Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-28 / 268. szám, szombat

A

béke útja, módja sokféle. Attól függ, kl miért és mikor akarja és csinálja. Az igazi békéhez őszinteség kell, és főképp és mindenekelőtt jóakarat. „Békesség a jóakaratú embereknek": az első megnyilatkozás Igaza máig érő cáfolhatatlanság. A béke az emberiség és Így az emberség ügye. A béke József Attila makszlmája: „az emberhez méltó gond". A békének sok az útja ás módja. Az emberség bákáje nem a gyávaság, az elpuhultság békéje, nem az opportunista megalkuvás farizeusfrázisa és hazugsága. A béke nem a vae victis, a legyőzöttek békéje. Ha a béke-szóra Jaj felel, önmagát hazudtolja. A béke útjai néha különösek, váratlanok és lehetetlenek. Van béke, melyre pillanatnyilag egy világ felszabadult sóhaja felel, hogy a következő pillanatban fejhezkapkodón eszméljen: becsapták, léprecsalták, háborúba taszították. Ez a béke a Galgenfrlst békéje: az akasztófa-haladék békéje. Van béke, mely a háborúért van; ez a háborús taktika békéje. Az Ilyen béke megakadályoz egy bizonytalan, kétséges kimenetelű hábosút, mely a koraszülött sorsára jutva, különben eleve elpusztulna. Van béke, mely a háború időpontját kénytelen eltolni, hogy utána biztosra mehessen. És van béke, mely feláldoz egyetlen egy népet, vagy országot, hogy aztán szemforgató kenetességgel és részvéttel mondhassa: az áldozat az egész világ békéjét szolgálta: A kisebbik rossz megakadályozta a világháborút: a totális rosszat! Ez a koncdobás békéje: a farkaséhség lecsillapításának elterelő meséje, bűnös illúziója. Mert épp ez a béke az étvágygerjesztés, a vérszag, a megálllthatatlanság valósítása. Első, taszító lépés a világháború realizálására. Kell-e még mondanom, hogy a müncheni békéről beszélek, a huszonöt év előtt kötött müncheni paktumról, mely valójában Hitler javára likvidálta az erős csehszlovákiai sztratégiai bázist. Csehszlovákia nyugati szövetségesei — tegnapi bábázói — ezzel Hitler kezébe játszották a háború kártyáját, ütőtromfját. A második világháborút hamis kártyások indították útjára. A müncheni paktum volt az az ugródeszka, melyről Hitler később, az idő érkeztével a háborúba lendülhetett. M

a már mindenki ismeri a kulisszatitkokat és célokat: Chamberlain megmentette Hitlernek a háborút, melyet 1938 őszén feltétlenül elvesztett volna. Az esernyős miniszterelnök a müncheni paktummal a háború ajándékát nyújtotta át neki. Hitlert, a világháborúval egyjelentésű problémát csehszlovák—szudetanémet konfliktussá korlátozták, és aa orruknál továb nem látók ujjongtak. A prágai Sozialdemokrat július 31-én már felszabadultan harsogta: „Lám, Hitler helyett egy liberális angol államférfi jött". Igen, Lord Runciman, a dúsgazdak hajógyáros jött, látott és győzött. Nem; a dolog nem olyan egyszerű. Lord Runciman kötött marsrutával jött, semmit sem akart látni, hogy vele és általa Chamberlain győzzön! Runciman-nel Hitler Jött, látott és győzöttl 1938. őszén a békével Hitler háborúját mentették meg, melyet akkor, a nagyobb potenciájú koalíció révén még sikeresen lehetett volna semmivé zúzni. A Neue Weltbühne, Ossietzky lapjának, a Weltbühne-nek prágai utódja, melynek már régebben át kellet tennie szálláshelyét Brüsszelbe, a német emigrációnak ez a harcos antifasiszta lapja, melyet a BeneS-cenzura annyiszor kobzott el, Lord Runciman érkezésekor nyíltan hirdette: „Az Alcron-hotel magánembere megmentheti a békét, ha elfelejti azt a megbízatást, mellyel Prágába küldték: megakadályozni a háborút." A háború megakadályozásának' egyetlen egy oka és célja volt: Hitlert úgy kellett megmenteni, hogy — az első akadályt: Csehszlovákiát hatálytalanítva — háborúját egy későbbi időpontban felkészültebben irányíthassa a közös ellenség: a Szovjetunió ellen. Amikor Halifax, az angol külügyminiszter Hitlerhez intézett levelében (1937. XI. 19) Németországot, mint „a Nyugat bolsevizmus elleni bástyáját" tudatosította, ezzel menlevelet adva, szinte áldástosztón és sugallón lökte Hitlert Kelet felé. így következett be az, amit Ernst Niekisch, Hitler börtöneinek és koncentrációs táborainak foglya mondott: „Csehszlovákia szétdarabolása bevezetője volt egy európai antibolsevista akciónak. Csehszlovákiát, melyre a nyugati hatalmaknak volt szükségük, fel kell áldozni, hogy Hitlert, nyakukról lerázva, Kelet felé irányítsák". München egy eredendő célkitűzés határköve volt. Austin Chamberlain (Neville öccse) egy német—szovjet konfliktusra célozva, mondotta még Locarnóban (1929): „Épp azok, akik Németországot lefegyverezték, lesznek holnap az elsők, akik Németországot újra felfegyverzik". Hogy mennyire igaza volt az angol küldöttnek, mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a második világháború után — a Nyugat hidegháborús szovjetellenes politikája ré én — újra aktuális lett a tegnapi célkitűzés: ma Nyugat-Németországot egymással versenyezve fegyverzik fel. A Neue Weltbühne főszerkesztőjének, Hermann Budzlslawskinak huszonöt év előtt Írott szaval teljes Igazolást nyertek: „Csehszlovákia stratégiai elértéktelenltése új hatalompolitikai helyzetet teremtett Európában... az európai egyensúly megbomlott. A Nyugat és Kelet közti szakadás a valósulás stádiumába lépett". FÄBRY ZOLTÁN: • rülményt kovácsolnak belőle, mert ha nincs „angol béke", ha nincs München, a koalíció, (Csehszlovákia, a Szovjetunió és Franciaország révén Anglia) gátat von, a fennálló szerződési kötelességek életbe lépnek, és Hitlert elseprik. De mert ezt a lépést nem tették meg, cinkosaiknak tekinthetik őket, akiknek a bűnösség és felelősség kérdésében osztozkodniuk kell. Akkor még nem volt világháború, és Csehszlovákiát még nem lehetett úgy lerohanni, mint egy évvel később Lengyelországot és a nyugati nemzeteket. Az Oj Szó hasábjain olvashattuk e napokban, hogy maga Hitler miként nyilatkozott a Népszövetség küldöttjének, a svájci Carl egy mindenképpen kilátástalanságra ítélt szerepbe menekültek: fékezők akartak ős szerettek volna lenni ott, ahol csak a féktelenség dühönghet. E struccjátékkal jóelőre kirekesztették magukat az ellenállás falankszából, a harcból és védelemből: eleve egy öngyilkos illúzióba lovalták vele magukat, Jól tudva, hogy a német fasizmussal szemben féknek nincs, nem lehet semmiféle szerepe. . A nőmet aggresszióval szembeni fékIllúzió tegnap csakúgy, mint ma, valójában az ellenállást fékezi és ezzel a háborúnak és a gyilkosoknak egyengeti az útját. A csehszlovákiai német szociáldemokrácia jobb szárnya egy történelmi küldetés Illúziójába rlnlen egy mindent összegező példa fényt vet az egész machinációra. A

kisebbségi sérelem mértéke és eldöntő kritériuma mindenütt és mindenkor az iskolaügy. A németeknek Prágában külön tudomány-egyetemük volt, Brnóban technikájuk, közép- és szakiskolák garmadával. Tanítójuk annyi, hogy ezek a szudéta-vidékről kiáradtqk egész Szlovákiára és Ruszlnszkóra. Ez a tudatosan irányított invázió később mint trójai faló lépett működésbe: Szlovákia németjeinek faslzálódása a szudétanémet tanítók kizárólagos műve volt! A németek Csehszlovákiában 5293 iskolát mondhattak a magukénak. A Magyar Napban írt egyik cikkemnek a, címe „5293:0" volt. Magát a huszonöt év előtti cikket nem tudom megtalálni, de egy más helyen megismételtem érveit. íme: Hiába van Dél-Tirol: német kisebbségek sosem hallott panasza, a náci propagandagépezet füle erre a panaszhangra tartósan beslketült, mert a világnak csak a szudéta-németek összehasonlíthatatlanul kisebb panaszait szabad premierplanban, felfokozva látni... Dél-Tirolt, az olesz fasizmusnak németek ellen foganatosított intézkedéseit csak úgy lehet kikapcsolni, ha a kisebbségi poklot Csehszlovákiára fogjuk, ahol a németeknek 5293 iskolájuk van, míg DélTirolban egy sem! Az 5293:0, a német fasizmus hazugsági arányszáma. A gátlástalanság eszközét és álcázott apropóját egy rablómerénylet sikere érdekében mozgósították. De csalók, rablók, szélhámosok és gyilkosok, átka, hogy egyszer vissza kell térniük a tett színhelyére. Valami vonzza, húzza őket, és a tett színhelyén sokan esnek az igazság csapdájába. Rendőrkézre kerülnek: ítélet elé. Az 5293-as igazságot kisemmiző hazugság színhelyére való visszatérés ma a lehetetlenséggel határos; az örök nyugtalankodók, hogy a gyakorlatból ki ne essenek, ma a dél-tjroli nullát, a tegnap semmivé negligált sérelmet kénytelenek reflektorozni. Ma a zavartkeltő nyugatnémet plasztikbombák Dél-Tirolban robbannak! A saját hazugságukba gabalyodottak a tegnapi szemhúnyást a maguk módján kénytelenek korrigálni, és ezzel önmagukat, hazugságaikat — előre és visszafutón — hatálytalanítani. Hitler a csehszlovákiai cél érdekében Dél-Tirolban leírta és így veszni hagyta azt a német kisebbséget, mely nem esett aggressziója irányába. E német kisebbség Hitler-előidézte, Hitlerszentesítette nullahelyzetét, ezt a cinikus „vértestvéri" árulást — bajkeverőn — ma stílszerűen csak a bonni terrorlegények üthetik helyre! A hazugság, a gyilkosság — mindegy, hogy testi vagy lelki hazugság és gyilkosság — mindenképpen megbosszulja magát. Az embereket még a fasizmus térfelén belül sem lehet büntetlenül kinullázni. A hazugság visszaüt, az embertelenség visszahat. Az agresszor háborúja előbb-utóbb bumerángnak bizonyul. És a bumeráng a cinkosokat és a felbujtókat is eltalálja. Egyszer mindenért fizetni kell. Az erkölcsi bűnhődés nem frázis: München bizonyítja. Müchen tévút volt: eltérítés, tudatos vakvágányra-futtatás. Zsákutca, zsákbamacska. Minden, csak nem a béke útja és módja. A béke: az emberhez méltó gond. München az emberhez méltatlan hazugság és felelőtlenség becstelensége volt. Békéjét második világháború címen szenvedtük. Münchenért ma 72 millió halott követel számadást: ítéletet! És München elmarasztaló • Ítélete csak a béke lehet. Világbéke! Világháborúk korszakában csak vllágbékeröl beszélhetünk. Szemben a hidrogéribombával a béke egy és oszthatatlan. Atomkorszakban csak békéről vagy katasztrófáról lehet sző. Aki nem'így tudja, aki nem így akarja, az megrekedt Münchennél, a második világháborúnál, melyből még egy harmadikra is futja. A

moszkvai atomcsendegyezmény — bár megszoktuk, hogy ne • i legyenek illúzióink — első lépés lehet a leszerelés, a világbéke felé. Nehéz út: ellenségei, akadályozói vannak. Akadályozói ott is, ahol er.rejhem.ls gondoltunk! A harmadik világháború akarói, az atomcsend elve'^ői^és szabotálói: a világkatasztrófa kalandorai: mindent vagy semmit! München hamiskártyások műve volt. Az ato'mkalandorok műve sem lehet más. Áz atombékéért küzdeni kell. Minden igaz béke: küzdelem müve, erkölcsi kötöttség, emberi elkötelezettség gondja. A háború a felelőtlenség könnyelműsége és tekintetnélkülisége. „A béke szolgálatához több bátorságra van szükség, mint a hadviseléshez": Romáin Rolland mondata nem Münchent és következményeit igazolja! Szava a mi utunkat világítja és irányítja! Ne felejtsük el: szemben az első és szemben a második világháborúval, Romáin Rolland volt az emberiség lelkiismerete. A béke: az emberiség lelkiismerete. München: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ A

z angol és francia tőkés-politikának második világháború előtti kétszlnűségét és igazi céljait a világháború — melyben Hitler a saját korrekcióját alkalmazva, a Szovjetunió helyett előbb a Nyugatra csapott — csak elködölte, elsodorta, hogy utána — mintha mi sem történt volna — visszataláljon a müncheni tegnaphoz, az antidemokráciák közös egy-ugyanazon céljaihoz. Második világháború előtti politikájul&t ma a NATO célkitűzése árulja el. Csehszlovákiát áldozatul kellett dobni: a szovjetellenes politika kategorikusan lcövetelte ezt a lépést. Hogy Hitler a Szovjetunió elleni háborúját később csak a második világháború totalitása révén realizálhatta, amikor Anglia és Franciaország szorult Hitler ellenében a Szovjetunió segítségére, az már a történelem kegyetlen, de igazságos ítélete. Csehszlovákia, a Hitler és Göring álmait zavaró „repülőgép-anyahajó", elesett, hogy e hátvéd tüntével, most London legyen a német repülőgépek, majd V-2-ők legexponáltabb célpontja. Angliának, a népnek, városainak és kikötőinek keservesen kellett fizetniök az angol uralkodó osztály bűnelért Coventry Chamberlain müncheni kártyakeverésének köszönheti pusztulásán Az angol tommynak francia földön — Dünnkirchenben, majd Normandiában — Afrikában, Olaszországban, és később újra Belgiumban, Hollandiában és végül magában Németországban kellett a csehszlovák voják helyett harcolnia, akinek a kezéből az ő Chamberlaln-jei, Hali faxjet ütötték kl a fegyvert. Anglia nagy árat fizetett: farkasok prédájául vetett egy kis országot, és nem is sejtette, hogy ezzel elvesztette világbirodalmát! És nemcsak impériumát. Becsületét is. Az angol alsóházban Churchill vágta Chamberlain szemébe: „Az angol és francia kormány választhatott a becstelenség és a háború között. A becstelenséget választották, mert mégis háború lesz". És micsoda háború! Hitler legszemélyesebb háborúja és a német imperializmus legkizárólagosabb, legbarbárabb agresszlójal Az történt, amit Thomas Mann, e korszak legnagyobb németje, pontosan rögzített: „A kor azon tömegmozgalmai, melyeket fasizmus név alatt foglalnak egybe, az idén, 1938 szeptemberének utolsó napjaiban az angol uralkodó réteg tervszerű segítségével teljes győzelmet arattak Európa felett". Az angol kapitalizmus bűne kétségtelen. A nyugatnémet történészek ma kapva-kapnak ezen a tényen: a német imperializmus számára enyhítő köJ. Burckhardtnak: „Amikor München után lehetőségünk nyílt megismergatta bele magát: „mert a nagyszerű német hadsereg; a ragyogó német vikednl a csehszlovák haderővel, nagy lágorganizáció, a sikeres német szociál nyugtalanságot keltett, amit láttunk. Megtudtuk, hogy nagyon komoly veszélyben voltunk ... Akkor értettem meg, miért kérték tőlem saját tábornokóim, hogy mérsékeljem mapolitika könnyen arra csábíthatják a német népet, hogy hódító célokat tűzzön ki maga elé, melyek csak más népek kárára realizálhatók. Van-e valaki, aki kezességet vállalhat azért, gam!" Chamberlain „békéje" teljes hogy a német követelések ne lépjeegészében a német fasizmust szolgálta, és így nem minden irónia nélkül való az a tény, hogy ma ugyanazon háborús oknak, a szudéta-német kérdésnek alátámasztására Adenauenek túl minden mértéket? Ezt a szerepet csak a szociáldemokrácia vállalhatja". Ez állásfoglalás talaján — noha a német követelések minden mértéken felüliek voltak — gondolrék Münchenre hivatkoznak, mely kodás nélkül lehetett elvetni a komszerintük, a nemzetközi jog alapján, ma is fennáll és érvényes. E

's így jogérvénnyé, tehát jogfolytonossággá szentesül mindaz, ami Münchent követte: a fasiszta okkupáció, annak minden tartozékával és borzalmával: cseh munista párt népfront-javaslatát, mert ;,ez nem más, mint a hamis hírverők és a szörnypropaganda (Greulpropaganda)-terjesztők konjunktúrája". (Sozialdemokrat, 1938. I. 9.) Így aztán nem csoda, ha az azóta fasisztává züllött Wenzel Jaksch a brünluuutMavai ~ ni pártnapon az agrárpártot dicsérte, egyetemek iskolák bezárása a Heyd- £ * a k*

om

l£

unistáinkná

l ^ richek és haláltáborok, a spiclik és " hóhérok, a Theresinstadtok és Lidlcék. De. ez még ma sem bodrozza a német militaristák lelkiismeretét. Az Afrika-szamaritánust, a legendás lambareni orvost, a nagy tudóst és demokrácia megbízhatóbb szövetségeseinek bizonyultak". Í

nkább a fasizmus, mint a kommunizmus: a szociáldemokraták Jobb szárnya és az agrárhumanistát, a béke-Nobeldíjas Albert párt e tudatosítással kapcsolódott ki Schweitzert szidják, mert rózsafát az egyetlen hatékony népfront-ellenmert küldeni Lidicére! München és állás frontjából és nyitott utat a faminden következménye ma német ta- sizmusnak. Inkább Henleint választotbu. Hogy emberek ezrei szenvedtek, ták partnerül, mint Gottwaldot! Csak kínlódtak, haltak és döglődtek? később tűnt ki, hogy hóhérok szálUgyan, ugyan; nem kell mindent mell- láscsinálói voltak. De Hodža lapja 1S36 nyarán még így ujjongott: „Államunk javára pluszként kell elkönyvelnünk azt a tényt, hogy ÉszakCsehországiján a lakósság nem a marrodalomba való bekebelezésében, e xisták, de a szudéta-németpárt háta re szívni. íme, itt van Walter Brahd, aki „ A szudétanémet tragédia" című könyvében (Nürnberg, 1949) ezt írja: .Csehszlovákiának az erős Német Biföld sokszázados történetét ismerve, nem szabad semmi különöset vagy lényegellenességet látni". Brand itt a csehek évszázados elnyomatására céloz, és így hallatlan cinizmussal szokottá, normává szentesíti a minden eddigit felülmúló rémuralmat, hogy ezt a normálissá sugallt állapotot holnap újra realizálni leHessen, hisz semmi különös nincs benne! mögé sorakozik". Walter Brand ma dicsérőn állítja ki ez árulás nyugtáját: „Az agráriusok a szudétanémet pártban természetes szövetségesüket látták az egyre jobban forradalmasodé cseh és német kommunistákkal szemben". Az agrárpárt és a jobboldali szociáldemokraták által állami pluszként elkönyvelt szudétanémet fasizmus pontosan előre bekalkulált álA viszonyok azonban közben kissé lamveszejtő mínuszként lepleződött - népei le. A fék és a fékezők irgalom és válogatás nélkül kerültek a tankhengerek kerekei alá, csakúgy, mint Chamberlain és Daladier választói. A müncheni paktum, a müncheni „világbéke" nemcsak az angol lordok szemfényvesztő farizeusizmusának volt a gyümölcse, de ugyanúgy a belső csehszlovák reakció folyománya is. Az összekötő láncszemet Lord Runciman-nek hívták. Hazug tényferdltés, hajánál fogva előrángatott érvek tendenciózus felnagyítása jóvátehetetlenné duzzasztották a lényegémegváltoztak: Csehszlovákia nem tudnak olyan könnyen napirendre térni a tegnap felett, mint a német halálnorma-állltók. Ma már nincs normává hazudott vagy terrorizált szolgaság, mint kényszer és megszokottság. Tegnap épp ez a szervilizmus és semlegesítő opportunizmus volt a német aggresszorok hívogatója, szálláscslnálója és kiszolgálója. A csehországi szociáldemokraták és itt elsősorban a német szárny, az intranzigens antifaslzmust, az elodázhatatlan ellenállást vetette el. Ök külön feladatot kreáltak maguknak, ben törpe német sérelmeket. EgyetA Beszkidekben, a Moravka folyó mellett épülő új duzzasztógát tava elárasztja az országút egy részét. Ezért úgynevezett esztakédot, vagyis pilléreken nyugvó hidat építenek, amely csaknem 400 méter hosszú lasz. Képünkön a meredek lejtőn sziklába ágyazott betonpillérekre 20 méter hosszú vasbetongerendákat helyeznek. Ezekre épül majd az új országút, amely áthidalja az elárasztott területet. (Švorčík — C-TK felv.) 1383. szeptember 21. * £jj SZŐ 7