Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-14 / 254. szám, szombat

A KORSZERŰ SZÍNHÁZÉRT Amikor a korszerű színház igényét hangsúlyozzuk, távolról sem a .moderneskedésre, könnyű szórakoztatásra, érdektelen irodalmlaskodásra, vagy a kasszaslker mindenhatóságára gondolunk. Ellenkezőleg, csakis az izgalmas maiság, az igazmondás bátorsága segítheti építő hétköznapjainkati A „mondj igazat" örök művészi jelszava — szocialista jelszó is, ezért az érdektelenség és közömbösség helyett a szenvedélyes szórakozásnak és szórakoztatásnak kell elfoglalnia helyét színházainkban. Ebbe az áramba kapcsolódik be a hazai magyar színjátszás ls, amikor őszintén emberi, társadalmi, közéleti, sőt politikai élménytnyújtő művekkel kívánja segíteni új társadalmat építő rendünk emberének szocialista tudatát. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, a tömegeket kulturális honfoglalásának fontos csatatere — a szocialista országokban mindenütt, a filmszínházak és a népkönyvtárak után — éppen a színház. A Komáromi Magyar Területi Színház több mint agy évtizede már, hogy a szocialista kultúra lelkes hirdetője hazánk magyar nemzetiségű dolgozói között. S bár ebbe ax egy évtizedbe eredmény és tanulságot adó . --*-~^.iytelenség egyaránt megtér, a lelkesedéssel és önfeláldozással végzett munka iránti elismerés aligha lehet kétséges. Egy évtized munkája azonban nemcsak tanulságokban gazdag, hanem a jövő terveit illetően Is számottevő. A valóság és lehetőség harmóniáján keresztül utat épít a jobb eredményekhez, felismerve s ösztönözve a tartalmi gazdagodás szükségességét, s fokozva a művészi megformálással szembeni állandó elégedetlenséget. A most megkezdett új színházi évaddal történetének második évtizedébe lép a MATESZ... Terveikről, elképzeléseikről azonban hadd szóljanak ők maguk, a színház IegUletékexebbjel. Dr. KRIVOSIK ISTVÁN, Ahogy a színházigazgató szavalt nak, és az aťra érdemeseknek jutalom.... .. hallgatom, azokat a lelkesítő terve- képpen kiosztják, színházigazgató ket ma

yeket maguk elé kitűztek, _ „ . )(

i, .. . új évad repertoár- a. kérdés: — 300 előadás! la, hány új bemu- ez egy kicsit? tat ót tartanak? — Az 1963-648s színházi évadra nyolc darab bemutatásával készülünk. A tervek sze"int bemutatjuk V. Nezval: Manón Lescaut, Dobozi I.s Holnap folytatjuk, Gyárfás M.: Kisaszszonyok a magasban, J. Steinbeck: Egerek és embeA jelelet: — Bizony sok! legalább hússzal kevesebb lehetne. KONRÁD JÓZSEF, művészeti vezető • Mi a véleménye a mondernségről a színházban, s mennyire tartja ezt a színháznál alkalmazhatónak? — A kérdésre nehéz rövid választ adni... Olyan színházra van szükség, amely érzékenyen és lelkesítően reagál nagy eszméktől telített korunk emberének problémáira. Olyan művekre, melyek fő területe az ember belső élete, érzéseinek és gondolatainak feltárása, mindaz, amit a hétköznapi életben távolról sem tud'rek, P. Karvaš: Kálmán apó feltámadása, Móricz Zs.: Kismadár, Lovicsek B.: Csillagszemű asszony és Arisztophanész: LüszisztráTfmészetes az előző nak nézök köve Ez

é - is mű»of s

azeľepľl

l

nľ « üi íormát kel1 adni a SZI

nP

adon a felí

s" darabokka° együtt a MATESZ tulai- mert és drámába sürített élet

i8

azs

á" donSS repertoárját^ Itápezi. STStffV JSSÍTM^ • Milyen meggondolások szerint alkotójává váljék az előadásnak. Sajállították össze ezt a műsortervet? — Helyszűke miatt mellőznöm kell azokat a szempontokat, amelyekkel — a dramaturgiai terv összeállításakor — a színház vezetőségének meg kellett birkóznia. Most röviden talán nos, a modernséggel igen sok a viszszaélés, melyet a színházi kritika sznobizmusa is jelentősen elősegít. — Színházunk belső életét ís a modernné tétel követelményeinek keresése hatja át. Elsősorban modern darabokra volna szükség. Sajnos hazai végeznek-e valamilyen közösségi munkát a színészek? —- Színészeink lekötöttsége a nagy tájterület miatt olyan nagy mértékű, hogy közösségi munkára csak igen kevés idejük marad. Ha közösségi munkának nevezhető, hogy a színház tagjai akadémiákon lépnek fel, vagy szakmai segítséget nyújtanak műkedvelőinknek, akkor ezen a területen kimutatható bizonyos aktivitás. DÁVID TERÉZ, dramaturg • A távlati tervben szerepel-e valamilyen modern darab műsorra tűzése? — Elsőrendű célkitűzésünk mai színházat csinálni, ami csakis modern darabokkal lehetséges. Egyszerűbben így fogalmaznámi Minden színpadi mű annyiban modern, amennyiben | képes a mai ember Srdeklődési körébe bekapcsolódni. CH

1

U^w

gľJ

6 él

mľ

é

S,

Z"

e

g drámaírásunk, eltekintve egy-két cseh Munkaterületemen alkalmam igényes darabokat játszunk. Ne játszszunk operettet, zenés-dalos Játékokat, mert ezt nem tudjuk. Az Igényesebb darabok igényesebb művészi munkára fogják ösztökélni a MATESZ van színpadi műtől, melyek inkább a fejlettebb Igényű prágai néző számára jelentenek színpadi élményt, — nagyon szegény modern színpadi művekben. Vannak, akik színházunk mo^"ľe^ľ.fL

^^I^

h

®^

1

1^ufík^

0 dernné tételét Dűrenmatt, vagy Né- visszatekinthető munkák problémái „, „ „„ - met]

l László műveinek műsorra tűzésében látják. Aki ilyesmit kíván, az .... ... . „ ...„. ,. figyelmen kívül hagy két döntően fonľSSSÄÄ toľ tényezőt, .éspedig közönségünk közönségünknek emeljük kulturáltsá gát, ízlését. Az a nézetünk —, ahogy azt részben mostani műsortervünk is feltétlenül helyet kell adnunk a ha zai, a világ- és magyar klasszikusoknak, a külföldi drámairodalom remekeinek, de műsorunk gerincét az élő irodalomnak kell alkotnia (itt sokat várunk a hazai magyar drámairodalomtól). Természetes, játszunk vígjátékot is. Fő törekvésünk, hogy szín sokrétűségét, ízlés és befogadásképesbeli differenciáltságát, valamint társalkotói funkcióját az előadásban. — Nem mondunk le színházunk modernné tételéről, de fölmérve külső és belső lehetőségeinket kötelezővé tesszük magunk számára a művészi feladatok kitűzésében a mértéktartást. házunk intellektuel, elgondolkoztató, Együttesünk a jelentős művészi felprózai színházzá fejlődjék • A korszerűség, igényesség és színvonal kérdésében mit kíván tennt a színház? — Jó és izgalmas színház nem volt . és nem is lesz az, amelyik a korszerű, előremutató emberi és eszmei mondanivalót, az élet igazságának tükröződését nélkülözi, amelyik nem törekszik az igazság legnagyobb hatású művészi kifejezésére. Az újszerű és haladó színházat maga a mondanivaló szabja meg. A színház vezetősége meg tesz mindent, hogy az együttes művészei még többet tudjanak „mesterségükről", még többet és helyesebben a világ nagy és bonyolult változásairól, mert csak úgy tudnak eligazodni a múltban, a jelenben s ezeknek megértéséhez nem csupán ösztön kell, hanem tudással is kell, hogy közeledjenek hozzá. • Ml tekinthető a színház fő kérdésének, legfontosabb feladatának az új évadban? — A színház vezetősége — szem adatok megoldásához az elmúlt tíz esztendő alatt már szerzett elegendő tudást és tapasztalatot. Sok nemrég még lehetetlennek tűnő feladat teljesítése ma már reálissá vált, de a modernség igényé- kon benÄitatni. vei fellépő olyan kritikának, amely csupán a mag intellektuális éhségére van - tekintettel, nem lehet helyt adni. Még akkor sem, ha a színház szá• Milyenek az elképzelések a társulat falumunkájával kapcsolatban? — Színházunk előadásainak legnagyobb részét falusi kultúrházakban játssza. Vidéki közönségünk igénye, előtt tartva az előbb mondottakat —, főleg a televízió hatása alatt egyre _ kérelmezni fogja a Szlovák Nemzeti nő. A fokozódó igényesség ellenére jelöltem"' a segíténľ"kész"šžakbíŕálät Tanács iskolai és kulturális megbí- Is a legjobban latogatott színházak általam elképzelt kötelességeit Jó zottján keresztül az iskola és kultu- közé tartozunk, Szlovákiában. Ha ezV azonkív

üi ha a

rj.

a l

s gondol Irás'közrális ügyi minisztert, hogy az 51/1963- a rangot a jövőben is tartani akar- ben a kritikus> hogy minden színész

i as kormányrendelet értelmében enge- juk, a további működest a „kevesebb teljesítmény mögött hosszú idő, kodélyezzék a MATESZ-ben az ún. üze- utazast, több művészetet" jelszónak moly és me

gfeszített igyekezete áll, mi inštitút létrehozását, hogy ezáltal kell meghatároznia. Színházi centru- teMt a l

egg

y

engéb színészi alkotásis segítsük színészeink szakmai te]; mokat szeretnénk létesíteni azokon a nak i

s «

oga van ahhoz> hogy a szl

né

sz lődését. Előzetes terveik szerint az helyeken, ahol a színpadi nézőtér produkciőjában a

z emberi munkát is inštitút 1964. szeptember 1-én kezde- adottságai lehetove teszik, egyrészt a figyelemr

e méltassák. Ezért a kritika né meg működését. komplikáltabb szcenikai kivitelezést, ,

v

e j mindig tisztelet- Egy másik nagy problémánk a másrészt azt, hogy nézőink valóban t e! j e s e n tárgyilagos és sohase színház épületének kérdése. A MA- kulturált környezetben nézhessék vé- hassQn magánvélemé

nyként. TESZ jelenleg egy ósdi, korszerűtlen gig az eloadásokat. A környező falépületben van elhelyezve. Komárom- vak lakosságát — az előadások meg _ A hazai művek sikeres színrevitekintésére" —'autóbuszokkal^líöznáíik tel

e ts egyik fő törekvése és jeladagyobb örömére — sikerül ezt a kérdést is megoldanunk. • A tervek szerint hány előadást tart a színház az új évadban? ban közben a szakszervezetek felépí- tekintésére - autóbuszokkal hoznánk 'V'Z™™' tettek egy új színházi épületet. Je- be az említett színházi centrumokba. " a 'JL^ffa színház lenleg tárgyalások folynak az új épü- A kulturált környezet megteremtésé- Z^J

t\

nJ^JJ

p

Zer

Z°

k éS tt SZÍnM

Z let közös használatáról. Reméljük - ben főleg a kultúrházak vezetői le- együttműködése? a komáromi magyar dolgozók legna- hetnek nagy segítségünkre. — Március óta — mióta a MATESZ _ . , , , , . dramaturgiájának a vezetését átvet• Milyen a színház kapcsolata az tem

> _ 6

m

i'

ntegy 1

6_

17 darabot o

I. üzemekkelí vastam el. hazai magyar drámaírók— Az üzemekkel való kapcsolataink tói, illetve drámaíró jelöltektől. SaJinkább a közönség szervezését szol- nos az utóbbiak sokkal többen van— Az új évadban 300 estét betöltő gálják. Főleg az EFSZ-ek nyújtanak nak. Megdöbbentő, hogy milyen soelőadást — mintegy 100 ezer néző segítséget, úgyhogy költségvetésük kan írnak színdarabot, akiknek sejelőtt — irányoz elő a terv. kulturális alapjából jegyeket vásárol- telmük sincs a színházról és a drámaE. Okasz; ÉLMUNKÁS (rézmetszet, 1959) olyan darabokkal találkoznom, melyek jóllehet csak tegnap íródtak, illetve, 2-3-5-7 esztendős múlttal rendelkeznek, mégis „elviseltnek" tűnnek. Ugyanakkor sokszor évszázadokra elevenek s annyira időszerűek, hogyha nem lennének klasszikusok, méltán modernak lehetnének. Ez talán kissé paradoxként hangzik, de én így vallom. Természetesen azért mégis csak olyan darabok felé fordulunk, melyek a kortársak tollából szólnak a mához. Konkrétumokkal még korai lenne szolgálni, de annyit már is elárúlhatok, hogy sokat foglalkoztat bennünket a mai lengyel drámairodalom (Kruczkowski, Broszkiewicz, Swinarskij úgyszintén a nyugati haladó Millerrel, Tennessée-vel is szeretnénk végre kísérletezni) Szálemi boszorkány, Édes fiaim, Orfeusz álászáll (— nem beszélve a cseh, szlovák, magyar drámairodalom jeleseiről, akiktől) — ha eljön az ideje — a legfrissebb munkáikat kívánnánk színpadun• A szakbírálatok mennyiben segíthetik a színház munkáját? — Elsősorban rendszeres szakbírálatot szeretnénk, olyat, amely bizonyos mértékig felelősséget is vállal a színház teljesítményeiért. Nem lenne szabad öncélú szellemeskedéssel komolytalanítani a kritika tekintélyét mára ez nem ls je- és annak, aki a bíráló tollat forgatlent erején felüli ja, legaláb annyit illene tudni a dráverítékszagú kalan- mairodalom és színjátszás szabályaidé ról, mint az alkotónak, rendezőnek vagy a színésznek. Egy szakbírálat lehet vitatható, de sohasem lehet felületes, és esetleges tévedéseiben ls legfeljebb elvi síkon járhat külön utakat, de még ebben az esetben sem nékülözhetl az abszolút szakmai biztonságot. — Azt hiszem, ezzel már meg is PETRIK JÓZSEF: GYÖNYÖRŰ Lassan már sok mindent megértek, lassan már végképp felhagyok a dühös fogvlcsorgatással — konok érvek szilárd fokán józanul, tisztán megfontolom: önként lerombolt én-bálványom már társadalmi többesszám; Nem magamat lendít az ár, akikkel együtt lök a hullám úgy cseppentek bárkámra jel, hogy fel sem vettem — mégis néha szemem a csodálattól tágult

t Rég volt, lépteim elején —

f mert azelőtt az események túlzajlottak hegyen, vízen, s bensőbbnek számított a Nap, a falu határából indult s a Fekete-víz forrásánál gyújtott piros pásztortüzet — rég volt, lépteim elején egy kép első lett milliókból, egyet örökre felfedeztem, s amint merült alá a fény, úgy nyílt szemem a csodálattól. Tíz év után az alkonyok bennem lobbantottak tüzeket, a kapualjak perzselők, • bokortövek — gyúlékonyak, az édes hang, az édes kéz, és édes száj és édes zúg — örök csodálat lett az alkony, s megfogalmaztam: gyönyörűi Apám mindig ott bicegett a láthatárom tetőfokán, pedig nehéz cementzsákok s malteros ládák húzták le; bicegett és szabad kezét értem nyúftotta a padomba, amit szólt — minden összefűlt, zuhanva föld alá sodorta — egy foszlányt őrzök még belőle: értelmetlen hang: gyönyörül A táncot hamar megtanultami de nem, hogy táncoltassanak — nem hősiesség, Sóky elvtárs magzatkoromban ellenállt! — Díszvendégünk volt, ősz bajusszal, tüzet lehelt a hegedű, a konok tagok — felengedtek, csendjük a tánchoz idomult:, hatalmas vállak pólusai firkáltak finta köröket, s rájöttem: ez a történelemi örök-egyenest író vállak körrajzos kedve: gyönyörű! < Én a szívemet nem akartam meghagyni magamnak csupán, felajánlottam fűnek-fának s volt, ki el ts játszott vele. Az dobta vtssza utoljára, akinek végképp szántam már, őrjöngtem eleget — hiába. Fanyarul használtam tovább.

u helyéből lassan félrelökte a tapasztalat és a gúny — de van még kényes, érző zügfa, egy seb, egy emlék — gyönyörű. Ekkor eldőlt, hogy életemet legény feffel pipázom el, szelekre bízott magvaimból mégis élet csöppent elém, tehetetlen poronty, sajnálom, s csak azért védem, oktatom, remegve, hogy megállhat bárkám egy lomha homokzátonyon, s küszködöm, hogy lehessen énem már társadalmi többesszám — vállakért, hangfoszlányokért, mindenért, amiért szememben csodálkozás gyúlt: gyönyörű. írásról. Akadnak természetesen a beküldött munkák között érettebb írások is, de ezek többnyire olyan problémákkal foglalkoznak, melyeknek nagyon kevés közük van a mához. Márpedig minden igyekezetünkkel segíteni kívánjuk a hazai magyar drámairodalom fejlődését. Sajnos azok, akik ebben érdemlegesen segíthetnének bennünket (gondolok Itt pl. Cselényl László, Gyurcsó István, Bábi Tibor, Dobos László, Duba Gyula, Kónya József, Mács József, Gál Sándor, Tőzsér Árpád közreműködésére) eddig még nem jelentkeztek nálunk munkájukkal. Egyelőre Lovicsek Bélával dolgozunk együtt a Csillagszemű asszony színpadi változatén, melyet ebben az évadban mutatunk be. A jövő évadra Szabó Béla: A menyasszony című regényét szeretnénk, kooperációs megoldással — színpadra vinni. S mondanom sem kell, őszintén örülnék minél több színvonalas drámai alkotásnak. Az elmondottakhoz hadd tegyem még hozzá: bizakodik, reménykedik a színház. Bízik abban, hogy igényes célkitűzései valóra válnak, s hinni szeretné, hogy az évek óta táplált reményük, az ódon és elavult színházépület ú/já és modernné cserélést sem késik soká. Eddig ugyanis bíztatásban nem volt hiány. Az össz-szakszervezeti kultúr• ház részbeni használatát (földszint!) nekik' ígérték. Az átadást fjúntuslj megelőző hetekben azonban erősen megcsappantak az ígéretek. Bár a színház által kidolgozott alapelvek rendkívül kedvezőek, a reszort-> érdekek pillanatnyilag gátként merednek a megyegyezés elé. Kultu* rálls célokra alkalmas helyiség —< sokszor kihasználatlanul — éppenség* gel akad Komáromban, [bár a havi tervek koordinálásával semmi akadálya sem volna az új kultúrház előnyős kihasználásának) megértés, a közös érvek őszinte segítsége azon• ban mintha megmakacsolta volna magát... Nagyobb körültekintéssel, több jóindulattal pedig kétségtelenül többre lehetne jutni... S végeredményben a szocialista kultúra egyik hazai temploma kíván magának méltó hajlékot. A beszélgetést vezettet y FÖNOD ZOLTÁN \ 1963. szeptember 14. * (JJ SZÖ 7