Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)
1963-09-04 / 244. szám, szerda
Utolsó leheletünkig védjük o köztársasagot A TORNÓGI BÉKEMANIFESZTÁCIÓ 25. ÉVFORDULÓJÁRA Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1938 tavaszán, a hitleri német btrodalom ség akarja eltiporni, amely a Cseha világ népeinek tiltakozása ellenére megindította rablóhadjáratát és 24 szlovák Köztársaság határait fenyeóra alatt megszállta Ausztriát. A felháborodás hullámat még le sem esti- geti. tapodtak, a világ népet a megdöbbenéstől még magukhoz sem tértek, ami- Ezután losef Mikulíöek szenátor kor nyilvánvalóvá vált, hogy a német fasizmus úfabb gaztettre készül: a szólaH fel csehül Kami Krelblch néCsehszlovák Köztársaság szétverésére. Válságos hónapok következtek. Am "étül és véíül a művészek ás az aJl nr er ÖJ S ľ rlV< Zk eŕ, /^elemmel szemben nőtt az ellen- Zl képviseletében Mn Pon.Can és állás ts. Csehszlovákia dolgozó népe a kommunista párt vezetésével or- rfirinr? Rvnin hpJéitek Pnnifnn f* a kT rSaS ár, éS m m szlovák beszédében tefhív'a a h a l l g a" nemzetek és nemzetiségek puszta létét fenyegető veszedelem ellen. tös á„ fi eveimét arra hnev a költr« T í a f ^/ŕ JfJ Ci9 harC0lt Hr°i u * az CaL Sl 6dés 8é ynek békéa belső s a külső ellenséggel szemben ellenállásra szervezte és tömöri- r e ľ, a n szükséee Ezt Dedie csak a í/ ŕn^?,S er í!, a "éptömegeket, hogy megmentsék a köztársaságot. népeki n emzete'k megbonthatatlan A párt vallotta és hirdette, hogy a Szovetunió segítségére támaszkodva összefoeásával teremthetiük mee megvédhetjük a köztársaságot, gátat vethetünk a fasizmus, a népek és ° g teremthetjük meg. nemzetek létét fenyegető további terjeszkedésének. ä tornóci manifesztáció határo** zatát — amelyet az egybegyűlt Innék a kommunista párt ve- el. Lovas bandérium ment elől, utá- hatalmas néptömeg egyöntetű lelkes zette odaadó, fáradhatatlan na hatos sorokban a vörös kerékpá- éljenzéssel elfogadott, Lőrincz Gyula rosok százai következtek, majd a fú- ismertette. A tömören megszövegezett žs bátor harcnak egyik ragyogó megnyilvánulása és példája volt a 25 év- vószenekar, végül a fellobogózott, határozat legszebb sorai a követkevel ezelőtt lezajlott tornóci békema- hatalmas transzparenseket vivő ven- zők: „... védve a köztársaságot, nem nifesztáció, amelyen a csehszlovákiai dégsereg. A népviseleti csoportoktól valami idegen érdekekért hozunk álmagyar dolgozók sokezres tömege a tarkálló menet végeláthatatlan sorok- dozatot, hanem védjük ezzel a békét cseh, a szlovák és a német dolgo- ban hullámzott, áradt, hömpölygött a a háborús gyújtogatók ellen, védjük zók képviselőivel együtt adta tanú- tér felé. A menetben magyar, szlo- otthonunkat, kultúránkat és nyelvünjelét a Csehszlovák Köztársaság, a vák és német dalok csendültek fel. ket, védjük az eddig kivívott demokbéke és a demokrácia iránti hűségé- A falu népe az út két oldalán sorako- ratikus jogainkat, védjük Magyarornek. Hogy a tornóci békemanlfesz- zott és lelkes tapssal, vidám felkiál- Szág önállóságát,' függetlenségét, az táció célja nem valósulhatott meg, tásokkal üdvözölte a dalolva felvonu- egész magyarság' jövőjét" - ma már nagyon jól tudjuk -, ez ló vendégeket A bratislavai munká- A határoza t elfogadása után a hanem rajta, hanem a belső reakción, a sok kőzött, akik a nemzeti és vörös- talmas tömés sDontánul rázendített kapituláns és áruló burzsoázián s a színű lobogókat vitték feltűntek a az Int ernaclonáléra és noha különbönyugati szövetségesek áruló magatar- Műhely kékinges tag ai, őket német ő nve]ven d ai o]t ôk a maevar a cseh táSán mÚlot t- ' fíak kr tt é«r S Ä?l k 6ľ,r szlovák é" néniét sza^fa' szívhez Tény, hogy e válságos hónapokból ban^ trnavai ifjak felkiáltása hal- sz616 dalIamba n egybeolvadtak. A zengő tömeg a békét, a népek összefő— amikor a fasizmus mindent eltipró látszott kegyetlenséggel támadt az emberségre, a világosságra és kegyetlen arculatát a könyvmáglyák pusztító fényében mutatta meg — Tornóc ünnepe világító fáklyaként emelkedik kl. Hetek és hónapok gondos, körültekintő szervezőmunkája előzte meg a tornóci manifesztáció előkészítését, amelyet a párt részéről Stelner Gábor vezetésével egy bizottság Irányított. Bratislavában és vidéken már júliusban folytak a tárgyalások a haladó nemzetközi brigádok megrázó induló szlovák és magyar kulturális szer- jára zendítettek rá. gását hirdette. Utána, lassan megmozdult a nép és impozáns menetben elindult a töltés, a Vág partj^ felé, ahol a délutáni órákban megtartották a kulturális programot, amelyet a szlovák és magyar ifjúság részéről Keleti Ferenc és Jožo Opavský nyitottak meg. Opavský felszólalását magyarul a következő szavakkal fejezte be: „Éljen a szlovák és magyar lfnémetek pedig a spanyolországi júság egysége." Szavalatok, dalok, kórusok és sportmutatványok következtek. A komároNaša bola, naša je, Hitlerovi nedáme A magyar ifjak erre kórusban azt fe lelik: Ogy van, nem adjuk Ogy van, nem adjuk vezetek között, hogy méltó keretet |* aiol zeng már az egész tér m l munkásdalárda kitűnően előadott kapjon a manifesztáció. U A magyar, szlovák és német magyar népdalait a trnavai ifjúság Tornóc pártszervezetének akkoriban dalok belesimulnak, beleolvadnak a oroszinges kozáktánca követte. A lénem kevesebb, mint 138 tagja volt. na pfényes békeünne'p ragyogó derűjé- valak kIna l tárgyú mozgókórusát a Ide tartoztak Felsőjató, Kulcsár, Oj- b e. A téren felállított emelvényen bratislavai német Ifjúság tiroli tánca major és Máriamajor földmunkásai, eg yszerr e megjelennek az ünnepi sző- váltotta fel. Ezután a komáromi Alakik közt igen szép számban voltak nokQk Amikor a hatalmas néptöm eg kotás-együttes hatásosan elszavalta szlovák kommenciós cselédek is. trjbünön me Bi átla ra e l ismerőseit myés Gyula verses feldolgozásában A pártszervezetben a szlovák és ma- a triounon megiatja regi ismerőseit, ' H l .-„M/U gyar elvtársak között teljes egyetér- Major Istvánt és Steiner Gábort, vi- D6zsa sz e« ed I beszédét. tés uralkodott. Az egyetértést számos haros éljenzésben tör kl és lelkesen Amikor bealkonyodott, következett aratósztrájknál tanúsított összefogás élteti a megjelent elvtársakat. a népünnepély fénypontja, Toldi Mikérlelte meg. Mindehhez azt is hozzá jf z g r a tájban Poszpls bíró a mik- lö s szabadtéri előadása. Noha az emkell tenni, hogy a község kommu- r of on ej é Iép m eg akarja nyitni az berek már kissé elfáradtak a nap nista bírója Poszpis József volt, aki ünnepe t. A m nem juthat szóhoz, mert eseményeitől, abban a pillanatban, voíľ fagja a kte^gi képviselőtestü- a Vá'g felől újabb'fellobogózott me- amikor a reflektor kigyúltak és letnek és hosszú éveken át fáradha- net érkezik. A gútaiak és szimőlek megvilágították a szabadtéri szinpatatlanul harcolt a párt célkitűzé- Jöttek meg hajóval. do t> gyönyörű természetes hátterét, seiért, a falu népének érdekéért. Az ú] 0nnan érkezettek két arany- a nézök közöt t egyszerre élénkség poszpis Józseffel járom most Tor- színű aratókoszorút hoztak a béke- a z" eSást ''táiranvilf 3 cso" nóc utcáit, követni próbálom ünnep tiszteletére. Egy Ifjú pár tört anarta az eioaűast, tágranylit, csomagénak utat, és az emelvényre lép- daváró tekintettel a fényözönben fürve, a tízezres tömeg előtt csendben dő 6riásl szí nP ad felé fordul tľant' fel 5 J s o k' °ntfn d e n t'' megmagyaráz átadták Ma)or Istvánna k- m a! d ste l- IJáber Zoltán, a kis szabólegény az elôkésziľô rnnSl ésTz ünnep « Gábornak becses ajándékukat. " ott állt félrevonultan a szí. lefolyásáról Harminctagú kulturális A z aratókoszoruk szalagján a követ- pad mögött és izgatottan, szorongó bizottság mozgósította a falut. Leka- kező szavak aranylottak: „Gúta mun- szívvel nézte, figyelte mint bontaszálták a vágmenti rétet, ahol a sza- kásnépe ,a munkásnép fiának". A sza- kozlk k l> m!?' elevenedik meg színes, badtéri előadást kellett megtartani és lag szélén pedig a két tántorlthatat- gyönyörű álma Szive hálával telt ugyancsak a falu népe ál.ította fel Ian harcos neve ragyogot t. ^ a villanyoszlopokat a Vág fe é ve- E meghitt> szép jelenet után k e. yolna fl l ^ g ^^ zető úton és építette fel a hatalmas r üihetett csak sor a manifesztáció kás-paraszt ifjúsági kollektíva... szabadtéri színpadot, amelyet Háber megnyitására. VI. Clementis szlovákul Poszpis csillogó szemmel, elragadtaZoltán rendező utasításai szerint ref- beszélt az egybegyűltekhez, majd fással a hatalmas kórus felvonulását lektorokkal láttak el. Háber Zoltán, Major elvtárs az ünnep főszónoka nézt e • • • 0t t voltak köztük a tornóci a proletár költő, a munkás színpa- köv etkezett. A beállt csendben Major ' i a' a!. o k '!' sz ólamukat túláradó szíve dok kiváló kórusszervezője, az egy- elvtárs érces hanl!on m éi t atta az ün- do bbanásával hallgatja... így hallkori lévai szabólegény, aki millió és 'TSa* minf^S Ijt millió apró öltések közepette álmodta megmagyarázta, hogy a csehszlová- iéveazon l.goztakhojí meg Arany Toldijának a szlnrehoza- kla j magyarok léte, jövője attól függ, ezrek a békéért, a haladásért, a detalát, ezekben a hetekben félretette megértik-e az idő parancsát, amely mokráciáért — a fasizmus ellen tüna munkaszerszámalt, a tűt, a cérnát összefogást sürget a köztársaság töb- tessenek... A kórus áradó hangjával, meg a gyűszűt és nekilátott, hogy b| népéve l. Hangsúlyozta hogy a köz- szavával telt meg a festői táj, több évek óta dédelgetett álmát Tornócon társaság l ei gázása nemcsak a cseh ml n t " ze z„ re n hallották a kórus tollra váltsa. A^élvldék^falvait lár- és szl o 8 vá k * ép lelgázásá t , elenten é, másolásában Arany magasztos szahanem Szlovákia magyar népét is a az érkező és felvonuló hatalmas néptömegek nyomalt. Poszpis elvtárs lelkes hangja élénk szint, mozgást vil ta. öt falu és város Ifjúságából sikerült létrehoznia a 130 tagú kórust, legdurvább gazda sági és nemzeti al- Változik a világ, gyengül ami erős, a diószegi PTE kiváló színjátszó cso' portja pedig elvállalta a színműre át nyomásba taszlfcmá ... Végül rámu- g s e rős lesz, ami gyenge volt ezelőtt, tátott, hogy Magyarország függetlenír dolgozott Toldi előadását. Így öltött ségéti ön áii 6ságá t ugyanaz az ellentestet a szabólegény álma, amelyet x nemcsak a falvak Ifjúságának lelkese- 0u ahol eg y negyedszázaddal ezelőtt 'Arany lános költői szava hangzott dése, hanem a falu népének, a cselé- ei t mos t fcéf kombájn dübörög. A dübörgés közepette megkérdem Poszpis deknek és napszámosoknak étele és elvtársat,, valón Steiner Gábor megvolt-e elégedve az ünnep lefolyásával. Poszpis meghatódottan igent bólint. Steiner Gábor, az egykori kommunista szenátor, aki főszervezője volt a tornóci békeünnepnek és aki páratlan odaadással harcolt az egységért, a békéért, a lövőért, már nem él. Elpusztult, mint ama millió és millió hőtlen tiszta kék égbolt fogadta a ártatlan, akiket a fasizmus halálra kínzott. Emlékét ma is, a munkások Délvidék falvaíból és városaiból érke- és parasztok szívük mélyén elevenen őrzik. Elpusztultak a gútaí Gőgh zők hatalmas tömegeit. Ezen a haj- Simonék is, akik bátor harcosai voltak a pártnak, mindenütt elől jártak, nalon valóságos népvándorlás indult és ezért a Horthy-pribékek halálra kínozták őket. Ott voltak ők. is TorTornóc felé. Különvonatok érkeztek nócon, a hajón érkeztek, a mindennapi kenyeret és békét jelképező araBratislaváből, Léváról, Komáromból tó-koszorúval. Es elpusztult Háber Zoltán ls, az egykori szabólegény, aki és Érsekújvárról, egy külön hajó pe- oly ártatlan volt, hogy varrás közben álmodta meg Toldi szabadtéri elődig a gútaiakat és szlmőieket hozta, adását. Csak néhány nevet említettem azok közül az elvtársak közül, akik Feldíszített szekerek, kocsik, autó- a tornóci békemanifesztáció ünnepén elöl jártak, akik életük utolsó lehebuszok tömege szállította a környező létéig az egységért, a népek összefogásáért, a békéért, a jövőért harcolfalvak földműveseit. Soha még Tornóc tak. népe ilyen impozáns felvonulást nem Eletüket a ml jövőnkért áldozták fel. látott. A menet a sporttelepről indult SZABÓ BÉLA itala is táplált. Végre elérkezett a nagy ünnep nap ja. 1938 szeptember negyedikén ra gyogó hajnalra ébredt a falu^ Fel Qisszhang...| Visszhang... Visszhang... A regénynek van jövője Az elmúlt egy-két hét sorén kulturális lapjainkban számos beszámoló méltatta azt a nagy jelentőségű kongresszust, amelyet keleti és nyugati írók részvételévei augusztus elején rendeztek meg Leningrádban. Csehszlovák részről ezen a tanácskozáson Ladislav Mňačko, Iván Skála és Dominik Tatarka írók mellett részt vett Jifí Hájek irodalomkritikus is. A LITERÁRNI NOVINY 34. számában megjelent megjegyzései elsősorban azt a tényt emelik kl, hogy ez a kongresszus a regény Jelenének és jövőjének sarkalatos kérdéseit feszeget/ nem csekély mértékben hozzájárult a szocialista és a kapitalista világ írói közti kapcsolatok elmélyítéséhez és alkalmat nyújtott egyes problémák tisztázásához. Hájek elvtárs ebben a cikkében a kongresszus Irodalomelméleti tartalmát boncolgatja. A vitában résztvevők megegyeztek abban, hogy a regény műfaja nem került válságba, inkább .ak a inal élettel összecsengő új lehetőségeket kutat. Természetesen ez nem Jelenti annak tagadását, hogy Nyugaton főleg egyes regényírók antihumánus irányzata, míg nálunk az ötvenes években a valóságnak az előre megszabott tételek szerinti élettelen, hamis ábrázolása — válsággal fenyegetett. A kongresszus résztvevői egyetértettek abban ls, hogy a regény további kibontakoztatásának alapvető kérdése a valóság iránti állásfoglalás mikéntje. A valóság értelmezésében megnyilvánult azonban két szélsőséges nézet. Az egyiket főleg a francia „új regény" hívei képviselték, akik szerint nem az a valóság, amit látunk, hanem az író szubjektív világa. A másik pólus képviselői, például a grúz Nacsavariani viszont azt állították, hogy a helyes ábrázolás múlhatatlan feltétele megszabadulni a szubjektív látásmód elemeitől. A Jelenlevők zöme, a realista felfogás nyugati és keleti pártolói, helyesen azt a nézetet vallották, hogy a regény csak úgy tükrözheti híven a valóságot, ha dialektikus egységben jelentkezik benne az ember benső világa és társadalmi kapcsolatai. Éles volt az összecsapás Joyce, Proust és Kafka művének értékelésében. Voltak, akik harci zászlóként emelték magasba nevüket, mások viszont dekadenseknek bélyegezték a modern regény é Jelentős képviselőit, A vitában viszont Igazolást nyert, éppúgy nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a nyugati regénynek nincs rajtuk kívül más szellemi atyja, mint az a tétel, hogy ezek a nagy útkeresők nem gyakoroltak semmiféle befolyást a szocialista regényírásra. A cikkíró szerint talán Danyiel Granyin szovjet írónak sikerült a legtökéletesebben megfogalmaznia a mai szovjet és általában szocialista próza alapállását és célját. A mai szocialista irodalom hősi optimizmusa — vallotta Granyin — állandó harcban az élet valamennyi tragikus vonásával, a kétségekkel, bonyolult körülmények között utat keresve, az emberi értelem erejébe vetett meggyőződésre támaszkodik. Tvardovszkij pedig versben fejezte ki hitét — az író csak akkor töltheti be küldetését, ha arról ír, amiről meggyőződött: ő tudja azt a legjobban, csak ő fejezheti ki és ha úgy mondja ki ezt, ahogy ő maga akarja. A regény kifejező eszközeiről szóló vitában is kisebbségben maradt két szélsőséges nézet. Az egyik szerint a forma a döntő, a másik szerint pedig csak a XIX. sz. realista regényének formája követhető. A kikristályosodott helyes nézet nem szakítja el egymástól a formát és a tartalmat, nem áll sem a „realista", sem az ultramodern dogmatizmus talaján, hanem hangsúlyozza, hogy a regényírónak állandóan keresnie kell az új tartalomnak megfelelő új formát. Tyorkin csatája a személyi kultusszal A kongresszus résztvevőinek egy csoportját fogadta Hruscsov elvtárs ls Fekete-tengeri nyaralójában. Az IZVESZTYIJA közli Alekszandr Tvardovszkijnak azt a nagy elbeszélő költeményét, amelyet a szerző ezen a találkozón felolvasott. A költeményben feleleveníti huszonegy évvel ezelőtt írt, a szovjet katonák körében óriási visszhangot kiváltó versének hősét, Vaszllij Tyorkint, akf tulajdonképpen megszemélyesíti az egyszerű orosz ember jellemvonását. Az új poéma címe Tyorkin a túlvilágon. Röviden arról szól, hogy Tyorkin tetszhalottként a túlvilágra kerül, amely kísérteties módon hasonlít a személyi kultusz éveire. Tvardovszkij szatirikus hangnembe!) festi meg a bürokráciánjk fojtó légkörét, egy eltorzult társadalmat, amelybe Tyorkin nem tud és nem akar beletörődni. Tvardovszkij vádiratot ír a internáló táborok, a törvénysértések ellen, majd a költemény befejező részében gyűzelemre viszi a józan értelmet. Tyorkin felébred a tetszhalálból, harca sikeres volt, egészségét visszanyeri. Alekszej Adzsubej, a lap főszerkesztője a poémához Irt előszavában örömmel üdvözli ezt a müvet, amely véleménye szerint ugyan ellenvetéseket ls kl fog váltani, de benne tiszteletet kelt. Nem kétséges ugyanis, hogy Tvardovszkij, aki kilenc évig dolgozott ezen az elbeszélő költeményen, olyan Időszakot ítél el, amelyen a Szovjetunió már túljutott s azért írja meg, hogy a mai valóság még szebben és tisztábban kiváljon a megrajzolt háttéren. A művészet és a tömegek A művészet nálunk a tömegeké. S mégis furcsa, de tény, hogy elsősorban csúcsaival nem egyezik a széles tömegek ízlése. Ebből a gondolatsorból indul ki Josef Hlaváček művelődési dolgozónak a KULTURNl TVORBA legutóbbi számába írt cikke. Kritikusok é? művészek próbálják megválaszolni ezt a nyugtalanító kérdést. A jelenség magyarázata elsősorban az, hogy az emberek tömege nem egyöntetű, eltérő a műveltség, az élettapasztalat, a hivatás és így más és más az egyes csoportok művészet iránti viszonya ls. Másrészt a művészet is differenciálódik, egyes ágainak hatása körülhatárolt. így például a kamarazene valószínűleg mindig csak bizonyos szűk rétegeket fog meghódítani. Ezen túlmenően látnunk kell azt ls, hogy az említett ellentmondásnak történelmi gyökerei vannak. A múlt század hetvenes éveiben, az Imperializmus kifejlődésével párhuzamosan kezdődött az a folyamat, amely — összhangban azzal a ténnyel, hogy a kapitalizmusban a művészet ls csak áru — előnyben részesítette az ún. népszerű, vagyis a tartalmatlan ís ezért az uralmon lévő osztálynak megfelelő művészetet. Ezzel szemben szigorú cenzúra sújtotta az Igazi művészetet. Ennek következtében a giccs széles tömegeket fertőzhetett meg, míg az Igazi művészek ellenállása gyakran és természetszerűen a forma túlhajtásában, az elefántcsonttoronyba való- elszigetelődésben nyilvánult meg. A közízlés megromlott, a művészet pedig vagy tényleg érthetetlenné vált, vagy ilyennek bélyegezték. A szocialista kultúrforradalom ilyen gyászos örökséget kapott. Sőt, az ötvenes évek elején a személyi kultusz a legsötétebb kapitalista időszak merev esztetikal normáit majdhogynem kikiáltotta a népi művészet megszeghetetléh követelményének.- Ma már viszont tudjuk azt, hogy a művészet és a közönség között örökre megmaradt bizonyos ellentmondás. Ez természetes, hiszen mindkettő állandó mozgásban, fejlődésben van. Feladatunk csupán az, hogy ennek az ellentmondásnak szélsőséges jelenségeit kiküszöböljük. Ennek egyedüli útja-módja a lenini kulturális politika maradéktalan alkalmazása, amely tiszteletben tartja a művészet és a tömegek fejlődésének törvényszerűségeit. A közelebbi kapcsolat megteremtése természetesen hosszú folyamat. A népművelés viszont már ma az eddiginél sokkal többet tehet, ebben a viszonylatban. Ennek feltétele az, hogy a művészet a népművelés különféle szervezett formáiban ne játssza a Hamupipőke szerepét. Az előadási propagandában, a különféle klubokban, a rádió és a televízió rendszeres munkájában ennek a problematikának méltóbb helyet kell elfoglalnia — zárja le fejtegetését Hlaváček elvtárs. A Nagyvilág rólunk A NAGYVILÁG augusztusi számában három hazai vonatkozású írást közöl. Ferenczi László elismerő szavakkal méltaja Adolf Hoffmeister REPÜLŐVEL NAPKELETNEK című útirajzát. Kiemeli azt, hogy a szerző — akiben szerencsés módon egyesül az író és a grafikus nézőpontja — „bár sohasem tagadja meg cseh mivoltát, mindig az illető ország szemszögéből, fejlődésének perspektívájából nézi az eseményeket. És ez az, ami a magyar olvasó számára meglepetés". A Modern cseh elbeszélők kötetről régi Ismerősünk, és Jó Ismerőnk Käfer István ír recenziót. Részletes elemzését így summázza: „A cseh irodalom ma a miénkhez hasonló helyzetben, hasonló problémákkal küzdve igyekszik felelni a szocialista élet kérdéseire... A kötet híven teljesíti feladatát: mélyebb tartalommal, színekkel, hangulattal tölti meg a magyar olvasók „cseh irodalmi térképét." Végül pedig Rákos Péternek, a libllcei nemzetközi Kafka-konferencia résztvevőjének megalapozott és érdekes beszámolóját olvashattuk ebben a számban a konferencia vitájáról. Cikke befejező részében az értekezletet értékelő három véleményt Idéz. Eduard Goldstücker (Csehszlovákia): — Hazánkban Kafka öröksége is a személyi kultusz áldozata volt, s az értekezlet puszta ténye is azt bizonyltja, hogy kultúrpolitikánkban nincsen visszaút. Ernst Fischer (Ausztria): Hathatós segítség a nem szocialista országok haladó erőinek. Roger Garaudy: A marxista irodalomtudomány fejlődésének jelentős állomása. G. I. 1963 szepfember 4. * (JJ SZÓ 5
