Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-19 / 291. szám, szombat

CEYLONI RIPORT | A VEDDAK FÖLDJÉN CEYLON — nemcsak vallási, hanem nemzetiségi tekintetben is nagyon tarka szigetország. A kilencmilliós lakosság 70 százaléka szingaléz, húsz százaléka tamil. A legősibb népcsoportot a veddák alkotják. Néprajztudósok szerint a Gal-Oja és a MaduruOja felső folyásán, Alutnuvara várostól északkeletre van a „veddák országa". Számuk az évek folyamán rohamosan csökkent, ma már csak néhány ezren vannak. Első ismeretségem a veddákkal a colomból múzeuipban kezdődött. Megtudtam, hogy a sziget őslakói voltak és az ausztralold fajok egyik típusához tartoznak. A vedda szó a tamil veddan-tói származik, ami vadászt Jelent. A veddák már Időszámításunk előtt a szigetország középső vidékének őserdőiben laktak. A múzeum egyik munkatársa mesélt szokásaikról, szertartásaikról, különös életmódjukról. A legenda szerint az egyik helyen ősrégen volt egy nagy kert, ahol összegyűltek a sziget őslakói. Egyszer Buddha ls megjelent köztük, hogy alattvalóivá tegye őket. Az emberek ellenálltak. Ekkor Buddha óriási bőrt terített a földre, s amikor ráült, a bőr pereme lánga borult és a tűz minden Irányban terjedni kezdett. A nagy hőségtől meg riadt emberek lélekszakadva futásnak eredtek. Éjjel-nappal szaladtak, amíg el nem érték Alutnuvara várost. Az Itteni erdőkben menedéket találtak és letelepedtek. Ezt mondja a legenda, a valóságban azonban egy kicsit másképp történt. Az elmaradott vadásznépet a szlngalézok, majd az európai gyarmatosítók fokozatosan kiszorították a kietlen keleti részekre. — Mivel magyarázható a veddák lélekszámának erős A sámán megszökik csökkenése? — kérdeztem a muzeológust. — Egyrészt kihalnak, másrészt asszimilálódnak a sztngalézokkal. Sok vedda áttelepül a falvakba és mezőgazdasággal kezd foglalkozni. Személyesen ls meggyózödhet róla, mennyire összekeveredik a múlt az úf hajtásaival a veddák? életmódfában, ha sikerül elfutnia a „veddák országába." A beszélgetés felkeltette érdeklődésemet, s útnak Indultam a veddák földjére. FÉRFIVÁ AVATÁS Raszlln gyermekkora óta megszokta a vadméhek mézének illatát. Ez volt a fő táplálékuk, mint minden vedda családban. Persze, a helyzet megváltozott. Faluközösségük abbahagyta a nomád életet és keresztény szlngalézok kts faluja közelében letelepedett. Barlangokat vájtak a sziklába és utánozni kezdték telepes életmódot folytató szomszédaikat, földet műveltek. A mézről azonban nem tudtak lemondani. Raszlln nem tud a mézgyűjtésnél érdekesebb dolgot elképzelni. Emlékszik rá, hogy amikor öccse tízéves lett, apja és bátyjai megtanították a fiúcskát a mézgyűjtés művészetére. Széles szarvasbőrzsákot, háromágú villát és egy fáklyát ajándékozott neki. Azután beavatta őt a mézgyűjtés fortélyaiba: hogyan kell kifüstölni a méheket a sziklarepedésekből, a háromágú villával a lépdarabokat kihalászni és zsákba gyűjteni. Egyszer egy világtalan éjszakán az apa összehívta a közösség tagjait és bejelentette: a fia ezen az éjszakán „leteszi a próbát". Hosszú menet kísérte a fiút útjára. A nők kórusa könyörgő énekekkel kérlelte a „hegyek szellemét", legyen kegyes az Ifjúhoz. Sok év telt el azóta. Raszlln ma már családanya. Egy szingaléz kovács lett a férje. Ez még közelebb hozta egymáshoz a két nemzetiséget. Szerlszena nyílhegyeket, háromágú villákat, fejszéket csinált a veddáknak, sőt n\ég ekevasat is kovácsolt. Raszlln és Szeriszena egy kis vályogviskóban telepedett le, egy darabka földön gazdálkodik. Édes burgonya, hagyma, fokhagyma mindig akad a házukban. Szeriszena időnként vadászni megy, akkor vaddisznó-, vagy szarvashús kerül az asztalra. A nyár végén begyűjtik a kenyérfa termését és „konzerválfák" a terméketlen esztendőkre. Jól élt a telep népe, a természet bőkezű volt a szorgalmas emberekhez. Csak egy naplopó akadt köztük, a sámán, a varázsló, akt nem akart dolgozni. Mindenki félt a barátságtalan embertől, aki valamtlyen titokzatos természetfölötti erővel rendelkezik. KIFÜSTÖLIK A „ROSSZ SZELLEMET" Egyszer hosszú menet tartott felfelé a „szent hegyre". A férfiak pálmaágakból hevenyészett szállítóalkalmatosságon egy elejtett vadkant cipeltek. A hegy alatt az asszonyok szívtépően zokogtak: Raszlln rokonát siratták. A sámán azt üzente a férfiaknak, ha nem érnek fel naplementéig, a hegyek ura nem fogadja be az elhunyt lelkét. Raszlln nem tudta, hová költözik a holt ember lelke. Sohasem Járt iskolába, sohasem tanult róla. Csak azt látta, hogy a sámánnak akkor is jó dolga van, akkor is tömik vaddisznó- és tyúkhússal, amikor jómaguk éheznek. Zokogott, a haját tépte bánatában. Nem tudta megérteni, miért halt meg a rokona, hisz mindent megtettek, amit a sámán a szülő nőknek előír. Például a házon kívül kell szülniük, hogy az utód erős, derekas harcos legyen ... Éjjelente sokat töprengett, míg végül a férje elő állt. — Emlékszel, Szeriszena, azokra a fehérköpenyes tudósokra, akik nemrégen itt fártak, fehér golyócskákat adtak a betegeknek, akik mtndfárt talpra álltak, tőle? Itt lakik egyikük egynapi járásra a falutól... Elmegyek hozzá, megkérdem, miért kell meghalni annyi embernek. A fér) lebeszélte őt. Menjen inkább a dolgára, kl a földekre. A véletlen azonban közbeszólt. Szeriszena valamilyen mérges tövisbe lépett és ágynak dőlt. Raszlln hiába küldözgetett tyúkokat a sámánnak, hiába hívta a beteg ágyához. Nem segített. Szeriszena félrebeszélt. Raszlln ekkor felkereste az öreg szingaléz orvost, aki éveken át a Járványos betegségeket kutatta a faluban. Megtetszett neki a bátor asszony. Hozzájuk költözött. Vtraszekera doktor gyorsan kigyógyította Szeríszenát és másokon is segítet. Raszlin ápolónő lett, sebeket kötözgetett. Hónapok múlva, a termés betakarítása után nagy ünnepséget csaptak. Nem titok, kiket ünnepeltek: Viraszekera doktort és Raszllnt, sok élet megmentőit. Amikor az ünneplők szétszéledtek, valakinek eszébe Jutott a sámán. Néhány bátor legény felkapaszkodott hozzá a sziklabarlangba. Az ajtó nyitva, a „szent dob" és a többi szertartási tárgy szanaszét a földön ... Pedig évtizedeken át egy percre sem vált meg tőlük. A legények szótlanul kiléptek, bezárták a kunyhó ajtaját és nagy sziklát gördítettek eléje. A sámán örökre elhagyta a falut. V. KASSZ1SZ Az Új Szó számára írta: PIERRE LUISSARD, francia újságíró 5. A régi birtokok új urai A Trapp-gazdaság bejáratánál még tavaly francia katonai őrszoba volt. Az épületben ma Iskola működik. A gazdaságot államosították. Volt tulajdonosa Henri Borgeau szedhette a sátorfáját 1800 hektár földjéről. A Trapp-birtok a nép tulajdona lett. A volt földesúr rezidenciája — egy gyönyörű fehér palota bezárta kapuit. Még nem döntöttek a sorsáról, addig ls vigyáznak a rendre. Gondozzák a csodaszép parkot, melyben a fák árnyékában virágágyak pompáznak. A főpincemester, hajdani algériai munkás, végigvezetett a vállalaton, ahol az üvegmosó és bortöltő gépeket javították és átfestették! Sok ezer láda vár elszállításra. Rajtuk még a régi címke: „Trapp-birtok" — Henri Borgeau. — Most készülnek az új címkék — jegyzi meg a főpincemester, elértve tekintetemet. — Jó lenne, ha vegyészt tudnánk szerezni. Bizonyos munkaműveleteknél nagyon a hiányát érezzük — jegyezte meg kísérőm. ... Később a vendéglőben vacsora közben akaratlanul ls kihallgattam két európai beszélgetését. — A szőlőtermesztés nem nagy dolog — mondta a fiatalabbik. — Egészen más a borászat. Biztos vagyok benne, hogy kitörik a nyakukat. — Nekem elhiheti, hivatásom a borászat. Okét hallgatva rokonszenvvel gondoltam a Trapp-birtok új gazdáira. Biztos vagyok benne, hogy a nehézségek ellenére győzni fognak. Hisz most maguknak dolgoznak, hazájuk Javán munkálkodnak, s ebből merítenek erőt a nehézségek leküzdésére. A Trapp-gazdaság nemcsak bortermelő. Néhány kilométerrel tovább beláthatatlan paradicsomültetvény tárul a látogató szeme elé. Egy öreg paraszt vendégszeretően fogad minket. Hatvankét éves, 45 évig robotolt a Borgeau uraságra. Most a kertészet felügyelője, ő Irányítja a paradicsomszüretet és a termény osztályozását. Egy szembetűnő jelenség: nincsenek viskók és sárkunyhók. A parasztok elhagyták nádés agyaghajlékaikat és az európaiak után maradt tágas lakásokba költöztek. Elbeszélgetünk. Elmondják, milyen náluk a bérrendszer, milyenek a munka mennyiségét és minőségét tekintetbe vevő normák. A parasztok minden hónapban előleget kapnak. — Csodajó, hogy a magunk gazdái lettünk! — lelkendeznek." , Blid vidékén felkerestem egy nagy szövetkezetet. Sajnos, nem futotta az Időből, hogy tüzetesen megismerjük életét. A szövetkezetet Ajszat Idlrrííl, a hősi halált halt szakszervezeti funkcionáriusról nevezték el. A szövetkezetnek van több farmja, hentesüzlete, vegyeskereskedése, vendéglője, több garázsa, néhány építővállalata. Öriásgazdaság. Csak egy farmon jártunk, a tehéntenyészetben, amely az Itteni éghajlati viszonyok között a legnehezebb munkaszakasz. Ezért svájci teheneket hozattak, amelyek nagyon jól alkalmazkodnak a helyi klímához. A .farmon Iskola ls van. Mindez a parasztok, az önigazgatási rendszer vívmánya. Algériában jelenleg 1 millió 700 ezer hektár földet adták ót az algériai dolgozóknak. Ennek egy részét az európai telepesek hagyták ott, másik része az algériai és európai földbirtosok államosított tulajdona, másrészt állami., gazdaság. Az idén nagy termést értek el. — Mégis az a legszebb, hogy a magunk gazdái lettünk — ezt hallottam tőlük mindenütt. (APN) 1 MAGYARORSZAGI RIP

ORT KOMOLY JATEK A budai hegyek oldalán kicsiny vonat kanyarog. Amikor elindul vele az utazó, feltárulnak előtte a természet szépségei. A magyar fiatalok: 10—14 éves pionírok által irányított vonatot 15 évvel ezelőtt Indították első útfára. Akkor még csak a Széchenyihegytől Előre állomásig épült meg Buda csodálatos szépségű vidékén az Úttörővasút. Az ország — Európa-szerte is csodált — első hegyi vasútja játékosnak tűnik az első pillantásra. Az állomásokon, váltóőrhelyeken, jegypénztárakban apró termetű egyenruhás pionír vasutasok felnőtt komolysággal, vasutas pontossággal biztosítják a 12 kilométeres tekervényes szakaszon haladó vonat zavartalan útját. A kép, mint az életben oly gyakran, ezúttal ts megtéveszti a jókedvű, felületesen szemlélődő látogatót. A játékosnak tűnő vonatozás a legprecízebb műszaki alapokon nyugszik, emberek ezreit kényelmesen és biztonságosan szállítja a kanyargós hegyi pályán, fennállásának harmadik * évében már oly nagy népszerűségnek örvendett a gyermekek és felnőttek, vidéki és külföldi látogatók körében, hogy szükségessé vált továbbfejlesztése. Több, nagyobb befogadóképességű kocsit állítottak forgalomba. A gőzmozdonyokat Ganz típusú motorkocsik váltották fel. Ekkor már 800 ezerre emelkedett az utasok száma. A mat napig pedig több mint 10 millión vették igénybe a budapesti pionírvasutat. A yasú.l szolgálatot teljesítőket a főváros és környékének legjobb pionírjaiból válogatták kl. Közel hétszázan — a töbl ezres jelentkező közül —i négyhónapos tanfolyamon sajátították el a vasúti, postai Az egyik ..legöregebb" forgalmista, a 14 éves Pomikacsek Eva, a Széchényi hegyi végállomáson elindította útjára a vidám gyerek-sereggel telt vonatot. Háttérben a budapesti televízió adóállomása. szakismereteket. A tanulás költségeit teljes egészében az állam fedezte. Bámulatos ügyességgel, a vasúti és postát szabályzatok pontos betartásával látják el felelősségteljes feladatukat a hegyi vasút fiatal önkénteset. Az alsó fokú tskolat tanulmányok után évente átlagosan 250 pionír vesz búcsút a gyermekvasúitól. A „kiöregedettek" jelentős része a vasúti és postát felsőbb iskolákba jelentkezik, hogy még magasabb képzettséggel a közlekedés és posta szolgálatában érvényesíthesse tudását. A jubileumi év alkalmából több mint 100 fiatal kiváló vasutas kapott kitüntetést. Nagy elismeréssel nyilatkozik a közvélemény az Ifjú vasutasok fúvószenekaráról és énekkaráról, amelyek már több országos hangversenyen nyerték el az első díjat.' Tfasárnapoként a pénztáraknál hosszú sorokban kígyózik a tegyváltók tömege. A pénztárfülkében szinte motollagyorsasággal mozog a bélyegző az apró kezekben, forog a sok pénz. Aztán stpol a mozdony, a tányérsapkás, alig 13 éves forgalmista Indítótárcsája a mapasba emelkedik és a vonat elindul a kirándulók népes seregével. A kocsikban hamarosan meglelennek a kalauzok. Ügy tűnik, mintha játszanának a 'tálukra akasztott kalauztáskával, a méretükre szabott lyukasztóval. Szabályos pontosságnál, hozzáértéssel, megszokott udvariassáagai kezelik a legyeket. Aztán félreállnak, hogy a budai hegyek oldalán kanyargó vonat utasai gyönyörködhessenek a tál szépségeiben. VÁRKUTI MIKLÖS MALÁJFÖLDI RIPORT ASSZONYURALOM A nehezen Járható út mentén kaucsukilltetvények terültek el. A fák között Itt-ott fürgén mozgó férfiak alakjai tűntek fel, akik a megcsapolt kaucsukfa nedvét, „tejét" hatalmas tartályokba öntötték. Mindentudó sofőröm, Mlng Szen elmondotta, hogy ezek a férfiak zsarnokían uralkodó nők férjei. Többet ő sem tudott mondani erről a csodálatos női törzsről. Azt már tudtam, hogy ennél a törzsnél a föld kizárólagos tulajdonosa! a nők, a földet csak a lányok öröklik, s nem a fiúk, hogy a férfiak nem laknak együtt feleségeikkel, hanem külön élnek a szüleiknél, s csak a 'feleségek kívánságára keresik fel őket. A törzs asszonyai az őserdőben, a település közelében élnek, s évente csak egyszer jönnek be a faluba, hogy felkeressék a fogorvost. Talán rosszak a fogaik? Dehogyis! Egyszerűen úgy vélik, hogy az aranyfogsor a legjobb takarékpénztár. Ezért az áruért kapott minden pénzüket aranykoronává változtatják. Megálltunk egy nagy kert előtt, melynek közepén széles cölöpépítmény ékeskedett. Muzsika szűrődött ki bentről. A kertben két nőt pillantottunk meg, akiket kísérőm ismeretlen tájnyelven megszólított. A nők hosszú, bokáig érő szaronglt viseltek. Bizalmatlanul, mondhatnám ellenségesen tekintettek rám. A zeneszó hirtelen elhallgatott, mintha ezzel ls el akarnák rettenteni a hívatlan vendégeket. A fák mögül további nők bújtak elő, apró termetűek, soványak, fénylő bronzbőrűek. Bátortalanok voltak, egy öregasszony kivételével, akiről kiderült, hogy ő a 90 éves törzsfőnöknő. Ragyogtak a hölgyek aranyfogai, amelyeken szív alakú parányi rések voltak. Kalauzom rövid beszédbe elegyedett az asszonytársasággal, majd a főnöknő betessékelt minket. Rájöttem, hogy a zenét egy ócska „ tölcséres lemezjátszó szolgáltatta. Mellette modern svéd varrógép állott. — Ez a férjem hozománya — világosított fel az egyik hölgy, aki J am íl a névre hallgatott. — Hol van ő? — Az anyjánál lakik. Elküldtem öt, mert nem szeret dolgozni, nem akar segíteni a kaucsuk begyűjtésében, nem tud fát vágni, ebédet főzni. Nem akarok tartani egy ilyen herét. Egyetlen felnőtt férfit'sem láttunk, létezésüket csupán a gyermekek bizonyították. — Es a férfiak sohasem főnnek vissza? — hangzik vszerénytelen kérdésem. — Dehogynem, hetente, vagy havonta egyszer, ha szükségünk van a társaságukra. Különben csak zavarnának minket. Jamila — itteni értelemben — modern nő, tud írni és olvasni, azt is tudja, hogy Olaszország Európában van. Amikor kísérőm elmondotta nekik, mi járatban vagyok, a nők beszédesebbek lettek, leültettek, s a törzs vénje, Hava, Jamila anyja, készségesen válaszolt kérdéseimre. Megmondtam nekik, hogy Európában a férfi a családfő, hogy. a feleség és a gyermekek az ő nevét viselik. Hava elképedt a csodálkozástól. — Még mit nem? Talán még parancsolgat ts a férj nálatok? 0 ajánl házasságot? Bólintok. Az asszonyok hitetlenkedve tekintgetnek egymásra. Náluk az asszony tartja a férjet. Hava és lánya azt állítják, hogy boldogok. Csak az nyugtalanítja őket, hogy a fehérek mind nagyobb területeket vásárolnak fel az őserdőből, így aztán nemsokára más helyet kereshetnek maguknak. — Kihez adjuk férjül fiainkat, ha ez bekövetkezik? — ez a kérdés nyomasztóan hat rájuk, funosz, Jamila fia már serdülő korban van, ő az egyetlen férfi a nők társaságában. — Az isten férfinak teremtette szegény junoszt, a világ pedig környörtelen a férfiakhoz. Ki kell tanulnia valamilyen mesterséget, hogy megkeresse a hozományt. Remélem, rátalál majd valamtlyen földtulajdonos lányra. Már három fogam eladtam érte. A fogsorom — az én bankom. A föld a lányoké, a fogsor a fiúké. Ha pénzre van szükségem, bemegyek a városba és levesznek egy koronát. Ez egy kicstt fájdalmas, de mit csináljak. Nemrégen vastag keretű szemüveget vettem a fiamnak az egyik aranyfogamért. Visszatérve Luala Lumpurba megtudtam, hogy kb. tíz ilyen törzs él még a dzsungelben, a többiek kihaltak, vagy más életformát választottak. A többiek is kihalásra vannak Ítélve. ORIANA FALLACI fíkg SZÖ 4 * 196

3- október 19,