Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-21 / 261. szám, szombat

ALGÉRIAI ÚTIJEGYZETEK 1 ebédet jó hangulatban fi költöttük el, bár bornak színét sem láttuk. A gyümölcsre és az erősen fűszerezett húsra forrásvizet Ittunk, mert mohamedánok vendégel voltunk. A kabíllal hegyekben fekvő egykori Tardteu-farm önigazgatási bizottsága részesített minket vendégszeretetében. Ha lett ts volna bor az ebédhez, akkor sem nyúltunk volna hozzá. A Tardteu-farm présházát annak Idején az ejtőernyősök börtönné alakították át. A hatalmas ciszternákra gondosan ráírták: Rouge (vöröst, enynyt meg ennyi dekaliter. A kínvallatás után ezekbe a tartályokba dobták áldozataikat. A győztes partizánok átadták bajtársaik tetemét az anyaföldnek. Senki sem számolta, mennyi vért — a bor színénél ls vörösebbet — szívott magába az algériai föld. Tardleu paradicsoma nem vált sivataggá/ Gránátalmái bíbor színben tündökölnek, mint azelőtt, a paradicsomok ls meqIrígyelendök. A m r u n i, N e fn e f és más veteránok még a múlt év végén megszervezték a szegényparasztokat és önigazgatási bizottságot alakítottak. A kormánytól kölcsönt kaptak. A szövetkezet magva az elhagyott Taráleu-birtok lett, hozzá csatlakoztak a szomszédos birtokok: C o g n a c, P a t e r n a u dolgozói és a közeit falvak magángazdálkodói, s együttesen megSZIGETEK TALÁLKOZNAK alakították az E x-Tar dl e u szövetkezetet. Most 900 munkás 2 0 0 hektáron gazdálkodik. A korai burgonya terméséből letörlesztették az állami kölcsönt, most a paradicsomot, a gyümölcsöt, a szőlőt értékesítik. A felvásárlók megtalálták az utat a szövetkezetbe. A fiatal ország rengeteg nehézséggel küszködik. Nehézségbe ütközik gépkezelő szerzése az artézi kúthoz, a szakosított brigádok előnyének megmagyarázása, a díjazásnál nem érvényesül a munka mennyisége. Am semmi sem árnyékolhatta be azt az örömet, amelyet a győzelem, az új élet, a szabad munka láttán éreznek. Látástól vakulásig dolgoznak az emberek felügyelők, rettegés nélkül, nem úgy mint azelőtt. Felkapaszkodunk a hegyi gyümölcsösbe, a teraszokra. Gyönyörű tájkép tárul elénk. Kék öblök, zöld fokok, vöröses sziklák. Algéria arab neve — „A 1 - D z s a z a i r° szigeteket jelent. Talán az első világjárók paradicsomszigeteknek vélték Algériát? Előttünk áll Al-Dzsazatr történelmének abban a pillanatában, amikor a gyarmattartók paradicsomszigetel újra megnyílnak a nép előtt és a szigetek szilárd földrésszé tömörülnek. Sok nehézséggel küszködik a fiatal ország. Á gyarmattartók mellényzsebükben tartották a gazdasági élet kulcsát s vele együtt hajóztak el Marselllebe. Nincs elég szakember, nélkülük pedig nem indulhatnak meg az üzemek, nem szűnhet meg a munkanélküliség. Megismerkedtünk olyan szakemberekkel, akik egyidejűleg három helyen dolgoznak; egy helyen fizetésért, a másik kettőn ingyen. Vannak tanintézetek, rövid tanfolyamok, s a baráti országokból ls jönnek mérnökök, orvosok. A győző nép hazaflassága, lelkesedése óriást erő. Sok mindenről beszél az utca népe. Ritkaság a cipőtisztítónak ál cázott koldus. „Ml olyan Algériáért küzdünk, amelyben e g y t k ember sem fog térden állni a másik előtt" — mondotta Ben Bella az összegyűlt cipőtisztító fiúknak, akik icözül több százan ünnepélyesen elégették hagyományos ládáikat és elmentek bevenni a tudomány fellegvárát. A köztársaságban egymillió hektár föld maradt gazdátlanul. Háromszázezer hektárt a francia nagybirtokosoktól vettek el, 200 ezer ' hektárral pedig a f öldre f orma-alap rendelkezett, Ezt a másfélmillió hektár földet az önigazgatást bizottságok vették át s ezzel megkezdődött a reformok első szakasza. /I második szakaszban további 1 200 000 hektár földet vettek el a franciáktól és adtak át kollektív gazdálkodás céljaira. Ezzel a gyarmati rendszer és a neokolonializmus politikai bázisának aláásására törekedtek. A harmadik szakaszban korlátozzák az algériai burzsoázia földtulajdonát, a franciák cinkosaitól elveszik a földet. Legfeljebb 50 hektár föld lehet magántulajdonban. Az algériai szegényparasztok, akik az ottani közmondás szerint „hárman voltak gazdái egy olajfának", nem követhetnek más utat, mint a szövetkezetekbe tömörülést. A megművelt földek fele a kollektív szektorhoz fog tartozni, melyben gépesített, szakemberekkel dolgozó gazdaságok lesznek. Ezt a meggyőződést fejezte kl fogadásunkon A m a r U zg a n földművelésügyi miniszter. Béke terieszti szét szárnyalt a mezők felett. Moszkvicsunk sebesen rója a kilométereket az aszfaltsávon. Öszvéres vándorok jönnek szembe. Popov, a kollégám jelez: két hosszú, három rövid tülkölés. Az emberek felénk néznek és barátságosan integetnek, mert a tülkölés ezt jelentette: „Algéria az alg é r tak é!". JURIJ CSERNYICSENKO KÉPRIPOR

T j Kolumbusz nyomában Az ÚJ SZÓ számára írta :MIROSLAW AZEMBSKI Conakryban vagyunk, Guinea fővárosában. A lengyel halászhajók itt is, akár csak Ghanában és Szenegálban, már évek óta a felszabadult nyugat-afrikai államok megrendelésére halásznak. denek, amit több külföldi jelentkezése bizonyít. Közben a fedélzeten parancsokat osztogat a fedélzeti személyzet fölé rendelt főhalász. A ml esetünkben az „egyszerű" halászok szerepét szűk fülkébe, hogy szeszfőzőn elkészítsük a kávét, amely szendviccsel együtt a halászok szerény reggelije. Amikor a parancsnok jónak látja, utasítást ad és máris működni kezdenek a felvoLENGYEL HALÁSZHAJÓK A CONAKRYI KIKÜTÖBEN Hajnali négy óra, Ideje, hogy elinduljunk a kétnapos halászatra. Felbúgtak a motorok, távolodunk a parttól. Látszólag kis méretű, alig húsz méter hosszú bárkáknak tűnnek, nagy kikötőben gyakran észrevétlenek, a gyakorlott „tengeri rókák" szeme azonban mindjárt felismeri, hogy ezek a kis motorosok erős acéltörzsükkel még a legnagyobb hullámverésnek is ellenállnak. Elindulunk. Illő, hogy megismerkedjünk a legénységgel. Az ismerkedés nem vesz el sok időt, mert egy ilyen halászhajón legfeljebb hatan vannak. A hajó kapitányának navigátori oklevélen kívül nagy tapasztalatokkal kell rendelkeznie. Ott látjuk őt a kormánykeréknél, melyet kis idő múlva úgy rögzít, hogy a hajó a megjelölt irányban haladjon tovább. Utána lemászik az alsó fedélzetre, hogy rádiótáviratot adjon le és rádiótelefonon jelentéseket vegyen fel. Néha a gépmester helyettesíti, aki egy ilyen kis hajón egy személyben villanyszerelő, mechanikus és rádiótávírász is. A hajóparancsnokokat — navigátorokat és gépmestereket Lengyelországban a tengeri halászflotta két iskolájában képezik. Ezek félig főiskolának számítanak és külföldön is nagy népszerűségnek örvenafrikaiak töltik be, akiket lengyel szakemberek tanítanak meg a halászmesterségre. Már serény munka folyik, bár még néhány óráig eltart, amíg elérjük a halászterületet. Mindenekelőtt bevetésre elő kell készíteni a zsák alakú, széles nyílású óriáshálót, melyet a hajó karvastagságú kötélen fog maga után vontatni. Utána elő kell készíteni a zsákmánytároló ládákat, amelyekben rétegesen jegelve helyezik el a kifogott halakat. Végül még meg kell bizonyosodni a felvonőszerkezet kifogástalan működéséről, mert (reméljük) a hálóval több száz kg élő terhet kell kiemelniük... Hagyjuk a Jóslatokat, hisz már meg is érkeztünk. A hajó lassít, a halászok a fedélzet szélére állnak a háló mellé. Két oldalról fogják a hálót, mások pedig a kötélbála mellett állnak készenlétben. „Let gol" — hangzik a kapitány parancsa és a háló lerepül a fedélzetről. A halászok sietve letekerik és úgy rögzítik a köteleket, hogy az óriási zsák a hajócsavartól tisztes távolságban kövesse a hajót, mely nagy íveket ír le, s így kerüli el a kötelek a hajócsavarra tekeredését. Néhány órán át egyhangú körözés következik. Most van egy kis idö: betérünk egy nók, közeledik a háló a hajóhoz. Szűkül a zsák nyílása s most már más felvonóval a fedélzetre emelhető. Már kinn is van a vízből! Vajon mit látunk a hálóban? Pillanatokig tartó feszült várakozás, mely mindig megdobogtatja a halászok bátor szívét... Már a fedélzet fölött imbolyog a roskadozó háló. Milyen szép ígyl A parancsnok azonban elégedetlen. A szakember szeme már azt is észrevette, hogy a zsákmányban sok a kis hal, amelyeket viszsza kell majd dobni a vízbe, még aztán fürészhal is van köztük, mely éles fogaival képes szétszakítani a hálót (óh, ez az Afrikai...) A háló szétnyílik és teljes szépségükben látjuk az afrikai tenger tarka lakóit. Mi minden van köztük I Kitűnő tengeri rákfajták, tarka halak, de vannak mérges barrakudák, fiatal s máris veszélyes cápafiókák, és sok más tucatnyi harapó, szúró, dobálódzó fantasztikus élőlény! Most aztán lássunk munkához. Ilyenkor a legfontosabb feladat az „áru" osztályozása, az értékes zsákmány elraktározása a többi pedig viszszavándorol a tengerbe. Legalább két óra telik" el ezzel. Mire az ember felegyenesedhet, újabb parancsszó: „Let go", s a háló ismét a tengerbe röpül... Egy halászút során többször megismétlődik ez a művelet. Ha gazdag a halászterület, pihenés, étkezés nélkül, trópusi hőségben, éjjel pedig alvás nélkül kell serénykedni. A halászok tudják, hogy „a hal nem fog várni", ha már egyszer feltűnt, „rá kell ülni a farkára", azaz addig kell folytatni a halászást, amíg megtelik a raktár. A sok fáradozást gazdag eredmény koronázza. Lengyelország ugyan még nem halászhatalom, mint Japán, a Szovjetunió és Norvégia, de a világpiacon már neve van. A lengyel halászflotta évente mintegy 200 ezer tonna halat fog, 1980-ban 900 ezer tonnára akarják növelni a zsákmányt. ^Természetesen a Balti-tengeren ez lehetetlen lenne, mert zárt tenger, más tengerekből nem jönnek ide halak. A Balti-tenger inkább korlátolt halgazdagságú tő. Ezért kell túlmenniük a Balti-tenger határán. Lengyelország az Északi Jeges-tengeren és az Atlanti-óceánon halászik — az afrikai prtvidéktől Kubáig, Grönland, Labrador, Newfoundland halászterületein. Nem minden lengyel halászhajó Ilyen kicsi, mint a mi motoroshajónk. Lengyelországnak hatalmas halászgőzösei vannak modern berendezéssel és népes személyzettel. Vannak úszóbázisai, amelyek a nyílt tengeren átveszik és elraktározzák a zsákmányt, különféle módon megóvják a romlástól, ugyanakkor üzemanyaggal, élelemmel és egyéb cikkekkel látják el a halászokat. A lengyel hajógyártás alkotásai világviszonylatban a legnagyobb és legkorszerűbb hajók közé tartoznak. A halászhajókat néha a Tengeri Halászott Intézet kutatóhajó! is elkísérik. Ezek az úszó fiókintézetek a nyílt tengeren elemezik a halászatot, előre Jelzik a zsákmányt és rádión értesítik a parancsnokokat. A halászok ma már ritkábban támaszkodnak saját „szimatjukra" és szívesen igénybe veszik a tudósok segítségét. A XX. században élünk, miért ne használnák fel a halászok a modern technika, munkaszervezés vívmányait, a tudomány eredményeit? Elvégre Kolumbusz nyomában járnak, olyan hoszszú távokat tesznek meg, mint a nagy felfedező. HADRAMAUTaz ismeretlen orszái 1. HÁZ KATN HADRAMAUTI VÁROS PEREMÉN Hadramaut az Arab-félsziget déli partján terül el. Keleten Maszkattal és Ománnal, északon Szaúd-Arábiával határos. A két területre osztott országban mintegy 300 ezer arab él. Sivár, szegény vidék. A második világháború előtt kb. százezer sivataglakó messzi idegenbe vándorolt, hogy megélhessen. Egyesek Indonéziáig jutottak el. Hadramaut 1959 óta Aden védnökségben az angolok kezdeményezésére létrehozott Délarab Emirátusok Szövetségének tagja. A brit gyarmatosítók e szövetség segítségével igyekeznek megőrizni katonai támaszpontjaikat Adenben és az Arab-tenger partvidékén. Hadramaut népe arab testvéreivel egyetemben ellenzi a föderációt. A Kenyában letelepedett hadramauti emigránsok például Mombasában Kelet-afrikai Hadramauti Liga elnevezéssel szervezetet alakítottak, amely a kelet-afrikai kormányok segítségének elnyerésére törekszik, hogy Hadramautban lerázzák a brit uralmat. 2. HADRAMAUTI ISKOLÁS FIÜK 3. HADRAMAUTBAN NEM ISMERIK AZ ÉGETETT TÉGLÁT. A HÁZAKAT NAPON SZÁRÍTOTT VÁLYOGBÖL ÉPlTIK ILENGY&ORSZAQI TUDÓSÍTÁSUNK 4. SEJUNI ARAB Nű Oj SZÖ 530 * 19B3- szeptember 19.