Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-22 / 262. szám, vasárnap

A

teljesség kedvéért nem szabad megfeledkeznünk a Léggümbárusről. Még mielőtt pattanásig feszülő tarka gömbjei és hurkái feltűntek volna a láthatáron, skót dudák nyivákolását hallottuk. Mindig ugyanazt a nótát fújta, amelynek hangjai mellett egy angol filmben a szövetséges haderők ágyúdörgés közepette partra szálltak Normandiában. Olyan sovány és aszott volt, hogy mindig attól féltünk, léggömbjei egyszer csak magukkal ragadják a fellegekbe. ••"A „B" skatulyába tartozott még az Áktatáskás Sompolygó. Egyszer éppen ebéd közben Ijesztett ránk, amikor kopogás nélkül megjelent a szobában. Fiatal volt, legfeljebb 25 éves és kék szvettert hordott. Az indiai kormány megbízottjaként mutatkozott be s ezután aktatáskájából tisztítószereket húzott elő. Nem sokat, mert egykettőre megértette, hogy hangzatos titulusa nem keltett hatást s amit elénk rakott — tégelyeket, üvegcséket —, szaporán ismét táskája mélyébe sülyVerdi, a ficsúr és a többiek Szouha lyesztette. S mint ahogy jött, éppoly zajtalanul állt odább. Valahol a „B" és a „C" csoport mezsgyéjén állt be a Hegedűs, — kereskedő és művész egy személyben. Feje tetején hordott kosarából aprócska hegedűket, (volt benne vagy 25 darab) igyekezett rásózni a dellii koncertmesterekre. Puhán és álinatagan mint egy nagy maestro lépkedett az utcán. Hegedűjét nyakával a gyomrához támasztotta és a fordítva tartott vonóval fáradhatatlanul nyúzta — nyekergette. Hozzá fiatalos, szilaj és örökösen kipihent hangján valamilyen izgatott és mesteri trillákkal tarkított dallamot énekelt. Éppen ezek miatt a trillák miatt, meg azért mert kosarából sohasem fogytak ki a „stradivárik", inkább a művészek, mintsem a kereskedők kategóriájába soroltuk. Ezzel szemben a Majmos és a Kecskés Férfi vitathatatlanul a „C" skatulyába tartozott. Életük — külön-külön és együttvéve — egyáltalán nem volt gondtalan. Különösen a majmok sorsa volt mostoha. Mert mivel is vonhatja magára egy majom a figyelmet ott, ahol egész csordákban szabadon futkosnak, még a fővárosban is! Abban az országban, amelynek a majomexportja a világon az első helyen áll! Hát igen, itt, mondjuk, egy liba hatna egzotikusan s ha még táncolni is tudna, azt már mindenki megnézné. De egy inajom? Még háziasszonyunk farkaskutyája is — amely egyébként előszeretettel aludt a nyolcszázötöseink alatt — megvetette őket. Amint meghallotta a dobok és a csörgők ricsaját — amivel ezek a művészek a nyilvánosságot figyelmeztették jöttükre —, fülét hegyezte és a levegőbe szimatolt. Majd rafináltan megválasztott fedezékéből olyan ijesztően ugatta meg ezeket a boldogtalanokat, mintha legalábbis esküdt ellenségei lennének. A kecskét mindez nem hozta ki a sodrából, már csak azért sem, mert ő vérbeli ficsúr volt. Hófehér szőrzetének, fekete nyakának s ugyancsak fekete plasztronjának összhangját egyetlen folt sem zavarta. Különben is ő volt az előadás fénypontja. Mutatványa mellett egészen eltörpült a majmok vásári hopszaszája és banális szerelmi jelenete. A hölgy pu cér volt, míg a gavallér ezüstflitterekkel ékített szoknyácskában és düftinblúzocskában díszelgett és amikor megható mozdulattal átkarolta a hölgyet, hatásosan lehunyta zöld szemét. Persze nem a gyönyörűségtől, hanem attól való félelmében, hogy Gúlám majd rásóz egyet a nádpálcával, ha partnernőiét nem öleli meg a kellő szenvedéllyel. Ez a művészi teljesítmény még a kecskét iš hidegeri hagyta, inkább azt nézte, hol csenhetne el valami ínyencfalatot, még mielőtt felhangzik Gúlám csörgőinek felajzott, szaggatott hangja. Gúlám az első pillantásra nagyon mogorva ember benyomását keltette. De amint a kecskére került sor, vonásain buzdító, csaknem bűbájos mosoly fénye ömlött szét: No gyere, te szakállas, most jön a te parádés számod, nehogy szégyent hozzál a fejemre! A kecske mindezt már jól ismerte ós a profik magabiztosságával nézte, ahogy Gúlám egymásra rakja a kis fahasábokat. Aztán a jobb mellső lábával kipróbálta, hogy elég szilárdan áll-e felülről a harmadik kocka, horkantott egyet, majd bal patáját is felhelyezte a hasábra. Így állt egy darabig, mintha azon tépelődne, vajon nem lenne-e jobb csupán a hátsó lábain — majom módra — ugrabugrálni, de rögtön megcsóválta a fejét s máris kezdetét vette a nagy mutatvány. Ami igaz, az igaz, egy kecske sok mindent tudhat! Meredek lejtőkön mászkálni, függőleges sziklafalakon kapaszkodni — s mindez meg se kottyaft neki. De, hogy mind a négy lábával egy ingó-bingó, háromujjnyi széles hasábon egyensúlyozzon? Nos Gúlám, most aztán túllőttél a célon, most jön majd a nagy leégés... Megint csak egymásra néztek. Gúlám azzal a derűlátó mosolyával, a kecske fellobbanó zöld fénnyel a szemében és hipp-hopp, már a harmadik patája is felkerült a faalkotmányra. Közben alig észrevehetően felemelte mellső patáit, a hátsókat alácsúsztatta, kidomborította a hátát, homorított, és máris büszkén tekintett körül alig öklömnyi trónjáról, Gúlám is ragyogott az örömtől, csak a majmok vágtak közönyös ábrázatot, „kecske-dolog, mi közünk hozzá ...". Két nappal e vegyes kvartet után egy művész-hármas vonult végig a Golf Liksen. Csengettyűszó vezette be a menetet, majd mélabús, bensőségesen áradó dal következett harmóniumkísérettel s csak azután nagy sokára jelentek meg ők — a Három Szent Királyok, ahogy mi neveztük őket. Az ájtatos aláfestés valószínűleg hozzátartozik a hivatásukhoz — véltük —, s hogy jámborságuk nagy hatást tesz az emberekre. De nem tett. Melettünk amolyan felfuvalkodott urambátyám lakott, valószínűleg adóhivatalnok, aki előszeretettel heverészett fonott hintaszékében s félig lehunyt szemmel mustrálgatta végig a vékony kis táncosnőt, akinek bokáit kösöntyűk ékesítették s tarka gazellákkal meg zebrákkal telepingált hosszú szoknyájában pergett-forgott előtte. Tizenkét évesnek néztük, de kiderült, hogy ő a trió legfiatalabb tagja, mindössze nyolc esztendős. Tánca végeztével Szouha mindannyiszor szájára mutatott: éhes vagyok, száb — mondta bűbájos mosolya. Az adóhivatali urambátyámra azonban ÍRTÁK: ZIKMUND és HANZELKA rétség után Patran, a családi trió tizenegyéves művészeti vezetője végre elpanaszolta családfenntartói gondjait. „Apánk tavalyelőtt meghalt, öten vagyunk testvérek, ez itt ni, Parkasz, tízéves és otthon még két kislány van, de azok nem tudnak úgy táncolni, mint Szoulian." Megkapták a már szokásos jutalmukat, egy rúpiát és egy-egy darab csokoládét. Szouha az ércpénzt a „főnök" zsebébe csúsztatta, felugrott, s a ház előtti kavicsokból felmarkolt egy csomót s a magasba dobta ... Ebben a pillanatban ismét gyermek volt. De amint a következő ház elé értek, megint csak átvedlett táncosnővé, aki bánatos dalocskákat énekel, hogy az övéi számára megkeresse a mindennapi kenyeret. Olvasni egyikük sem tudott. Írni? Azt még kevésbé. Iskolába járni, uram? Nincs nekünk arra időnk. Ki keresné meg akkor beteg anyánk és a gyerekek betevő falatját? A művészek családjának további tagja volt talán a legkedvezőtlenebb helyzetben. Sem kerékpárral, sem majommal, sem hordozható harmóniummal nem rendelkezett. Egyetlen tőkéje Izmos és Rugalmas Teste volt. Egy dobbossal társult, de a sikerek oroszlánrésze az ő érdeme volt. A dobosnak csupán a közönség figyelmét kellett felkeltenie és eszeveszett dobpergéssel tudtul adni, hogy most valami egészen rendkívüli dolognak lesznek tanúi. De a felelősség terhe mégis csak az Izmos és Rugalmas Test vállait nyomta. Az utca porában, pontosan a dobpergés ritmusához igazodva hányta a bukfenceket, merész cigánykerekekkel felváltva, járt a kezén s fejével a térde között jógogyakorlatokat mutatott be. Végül elővette egyetlen rekvizitumát, a rongyszőnyeget. Gondosan szétteregette 3 földön, fejállásban illeszkedett rajta s ebben a kényelmetlen helyzetben néhány pillanatra' megmerevedett. Aztán hirtelen felpattant s az erőfeszítéstől még véraláfutásos szemmel hozzálátott a megérdemelt fellépti díj beszedéséhez. Hamuszürke volt az arca s haja galambősz, mint egy aggastyáné. s máris büszkén tekintett körül, alig öklömnyi trónjáról * A múlt vasárnapi számunkban megjelent, A csend világa „nem kerül előadásra" című riport második része. sohasem mosolygott ilyen megejtően. Tudta, hogy hiába, tudta, hogy az dhótijának mélyéből nagy nehezen néhány ércpénzt halász ki, majd hoszszas fontolgatás után kiválaszt belőlük két ánt s odadobja a fűbe, Szouha lába elé ... December volt s a hőmérő reggelente 4—5 fokot mutatott; de a Három Szent Királyok mégis mezítláb jártak. Miért nem vesznek maguknak legalább egy szandált? űt héti lsn;eBárcsak minden őszülő hajzaton segítene ez a csodaszer — mondogatták a véletlenül összeverődött nézők. — A közönséges víz! Az üt porának vastag rétege alól ugyanis tizenkilenc esztendős Izmos 6s Rugalmas Test tekintett rájuk. Szudarsan, a zsonglőr! Nos, elérkeztünk az utolsó csoporthoz, a „p" skatulyához. Nejn könnyű róluk írni. De nem mehetünk el mellettük behunyt szemmel, azt állítva, hogy Delhiben ilyen nfncs. Amikor már negyedik hónapja tartózkodtunk Indiában, a Times of India egyik cikkében beismerte, hogy csak Delhiben 7000-re rúg a nyilvántartott koldusok száma s hogy a város területén több mint ezer bélpoklos (leprás) él. A cikkíró megjegyezte, hogy végre valahára ezeknek a sorsáról ls kellene dönteni és hozzátette, hogy a legjobb lenne talán egész Indiára kiterjeszteni az 1959ben hozott ún. bombayi törvényt a kéregetés, koldulás betiltásáról és hozátette azt is, hogy a legokosabb lenne a koldulókat egyszerűen bebörtönözni. Az egyik ilyen szerencsétlen flótás, akinek feje fölött a fogház Damoklesz-kardja függött, a VAK VERDI volt. Ki tudja, mi volt az Igazi neve, lehet, hogy Patel, lehet, hogy Mehta, ezzel ugyan senki sem törődött és senki sem volt rá kíváncsi. Mindenki megkönnyebbült, amikor Verdi végre befejezte a saját hegedűkíséretével elvonyított áriáit és felesége végre felszedte a néhány pénzdarabot, amelyet a lábuk elé hajítottak. Verdinek hívtuk, mert műsorán kizárólag olasz áriák szerepeltek s még soha senki sem hallott tőle valamilyen más dalt. A Golf Llnks északi felében levő 58-as számú ház elé minden hétfőn pontosan 4 órára érkezett meg; ebben a rendszerességben volt valami kísérteties, mintha világtalan életének ritmusát valamilyen óriási karmesteri pálca vagy metronóm irányítaná és szüntelenül hajszolná, hogy minél több án-t és pajszá-t szerezzen. A BÉLPOKLOS kétszer jött .egy hónapban. Emberroncs egy kis kocsin. Orr nélküli arcát és a bal orcáján levő lyukat csak az új lakóknak mutatta meg; vele szemben a legadakozóbbak a mamák voltak, akik fehér ruhában öltöztetett „kis lordjaik"-at még attól is meg akarták kímélni, hogy csupán egy pillantást is vessenek az élet „csúnya oldalára". No és persze a gyönge idegzetűek. „Légy szíves, dobjál már neki egy rúpiát" — nyafogott a szomszédasszonyunk, annak az adóhivatali urambátyámnak a felesége. „Nem értein* hogy ezt miért tűri a kormány!" A csoport harmadik tagja — szinte hihetetlen — a szó szoros értelmében úgy festett, mintha skatulyából vették volna elő. ű volt az „ELEGÁNS KOLDUS". Lerázhatatlan. Áz volt az elve, hogy „az idő pénz" — azaz így nézett arra az időre, amit jajgatással, sirámokkal, rábeszélésekkel, az összes szentekre való esküdözéssel és egyéb munkamódszerekkel töltött. Nagy szorgalma sohasem tévesztette el a hatást, Igaz, hogy sohasem jajveszékelt üres, lakatlan ház előtt. Átlátott a függönyökön is. Talán még a falakon ls. Sirámait szidalmak ís tarkították, ugató hangort és nagyon haragosan végezte be fantasztikus elégiáját. Egyszer próbára akartuk tenni kitartását. Tíz percig bírtuk, tovább ezt a borzalmat már nem viselhettük el. Eltette a rúpiát, szemrehányóan nézett fel az ablakunkra és angolul mondta: „Saab, not coming every layl" „Hiszen nem is jövök mintlen nap, száb!" Hogyan alakul majd a sorsuk, mi lesz velük — Verdivel, a Bélpoklossal és az Elegánssal akkor —, ha majd valóban érvénybe lép az 1959es törvény?! Vegyipari gépek és berendezések AZ UTÓBBI IDŐBEN talán egy iparágazat sem fejlődik olyan gyorsan, mint a vegyipar. Ez azzal magyarázható, hogy a vegyipar szinte felmérhetetlen lehetőségeket rejteget, s már jelenleg is olyan termékekkel látja el a népgazdaságot, melyek nélkül elképzelhetetlen a modern ember élete. Ez előtt az aránylag fiatal iparágazat előtt óriási távlatok vannak, annak ellenére, hogy már ma ls ezrével sorolhatnánk fel a vegyipari termékeket. Természetesen ennek megfelelően fejlődik a vegyipari gépgyártás is. A vegyiparnak — s ennek keretében a vegyipari gépgyártásnak — az utóbbi években hazánkban is nagy jelentőséget tulajdonítunk. Ez megnyilvánul a vegyipari üzémek építése és a vegyipari gépgyártás fejlesztése terén is. A vegyipari gépek és berendezések gyártása hazánkban a Královo Pole-i Gépgyárba, és a Hradec Králové-i Győzelmes Február vállalatba összpontosul. A két vállalat között került sor a termelési program szakosítására, ami jobban elősegíti a vegyipari gépek és berendezések fejlesztését. Vegyipari gépeink és berendezéseink ötven százalékát exportáljuk. Az utóbbi Időben olajfinomítókat építettünk az Egyesült Arab Köztársaságban, Homszban, Alexandriában, Szuezban, cellulózüzemet Romániában, víztisztító állomást Kairóban és Alexandriában, ammóniakészítő üzemet Lengyelországban és Romániában. Vegyipari berendezéseink túlnyomó részét azonban a Szovjetunió vásárolja. Az itthon épülő hatalmas vegyipari kombinátok gépeit és berendezéseit a csehszlovák tervezőintézetek és termelőüzemek biztosítják. Milyen berendezéseket gyártunk? — Az anorganikus kémia területén a kénsav gyártásához szükséges berendezéseket, nitrogénműtrágyagyári berendezéseket stb. Gyártunk olyan berendezéseket ís, melyek segítségével vegyi úton nyerjük a fémet az ércből. Ilyen berendezések működnek legnagyobb alumíníumgyárunkban, s hasonló berendezéseket Magyarországnak ís szállítottunk. Üzembe helyezünk ezenkívül nikkel és kobaltgyarat is. Az organikus kémia terülelén a kőolaj feldolgozásán kívül már üzembe helyeztünk és építünk számos petrokémiai üzemet, melyekben például polietilént, polipropilént, szintetikus kaucsukot és szeszt, PVC-anyagokat, szilont, metilalkoholt, benzént stb. gyártunk. Épülőfélben van az új köszénkátrányt készítő kombinát is. Vegyipari gépgyáraink szállíthatnak berendezéseket a barnaszénkátrány készítéséhez, a barnaszén gázosításához, a gázok tisztításához és a kokszoláshoz is. Jelentős a cellulóz és papíripari gépek gyártása is. Figyelemre méltó eredményeket értünk el a szennyvíz-tisztító álloipások berendezéseinek gyártása terén, ahol elsajátítottuk a világon Ismert legkorszerűbb módszereket. Számos tisztító állomást helyeztünk üzembe nagy sikerrel. EREDMÉNYESEN FOGLALKOZUNK a szintetikus műszálak gyártásához szükséges gépek fejlesztésével is. Az utóbbi években óriási fejlődésnek indult gumi- és plasztikanyag iparunk, melyek gépeit és berendezéseit szintén vegyipari gépgyáraink szolgáltatják. E célra külön üzemet építettünk, mely kizárólag ebben a szakmában szükséges gépek és berendezések , gyártásával foglalkozik. Általában elmondhatjuk, hogy a csehszlovák vegyipar nemcsak mennyiségben gyarapodik, hanem minőségileg is rohamosan fejlődik: az ágazat világviszonylatban figyelemmel kíséri, milyen irányban fejlődnek a vegyipari gépek és berendezések. E téren a törekvések a nagy teljesítményű egységek fejlesztésére, a folyamatos vegyi-technológiai eljárások elsajátítására s a vegyipari termelés automatizálására irányulnak. Figyelemmel kísérjük az új technológiai folyamatok fejlődését, mely a berendezések hatékonyabb kihasználására, a berendezések egyszerűsítésére és a műszaki színvonal emelésére vezet. Az ez irányú fejlődés lehetővé teszi, hogy csökkentsük az anyagszükségletet, a kezelőszemélyzet létszámát nemcsak az egyes gépeknél, hanem egész üzemegységekben is. Hazánkban nagy teljesítményű vegyipari gépgyárakat építettünk, s ezek korszerű gépparkkal rendelkeznek. A korszerű termelés, valamint a vegyij>ari gépek és berendezések gyártásának szakosítása azt eredményezi, hogy magas munkatermelékenységet és számtalan esetben kiváló minőséget érünk el. S ez a tény igen jelentős, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a vegyipari gépgyártásban számításba vehető minden féle és fajtájú gépeket, berendezéseket és műszereket gyártunk. Ezek közül megemlíthetjük még a tisztító oszlopokat, — 10 méter átmérőig —, párolókat, reaktorokat, magas mpomású aparatúrákat, szűrőket, centmugákat, keverőket, szárítókat, rotációs kemencéket stb. Vegyiüzemek komplettizálásához szállítani tudunk magas nyomású kompresszorokat, turbinákat, mérő és szabályozó berendezéseket — egyszóval mindazt, ami egy korszerű vegyiüzem építéséhez szükséges. A BRNÖI V. NEMZETKÖZI VÁSÁRON természetesen nem mutattunk be mindent. Ez egyrészt lehetetlen, hisz vegyipari gépeinkben rendkívül nagy a választék. Másrészt pedig: vegyipari gépeink, berendezéseink és műszereink nagyobbrészt már ismertek az előző vásárokról s minőségük elismert az egész világon. Így töl 1) esetben csupán modelleket mutatunk Be. Ilyen például a kokszgáz kivonását szolgáló berendezés modellje, a tisztító oszlop modellje s a gumiabroncsot gyártó üzem modellje is. Mindemellet elég nagy választékban mutatunk be gépeket és berendezéseket — közöttük számos újdonságot: vulkanizáló prést, hűtőberendezéseket, jégkészítő gépet stb. Az érdeklődés legújabb gyártmányaink iránt nagy, s ez kifejezésre jut a kereskedelmi szerződések megkötésében is. (ksj tpj S7,ö 4 * K

r" "zopiemlífr 23.