Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-26 / 266. szám, csütörtök

A M ANYAI EFSZ-BEN A JOVO TERMESRE GONDOLNAK Az érsekújvári járásbán levő má­nyai EFSZ tagjainak elég dolguk akad. Az aratást ugyan régen elvé­gezték. a termés a magtárban, a föl­dek tiszták, a tarlóhántást elvégez­ték, a komplexbrigád tagjainak mégis volt mit csinálniuk. Érett a silókuko­rica, az ősziek a jól elkészített talaj­ra vártak, beértek a hüvelyesek, a kiéhezett föld a szokásos trágyaadag­ra, tápanyagra várt... Igen, a föld trágyázásáról volt szó. Mennyit írtak már erről. Különböző gyűléseken, konferenciákon mennyi szó esett a trágyázás fontosságáról. Hisz a rendszeres trágyázás biztosít­ja a gazdag termést, a nagy hektár­hozamokat. Ezért a traktorosok még a téli hónapokban kihordták az Istál­lótrágyát, a mezei trágyatelepekre. Most a trágya kéznél van, kint a föl­deken, mégpedig több mint 7500 ton­na. A szövetkezetesek azonban jól emlékeznek rá, hogy minden gondos­kodás ellenére a trágya mindig kevés volt. Ezért az idén merész feladatot tűztek maguk elé: 5300 köbméter komposzt készítését. A valóságban azonban 5600 köbmétert készítettek, mégpedig az első félévben. Ez első­sorban a CSISZ és a helyi testneve­lési szervezet brigádsegitségének az érdeme. Most a trágyával 500 hek­tár földet trágyáznak meg a cukorré­pa, a kukorica, a kender és a zöldség alá. A szövetkezet még egy őszön sem tudott ennyi hektár szántóföldet meg­trágyázni. Szántóföldterületük 1776 hektár. A trágyázás pontos tervét, amit e szövetkezet tagjai kidolgoztak, be is kell tartani. El kell találni az al­kalmas időt, hogy a trágyát idejében kihordják a földekre, és minél gyor­sabban beszántsák. Olyan pontosan, ahogy azt e napokban a szövetkezet traktorosa, Horváth Károly, Varga József, Svec András, Gajdos Dániel, valamint tucatnyi kocsis és számos más szövetkezeti tag végzi. Hisz az őszi munkák dandárjában minden perc számít. Még akkor is, ha elég munkát ad a kender behordása, a ku­korica betakarítása és silózása, a ta­laj előkészítése az ősziek alá és maga a vetés is. Mint például ezen a napon. Tíz kerekes traktor, egy hernyótal­pas traktor és nyolc pár ló dolgozott a földeken. Két tapasztalt traktoros, Svec András és Gajdos Tamás trak­tor-rakodóval istállótrágyát raktak a pótkocsikra. Munkájukat jól végez­ték. VozSrik, Korgó, Horváth, Cajko­viö, Cebory, Gajdos J. és Gajdos D. traktorosok alig győzték a szállító­EGY H I R NYOMÁBAN szalagok alól elszállítani a megrakott pótkocsikat. Kint a határban már vár­ták a villások, hogy mindjárt szét­szórhassák a trágyát a földeken. Hisz legkésőbb 24 órán belül Varga Jó­zsef és Lenhart Henrik traktorosok beszántják a trágyát a földbe. Egy nap alatt két műszakban 16 hektáron is beszántják az istállótrágyát. Ezen­felül aznap a trágya hordásában a lófogatosok is segítettek. Maguk rak­ták fel kocsijukra a trágyát és maguk is rakták le. Jó iramban folyt a mun­ka, hisz az idő sürgetett. . Bizony a mányai szövetkezetesek nagy célokat tűztek maguk elé. Jól ismerik a helyes trágyázás előnyeit. Mindig jó tulajdonságaik közé tar­tozott az istállótrágyáról és a föld trágyázásáról való gondoskodás. A komposzt ís azt bizonyítja, komo­lyan gondolják azt az elhatározásu­kat, hogy már 1963-ban több mező­gazdasági terményt termeljenek, mint eddig. Ogy tervezik, hogy szemes ku­koricából 40 mázsás hektárhozamot, burgonyából 150 mázsát, cukorrépából 320 mázsa hozamot és silókukoricá­ból legalább 500 mázsa hektárhoza­mot érnek el — nem beszélve a töb­bi terményről. És legalább ilyen ho­zamokat akarnak elérni a további években is. Ha az idő is kedvez, a mányai szövetkezetnek, olyan hoza­mok lesznek, amilyenekről eddig csak beszéltek. J. s. RAKODÁS -< (A szerző felv.) Mindenből pénzt csinálnak Az ípolyszakállasi EFSZ-ben elmúlt évben próbálkoztak első ízben a kü­lönleges silótakarmány készítésével. Számos külföldi tapasztalat után a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola né­hány mérnökének segítségével láttak munkához. A tavalyi jó eredmények után ez idén éppen azon törték a fe­jüket az EFSZ irodájában, hol létesít­sék a silótelepet. A talaj és különleges éghajlati adottságok miatt a falu határában hosszabb időt vesz igénybe a kukori­ca beérése. Néha hetekkel eltolódik a kukoricatörés és nehezen tudják már felszántani a földet és vetés alá előkészíteni. Féltek is emiatt a kuko­ricatermesztéstől, viszont korszerű nagyüzemi gazdálkodás el sem kép­zelhető kukoricások nélkül. A nyit­rai mérnökök éppen ezért választot­ták Ipolyszakállast működési helyü­kül, mert az adottságok erre kedve­zőek és a speciális silóba nem érett, hanem úgynevezett tejeskukoricát tör­tek csutkástól, levelestől együtt. Botka Dezső agronómus készsége­sen elmondta, mit tesznek ebbe a si­lóba. Lucerna, cukorrépalevél és az említett kukorica-keverékből áll és még tesznek hozzá takarmánycukor­répát. A silógödör létesítése igaz, kis­sé költséges, betonból kell készíteni, mert a földsilóban nagyobbak a vesz­teségek, és ilyen értékes takarmányt kár lenne elpazarolni. A betonsilő költsége azonban néhány év alatt megtérül a kevesebb takarmányvesz­teség miatt. A Rfffinő silótakínfidny­nyal sertéseket hizlalnak és hízómar­hákat is takarmányoznak. Adatokat közölnek összehasonlításkép­pen a régebbi hlzlalási eredményekkel. Az átlagos napi súlygyarapodás 10—12 dekával volt több a sertéseknél, mint a régebbi hagyományos módszerekkel. Ja­nuár elsejétől számítva az idén a napi átlagos súlygyarapodás a hízósertések­nél 63 dkg-os. Különböző takarmányozási módszerekkel a számítások szerint ezt a súlyátlagot 70—72 dekára is fel lehet húzni. Óriási előny rejlik abban is, hogy a kukoricatörés igen gyorsan megy, nem kell fosztani és a kukoricaszár még mindig zöld állapotban marad a törés után, tehát ebből is kitűnő siló készít­hető. Az őszi munkák szervezése is könnyebbé válik, mert hamarabb leke­rül a kukorica a foldekrfil, s jöhet a szántás-vetés. A munkaerű kihasználása tekintetében szintén előnyös, hogy a ku­koricát a szokottnál jóval hamarabb tör­hetik. Az idén a sikeres próbák után Ipoly­szakállason nagyobb mértékben készíte­nek speciális silót. Távlati tervek szerint nemsokára az összes hízósertéseket és hízómarhákat ezzel a különleges silóval takarmányozzák. A baromfitenyésztésben időnként szintén sikerrel használhatják fel az említett silótakarmányt. A szövetkezet vezetősége mindenárun arra törekszik, hogy minél olcsóbb le­gyen a termelés. Minden Inhutőséget fel­használnak e célra és alapos átgondolt­sággal új módszereket vezetnek be, amit helyben érvényesítenek. Ezért szán­ták rá magukat a speciális silótakar­mány készítésére is, bár más szövetke­zetek óvakodtak ettől a dologtól. A ki­tűnő silótakarmányt jobban értékesítik az állatok, és mondani sem kell, hogy így kisebb a termelési költség, nagyobb eredményeket érnek el, olcsóbban ter­melhetnek húst, s több a tagság haszna. Mennyire törekednek minden helyi lehetőséget kihasználni, mutatja az a példa is, amit a kacsatenyésztésben végeztek. Az Ipoly egyik holt ágában, amit semmire sem lehetett eddig használni, berendeztek egy kacsate­nyészetet. Azaz nem is tenyészet, lé­nyegében véve beszereztek kétezer kiskacsát, elvitték a vízre és helyben is föllelhető .olcsó anyagból egy szál­lást építettek számukra, ahová éjjel - behajtották az állatokat. Az ered­ményről ragyogó arccal beszél Né­meth István, a főkönyvelő, aki azt állítja, hogy a legkifizetődőbb üzem­ág a kacsatenyésztés volt. Kilenc hét alatt 2,20 kg-os átlagsúlyra tettek ,szert az állatok. Egy kg húst 2,41 dkg takarmánnyal termeltek. Tehát ezért volt kifizetődő a kacsatenyészet. Hány és hány helyen van ilyen lehetőség és nem használják ki. Itt pedig jövő­re is- berendeznek egy ilyen kacsate­nyészetet, mint melléküzemágat. Meg kell még említenem, hogy 2500 puly­kát is tart jelenleg , a szövetkezet, azért mert alig kell őket takarmá­nyozni, és kitűnő gyommag és rovar­pusztítók. Igaz, a kispulykákat na­gyon kell gondozni, de kifizetődik a dolog, mert később alig takarmá­nyozzák az állatokat és hirtelen meg sem tudták mondani, mennyi takar­mányt fogyasztanak a pulykák, any­nyira nem számottevő. A helyi lehe­tőségek kihasználása, amjnt az em­lített példákból is látjuk, igen fontos dolog, nem csoda, ha az Ípolyszakál­lasi EFSZ-ben 18 koronát fizetnek a munkaegységre. Bogota István íZäôÚet éóAzeí, mint vlöueí R égen szakálla nőtt már ennek a közmondás­nak is, de ... Persze, hogy de, mert ameny­nyire öreg, annyira igaz. Igaz? Semmi türelmet­lenség! Végén csattan az ostor, vagy ha éppen úgy tetszik, cibáljunk elő a „ládafiából" még egy újabb szólásmondást: Nyugtával dicsérd a napot. Történt ugyanis, hogy hetekkel ezelőtt kurta hírecskét közöltünk: a Gombai Állami Gazdaság békéi részlegén egy hét alatt takaros kis silóhe­gyet hordtak össze ... A hír megjelenése óta már többen is szemünkre vetették: — Ha új módszerről van szó, kár volt olyan kurtán elintézni a dolgot. Több olyan levél­re is akadtunk szerkesztőségi postánkban, amely­nek Írói — többnyire szövetkezeti tagok, illetve vezetők — felteszik a kérdést: — Mi az előnye, ml benne a jó? Mások meg azt kérik: — Ne saj­náljuk a szót, ha lehet mondjunk róla valamivel többet. ' Hogy fölöslegesen ne szaporítsuk a szót, kezd­jük mindjárt a velejénél. A jószág téli eledele tá­rolásának ez a formája Michal Varga nevéhez fűződik. Hogy ki ez az ember? A gombai állami gazdaság főagronómusa.' Nem mérnök, oklevél he­lyett évtizedes tapasztalatokat hord a tarsolyá­ban. Olyan ember, aki nyitott szemmel jár a vi­lágban, nemcsak nézi, hanem látja is az esemé­nyeket, a konkoly között is nyomban észreveszi a tiszta búzát Barátja a könyveknek, s minden­napi'munkája mellett mindig forgat valamit a fe­jében. Nem egy kisebb-nagyobb újítás, ésszerűsí­tés áll már mögötte. S most újból egy közmondás: A jó pap holtig tanul. Michal Varga szerint ez a közmondás azonban nemcsak a papokra, de a jó mezőgazdászra ts vonatkozik Életfelfogása, hogy aki nem tanul, az lemarad. A követelmények ma már szinte törvényszerűen megkívánják, hogy az ember egyre inkább az eszét, mintsem a kezét használja. A takarmányellátás megteremtésének gondjaitól a Gombai Állami Gazdaság sem volt mentes, tgy jutott Michal Varga is arra a gondolatra: jobban, gazdaságosabban kellene tárolni a télirevalót, ez esetben a silókukoricát. Mindenekelőtt két dolgot tart szem előtt: lehetőleg minél olcsóbb legyen a művelet, de még ennél is fontosabb, hogy a le­hető legkevesebb eleség vesszen kárba. Ezen elképzelések alapján kerüli aztán sor ar­ra, amiről már eddig is beszéltünk Elkészült az első silóhegy a békéi részlegen, sőt még kettő — habár kisebbek is — a csenkei és csákányi ma­jorokban. Az igazság kedvéért itt azt is meg kell monda­nunk, hogy a silózásnak ez a módszere csak nálunk számít újnak. A Magyar Népköztársaság­ban már nem. A mi .szövetkezeteseink közül 'is sokan megnézték odaát. Igen, csak megnézték. Michal Varga azonban a jót is meglátta benne. Meglátta és itthon hasznosította. Ám fogjuk rövidebbre a gondolatot. Maradjunk annál, hogy a szokatlan silóhegy itt áll előttünk, tizenöt méter a szélessége, negyvenöt a -hosszú­sága, s közel öt méter magas. Említettük, hogy „kisebb testvérei" ís vannak a gazdaságban. Hogy azok se „szégyenkezzenek", a továbbiakban egy kalap alá vesszük mindhármukat, összesen 285 vagonnyi silót rejtenek magukban*. Most pedig mondjuk el, mi a különbség a régi és az új silózási módszer között. Lényeges kü­lönbség az, hogy a szokásos silózásnál a konzer­válásra szánt anyagot egyszerűen elföldelik. Az újnál azonban a föld mint takaró nem jön számí­tásba, megteszi az egyszerű búzapelyva is. Az sem rossz, ahogyan a gombaiak csinálják. Tíz centiméter vastagságban beszórták tőzeggel, aztán bevetették rozzsal, utána négy ízben is megöntöz­ték, de csak annyira, hogy a vetőmag gyökeret ereszthessen. A szerteágazó gyökerek a tőzeget teljesen átszőtték, olyannyira, hogy kitakarása csak annyiból áll, hogy ezt a furcsa „bundát" egyszerűen lefordítják a silóról és máris vághat­ják, szekerezhetik az istállókba. A régi módszerrel szemben tehát egyik nagy előnye, hogy nem kell beföldelni és a kitakarása is egyszerűbb, könnyebb. Michal Varga szerint a 285 vagonnyi silónál csupán ezzel tizennégy-­tizenötezer korona értékű munkát takarítottak meg. Már magában ez sem megvetendő dolog. A lé­nyeg azonban mégsem ez. Hát akkor mi? Az, hogy így szinte összehasonlíthatatlanul kevesebb a takarmányveszteség! És ez a döntő! Szakemberek állítják és Michal Varga is meg­erősíti: ha leföldelik a silót, a veszteség 10—25 százalék között mozog, ahogyan pedig most csi­nálják, a maximális veszteség sem haladja meg a másfél százalékot. Próbáljuk csak ezt a különbséget még érthe­tőbbé, kézzelfoghatóbbá tenni. Vegyük alapul mind a két esetben a föltételezhető veszteség­maximumot és szorítkozzunk csupán arra a két száznyolcvanöt vagonnyi silóra, amelyet már új módon tároltak a gombaiak Az előbbi esetben, vagyis, ha leföldelik a silót, a veszteség elérheti a huszonöt százalékot. Ez annyit jelent, hogy a kétszáznyolcvanöt vagonból 71 vagonra való menne tönkre. Az új eljárásnál a. maximális vesz­teség elérheti a másfél százalékot. Ez a szóban forgó mennyiségnél valamivel több,- mint négy vagonnyi veszteség. A kettő között tehát hatvan­hat-hatvanhét vagon a különbség. De menjünk tovább! Ojból a szakemberek.megállapítására kell hivatkoznunk, akii; egy tehénre naponta «*• egyéb takarmányok mellett — huszonöt-harminc kiló silót számítanak. Mire lehet ebből következtetni? Arra, hogy egy tehén évi silószükséglete nagyjá­ból száz mázsa körül mozog. A feltételezett vesz­tesegek közötti különbség a Gombai Állami Gazda­ságban hatvanhat-hatvanhét vagonnyi eleség. Vagyis az új silózási módszer meghonosításával az említett 285 vagonnyi .eleségnél ennyivel csök­kentik a veszteséget. Más szóval: hatvanhat-hat­vanhét tehén évi silószükségletét menti meg a tönkremenéstől. Próbáljuk mej* most — már amennyire ez le­hetséges — ugyanezt a különbséget, vagy ha tet­szik: eredményt tejben kifejezni. Ez esetben is vegyük alapul a szakemberek tapasztalatait, illet­ve állításáit. Szerintük ötszáz mázsa, vagyis öt vagon siló — megfelelő fehérjedús takarmányok­kal kiegészítve — hatezer liter tej termeléséhez elég. Az előbbi számítások alapján tehát állithat­juk, hogy Michal Vargáék annyi silót takarítanak meg, illetve mentenek meg, amennyi —> szaksze­rű takarmányozás esetén — megközelítően het­ven—nyolcvanezer liter tej termeléséhez elég. Most pedig térjünk vissza ahhoz a gondolathoz, amelyből kiindultunk. A régi közmondás, hogy többet ésszel, mint erővel ma is igaz és érvényes. Ügy gondoljuk, az eddig elmondottak választ ad­tak az érdeklődők kérdéseire is, arra, hogy ml az új, mi a jó Michal Vargáék silózási módszeré­ben. Röviden talán így foglalhatnánk össze: — jóval kevesebb munkát igényel, ez egyrészt jelen­tősen csökkenti az önköltséget, hovatovább telje­sen szükségtelenné teszi a drága beton silógöd­rök építését, másrészt kevesebb munkaerőt igé­nyel. Ami pedig a legfontosabb — és ezt újra szeretnénk hangsúlyozni — rengeteg értékes ta­karmányt lehet megmenteni a jószágállomány számára. TVTem akarjuk most senkire „rátukmálni" el­-L™ képzeléseinket, de akiket közelebbről érde­kel a dolog, azoknak tanácsoljuk: ne sajnálják a fáradságot és keressék fel a gombai gazdaságot. Igazán megéri. Michal Vargáék senki előtt "sem csukják be az ajtót. Azt tartják — ami nálunk jó, bevált, miért ne szolgálhatna másoknak ls, vala­mennyiünknek. Minéľ több állami gazdaság, szö­vetkezet követi példájukat, annál több takarmány! menthetünk meg, annál inkább közelebb jutunk ahhoz, hogy a tejellátás kérdése mielőbb meg­szűnjön probléma lenni. Szarka István Megértette Lassan hajnalodik, Az alá­szálló köd azonban megsüríti a le­vegőt. Brza András, a felsőszemeré­di szövetkezet traktorosa DT lánc­talpas erőgépével a határba indul. — Nem tudsz aludni pajtás? — szól utána az ejjeliör, mielőtt a tá­gas udvar kapuján kifordul. A gép ritmikus dohogása eltom­pítja a hangot, a traktoros ezért hangosabban válaszol: — Abban nincs hiba János bácsi. De nagyon sürget a munka ... A mozgó gépet elnyeli a félho­mály, 5les berregése megtöri a nyugvó falu megszokott csendjét. Mire a felkelő nap sugarai előbuk­kannak a szalatnyai dombok mögül, kényelmesen megpihenhetnek a frissen csillogó szántáson. Köröskörül hatalmas növésű ku­koricások, cukorrépát, burgonyát érlelő széles táblák övezik a fel­szántásra váró parcellát. Ki tudja már hányadik barázdát hasítják az ekék, amikor az érkező legényke édesapjára ráköszönt. — )ól aludtál? Ülj ide mellém, amíg elfogyasztom az elemózsiát, egy pár fordulóval kisegíthetnél — mondja az apa. Az álma nem esik messze a fá­jától. A leoény a szakember jár­tasságával, ügyesen pattan jel a lánctalpas nyergébe. — Az Indulásnál vigyázz ám! Mi­előtt a kuplongot kiengednéd, fo­kozd a gázt. Feleslegesnek bizonyult az utasítás. A fiú, régi motorosokat megszégyenítő ügyességgel végez­te el az indítás bonyolult művele­tét. Ogy úszott a gépóriással a haj­lott lankán, mint hajó a tengeren. Két térés után a traktoros vál­tásra intette a fiatal vezetőt, akt úgy ült a kormánynál, mint a pará­dés kocsis a bakon. Bizony nem szívesen cserélt helyet az édesap­jával. A vezetőfülkéből azonban a szülői szigor sem tudta leparan­csolni, együtt folytatták a megkez­dett munkát. — Meg kell értened fiam — nyugtatta öt a parcella közepén — sürget az idő és nem tétovázhat tunk. — A tarlóhántásríál is ugyanezt mondta édesapám — szólt csüg­gedve a fiú. — Bezzeg akkor nem bánta, amíg evett, hogy én ültem a kormánynál... Az enyhe célzás felperzselte Brza Andrást. Am nem lett volna helyes, ha tovább is titkolja bizal­matlanságának indítékát. — Ha tudni akarod, most pénz­ről van szó. Ha november huszon­hatodikáig felszántjuk a földeket, hektáronként öt korona prémiumot kapunk a járástól. A fiú szeme felcsillant. Arcáról le lehetett olvasni, égyetért a tö­mör magyarázattal. — Es együttvéve mennyit tesz ki majd a prémium? Az erőgép közben a parcella vé­gére ért, be kellett fordulni. And­rás gyorsan csak ennyit válaszolt: — Kétszázhetvenhárom hektárt szorozzál be öttel és megkapod a prémium összegét. Hosszú ideig nem szóltak egy­máshoz. Tekintetükkel az egyre szaporodó friss szántás területét fürkészték. — Remélem már megértetted, miért sietünk? Ünnep, nem ünnep, vasárnap is dolgozunk. (th) Eíső Szlovákiában (ČTK) — Szlovákia első burgonya­termesztési tanácsadó irodáját VeTká Lomnicán nyitották meg. Az intézmény a burgonyatermesztés agrotechnikájá­nak, termesztése legújabb módszerei­nek népszerűsítését -,végzi. A tanács­adó állandó kiállítása a Tátra aljai burgonyatenyésztők tapasztalatait ösz­szesíti. Rövidesen megnyílik a tanács­adó könyvtára is. 1963. szeptember 26. * tJJ SZÖ «j|

Next

/
Thumbnails
Contents