Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-18 / 258. szám, szerda

iért íeiszeti Általában elvárják az emberek, hogyha valaki át mond, mondjon bét is. £n is ezt tartom helyesnek, de engedtessék meg, hogy mielőbb a címben feltett kérdésre megadnám a feleletet — ha csak dióhéjban is — ismertessem a „gyökeret", amelyből az iménti feltevés fakadt. Ismeretes dolog, hogy hónapokkal ezelőtt a járásokon megalakultak a mezőgazdasági termelési igazgatóságok. így Komáromban is létrejött ez a szerv, ami magában még semmi más, mint egyszerű tény. Azért is intézem el ilyen kurtán a nevezett szerv „megszületését", mert egyrészt már jó néhány cikket írtunk a jelentőségéről, hivatásáról, funkciójáról, másrészt nem az a lényeges, hogy megalakult, hanem az, milyen munkát végez, hogyan járul hozzá a mezőgazdasági termelés színvonalának emeléséhez. • Nem szándékom, hogy most valamilyen formában értékeljem eddigi tevékenységét, csupán egyet s mást el szeretnék mondani a legutóbbi gyűlésről, amelyen volt szerencsém résztvenni. fe Kezdjük talán azzal, hogy az említett szerv megalakulása után a volt éentrál-szálló vendégszobáiban kapott elhelyezést, a járást pedig kilenc körzetre osztották. Eredetileg úgy határoztak, hogy kéthetenként jönnek össze tapasztalatcserére, amelyen valamennyien elmondják észrevételeiket, hogy mindannyian tanulhassanak belőle. A kéthetenkénti összejövetel azonban — amint tapasztalni fogjuk — nem szentírás, nem jelenti azt, hogy szükség esetén ne lehetne egy-egy rendkívüli gyűlést is beiktatni. És most, hogy idáig jutottunk a gondolatok szövögetésében, úgy érj:em, máris megkezdhetem a címben feltett kérdés megválaszolását; azt, hogy miért is tetszett nekem ez az értekezlet, illetve a szóban forgó Szerv munkastílusa. Először is azért, mert nem ragaszkodnak görcsösen a papíron megállapított terminushoz, hanem operatíven, a szükségnek megfelelően tartják megbeszéléseiket. Hegedűs Tibor, járási főmechanizátor szerint erre a megbeszélésre is azért került sor, — bár az előre kidolgozott tervben ennek a tanácskozásnak nyoma sincs — mert hellyel — közzel nehézségek, •^ésedelmeskedés, lemaradás mutatkozik az őszi munkákban. Összejöttek tehát, hogy aprólékosan megbeszéljék B teendőket. Azt a szót, hogy aprólékosan, külön is hangsúlyozom, mert éz egyik oka annak, hogyha nem is oldalas cikkben, de legalább néhány elismerő szóban emlékezek meg róluk. A gyűlésekre gyakran járó ember már megszokta, hogy elég gyakran csak általánosan beszélnek a dolgokról. Itt azonban egészen más történt. Az elvtársak Milan Janeőka mérnökkel, a járási főagronőmussal, úgy mond bonckés alá vették az egész járást. Egyetlen egy falu, vagy szövetkezet sem kerülte el a figyelmüket. Pontosan tudták, hogy ebben vagy abban a közösben hol szorít a csizma. Szinte az volt az érzésem, hogy ezek az emberek úgy ismerik a járást, az egyes szövetkezetek ügyesbajos dolgát, akár a saját tenyerüket. És ez jó így! Tetszett, hogy nem általánoságban beszéltek a dolgokról. Jól ismerik a helyzetet valamenynyi szövetkezetben. Ez egyik alapfeltétele a jó munkának. Tudják például, hogy Bre8tovecen nincs baj az öszl munkákkal. Ahogyan janečka elvtárs mondta, le a kalapijt az ilyen szövetkezetesek előtt. Szinte hektárokra megmondták, hol tartanak a silózással, az őszi kalászosok, illetve a takarmánykeverékek vetésével. Rámutattak azonban arra ls, hogy jó néhány szövetkezetben máris megkéstek a munkákkal. Naszvadon például még meg sem kezdték a silózást, (lehet azóta már munkához láttak), a magheréjük kint van, és az ősziek alá még több mini három és félszáz hektárt kell felszántaniuk. A helyzet konkrét ismerete alapján valahogy így foglalták össze a legsürgősebb tennivalókat: ki kell használni minden lehetőséget, s addig kell gyúrni a munkát, amíg az időjárás is kedvez. Az árpa vetését járási méretben lehetőleg a hét végéig szeretnék elvégezni. Nem lehet azonban már . tovább halogatni a maghere betakarítását sem, s egyes szövetkezeteknek lassan a silózás is a körmükre ég. És ami nagyon lényeges, egyetlenegy traktor, vagy munkagép se heverjen kihasználatlanul. Az eredmények és hibák aprólékos számbavétele után határozták el, hogy a lemaradozó szövetkezetekben a helyi vezetőkkel karöltve, felkutatják a bajok gyökerét és megteszik a szükséges lépéseket eltávolításuk érdekében. Őszintén megmondom, tetszett az is, hogy a termelési oktatók nem csupán a saját körzetükkel törődnek. Természetesen elsősorban valamenynyien azon iparkodnak, hogy a gondjaikra bízott szövetkezetekben legyen minél kevesebb baj, de ha a szükség úgy kívánja, szívesen segítenek a „szomszédoknak" is. Most is ebben állapodtak meg. Annak a körzetnek ez oktatója például, ahol jobban mennek a dolgok, segítségére siet a kollegájának, aki erre rászorul. Hogy csak egy példát mondjak. A brestoveci körzet oktatója segítségére siet naszvadi elvtársának. Ennek a kölcsönös megsegítésnek az a nagy előnye, hogy a feladatokkal nemcsak néhány szövetkezetben, hanem járási méretben is sikeresen megbirkóznak. % Dicséretére legyen mondva az elvtársaknak az is: ;ó előre gondoltak arra, hogy szükség esetén „külső" segítségre ls számíthassanak. Megegyeztek például néphadseregünk parancsnokaival, hogyha a helyzet úgy kívánja, a katonák. is részt vállalnak az őszi munkákból. Máris számba vették, melyik szövetkezetben mutatkozik traktoros-, vagy szállítóeszköz-hiány. Indokolt esetekben néphadseregünk katonái traktorra ülnek, felváltják majd a szövetkezet traktorosait, hogy a gépek ereje a lehető legjobban ki egyen használva. Mindössze két órát vett igénybe a tanácskozás, de szerény véleményem szerint felért sok olyan öt-hat órás gyűléssel, amelyen csak általánosságban beszélnek a dolgokról. Ezért is tetszett, ezért tartom helyesnek, értékesnek; olyan értekezletnek, amely hasznos, nem fölösleges időtöltés. SZARKA ISTVÄN |Ü ü| Az Öl SZÖ postáiéitól A Trebišovi Élelmiszeripari Vállalat vojčicei részlegén többmenetesen takarítják be a cukorrépát. Az új munkamódszert alkalmazva mér szeptember 20-ig 30 hektárról felszedik a cukorrépát. Az új módszer további el,«nye, hogy 80 százalékban megtakarítja a kézieröt. (Bodnár - CÍK feiv.J A Bárrai Állami Gazdaság miszlókai részlegén Poiácsek Márton CSISZtag a nyári munkák elvégzése után most sem késlekedik. Traktorra ült, és készíti a talajt a vetés alá. hogy a jövő évi térné* gazdagabb legyen. Gyanúsítás A minap visárolni mentem a városba. Az egyik üzletben a következő jelenetnek voltam szemtanúja. A pénztár előtt egy középkorú aszszony felsikoltott, s szinte magánkívül rebegte, hogy ellopiák a pénztárcáját. A pénztáros kérte, nézze meg jobban a zsebét, hátha mégis megtalálja az elveszettnek vélt pénztárcát. A „károsult" azonban csak azt hajtogatta, hogy mindenhol megnézte, nincs se^ol a pénztárcája, pedig az előbb tette a táskájába. Ezt az állítását egy JÉBterősével bizonygatta, akivel a pénz*' előtt önfeledten társalgott. — Itt lopták el a pénztárcámat — mondta határozottan. — Az egész idő alatt csak ez az asszony állt a hátam mögött —, jelentette ki határozott megvetéssel. A vád elhangzott, 5s az üzletben vásárló emberek egyszerre a gyanúsított személyre figyeltek, aki a történtek után ott állt a feléje forduló kíváncsi szemek pergőtüzében. Nem szólt semmit, de többet mondott az a néhány könnycsepp, amely akaratlanul kibuggyant a szeméből. Néhány percnyi keresés után a pénztárca előkerült tulajdonosa zsebéből, aki nagy örömében elfelejtett bocsánatot kérni az ártatlanul meggyanúsított asszonytól. Ratimorszky Gyula, Komárom Bátran néznek a tél elé Gugany József. a karval szövetkezet mezőgazdásza ez évben fejezte be tanulmányait a komáromi Műszaki Mezőgazdasági iskolán. S amint tapasztaltuk, már jól kiismeri magát a gazdaságban, így nyilatkozik: — Eddig 45 vagon szálas takarmányunk van kazlakban s még a múlt évről is maradt valami. A kukorica hozama azonban gyengéitek Ígérkezik — eít silóval pótoljuk. Ötszáz köbméter silót készítettünk s még további ötszázat készítünk. Ötven hektár tarióherét különleges silónak dolgoztunk fel, amelyet kimondottan a sertések takarmányozására használunk fel. Nincs tehát ojtunk aggodalomra. Van takarmányunk bőven. S lesz még kukorlcakóró, répafej, nyers répaszelet és a tarlóalávetésből is cseppen. Andriskin József A napokban a topofčiankyi iskolába látogatott Jozef Minár elvtárs, partizánharcos. Beszámolt a Szlovák Nemzeti Felkelésben szerzett élményeiről. Minár elvtárs a harcokban megsebesült, aktív termelőmunkára már képtelen, de érdeklődése fejlődésünk iránt nem szűnt meg. Nagy László Krajnyák István évek óta gondozza a hízómarhákat a csécsi szövetkezetben. Jelenleg 32 darabot etet, amelyeknek súlya naponta darabonként átlagban több mint egy kilogrammal gyarapodik. Neki is nagy része van abban, hogy a szövetkezet marhahúsból eddig 134 mázsát adott el terven felül. A košicei járás szövetkezetei és állami gazdaságai eddig már 2100 000 liter tejet adtak el terven felül. Ennek ellenére néhány mezőgazdasági üzem a Járásban nem dicsekedhet tejtermelésével. Iván Sándor Szimbule Forster Benford északrhodéziai diák, a Szlovák Műszaki Főiskola gépészeti karának hallgatója ez évben hazánkban töltötte szünidejét is. A bratislavai Tatra Regena nemzeti vállalatban dolgozott az autójavításoknál. Az özem munkásai )megkedvelték a fekete fiút, nyílt, ikedves természetéért és kifogyhatatlan humorérzékéért. Aia-d^r Qndrejkvvič rA TV műsoráról A tegnap és a ma a képernyőn Hort Besseler, német író neve az utóbbi időkig ismeretlen volt az olvasók körében. Pontosabban kifejezve ismeretlen volt a múlt hét szerdájáig, amikor a prágai televízió stúdió bemutatta Besseler: A királynő kertje című regényének dramatizált változatát, Miloš Rehák feldolgozásában. S kitűnt, hogy valóban figyelemre méltó irodalmi mű került a nézők elé, olyan, amely rendkívül szuggesztíven ábrázolja a háborús idők emberi kapcsolatainak pattanásig feszült légkörét, amikor minden robbanékonyabbnak, égetőbbnek, de világosabbnak is tűnik. Miloš Rehák (aki a művet néhány helyen alkotóan kiegészítette) a regényhez tartva magát a három fiatal néinet katonára, Friedel ápolónőre és Totenberg katonaorvosra összpontosította figyelmét. Mind az öt alak pontosan megrajzolt egyéni emberi sorsként marad meg a néző emlékezetében. Különösen érdekes volt figyelni a három katona közötti kapcsolatok kifejlődését. Az egyik, Saladant, súlyos erkölcsi próbatétel előtt áll, míg végül is csalódást okoz; annak ellenére, hogy barátai és főleg Friedel ápolónő bizalommal viseltettek Iránta. Azért okoz csalódást, mert a sorsdöntő pillanatban nem tud dönteni, elutasítja még a választás lehetőségét is: gondolkozás nélkül tovább szolgálni a fasiszta háborús gépezetet, vagy pedig megszökni. A háborút alapjaiban elutasító Piától zenész tragikus halála után az utóbbi utat választja Friedel és a harmadik barát, hogy hősi elhatározásukért végül ők is életükkel fizessenek. Besseler regényének drámai feldolgozásában az etikai elemet a következő gondolat testesíti meg: a kellő pillanatban dönteni kell, tekintet nélkül az esetleges tragikus következményekre. A darabban szerepel a náci tiszteknek az a típusa is, aki a jószívű demokrata álarca alatt ugyanolyan embertelen szívet rejt, mint többi társa. Totenberget tökéHarold Rubens, világhírű zongoraművész lemondott a dél-afrikai Cape Town zeneművészeti főiskolán betöltött tanári állásáról. Londoni nyilatkozatában elmondotta, hogy ezzel Is a faji üldözés ellen tiltakozik. Keserű iróniával jegyezte meg: egy időben arra gondolt, két, külön erre a célra készült zongorán kellene hangversenyt adnia, az egyiken kizárólag fehér, a máslkon pedig csak fekete billentyűk lettek volna." letesen jellemezte Václav Vosek, aki a darab minden jelenetében jól kihangsúlyozta a tisztnek e kétarcúságát, különösen azonban azokban a jelenetekben, ahol földijével, Salandltal és Friedel ápolónővel találkőzik. Előbbiben veszélyes ellenfelet lát, olyan ellenfelet, aki ugyan nem hangoztatja nézeteit, ellenben aktívan cselekszik, s ezzel befolyásolja a bizonytalan katonákat. Feltétlenül .neg kell állnunk egy percre František Filip átgondolt, filozófiai mélységű és művészileg hatékony rendezésénél. Olyan sikerrel kapcsolta össze a filmfelvételeket a stúdióban játszott Jelenetekkel, hogy az egyöntetű egészet képezett és a néző észre sem vette, hogy a darab aránylag a megszokottnál tovább tartott. A rendezővel együtt érdeme van ebben a már említett Václav Voseknek és a többi színésznek, akik az élet válságos pillanatait átélő figurák bensőjének pszichológiai kifejezésére törekedtek. Ez különösen Václav Sloupára, Milan Machra, Blažena Holiškovára és Vitézslav Vejražkára vonatkozik. Az utóbbi sajátosan testesítette meg a náci tábornokot, aki egy Izzó pillanatban Pistollal találkozik, és bár a hatalom ai ő oldalán van, e találkozásból mégis ő kerül kl vesztesként. Szeretnénk minél több ilyen televíziós előadást látni, amely a kimondottan háborús tematikával körülhatárolt történetből általános érvényű, emberi, humanlstá mondanivalóval lép a néző elé. Sajnos, nem nyilatkozhatunk hasonló elismeréssel Ernest Strie: Az elsö éjszakai szolgálat című fél órás darabjáról, amely a szerző első műve. Elsősorban a vonzóerőt és a belső feszültséget hiányoltuk a fiatal ápolónő kórházi nehézségeiről szóló történetből. A hosszú szünetek ugyanis minden áron mélyérteimiinek igyekeztek hatni, annak ellenére, hogy lényegében semmi világraszólót nem jelentettek. Egyszerűen hiányzott a feltétlenül igénylendő belső drámaiság, melyet a színművészeti főiskola fiatal művészei sem tudtak' pótolni. Ellenkezőleg: tanácstalanságuk csak fokozta az amúgy is gyenge történet szövegkönyvének szegénységét. Karol Ruth nem fogott alkotóan a darab rendezéséhez, hanem paszszívan ragaszkodott a szerző szövegéhez, amelyben talán csak a főnfívér és az új kolléganő közötti gyors dialógusok voltak szimpatikusak, Igen ám, csakhogy a bemutatóhoz ez egy kissé kevés. 3 STANISLAV VRBKA öreg diók Marienkát, a lányát már régóta ismertem. A gálszécsi mezőgazdasági iskolában találkoztunk. Szelíd, csinos, tizennyolcéves lány, tanítói kitűnő tanulónak tartják. Nem találtam otthon, Nagytoronyán. Bár még szünidő volt, valamiféle írásbeli munkát ment megbeszélni a szomszéd falubeli osztálytársnőjéhez. . A szülei fogadtak. Kedves, törékeny aszszony, és a férje Zlatnícky Imre, vállas, középkorú, soványarcú férfi. Éppen az ebédtől álltak fel, és a család feje már készülődött is valahová. Szántani indult. Vele tartottam. A gazdasági udvarban beindította a lánctalpast, s amíg a dimbesdombos, szürkülni induló nagytoronyal határban kifelé zötyögtünk, elbeszélgettünk egyről-másról. Felváltva, szlovákul és magyarul, mert szlovák errw ber létére hibátlanm beszél magyarul. Így tudtam meg, hogy tulajdonképpen csak a szünidőt tölti itthon. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola rendkívüli, hároméves termelési-ökonómial szakán tanul. Annak előtte, a szövetkezet megalakulása után két évig elnökösködött. 1959-ben a Gálszécsi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában egy év alatt letette a szakérettségit. — A lányommal egy iskolában tanultam — mondja s mosolyog hozzá. Utána q. satingoi kétéves előkészítő iskolába járt. Nyitrán tavaly kezdte meg tanulmányait. — Egy kicsit nehezen megyen, öreg fejjel. A sűrített tananyag megviseli az embert. Tizenhárom kilót fogytam az első évben — teszt még hozzá a nagyobb nyomaték kedvéért. k n* 'Á szövetkezetre Terelődik a beszélgetés. Az utóbbi időben úgy hírlik, hogy a nagytoronyal szövetkezettel valami baj van. Már azt is beszélik. hogy rövidesen átveszi valamelyik állami gazdaság. — Ott van a szövetkezet átka — kezével az átellenben emelkedő domb déli oldalán húzódó szőlők és a meszszire szürkülő pincebefáratok felé mutat. — Mindenki a maga szőlőjét gondozza, a szövetkezetben nincs, aki dolgozzék. Nagytoronyán fó bor terem. A legjobb tokaji hazánkban. A faluban azt beszélik, hogy Rákóczi fefedelem a borok közül a legjobban kedvelte a toronyait. A faluban mindenkinek van néhány ár szőlője, meg pincéje, s ez egész csinos évi jövedelmet hoz. Amint erről beszélgetünk, keserűen, de találóan megjegyzi: — Nem szorulnak a szövetkezetire. Ezért átka és áldása is egyben Nagytoronyának a szőlő. . — flo gzfrt a vezetőség is hib'as'~ mondja > * % tovább. — Gyengekezü. Nincs, aki erélyesebben összetartaná a népet. Egy kicsit hanyag is. Lehet, hogy a sok sikertelenség elvette ke&-. vét, f Kiérünk. 'Az &rtyH§ lejtőn frissen világít o délelőtti szántás. Még felakasztja az ekét, hogy belemarjón a sár* gás földbe. Méltatlankodik, amikor az eke helyenként elcsúszik a föld felett. — Már ezerszer mondtam nekik, hogy élesíttessük meg a vasakat. Nem sokból áll, de még erre sem képesek. Aztán alábbszáll a haragja, s újra kiegyensúlyozottan meséli, hogy került most a traktorra. Traktorozni még a háborúban tanult meg. Megsérült és beosztották kisegítő munkára. Autót és traktort vezetett. Most a szünetben nem volt ki felül,jön az új lánctalpasra, így iskolakezdésig elvállalta. — Ma már főiskolás vagyok, illő nyári brigádra is menni rámondja. Marienka felöl érdeklődőm. Egy év múlva érettségizik, hová készül aztán? Mint a szülők általában, ő is szívesen beszél egyetlen lányáról. Marienka ie Nyltrára készül. MaiA még ott is együtt tanulnak. Aztán ... Azt mondja, visszajön Nagytoronyára, akár szövet'kezet lesz még, akár állami gazdaság. 1 " PALÄGYi LAJOS Qj gZÖ 4 * ls8

3- szeptember