Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-12 / 252. szám, csütörtök

fi dolgozók szakképzettségének emeléséért A dolgozók szakképzettségének, műveltségi színvonalának az emelése szorosan összefügg a termelés minőségi mutatói emelésének igényével. Társadalmunk alapvető érdeke, hogy senki se elégedjék meg eddigi ismereteivel, s valamennyien igyekezzünk mélyíteni tudásunkat. Ezeket a célkitűzéseket tartotta szem előtt pártunk XII. kongresszusa és az ezt követő, ez év februárjában kiadott 123/63 számú kormányhatározat, mely jóváhagyta a dolgozók továbbképzésének egységes irányítását célzó elveket. A megvalósításhoz vezető első lépés az Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériumával szorosan együttműködő, a Dolgozók Továbbképzését Irányító és Ellenőrző Központi Bizottság létesítése volt. Az ú] hivatal dolgozói felelősségük teljes tudatában, lelkesedéssel vetették magukat ebbe az igényes, sokoldalú, de rendkívül érdekes munkába. A húszéves pedagógiai gyakorlattal rendelkező DR. JITKA DVORÁKOVA, a hivatal titkárságának a vezetője, az eddigi helyzetről így nyilatkozik: — Igaz, a dolgozók javarésze —> üzemi iskolákban, középiskolákon, sőt főiskolákon — eddig is tanult. Az eredményekkel azonban mégsem lehetünk elégedettek. Célunk az, hogy tervszerűen biztosítsuk és segítsük a dolgozók továbbtanulását. — Csak az üzemi és a szövetkezeti iskolák színvonalának lényeges emelésével, a magasabb' fokö, igényesebb tananyag bevezetésével érhetjük el, hogy a dolgozók megfelelő képesítésre tegyenek szert — magyarázza Dvofáková elvtársnő. Majd rámutat arra, hogy sok helyütt még mindig előfodulnak bizonvos aránytalanságok, s ezeknek orvoslása szintén feladataik közé tartozik. ' — Rossz vért szül például, hogy az üzemi Iskolát végzett, kellő gyakorlattal rendelkező dolgozók fizetése többnyire alacsonyabb, mint a középiskolából kikerült, tapasztalatokkal még nem rendelkező fiataloké. A felnőttek széles körű továbbtanulásának a biztosítására mér az Idén is több Intézet létesült. Az oktatási módszerek formái, a Helyzethez alkalmazkodva, eltérőek. A rádió, a televízió, a film, a sajtó, a •népi egyetemek tanfolyamai, valamint a népi akadémiákon rendezett ismeretterjesztő előadások mindmind a kulturális forradalom betetőzését segítik. A prágai televízió például a rádióval és a földművelésügyi minisztériummal karöltve népszerű ismeretterjesztő előadásokat indít. Ugyanakkor nem feledkezünk meg a magasabb fokú ismeretek elsajátítására irányuló törekvésekről sem. —A nyelvtanfolyamok egyenrangúak lesznek az iskolával. Hallgatói, különösen az oroszul tanulók, semmivel sem maradhatnak az iskolák növendékei mögött. Évvégi előmenetelük ellenőrzése a kerületi és a járási nemzeti bizottságok mellett alakult vizsgabizottságok feladata lesz. Ezentúl a népi orosz nyelvtanfolyamok végzőseinek a tanulmányi színvonala a 9-éves Iskolákon előírt anyaggal egyenrangú lesz. A haladó nyelvtanfolyamok elvégzése pedig a középiskolákban szerzett orosz nyelvtudással esik egyenlő elbírálás alá. Ennek az intézkedésnek az az előnye, hogy a tanfolyamok résztvevői az állami iskolák látogatása esetén mentesülnek az orosz nyelvnek az illető iskola színvonalán már abszolvált tanulásától. Az üzemi munkaiskolák mellett Ej, ej, kicsit furcsa... Ä németországi ülm• ban bemutatták az írfrancia Sámuel Beckett legújabb színpadi müvét. A nyugati dekadencia legvégletesebb képviselőjének legújabb darabja a Játék címet viseli. Míg előző darabjának főhőse egy derékig eltemetett nő volt, ezúttal a színmű három főhőse három urnába van zárva, csak a felük áll ki, és csak az ajkuk mozog. Az említett három személy: a férj, a feleség és a szerető. Nevük nincs, csak M, FI és F 2 néven emlegetik egymást és megkísérlik visszapergetni kalandjaikat. A ' párbeszéd nem igazi dialógus, mert mindegyik főszereplő csak önmagának beszél: a darab alapmotívuma ugyanis — mint Beckettnél általában — az ember teljes magányérzete. nagy jövő vár a vállalati műszaki iskolákra és nem utolsósorban a fő, iskolák színvonalát elérő vállalati intézetekre, melyekből hazánk területén már eddig is mintegy 110 működik. Az üzemek és a vállalatok nagy gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező dolgozóinak Ily módon alkalmuk nyílik a szakosításra, a szakképesítésre. Ezen intézetek abszolvenseit üzemükben megilleti a mérnöki cím. — De bármennyire is beváltak a vállalati intézetek — csak 35 éven felüli dolgozók látogathatják! — a tanulásnak ez a formája átmeneti, ideiglenes lellegű — tájékoztat Dvofáková elvtársnő. — A távlati terv értelmében a jövő: a főiskoláké. A felnőttek szakképzettségének fokozására, művelődésének előmozdítására irányuló módszerek kidolgozásában a legnagyobb körültekintéssel járnak el. Ugyanakkor — menet köz1 ben — ellenőrzik azt is, hogy a kidolgozott irányelvek a gyakorlatban mennyire válltak be. A táiékoztatás szerint először az üzemi és a szövetkezeti Iskolák kerülnek szűrő alá. Természetesen, a terv kidolgozása minden esetben az üzemek dolga, hiszen nekik kell tudniuk, hogy ez egyes munkahelyeken milyen szakmunkásokra, milyen műveltséggel rendelkező dolgozókra van szükség. Ezért ez a munka nemcsak néhány szakember, de az üzem mindenegyes dolgozójának az ügye, közvetlen érdeke. Az említett intézkedések egy célt kívánnak szolgálni: még hatékonyabbá tenni a dolgozók továbbképzésének ügyét. S ebből a szempontból vitathatatlan'az is, hogy ennek segítése egyben közérdek is. KARDOS MARTA 135 éve született Le v Nyikolajevics Tolsztoj T

olsztoj a legegyetemesebb író, mindenki számára megközelíthető. Művében benne van az egész világ; a társadalom, a kor, az emberi lélek páratlan mélységeit tárja fel. Élő és ható művészi és társadalmi erő, mindmáig. Lev Nyikolajevics Tolsztoj hercegek és grófok ivadéka. Érzékeny lelkű ifjú, akit sért az előkelő körök romlottsága, testi-lelki üressége. Elhatározza, hogy ő más lesz, tökéletességre törekszik. — Parasztjainak jótevője, nevelője akar lenni, de nem értik meg. Csalódottságában katonai pályára lép s a Kaukázusban néhány kisebb ütközetben vesz részt. Az oktalan vérontást elítéli s vallja, bogy a háború gyilkosság, akkor is, ha a legnemesebb eszmékért vívják. A hadseregtől megválva az irodalom feié fordul, majd külföldön tanulmányozza a népoktatást. Birtqkán, (asznaja Poljanán iskolát alapít, — megnősül s ez után családjának és az irodalomnak él. Mestere a novellának is, de zseniális írói egyénisége regényeiben bontakozik ki. Főművében, a Háború és békében a realizmus csúcspontját éri el. A napóleoni idők orosz, sőt európai világának problémáit és alakjait sűríti ebbe az alkotásba, melynek főhőse a nép. „Szellemének természetes útja az egyéni sorsok regényétől a hadseregek és népek regényéhez vezetett, nagy embercsoportokhoz, melyekben milliók akarata olvad össze." (R. Rolland.) Alapeszméje: nincs ott nagyság, ahol nincs egyszerűség, jóság és igazság. Tolsztoj írói. erkölcse, képzelőerejének egész hatalma és formaművészete talán legtökéletesebb művévé avatják az Anna Karenyinát. Távol áll attól, hogy csupán a szerelem és házasságtörés regénye legyen. Valójában saját korának, osztályának, önmagának, az életéhez tartozó embereknek bírálata. Rávilágít kora embertelenségére, esztelenségére és lelketlenségére. Hű képét mutatja az 1870-es évek társadalmának, a nemesi osztály történeti válságának. Tolsztoj idővel hatalmas lelki változáson megy keresztül. Mivel kétségeit sem a tudomány, sem a hivatalos egyház nem tudja eloszlatni, az egyszerűségre vágyva a paraszthoz közeledik. Muzsik-ruhába öltözik, lemond a vagyonról, a fényűzésről, s keze munkája után akar élni. Hadat üzen az európai civilizációnak, a művészetnek, melyet akkor ismerne el, ha a kor alapvető eszméjét, az egyetemes testvériséget fejezné ki. Téves alapelvekből indul ki s elítéli a szép kultuszát, abban a hitben, hogy ez ellenkezik a jóval. Míg egyrészt szelídséget és megbocsátást prédikál, másrészt kérlelhetetlenül rántja le a leplet a tőkés rendszerről, a kormány erőszakosságáról, a közigazgatási bíráskodásról. A bűnbánó nemes típusa Tolsztojban csúcsosodik ki. Világreformer s mégsem sikerül eszméi szerint élnie, részint családja ellenállása és saját gyengesége miatt, s talán mert tudat alatt mégis magában hordja főúri múltja emlékeit. — Az élet nagy igenlőjéből öregkorára az élet tagadója lett. Ebben a szellemi és lelki állapotban írja meg harmadik és utolsó nagy regényét, a valláserkölcsi meggyőződését kifejező Feltámadást. Ez a „szenvedélyek nagy enciklopédiája", melyben a szegények életére és ha lálára vonatkozó bőséges tapaszta latait érvényesíti. Tolsztoj művei telve vannak vallomással. Hőseiben szépítés nélkül, hibáival, fogyatkozásaival önmagát mutatja meg s vallomást tesz hitéről és meggyőződéséről. A

világirodalom egyik legnagyobb időtlen alkotóját Lenin a következőképp értékeli: „Tolsztoj még a feudalizmus korában lépett fel mint nagy művész. Zseniális alkotásai sorában, melyeket több mint fél század alatt írt, leginkább a forradalom előtti félfeudális Oroszor szagot, a földesurak és parasztok országát ábrázolja. A művész irodalmi jelentősége, a gondolkodó és prédikátor világhíre az orosz fórra dalom világtörténeti jelentőségét tükrözi." Az azóta megváltozott, rendben az Októberi Forradalom révén megvalósult a földi igazság világa. De ez nem a kegyes jóság és megbo csátás, hanem a szocialista forradalom eredménye. BÁRKÁNY JENÖNÉ MOTTÖ: Most rongy papíron, rothadt kötleválen A gyalázatnak megadta magát, Anglia, mely más földeket szokott Bevenni, most önmagát vette meg! (Shakespeare: II. Richárd) VIII. Felcsapnak a lángok A fáklyásmenet Schwanderbachból indult el, de a hegyi falvakból, tanyákból is csatlakoznak emberek a menethez. Dirndlis asszonyok,nekihevült férfiak, süvölvények. Mire eljutnak a felvégre, a faluszéli határsorompóhoz — már vagy kétezren vannak. • Mozgalmas ez a szeptember 12-ről 13-ra virradó éjszaka. 20 óra 40 perc: Nýrskoból jelenít a járási hivatal, hogy 3000 személy gyülekezett, különféle jelszavakat kiabálnak. Kéri, küldjenek Klatovyból katonaságot... 21.30: Nejdekben veszélyes a helyzet. 3000 ember tüntet, beverték a községi elöljáróság és a rendőrség ablakait. 21.50: Vimperkben felvonulás, kb. 1500 résztvevővel. 22.10: Chebben tetőfokára hág a tüntetés, betörték a cseh és zsidó üzletek kirakatait. Az állami hivatalok épületei ellen még nem intéztek támadást. 22.05: Horšovský Tynből jelenti a rendőrség, hogy Eisertdorfnál a bajor vámőrök bontani kezdték a határköveket... Český Krumlovban hét ember megsebesült, egy életét vesztette... Reggelig teljesebb a szám: 8 halott, 17 sebesült. Ez már csak elég ahhoz, hogy a hatóságok erélyesen fellépjenek! Ogy látszik azonban, hogy ez sem elég. Még aznap további hat embernek kell meghalnia Habesbirkben... Szeptember 13-án délelőtt 9-kor Pardusovára, a habesbirki posta telefonosnőjére, pisztolyt szegeznek Csizmás, karszalagos emberek hatolnak be a helyiségbe... Pardusovát hazaküldik. Egyikük a telefonkapcsolóhoz ül és hívásokra egyre csak ezt feleli: „Nem, a csendőrörsöt nem kapcsolhatoml" A csendörőrssel azért nem lehet kapcsolatot teremteni, mert ott e nap tragédia-sorozatának első szakasza kezdődik éppen... Ott teljesít szolgálatot Pardusová férje. Pardusovát csak azért engedték haza, hogy Ismét elfogják, odakötözzék az esőcsatornához és agyba-főbe verjék. Ezt csendőrörssel szemben csinálják, hogy a férje jól láthassa. Falkncvban rosszat sejtenek. Miért nem kapcsolják az őrsöt? Elhatározzák, hogy egy autóbusz csendőrt küldenek Habesbirkbe. Szabályos csata keletkezik. Falknovból további erősítéseket küldenek. Egy katonai páncélautó is segít. Végre csend van. Négy csendőr és két henleinista halott... Schwaderbach sem jelentkezik... Délelőtt egy szakasz henleinista gépfegyverrel, kézigránátokkal állig felfegyverezve átlépte a határt. Bekerítik a csendórörsöt. „Adjátok meg magatokat!" Az őrsparancsnok kitekint — a szemben levő ablakból gépfegyver néž vele farkasszemet. Megadja magát. De eszébe jut, hogy az utolsó pillanatban a kommunisták fegyvert •kértek tőle, s ő megtagadta... Persze, most a fegyverek ezeknek a kezébe kerülnek. Ezekből a fegyverekből lőnek néhány órával később arra a 23 csendőrre, akik erősítésként érkeztek a községbe ... Már mindenki előtt világos, hogy puccskísérletről van szó. A rendkívüli állapotról szóló hirdetmények azonban nem fékezik meg a henleinistákat. A hatóságok határozatlansága folytán a henleinisták győzelmi mámorban úsznak... K. H. Frank pártvezetője, Konrád Henlein nevében délután fél hatkor ASból táviratot küld Prágába. A címzett: Dr. Milan Hodia miniszterelnök. „Azonnal visszavonni a statáriumot! A katonákat nem szabad kiengedni a kaszárnyákból! A rendfenntartással a rendőrség helyett a helyi előljáróságQkat bízzák meg! Ha a követelményeket nem teljesítik, az SdP vezetősége nem vállal felelősséget a további fejleményekért. A választ Konrád Henlein címére kérjük. Hat órán belül!" Ez ultimátum. A miniszterelnök a kormánynyal tanácskozik róla. Közben Henlein is tanácskozik. Telefonon. Hitlerrel. HITLER: „Ultimátumot intéztek a csehszlovák kormányhoz, jól meggondolták ezt a lépést? Mit tesznek, ha az ultimátum válasz nélkül marad?" HENLEIN/ „Feloszlatom a küldöttséget és megszakítom a tárgyalásokat a-cseh kormánynyal." Hitler egy pillanatig nem válaszol. Gondolkozik. Majd kitör: „jól van, Henlein, nagyon jól van' Kitűnő! Remek ötlet!" Prágában közben nagy a zűrzavar. A miniszterek egymással és Runcimannal tanácskoznak. Közben a határvidéken fegyverek ropognak ... Éjszaka Asban Henlein és Frank fogadja a Runciman-misszió három képviselőjét. Az ultimátum határideje lejárt. Hodia nem válaszolt. Henlein erélyes hangot üt meg. „Elhatároztam ..." — így beszél. Az, hogy Hödla nem válaszolt „meghiúsítja a további tárgyalások alapját. Ntncs miről tárgyalni. A németeket el kell választani a csehektől. Ezt ma már nem lehet az államon belül megvalósítani". Ez valami új! Erről Hitler sem beszélt 12-én. ö csak úgy altalánosságban említette az önrendelkezést. Henlein most kimondta kereken: semmi tárgyalás, semmi önrendelkezés — hanem a határvidék odacsatolása a Reich-hez. Az angol közvetítőnek csak egy gondja van most: úgy vezetni a dolgokat, hogy Hitler akarata érvényesüljön, de a brit kormány a „békecsináló" képében tűnjék fel. Henlein módszere az angolok számára nem jó, hiszen háborúhoz vezethet, Csehszlovákiát pedig békésen kell kiszolgáltatni. Mit csinál ilyenkor egy ügyes angol diplomata? Ebben az esetben, ebben a pillanatban nem támogatja Henleint. Ez a pillanatnyi, módszerbeli nézeteltérés sorsdöntő lesz Henleinre nézve. A csehszlovák hatóságok végre föleszmélnek, s megmozdul a hadsereg is. Duchcov, Most, Chomú- tov vidéke csendes maradt. Az iparvidékeken elszigetelődtek a fegyveres banditák. A haderő fegyveres,alakulatai rövidesen felszámolják a rendbontókat. Három nap alatt maradéktalanul véget ér a „felkelés". A henleinista vezetők, az egyenruhás Ordnerek átszöktek Németországba. A Szudéta-vidéken ismét csend van. Hitlernek nem sikerült a fegyveres jel-, keléssel kombinált betörés „spanyol módszere". De megálljunk! Ha ez így megy tovább, az egész Runciman-misszió, az óriási nyomás. a csehszlovák kormányra — felesleges volt. Az összes Beneš-féle tervek, az engedmények végre elért maximuma füstbe menti Nem, nem ment füstbe. Runciman persze csődöt mondott, mert Hitler , nem játszott eléggé a kezére, túlságosan gyorsan akart mindent. Hitler ís ráébredhetne, hogy nem kell úgy rohanni, elég bízni az angol diplomáciában. Hogy Hitler lássa, „hogyan kell ezt csinálni", hogy - Anglia és a világ lássa, hogyan kell a szövetséges rovására „megmenteni a békét", az angol diplomácia pontosan kiszámított percben működésbe lép. Szeptember 14. Csehszlovákiában a helyzet a végsőkig feszült volt még, a határvidéken lövöldöztek. (Ha most Hitler beront Csehszlovákiába, Nyugatnak meg kell őt támadnia és ne adj isten megsemmisítenie. Mit állítunk akkor a bolsevizmus réme elé? Még érvényesek a szövetségi szálak ... Hitler várjon, míg ezeket elszakítjuk. Nem kell félni, a közvéleményt már meggyúrtuk annyira, hogy akármit teszünk, azt a „béke megoltalmazásának" lehet feltüntetni. Csak semmi háborúsdi, a koncot megkapod.) Estefelé a berlini lapszerkesztöségek utasítást kapnak ne tördeljék az első oldalakat. A rádió megszakítja a műsorát. Bejelenti: — „Különleges hírt várunk, maradjanak a vevőkészülékeknél." 20.45-kor megszólal a Deutschlandsender, az /összes német adóállomások közvetítenek: „Nevilla Chamberlain brit miniszterelnök ma az angol nagykövet útján a birodalmi kancellárhoz a következő üzenetet intézte: Tekintettel a kritikus helyzetre sürgősen meg szeretném önt látogatni, s megkísérelni a békés megoldást. Repülőgéppel jönnék és reggel útra készep állok. Tudassa velem kérem, mikor fogadhatna a legrövidebb időn belül, s adja meg a találkozás színhelyét. Hálás lennék a korai válaszért. Aláírás: Neville Chamberlain. A vezér és birodalmi kancellár erre a közlésre azt válaszolta, hogy örülni fog, ha szeptember 15-én találkozhat a brit miniszterelnökkel. Eszerint Neville Chamberlain urat holnap, csütörtökön délután Obersalz'bergben várják." ... Es azután a hangszórók zenét közvetítenek ... A szeptember 15-i Chamberlain—Hitler találkozóra Berchtesgadenben került sor. Meg lehetne ezt ts drámaian, jelentőségéhez mérten részletesen írni. Ügy véljük azonban, egy mondat többet mond a sok szónál: Chamberlain itt beleegyezett Hitler követelésébe, hogy Csehszlovákia adja át határvidékét Németországnak. A köztársaság sorsa ezzel megpecsételődött. Még csak két hét múlva valósul meg München, maga a formális megegyezés. Sok minden történik még — tárgyalások, mozgósítás, újabb árulások, a csehszlovák kormány és az uralkodó burzsoázia gálád ánjnánya. A nyugat azonban a kommunizmustól való félelmében már Berchtesgadenben végérvényesen lemondott Csehszlovákiáról. Hogy a gyakorlatban is megvalósuljanak H. Wilson szavai: „Németország legyőzéséből csupán a bolsevizmusnak lenne haszna. Ezt nem engedhetjük meg. El kell ismerni a németek jogát az expanzióra a délkeleti irányban." Ennek jegyében jutott el a tőkés Nyugat Hitler kiszolgálásában addig, míg tökéletesen ráillettek Shapespeare évszázadokkal ezelőtt írt mottónkban idézett szavai. — Vége — 1963. szeptember 12. * (jj S'Z"Ö 5