Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-27 / 267. szám, péntek

SZOVJET GÉPEK BRNÓBAN Ezerkilencszázhuszonháromban, éppen negyven esztendeje hagyta el hazáját. Mérnökember volt, látta azt a hatalmas pusztítás, melyet a polgárháború, előtte meg az első világégés okozott, kitűnő matematikus volt, ismerte az ország természeti kincseinek mérlegét, hát kiszámította, hogy az ő életében Oroszország már sehogy sem állhat talpra. Franciaországba emigrált, aztán a háború alatt Amerikába ment. Kint is megbecsült szakember lett — még ma is a szakmában dolgozik, pedig már közelebb van a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Most tanulmányútra jött a tengerentúlról Brnóba. A bányagépek kiállítási területén a szovjet szakember — fiatal mérnök — angolul kezdett magyarázni. — Oroszul is beszélhet —, vágott az oroszos angolsággal beszélő mérnök szavába a látogató. A fiatal mérnök meglepődött. — Csak beszéljen, beszéljen — de oroszul — sürgette őt az öregúr. Minden szavát értem. Moszkvában születtem. „NEM TUDTAM ELÉG JÓL A MATEMATIKÁT" Az öregember úgy tapogatta a szénkombájn hideg acélját, mintha nein akarná elhinni, hogy valódi gépet fog, hogy nem álom ez, ami most történik, hanem valóság. — Az én Időmben lassan már a fogpiszkálót is Franciaországból hoztuk be Oroszországba. Elhitették velünk, hogy az orosz ember alkalmatlan nagy dolgok művelésére. Apám birtokán faekével szántottak. A szovjet mérnök bekapcsolta a villanymotort. Forogni kezdett a szénkombájn szállítószalagja, a mérőműszerek érzékenyen reagáltak a hajtómű minden újabb megterhelésére. Az öreg orosz emigráns kissé távolabb ment a géptől. A kiállítás képanyagában kezdett lapozni. Kényelmesen dolgozó orosz bányászokat látott a fényképeken. Valamennyien a gép körül tettek-vettek. — Nézze uram, — mondta neki a szovjet ember, — ezt a bányászt ismerem. A Rodina II. Bányában dolgozik Donbasszban. Mérnök. Vele együtt végeztük a kombájn szerelését. De már a szerkesztésnél is sok jó tanácsot adott. Hiába, szakember a javából. Gyakorlati szakember. Az amerikás orosz hosszasan eltűnődött. — Mindig — már a gimnáziumban is — jó matematikus voltam. Most jöttem rá, hogy ez nem igaz. Hogy mennyire elszámítottam én magam ezerkilencszázhuszonháromban, amikor ott hagytam hazámat... Az idős orosz emigráns sok mindent megnézett a vásáron. Azt mondták, mindennap megjelent a szovjet gépek között, mindig kérdezett valamit arról, milyen most Moszkva, hogyan élnek a bányászok, azt is megkérdezte, hány kopejka most egy kenyér. És mindig ugyanazt a mondatot morfondírozva távozott a szovjet kiállítási területről: „Nem tudtam elég jól a matematikát." A TRAKTOROK KÖZÖTT A legújabb típusú szovjet lánctalpas traktornak — a DT 75-ösnek annyi volt a vásáron a kérője, mint egy jóképű eladólánynak. Azzal a különbséggel, hogy az eladólány rendszerint pirulni szokott, mikor megkérik a kezét (talán csak azért, mert ezt má régen is így szokták), a szovjet expozíció csehül kitűnően beszélő sajtófőnöke, Sz. Molcsanov elvtárs inkább a sajnálkozástól pirult, mert a szlovákiai szövetkezetesek állandóan traktorért ostromolták a szovjet kiállítási szakembereket. — Azonnal fizetek a DT-ért, — lobogtatta egy szövetkezeti paraszt a traktor kezelőjének orra előtt a csekkkönyvféle füzetet. És váltig bizonygatta, milyen szívesen azonnal munkába állitaná a szövetkezetben a gépet. Mert hogy éppen most, az őszi mélyszántás idején annyira kell a lánctalpas. A Motokov képviselője is éppen jelen volt a beszélgetésnél, így hát sikerült megnyugtatni a szövetkezetest, hogy legkésőbb tavaszra Szepsibe is megérkezik a DT 75-ös lánctalpas. Valamelyik hegyvidéki szövetkezet tagjai is a lánctalpast nézegették. — Nálunk, sajnos, nem lehet a lánctalpast használni, mert a talajművelésnél a dimbes-dombos vidéken nincs elég hely forogni az ilyen traktorral. Hanem ha ... — ... tudom, mit akar mondani, — vágott a szövetkezetes szavába a Motokov képviselője. Már több hegyvidéki szövetkezet tagjai is kértek bennünket az idén, szállítsunk nekik olyan gépeket, amelyekkel szántáskor és más talajművelés alkalmából nem kell forogni. A KGST mezőgazdasági gép-szekcióján nemrég tárgyaltak éppen az ilyen traktortípusról. Reméljük, sikerül nyélbe ütni a dolgot. Különösen, ha a szovjet elvtársak Harkovban is megértéssel viseltetnek a ml hegyi falvaink szövetkezeteseinek óhajai iránt. A szovjet gépszerkesztők ceruzával a kezükben papírra vetnek valamit. Nyilván az új rendszerű lánctalpassal kapcsolatban tárgyaltak. A kelet-szlovákiai szövetkezetesek pedig kissé szomorkodva, hogy azonnal nem köthetnek vásárt, paroláztak az orosz mérnökkel és tovább mentek egy „házzal", mert állítólag nagyon furfangos szerkezetű cigarettatöltő automata van a szomszéd pavilonban, azt is meg kell nézni. MINDENKI TALÁLT ITT ÉRDEKESET Van, akit a fényképezőgépek érdekelnek, de olyan ls akad, aki arra esküszik, a bányakombájnnál, vagy a nagy teljesítményű szerszámgépnél nincs érdekesebb dolog a világon. A gépekkel összefüggő anyagi termelés minden szakaszának hódolói megtalálták a vásáron a számukra legérdekesebbet, mert a szovjet ipar ebben az évben — hasonlóan az előbbi brnói nemzetközi vásárokhoz — megint minden szakosított pavilonban több gépet és ipari berendezést ís kiállított. A fényképészet hódolói és a távösszeköttetési szakemberek például elragadtatással figyelték a legújabb szovjet rádlófoto-gépet, amely sok száz kilométerre is továbbbítja és rögzíti a fényképeket. Az eddig gyártott hasonló berendezésekkel szemben főleg az az előnye, hogy az általa továbbított fényképeket a rendeltetési helyen nem kell újra előhívni — a szerkesztőségek azonnal átvehetik a kész képeket. Ultrahang segítségével működő anyagvizsgáló gépeket is találtak a B-pavilonban a szerszámgépek igényes látogatói és csodák csodája, az ultrahangot, a fizikának ezt az eddig elhanyagolt jelenségét már a műszeriparban is felhasználják. Segítségével rendkívül kis átméretű lyukakat fúrnak. A műszeriparban Jósolnak ennek nagy jövőt. A szovjet emberek talán a megmunkálógépekre a legbüszkébbek. — Nem is csoda, nyilatkoztak egymás után a gépék külföldi szakember látogatói, hiszen a szerszámgépek segítségével lehet csak gyorsan növelni az ipari termelés — sőt a mezőgazdasági termelésnek is — minden ágazatát. Az összes termelőeszközök közül a szerszámgépek befolyásolják a legjobban a továbbfejlődést. — A szovjet külkereskedelem soha nem érhette volna el mai jelentőségét magas színvonalú szerszámgépek nélkül. Olyan iparilag igényes országokkal kereskedünk, adunk el gépeket és műszereket, — mondta Molcsanov elvtárs —, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország. Az eddigi üzletkötések azt bizonyítják, hogy a fejlődő országokban is egyre növekszik az érdeklődés a szovjet gépek és ipari berendezések iránt. A feldolgozóipari gépekre állandóan több és több ázsiai és afrikai küldött kíváncsi és tárgyalások folynak e berendezések szállításáról. Aki negyven esztendő után Brnóban találkozott hazájával • Faekétől a DT—75-ös traktorig • A szovj'et géptervezők a gyakorlat érdekeit tartják szem előtt • Szénkombájn, amely nem ismert akadályt. ÉLETMENTŐ GÉPEK A világ űrrepülési szakemberei körében fogalom a „szputnyik" szó. Sebészeti szakemberek között viszont, ha azt mondják manapság, hogy „a sebészet szputnyikja", akkor ezalatt a szovjet ütőér-összevarró gépeket kell érteni. Az olyan műszer-nagyhatalmak, mint Japán, az Egyesült Államok és Anglia vásároltak tömegesen ebből a fontos orvosi műszerből, mert a hazai gyártmányok ebben az országban távolról sem érték el a szovjet műszerek színvonalát. A laikus szinte megilletődött, ha körülnézett a szovjet orvosi műszerek között. Az első szocialista országban mennyi gondot fordítanak az egészségügyi fejlesztésre! Hány ember életét lehet ezekkel a fényesre nikkelezett műszerekkel megmenteni. Talán a kiállítás egyetlen részére sem érvényes annyira a brnói nemzetközi vásár jelszava „A tudományt a béke szolgálatába", mint a kiállítás erre a szakaszára. Egyik évről a másikra Is szédületes fejlődést észlelnek a vásárlátogatók, különösen ami a szovjet ipart illeti. Aminek a felfedezéséről tavaly még esetleg csak álmodoztak az emberek, az az idei vásárra már valósággá is vált a szovjet dolgozók munkája nyomán. A brnói vásáron egyre Inkább a kommunizmust építő Szovjetunió határozza meg a világszínvonalat. TÖTH MIHÁLY A prágai Magasépítő Vállalat Kísérleti intézetében újfajta paneleket készítettek s a mosti lakónegyedek építésénél már sikeresek alkalmazzák. Az újfajta panelek tökéletesebb szigetelő tulajdonsággal rendelkeznek s a hírek szerint ezzel a panelek szigetelési problémáját sikerült megoldani. Felvételünkön: Olga Borovcová, az Üsfí nad Labem-i Magasépítő Vállalat Kísérleti Intézetének dolgozója a szigetelő paneleket osztályozza. (B. KrejCÍ — CTK — felv*), Tovább épül a Barátság-kőolajvezeték (CTKJ — A bratislavai Hydrostav szakemberei szeptember 25-én hozzáfogtak annak az útvonalnak megtekintéséhez, illetve pontos kijelöléséhez, melyen a Barátság-kőolajvezeték második, hazai ágát kell lerakniuk. A Vágsellyel szivattyúállomásról kiinduló vezeték érinti majd a trnaval járás nyugati határát s Morvaországon át Csehországban ér véget. A Hydrostav dolgozói nagy körültekintéssel és különös figyelemmel készülnek a_nagy feladat megvalósítására. A tervük az, hogy új technológiával építik meg a kőolajvezetéket. Az elképzelésük szerint előbb a-vezeték „ágyát" keresztező utak, folyók, vasutak stb, alatt rakják le a csöveket, csak azután a szabad terepen. A tulajdonképpeni építkezési munkálatokat 1964. Január 1-én kezdik meg. ~ • DJ TlPUSO MOSZKVICS S

S A moszkvai autógyárban elókészü— letek folynak az új típusú Moszkvics ISZ gyártására. A korszeríi Moszkvics-408 SS

S kocsik a jövő évben jelennek meg a SS piacon. Az új típusú Moszkvicsnak SS korszerűbb lesz a karosszériája, jobb SS lesz a motorja és belső berendezése. SS Annak ellenére, hogy az üzemben ZSmeg kell változtatni az egyes alkatrészek gyártásét, a gyártás továbbra SS

i

s teljes ütemben megy és percenSS ként egy új kocsi hagyja el a futó— szalagot. Az üzemben naponta 270 SS autót készítenek a hazai és külföldi •— piac számára. Az alkotó gondolkodásmódért A történelemtudomány sürgető problémái A személyi kultusz idején a szabadon szárnyaló gondolatot gúzsbakötő dogmatizmus a történettudományt is gátolta az egészséges fejlődésben. Kizárólagos feladataként szabta meg a marxizmus—leninizmus klasszikusai tételeinek igazolását. Ennek következtében ez a tudományágazat ellaposodott, elméletileg alig gazdagodott, unalmasan leíró jelleget öltött. Az elmúlt években a csehszlovákiai történészek is igyekeztek változtatni ezen az áldatlan helyzeten. Több jelentős kollektív mű látott nyomdafestéket, például A csehszlovák történelem áttekintése, Szlovákia története és számos monográfia, amelyek hazai és külföldi viszonylatban egyaránt sikert hoztak. Ennek ellenére történettudományunk legfontosabb feladata továbbra is az, hogy fejlessze az alkotó jellegű elméleti gondolkodást, tisztázza a sürgetően jelentkező kérdéseket és minden leiró jellegtől mentesen igazolja a múlt és a ma szerves kapcsolatát. AMIRE MÉG VISSZA KELL TÉRNÜNK ... Ezekből a gondolatokból Indul ki Josef Macek akadémikus A történettudomány sürgető feladatai című cikkében, mielőtt a nézete szerint legjelentősebb, megoldásra váró kérdésekkel foglalkoznék. Történettudományunk sok fogyatékosságának magyarázatát abban a körülményében kell keresnünk, hogy történészeink a társadalmi törvényszerűségeket csak általánosan ítélték meg s nemigen vették tekintetbe a fejlődés sajátos vonásait. Ennek aztán felette furcsa következményei voltak, ellentmondások MIRŐL IR a NOVÁ MYSL és helytelen elméleti következtetések és tételek formájában. Lássunk csak egy-két példát. A cikkíró megemlíti, hogy a történészek nagyon szorgosan illusztrálták az egyes társadalmi rendszerek forradalmi kialakulásának elméletét. Ugyanakkor elfeledkeztek arról, hogy éz a törvényszerűség a történelem folyamán sohasem jelentkezett teljesen tiszta formában. Rendszerint ugyanis a legyőzött osztálynak egy része csatlakozott a feltörő osztályhoz és vele együtt részt vett az új társadalom építésében. Ennek szem elől tévesztésével magyarázható például az, hogy A csehszlovák történelem áttekintésében a nemesség már a XVI. századtól kezdve nem játszik haladó szerepet, pedig köztudomású, hogy egy részét a burzsoázia felhasználta saját osztálycéljainak elérésére. Burzsoáziánk egy része is alárendelte magát a szocialista forradalom győzedelmes erejének, a munkásosztálynak, és a Nemzeti Front keretében részt vállalt az új társadalom építéséből. Történeti műveinkből azonban — állapítja meg Macek akadémikus — az világlik ki, hogy a XIX. század végétől a burzsoáziának már nincsenek haladást pártoló csoportjai. A masaryklzmus elleni kampány következtében kialakult az' az egyoldalú nézet, hogy T. G. Masaryk, tudományos és politikai munkássságának első éveiben is, minden tekintetben reakciós volt. Az 1948 után megjelent történelmi kiadványok, amelyek a München előtti köztársaság éveit ölelik fel — nem látnak egyetlen világos pontot sem a burzsoá politikai pártok, sem a Szociáldemokrata Párt tevékenységében. De akkor hogyan jöhetett létre a Népfront, majd később a Nemzeti Front? A haladó erőknek ezt a tömörülését csak a fasizmus javára írhatjuk? A szocialista Nemzeti Front létrejöttének voltak, vagy nem voltak történeti feltételei? Hogyan kerülhetett sor 1948-ban a szociáldemokrata baloldal egyesülésére a CSKP-vel, ha történészeink — híven követve a szociálfasizmusról szóló teljesen téves sztálini tételt — a Szociáldemokrata Pártban nem tudtak felfedezni semmiféle pozitív vonást? Ilyen, teljesen indokolt és logikus kérdéseket tesz fel a cikkíró, hangsúlyozva, hogy marxista történészeinknek az eddiginél érzékenyebben, a pártossággal, vagyis a maximális tárgyilagossággal összhangban kell rájuk választ adni. Ez természetesen nem jelenti a burzsoázia, avagy a szociáldemokrácia rehabilitálását, hanem csupán a múlt olyan valóságnak megfelelő felmerését, hogy a ma szervesen adódjék belőle. Végeredményben az olyan történeti alkotás, amely csak a fekete és fehér színt alkalmazza, nem töltheti be társadalmi küldetését, nem taníthat, nem ösztönözhet gondolatra és tettre, mert az olvasó előtt nincs hitele. KÖZELEBB A MÁHOZ Történettudományunk további feladata elmélyültebben foglalkozni a történelem filozófiájának, illetve értelmének kérdéseivel. Erről eddig csak Z. Nejedlý elvtárs irt egy átfogó művet, míg a többi történész a szubjektivizmus vádjától tartva, eltekintett a kérdés tanulmányozásától, különösen pedig feldolgozásától. Sok szó esik a kispolgári életfelfogás különféle megnyilvánulásáról Is, de a történettudomány alig tesz valamit, hogy mélyrehatóan feltárja ennek a Jelenségnek gyökereit, létrejöttének gazdasági feltételeit. A cikkíró szerint az összefüggések feltárása a többi között lehetővé tenné a cseh kispolgári mentalitás egyes ma is Jelentkező vonásai elleni következetesebb harcot. Egyik érdekes feltevése szerint a kispolgári életérzés betörésével magyarázható az is, hogy a cseh nyelvben rengeteg a kicsinyített alak. Kispolgári gyökerekre vezeti vissza a cseh nacionalizmus sajátos vonásait is: „A cseh kispolgár, mindenttudó bölcsnek képzelve magát (a söröcske mellett) lebecsüli a szlovák nemzetet, amelynek kultúráját nem ismeri és kész bármikor riadót fújni a szlovák nacionalizmus ellen. Kétségtelenül ez a kispolgári lelkecske ápolgatja, nyilvánvalóan nacionalista formában, a csehszlovákizmus rég elvirágzott dudváját. Hangosabban kell erről beszélnünk, rámutatva arra, hogy nemcsak a szlovák, hanem a cseh burzsoá nacionalizmus is a múlt áldatlan öröke, és akadálya a csehszlovák egységnek". A cikk befejező részében Macek akadémikus rámutat, hogy történettudományunknak természetesen tanulmányoznia kell a nemzeti fejlődés pozitív, haladó hagyományait is. Nagyobb gondot kell fordítania a nemzetközi összefüggések tisztázására és általában a világtörténet kérdéseire, amelyek dialektikus összefüggésben állnak a nemzeti történelemmel. A nemzetközi munkásmozgalom történetét alkotóan feldolgozó művek hiányát is felrója és nagyon szorgalmazza a tudomány, a technika, a műveltság, általában az egész kultúra történetének kidolgozását. Ilyen és az ehhez hasonló további feladatok megoldásában látja annak múlhatatlan feltételét, hogy a történettudomány a múltról szóló tudományból átalakuljon jövőbe mutató tudománnyá. Dogmatizmus a világ megismerésében A másik cikk, amely ebben a lapszámban felkeltette az érdeklődésünket — polemikus jellegű. Arnošt Kolman, a kitűnő cseh filozófus nemrégen tanulmányt jelentetett meg a Filozofický časopis című folyóiratban, amelyben célul tűzte ki az elavult, dogmatikus filozófiai tételek átértékelését. Érveivel és következtetéseivel perbe száll a Nová mysl cikkének két társszerzője — J. Beránek és V. Tlustý. Lássuk csak, mi ennek a vitának a lényege. Kolman fent említett cikkében bizonyos mértékig kétségbe vonja a világ megismerhetőségének marxista tételét. E tétel értelmében a világon nincsenek megismerhetetlen dolgok, hanem csak eddig még nem ismert és a tudományos kutatás során folyamatosan feltáruló dolgok. Kolman szerint a tétel ilyen megfogalmazásával Sztálin elferdítette Engels és Lenin erre vonatkozó gondolatait. Azt a nézetet vallja ugyanis, hogy nem lehetséges minden természeti folyamat megismerése. Vannak olyan jelenségek, amelyek tisztázására képtelen a tudomány. Mivel érvel Kolman? Egyrészt logikai, másrészt természettudományi érvekkel. Az előző kategóriába tartozik az a megállapítása, hogy millió, azelőtt nem ismert dolog megismerése semmiképpen sem vezethet arra a logikai következtetésre, hogy ezentúl minden megismerhetővé válik. Vitapartnerei ellenérvként hozzák fel, hogy ez a tétel lényegében nem ilyen logikai eszmefuttatás alapján jött létre. Induktív módon alakult ki a társadalmi gyakorlat és a tudományos megismerés eddigi fejlődésének elemÜJ SZŐ 4 * 1983. szeptembej ^