Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)
1963-09-26 / 266. szám, csütörtök
A M ANYAI EFSZ-BEN A JOVO TERMESRE GONDOLNAK Az érsekújvári járásbán levő mányai EFSZ tagjainak elég dolguk akad. Az aratást ugyan régen elvégezték. a termés a magtárban, a földek tiszták, a tarlóhántást elvégezték, a komplexbrigád tagjainak mégis volt mit csinálniuk. Érett a silókukorica, az ősziek a jól elkészített talajra vártak, beértek a hüvelyesek, a kiéhezett föld a szokásos trágyaadagra, tápanyagra várt... Igen, a föld trágyázásáról volt szó. Mennyit írtak már erről. Különböző gyűléseken, konferenciákon mennyi szó esett a trágyázás fontosságáról. Hisz a rendszeres trágyázás biztosítja a gazdag termést, a nagy hektárhozamokat. Ezért a traktorosok még a téli hónapokban kihordták az Istállótrágyát, a mezei trágyatelepekre. Most a trágya kéznél van, kint a földeken, mégpedig több mint 7500 tonna. A szövetkezetesek azonban jól emlékeznek rá, hogy minden gondoskodás ellenére a trágya mindig kevés volt. Ezért az idén merész feladatot tűztek maguk elé: 5300 köbméter komposzt készítését. A valóságban azonban 5600 köbmétert készítettek, mégpedig az első félévben. Ez elsősorban a CSISZ és a helyi testnevelési szervezet brigádsegitségének az érdeme. Most a trágyával 500 hektár földet trágyáznak meg a cukorrépa, a kukorica, a kender és a zöldség alá. A szövetkezet még egy őszön sem tudott ennyi hektár szántóföldet megtrágyázni. Szántóföldterületük 1776 hektár. A trágyázás pontos tervét, amit e szövetkezet tagjai kidolgoztak, be is kell tartani. El kell találni az alkalmas időt, hogy a trágyát idejében kihordják a földekre, és minél gyorsabban beszántsák. Olyan pontosan, ahogy azt e napokban a szövetkezet traktorosa, Horváth Károly, Varga József, Svec András, Gajdos Dániel, valamint tucatnyi kocsis és számos más szövetkezeti tag végzi. Hisz az őszi munkák dandárjában minden perc számít. Még akkor is, ha elég munkát ad a kender behordása, a kukorica betakarítása és silózása, a talaj előkészítése az ősziek alá és maga a vetés is. Mint például ezen a napon. Tíz kerekes traktor, egy hernyótalpas traktor és nyolc pár ló dolgozott a földeken. Két tapasztalt traktoros, Svec András és Gajdos Tamás traktor-rakodóval istállótrágyát raktak a pótkocsikra. Munkájukat jól végezték. VozSrik, Korgó, Horváth, Cajkoviö, Cebory, Gajdos J. és Gajdos D. traktorosok alig győzték a szállítóEGY H I R NYOMÁBAN szalagok alól elszállítani a megrakott pótkocsikat. Kint a határban már várták a villások, hogy mindjárt szétszórhassák a trágyát a földeken. Hisz legkésőbb 24 órán belül Varga József és Lenhart Henrik traktorosok beszántják a trágyát a földbe. Egy nap alatt két műszakban 16 hektáron is beszántják az istállótrágyát. Ezenfelül aznap a trágya hordásában a lófogatosok is segítettek. Maguk rakták fel kocsijukra a trágyát és maguk is rakták le. Jó iramban folyt a munka, hisz az idő sürgetett. . Bizony a mányai szövetkezetesek nagy célokat tűztek maguk elé. Jól ismerik a helyes trágyázás előnyeit. Mindig jó tulajdonságaik közé tartozott az istállótrágyáról és a föld trágyázásáról való gondoskodás. A komposzt ís azt bizonyítja, komolyan gondolják azt az elhatározásukat, hogy már 1963-ban több mezőgazdasági terményt termeljenek, mint eddig. Ogy tervezik, hogy szemes kukoricából 40 mázsás hektárhozamot, burgonyából 150 mázsát, cukorrépából 320 mázsa hozamot és silókukoricából legalább 500 mázsa hektárhozamot érnek el — nem beszélve a többi terményről. És legalább ilyen hozamokat akarnak elérni a további években is. Ha az idő is kedvez, a mányai szövetkezetnek, olyan hozamok lesznek, amilyenekről eddig csak beszéltek. J. s. RAKODÁS -< (A szerző felv.) Mindenből pénzt csinálnak Az ípolyszakállasi EFSZ-ben elmúlt évben próbálkoztak első ízben a különleges silótakarmány készítésével. Számos külföldi tapasztalat után a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola néhány mérnökének segítségével láttak munkához. A tavalyi jó eredmények után ez idén éppen azon törték a fejüket az EFSZ irodájában, hol létesítsék a silótelepet. A talaj és különleges éghajlati adottságok miatt a falu határában hosszabb időt vesz igénybe a kukorica beérése. Néha hetekkel eltolódik a kukoricatörés és nehezen tudják már felszántani a földet és vetés alá előkészíteni. Féltek is emiatt a kukoricatermesztéstől, viszont korszerű nagyüzemi gazdálkodás el sem képzelhető kukoricások nélkül. A nyitrai mérnökök éppen ezért választották Ipolyszakállast működési helyükül, mert az adottságok erre kedvezőek és a speciális silóba nem érett, hanem úgynevezett tejeskukoricát törtek csutkástól, levelestől együtt. Botka Dezső agronómus készségesen elmondta, mit tesznek ebbe a silóba. Lucerna, cukorrépalevél és az említett kukorica-keverékből áll és még tesznek hozzá takarmánycukorrépát. A silógödör létesítése igaz, kissé költséges, betonból kell készíteni, mert a földsilóban nagyobbak a veszteségek, és ilyen értékes takarmányt kár lenne elpazarolni. A betonsilő költsége azonban néhány év alatt megtérül a kevesebb takarmányveszteség miatt. A Rfffinő silótakínfidnynyal sertéseket hizlalnak és hízómarhákat is takarmányoznak. Adatokat közölnek összehasonlításképpen a régebbi hlzlalási eredményekkel. Az átlagos napi súlygyarapodás 10—12 dekával volt több a sertéseknél, mint a régebbi hagyományos módszerekkel. Január elsejétől számítva az idén a napi átlagos súlygyarapodás a hízósertéseknél 63 dkg-os. Különböző takarmányozási módszerekkel a számítások szerint ezt a súlyátlagot 70—72 dekára is fel lehet húzni. Óriási előny rejlik abban is, hogy a kukoricatörés igen gyorsan megy, nem kell fosztani és a kukoricaszár még mindig zöld állapotban marad a törés után, tehát ebből is kitűnő siló készíthető. Az őszi munkák szervezése is könnyebbé válik, mert hamarabb lekerül a kukorica a foldekrfil, s jöhet a szántás-vetés. A munkaerű kihasználása tekintetében szintén előnyös, hogy a kukoricát a szokottnál jóval hamarabb törhetik. Az idén a sikeres próbák után Ipolyszakállason nagyobb mértékben készítenek speciális silót. Távlati tervek szerint nemsokára az összes hízósertéseket és hízómarhákat ezzel a különleges silóval takarmányozzák. A baromfitenyésztésben időnként szintén sikerrel használhatják fel az említett silótakarmányt. A szövetkezet vezetősége mindenárun arra törekszik, hogy minél olcsóbb legyen a termelés. Minden Inhutőséget felhasználnak e célra és alapos átgondoltsággal új módszereket vezetnek be, amit helyben érvényesítenek. Ezért szánták rá magukat a speciális silótakarmány készítésére is, bár más szövetkezetek óvakodtak ettől a dologtól. A kitűnő silótakarmányt jobban értékesítik az állatok, és mondani sem kell, hogy így kisebb a termelési költség, nagyobb eredményeket érnek el, olcsóbban termelhetnek húst, s több a tagság haszna. Mennyire törekednek minden helyi lehetőséget kihasználni, mutatja az a példa is, amit a kacsatenyésztésben végeztek. Az Ipoly egyik holt ágában, amit semmire sem lehetett eddig használni, berendeztek egy kacsatenyészetet. Azaz nem is tenyészet, lényegében véve beszereztek kétezer kiskacsát, elvitték a vízre és helyben is föllelhető .olcsó anyagból egy szállást építettek számukra, ahová éjjel - behajtották az állatokat. Az eredményről ragyogó arccal beszél Németh István, a főkönyvelő, aki azt állítja, hogy a legkifizetődőbb üzemág a kacsatenyésztés volt. Kilenc hét alatt 2,20 kg-os átlagsúlyra tettek ,szert az állatok. Egy kg húst 2,41 dkg takarmánnyal termeltek. Tehát ezért volt kifizetődő a kacsatenyészet. Hány és hány helyen van ilyen lehetőség és nem használják ki. Itt pedig jövőre is- berendeznek egy ilyen kacsatenyészetet, mint melléküzemágat. Meg kell még említenem, hogy 2500 pulykát is tart jelenleg , a szövetkezet, azért mert alig kell őket takarmányozni, és kitűnő gyommag és rovarpusztítók. Igaz, a kispulykákat nagyon kell gondozni, de kifizetődik a dolog, mert később alig takarmányozzák az állatokat és hirtelen meg sem tudták mondani, mennyi takarmányt fogyasztanak a pulykák, anynyira nem számottevő. A helyi lehetőségek kihasználása, amjnt az említett példákból is látjuk, igen fontos dolog, nem csoda, ha az Ípolyszakállasi EFSZ-ben 18 koronát fizetnek a munkaegységre. Bogota István íZäôÚet éóAzeí, mint vlöueí R égen szakálla nőtt már ennek a közmondásnak is, de ... Persze, hogy de, mert amenynyire öreg, annyira igaz. Igaz? Semmi türelmetlenség! Végén csattan az ostor, vagy ha éppen úgy tetszik, cibáljunk elő a „ládafiából" még egy újabb szólásmondást: Nyugtával dicsérd a napot. Történt ugyanis, hogy hetekkel ezelőtt kurta hírecskét közöltünk: a Gombai Állami Gazdaság békéi részlegén egy hét alatt takaros kis silóhegyet hordtak össze ... A hír megjelenése óta már többen is szemünkre vetették: — Ha új módszerről van szó, kár volt olyan kurtán elintézni a dolgot. Több olyan levélre is akadtunk szerkesztőségi postánkban, amelynek Írói — többnyire szövetkezeti tagok, illetve vezetők — felteszik a kérdést: — Mi az előnye, ml benne a jó? Mások meg azt kérik: — Ne sajnáljuk a szót, ha lehet mondjunk róla valamivel többet. ' Hogy fölöslegesen ne szaporítsuk a szót, kezdjük mindjárt a velejénél. A jószág téli eledele tárolásának ez a formája Michal Varga nevéhez fűződik. Hogy ki ez az ember? A gombai állami gazdaság főagronómusa.' Nem mérnök, oklevél helyett évtizedes tapasztalatokat hord a tarsolyában. Olyan ember, aki nyitott szemmel jár a világban, nemcsak nézi, hanem látja is az eseményeket, a konkoly között is nyomban észreveszi a tiszta búzát Barátja a könyveknek, s mindennapi'munkája mellett mindig forgat valamit a fejében. Nem egy kisebb-nagyobb újítás, ésszerűsítés áll már mögötte. S most újból egy közmondás: A jó pap holtig tanul. Michal Varga szerint ez a közmondás azonban nemcsak a papokra, de a jó mezőgazdászra ts vonatkozik Életfelfogása, hogy aki nem tanul, az lemarad. A követelmények ma már szinte törvényszerűen megkívánják, hogy az ember egyre inkább az eszét, mintsem a kezét használja. A takarmányellátás megteremtésének gondjaitól a Gombai Állami Gazdaság sem volt mentes, tgy jutott Michal Varga is arra a gondolatra: jobban, gazdaságosabban kellene tárolni a télirevalót, ez esetben a silókukoricát. Mindenekelőtt két dolgot tart szem előtt: lehetőleg minél olcsóbb legyen a művelet, de még ennél is fontosabb, hogy a lehető legkevesebb eleség vesszen kárba. Ezen elképzelések alapján kerüli aztán sor arra, amiről már eddig is beszéltünk Elkészült az első silóhegy a békéi részlegen, sőt még kettő — habár kisebbek is — a csenkei és csákányi majorokban. Az igazság kedvéért itt azt is meg kell mondanunk, hogy a silózásnak ez a módszere csak nálunk számít újnak. A Magyar Népköztársaságban már nem. A mi .szövetkezeteseink közül 'is sokan megnézték odaát. Igen, csak megnézték. Michal Varga azonban a jót is meglátta benne. Meglátta és itthon hasznosította. Ám fogjuk rövidebbre a gondolatot. Maradjunk annál, hogy a szokatlan silóhegy itt áll előttünk, tizenöt méter a szélessége, negyvenöt a -hosszúsága, s közel öt méter magas. Említettük, hogy „kisebb testvérei" ís vannak a gazdaságban. Hogy azok se „szégyenkezzenek", a továbbiakban egy kalap alá vesszük mindhármukat, összesen 285 vagonnyi silót rejtenek magukban*. Most pedig mondjuk el, mi a különbség a régi és az új silózási módszer között. Lényeges különbség az, hogy a szokásos silózásnál a konzerválásra szánt anyagot egyszerűen elföldelik. Az újnál azonban a föld mint takaró nem jön számításba, megteszi az egyszerű búzapelyva is. Az sem rossz, ahogyan a gombaiak csinálják. Tíz centiméter vastagságban beszórták tőzeggel, aztán bevetették rozzsal, utána négy ízben is megöntözték, de csak annyira, hogy a vetőmag gyökeret ereszthessen. A szerteágazó gyökerek a tőzeget teljesen átszőtték, olyannyira, hogy kitakarása csak annyiból áll, hogy ezt a furcsa „bundát" egyszerűen lefordítják a silóról és máris vághatják, szekerezhetik az istállókba. A régi módszerrel szemben tehát egyik nagy előnye, hogy nem kell beföldelni és a kitakarása is egyszerűbb, könnyebb. Michal Varga szerint a 285 vagonnyi silónál csupán ezzel tizennégy-tizenötezer korona értékű munkát takarítottak meg. Már magában ez sem megvetendő dolog. A lényeg azonban mégsem ez. Hát akkor mi? Az, hogy így szinte összehasonlíthatatlanul kevesebb a takarmányveszteség! És ez a döntő! Szakemberek állítják és Michal Varga is megerősíti: ha leföldelik a silót, a veszteség 10—25 százalék között mozog, ahogyan pedig most csinálják, a maximális veszteség sem haladja meg a másfél százalékot. Próbáljuk csak ezt a különbséget még érthetőbbé, kézzelfoghatóbbá tenni. Vegyük alapul mind a két esetben a föltételezhető veszteségmaximumot és szorítkozzunk csupán arra a két száznyolcvanöt vagonnyi silóra, amelyet már új módon tároltak a gombaiak Az előbbi esetben, vagyis, ha leföldelik a silót, a veszteség elérheti a huszonöt százalékot. Ez annyit jelent, hogy a kétszáznyolcvanöt vagonból 71 vagonra való menne tönkre. Az új eljárásnál a. maximális veszteség elérheti a másfél százalékot. Ez a szóban forgó mennyiségnél valamivel több,- mint négy vagonnyi veszteség. A kettő között tehát hatvanhat-hatvanhét vagon a különbség. De menjünk tovább! Ojból a szakemberek.megállapítására kell hivatkoznunk, akii; egy tehénre naponta «*• egyéb takarmányok mellett — huszonöt-harminc kiló silót számítanak. Mire lehet ebből következtetni? Arra, hogy egy tehén évi silószükséglete nagyjából száz mázsa körül mozog. A feltételezett vesztesegek közötti különbség a Gombai Állami Gazdaságban hatvanhat-hatvanhét vagonnyi eleség. Vagyis az új silózási módszer meghonosításával az említett 285 vagonnyi .eleségnél ennyivel csökkentik a veszteséget. Más szóval: hatvanhat-hatvanhét tehén évi silószükségletét menti meg a tönkremenéstől. Próbáljuk mej* most — már amennyire ez lehetséges — ugyanezt a különbséget, vagy ha tetszik: eredményt tejben kifejezni. Ez esetben is vegyük alapul a szakemberek tapasztalatait, illetve állításáit. Szerintük ötszáz mázsa, vagyis öt vagon siló — megfelelő fehérjedús takarmányokkal kiegészítve — hatezer liter tej termeléséhez elég. Az előbbi számítások alapján tehát állithatjuk, hogy Michal Vargáék annyi silót takarítanak meg, illetve mentenek meg, amennyi —> szakszerű takarmányozás esetén — megközelítően hetven—nyolcvanezer liter tej termeléséhez elég. Most pedig térjünk vissza ahhoz a gondolathoz, amelyből kiindultunk. A régi közmondás, hogy többet ésszel, mint erővel ma is igaz és érvényes. Ügy gondoljuk, az eddig elmondottak választ adtak az érdeklődők kérdéseire is, arra, hogy ml az új, mi a jó Michal Vargáék silózási módszerében. Röviden talán így foglalhatnánk össze: — jóval kevesebb munkát igényel, ez egyrészt jelentősen csökkenti az önköltséget, hovatovább teljesen szükségtelenné teszi a drága beton silógödrök építését, másrészt kevesebb munkaerőt igényel. Ami pedig a legfontosabb — és ezt újra szeretnénk hangsúlyozni — rengeteg értékes takarmányt lehet megmenteni a jószágállomány számára. TVTem akarjuk most senkire „rátukmálni" el-L™ képzeléseinket, de akiket közelebbről érdekel a dolog, azoknak tanácsoljuk: ne sajnálják a fáradságot és keressék fel a gombai gazdaságot. Igazán megéri. Michal Vargáék senki előtt "sem csukják be az ajtót. Azt tartják — ami nálunk jó, bevált, miért ne szolgálhatna másoknak ls, valamennyiünknek. Minéľ több állami gazdaság, szövetkezet követi példájukat, annál több takarmány! menthetünk meg, annál inkább közelebb jutunk ahhoz, hogy a tejellátás kérdése mielőbb megszűnjön probléma lenni. Szarka István Megértette Lassan hajnalodik, Az alászálló köd azonban megsüríti a levegőt. Brza András, a felsőszemerédi szövetkezet traktorosa DT lánctalpas erőgépével a határba indul. — Nem tudsz aludni pajtás? — szól utána az ejjeliör, mielőtt a tágas udvar kapuján kifordul. A gép ritmikus dohogása eltompítja a hangot, a traktoros ezért hangosabban válaszol: — Abban nincs hiba János bácsi. De nagyon sürget a munka ... A mozgó gépet elnyeli a félhomály, 5les berregése megtöri a nyugvó falu megszokott csendjét. Mire a felkelő nap sugarai előbukkannak a szalatnyai dombok mögül, kényelmesen megpihenhetnek a frissen csillogó szántáson. Köröskörül hatalmas növésű kukoricások, cukorrépát, burgonyát érlelő széles táblák övezik a felszántásra váró parcellát. Ki tudja már hányadik barázdát hasítják az ekék, amikor az érkező legényke édesapjára ráköszönt. — )ól aludtál? Ülj ide mellém, amíg elfogyasztom az elemózsiát, egy pár fordulóval kisegíthetnél — mondja az apa. Az álma nem esik messze a fájától. A leoény a szakember jártasságával, ügyesen pattan jel a lánctalpas nyergébe. — Az Indulásnál vigyázz ám! Mielőtt a kuplongot kiengednéd, fokozd a gázt. Feleslegesnek bizonyult az utasítás. A fiú, régi motorosokat megszégyenítő ügyességgel végezte el az indítás bonyolult műveletét. Ogy úszott a gépóriással a hajlott lankán, mint hajó a tengeren. Két térés után a traktoros váltásra intette a fiatal vezetőt, akt úgy ült a kormánynál, mint a parádés kocsis a bakon. Bizony nem szívesen cserélt helyet az édesapjával. A vezetőfülkéből azonban a szülői szigor sem tudta leparancsolni, együtt folytatták a megkezdett munkát. — Meg kell értened fiam — nyugtatta öt a parcella közepén — sürget az idő és nem tétovázhat tunk. — A tarlóhántásríál is ugyanezt mondta édesapám — szólt csüggedve a fiú. — Bezzeg akkor nem bánta, amíg evett, hogy én ültem a kormánynál... Az enyhe célzás felperzselte Brza Andrást. Am nem lett volna helyes, ha tovább is titkolja bizalmatlanságának indítékát. — Ha tudni akarod, most pénzről van szó. Ha november huszonhatodikáig felszántjuk a földeket, hektáronként öt korona prémiumot kapunk a járástól. A fiú szeme felcsillant. Arcáról le lehetett olvasni, égyetért a tömör magyarázattal. — Es együttvéve mennyit tesz ki majd a prémium? Az erőgép közben a parcella végére ért, be kellett fordulni. András gyorsan csak ennyit válaszolt: — Kétszázhetvenhárom hektárt szorozzál be öttel és megkapod a prémium összegét. Hosszú ideig nem szóltak egymáshoz. Tekintetükkel az egyre szaporodó friss szántás területét fürkészték. — Remélem már megértetted, miért sietünk? Ünnep, nem ünnep, vasárnap is dolgozunk. (th) Eíső Szlovákiában (ČTK) — Szlovákia első burgonyatermesztési tanácsadó irodáját VeTká Lomnicán nyitották meg. Az intézmény a burgonyatermesztés agrotechnikájának, termesztése legújabb módszereinek népszerűsítését -,végzi. A tanácsadó állandó kiállítása a Tátra aljai burgonyatenyésztők tapasztalatait öszszesíti. Rövidesen megnyílik a tanácsadó könyvtára is. 1963. szeptember 26. * tJJ SZÖ «j|