojőstyúkok szelekciójának terén. A tojáshéjat esztétikai szempontból ls tanulmányozzák, s emögött Ismét bankjegykötegek húzódnak meg. ^(A fehér tojások keresettebbek a piacon.) Ez bennünket, természetesen, egyelőre vajmi keveset érdekeli A tojáshéj elvékonyodik, ha a tyúk táplálékából hiányzik valami. A kedvezőtlen jelenségnek végét vetheti egy kis pirula, amely tartalmazza a hiányzó anyagot. De mikor lesz az még, mikor ezek a pirulák a piacra kerülnek ... ! Egyelőre még nem állították össze teljesen a tojás súlya és szilárdsága, a tojáshéj szilárdsága és vastagsága közötti lehetséges összefüggések táblázatát sem. Hogy objektív mértékkel mérhessenek, Gažo és Marcinek mérnökök a Szlovák Tudományos Akadémia illetékes laboratóriumával együttműködve egy a maga nemében egyedülálló műszert gondoltak kl. És csodák csodájal Fél esztendeig tartó hivatalos huzavona után a Meopta megkapta az engedélyt arra, hogy elkészítse, szállítsa és számlázza a hihetetlenül egyszerű műszert. A tojáshéj falára egy csavarral szabályozható lapocskát helyeznek. A csavart addig húzzák be és engedik ki, míg csak egy halk reccsenés nem jelzi a nyomásnak megfelelő kilopondokat egy rúgó közvetítésével a rúgóval ellátott skálán. A számla mindmáig kísérti álmaikban az intézet dolgozóit, annak ellenére Is, hogy a tudományra áldozott pénz nyílván megtérül egyebütt. Megtérülnek azok a beruházások ls, amelyeket az emberekbe és az időbe fektettek, a tenyésztés elméleti alapjainak tehát a genetikának terén is, ha nem is éppen napokon vagy egy esztendőn belül. A genetikának mindmáig nem a legjobb a híre. A kezdeti ^avarokra nem Szívesen emlékeznek vissza maguk a szakemberek sem, akik számára a genetikával való becsületes foglalkozás alig néhány évvel ezelőtt egyenesen a személyes bátorság kérdésével függött össze. Drobný Vlasta, a Csehszlovák Tudományos Akadémia ismert prágai genetikus-csoportjának tudományos aspiránsa, egyike a gazdasági állatok azon két genetikusának, akik Szlovákiában dolgoznak. Egyébként csak három éve dolgozik itt. Ha megkérdeznék tőle — mint szokás —, hogy milyen hasznot hajt a földművesszövetkezetek számára a baromfiak vércsoportjainak sok fáradsággal járó megállapítása, ezt a feleletet kapnák: Semmllyetl Semmllyet, mivel az apasági keresetek, amelyekben azt a módszert hasznosítani lehet, Igazán nincsenek napirenden a baromfi-világban. És mégsem tartózkodik hiába Szlovákiában. Ha a technikus tökéletes technológiát akar alkotni, a kisujjában kell lennie az anyag ismeretének. Nem lesz ez már másképp a mezőgazdaságban sem. így tehát már megérthetjük, miért készít elő a biológia alkatrészeket. Drobný Vlasta az öröklődést szerkezetet és a közös öröklődés törvényszerűségeit kutatja azokon a tulajdonságokon, amelyeket „könnyen" meg lehet állapítani a vércsoportok és az ímunogenetika alapján. A tyúkoknak ugyan talán tizenkétszer annyi vércsoportjuk van, mint az embereknek, ezek azonban állítólag aránylag egyszerűen öröklődnek. Mindez valóban csak aránylag egyszerű. Az egészből talán csak két mondatot értettem meg. Aztán már összekeveredtek agyamban a gének az antipódisokkal, a vérszérummal, a sejtekkel, vonalakkal és szervezetekkel, végül már a kakast sem tudtam a tyúktól megkülönböztetni. NEM VÉLETLENÜL találtam rá Chrlstian Morgenstern nevére, hanem Míöko Joachimnak, a biológiai tudományok kandidátusának munkáiban fedeztem fel. Kevés olyan ember akad, aki nem tudná, hogy a szervezet teljesen arányos "strutfturákfiffT 'és ren'dklvő! aszimmetrikus alakokból áll. Az arcnál ls kifejezőbben látni ezt az emberi és állati páros szerveken (a máj nagysága, jobbkezesség stb.). Miért fejlődik jobban a Jobb oldal a balnál, mikor az egész testre ugyanaz a kód érvényes? A madaraknál példának okáért genetikailag megtalálhatjuk i mind a két gonádot, azonban csupán a bal mirigyből keletkezik a petefészek, a Jobb nem fejlődik kL Ha eltávolítjuk az ováriumot, a rudl« mentumból nem fejlődik ki pót-petefészek, hanem „testes", tehát kakas. Az amerikai Crew leírta egy kifejlett tyúk esetét, amelynek a tuberkolózis elpusztította a petefészkét. Nem kerülte el előre látott sorsát, új nemiszervei fejlődtek — hlmszervek. Eredetileg mint anyának vbltak utódal, aztán mint apának. Lehet, hogy egyszer elegendő lesz megnyomnunk a megfelelő gombot a megtermékenyített tojásban és kappanozás nélkül ls elérhetjük a kívánt nemet. A kérdés csupán az, hogy melyik gombot nyomjuk meg? A tojást újra meg újra sokoldalú vizsgálatnak vetik alá. MíCek Joachim a tojásokat alakjuk szerint hasonlította össze. A bagoly és héjatojásoktól kezdve, amelyek olyan gömbölyűek, akár a pingponglabda, egészen a hosszúkás lúdtojásokig. A gömbölyű tojásoknál úgyszólván semmilyen különbséget nem talált a „Jobb" és „bal" között, a különbségek azonban a tojások alakjának megnyúlásával egyre nőttek. Sok egyéb dologgal is összefügg ez, példának okáért a légbuborékkal. A tyúk életének természetes folyamatára gyakorolt elméleti és gyakorlati nyomás egyre nő. Két irányban azonban elmarad: Pszichológiai és szociológiai tekintetben. Ha eltekintek A TYOK-PSZICHÉ STÚDIUMÁTÓL tökéletesen megértem számos tenyésztő tétova tevékenységét. Azokra gondolok itt, akik állataik ösztönös tetteiről annyit sem tudnak, amenynyit a népszerű tudományos Iroda* lom nyújt az Ifjúságnak. — A tyúk hihetetlenül naiv, mond* ták Ivánkán. Például: A magasan fekvő hely utáni vágyát egész alacsony tyúkléccel, többé-kevésbé annak Jelképével Is kl lehet elégíteni. Továbbá: Az a tenyésztő, aki tudja, hogy a kakas lovagiasságból nem igen lakik jól, mivel a legjobb falatokat kegyencnőinek hagyja, valamivel a tyúkhorizont felett helyezi el a kakasok etetőit. Így a hím megőrzi lovaglassága dicsőségét, s emellett nem pusztul éhen. Az a farmvezető ls Jóval több tojást fog termelni, aki ismeri a fény, a sötétség és a színek Jelentőségét a tyúkok életében, mint az, aki az állatot összetéveszti holmi élő mechanizmussal. Az állatok pszichológiájából számtalan tenyésztői fogást vezettünk már le, ezeket azonban a gyakorlatban alig használjuk fel. Talán nem látjuk őket elég csodálatosoknak. Az állati társadalmak szociológiája terén még rosszabbul áll a dolog. Ez a tény bánthatná az állami és szövetkezeti tenyésztőket, mivel e fiatal tudomány nagyszerűen meg tudja értetni magát a régóta ismert termelékenységgel. Igen ám, de a szociológia egyelőre általában nem tud mit nyújtani. Olyasvalamit propagálok, ami voltaképp nem létezik. Azonban létre kell jönnie, ha nem akarjuk, hogy az állatok óriási méretű összpontosításának kalandja kínosan végződjék (az állatok) és katasztrofálisan (az emberek) számára. Hisz egyelőre abban sem vagyunk bizonyosak, milyen az együttélő populációk legmegfelelőbb száma. A kanlbalizmus, a fokozottabb támadókedv, a táplálék féltése és egyéb ilyen Jelenségek ugyanis az összpontosított állatok számával mégszaporodnak. Így példának okáért teljes biztonsággal megállapítást nyert, hogy egy kis kakashárem légköre erősen különbözik egy száz tagú kollektíva légkörétől, és hogy úgyszólván egyáltalán nem hasonlít egy ötezer darabból álló tyúkfarm hangillatához. Az utóbbiban ugyanis elég egy hevesebb mozdulat ahhoz, hogy a súlyos madarak egész felhője vad pánikban repüljön a csarnok valamelyik sarkába. Az eredmény? Több száz elpusztult állat. Ugyancsak megrendítő élmény néhány száz fiatal kakast látni egy „szemétdombon". A tigriseknek sem kellene szégyenkezniük azért, ahogy ezek a pubertásban lévő állatok viselkednek, amelyeknek izgalmukban még a kukorékolásuk hangja is megváltozik. Élet-halálharcukban egy harmadrészük elpusztul. Az ember meg akarja érteni és szüksége is van arra, hogy megértse az állatok világának változó jelenségeit. Erre törekednek az ivánkai kutató intézet dolgozói is. Dél-Szlovákiában néhány ember számára életcéllá vált a baromfival való foglalkozás. Fordította: Péter László 1963. október 19. * (jj SZÖ S