Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-17 / 289. szám, csütörtök

A KOMÁROMI ISKOLÁZTATÁS MARGÖJÁRA KÉSZÜLNEK A SZÍNJÁTSZÓK KÖZELEDNEK A HOSSZÜ ÍTÉLI ESTÉK, beköszönt a színjátszás Idénye. Műkedvelő színjátszóink már most gondosan készülnek. Az új évadot az elmúlt években — nem utolsósorban a szocialista dráma fesztiváljain — szerzett tapasztalatokból kiindulva kezdik. Nem szeretnék, ha a darabválasztásnál megismétlődnének a tavalyi és az előbbi években elkövetett hibák. Az elmúlt években az volt a mozgalom egyik legnagyobb kerékkötője, hogy az együttesek nagy részének figyelme csupán két-három darabra irányult. Ezeket játszották azután úgyszólván mindenütt. Egy-egy lárásban, ahol — mondjuk — harminc-negyven csoport működött, abból legalább tizenöt-húsz azonos darabot tartott műsoron. A rossznak bizonyult munkaformák következtében azonkívül, hogy együtteseink igénytelenekké váltak' és leszűkítették a 'darabbázist, a vendégszereplés lehetőségét is korlátozták. Ez pedig nagyon súlyosan érintette mindannyiukat. Hiszen ha a nagy anyagi áldozattal színre vitt darab csupán egyszer, esetleg kétszer játszható, felesleges hetekig és hónapokig fáradozni a betanítással. Sokszor mégis ilyen helyzet állt elő. Mivel az egymással szomszédos falvakban ugyanazt a darabot játszótO'NEIL hetvenöt éve született Amerika modern irodalmából Hemingway, Steinbeck, és Faulkner mellett O'Neil-t is klasszikusként tartjuk számolt. A 75 éve született drámaíróval behatóbban azonban csak a közelmúltban ismerkedhettünk: magyarul, drámai, kötetbe gyűjtve, alig két éve jelentek meg elűször. A színész-író családból szármázd, 1936 ban Nobel-díjjal kitüntetett O'Neil az amerikai drámaírás egyik megteremtője. Műveiben, mint elődei és kortársai közül annyian, más-más Tormái eszközökkel ő is hányatott életét és kora társadalmának kórtüneteit írta meg. Az amerikai életforma csődjét és a mult rossz tulajdonságaival terhelt életek tragédiájának szükségességét hirdette. Az európai drámaírás nagy forradalmárainak: Ibsennek, Strinbergnek és Csehovnál; újszerű színpadi eredményeit felhasználva, a mostani amerikai életnek a sűrűjéből, ennek a társadalomnak minden nyűgével jutott el a görög tragédiákra emlékeztető műve'.ig. (Amerikai Elektra, Különös közjáték, Utazás az éjszakában stb ). Modern, végzettragédiáin mély lélektani hatás érezhető. Szemére is vetették, hogy drámáit túlságosan Freud és Jung sémii alapján dolgozta ki. Bírálóinak így válaszolt: „Az írók már akkor is pszichológusok voltak és pedig alapos lélekbúvárok, amikor a pszichológiát még fel sem találták". Életművének egyik legjelentősebb alkotása a klasszikus görög minta szerint kér ült 13 felvonásos Amerikai Elektra című trilógiája. E komor színezetű, hatalmas mű a szerző szavaival: „a szabad szépségnek és a világ szívtelen rendjének összeütközéséből" született. Összesen mintegy 30 drámát írt. Az összefüggő önéletrajznak is beillő művekben nem kutatta tudatosan az emberi cselekvés, a jellem és a magatartás társadalmi okait, szárnyaló művészete, kivételes megjelenítő ereje és az igazmondás diktálta szenvedélyes törekvése révén azonban tragédiáiban ezt is érzékelteti. O'NeiI megrendítően és kivételes becsületeséggel mutatja be, hogyan harcol a modern Amerikában, a legfejlettebb kapitalista társadalomban az ember a maga boldogságáért és igazságáért — legtöbbször hiábavalóan. Az eredménytelen harcnak tulajdoníthatóan művet kissé pesszimisták. Mélységes részvéte és együttérzése az emberekkel, valamint hite a szépségben, az igazságban és a szerelemben — művészetét megóvta a nihiltől és a kiábrándultságtól. Drámai komorságuk ellenére is felemelők, és harcra, küzdelemre ösztökélnek. (b) B Több mint 40 ezer látogató kereste fel az idén rožnovl múzeumot. B A breznói városi népkönyvtár a legszélesebb rétegekben érdeklődést keltett a könyvek és sajtótermékek Iránt. Augusztus l-ig 1151 nyilvántartott olvasója volt a könyvtárnak, ebből 668 felnőtt. Ez időpontig a kikölcsönzött könyvek száma ióval meghaladta a 20 ezret. A könyvtár látogatóit 23 hazai és 6 ?zovjet napilap. illetve folyóirat várja, B A nyugalom- az egészség, a boldogság és a munkabírás alapja címmel szervez előadás-sorozatot a brnól Bedfich Václavek Kultúrközpont. 15 szakember pszichológus, filozófus, orvos, pedagógus, közgazdász stb. foglalkozik majd a feltétlenül szükséges nyugalom problémáival. ták, hova mehettek volna vendégszerepelni? Más járásokba? De hiszen ott ls az a darab ment... A helytelen munkamegosztás következtében még a legkiválóbb együttesek ls csak otthon, a saját falujukban léphettek fel. Pedig az egyszeri vagy kétszeri előadáson szerzett bevétel talán még a dlszletköltségeket sem fedezte. Csoda, ha több együttes működését anyagi gondok is fékezték? A „bénaságot" — a helytelen darabválasztással — a csoportok önmaguk Idézték elő. Kellett ez? Nemi! Lehet jobban, célszerűbben dolgozni? Leheti A helyes és az egyedüli célravezető: ha az egy-egy járásban működő harminc-negyven együttes nemcsak két-három, hanem legalább húszhuszonöt darabot tűz műsorra. így aztán nemcsak a darabbázis gazdagítására és a közönség ízlésének nevelésére, hanem vendégszereplésre is széles körű lehetőség nyílik. Ez idén — remélhetőleg — minez már megvalósul. A reményre feljogosít az az iskolázás Is, amelyet a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet a legjobb magyar színjátszókör-vezetők részére október 12-én és 13-án Komáromban rendezett. Itt ugyanis az egész iskoláztatás lényegi mondanivalója azt sugallta: nemcsak jobban akarjuk, de jobban ls fogjuk csinálni, mint eddig. AZ ÖSSZEJÖVETELEN mintegy hetvenen vettek részt. A vitában felszólalt harminchárom hallgató legtöbbje az ügy iránti szeretetről, s meglepően jó felkészültségről tanúskodva a műkedvelő színjátszásnak úgyszólván minden kérdését érintette. Beszéltek a szereplők és helyiségek hiányáról, a darabválasztás nehézségeiről, a közönség ízléséről, a tanítók munkájáról, az if|úság magatartásáról, az Irányítás felelősségéről, a televízió hatáséról és még sok egyéb, a mozgalmat közvetlenül érintő problémáról. Többen élesen, de jogosan bírálták a színdarabkiadót, hogy minek ad kl olyan műveket, amelyek Iránt nincs érdeklődés és amelyek nemcsak gyengék, de bárgyú mondanivalójukkal ízlésromholók Is... Úgyszintén elmarasztalták a Műsortanácsadó... címmel a napokban megjelent kiadványt, amely ahelyett, hogy valóban megbízható tariácsadó lenne, csupán azokat a műveket sorolja fel, amelyek a kiadónál (DILIZA) kaphatók... (Valóban furcsa nyomtatásban Ismét azt ajánlani, amiről szóban elsősorban maguk a mozgalmat Irányító színházi referensek nyilatkoztak elítélően...) Sokan aláhúzták — szintén nagyon helyesen —, hogy nem szabad a műkedvelőket ostorozni azokért a hibákért, amiket mások követnek el. Az újságcikkeket illetőleg az volt a vélemény: a sajtó mutasson rá a hibákra, segítse, irányítsa a mozgalmat, de úgy, hogy ne szegje kedvét se a rendezőknek, se a szereplőknek. „A műkedvelők — mondották többen — Ingyen szeretnék jól végezni azt, amit egyesek pénzért is rosszul csinálnakl" A FELSZÖLALÖK ÁLTALÁBAN azt fejezték kl, hogy az eddiginél lobb, átgondoltabb, szakszerűbb Irányítást várnak, mert ellenkező esetben elképzelhetetlen a mfikedvelés színvonalának az emelése. Az eszmecsere feszültségét és élénkségét még az ismétlődő gondolatok se zavarták Némelyik felszólalás egy-egy kiselőadás értékével bírt. Bár elhangzottak szentimentális és „difeszonáns" hangok Is, a vita Igen színvonalas, igen értékes volt. Sajnos azonban, nem mondhatjuk ugyanezt az Iskoláztatás másik részéről, az előadásokról.' Ezért is fordítottuk meg a sorrendet és foglalkoztunk előbb a vitával. A két nap alatt elhangzott négy előadás közül csak kettő volt olyan, amely előadásnak nevezhető, és amellyel pódiumra lehet állni. Dávid Teréz a dramaturgiáról, Suchý M. Emil az Irodalmi színpadokról beszélt. Annak ellenére, hogy olvasták a szövegeket, lekötötték a hallgatóság figyelmét, előadásuk kerek, egyértelmű, világos volt. A másik két előadó (Hatvany László és Németh István) ha készült ls, a hallgatóság előtt felkészületlenül állt. Mindketten zavarosan, összefüggéstelenül, a mondatokat és a gondolatokat „elharapva" beszéltek. Bár voltak jő gondolataik, és a színjátszást elősegíteni akaró lószándékukhoz nem fért kétség — a műkedvelő színjátszás központi Instruktorai lévén —, ilyen „előadásokkal" nem szabad hallgatók elé állniuk. Annál Is inkább, mert ha szinvonalat követelünk a műkedvelőktől — és követelünk! —, ekkor elsősorban a mozgalom vezetői mutassanak példát és színvonalat! Fiatal, kezdő emberekről van sző. Észrevételeinket nem azért mondtuk el, hogy pálcát törjünk felettük. Talán ez volt az első fellépésük, talán rossz napot fogtak kl, ezért nem ment. De akárhogy Is van, a jövőben mindenképpen többet várunk tőlük. A Komáromban észlelt gyengéikre csupán azért mutattunk rá, hogy máskor a mostaniaknál sokkal jobb előadásokat tartsanak. A KÉTNAPOS ISKOLÁZTATÁS — gyengéi ellenére ls — értékes és hasznos volt. Sok tévedést eloszlatott, ugyanakkor hozzájárult ahhoz, hogy az együttesek gazdagítsák műsorukat. BALÁZS BÉLA Művész, aki megelőzte korát Georg Büchner író és tudós, de mindenekelőtt forradalmár volt. Majdnem 13 évtized után kevés irodalmi alkotás oly friss és élő, mint az övé. Mindössze 24 évet élt, s mégis befejezett életművet hagyott hátra, amely megismeréseit, a maga és kora problémáit tükrözi. Büchner 1813 október 17-én egy he s sen i faluban orvoscsalád gyermekeként lött a világra. Atyja atheista, s emellett lojális alattvaló, a franciákért lelkesedik. Gyengéd érzésű anyja a német Irodalom rajongója. Georg tőle örökli együttérzését a szenvedőkkel. Világnézete már a gimnáziumban alakult kl. Ellenszenves neki a keresztény megfogalmazás, mely a földi életet eszköznek, siralomvölgynek mondja. Büchner vallja, hogy az élet cél, a fejlődés az élet célja. Forradalmi demokrata, aki azt hirdeti, hogy az emberek abszolút többségének feltételeit úgy kell megváltoztatni, hogy az életet érdemes legyen élni. Elvont elgondolása 1831-ben ölt konkrét formát Strassburgban, ahol az orvosi egyetem hallgatója. Az elszászl fővárosban élénk politika! élet folyik. Az emberi jogokért harcoló legaktívabb politikai csoport tagja lesz. Saint Simon és Marx szerint az első kommunista: Babeuf radikális szociális eszméi foglalkoztatják. Felvilágosodott, művelt emberek között két boldog esztendőt tölt Itt. Megszereti a népet, a tájat s rátalál egyetlen szerelmére Minie Jaeglére, aki halála után ls hű marad hozzá. 1833-ban tér haza. Németországban többfelé üti fel fejét ekkor az ellenzék, de minden megmozdulását leverik. Büchner nem bír|a elviselni a reakciós légkört és a súlyos Izgalmak következtében agyhártyagyulladásban betegszik meg. Lelki levertségéből egyik forradalmár társa ragadja ki s Ismét egy titkos társaság tagja lesz. A nincstelen hessenl parasztok mozgósítására merész pamflettet szerkeszt, melynek jelszava: Békét a kunyhóknak, háborút a palotáknak. Német földön ez a legforradalmibb röpirat a Kommunista Manifesztum megjelenése előtt. Agitatív célra ő használja fel először a statisztikát, a számokat, ami még a gyújtó jelszavaknál !s meggyőzőbb. Néhány társát letartóztatják és ellene ls vizsgálat indul meg. Most visszavonul a politikától, mert a szabadságért s a szocializmusért hiába küzdött. Harcát az irodalmon keresztül folytatja tovább, nem izgatással, de gyűlöletszította tiltakozással és racionalista ateizmussal. Világfájdalmas pesszimista hangja kora valóságéhoz való viszonyának kifejezése. S mikor már lába alatt forró lett a talaj, öt hét alatt megírja egymást követő lázas jeleneteken, megkapó erővel, keserű iróniával s mély emberséggel a Shakespearrel és a francia romantikusokkal rokonságot tartó művét: Danton halálát. Forradalmár szól benne a forradalomról, annak tragédiájáról. Nem dicsőíti s a terrort is elítéli. Ezt használták kl a reakciósok s forradalomellenesnek minősítették Büchnert. De a Danton halála mégis forradalmi dráma. Hiszen rámutat, hogy a francia forradalom nem oldotta meg a társadalmi változás alapvető kérdését, amit törvényszerűleg egy újabb forradalomnak kell majd megoldania. A hajsza tovább folyik ellene, s a börtön elől Strassburgba, onnét 1836-ban, Zürichbe emigrál. Élete utolsó négy hónapjában hallatlan energiával dolgozik. Az európai irodalomban újhangú műveivel a 19. és 20. század emberi problémáit boncolja. A romantika eszközeivel gúnyolja ki a romantikát. A Leonce és Leona című darabja tulajdonképp társadalmi szatíra, mely a tartalmatlan életű unatkozó nagyokat teszi nevetségessé. A Woyzeck című dráma megalázott kisemberével azonosul, s maró gúnnyal veszi célba a társadalmi álerkölcsöket. Közben disszertációját fejezi be s már előadásokra is készül. Az új zürichi egyetem magántanára lesz. Tudományos körök nagy elismeréssel fogadják az idegrendszerről írt munkáját. Ekkor támad rá az alattomos kór, a tífuszos láz és kezéből a toll örökre kihull. Halála után gyorsan feledésbe mentek irodalmi alkotásai. 75 év múlva fedezték fel újra Büchnert, kora egyik legerősebb dráma! tehetségét, a zseniális művészt, aki megelőzte korát s a modern ember bonyolult problémáit modernül fejezte kl. Egyesek Kafka és Sartre előfutárát látják benne. Büchner ma mindenképpen Időszerű s továbbra ls az marad. A Béke-világtanácsa méltán sorolta nevét az ünnepeltek közé. Bárkány Jenőné B A nyugat-berlini rádió megbízásából Max Baumann kantátát Irt Keresztre feszített szabadság címmel. A mű alapjául a nácik által halálra ítélt emberek búcsúlevelei szolgálnak. B A szocialista országok zeneművész szövetségeinek vezetői háromnapos konferenciát tartottak Budapesten. A tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Vietnam zeneművész szövetségei voltak képviselve. B Bolgár kulturális napokat rendeztek KromSŕížben a prágai Bolgár Kultúrközpont közreműködésével. A beszélgetéseken, kiállításokon és filmvetítéseken kívül bulgáriai artisták és a Szófial Nemzeti Színház operaegyüttesének tagjai is felléptek. r: mtmmmtmatmmmmtm A

betörő óvatosan kilépett az ablakon és felmérte a terepet. A Jómódú villa kissé elhanyagolt állapotban volt; a zsaluk Jórészt beszögelve, a falra kúszó borostyánt nem nyeste le senki: mindez arról tanúskodott, hogy a ház úrnője ez idő tájt a tengerparton nyaraltatja meg nem értett, magányos szívét, az emeleten egyetlen világos ablak azt adta tudtára az értő tekintetnek, hogy a ház ura otthon van és csakhamar nyugodni tér. A betörő cigarettára gyújtott, és puha macskaléptekkel megindult felfedező útján. Nem viselt álarcot, nem hordott tolvajlámpát, sem gumitalpú cipőt, csupán egy harmincnyolcas revolver lapult a zsebében s hozzá promencllt rágcsált elmerülten. A bútorokat porhuzat védte, a családi ezüst alkalmasint biztonságos páncélszekrényben rejtezett; nem is számított dús prédára a betörő. Csak éppen meglátta kintről azt az egy világos ablakot, s ellenkezett volna hivatásának kátéjával, ha kihagyja a kínálkozó alkalmat: gondolta, meglátogatja a ház urát némi aprópénz, hl nl-hum! gyfirűféle, nyakkendő-tű, esetleg aranyóra Irányában. Halkan benyitott a világos szobába. Csak az éjjelllámpa égett, az ágyban békésen szunnyadt a gazda. Az éjjeliszekrényen költői összevlsszszaságban nag> csomó gyűrött papírpénz hevert, meg egy óra, meg egy pár kulcs, néhány törött szivar, s egy bontatlan üveg sósborszesz állott felettük őrt. A betörő lépett egyet, a O'HENRY: Sorstársait az éjszakáiban Wllliam Sydney Porter (1867—1910) az észak-kar olínal Greensboroughban született. Szegíny emberek gyereke. Volt patikusinas; Texasban egy tanyán dolgozott, színész ts volt, könyvein is, végül egy kisváros, Houston bankpénztárosa. Neve akkor vált hírhedtté, mikor ezerdolláros sikkasztással úáioltan börtönbe került, s híressé akkor, amikor — 0'Henry néven — remekbeformált novellákba öntötte zajos életének változatos élményeit. Írásai az amerikai kisvárosok eletével, a bűnözök, a „törvényenkívüliek" világával, s a New-Yorki kispolgárság legszegényebb rétegének sorsával foglalkoznak. A nagy amerikai realistát a világirodalom jelentős alakjat között tartja számon az egész haladó világ. padlő megcsikardult, az alvó nyögött és felébredt. — Nyugaloml — szólt a betörő. — Emelje föl szépen a két kis kacsóját! Az álmában megzavart honpolgár laposakat pislogott, nagynehezen felült, és felemelte a Jobbkezét. A máslkat is édesapám! Még a végén balkezes nekem, aztán mire odanézek, már le ls puffantott a takaró alól! Na, mozgás! — Nem megy! — nyögött a háziúr. — Micsoda?! Gyerünk, vagy lövök! — Sajnálom, akkor sem megy. Reumás a balvállam. — Ml a fene?! Izülete van? — Volt az ts. Már elmúlt. A betörő hallgatott egy sort, revolverét változatlanul a ház urának szegezve, tekintete az éjjeliszekrényen heverő holmira siklott, aztán vlszsza a Javak gazdájára. Az meg dühösen rávakkantott: — Na, m! lesz? Szíveskednék végre a tárgyra térni? Ha rablási szándékai vannak, essünk túl rajta, pakolja fel, amit lát, engem meg hagyjon aludni! A betörő zavartan elvigyorodott: — Tudja... ez a reuma... merthogy magam Is ebbe a cipőbe járok... és nekem is furtonfurt a balvállamat szaggatjal — Mióta nyűgölődik vele? — érdeklődött a ház ura. — Ajjaj, van annak már négy esztendeje ls. Dehát tudja, öregem, ha ez a nyavalya beköltözik az emberbe, már vehet is magának egy árnyas sírhelyet, részletrel — Csörgőkígyóolajat próbált már rárakni? ^ — Hordószámra! — legyintett rezignáltán a betörő. — Ha sorbaraknák a hozzávaló kígyókat, kétszer körülérnék az Egyenlítőt. — Némelyek szerint a Chiselum-féle gázpasztilla csodákat művel — vélte a gazda. — Mesebeszéd, öt hónapig szedtem: a jobbfülemre megsüketültem, de a vállamból nem állt ki a fájás. Talán még ha az ember kecskekörmöt tart a farzsebében... de sokat az se segít, — Na és mondja — Kérdezte a háziúr — magát mikor veszi elő a nyavalya: reggel vagy esténként? — Minden áldott este — felelte a betörő — pont mikor a legforgalmasabb az Ipar. Na, tegye már le a kézit!... Mondja, édesapám, próbálkozott már piócával? — Még eddig nem. Magánál hogy jön a roham? Hirtelen?/ Vagy állandó fájdalmai vannak? A betörő letelepedett az ágy szélére, a revolvert maga mellé rakta. — Váltakozó — mondta — de mindig olyankor, amikor a legkevésbé számítok rá. Már emeletes házba meg se reszkírozom a melót, mert egyszer, ahogy mászok fölfelé az esőcsatornán, hát feleúton belémáll a fájás, aztán se föl, se le. — Szegény ember. Magának ls meg szokott dagadni? — Reggelre majdnem mindig. Esős időben a csillagokat látom. — Dettó — mondta rá a háziúr. — Ha Floridából elindul egy arasznyi esőfelhő, itt f New-Yorkban már bizsereg a balvállam. — Na és mondja drága öregem — kérdezte a betörő — használt már langyos kámforoldatot? — Szenteltvíz! — mondta a másik dühösen. Hát igen... Akár kenyérre csöpögteti az ember, akár bedörzsöli, egyremegy. Én már rájöttem, hogy égen-földön egy dolog enyhíti -valamenynylre: ha amúgy Istenesen beszívok. Hallgasson Ide, apuskám: ennek a melónak már úgyis lőttek, kapjon magára valamit, aztán piálunk egyet!... Hű, azt az oltáron bicikliző rozsdás rézangyalátl Hát nem beállt már megint a vállamba? ... Na, jöjjön, apuskám! — A háziúr elhúzta a száját. — Sajnos már egy hete nem tudok egyedül felöltözni, az inasom meg alszik ilyenkor. —• Odasel — rikkantott a betörő. — Másszon csak ki az ágyból, majd én valahogy berángatom a gönceibe. Na, Itt a nadrágja, bújjon csak bele... Egy haverom — szintén zenész — fokhagyma-oldattal szokott gargarizálni és annyira vitte, hogy segítség nélkül megköti a nyakkendőjét! ... Hát ez egy kicsit csálé, de azért megteszi. Na gyerünk! A hogy kiléptek az utcára, ** a ház ura megtorpant. — Ejnye, most veszem észre, nem vettem magamhoz a tárcámat! — Rá se rántsál édesapám! — vágta hátba a betörő. — Ma este a vendégem vagy! Fordította: Borbás Mária 1963. október 17. * ÜJ SZÖ 5 I