Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-14 / 254. szám, szombat

leni

n díjasok NYUGTALAN TERMÉSZET Az OJ SZÓ SZAMARA IRTA: B. VOLKOV i„S megismeréshez vezető egyetlen üt — a tevékenység"" Bemard Shaw. „A pszichika fejlődésének problémái" — ez a címe Alekszej Nyikolajevics Leontyev könyvének. Alekszej Leontyev az OSZSZSZK Peďagógiatudományi Akadémiájának tagja, a pedagógiatudományok doktora, a moszkvai Lomonoszov Egyetem bölcsészkarán a pszichológiai tanszék vezetője. A Lenln-díj odaítélése e kiváló tudósnak, a dialektikus materializmus módszerét mesterlesen alkalmazó, a halhatatlan marxista-leninista tanls tásra támaszkodó H szovjet pszichológ§ gia nagy sikereit bizonyltja. „A kongresszus Bonnban ül össze". Alekszej Leontyevnak nem voltak kételyei, amikor értesült a hírről. Jól' tudta, mivel utazik ebbe az országba, ahonnan már nemegyszer barbár dúlás érte az emberiséget. ... Az esti ülésig még jócskán volt ideje. Alekszej Leontyev kilépett a szállodából és kényelmesen elsétált az ősi, cserépfedeles polgárházak, a rozsdaálló acélból és üvegből épült, neonfényben úszó irodák és üzletek mellett. Az égbolt tiszta volt, mint általában augusztusban. Az esti égbolt ebben az idegen városban is éppen olyan mély kék, mint Moszkvában, csakhogy a moszkvai ég alatt az emberek hisznek az alkotó ész diada-. 75 ÉVES Tersánszky J. Jeni A KAKUK MARCI SZERZŐJE Több mint fél évszázados írói tevékenységgel a háta mögött a napokban ünnepelte születésének 75. évfordulóját Tersánszky Józsi Jenő, a híres és igen kedvelt Kakuk Marci című regényciklus szerzője, a Nyugat nagy nemzedékének kiemelkedő alakja, számos maradandó regény, elbeszélés, cikk és színdarab írója, a modern magyar regényírás egyik igen jelentős mestere. Már. első regénye — az 1916-ban megjelent Viszontlátásra drága — a magyar háborús irodalom legerőteljesebb, immár klasszikus értékű alkotása. A kötetet Ady is meleg szavakkal méltatta, talán elsőnek ismerve fel Tersánszky tehetségét, ígérettel jes írásművészetét... A játékos kedvű, kalandos életű író miután végigharcolta az első világháborút, háborús élményeit az említetten kívül még számos regényben feldolgozta (A margarétás dal, Egy ceruza története, stb.). Műveiben általában a társadalom elesetteinek, a társadalom perifériáján élőknek hányatott és keserves életét ábrázolja. Mindig az egyszerű emberek pártján állt, életükről keresetlen szavakkal, meleg hangon ír. Irásművészete mentes a Nyugat nemzedék számos más írójára annyira jellemző stilizáltságtól és Irodalmiasságtól. Néha már-már naturalista. Tersánszkynál azonban a naturalizmusnak ís sajátos íze van. A polgári világ erkölcstelenségéit és hazugságait hősein keresztül érzékelteti. Főművében, a Kakuk Marciban mély emberi részvéttel és szeretettel, az élet peremén lézengő típust kelti életre. A társadalmon kívülálló, sokat nélkülöző, nyomorgó, de törhetetlen életkedvü, nyílt szívű, fiatal csavargó alakján keresztül, a polgári világ visszásságaira vet fényt. Nagyon érdekesek állatregényei ls {A szerelmes csóka, Egy kézikocsi története, A vezérbika emlékiratai). E sajátos meseszövésű írások figurái is emberi magatartást és állásfoglalást szimbolizálnak. A 75 éves Író Nagy árnyakról bizalmasan című legutóbbi művében visszaemlékezéseit közli elhányt kortársairól: a Nyugat kiemelkedő íróiról. Tersánszky kiválasztottjairól ezúttal sem ír az emlékezések és méltatások szokványos hangján: írőí magatartása — mint mindig — új könyvében is egyéni és újszerű. Balázs Béla lábap, Itt pedig Majdanek és Oswiecim tiszteletben álló nyugalmazott hóhérai arról álmodoznak, hogy ismét szakadékba döntsék a világot. A XVI. nemzetközi pszichológuskongresszus részvevői nagy érdeklődéssel figyelték a szikár, igen fürge orosz professzort. Leontyev ecsetelte azt az óriási utat, amelyet az emberiség szellemi képességeinek fejlesztésében megtett. Elmondta, hogy e tekintetben a társadalom történelmének évezredjel sokkal többet eredményeztek, mint az élőlények biológiai fejlődésének több száz millió éve. — Az embernek állandóan tevékenykednie kell, hogy éljen — mondotta ez a különös orosz ember, aki olyan titokzatos mosollyal kísérte szavait. Ez a mosoly csak titokzatosnak tűnt, a valóságban nem volt az: a teremben először hangzottak el Marxnak a munkára, mint alapvető emberi tevékenységre, „tárgyiasult" emberi képességekre vonatkozó alapvető tételei. Leontyev professzor feszengett és hosszú vékony kezével elragadtatva gesztikulált az emelvényen. Hatalmas, félelmetes madárra hasonlított, mely valamilyen ismeretlen vidékről véleti lenül került ide. Beszámolt a moszkvai egyetem pszichológusainak csodálatos kutatásairól. A zenei hallásnál például a fő dolog a hangmagasság megkülönböztetése. Ezt a képességet a moszkvai tudósok mesterségesen, laboratóriumban ls ki tudták fejleszteni. — Igen, igen, — ismétli félre hajt-, va fejét, — a zene, a költészet, a matematika és az embert tevékenység bármelyik szakasza iránti vonzalom, hajlam csakis a hangok, a képek, a képletek, a nemzedékek által létrehozott tárgyak és jelenségek világának aktív megismerése folyamatában alakul kt. Ez a világ adja meg az embernek azt, ami igazán embert. Alekszej Leontyev végignézett elcsendesedett, gondolataikba mélyedt hallgatóin és határozottan kijelentette: — Evek óta az ember lelki világának biológiai és társadalmi jelenségeivel foglalkoztam. Ma azonban azért is beszélnem kell róla, mert még mindig vannak olyan nézetek, hogy az emberi képességek végzetszerűen az öröklődéstől jüggnek. Az ilyen nézetek a faji és a nemzeti megkülönböztetést, az Irtóháborúk jogát alapozzák meg a lélektanban, veszélyeztetik a békét és az embert-, séget. Keskeny, fehér levélboríték hever az asztalon. A levélpapíron Lucien Sevannak, a tudós filozófus-profeszszornak, az FKP KB tagjának kifor gástalan kézírása az idő gyors múlására emlékezteti Leontyevet. Már három éve ... Frissen él emlékezetében az a csendes, nyári este a „gazdasá-. gi csoda" országának neonfényű fővárosában. Ott, a kapitalista Európa szivében Leontyev porrá zúzta az acélgyártó, szénfejtő, gabonatermesz-, tő emberek, a gyarmati rabságból fel-; ébredt népek, állítólagos alacsonyabbrendűségéről terjesztett reakciós „el-; méleteket". „A tudósok, a zeneművészek, a hadvezérek családjai szellemi képességeinek átöröklődésébe vetett hit fékezi a napjainkban Franciaországban tragikusan elhatalmasodott, rikító tskolai és társadalmi egyenlőtlenség ellent küzdelmet. ...Írjon nekünk cikket..." Alekszej Leontyev félretolta a levelet, elővett egy csomag Novosztyi cigarettát és rágyújtott. Cigarettát tartó ujjai a rádió gombjára tévednek. Fehér füstszalagok tekeregnek a könyvespolcok körül. A bemondó éppen a francia bányászsztrájkról, a lotaringiai bányászok nagy felvonulásáról olvas közleményeket. „Este meg kell írnom a cikket" _ határozza el magát Leontyev. A pszichológiai intézet bejáratánál az előcsarnokban türelmetlen újságíró vár rá. .—. Hát akkor jöjjenek, ahányan vannak — mondja. Elkerülve a „Csend! Kísérlet folyik!" feliratú ajtókat az aspiránsok, ifjú munkatársak zajos csoportja felé tart. — Mit csináljunk vele? — állítja meg a tudóst egy gondterhelt arcú férfi, furcsa írásjegyekkel telerőtt papírlapokat lengetve. — Talán az algebra nyelvéről valószínűség-elmélet nyelvére fordítsuk le? — Ez a mi matematikusunk, a tudományok kandidátusa — mutatja be büszkén Leontyev. — Vannak még programszakértőink, orvosaink, biológusatnk, mérnökeink. Jóságos barna szemét hallgatóira emelve megjegyezte: — Ml, pszichológusok vagyunk hivatva fürkészni az egymással határos tudományos ágak érintkezési területen. — Nem mondana valamit önmagáról és A pszichika fejlődésének problémái című könyvéről? — kéri az újságíró, amikor bevonulnak a parányi, műszerekkel túlzsúfolt laboratóriumba. — Mit mondjak? — töpreng Alekszej Leontyev és sárga kötésű vastag könyvet vesz elő lrattáskájából. Negyedszázados kutatásának eredményeit tartalmazza egy nyugtalan alkotó életet vetít vissza. Leontyev az emlékek szárnyán viszszatér a szovjethatalom első éveibe, amikor mint 15 éves diák először tért be az egyetem ősi kupolái alá. Jól emlékszik rá, mennyire megragadták őt Lenin szavai, melyeket akkor először hallott: Az ember biológiailag nem tudna alkalmazkodni a környezethez, ha érzetei nem adnának róla helyes, objektív képet. Lenin ... Soha sem látta őt az életben, mégis egész lényével magáévá tette rövid szállóigéjét. Jói emlékszik a kemény januári fagyokra, a Tveri bulváron lobogó máglyák tüzének tompa ragyogására, a Belorusz-pálya udvar mozdonyainak gyászos sípolására. Az egyetem fiatal, pelyhes állú végzett növendéke abban az évben tette első lépéseit a tudomány világá ban, amikor Lenin örökre eltávozott ... öt évvel később, a híres Vigodszkij reményteljes tanítványa, fényes eredménnyel fejezte be első kísérletét. .Több száz műve jelent meg azóta. Ám „Az emlékezőtehetség fejlesztése" cí mű monográfiája, melyet a tudományos főigazgatóság első díjával tüntettek ki, most is az Ismeretlen megismerésére ösztönzi nyugtalan ku tatő lelkét. Mit mondjon arról a négy évtizedről, amelyben a munkán kívül semmi mást nem ismert? Harminc éves ko rában egyetemi tanár lett, 38 éves korában megvédte doktori értekezését — Nem lehet mindent elmondani — töri meg a kínos hallgatást. — Nincs is értelme a múltra emlékezni, in kább a jövőre, a még megoldásra vá ró feladatokra kell gondolni. Majd beszélünk a könyvről... Leontyev beszélni kezdltt a külföldi kongresszusokról, arról, hogy a polgári tudósok képtelenek megoldani a tudat, a megismerés sarkalatos kérdéseit, beszélt a pszichikai fejlődés marxista—leninista elméletéről, amely lehetővé tette, hogy egészen új úton számos pszichológiai, pedagógiai, filozófiai problémára derítsen fényt. Ez mutatta meg a jövőt is — a kommunista öntudatot. Alekszej Leontyev elragadó hévvel beszélt a jövő embere viselkedésének új motívumairól, arról, hogy jövőnk tudományát nagy mértékben a bátor, kutató emberek nyugtalansága, szenvedélyes keresése viszi előre. Természetes nyugtalanságuk arra ösztökéli őket, hogy ne maradjanak el, ne térjenek le a helyes útról. A tudós, mint mindig, most se magára gondol, mert ő egyike azoknak a nyugtalan egyéniségeknek, akik különféle akadályok ellenére ls új barázdákat szántottak és szántanak a tudomány mezején. (NOVOSZTYl) V. Jurkunasz: FEJŐNÖ LESZEK! (linóleummetszet, 1960) ű) könyvek * | IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlíllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllli? A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában a közelmúltban több értékes mű látott napvilágot. Az alábbiakban néhány, könyv rövid ismeri tetését adjuk. A velencei filmfesztivál díjnyertes filmjei A múlt héten véget ért a ve-, lencei filmfesztivál. A fesztivál Arany Oroszlán nagydíját az olasz Francesco Rosi „Kezek a város felett" című filmje nyerte. A szí-: nészek díjait a francia Delphine Neyrig, a „Mauriele" és az angol Albert Finney a „Tom Jones" főszereplője kapta. A zsűri két különdíjat létesített. Az egyikkel a francia Louis Malle-t jutalmazta a „Lidércfény" rendezéséért; a zsűri másik különdíját szovjet művész nyerte: Igor Talankin a „Bevezetés az életbe" rendezője. A zsűri megosztva ítélte oda azt a díjat, amelyet az „első filmes" rendezők jutalmazására létesítettek. Ezt a díjat a francia „Chrls Marker kapta a „Szép május"-ért, és a svéd Jörgen Donner „Szeptemberi vasárnap" című filmjéért. Petrőci Bálinti Határváros i Petrőci Bálint, lapunk munkatársa, a Piros virág című elbeszéléskötet és a Megbékélt emberek címmel megje-i lent irodalmi riportokat és elbeszél léseket tartalmazó kötete után most regénnyel jelentkezett. Bár mostani Ismertetésünk nem tart számot a teli jessségre — a regény részletes éri tékelésére még visszatérünk —, anyi nyit azonban leszögezhetünk, hogy a csehszlovákiai magyarság társadalmi, politikai életét ábrázoló mű jelentős pozitívum az író fejlődésében. Petrőci Bálint regényében 1956 ok-, tóberének eseményeit dolgozza fel, A magyarországi ellenforradalom csehszlovákiai visszhangját egy dél-. Szlovákiái határváros életén keresz-i tül ábrázolja. Bemutatja, hogy a szo-. cialista rend ellenségei, (volt gyáros, expolgármester, katonatiszt, papok, kulákok) miként reagáltak az esemé-. nyekre, s milyen körmönfontan tervezgették a hazai „leszámolást". Szervezkedésük, népellenes aknamunkájuk azonban végül is megbukott a munkásosztály legjobbjainak ébreséi gén. Bár a rövid tartalom meglehetősen felszínesen hat, a regény cselek-! ményszövése, ember- és lélekábrázoi lása figyelmet érdemlő. A meglepői en érdekes részletek lekötik az oh vasó figyelmét (különösen a szerelmi kalandok, az ösztönélet ábrázolás sikeres), még akkor is, ha az ábrái zolás fekete-fehér buktatóitól nem is tud mindenesetre szabadulni a szerző, A reáli? hősök és az események mozi gató rugóinak elmélyült ábrázolása ugyanis nem egyszer erősen „publii cistikai áthatású", s a túlrészletezéi sek megbontják a cselekmény folyai matosságáť. Ugyanakkor a hatásos részletek mellett vitatható a törté-, nelmi hűség is, hiszen tudvalevő, hogy a magyarországi ellenforradai lom csehszlovákiai hatása — szórvá* nyos megnyilvánulásoktól eltekinte —, lényegében — és szerencsére! — elei nyésző volt. Ez népünk politikai érettségéről és a szocialista rendbe vetett bizalmáról is tanúskodott. így, ha az író fejlődése szempontjából a fejlődés jelentős tényeinek kétségtei lenül tanúi lehetünk is, a tapintat és a méltányosság, mint az igazság nem éppen nélkülözhető ismérvei helyeni ként joggal ébresztik a konstruáltság érzetét. Ennek ellenére a szerző két-, ségtelen érdeme, hogy mai tárgyú téi ma feldolgozására vállalkozott, s a széplró igényességével alkotta meg művét. (288 old. £ 14,50 Kčs) St. K. Neumann: A föld dicsérete A XX. század cseh irodalmának ki-, emelkedő költőegyéniségét mutatja be ez a válogatás Stanislav Kostka Neumann (1875—1947) életműve századunk cseh költészetének gerince s haladó eszméiségével a szocialista Irányzat kezdete és megtestülése. A költőt a keresés és lázadás éveitől a harcos kommunista forradalmárrá fejlődésig kísérhetjük nyomon ebben a kötetben. Az első világháború adta benyomások, valamint az Októberi Szocialista Forradalom alakította kl'Neumannban a szocializmushoz és a kommunista párthoz való vonzódását. Ez a hit és meggyőződés — a Vörös dalok harcos szellemén és pártosságán keresztül — hozzásegítette a cseh népet az első köztársasághoz fűzött illúzióinak szertefoszlatásához, megértve, hogy az igai zi szabadságot csakis a szocialista forradalom hozhatja. A kötet Bfetislav Truhláf válogatá-. sa — ő írta egyébként az előszót is —, valamint Bábi Tibor ismert-és nei ves költőnk igényes műfordítása révén átfogó képet nyújt a klasszikusnak mondható St. K. Neumann sajátos erejű, s máig időszerű költészetéről. (152 old. á 12.10 Kčs) Helena Smahelovát Suhanó szárnyakon Az Írónőnek ez a könyve a cseli és szlovák olvasók körében nagy síi kert aratott. Ehhez járult később a szovjetunióbeli és jugoszláviai elis-. mérés is. A „Lányok, fiúk" című ifi júsági regényéről — magyarul 1960i ban jelent mef — ismert írónő ebben a könyvében ugyancsak az ifjúsági hoz szól. A serdülőkor bonyolult, soki szór a meg nem értés közönyével —i lásd Matild esetét — küszködő, de örömökben bővelkedő életét ábrázolja a sportrepülést tanuló X. osztályos fiúk de főképp a lányok életmozi zanatainak bemutatásával. Az írónő kiváló ismerője a felnőtté serdülő fiai talok lelkiségének — erről a könyv győzheti meg az olvasót — s új mói don, minden merevséget nélkülözően, kiforrott művészettel közelíti meg a serdülőkor problémáit. A fordítás — Hideghéty Erzsébet munkája — helyenkénti nehézkessége ellenére általában jónak modható.. (272 old. 18.10 KčsJ František Kožŕk: A hű testőrök törvénye A „Jó reggelt Párizsi" Ismert és neves cseh írója ezúttal ifjúsági rei génnyel jelentkezik a magyar olv^r sóközönség előtt. Regénye egy városi (prágai) gyerekről szól, aki édesanyjával vidékre kerül. Az új környezet, no meg a vidéki élet ellenszenvet és fölényt ébreszt a vá-. rosi gyermekben. Csak fokozatosan ébred rá arra, hogy itt is becsületes, igazszívű emberek élnek. S ez a felismerés azután őszinte kapcsolatot épít .társaihoz és tanítóihoz egyaránt. Donoval Lili fordítása helyenként darabosnak tűnik. Ugyanakkor bosz-. szántó és elemi — nyomdatechnikái ból eredő — nyelvtani hibák (péli dául idegenszavak elválasztása) is előfordulnak a könyvben. Márpedig — ifjúsági könyv esetében — erre különösképpen illenék ügyelni. (296 old. 17,70 Kčs) Anna Sedlmayerová: Minden út hazavezet Szinte azt is mondhatnánk, hogy a kiváló cseh Írónő ebben a regényben — mely végeredményben előző kötetének, a „Nyílik a pitypang" hőseinek életútját követi — a „Ml a boldogság?" kérdésére keresi és adja meg a feleletet. Míg előző kötetében a fiatal nemzedék, főként a lányok érzelmi és erkölcsi nevelésének kérdéseivel foglalkozik, ú) regénye — amely önmagában ls önálló egészet alkot — a családi élet bonyolult problémáit veti fel. A tévelygéseken és a becsületes útkereséseken keresztül rajzolódnak ki a boldog családi élet körvonalai; az ábrázolás modern formáival, finom rajzával és gondolatgazdaságával teszi a szerző érdekessé és lebillncselővé a könyvet. Elismerést érdemel Havas Márta igényes fordítása. (396 old. 18.50 Kčs) £ Z, ÜJ SZÖ 8 * 1983, szeptember 14.