Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-27 / 267. szám, péntek

• •••••••• • • • Fiatal rendezők, a filmművészeti főiskola nemrégen végzett növendékei mutatkoztak be a közönségnek a bét műsorában. A dinamit őre című, há­rom Drda-novellából készült filmet Jaromil Jireš, Zdenék Sirový és Hynek Bočan rendezték. Elég ismeretlen nevek, kezdeti müveik azonban azt bi­zonyítják, hogy reményteljes ígéretek. A megszállás éveiben játszódó film­történetekben a film modern kifejező eszközeivel idézték fel a fasiszta megszállás légkörét, mondanivalójukkal is modernségre törekedtek. A mozik új műsorán két figyelemre méltó szovjet filmet láthatunk. Közös vonásuk, hogy mélyreható lélektani filmek, az emberek belső világának problémáit tárják fel. ÚT A KIKÖTŐBE Georgij Danyelija ismert nevű ren­dező Viktor Konyeckij forgatókönyvje alapján forgatta az Ot a kikötőbe iz­galmas történetét. A film meséje egyszerű. Tengerészek életében ját­szódik le. A Kola mentőhajó paran­csot kap a Polock hadihajó roncsai­nak elvontatására. Közben vészjelek érkeznek egy süllyedő teherhajóról. A Kola legénységének döntenie kell: vagy sorsára hagyja Ideiglenesen a Polock roncsán levő négy tengerészt, akik a vizet szivattyúzzák a roncs­ból és megmenti a teherhajót, vagy pusztulni hagyja az értékeks rako­mányt, az utasokkal együtt. Négy em­ber lelki dilemmája a mozgatója a drámai cselekményeknek. Hárman vállalják a veszélyt, a negyedik, Rosszomah fedélzetmester meginog, ö, aki mindenkor vállalta a kockáza­tot, most félti az életét, mert rá­talált kedvesére, gyermekére, érzi, hogy van akikért élnie kell. Egy Ideig felülkerekedik benne az individualiz­mus, de társainak erkölcsi nagysága oly nagy hatással van rá, hogy ő is marad a roncshajón ... Ez így persze egyszerűnek tűnik. Azt is mondhatná a néző, hogy sab­lonos történet, hisz a végén megmen­tik Rosszomahékat. Danyelija filmjé­ben nem ís a történet izgalmassága érdekes, hanem egy ember lelki ví­vódásának mély lélektani ábrázolása. A film alkotóinak félig sikerült el­érniük céljukat. A sablont, a nevet­séges szentlmentalizmust, az erőlte­tett „hősavatást" elkerülték, nagyon természetes, fesztelen módon bonta­koztatják ki mondanivalójukat. Ugyan­akkor, különösen a főhős, Rosszomah ábrázolásában nem érték el ez Igé­nyelt lélektani mélységet, s ezért Bo­risz Andrejev alakítása veszt a színé­ből. Nyitocskin operatőr fényképezé­sét dicséret illeti. s Bizonyos értelemben félsiker jel­lemzi a másik lélektani filmet, Gri­gorij Kazancev A BŰNÖS ANGYAL című filmjét ls. Merészebb és ért­hetően, problematikusabb film az elő­zőnél. 1952—1953-ban játszódik a tör­ténete, mely a személyi kultusznak emberi lelkekre mérgező hatását és következményeit ecseteli. Főhőse Vera Tyelegina diáklány súlyos lelki vál­ságba kerül amiatt, bogy szüleit — becsületes embereket — hamis vádak alapján letartóztatják. A 14 éves Ve­rában egy egész világ omlik össze, amikor szétnézve maga körül, azok­nak az erkölcsi értékeknek ellenkező­jét látja, mint amilyeneket szüleitől kapott. Hogyan sikerül leküzdenie meghasonlását, hogyan nyeri vissza bizalmát az emberek iránt — ezt mu­tatja meg a film. Vannak benne re­mekül sikerült és gyengébb epizódok is, ám a film legnagyobb értéke, hogy győzelemre viszi a legszebb emberi tulajdonságokat, a legfőbb erkölcsi értékek halhatatlansága cseng ki be­lőle, az ÉLETET, az EMBERT di­csőíti. L. I. • Az idei lengyel irodalmi és mű­vészeti dijakat a napokban osztották ki Varsóban. Az irodalom első diját Jaroslaw Iwaszklewlcz kapta Dicső­ség és hála cimű regényéért. A kép­zőművészet első diját Ludwik Nlt­schof és Frantlszek Strynklewicz szobrászművész, a színházi első dijat Bronislaw Dabrowski rendező és Ta­deusz Lomniczki színművész kapta. A CSEHSZLOVÁK ÍRÓDÍJAK (CTK) — A Csehszlovák Író Kiadó­vállalat mint minden évben, az idén is a sajtónap alkalmából a legjobb prózai, költői, irodalmi, elméleti és képzőművészeti alkotásokat díjakkal jutalmazza. A prózai műveknél a következő dí­jakat ítélték oda: Ladislav Fuksnak „Theodor Mundstock úr" című regé­nyéért, Ivan Klímának ,A csendes óra" című regényéért, Miroslav Ho­lubnak az USA-ról készült riportköny­véért és Bohumil Hrabalnak elbeszé­lés-gyűjteményéért. A költői alkotások díját Jan Ská­celnak és Antonin Brouseknek ítél­ték oda. Az irodaiomtudomáhyl és kritikai díjat Jirl Levý kapta „A fordí­tás művészete" című alkotásáért. A képzőművészeti díjat Vladimír Tesarnak Ítélték oda könyvillusztrá­cióiért. A díjakat a csehszlovák írók prágai klubjában adták át. A tokiói olimpia és a mesterséges holdak Egy év múlva a tokiói sportpályán megszólalnak a harsonák és meg­gyújtják az olimpiai tüzet. Itt talál­koznak a világ legjobb sportolói, akiknek vetélkedését a sportkedvelők nagyon szívesén követnék a televí­ziókészülékek képernyőjén. Látjuk-e Csehszlovákiában a világ legjobb sportolóinak találkozóját? A tenger alatti kábelek lebonyolítják a világ­részek között a telefonösszeköttetést, de a televlzióprogramok közvetítésé­re nem alkalmasak. A közvetítő ál­lomások egész hálózatát kellene ki­építeni, mely körülvenné az egész földgömböt. Ennek gyakorlati meg­valósítása nagyon hosszan tartó és bonyolult lenne. Így csak a távössze­köttetési mesterséges holdak jönnek számításba. A moszkvai atomcsend­egyezmény aláírásakor ezekről tár­gyaltak Moszkvában az amerikai, an­gol és szovjet szakemberek. Tudjuk, hogy kétfajta távösszeköttetési mester­séges hold létezik. Vannak úgynevezett passzív holdak. Ilyen például az Echo 1 és Echo 2 típus. Ezek tulajdonkép­pen egyszerű reflektorok, melyek csak visszatükrözik a rájuk irányuló mik­rohullámokat. A mesterséges holdak másik csoportja aktív. Felfogják és megerősítik a hullámokat s más hosz­szúságl rendszeren sugározzák őket vissza a Földre. Ilyen például a Tel­star 1 és a Telstar 2. Ezekben olyan reléállomásokat lehet elhelyezni, ame­lyek lehetővé teszik, hogy Prágában, Bratislavában, Banská Bystricán és Košicén is láthatjuk az Eurovízló és az Intervízió műsorát. A Telstar mesterséges holdak A Telstart először az Egyesült Ál­lamokban 1962. június 10-én bocsá­tották fel, a másodikat pedig ez év tavaszén. A holdat Bell laboratóriumá­ban tervezték. Átmérője 80 cm, sú­lya 76,5 kiló. Felülete eloxált alumí­niumból, váza pedig magnéziumból készült. „Egyenlítőjén" egy kör alakú adó és egy vevő dipolantenna van. Az energiát 3600 napelem és 19 aluml­nium-kadmium akkumulátor bizto­sltja. A napelemek teljesítőképessége összesen 15 watt. A Van-Allen koz­mikus gyűrűvel szemben az elemeket mesterséges zafírral vonták be, úgy­hogy az elemek teljesítőképessége egy év alatt sem csökkent 11 watt alá. Ezenkívül a Telstar 1064 tranzistort és 1464 félvezetőt tartalmaz. A földi adóállomások 6390 megahertz hullám­hosszon sugároznak a Telstarra, ez tízszeresére felerősíti és újból a Föld­re továbbítja a hullámokat. Ha a Tokió—Moszkva vonalon sze­retnénk látni a tokiói olimpiáról su­gárzott televíziós adást, húsz ilyen A béke szolgálatában zése alapján. Hasonló következtetés ez, mint az az igazán kétségbevonha­tatlan megállapítás, hogy „minden ember halandó." Csak azoknak a jelenségeknek meg­ismerése lenne lehetetlen, amelyek nem állnának a többi jelenséggel ter­mészetes és törvényszerű anyagi kap­csolatban. S Ilyen jelenségek nem lé­teznek. Kolman egyik természettudományi érve szerint lehetetlen megismernünk a múlt eseményeit, amennyiben an­nak idején nem ismerték meg őket és nem maradt erről híradás. Vita­partnerei ezzel szemben arra az állás­pontra helyezkednek, hogy az általá­nos érvű törvényszerűségek és össze­függések a tudománynak lehetővé teszik a múlt folyamatok megismeré­sét még a Kolman akadémikus által említett esetben ts. Ezt bizonyítják a geológia, az élettan, a kozmológia és a szociális tudományok eredmé­nyei. Természetesen megfelelő fenn­maradt Információk nélkül nem is­merhetünk meg minden részletet, vi­szont ezt a dialektikus materializmus nem is követeli. * MIRE KÉPES AZ EMBERI AGY J. Beránek és V. Tlustý cikkük to­vábbi részében aláírják Kolman pro­fesszornak azt a megállapítását, hogy vannak megoldhatatlan feladatok, kér­dések. A sok példa közül a perpe­tuum mobile, az „örökmozgó" meg­szerkesztésének tudományosan Igazolt lehetetlenségét említik. Nem értenek egyet viszont Kolmannal abban, hogy ezzel a ténnyel igazolni próbálja előbbi állítását, vagyis azt, hogy egyes jelenségeket nem ismerhetünk meg A kérdés megoldhatatlanságá­nak felismerése is tudományos meg­ismerés! — hangzik a fő ellenérv. Ezután az emberi agy és funkciója képezi a vita tárgyát. Kolman nézete szerint ugyanis a képességeiben kö­rülhatárolt véges agy nem ismerheti fel teljes egészében a végtelen világ­mindenséget. Ellenlábasai ezzel szem­ben leszögezik, hogy az ember fizikai szerveit különféle szerszámokkal és eszközökkel „meghosszabbítja". Ezen túlmenően a megismerés nem jelent teljesen hű fotografálást, hanem az alapvétő folyamatok tisztázásét, s bár a rendkívül gazdag természet minden titkát sohasem tárhatjuk fel, (a meg­ismerés folyamatával párhuzamosan mindig új kérdések merülnek fel) ez nem tanúskodik a természet megis­merhetetlenségéről. Végül a megisme­rés viszonylagos határait elsősorban társadalmi tényezők határozzák meg és nem az, hogy az agy rendkívül csekély mennyiségű magasfokúan szervezett anyag. Végeredményben a primitív ember agya sem volt sokkal kisebb a mai ember agyánál és Isme­reteik szintje között mégis óriási a különbség. A cikk szerzői alapjaiban elhibá­zottnak tartják A. Kolmannak azt a gondolatmenetét, amely közvetlen összefüggést állapít meg az „agy korlátoltsága" és az „emberi megis­merés korlátoltsága" között. A mar­xista filozófia — hangsúlyozzák — a megismerésben kollektív társadal­mi és történelmi folyamatot lát. A végtelen világmindenség titkait a társadalom egymás után következő nemzedékei tárják fel és nem az egy­magában álló egyén agya. CSAK AZT ISMERHETJÜK MEG, AMIT ÉRZÉKELÜNK? Kolman erre a kérdésre igennel felel s igazolására néhány példát em­lít. Ide tartozik az az állítása, hogy sohasem Ismerhetjük meg, hogyan ér­zékelik környezetüket a hangyák, mi­vel sohasem tudjuk meg, hogyan éreznek. Általánosított következtetése az, hogy lényegében megismerhetet­lenek számunkra az olyan jelenségek, amelyek érzékelésére képtelenek ér­zékszerveink. A vele polemizáló két elvtárs ezzel szemben azt állítja, hogy érzékelé­sünk ugyan nem azonos más szerve­zetek, és így a hangyák érzéklésével sem, hangya módra tényleg képtele­nek vagyunk érezni, viszont a tudo­mány már eddig is megismerte az érzékelés különböző formáinak tör­vényszerűségeit, ez a megismerés te­hát lehetséges. A megismerést nem lehet leszűkíteni csupán az érzéke­lésre. Ha csak érzékszerveinkre vol­nánk utalva, akkor nemcsak a han­gyák érzékelését jelenthetnénk ki megismerhetetlennek, hanem például az atomok, molekulák, a baktériu­mok stb. megismerését is kétségbe vonnánk, mert érzékszerveinkkel nem tudjuk felfedni őket. Végül tévesnek minősítik A. Kol­mannak azt a tételét is, hogy soha­sem tudjuk meg pontosan mi történt az adott helyen mondjuk egymillió évvel ezelőtt. A megismerés folya­mata ugyanis feltárhatja a lényeget és az általános törvényszerűségeket, és ebben a viszonylatban teljesen pontos lehet anélkül, hogy szükséges volna valamennyi részlet utólag tény­leg lehetetlen tisztázása. A cikk szerzői hangsúlyozzák, hogy A. Kolman haladó gondolataival ed­dig számos esetben jelentős segítsé­get nyújtott a dogmatizmus leküzdé­sében. Ezt a cikkét azonban nem le­hetett válasz nélkül hagyni, mivel té­ves nézeteivel utat nyitna a régi filo­zófiai tételek bármiféle revíziója előtt. A személyi kultusz időszakában a bölcsészek jellegzetes munkamód­szere az volt, hogy a marxista filo­zófia klasszikusainak minden tételét kétségbevonhatatlannak tartották, nem fejlesztették tovább, hanem csak Illusztrálták. Ezt a dogmatikus mód­szert nem számolhatjuk fel azzal, ha most már eleve kétségbevonjuk a marxista filozófia minden sarkalatos tételét. Ez visszájára fordított dog­matizmus lenne. A dogmatizmus elle­ni küzdelem harcot jelent a filozófia tudományos jellegének elmélyítéséért és továbbfejlesztéséért. Érdeklődéssel várjuk, milyen állás­pontra helyezkedik ezzel a bírálattal kapcsolatban Arnošt Kolman, az érin­tett fél. G. I. mesterséges holdat kellene felbocsá­tani az űrbe 5000 kilométeres magas­ságba. Ha 10 000 kilométer magas­ságba helyeznénk őket, akkor nyolc, ha pedig 20 000 kilométer magas­ságba, úgy négy mesterséges hold bo­nyolítaná le az adást. Rajtol az atomvonal Ez egyelőre csak nagyon messzi távlat. Az interkontinentális atomvo­nat több, már létező terv összesíté­sét feltételezi. Elsősorban a francia és angol mérnököknek kell elkészíte­niük a La Manche-csatorna alatti alagút tervét. Az indiai és kínai mér­nököknek meg kell oldaniuk a Hi­malája alatti alagút építését és a szovjet mérnököknek az amerikai és kanadai mérnökökkel együtt be kell fejezniük a Bering-szoros áthidalásá­nak tervét. A szovjet mérnökök mér dolgoznak olyan terven, mely szerint Leningrádot és Vlagyivosztokot 300 kilométeres órasebességgel haladó atomvonatok kötnék össze. A vonatot, mely hét és fél méter magas és hat és fél méter széles vagonokból áll, két mérnöki képzettségű ember irá­nyltja. Az irányítás automatizált, a vagonokban az utasokra teljes ké­nyelem vár. A vagonokban alul klub­helyiségek, éttermek és mozik van­nak, felső részében pedig a hálóter­mek. Prága és Berlin között aligha nézhetnénk végig egy egész estét be­töltő filmet, a vonat olyan sebesség­gel haladna. Az interkontinentális atomvonat London — Párizs — Ber­lin — Prága — Varsó — Moszkva Omszk — Irkutszk — Port Simson -— Chicago — Boston — Ottawa vonalon közlekedik majd. Párizsban oldalvá­gány lesz Madrid felé, Berlinnél Bu­dapest — Konstantinnápoly — Fok­város felé. Port Simsonból oldalvá­gány indul Vancouver — San Fran­cisco — Mexiko City felé. Omszkban Delhi és Calkutta felé, a másik olda­lon pedig Peking és Vlagyivosztok felé ágazik el a vonal. Az interkontinentális atomvonat a békés együttélés szinbóluma lesz. Nemcsak az emberek gyors és biz­tonságos közlekedését bonyolítja le, de gépeket, berendezéseket, különfé­le árukat is szállít. Hisz ma az áru 75 százalékát a vasút szállítja, csak 16 százalékát hajó, 5 százalékát autó és 4 százalékát repülőgépek. (RK) Agyműtét — fagyasztással Szovjet, amerikai és angol orvosok az agysebészet új módszerét fejlesz­tették ki: a megoperálni kívánt szö­veteket magában az agyban megfagyasztják. Fagyasztás előtt a műtéti területet háromdimenziós röntgenfelvételekkel pontosan behatárolják, majd meglé­kelik a koponyát, az erre a célra kifejlesztett műszer hegyét a műtéti területre vezetik, és a műszerhegyet folyékony nitrogénnel a kívánt hő­mérsékletre hűtik. A hűtés által érin­tett terület kiterjedése a hőmérsék­lettől és a fagyasztásl időtől függ; mínusz 40 fokos hőmérséklet és há­romperces kezeiés 6 mm, mínusz 50 fokos hőmérséklet pedig 8 mm átmé­rőjű területet érint. Az új műtéti eljárás a szaklapok szerint kitűnően felhasználható pél­dául az úgynevezett Parkinson-kór gyógyításéra. A megfelelő agyterület megfagyasztása minden utóhatás nél­kül megszünteti a betegségre oly jel­lemző állandó remegést. Egy new­castlel kórházban júniusban nyolc Parkinson-kóros beteget operáltak meg ezzel a módszerrel teljes siker­rel. A fagyasztásos agyműtétnek nagy előnye, hogy a sebésznek műtét közben módja van ellenőrizni a beavatkozás eredményességét. A mű­szer hegyét ugyanis először csak O C fokra hűtik le az agyban, s a műtét közben állandóan öntudatnál levő beteget tüzetesen megvizsgálják. Ha a hűtés nem hozza meg a kívánt eredményt az adott agyterületen, a fagyasztást nem folytatják. A 0 C fo­kos hőmérséklet nem károsítja meg az agysejteket. Amennyiben a sebész nem kívánt hatást észlel műtét köz­ben, azonnal növeli a műszerhegy hő­mérsékletét; megfelelő hőmérsékleten az érintett szövetek újra megkezdik működésüket. De ha a vizsgálat a kívánt fiziológiai hatást mutatja W, a hűtést folytatják, s mínusz 40—M) Celsius fokos hőmérséklet elérésével most mér maradandó elváltozást idéz­nek elő az agyban. A hűtési folyamát megfordíthatósága egyébként módot nyújt a beteg agyterület pontos be­határolására ls; ha a műtét közbeni vizsgálat arra mutat, hogy túlságosan nagy területre terjedt volna kl a fa­gyasztás, a hőmérsékletet csökkentik, s csak a beteg szöveteket roncsolják el. A ,,fagyasztókés" megszerkesztése egyébként a korsze­rű orvosi műszeripar csúcsteljesítmé­nye. Különleges üvegszálakból és aííi­mtnum fóliákból álló szigetelés révén elérték, hogy a folyékony nitrogén­nel h'űtött ezüst müszerhegy csak az agy célbavett területeit hűti, más részeit nem károsíthatja. A be­épített elektronikus berendezés segít­ségévei a sebész állandóan a legpon­tosabban ellenőrizheti a müszerhegy hőmérsékletét. A fagyasztásos agysebészetnek a szakértők óriási jövőt jósolnak. A Parkinson-kór gyógyításán kívül minden valószínűség szerint felhasználják majd az agydaganatok és mirlgyrendellenességek operálásá­ra is. A hűtési folyamat káros követ­kezmény nélküli megfordíthatósága különben módot nyújt arra is, hogy a műszer segítségével az agy műkö­désének ma még rejtélyes mechaniz­musát felderítsük, s pontosan lemér­hessük egyes gyógyszereknek az agy­működésre gyakorolt hatását. A nagy sebességű Klrovec — ahogy a sz végzett kísérletek mutatják — háromszor DT 34. A négykerekű traktor sok minden végez, arat, sfit szállításra ls alkalmas. E aratfigépet, pótkocsit lehet hozzákapcso A Klrovecet, minthogy klillinbözfi éghaj dun szempontból vizsgálat alá vetik. A új traktor könnyedén irányítható, teljesít traktortípusét, kabinja nagyon kényeim a benne való tartózkodás káros-e a veze lékeket helyeztek el, amelyek friss leve hüfokát, csökkentik a motorzajt. S miala fiatalodik. Műhelyeit korszerűsítik, új amelyekről száz és száz óriás traktor k üxföldőn és Eszak-Kaukázus sztyeppéin annyi munkát végez, mint a közismert re használható: szánt, vet, talajmüvelést két, kultlvátort, tárcsát, nehéz vetőgépet, Int. lativiazonyok közt használják majd, min­gyárba naponta érkeznek a táviratok: ac őképnssége felülmúlja minden eddigi es. A vizsgálat főleg arra Irányul, hogy tő egészségére. A kabinban olyan készS­gőt szolgáltatnak, szabályozzák a levegő tt a kipróbálás folyik, a régi gyár mag­automata futószalagokat szerelnek fel, erttl majd le naponta. 1983. szeptember 27. * ÚJ SZ€ 5

Next

/
Thumbnails
Contents