Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-07 / 247. szám, szombat

1 Ez nem BALLADATÉMA Harmadikos, vagy talán negyedikes elemista lehettem. Tanítónk egy reggel csillogó anyagból készült rudacskát hozott be az osztályba, másik kezében selyemkendfit tartott, aztán magyarázni kezdett: — Ha az ebonitot selyemmel dörzsöljük, villamosság keletkezik. Mi, a falusi kisiskolások álmélkodva' láttuk, hogy a selyemmel dörzsölt rudacska csodálatos módon magához rángatta az apróra tépett papírdarabokat és ha tanítónk valamelyikünk borzas hajihoz közelvltte a rudat, borzongtunk, mert társunk hajából apró szikrák ugrottak át az ebonitra. így ismerkedtem meg a villamossággal. Cs tanítónktól akkor még azt is megtudtam, hogy ebben a csodálatos világban olyan szavak is léteznek, mint a „volt", az „ampér", az „ohm" és a „watt", meg a „megawatt". Megtudtam továbbá, hogy a villanyáramot főleg világításra és gépek meghajtására használják. Ezen módfelett csodálkoztam, mert sehogy se tudtam elképzelni, hogyan tud gépet hajtani a selyemmel dörzsölt rudacska. Aztán évek múlva, hogy már városba is elkerültem, több mindent Is megtudtam a villamosságról. Először, persze, álmélkodtam rajta, hogy az ember csak megcsavarja a villanykapcsolót és világosság lesz. Felette titokzatosnak tfint az is, hogy a villanycsengő milyen megbízhatóan működik. De az ilyen csodákat is megszokja végre az ember és ma már inkább azon méltatlankodom, ha két emelet között megáll velem a lift és órákig ott kell kuksolnom a sötétben. Ha az újságban azt olvasom például, hogy elkészült egy új erőmű és hogy a turbinák egyenként 100 megawatt teljesítményűek, unalmas ábrázattal tovább fordítom a lapot és valami érdekesebb olvasmány után nézek. Mert az ember, az már Ilyen. Végül b legcsodálatosabb dolgok felett is naptrendre tér. Azon is, hogy mi az tulajdonképpen, hogy „száz megawatt óránként", csak most nemrég tűnődtem el, hogy életemben először meglátogattam egy villanyerőművet. Mert más az, ha azt mondják az embernek, hogy „a bányászok itt és Itt ezer tonna szénnel többet termeltek ki a tervezett mennyiségnél". A szín, as kézzel fogható jószág, tudom, hogy ezer tonna az száz vagon, tehát körülbelül ötven teherkocsiban fér el. De a villanyáram? Ax olyan megfoghatatlan valami... Tízmillió villanyégő Tlsovén elképedve tapasztaltam, hogy a villanytelep főmérnöke magyarázatának harmadik mondatában már ott volt a „megawatt". — Olvashatta már az elvtárs, hogy itt Tlsován van az ország legkorszerűbb, leggazdaságosabb és legnagyobb erőműve. Csupa „leg"! Turbináink összteljesítménye ötszázharminc megawatt és az ország vlllanyenergia-termelésének egytizedét ml adjuk... Okosan próbáltam nézni a főmérnökre, úgy tettem, mintha értettem volna, mit beszél a szakember. Olyan arcot vágtam, mintha lennne összehasonlítási alapom arra, hogy most hevenyében elképzeljem, mi is az az „ötszázharminc megawatt". Tekintetem először az asztalon álló lámpa víllanyőgőjére esett, majd a mellettünk zümmögő turbinára néztem. Ez talán — gondoltam — jó összehasonlítási alap lenne. Itt — a lámpában — ls villanyáram van, a turbinában is az készül. A főmérnök mintha gondolatolvasó lett volna. — Prága egész energiaellátását — a köz- és a magánvllágítást és a 1 ipart ls beleértve — egy 100—120 megawattos teljesítményű erőmű tudná fedezni. Ez más szóval azt jelenti, hogy bőven számítva is négy olyan helységet, mint fővárosunk, el tudnánk látni villanyárammal. Vagy nézze, ott van az a turbina — egy a kisebbek közül — az ötven megawattos. Az ezzel fejlesztett villanyárammal több mint egymillió darab 40-es villanykörtét tudnánk egyszerre „üzemben" tartani. Vagy hadd mondjak még egy érdekes adatot, hogy legyen valamilyen összehasonlítási alapja: Az egész ország valamennyi TV-vevőjét egyszerre bekapcsolhatnák, és mi ezt a megterhelést fél kapacitással is .ki tudjuk elégíteni. Antonín — a fűtő - utóda 1963-ban A fűtőt, persze, nem Antonínnak nevezik, mint Jifí Wolker az ő halhatatlan versében nevezte és a keze sem olyan kérges, szeme se olyan gyenge csillogású, mint a balladahősnek. Hihetetlennek látszik, de a fűtő szoknyát visel és a Vfira névre hallgat. A lány divatos twisztmelódiát fütyörészve végzi munkáját. Persze nem lapáttal, ahogy azt a balladabeli Antonín csinálta valamikor 1920-ban. Nyugodt mozdulatokkal járkál a műszerfal mellett, az óraszerkezet formájú műszeren ellenőrzi, ml a helyzet a kazánokban. Majd a vízellátást szabályozza és a feszmérőre vet egy pillantást. Minden rendben van, hét beszélgetni kezdünk mesterségéről. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hát a helyszínhez talán egyáltalán nem Illő kérdést adok a lánynak. — Ismeri Jifí Wolker költészetét? — Hogyne ismerném! Apám is fűtő volt. Akár őróla is Írhatott volna a költő egy balladát. Az ő látása is kazán mellett ment tönkre. — És maga ennek ellenére mégis ezt a szakmát választotta? — Ezt. Az Ipariskolából egy nyáron ide jöttem gyakorlatra. Szép munka ez és tiszta... Emlékszem szegény apám akármennyit mosakodott is, bőre pórusaiból csak nem ment ki a szénpor. A költő a híres versben arról Ir, hogy Antonínnak a fülébe a villanyégőben világító áram muzsikált folyton. Antonín termelte az áramot, de a villanytelepi Antonínoknak talicskán kellett a szenet clpelnlök és lapáttal kellett etetnlök a telhetetlen kazánokat. Ma utódjaik helyett az általuk gyártott villanyenergia elvégzi a munka nehezebbik felét. Ott a futószalag, hogy a szerteszálló szénpor ne ártson Véra szép bársonyos bőrének. A gépek emberi kéz érintése nélkül szállítják a szenet a kazánokba. Előbb azonban egy berendezés még porrá őrli a tüzelőanyagot, mert így jobban kl lehet használni minden kalóriát. A mozgó rostély a salakot automatikusan kifordítja a kazánból. A fűtőnek ezzel sincs aztán sok gondja, csak megnyom egy gombot és a vízsugár pillanatok alatt lesöprl a gőzölgő hulladékot. Az én kezemben, amióta itt vagyok, még nemigen volt lapét, jegyzi meg a fűtő. A lény szeme tiszta, mint szép nyári időben az ég. Jifí Wolker ha élne, Vöra szeméről nem balladát írna... *• Az erőmű szívében Korszerű, kényelmes lépcső vezet a hőerőmű szívébe — a központi áramelosztóba. A szolgálatos mérnök éppen a mikrofónnál van — Prágával, a nemzetközi diszpécser szolgálattal beszél: — Itt az interdiszpécser, hangzik a hangszőróból. — Itt Tisova, Chlád mérnök, szolgálatos, jelentkezik az erőmű dolgozója és bejelenti, hogy jól működik a Prágával való összeköttetés. — Kapcsolja be a nyolcas variánst, hallatszik a hangszóróból. k- Végrehajtom, felel a mérnök és már is kapcsolja a fűtőházat. Egy másik hangszóróból a fűtő hangját hallom. Jelenti, hogy bekapcsolja a „nyolcadik variánst'. Chlád mérnök megmagyarázza, mit jelent ez a titokzatos két szó. — Prágából a nemzetközi diszpécser az imént tudtunkra adta, hogy csökkentett kapacitással kell termelnünk. Ez nyilvánvaló, pillant a karórájára. Délután három óra múlt, vége az első műszaknak, a gyárak kevesebb áramot fogyasztanak. Nézze meg például a tegnapi grafikont is. Szinte hajszálpontosan ugyanebb«a az időben ugyanígy történik ez már évek óta. Feltéve, ha éppen ebben az Időben nincs valamilyen sportesemény, amelyet a TV is közvetít. Mert akkor a második műszak szükségletéhez még a milliónyi készülék áramkövetelménye is hozzájárul. A prágai központ nem számokban fejezi ki, mennyi áramot követel tőlünk, hanem táblázataink vannak, melyek megmutatják, hogy egy-egy „variáns" mit jelent. — Különben talán mondani se kell, jegyzi meg a főmérnök, 1920 óta — ebben az évben irta Jiíí Wolker a balladát — megsokszorozódott a világ villanyenergia termelése. Ma a tisovai erőmű az 1920-as világtermelés egytizedét adja. Abban az Időben az egy megawatt teljesítményű energiatermelő egységek már óriásturbináknak számítottak. És itt van, éppen most olvasom a lapokból, hogy a plzeöi Lenin Müvek az Idén egy 200 megawattos turbinát állít kl a Brnói Nagyvásőron. Ahogy ebből is látni, az elmúlt ötven esztendő alatt azért történt egy ős más a technika fejlődésében. Vojanyban nagyobb épül Keletszlovákiai nyelvjárásé magyarokkal, szlovákokkal Is találkoztam a villanytelepen. Előbb azt gondoltam, brigádmunkára jöttek Ide, de a főmérnök mást mondott róluk: — Hatvanan vannak. Tanulni jöttek hozzánk. Tanoncokként Jöttek, de ma már mesterei a szakmának szinte valamennyien. Itt van például Czlnke Sándor, az ötven megawattos turbinát kezeli. „Ml újság Vojanyban?" Ezt kérdik tőlem mind a hatvanan, ahol csak találkozok velük. A kazánházban, az elosztó központban, a turbinák mellett — mindenütt az épülő hőerőműről folyik csak a beszéd. Nem is csoda, hiszen több mint három esztendeje itt vannak, jő lenne, ha már otthon mutathatnák meg a keletszlovákiaiaknak, mit tudnak. A főmérnök így értékeli ezt a három fivet: — Nyugodtan rájuk lehet blznl az üzemet. Én mondom: nyugodtan. Már egymagában ez a két mondat Is Jó bizonyítvány a háromévi tanulás után. És ami igen fontos, nem akárki adja ezt a bizonyítványt. Czlnke Sándor mosolyog bajusza alatt. A körülötte állók megkérdik tőle, min derül annyira. — Azon, feleli a keletszlovákiai magyar, hogy már nem sokáig lesz tietek az elsőség. Ml, vojanylak, nemsokára elvisszük tőletek azt a sok ,,leg"-et. Vojanyban ha majd megindul az a hat, egyenként száz megawattos turbina ... — Nono, Inti őt tréfásan a főmérnök, pünkösdi királyság lesz az a ti elsőségtek is. Hallottál már valamit Tušlmlcéről? A tušimicei hűerőmű a vojanylt is felülmúlja. Ió 85 megawattal. Messziről, az autóbuszról nézem már csak a tisovai hőerőmű égbenyúló négy kéményét. Ha még most is divatban lenne, hogy a városoknak címert adnak, akkor Tisovának egész biztosan ez a négy kémény lenne a szimbóluma. Jó huszonöt éve még csak, hogy a tanítóm a falusi iskolában így magyarázott az elektromosságról: „Ha az ebonitot selyemmel dörzsöljük, villamosság keletkezik". Hogy mekkorát fordult azóta a világ! • - * T. M. MOTTÖ: Most rongy papíron, rothadt kütlevélen A gyalázatnak megadta magát, Anglia, mely más földeket szokott Bevenni, moat önmagát vette megl (Shakespeare: II. Richárd) IV. Az objektív közvetítő 1938. június elsején Chamberlain brit miniszterelnök interjút ad az angol újságíróknak. Ennek alapján a Times nekibátorodik és úgy írja meg vezércikkét, hogy abból egyértelműen kitűnik: a csehszlovák kormány csak tegyen úgy, ahogy javasoljuk — adja meg az „önrendelkezést" a kisebbségeknek, még ha ez a kisebbségi területek elszakításával ís járna. Ez Runciman lord Prágába utazásának kísérőzenéje. Runciman prágai látogatásáról előzőleg néhány napig ir ä világsajtó. A brit lapok nem felejttk el hangsúlyozni Chamberlain szavalt: Runciman a csehszlovák kormány kifejezett kérésére utazik Prágába, hogy betöltse a közvetítő szerepét a Hodia-kormány és a henlelntsta német kisebbség között. Ez eléggé megnyugtató csehszlovák részről. Hiszen akármilyen objektív közvetítő ts lesz Runciman, minden bizonnyal Csehszlovákia pártját fogja. Misem természetesebb ennél — a lord angol, Anglia pedig Franciaország szövetségese. Franciaországot meg szövetségi szerződés köti Csehszlovákiához. Ilyen ember csak nem játszhat Hitler kezére! Ez volt a látszat. A valóság kissé másképpen festett. Először is a közvetítő meghívása nem a csehszlovák kormány kérésére történt. Már előzőleg Halifax külügyminiszter „melegen ajánlotta" BeneSnek, fogadjon tlyen közvetítőt. Beneš tudatában volt, mily megalázó és egyben Szemtelen javaslat ez — hiszen így gyakorlatilag egy szintre helyezik a szuverén csehszlovák kormányt a provokáló henleinlsta falkával. Beneš tudta azt ts, hogy a közvetítő tevékenysége nem lesz más, mint újabb nyomás a szudétanémet követelések elfogadására. Először vonakodott, majd Hodlávál tanácskozott. Végül beleegyezett. Runciman jöhet. „A csehszlovák kormány kérésére". A párizsi gyors befut a prágai Wilson-pályaudvarra. Az üvegkupola augusztust napfényben fürdik. Fényképészek, hivatalos személyiségek várakoznak. A különszakasz ajtajában megjelenik egy simára borotvált arcú, hajlott, Idősebb férfi. Arcán fagyos mosoly. Lord Walter Runciman, húsz hajógyár tulajdonosa, volt angol kereskedelmi miniszter megérkezett Prágába. Azt jött megvizsgálni egy különbizottság élén, milyen a nemzetiségi kérdés helyzete, hogyan lehetne megoldani. Az elnöki iroda vezetője fogadia a vendéget, ttt van az angol nagykövet ts. Runciman nejével a fogadtatás után oldalt megy, oda, ahol a Henletn-párt képviselői állnak. Nagyon szívélyesen üdvözli őket, kezet ráz velük. Röviddel a megérkezés után a lord sajtóértekezletet tart az Alcron-szállóban. Az újságírók között ott van egy szókimondó, nem éppen tapintatos, de úgylátszik jól értesült amerikai riporter is — W. L. Shirer. Végighallgatja a béke megvédéséről mondott szép szavakat, a baráti érzéseket tolmácsoló tirádákat. Nem jegyez, csak figyel. Majd mégis ceruzát ragad és beírja jegyzetfüzetébe: „Az egész Runcimanmisszió rohadt ügy." Pedig még nem ts tudta, mi következik. Runciman első napfai Prágában udvariassági látogatásokkal telnek. Beszél Benešsel, Hodiával, Kroftával. Majd a henleinistákkal. Majd úfra a csehszlovák személyiségekkel. Azután újra a németekkel... Objektív ember. Szívélyes, békés, pártatlan. Így értékeli a külügyminisztérium ts hivatalos okmányában: „... nem hajlik a radikális német megoldás felé. Most gazdasági információkat gyűjt..." Érdekes, hol szerzi be Runciman objektív információit. Oldfich Ktnkstj, Max Lobkovtc, Adolf Schwarzenberg, Clary, Ledebourg, KhuenLützow, Czerntn, Schönborn... Német és elnémetesedett arisztokraták, Henletn bizalmasai és kebelbarátat. Náluk tölti a lord weekéndjeit. Velük ebédel, Ok Runciman Csehszlovákia környezete. A szállodában, kiutazások idején — mindig a Sudeten-deutsche Partei emberei veszik körül. Dolgozószobája körül állandóan ott nyüzsögnek az SdP emberei — aktatáskáikban kimutatások, javaslatok, memorandumok. Ez nem befolyásolhat egy obfektív politikust? Lehet. De akkor mire alapozzák augusztus 13án kialakult taktikájukat a henleinisták? Mert az említett napon ilyen Jelentést küldenek a Retchbe: „...az a benyomásunk, hogy az angol misszió már kételkedni kezd a békés rendezés lehetőségében. Taktikánk most az, hogy elárasszuk az angol missziót Információkkal, részletes okmányokkal, memorandumokkal, irodalommal... A feladat: meggyőzni a lordot, hogy Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdés az államon belül megoldhatatlan, a csehek nem hajlandók olyan engedményeket tenni, amelyek nyugalmat hoznának. A lordnak azzal a meggyőződéssel kell távoznia, hogy ebben az országban a helyzet túlságosan bonyolult, nehéz, tárgyalásokkal ts diplomáciai úton nem lehet megoldani, ami kizárólag a cseh fél hibájából van így, és éppen a csehek veszélyeztetik Európa békéjét." Hans Krebbs Berlinben a Daily Telegraphnak nyilatkozik. „Ném tarthatjuk a szudétanémet kérdést megoldottnak addig, amíg a szudétanémetek olyan államhoz tartoznak, amely Oroszország szövetségese. Ezzel lord Runcimannak feltétlenül számolnia kell. A bolsevik befolyás felszámolása Prágában szükségszerűség!" Felfuvalkodottság ez csupán, vagy valóban oly biztosak benne, hogy Runciman német nótára fog táncolni! A további fejlemények a második lehetőséget bizonyítják... Augusztus 18-án Runciman Červený Hrádekon Konrád Henleinnel találkozik. A tanácskozás után az angol nagykövetségen fogadást rendeznek. Lord Runciman feltűnően nagy megértést tanúsít a szudétanémetek Iránt... Es Csehszlovákia bolsevik befolyásolásáról beszél ... Henleinék meggyúrták az angol lordot. Az angol lord pedi§ — az objektív közvetítő, a pártatlan ember — a csehszlovák kormányt gyúrja. Folynak a tárgyalások a Henleinpárt és a csehszlpvák kormány között. A csehszlovák fél javaslatokat terjeszt elő a kisebbségi jogok bővítésére. Az SdP hallani sem akar róla, csak a Karlovy Vary-1 követelményekről hajlandó tárgyalni. Runciman megszorítja Benešt — tárgyaljon erről, ha másként nem megy. Hiába figyelmeztetett a kommunista párt, hogy a kormány ne csak a henleinistákkal tárgyaljon, hiszen nem ők az Itteni németek egyedüli képviselői... A kormány minden ilyen javaslatot elvet. Hiszen ez bele engedne látni a kártyákba. Márpedig a cél: zárt ajtók mögött tárgyalni, közben a közvéleményt előkészíteni, s kész dologgal előállni. Runciman csodálatosan dolgozik:- Henletn mégcsak az autonómia megadásának követelményénél tart, amikor a lord már további engedményekre is rákényszerítette a csehszlovák kormányt! Henletn gyorsan Berlinbe repül újabb Instrukciókért. Visszatérve a további engedményeket sem tartja elfogadhatónak. Ojabb követelések. Runciman úfabb meghátrálásra kényszeríti Benešt... Henletn magas lovon ült abban az időben. Mögötte ott állt „az egész hetvenötmtlllós német nemzet és a vezér személyesen". A rém, az ijesztő, akinek üvöltése, szemtelensége Runcimannak újabb és újabb fegyvert ad a csehszlovák kormányra gyakorolt nyomáshoz. A mindent felfaló fenevad képét nem volt nehéz még tfesztőbbé festeni... Pedig ha tudták volna... A fenevadnak csak az étvágya volt meg. Es a nagy hangja természetesen ...De ne vágjunk a dolgok elébe. Ugyanakkor, amikor a „Harmadik Birodalom mindent elsöprő ereje" egyre újabb meghátrálásokra kényszeríti a csehszlovák kormányt, sok száz kilométerre Prágától lejátszódik ennek az időszaknak egyik legérdekesebb epizódja. Ez talán fordulatot jelenthet és felboríthatja a náGik összes tervelt. Nevtlle Henderson, Nagy-Britannia berlini nagykövete augusztus 16-án rejtjelezett táviratot küld külügyminiszterének Londonba... Következik: Titkos küldetésben 1963. szeptember 7. * (jj SZÖ 5