Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-23 / 263. szám, hétfő

A Szovjetunió kormányának nyilatkozata A Szovjetunió kormánya nyilatkozatot adott ki „a kínai kormány képviselőjének" a moszkvai részleges atomtilalmi egyezményt ellenző legutóbbi kijelentéseiről. A Pravda, a kivételesen reggel megjelenő Izvesztyija és a többi moszkvai lap szombaton közölte a szovjet kormány nyilatkozatának első részét. Szeptember elsején Pekingben kiadták a kínai kormány szóvivőjének a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződést ellenző újabb nyilatkozatát. A nyilatkozat tartalmának tanulmányozása közben szembe tűnik, hogy az ez alkalommal is főként rágalmazza az SZKP-t és más kommunista pártokat olyan kérdések széles körét illetően, amelyekben a Kínai Kommunista Párt vezetőségének véleménye eltér a nemzetközi kommunista mozgalom álláspontjától. A Kínai Népköztársaság kormánya szóban forgó nyilatkozatában lényegében véve figyelmen kívül hagyta mindazokat az érveket, amelyeket a szovjet kormány és más szocialista A kínai kormány azt állítja nyilatkozatában, hogy a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nuk'-< leáris fegyverkísérletek eltiltásáról kötött szerződés „csalás", a szocialista országok és a világ népei érdekeinek „elárulása". Bajosan képzelhetünk el oktalanabb dolgot ennél az állításnál. A nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződős éppen azért talált olyan széles körű helyeslésre világszerte, mert megfelel minden békeszerető nép érdekeinek, az első, bár korlátozott, de mégis tényleges siker abban a harcban, amelyet a világ népeinek nagy tömegei évek óta vívnak a nukleáris háború veszélye ellen. Ez a siker egyáltalán nem csorbította a népek éberségét az imperializmus fondorlataival szemben — mint a kínai vezetők állítják —, sőt ellenkezőleg, új erőt öntött a békeharcosokba, megszilárdította hitüket, hogy engedményekre lehet kényszeríteni az imperialistákat. A világ népei az egyezmény gyakorlati jelentőségét abban látják, hogy megkötése révén többé nem szennyeződik a levegő radioaktív részecskékkel (stroncium 90, cézium 137 stb.), amelyek károsak az ember egészségére, nemcsak a most élő, hanem a jövő nemzedék egészségére ls. Nem titok, hogy a már végrehajtott légköri atomfegyver-kísérletek, amelyeknek hatóereje több százmillió tonna trotillal egyenértékű, növelték földünkön a radioaktivitást. A tudósok kiszámították, hogy minden újabb légköri atomrobbantás sorozat több százezer ember egészségét és életét veszélyaztetl, T8ljes meggyőződéssel kijelenthető - s az elmúlt évek tapasztalata ezt bizonyítja —, hogy ha nem kötötték volna meg az egyezményt, akkor vagy még az idén, vagy a közvetlen jövőben újabb légköri atomfegyverkísérleteket hajtottak volna végre, amelyek további földrajzi övezeteket kerítettek volna hatalmukba ős kétségkívül növelték volna a radioaktív fertőzés veszélyét. A további légköri atomkísérletek fokozták volna a radioaktivitás negatív hatását az emberre, valamint az állat* és növényvilágra. Az atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló szerződés megkötése közvetlen hasznot jelent a béke és a népek érdekel szempontjából, s más összefüggésekben is. Ha valamennyi állam tiszteletben tartja, akkor az egyezmény bizonyos mértékben fékezni fogja a nukleáris fegyverkezési verseny további fokozódását. De nemcsak ebben nyilvánul meg az egyezmény pozitív Jelentősége. Az a tény, hogy egyrészt a Szovjetuniónak, másrészt az Egyesülj Államoknak és Angliának sikerült magegyeznie az atomkísérletek betiltásáról három közegben, kiindulópontot teremt a különböző társadalmi rendszerű államok közötti bizalom megerősödéséhez, vagyis a nemzetközi feszültség csökkentése Irányában teendő újabb lépésekhez. Az elmondottakból kitűnik, hogy az atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló egyezmény az emberiség számára jó, hasznos dolog. Természetesen jobb lett volna, ha már most sikerül megegyezni mindenfajta atomkísérlet betiltásában, így a földalattiakban Is. Még ennél is jobb lett volna, ha elérjük az atomfegyverek teljes betiltását és megsemmisítését. És Igazán nagyon jó lett volna az egész emberiség számára már ma végrehajtani az általános és teljes leszerelést. A szovjet kormány éppen ezt javasolta az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakán, 1960országok kormányai sorakoztattak fel az említett szerződés megkötése mellett. Ogy látszik, a kínai vezetőknek nincs mit mondanlok, amikor megkísérlik igazolni a nukleáris fegyverkísérletek eltiltása ellen irányuló megnyilatkozásaikat. Ezért hét érvek hiányéban szidalmazzák, rágalmazzák a Szovjetuniót és békeszerető külpolitikáját. Ugyanakkor a kínai vezetők ismét kiteregetik a háború ős a béke kérdésében vallott hibás, kalandor álláspontjukat, amelyet a békeszerető népek határozottan elutasítottak. A kínai vezetők nyíltan fellépnek a nemzetközi kommunista mozgalom közös megegyezésen alapuló nézetelvei és álláspontjával szemben. Az Imperializmus elleni harc erősítése helyett frontot nyitnak a testvéri szocialista államokkal, a marxistaleninista pártokkal szemben. A Kínai Népköztársaság kormányának szeptember elsejei nyilatkozata, akárcsak a kínai vezetők által az utóbbi Időben indított széles körű propagandakampány, immár nem a kommunisták között folyó elvtársi I. ban. Ezért harcolnak a szocialista országok, s az összes békeszerető erők. Az atomkísérletek betiltáséról szóló szerződés egy a sok láncszem közül ebben a fontos harcban. Teljesen tarthatatlanok a kínai vezetők ama próbálkozásai, hogy úgy tüntessék fel, mintha a nukleáris fegyverkísérletek betiltását előíró szerződés megkötése a szocialista közösség védelmi képességének gyengüléséhez vezetne. A kísérletek betiltásáról szóló szerződés ugyanis minden aláírójára azonos kötelezettségeket ró: a dokumentumot aláíró államok közül egyetlenegy sem jut valamiféle egyoldalú katonai előnyhöz. Bármennyire ls törekszenek a kínai vezetők, nem tudják bebizonyítani, .hogy a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló szerződés egyoldalú előnyökhöz Juttatta az Amerikai Egyesült Államokat. Legutóbbi nyilatkozatukban például azt állítják, hogy az Egyesült Államok a föld alatti kísérletek területén előnyben van, s tulajdonképpen ez a lényeg. Mint ahogy azonban ez Is mutatja a kínai vezetők érvelésének teljes tarthatatlanságát, ugyanúgy a valóságban ls egészen más a lényeg. A Szovjetunió nukleáris erejének alapját, amely az Imperialistákat viszszatartja az agressziótól, egyáltalán nem azok a nukleáris fegyvertípusok Jelentik — s ez nem titok —, amelyeket föld alatti kísérletek segítségével dolgoznak ki, hanem azok a fegyverek, amelyek tekintetében a lölény a Szovjetunió oldalán van, s ezt több amerikai vezető Is kénytelen elismerni. Ez az első megállapítás. A második az, hogy az aláírt szerződős nem akadályozza meg a Szovjetuniót abban, hogy föld alatti nukleáris fegyverkísérleteket folytasson, ha ezt hazánk biztonsága, az összes szocialista államok biztonsága szükségessé teszi. Ha pedig már arról van szó, hogy kl vesztett és ki nyert a szerződés megkötésén, akkor határozottan azt kell mondanunk: vesztettek az agresszió és a háború erői, nyert a béke és a haladás ügye, nyert az egész emberiség. A fegyverkísérletek betiltásáról szóló szerződést a legkülönbözőbb erők támogatják. Már több mint 90 állam írta alá a szerződést. Közöttük vannak a szocialista országok mellett az összes nagyhatalmak, Franciaország kivételével, amelynek uralkodó körei a béke érdekeivel mit sem törődve, nukleáris fegyverkezési terveket valósítanak meg. A szerződés részvevői között megtaláljuk a nemzeti függetlenségüket elnyert ázsiai, afrikai, latin-amerikai államok többségét. Pozitívan értékelik a szerződést nemzetközi demokratikus szervezetek, szakszervezetek, politikai pártok, haladó társadalmi szervezetek. Naponta újabb és újabb Jelentések érkeznek arról, hogy- a szerződés támogatásra talál a világ minden részében. A politikai elszigetelődéstől való félelem rábírta a szerződés aláírására még azokat Is, akiknek az nyilvánvalóan nincs ínyükre. A kínai vezetők ebbe a körülménybe is igyekeznek belekötni a szerződés kompromittálására irányuló reménytelen kísérleteik sorén. DB vajon a béke ügye kárát vallja-e annak, hogy a szerződést aláírta például Nyugat-Németország vagy a francólsta Spanyolország kormánya? Az a körülmény, hogy a béke ügyével szemben való minden ellen ségeskedésük ellenére még ezek a kormányok sem döntöttek úgy, hogy kitérnek a szerződés aláírása elől, mutatja e szerződésnek a népi tömegekre gyakorolt óriási vonzóerejét, amellyel kénytelenek számolni a tőkésországok uralkodó köreiben is. vitát tükrözi, hanem olyan emberek véleményét, akik célul tűzték maguk elé, hogy mindenáron lejáratják az SZKP és a Szovjetunió hitelét, szakadást Idéznek elő a kommunista mozgalomban, megingatják az lmperiallstaellenes erők egységét. Ismerve elméleti álláspontjuk gyengeségét, a kínai vezetők arra törekednek, hogy a korunk elvi kérdéseit felölelő vitát a harsány szitkozódás és az alaptalan vádaskodás szintjére süllyesszék. A szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista Pártja sohasem tér rá erre a kommunistákhoz méltatlan útra. Nem vállalkozunk arra, hogy szltkoződással feleljünk a becsmérlésre. Viszont szükségesnek ítéljük, hogy érdemben foglalkozzunk a kínai kormány szeptember elsejei nyilatkozatában felvetett kérdésekkel, és kifejtsük álláspontunkat. Erre annál Is Inkább szükség van, mert ez a sorrendben már harmadik nyilatkozat újra meg újra durván eltorzítja a Szovjetunió politikáját, elferdít közismert tényeket, sőt meghamisít egyes dokumentumokat. A szerződés megkötése után világszerte kibontakozó, világméretű népszavazás megmutatta, hogy a kínai vezetők, akik a nukleáris fegyverkísérletek betiltása ellen nyilatkoztak, súlyos erkölcsi és politikai vereséget szenvedtek. A kínai kormánynak a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló szerződéssel szemben elfoglalt sajnálatos álláspontja nem talál támogatásra a népeknél, amit az ázsiai és afrikai népek szolidaritási szervezete végrehajtó bizottságának legutóbbi, Nicosiában megtartott ülése is élesen bizonyított. Bármennyire is igyekeztek a kínai küldöttek rábírni az ülésszak részvevőit, hogy álljanak el a moszkvai szerződést jóváhagyó határozat elfogadásától, céljukat nem érték el. Nehogy teljesen elszigetelődjenek és hogy mentsék, ami menthető, a kínai képviselők kénytelenek voltak a legkülönbözőbb kifogásokhoz folyamodni. Nem mertek ama határozat ellen szavazni, amely, támogatja a moszkvai szerződést, Jóllehet, a színfalak mögött mindenféleképpen fondorkodtak a szerződés ellen, Nicosiából történt elutazásuk előtt pedig külön nyilatkozatot adtak kl erről a kérdésről. Nem Irigylésre méltó helyzet ez olyanok számára, akik magukat az ázsiai és afrikai népek véleménye egyedüli képviselőinek szeretnék feltüntetni. Teljesen tarthatatlanok a kínai vezetőknek a nemzetközi kommunista mozgalomra vonatkozó hivatkozásai, amikor azt állítják, hogy a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló szerződés ellen irányuló obstrukció|uk a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásainak dokumentumaiból fakad. Könnyű meggyőződni arról, hogy a Kínai Népköztársaság kormányának álláspontja teljes latérést jelent ezekben a kérdésekben a kommunista mozgalom általános, közösen kidolgozott vonaláról. A kommunista pártok 1957. évi moszkvai tanácskozásán a nyilatkozaton kívül, mint ismeretes, elfogadtak egy békekiáltványt ls, amely ünnepélyes felhívást tartalmaz az összes jóakaratú emberekhez, hogy követeljék „az atom- és hidrogénfegyver gyártásának és alkalmazásának megtiltását, és első lépésként az e fegyverrel végzett kísérletek azonnali beszüntetését". E dokumentum alatt ott vau Mao Ce-tung elvtársnak, a Kínai Kommunista Párt küldöttsége vezatőjénak aláírása ls. Vajon a legutóbbi Időszak eseményei arra késztették a kommunista vllágmozgalmat, hogy megváltoztassa az atomfegyver-kísérletek betiltásával kapcsolatos álláspontját és levegye a napirendről az erre vonatkozó követelés teljesítéséért vívott harc feladatát? Nem, az élet megerősítette, hogy ez a cél továbbra is teljes mértékben Időszerű, s ez tükröződik a kommunista és munkáspártok 1960, évi második nemzetközi tanácskozásénak határozataiban. A 81 párt képviselőinek tanácskozásán elfogadott nyilatkozatban ez áll: „Az értekezlet úgy véli, hogy az általános és tel|es leszerelés Szovjetunió által Javasolt programjának megvalósítása történelmi Jelentőségű lenne az emberiség sorsa szempontjából. Elérni e program megvalósulását annyi, mint megszüntetni az országok közötti hadviselés lehetőségét. E program megvalósítása nem könynyű, az Imperialisták makacs ellenállásába ütközik. Ezért e program valóra váltására aktív és határozott harcot kell folytatni az Imperializmus agresszív erői ellen. Ezt a harcot állandóan növekvő lendülettel kell folytatni, állhatatosan törekedve reális eredmények elérésére: a nukleáris fegyverek kipróbálásának és gyártásának betiltására, a \ katonai tömböknek és az idegen területeken levő katonai támaszpontoknak a felszámolására, a fegyveres erők és a fegyverzet jelentős csökkentésére — ezzel egyengetni az általános leszerelés útját." Ezen dokumentum alatt ls ott van a Kínai Kommunista Párt küldöttségének aláírása. Kitűnik ebből, hogy még nemrég a Kínai Kommunista Párt vezetősége az összes testvérpártokkal együtt slkraszállt a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáért, s ezt elsőrendű és szükséges lépésnek ítélte az általános és teljes leszereléshez vezető úton. Azóta három év telt el. A népek harca a nukleáris fegyverkísérletek ellenímindinkább fokozódott. És most, amikor e harcot siker koronázta, megtörtént az első lápés és aláírták a kísérletek eltiltásáról szóló szerződést, a kínai vezetők 180 fokos fordulattal e szerződést „csalásnak", „árulásnak", „az imperialisták összeesküvésének" nyilvánítják. Felvetődik a kérdés, hol Itt a logika. Nem világos-e, hogy a kínai vezetők ezzel teljesen szembefordultak a testvérpártokkal együtt elfogadott határozatokkal, a közös megegyezésen alapuló állásponttal? A kínai vezetők közzétehetnek akár ezer nyilatkozatot ls a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződést Illetően, mégsem tudják igazolni hitszegésüket és képmutatásukat a kommunisták, az egész emberiség előtt. Az emberiségnek azt az évszázados vágyát, hogy küszöböljék kl a háborúkat a társadalom életéből, a marxisták—leninisták ebben a jelszóban fejezték ki: fegyver nélküli. békét, háború nélküli világot. A kommunisták következetesen harcolnak e nagy célért, és zászlajuk alatt egyesítik világszerte a legszélesebb tömegeket. A kínai vezetők állításával szemben ez a harc egyáltalán nem jelent letérést az osztályálláspontról. Éppen ellenkezőleg, ez a harc teljesen megfelel a proletariátus és valamennyi dolgozó osztályérdekeinek, s a népek társadalmi és nemzeti felszabadításával összefüggő feladatokat szolgálja. Ez a harc erősíti az imperializmussal szemben álló erők állásait, s gyengíti az imperializmust. Az Imperializmus fegyverekre támaszkodva tartja fenn uralmát. A leszerelést kiharcolni annyi, mint csapást mérni az imperialista agresszió erőire. Nem nehéz megérteni, miért mondhatjuk azt, hogy a leszerelésért, a fegyverek nélküli világért folytatott harc az imperializmus ellen, az az Imperializmus agresszív politikája ellen vívott harc egyik rendkívül fontos válfaja. A kínai vezetők úgy tesznek, mintha ezt nem értenék. Szándékosan paciflzinusnak tüntetik fel a leszerelésért vívott harcot, s ily módon megfosztják e harcot osztálytartalmától, figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a leszerelés elsősorban a dolgozók legszélesebb tömegeinek érdeke. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a kínai teoretikusokat nézeteik az egyenes útról egy olyan bűvös körbe viszik, amelyből nincs kivezető út, Az ő logikájuk szerint a háborúknak véget vetni és a leszerelést elérni csak az imperializmus megszüntetése után lehetséges. Ugyanakkor az- imperializmus megszüntetése közvetlenül összefügg azzal a munkásosztály és az összes népek számára elengedhetetlen szükségszerűséggel, hogy alá kell ásni az imperializmus militarista alapját. A kínai vezetők azonban hibásnak tartják és fennhéjázóan pacifizmusnak nevezik ezt a harcot. Ennak az álláspontnak a hibás volta abból fakad, hogy a kínai vezetők nem képesek vagy nem akarják látni az imperializmus elleni harc korszakunkban megnyílt reális útjait, A kínai vezetők hangzatos ultraforradalmár Jelszava mögött — hogy mielőbb végezni kell az Imperializmussal — lényegében az húzódik meg, hogy nem bíznak a világszocializmus erejében, a munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom erejében, félnek a harcban adódó nehézségektől. Nem meglepő, hogy az Ilyen kiinduló pont következtében a kínai vezetők kapituiáns felfogásra Jutnak a nagy fontosságú külpolitikai kérdésekben, köztük abban a kérdésben, van-e lehetőség a leszerelés megvalósítására. A kommunista világmozgalom úgy vélekedik, hogy a ml Időnkben a leszerelés reális és megvalósítható cél. A leszerelés elérésének lehetőségét már a tudományos kommunizmus megalapítói Is előre látták, méghozzá olyan korban, amikor a kapitalizmus még az egész földön uralkodott. Így Engels a múlt század utolsó negyedének európai viszonyait jellemezve írt a fékevesztett fegyverkezési ha|száról, a nagyhatalmaknak arról a törekvéséről, hogy megelőzzék egymást a háborús felkészülésben. „Vajon nincs más kivezető út ebből a zsákutcából, csak olyan pusztító háború, amilyet a világ még nem látott?" — tette fel a kérdést Engels és így válaszolt: „Állítom: a leszerelés és ezzel a béke biztosítása, lehetséges ..." Mire alapította ezt a következtetését Engels? Mindenekelőtt arra, hogy „minden országban a lakosság széles rétegei, amelyekre maidnem kizárólag hárul az a kötelesség, hogy tömegesen állítsanak katonákat és megfizessék az adók oroszlánrészét, a leszerelést sürgetik" (Marx és Engels Művei II. kiadás 22. kötet, 387. old. oroszul). Mint az elmondottakból láthatjuk, Engels a leszerelést olyan kérdésnek tartotta, amely a legközvetlenebbül érinti a széles néptömegek érdekelt, és már ezért ls mélyenszántó politikai és osztályprobléma. Ez természetesen egyáltalán nem hasonlít arra, amit a leszerelésről a kínai „teoretikusok" mondanak, akik pedig oly nagy előszeretettel adják kl magukat a leglgazhltűbb marxistáknak. Korszakunkban a leszerelésért és a békéért vívott sikeres harc feltételei mérhetetlenül megjavultak. A tömegpusztító fegyverek megjelenése a leszerelést a legszélesebb tömegek életbevágó feladatává tette. Sokszorosára növekedett a nemzetközi munkásosztály, a leszerelésért és a békéért küzdő harcosok ereje. Ezek az erők ma a szocialista világrendszer hatalmára támaszkodnak; korunk legbefolyásosabb politikai ereje — a nemzetközi kommunista mozgalom — vezeti őket. A leszerelés követelését támogatja több tucat békeszerető állam, támogatják a nemzeti függetlenségükért harcoló népek, a szakszervezetek, sok politikai párt és demokratikus szervezet. Világos, hogy Ilyen körülmények között az a kérdés, hogy legyen-e háború vagy ne legyen, sikerül-e elérni a leszerelést fagy sem, mind kevésbé függ az Imperialistáktól, de annál inkább a népektől, a világ békeszerető erőitől, harcuk méreteitől és aktivitásától. Elemi Igazság, hogy amíg az imperializmus létezik, addig megőrzi agresszív természetét, ellentmondáséit, s háborúval terhes. A kínai vezetők ezen az alapon azt állítják, hogy a háború elkerülhetetlen. A kommunisták nem helyezkedhetnek Ilyen fatalista álláspontra. Megértjük, hogy az új világháború ellen, a leszerelésért folytatot harc nem könnyű. De világosan látjuk e történelmi feladat megoldásának lehetőségeit, minden szükségeset megtettünk és megteszünk, hogy mozgósítsuk a népeket a fegyverkezési verseny ellen, az új világháború elkerülése érdekében. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a Kínai Népköztársaság vezetői az utóbbi időben nemtelen politikai játékra Igyekeztek felhasználni a leszerelés kérdését. A kínai vezetők a többi testvérpárttal együtt aláírták az 1960-as moszkvai értekezlet nyilatkozatát, amely támogatja az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet Javaslatot. Röviddel azonban ezután a kínai vezetők a leszerelést Illúziónak nyilvánították, hadjáratot kezdtek s folytatnak immár több éve e javaslat ellen. S egyszer csak 1963. július 31-én a Kínai Népköztársaság kormánya fennhangon és ünnepélyesen meghirdette az Htomfegyver-kísérletek és valamennyi célba juttatásukhoz szükséges eszköz teljes betiltásának és megsemmisítésének programját. A nemzetközi közvélemény csodálkozással tapasztalta, hogy e program gyakorlatilag azokból a korábban előterjesztett szovjet javaslatokból tevődik össze, amelyeket Pekingben még nem is olyan régen „illúziónak" neveztek. Mindenekelőtt mélységesen kihívó, ahogyan a kínai vezetők felteszik a nukleáris fegyverek „monopóliumának" kérdését, s ennek során egy szocialista államot — a Szovjetuniót — egy kalap alá vesznek az imperialista államokkal — az Amerikai Egyesült Államokkal és Angliával. A szocialista közösséghez tartozó országok népei és a világ összes népei jól tudják, mire szolgál a Szovjetunió rendelkezésére álló nukleáris fegyver és mire szolgál az imperialisták nukleáris fegyvertára. A dolog azonban nemcsak ezen fordul meg. A „monopóliumról" szóló elmefuttatásokra azért is szükségük volt a kínai vezetőknek, hogy megindokolják a nukleáris fegyverre tá-' masztott igényüket. Csakhogy hiába próbálnak a kínai nyilatkozat szerkesztői a szocialista és a békeszerető országok nevében fellépni; mint ismeretes, ezek közül egy sem juttatta kifejezésre azt a szándé(Folytatás a 4. oldalon) 1963. szeptamber 23. £ JJj §20 3