Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-08 / 248. szám, vasárnap

/ Csillapíthatatlan, erős fájdalommal fár az úgynevezett hármas arcideg gyulladása. E betegség, és a még gyakran előforduló epilepszia okainak kutatására és gyógyítására spe-t cializálja magát dr. fozef Zucha docens, bratislavai orvostársaival. Tíz év alatt az idegsebészet szakaszán jelentős haladást ért el. Képünkön dr. fozef Žucha, aki minden szabad ideiét rendszeres tanulásnak szenteli. (R. BorodáCová — CTK — felv.) - * AZ EGYIK legrégibb plzeüi középkori "sörfőzdében e napokban ünnepélyes külsőségek között múzeumot nyitottak meg, amely a maga nemében egyedUl áll köztársaságunkban. AZ NSZK-BAN St. Goartól nem messze összeütközött három autó. Négy személy életét vesztette, s három megsebesült. TlZ SZOVJET előadőt hívtak meg indiai egyetemekre az orosz nyelvoktatás megszervezésére. HIVATALOS jelentések szerint Ghana északi részében a heves esőzéseket követő áradások folytán 3500 ember vált hajléktalanná. PÁRIZSBAN pénteken a hőmérséklet nem haladta meg a 12 fok Celsiust. Csaknem 100 éve annak, hogy a francia fővárosban szeptemberben ilyen alacsony volt ' a hőmérséklet. AZ ÉSZAK-OLASZORSZÁGI Alpokban szeptember 7-én megindult a havazás. Az olasz tavak szintjé emelkedik. Ilyen szeptemberi időjárás már régen nem volt Olaszországban. JUGOSZLÁVIÁBAN a Petrovec és Titograd közötti úton pénteken autóbusz-szerencsétlenség folytán négy személy életét vesztette, heten megsebesültek. A szerencsétlenség okozója a fáradt vezető volt, aki elaludt a volánnál. MOSZKVÁBAN kiadják „A világ népeinek atlaszát", amely a Szovjetunió Tudományos Akadémiája néprajzi Intézete tízéves kutatómunkájának eredménye. A több mint 70 színes térképet tartalmazó atlasz bemutatja a világ nemzetiségi összetételét, Európa, Ázsia, Afrika, Amerika és Óceánia lakosságának sűrűségét. A KIJEVI Tarasz Sevcsenko Állami Akadémiai Színház opera- és balettegyüttese a kubai kormány meghívására Havannában fog vendégszerepelni. HONKONG déli csücske felett szeptember 7-én a hajnali órákban tájfun söpört végig, amely három emberéletet követelt áldozatul. 57 személy megsebesült, mintegy 100 hajléktalanná vált. ULDZSIN dél-koreai városban erős földrengést észleltek. A keletkezett károkról és az áldozatok számáról még nem érkezett jelentés. Az első hírek szerint azonban Dél-Koreában ez volt eddig a legerősebb földrengés. MIHAIL ROMANOV, a kiváló szovjet színész és rendező 67 éves korában elhunyt. A CSEHSZLOVÁK kereskedelmi kép viseleti hivatal Moszkvában kiállításon mutatta be a Pragoexport külkereskedelmi vállalat új bőrdíszműáru mintáit. MESTERSÉGES tengert létesítenek a kazahsztáni szüzföldeken. A tenger 400 km hosszú lesz s vízzel látja majd el a környékbeli Iparvállalatokat. A GOTTWALDOVI FILHARMONIKUS ZENEKAR 90 tagú pioníregyüttese Ja- roslav Opel karnagy vezetésével tegnap vendégszereplésre Magyarországra utazott. HOLLANDIA határán s gépkocslütak alépítménye helyenként meglazult. Az útfelületbe lyukakat fúrnak, a lyukakon keresztül előbb sűrített levegőt vezetnek /be, majd víz, homok és cement keveré/ két sajtolják az úttest alá. A SKOPJEI SZEIZMOLÓGIAI ÁLLOMÁS legutóbbi jelentése szerint a július 26-i katasztrofális földrengés óta a városban állandóan kisebb földlökések észlelhetők — összesen 357 kisebb földrengést jeleztek azóta. i S

ok niindení megtanult Ostraván a bányamérnöki főiskolán, és mindig kitűnőre vizsgázott. Laboratóriumi kísérletei rendszerint nagyszerűen sikerültek, olyan analízist készített bármely kőzetről, hogy az öreg professzorok is elismerően bólogattak. A főiskolán már mindenki biztosra vette, hogy Peték Radimból előbb tanársegéd, majd professzor lesz. — Ja kérem, mondták a kollégái, egy-egy vizsga után, akinek a természet ilyen észt adott.. .1 És sokan már előre irigyelték Radimtól a jövő tudományos karrierjét. Radim, a ménökjelölt is laboratóriumi légkörben tudta csak magát elképzelni, ha a jövőjére gondolt. Meglepődött tehát a kihelyezési okmányok szétosztásakor, mert a dekréten — természetesen hivatalos fogalmazásban — ez állt: Irány Sokolov. Tűzkeresztség A bányaigazgató, meg a többi „öreg rségváltás dohogott az öreg. Azonnal megyek. „Azonnal ment" is az idős ember, és a hibát is szinte azonnal megtalálta. Végigjárta a bányákból a brílltószalagon hömpölygő szénbe, mar- kettezőbe vezető szállítószalagokat, kában szétmorzsolta, és csak ennyit itt is, ott ís belemarkolt a szénbe, mondott: — Huszonhat—huszonhét százalék víz van benne. Elég sok. Lassúbbra kell állítani a prést. Hiába vizes réteget találtunk a bányában. — Ogy látom különben, — mondta kis idő múlva, a vállalati igazgató elfelejtette megmondani, hogy KözépEurópa legócskább brikettezőjébe kerültél művezetőnek. Radim — nem tehetett róla — megint arra a nyári napra gondolt, -mikor úszni tanították őt a nagyobbak. Este pedig szomorúan forgatta keaztán egy helyen megállt. — Az titeket nem érdekel, hogy milyen szénnel dolgoztok? igaz, csekélységnek látszik az egész, de azért a mi szakmánkban az a legfontosabb, hogy milyen a nyersanyag. Ennek a szénnek legalább 30 százalékos a víztartalma. Valami vizenyős rétegből származik. Megpróbáljuk, öszszekeverjük valamilyen szárazabb szénnel. Azt hiszem, ez lesz itt a megoldás nyitja. Igaza volt az öregnek. Jó félóra múlva, hogy átállították a szállítózében a főiskoláról magával hozott szalagokat, megindult az üzem tankönyveket. „Elméleti geológia' „Bányaautomatizáció", olvasta sorban a könyvcímeket, és a köteteket szépen egymásután visszarakta a bőrönd legmélyére. Harmadnap, hogy az' öreg műveróka" — ahogy itt az idősebb bánya- z

ető még szabadsága előtt eljött az szakembereket nevezik — egy cseppet sem volt meghatódva a piros diploma láttán. — Jó szerencsét, köszöntötte őt az igazgató. Aztán talán másfélperces üzembe búcsúzni, szöget ütött a fejébe a vén Grünzvveig egy mondata: — Sohse búsulj fiam, a Barátság Bányában majd csak elkészül az új brikettező. Azt mondják, hogy az lesz beszélgetés után benyúlt az íróasz- Közép-Európa legkorszerűbb széndútalfiókba és olyanforma sípot húzott sítója. ,Az igazgató azt mondta, hogy ki belőle, amilyent a futballbírók használnak. Az új mérnök kezébe nyomta a sípot: — üdvözletem küldöm a vén Grünzvveignek, mondd meg az öregnek, mihelyt visszatérek a szabadságról, téged mindjárt odahelyeznek. Nagyon keíl ott a szakember. És mindenesetre, vigyázz erre az öreg tragacsra, mondta még távozta előtt az öreg. — Ha valami baj lesz, máskor is szólhatsz — mondta egyszerűen a fiatal mérnöknek, mielőtt távozott. Radim az üzem kapujáig kísérte az öreget. Mielőtt kezet fogott volna vele, azt mondta neki: — Grünzweig bácsi... azt a sípot, ami a nyakában lóg, nem adná nekem emlékbe? — Ügy látszik, az öreg megértette, mire céloz a mérnök. Zsebébe nyúlt és a fiú kezébe adta az ütött-kopott sípot. — Te meg, fiam, majd nekem mond] el egyet-mást az automatákról. Mert engem meg az érdekel. Amíg tanul az ember, úgy érzi, örökké fiatal marad. Ügy látom, a síp — az >.én szerszámom — egymagában hogy kellemes szabadságot kívánok Negyven éve húzom benne az igát, már kevés. De viszont az automata TÖTH MIHÁLY i U csak én tudom; hogy alapjában véve sem végzi el a munkát a magunkjó kis üzem ez. fajta emberek nélkül. Az egy hónap Radimnak alig néhány napnak tűnt. Annyi volt a dolga, hogy enni is alig ért rá. De azért valahogy csak működött keze alatt a rozoga üzem. Főleg azért, mert a keze alatt dolgozó bányászok, meg a présekhez beosztott emberek nagyon értették már a dolgukat. Csak megmorzsolták ujjaik között a szenet és tudták, mit kell vele csinálni. Akárcsak egy korszerű laboratóriumban, úgy tudták elemezni a nyersanyagot. Szinte csodálkozott, hogy egy reggel újra megjelent az üzemben az öreg Grünzweig. Nyakában a madzagon, mint rendesen, most is ott lógott a síp. — No, fiam, nem törted ki a nyakad? Radim önkéntelenül is inge gallérjához kapott. „Csak a gombot kell megnyomni..." Űszni már csak megtanultam, méghozzá elég mély vízben, gondolta az ifjú mérnök, amikor először belépett a vadonatúj bányaüzem kapuján. Előttevaló nap a régi üzembe a trösztigazgató maga vitte ki neki a kinevezési okiratot. Egyik napról a másikra gyártásvezető lett Radimból. Annyi ideje sem volt, hogy előtte legalább megtekinthette volna a gyár berendezését. Ott volt még a gyárban a külföldi szakember, aki a központi vezérlőberendezés szerelését irányította, hát Radim legelső útja hozzá vezetett. Gombnyomásra működik itt minden, dicsérte a német mérnök a központi irányítóberendezést. És magyarázni kezdte Radimnak a szerkezet működésének elvét. Csak meg kell nyomni a gombot — móndta —, és az automata végrehajtja az utasításait. A szerelő másnap .hazautazott. Radim pedig ismerkedni kezdett az üzemmel, az emberekkel. És közben már másnap ott dolgozott a most már igazán parancsnoki hídnak nevezhető poszton. Ezernyi elektroncső és tízezernyi villanykapcsoló között kezdett dolgozni. A bőrönd mélyéből újra előkerült a bánya automatizálásáról szóló egyetemi tankönyv. Sajnos, ez sem segített, egy reggel megtörtént a baj. Minden előzmény nélkül hirtelen felbúgott a hibajelző sziréna. Az automaták azonneki. Peták mérnök egy szót sem értett az egészből, csak megütközve, elég sértődött arccal forgatta ujjai között a sípot. — Egy hónap szabadságra megy az öreg Grünzweig, magyarázta az igazgató. Ha nem tudnád, ő a brikettező üzem vezetője. Szabadsága alatt majd te helyettesíted. Két-három napig még együtt lesztek, hogy beletanulj a mesterségbe. — És ez a síp? — kérdezte Radim bátortalanul. — A síp? Hát... a brikettezőben ez a diszpécseri készülék. Különben majd meglátod hogy folyik ott az élet. Peták mérnök csodálkozott, de aztán szó nélkül zsebrevágta a sípot. Valamikor kis gyermekkorában érezte magát ilyenformán, amikor az idősebb fiúk úgy akarták megtanítani úszni, hogy egyszerűen beledobták őt a fürdőmedence legmélyebb vizébe. Azt azonban még mindig nem tudta, hogy a síppal az igazgató mfeg akarja-e őt tréfálni, vagy valóban komolyan gondolja a dolgot. Parancsnoki hídon Az egész üzem egy nagy udvarból, néhány rozoga épületből és fülsiketítőén csattogó, vízözönelőtti présgépekből állt. A gépek mellett pedig a szénportól fekete bányászok dolgoztak. Ott álldigált Radim már negyedórája a gépek között, mikor egyszerre csak éles füttyszót hallott. Majd utána ízes káromkodást, s közben heves integetéssel közeledni látott egy jó 60 éves férfit. — Nem látod, te gézengúz, hogy bedöglött a prés? — kiáltotta az idős ember az egyik gépkezelőnek. És a kezében szorongatott lapáttal már ott is volt a brikettező tetején és dolgozni kezdett derekasan. Később, hogy kiszabadította végre a futószalagot, leugrott a présről, szájába vette a spárgán lógó sípot, harsányat füttyentett és — mert nyilván ez volt a jeladás, — csikorogva újra megindult a szállítószalag és a prés. A fiú a zsebébe nyúlt, kihúzta belőle a pirosfedelű diplomát, meg az iratjait. Az öreg orra alá tartotta a papírokat. — Peták Radim mérnök vagyok. A vállalati igazgató küldött ide. Talán csak nem Grünzweig elvtárshoz van szerencsém? — Ami a szerencsét illeti, arról, ha idehelyeztek, inkább ne beszélj. KU- nal leállították a szénszállító futó•ír Hogy a lévai járásból több fiatal á bányászatot választotta életpályául, ebben nagy érdeme van Vincent Fraiío bányásznak, aki a közelmúltban több helyen elbeszélgetett a fiatalokkal. A járásból a handlovál bánya 13, novákyiba 15, a cigelibe 13 és az ostravaiba 16 fiatal megv dolgozni. Jozef Krátky -A- A košicei járás mezőgazdasági üzemei az idén szép eredményeket érnek el az állattenyésztési termékek eladása terén. Tojásból augusztus 22-éig eleget tettek egész évi eladási tervüknek. Augusztus 31-ig terven felül 750 0.00 kg húst, 2,5 millió tojást ás 3 millió liter tejet adtak a közellátásnak. \ Mató Pál ir Losoncon a jövő évben kezdik meg a város kanalizálását, amelyre mintegy 22 millió koronát fordítanak. Az említett munkálatokat 1967-ig fejezik be. Ezenkívül te-vbe vették a nagykürtös! bányatelep szenny csatorna-hálózatának kiépítését ls. Sólyom László •k A szünidőben a szálkái gépállomáson voltam brigádon, mint a košicei elektrotechnikai Iskola növendéke. A napok gyorsan teltek, mert munka akadt bőven. A szorgos munka mellett azonban vitára is volt idő. Nem is vita volt ez, hanem a különböző szakkérdések megbeszélése. S elmondhatom, hogy az ott dolgozó szakemberektől sokat tanultam. Mindent megmagyaráztak nemcsak nekem, hanem az ott dolgozó tanoncoknak is. Magyar János •ü A défiíni járás 'dolgozói az idén mintegy 16 és fél millió korona kölcsönt kaptak az Állami Takarékpénztártól. A kölcsön nagy részét televízió, bútor és egyéb közszükségleti cikkek vá-sárlására fordították. Ugyanakkor a járás lakosa 4 millió betétet lielyezett el a takarékpénztárban. lönben: én vagyok a vén Grünzweig. Holnapután szabadságra megyek, jó lesz hát, ha ideállsz mellém a parancsnoki hídra, hogy megtanuljad a dörgést. A fiú körülnézett. A „parancsnoki hidat" kereste. — Csak nem vetted komolyan, amit mondtam? A gyártásvezető parancsnoki hídja itt nálunk az egész üzem. Én állapítom meg a szén víztartalmát, a nyersanyag tulajdonságait, én intézem a vasúti kocsikat... egyszóval: a gyártásvezető itt amolyan mlndeneslány. szalagot, a diszpécserkészülék piros szeme kellemetlenül villódzott. Két-három perc múlva már mindenki a hibát kereste. Még két-három óra múlva is ezzel foglalkoztak, de a baj okát nem sikerült megtalálniuk. Ott volt már az egész bánya valamennyi szakembere, mérnöke a gép körül, a villanyszerelők tucatjával rajzottak a kapcsolók körül, de mind hiába. Valaki félhangosan megjegyezte Radim háta mögött: — Pedig az új mérnök tiszta jelesre tette le az államvizsgát. SaHát akkor majd én segítek, ját szememmel láttam a minősítését. — mondta Radim. — A víztartalmat a laboratóriumban majd én megállapítom. Hiszen, tanultuk mi ezt a főiskolán. Hol itt a laboratórium? — Laboratórium ...? Az öreg akkorát kacagott, hogy a könnyei is kicsordultak. Aztán belemarkolt a szálValaki más ezt felelte rá: — ja, kérem, a mai mérnökök... I Radimnak nem volt ereje hátranézni. Odament inkább a telefonhoz. Gondolt egyet, felhívta az öregGrünzweiget. — Miért nem szóltál hamarabbi FORUM ÍZ UlOK, iJgrlEVElOK Egy tanító levele a szülőkhöz KEDVES SZÜLÖK! Minden valószínűség szerint már most, az iskolai év elején szorongva gondolnak arra, hogy gyermekük milyen eredménnyel fog tanulni. Milyen bizonyítványt hoz majd haza Pistike, Zsuzsika. Pedig higgyék el, nem csupán a bizonyítványról van szó, hanem annál sokkal többről. Arról, hogy iskolás gyermekük az elkövetkező hónapokban mekkora utat tesz meg a művelődés terén. Nap, mint nap ezernyi bizonyítékát láthatjuk annak, hogy nem lehet hasznos tagja társadalmunknak az az ember, akinek nincs alapos szakmai tudása, széles látóköre s mindenekelőtt a munkához való jó viszonya. Persze minderre tanítani, nevelni kell Sz ifjúságot, mert sajátmagától nem ' juthit el ide. Söt — és ma már ez is közhelyként hat — akkor sem érhetünk el eredményt, ha csak az iskola követelné meg a tanulóktól a felelősség teljes munkát, a rendszeretetet, a pontosságot, egyszóval: a munkához való jó viszonyt. Arra kérjük a kedves szülőket, hogy gyermekeik érdekében követeljék meg a pontos, rendszeres otthoni tariulást, teremtsenek termékeny kapcsolatokai az iskola és a család, baráti viszonyt a tanító és a szulök között. Szoktassák rá gyermeküket, hogy mikor az iskolából hazaérkezik, első dolga legyen megmosni a kezét és — ha mód van rá — átöltözködni. A gyermek Ilyenkor, szeptemberben tele van mondanivalóval. Az iskolában ugyanis ctnnyi minden történik, annyi új benyomás ért,' hogy ezt mind el akarja beszélni apukának, anyukának, hallgassák öt meg„ türelemmel. Az iskolából délben hazaérkező gyermeket ne ültessék azonnal a tanuláshoz, ne engedjék meg az „azonnali" leckeírást. Kell egy kis pihenés. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a gyermeket feladatat elvégzése előtt fogócskázni, játszani engedjék. A Jutkározás, játszás kifárasztja a gyermeket; fontos, hogy pihenten kezdjen a letke elvégzéséhez. De ne engedjék játszani ilyenkor azért sem, mert az iskolás gyermeknek meg kell szoknia: első a kötelesség elvégzése és csak azután kerülhet sor a szórakozásra. A játék is Jobban ízlik a gyereknek, ha tudja, hogy másnapi Jeladatait már rendesen elvégezte. Az iskolás élet percnyi pontosságot követel. Reggel olyan korán kell felkelnie a gyermeknek, hogy kényelmesen jés kiadósan) megreggelizhessen. Legtöbbször a szülő a hibás, ha a kis iskolás elkésik, hiszen a~ gyermeknek még nincs fejlett érzéke az idő múlása iránt. Helyes, ha akkor is a megszokott időben kel fel a gyermek, amikor délután van tanítás. A szervezetet ugyanis nem lehel hétről-hétre átállítani. Tudjuk ezt magunkról is. Minden reggel a megszokott időben ébredünk, de szabadságunk idején hamar megszokjuk a továbbalvást. Ha pedig vége a szabadságnak, mennyi fáradságba . kerül ismét visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Ha tehál a gyermek minden második héten — amikor délutáni tanítás van — 8—9 óráig lustálkodhat, a közbeeső heteken nehezen ébred Vz 7—7 órakor fezért is helyesebb, ha az iskola igazgatósága a havonkénti váltást vezeti be!). Legyen minden iskolás gyermeknek otthon egy meghatározott helye, ahol könyveit, füzeteit, tanszereit tartja. Legyen ez egy kis birodalom, egy külön kis része a család lakószobájának, amelynek rendjéért ő a felelős, ahol zavartalanul készítheti el írásbeli feladatait, tanulhatja meg leckéjét. A tanuláshoz, a lecke elkészítéséhez fel kell készülnie a gyermeknek. Előzze ezt meg a, tanszerek előkészítése. A tanuló asztalnál úgy üljön a gyermek, hogy talpa érjen a padlóra, könyökét támassza az asztalra, a világítást bal kéz felől kapja és szeme kb. 25 cm távolságra legyen a pad —, illetve az asztallaptól. \ Nem helyes, ha a tanuló munkája közben szorosan mellette, vagy háta mögött állunk. Legyen a szobában a szülő, a felnőtt, de végezze a maga munkáját, varrjon, olvasson a szobában. Ellenőrizze, de ne zavarja a gyermeket. Ne szóljon a rádió, és ne legyen zaj, fölösleges beszélgetés a szobában. Meg kell a gyermeknek szoknia azt is, hogy a tanulás, a leckekészítés ideje alatt mással nem foglalkozhat. Ne tanuljon „sokat", hanem jól, gazdaságosan. Ne üljön a gyermek egész nap a könyvek fölött, hanem dolgozzék céltudatosan. Olvasson a gyermek lehetőleg sokat, és hangosan, hiszen a nyelv hanghoz kötött jelenség. Ha hibát ejt, figyelmeztessék, ismételtessék el helyesen, de ne olvassák el előre a szavakat vagy szöveget, mert akkor csak gépiesen mondja utánunk, megtanulja könyv nélkül, de nem tanul meg olvasni a gyermek. Az idegen nyelvek tanulásánál is óriási jelentősége van a hangos olvasásnak. A gyermek szereti, ha törődnek vele, ha munkáját komolyan, fontos ügyként kezelik a családban. Ezért esténként — de legalább hetenként egyszer okvetlenül — nézzék meg gyermekük füzetét, ellenőrző könyvét, és fűzzék hozzá megjegyzésüket, az elismerést vagy az intést. Kedves Szülök! Ahhoz, hogy valaki gyógyítson, hosszú ideig kell tanulnia, orvost oklevelet kell szereznie; ha valaki a törvényekben jártas akar lennt, Jogi végzettséget kell szereznie. Sajnos nem így van ez a gyermek otthont nevelésével. Minden szülő nevel, mégpedig minden különösebb előképzettség nélkül. Forduljanak ezért tanácsért a szakemberhez. A pedagógus, meglátják, gyakran ad majd hasznos tanácsot egy-egy speciális nevelést problémával kapcsolatban. Csakis a jól összehangolt együttes pedagógiai ráhatás vezethet sikerre. Mert sok esetben éppen a szülő segít, néha pusztán azzal, hogy őszintén feltárja a gyermekkel kapcsolatos problémákat és éppen ez teszi eredményessé a nevelést. Ez a fenntartás nélküli, egymás iránti őszinteség, a baráti segítség légkörének és a bizalomnak megteremtése a család és az iskola, a tanító és a szülők között gyermekük boldog emberré nevelésének egyik legfontosabb feltétele. MŐZSI FERENC 6* SK d ä ü im wsm&BŠ