Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-19 / 259. szám, csütörtök

Amiről sokan megfeledkeznek Törődjünk jobban a falusi mozikkal AMIÓTA ELTERJEDT A TELEVtZIÖ, egy Kicsit csökkent a mozik iránt az érdeklődés. Kevesebben járnak moziba. Az egykori mozirajongók, ma a televízió műsorát nézik. A jelenség természeteden csak átmeneti. A telev:zió legjobb szándéka ellenére sem versenyképes a filmszínházzal Idővel azok Is, akik elpártoltak a mozitól minden bizonnyal visszatérnek. Velük együtt ú| nézők is toborozódnak. Hiszen nemcsak a televíziós készülékek szaporodnak, — gyarapszik a mozihálózat is. Ma már majdnem minden faluban van mozi. Ahol tnég nincs, a lilm ezekre a helyekre mozgótUmszinházak formájában jut el. A filmmel, a mozival Tehát nemcsak számolni, de törődni Is kell. És egyre jobban! Sajnos a moziról néhol mégis megfeledkeznek, vagy megközalítőleg sem törődnek vele annyit, amennyit ez a tömegszórakoztató és nevelőeszköz megérdemelne. Több vidéki mozit látogattunk meg. Mindenütt azonosak a panaszok. A legtöbb kifogás arról hangzott el, hogy a filmek nem elég változatosak, az előadást nem a meghirdetett Időpontban kezdik meg. Általános vélemény, hogy a falvakon aránylag kevés tudományos filmet vetítenek, s a bemutatásra kerülők is öregek, gyakran elszakadnak — sok bosszúságot okozva a nézőknek ... A kezdésnél néha fél órás, sőt órás eltolódások ls vannak, ami szintén erősen próbára teszi a közönség türelmét. A „drága" tábornok A New York Herad Tribúne a közelmúltban közölte Buchwald ,,Nyílt levél De Gaulle tábornokhoz" című giosszáját, amely maró gúnnyal állítja pellengérre a francia kormánynak az alomfegyver-kísérletek eltiltásának kérdésében elfoglalt magatartását. „Drága tábornokom, De Gaulle" — írja Buchwald. — Üdvözlöm Ont abból az alkalomból, hogy elhatározta, nem írják alá az atomfegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződést. Bizonyos körökben már attól féltek, hogy ebben az egyetlen esetben Űn együttműködik majd szövetségeseivel ön azonban hű maradt jelleméhez, jobban mondva a bombákhoz és ma az egész világ tombol az örömtől, miután meghallotta, hogy ön elhatározta a kísérletek folytatását. Azok közülünk, akik szeretik Franciaországot — és nem kevesen —, ,nagyon csalódottak lettünk volna, ha Franciaországnak nem lenne saját atombombája Mi módon lehetne Franciaország nagy ország, ha nincs bombája? — kérdeztük ml. — Igaz, hogy vannak nagy írót, festői, tervezői és továbbra is Franciaország a kultúra és a nyugati civilizáció egyik központja, de semmi sem lesz belőle, ha nem függ gombaalakú atomfelhő felette. Néhány barátom azt kérdezte: „De Gaulle tábornok talán nem érti, hogy a kísérletek milyen kárt okoznak a jövendő nemzedékeknek?" De ne féljen, tábornok, én megfelelő választ adtam -*ekik. Azt mondtam, hogy Űn öregember és Önt nem nyugtalanítja a Jövendő nemzedék sorsa, ön csak Franciaországra gondol, a jövendő nemzedékek pedig majd törődjenek magukkal . . Hangsúlyoztam — ahogy Ön is már annyiszor tette —, megengedhetetlen, hogy csak az Egyesült Államoknak, Angliának és Oroszországnak állhasson módjában felrobbantani az egész világot. Minden országnak meg kell adni a jogot erre Ez nem jelenti azt, hogy Ön fel akarja robbantani a világot. De Franciaországnak feltétlenül meg kell kapnia a jogot arra, hogy ezt megtegye, ha éppen kedve szottyan erre. Netán nem érti me. De Gaulle, hogyha nem hagyják abba a légköri kísérleteket, akkor csakhamar mindegyik ország végre fog hajtani ilyen kísérleteket, és ebben az esetben radioaktív csapadék fog hullani a telhőkből az egész világon? — kérdezték egyesek En tudtam, hogy ez ostoba kérdés, éppen ezért az Űn védelmére keltem. Kijelentettem: De Gaulle tábornoknak semmi köze sincs ahhoz, mit tesznek majd más országok. öt csak az érdekli, mit fog tennt Franciaország. Megmondtam, hogy amíg önnek nincs bombája, Kennedy elnöknek és Macmillan miniszterelnöknek pedig van, addig Ön nem tartózkodhat velük egy szobában. ön el sem tudja képzelni, hogy a világon hány olyan anya van, aki nem érti meg az Ön problémáit. Ök csak egy dolgot hajtogatnak, annak a tejnek a radioaktivitását, amelyet a gyermekeik Isznak. Sohasem gondolkodnak nagy kategóriákban, nem gondolnak arra. hogy az ön országa milyen helyzetet tölt be a világon. De ne féljen, tábornokom, én megvédem önt. Amikor egy anya panaszait hallom, azt mondom neki: „felejtse el a tejet, adjon a gyermekei nek süteményt." Hasonló panaszokat hallottunk a mozgó-filmszínházakra. A legtöbb baj Itt iť az előadás Időpontjával és a filmek minőségével van. A nézőknek az a véleményük, (s igazuk van), hogy élvezhetetlenek az olyan előadások, amelyek során a film ötször hatszor elszakad, vagy fél órákat kell várni, míg a tekercseket kicserélik. Az ilyesmi bizony egy csöppet sem teszi vonzóvá a filmelőadásokat. Ahol ezek az esetek gyakran megismétlődnek, ott a nézők a televízió nélkül is elpártolnak a mozitól. A fogyatékosságok természetesen nem általánosíthatók, nem ezek jellemzik a vidéjti mozik tevékenységét. Munkájukban több a jó, mint a rossz, ami természetes, ami azonban nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk. A hiányosságok ellen mindaddig küzdeni kell, míg bárhol, bármilyen formában megnyilvánulnak. Dicséretet elsősorban azok érdemelnek, akik azon vannak, hogy a filmszínházak, mindenben kielégítsék a nézők igényeit; gondosan előkészítik az előadásokat, érdekes filmeket vetítenek. Az ilyen előadásoknak azután megvan a hatásuk: nemcsak a nézőtér telik meg, a közönség is elégedett. EZZEL KAPCSOLATBAN az alinási mozit említjük. Itt nemcsak a filmek minőségére és változatosságára, de a moziterem tisztaságára és az előadások időpontjára ís nagy gondot fordítanak, jelentős szerepe van ebben a helyi nemzeti bizottságnak amely a falu kulturális életének szervezése és Irányítása közben figyelmet szentel a mozinak ís. Ha kell anyagi, ha kell erkölcsi segítséget nyújtanak. Azon vannak, hogy ez az intézmény minél jobban végezze munkáját. Örömmel könyvelhető el, hogy egyre több falusi moziban rendszeresítik a vasárnap délelőtti gyermek filmvetítéseket, ami szintén csak helyeselhető. A jó filmelőadásokon, a gyerekek jobban és hasznosabban tölthetik idejüket, mint bárhol másutt. Van hát a vidéki mozik munkájának sok-sok jó oldala. De hogy a filmszínházak azzá váljanak. amivé szeretnénk és amivé e szórakoztató intézménynek válnia kell — nem elég az országos, a kerületi, vagy a járási szervek utasításaira támaszkodni. Szükség van arra is, hogy a mozikra — njijil, a fentebb említett Almáson a helyi nemzeti bizottság és a helyi művelődési otthon vezetőjének a figyelme és segítsége is fokozott mértékben kiterjedjen. Sok helyen, sajnos, még ma ls csak a művelődési otthonok, könyvtárak, az ismeretterjesztő előadások, a különféle művészeti csoportok és szakkörük munkáját tekintik népművelésnek. Mintha a film nem tartoznék a nevelés szolgálatába ... Szinte már közhely, de a tapasztaltak után mégis hangsúlyoznunk kell: a film a mozi, mind a szórakoztatás, mind a nevelés szempontjából igen hasznos küldetést tölt be. Szükséges hát, hogy ez a nagy tömegnevelő eszköz, mindenkitől megfelelő segítséget kapjon. A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGOK, a művelődési otthonok, a tömegszervezetek és mindazok, akik valamilyen formában kapcsolatban vannak a neveléssel, a közönségszervezésről sem feledkezhetnek meg. A jó filmek iránt szervezés nélkül is nagy az érdeklődés. Mégsem ártana, ha az említett szervek gondolnának a közönségszervezésre és mindegyik előadásra tömeges látogatást biztosítanának. Ahol a mozi, a szövetkezeti klub tulajdonában van, ott ez a probléma szinte mágától megoldódott. A kollektív mozilátogatásra ugyanis a szövetkezetekben vannak a legjobb feltételek. Erre a legjobb példa Szilice. Jól működik a szövetkezeti klub: kifogástalanul teljesíti hivatását a mozi is. Szilicén bizony ritkán vetítenek filmet telt ház nélkül. A szervezett mozilátogatásokat több helyen összekötik a bemutatott film megvitatásával. Minden alkalommal akad egy-egy filmhez értő ember, aki szívesen beszél a film mondanivalójáról, eszmei értékéről. Űj kezdeményezésről van szó, de tulajdonképpen nem történik semmi rendkívüli. Csupán azt teszik, ami a könyvtárakban már régen szokásos: a könyvvitákhoz hasonlóan filmvitákat rendeznek. A kezdeményezés jó. Kár, hogy az ügyes ötlet lassan talál követőkre ... Megértjük, hogy egyik napról a másikra nem lehet minden eszközt a nevelés szolgálatába állítani. Nem értjük azonban azt, hogy némelyik falusi mozi miért nem részesül még a legszükségesebb gondoskodásban sem. Mert ilyen bántó tünetekkel is találkoztunk. Sok helyen például télen fűtetlen termekben vetítik a filmeket. Ilyesmi fordult elő tavaly többször Barkán és Magyarbélen. Az utóbbi helyen azért, mert az újonnan épített művelődési otthon nagytermét — ahol a vetítéseket is tartják — pompásan berendezték csak éppen a fűtőtestekről feledkeztek meg. Utólag kellett két kályhát beszerelni, ezek azonban nem képesek a nagy termet átmelegíteni. Másutt azért hidegek a termek, mert a fűtést nem kezdik meg idejében. Az előadás előtt néhány perccel kezdenek el tüzelni. így a terem akkor melegszik be, frilkor az előadásnak már vége. Ezzel a módszerrel tulajdonképpen nem a közönségnek teremtenek meleget, hanem a kiürült termet fűtik. AHOL A NÉZŐ — ha egyáltalán elmegy az előadásra, — télikabátban kénytelen a műsort végignézni, helyesebben végigfagyoskodni, ott az előadás nem nevezhető sem szórakozásnak, sem nevelésnek. Közeledik a téli. A vidéki mozik néhány problémájáról azért írtunk most, hogy ahol arra szükség van. idejében orvosolják a bajokat. BALÁZS BÉLA * M t** «

x gÉÜ K. O. Hrubý: VÁD! Kiterjesztik kulturális tevékenységüket Rozsnyóbányán több helyiségből álló, szépen berendezett üzemi klub szolgálja a dolgozók kulturális igényeit. A klubban működő együttesek legutóbb a bányásznapra tanultak be több számból álló, színvonalas kulturális műsort. Ezt megelőzően a bányászzenekaruk Kežmarokon a fúvószenekarok kelet-szlovákiai bemutatóján szerepelt sikerrel. Nemrégen rendezték meg a zenei fesztivált, ahol együtteseik szintén helyt álltak. De nemcsak ezek a megmozdulások jelzik tevékenységüket. Az üzemi klub az év minden időszakában szorgalmasan dolgozik. Télen a színjátszók, nyáron a zenekarok viszik el a pálmát, s a folyamatos kulturális tevékenységet állandóan biztosítják. A jő munka kivált az üzemi klub vezetőinek, valamint az együttesek lelkes tagjainak az érdeme. Nagy része van ebben azonban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságának is, amely azonkívül, hogy szervezi és irányítja a klub munkáját, anyagi segítséget is nyújt. Az igen jelentős anyagi támogatásnak köszönhetően üzemi klubjuk úgyszólván semmiben sem szenved hiányt. Nagyszerűen berendezett termeik, kitűnő kulturális eszközeik vannak. A' jó munkához itt egyedül emberek és tenniakarás szükséges, és Rozsnyóbányán ebben nincs hiány. A klubba sokan járnak, ugyanakkot: egyre több a jó kezdeményzés, egyre nagyobb a tenniakarás. Az őszi, téli időszakban minden bizonnyal újabb eredményeket érnek el. Erre biztosítékot nyújtanak az üzemrészlegeken szervezeti vörös sarkok is. A szomszédos üzemek közül a rozsnyói üzemi klubbal szoros együttműködésben jelenleg Dernőn, Krasznahorkán, Pacsán és Rudnán működik, Illetve kezdi meg rövidesen működését a vörös sarok. A Rozsnyói Vasércbányák üzemi bizottsága ezeknek is jelentős anyagi támogatást nyújt Legutóbb közel 50 ezer koronával segítették eme egyre népszerűbb klubszobákat. Az összegből berendezési tárgyakat és kulturális eszközöket vettek, illetve vesznek. A vörös sarkok létesítését mindenütt kedvezően fogadták. Remélhetőleg az üzemi klub e kisegítő formájának a munkája is eredményes Tesz. A vörös sarkok azonkívül, hogy működési helyükön teljesítik hivatásukat, különféle akciókkal segíteni akarják a rozsnyóbányai üzemi klub munkáját is. A jó terv és az elképzelés tehát megvan. Most már csak az szükséges, hogy a vörös sarkok munkájában is minél többen vegyenek részt, minél többen segítsék a nemes célkitűzések megvalósulását. (bj KULTURÁLIS HÍREK • A kozmosz meghódításának dicsőségére emlékmű készül, amelyet Moszkvában a népgazdasági kiállítás előtti téren állítanak fel. Andrej Fajdtsz-Krangyijevszkíj szobrászművész tervei szerig a 94 méter magas, parabola alakban felfelé törő oszlop tetején egy űrrakéta modelljét állítják fel. A talapzatra Ciolkovszkíj szobrát és az űrhajósok domborművű portréit helyezik el. • Egy irattárban a közelmúltban felfedezték az egyik legrégibb „kozmikus tárgyú" zeneművet, joseph Haydn Utazás a Holdba című operáját, melyet Carlo Goldoni színműve alapján komponált, 1773-ban. É „Leonardo da Vinci, négyszáz Ó.tfl elveszettnek hitt festményét találták meg hírek szerint amerikai szaJíeraberekií A.- kép 150,4-ben készült, s értékét két és fél millió dollára becsülik. • A közeljövőben elkészül Giuseppe de Santis szovjet—olasz koprodukcióban forgatott filmje, Az olaszok — szép fiúk, s máris újabb öt film közös gyártásáról tárgyalnak: Turgenyev egyik regényének megfilmesítéséről, John Reednek. a Tíz nap, mely megrengette a világot című könyv szerzőiének életrajzi filmjéről, az Antip Karenyina újabb filmváltozatáról, egy Sztyenka Razinról szóló történelmi filmről és végül egy, a szovjet-partizánok küzdelmeit bemutató filmről. IVTincs a föld kerekségén ünnepi i* lakomának olyan étele, amely úgy ízlene, mint az egyszerű falat a pattogó tűz mellett, hosszas erdőjárás után künn a vadásztanyán. E jelenségnek az a magyarázata, hogy a vadász indulás előtt reggel többnyire csak jelhajt egy-egy csésze kávét, teát vagy. üres levest, ami nem ült meg a gyomrát és nem teszt fárasztóbbá a járást a hegyek között. Régi tradíció továbbá a zöldkabátosok ősi céhében, hogy délelőtt a gyomor korgását nem falatozással, hanem csak valami jófajta papramorgóval szokták elütni, bár ez tulajdonképpen csak fokozza az éhséget és a jó étvágyat. Hát lehet-e csodálkozni azon, ha aztán délben a vadásztanya tábortüzénél minden falat ízlik, akár hideg, akár meleg legyen is az? Indulás előtt a legtöbb szekér puha szénájában főtt ételt tartalmazó edények lapulnak, amelyek délben fölsorakoztak a háromlábasra, vagy az .izzó parázsba egymással párhuzamosan fölállított téglákra, aztán egyik jó vadászcimbora, mint vendéglátó, megkínálta a másikat, természetesen ezt a figyelmességet a vadászpajtás a legközelebbi vadászaton viszonozta, így ment ez sorban, mint falun a bíróság. Ez az édent állapot uralkodott a mi meghitt vadászcsaládunkban is, az öreg jegenyeerdők összeboruló zöld lombsátora alatt, amíg a társaságban meg nem jelent egy Potya Pál neve zetű úr. Vadászpoétánk nevezte el Potya Pálnak, mivel az illető soha főtt ételt nem hozott magával, ellenben minden alkalommal hívatlanul is letelepedett valakinek a tálja mellé JURÁN VIDOR; POTYA PAL Jurán Vidor, a csehszlovákiai magyar írók nesztora — 84 éves korában — a közelmúltban hunyt el. A tátrai erdőségek és a vadászpuska szerelmesének neve nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Az Ordasok és a Vadászkrónika című könyve megérdemelt feltűnést keltett a hazai könyvpiacunkon. Jurán Vidor újságírói, írói és szervezői tevékenysége egyaránt számottevő, s az említett művein kívül főműve, a Kárpáti ordasok című, rendezésre, kiadásra vár. Az alábbiakban A Vadászkrónika című könyvének egyik kedves írását közöljük. és derekasan nekilátott: kanalazott, nyelt, gyorsított iramban. Ügy ráragadt ez a gúnynév, mint a szurok a ruhára. A zöldkabáiosok eleinte hallgattak, csak egymásra néztek, aztán végül egyenként áttértek a hideg kosztra, főtt étel helyett az egyik szalonnázott, a másik hideg sültet majszolt, a harmadik tepertőt rágcsált, így legalább megszabadultak Potya Pál úr tolakodó látogatásaitól. Patya természetesen nyomban észrevette ezt a változást az egyiknél is, a másiknál is érdeklődött: — Hát már sohasem hoztok gulyást, pörköltet vagy rakott káposztát vadászatra? A cimborák öt öltek-hatol tak: az egyiknek a hideg sült jobban ízlik a szabadban, mint a főtt étel, a másiknak meg már a könyökén jön ki az otthoni meleg koszt, változatosságból előnyben részesíti a disznósajtot, vagy kolbászt itt künn a vadásztanyán és így tovább. Potyából erre kipattant a fenyegetés: — Ha ti nem hoztok többé meleg ételt, én sem kínálok meg senkit, ha a legközelebbi vadászatra valami finom falatot hozokI A zöldkabátosok némán összenéztek, mosolyogtak és türelmesen várták a bejelentett csoda eljövetelét. A csoda a legközelebbi vadászaton ez egyszer tényleg megjelent! Potya a vadásztanya tábortüzének izzó parazsa mellett kifeszítette háromlábú vadászszékét, rákényelmeskedett, hátizsákjából előhúzott egy hatalmas hurkát, a két végét virágdróttal rá erősítette egy hosszú nyársra és kaján nevetéssel pirítani kezdte a parász jölött. Olykor leemelte, egy pléhbögrében fölolvasztott zsírral jól bekente és tovább sütötte. Bámulták a cimborák ezt a valósággá vált csodát, finom illata megcsiklandozta az orrukat, de nyelte a nyálát Ottó barátunk, a vadászcéh házi poétája is. Odasomfordált Pál úrhoz: — Micsoda isteni illat! Ugye megkínálsz belőle? Potya némán a fejét ingatta. — Ugyan, Palikám, ne légy már ilyen kőszívű! Jó cimborád voltam mindig! Sokszor megkínáltalak én is, csak nem sajnálod most tőlem? Ne okoskodj, kínálj meg! — Inkább az ördögöt*, mint téged! — hangzott az elutasító válasz. — üe egy kis falatot mégiscsak adsz a hurkából? —• Inkább az ördögnek, mint neked! Ottó ez alatt Csöndesen megtöltötte a puskáját, észrevétlenül Potya háta mögé csúsztatta és tovább kunyerált: — Csak egy harapást, Palikám! — Mondtam már: inkább vigye el az ördög az egész hurkát, mintsem a te bendődet tömjem vele! — hajtotta a magáét a szőrösszívű Pál úr. A puska a következő pillanatban Ottó arcához csúszott, Pál feje fölött megcélozta a hurkát, egy durranás ... a levegőben parázs, hamu és hurkatöltelék kavargott... az ijedtség pedig lefordította a hebegő Pált a vadászszékről: — Mi... mi... mi... tö ... tör ... tént... Ottó a legártatlanabb képpel nyugtatta meg: — Elvitte az ördög a hurkádat! T/isszhangként kirobbant az el' képedt vadászcimborák féktelen liahotája .. így vitte el — illó tempore — az ördög az izzó parázs fölött iruló-piruló nagy hurkát a bélai vadásztanyán! 1863. szeptember 19 * ŰJ SZÓ 5