Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-17 / 257. szám, kedd

Újra megnyílnak a népi egyetemek és akadémiák A Politikai és Tudományos ismeretterjesztő Társaság tervei a trebišovi járásban Egy gazdag élet emléke (Max Švabinský 1873. IX. 17.—1962. II. 10.) Az ember veleszületett kíváncsiság­gal érdeklődik minden ú) Iránt, a tu­domány és technika sok-sok csodája Ivánt. Közeledik a téli időszak, hosz­szabbak az esték, ilyenkor több idő Jut a tanulásra és egyéb hasznos szórakozásra. A Politikai és Tudományos Ismeret­terjesztő Társaság a trebišovi járás­ban jól felkészült az új „Idényre". Tevékenysége túlnyomórészt a már közismert, népszerű előadásokra, is­kolázásokra és tanfolyamokra irányul. A járásban újra megnyílnak a népi egyetemek. A most induló népi egye­temen a fő figyelmet a mezőgazdasá­gi termelés problémáinak szentelik. Ezúttal első Ízben tekintettel lesz­nek a mezőgazdasági termelés szako­sításának távlati lehetőségeire, s'esze­rint oszlik meg a tananyag ls. Zemp­línska Teplicán például az előadások a szarvasmarha-tenyésztés és az éve­lő takarmányok termesztésének kér­déseivel foglalkoznak. Leleszen a ba­romfitenyésztésre és kukoricatermesz­tésre, Nagykaposon pedig sertéste­nyésztésre, az ipari növények ter­mesztésére és a tala) termővé téte­lének módjaira irányulnak, mivel ebben a körzetben mindmáig sok a terméketlen mezőgazdasági terület. Novemberben a társaság bennlaká­sos Iskolázást szervez a takarmányok és az állattenyésztés vezető dolgozói­nak továbbképzésére. Az egyhetes iskolázás gyakorlati részében a résztvevők megtekintik a baCkovi és a kravany-stankovcei egyesült szövet­kezet fajállat-tenyészetét. Hol szilveszterezzünk? A külföldi utazásokat nem lehet csak úgy egyik napról a másikra megvalósítani. Ezért a Cedok már most ismertette az újságírókkal mi­lyen lehetőségek vannak azok szá­mára, akik a szilvesztert külföldön akarják tölteni. Ebből az alkalomból társasutazáso­kat rendeznek Lengyelország és Ma­gyarország nevezetesebb városaiba r ahol már jó előre biztosítják a szil­veszteri szórakozást. A várost és az ott-tartózkodás idejét a megadott ke­reteken belül mindenki szabadon vá­laszthatja ki. Azok az egyének vagy családok, akik nem tartanak igényt társasuta­zásra, Moszkva és Bukarest között választhatnak. A moszkvai hét — Il­letve tíznapos út — beleértve a szó­rakozás költségeit is — 1780—1900 koronába, a bukaresti szilveszterezés pedig az említett feltételekkel 1120 koronába kerül. —ili— Ezenfelül a segítő tőkés országok arra kényszerítik az elmaradt orszá­gokat, hogy a tőlük kapott segítség jelentéker.y részét katonai célokra fordítsák, tehát olyan célokra, ame­lyek nem teszik lehetővé az ország gazdaságának fejlesztését és a lakos­ság életszínvonalának emelését. Az Egyesült Államok az 1954—1960 kö­zötti években segítséget nyújtott ugyan a függetlenné vált országok­nak, de a feltételek szerint ennek a segítségnek háromnegyed részét ka­tonai célokra kellett fordítani, és így csak a negyedét szánhatták hasznos célokra. Marokkó a kapott segítség 98,4 százalékát katonai célokra fordí­totta. A katonai segítség nyújtásában élénk részt vesz a Német Szövetségi Köztársaság, mely a függetlenné vált országok legnagyobb fegyverszállítói közé tartozik. Ezenkívül műszaki szakembereket ' :d ezekbe az orszá­gokba, és ily módon Igyekszik meg­teremteni egy esetleges jövőbeli ka­tonai együttműködés bizonyos előfel­tételeit. Nemrég vált ismeretessé pl. hogy egyes afrikai államoknak tel­jes katonai felszerelést szállított, amit titokban tartottak, de a széles nyilvánosság mégis tudomást szer­zett róla. Nyugatnémet szakemberek számos országban vesznek részt ka­tonai jellegű kutatómunkában is. Nyugatnémet szakemberek rakéta­rejlesztési munkát végeznek Latin­Amerikában, Egyiptomban és Izrael­ben. A Német Szövetségi Köztársa­ság hadianyaggyárakat épít Dél-Af­rikában, Szudánban, Nigériában és Irakban. Az imperialisták nyújtotta katonai segítség a függetlenné vált országok számára káros, mert nem teszi lehe­tővé gazdaságuk fejlesztésér és a lakosság alacsony életszínvonalának emelését, s azonfelül megfosztja vagy A művelődési otthonok és üzemi klubok mellett megnyílnak a népi akadémiák. A járás területén össze­sen hat ilyen akadémia Indul. A se­Covcei Jednota és a Trebišovi Járási Nemzeti Bizottság, főleg az eszmei nevelőmunkára helyezi a fősúlyt. A trebišovi Élelmiszeripari Vállalat mellett kétéves akadémia indul, ame­lyen a hallgatók megismerkedhetnek az ipari termelés gazdaságtanával, az irányítás és a munkaszervezés gaz­daságosabb és bevált módszereivel s a legújabb tapasztalatokkal. Az is­kolázás főként a vezető dolgozók érdeklődésére számít, akik növelhe­tik szakképzettségüket. A Čierna nad Tisou-l átrakodó állomás népi akadé­miáján a közlekedés gazdaságtanát, szervezési rendszerét és irányítását fogják Ismertetni. A termelésre irányuló iskolázáson kívül a társaság 26 szülői tanfolya­mot létesít. Az alsóbb fokú tanuló­ifjúság szülőinek a kommunista neve­lésről, s a felsőbb évftlyamokba járó tanulók szüleinek a fejlődő Ifjúság problémáiról tartanak előadásokat. A társaság akciói jó színvonalúak­nak ígérkeznek, mivel már eddig biz­tosította az előadók túlnyomó részét, akik úgyszólván kivétel nélkül főis­kolai végzettséggel és többéves gya­korlattal rendelkeznek. (pl) legalább is korlátozza őket szabad elhatározásaikban. A tőkés államok egyik fő törek­vése arra Irányul, hogy a fiatal füg­getlen országok népei ne jussanak baráti kapci ilatba a szocialista or­szágokkal, és ne térjenek a szocia­lizmus útjára. Meg akarják akadá­lyozni, hogy Afrika, Ázsia és Latin­Amerika kizsákmányolt népei elfor­duljanak a kapitalizmustól, és így megszabaduljanak az imperialista ha­talmak uralmától. A neokolonializmus elleni harc igen bonyolult és nehéz. Figyelembe kell venni a függetlenné vált országok népeinek és vezetőinek tapasztalat­lanságát és gyakran nem kielégítő öntudatát. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az új államok ve­zetői kapitalista Iskolákban nevel­kedtek, és már e nevelésüknél fogva is szorosak kapcsolataik a kapitalista kultúrával. Továbbá nagyot nyom a latban az ís, hogy ezeknek az orszá­goknak a gazdasági helyzete felsza­badulásuk után is igen nehéz, és a lakosság életszínvonala nagyon ala­csony. Ilyen körülmények között haj­landók minden anyagi és egyéb se­gítséget igénybe venni, akárki nyújt­ja is azt. Ezért a neokolonializmus elleni harc csak a szocialista tábor hatékony, főképp anyagi segítségével és az összes kolonializmus ellenes erők teljes mozgósításával folytatha­tó sikerrel. A függetlenné vált országok ugyan bizalmatlansággal és bizonyos óva­tossárgal fogadják az imperialista államok ajánlatait. így például Nagy­Britannia ún. kölcsönös védelmi szer­ződés megkötésére bírta rá Nigériát, a nigériai kormány azonban ezt a szerződést később hatálytalanította. A függetlenné vált országok keresik a kapcsolatokat a szocialista orszá­gokkal, mert az ő segítségük lehető­Gépkiseíejtezo központok A kiválasztott GTÁ-k mellett és a mezőgazdasági gépjavítóműhelyekben november 1-től úgynevezett kiselejte­ző központok létesülnek. E közpon­tok felvásárolják a kiselejtezett me­zőgazdasági gépeket és traktorokat. Kihasználják ezek alkatrészeit, mert pótalkatrészben még mindig hiány vart. Minden kerületben 3—5 ilyen köz­pont létesül. Minden géptulajdonos köteles a selejtes gépet vagy gép­roncsot e központoknak felvásárlás céljából felajánlani. A központban a gépet megvizsgálják és elhatározzák, hogy nz egészet megvásárolják-e, vagy pedig csak egyes alkatrészeit, esetleg az egész géproncs hulladék­vasba kerül. Növekszik az alkoholmentes italok fogyasztása (CTK) — Az 1945-ös évhez viszo­nyítva az alkoholmentes italok orszá­gos méretű fogyasztása 2,5-szBrösére, Prágában több mint négyszeresére emelkedett. A növekvő fogyasztással párhuza­mosan egyre újabb fajta, gyakran azonos összetételű italok jelentek meg különféle elnevezés alatt. Ez tá­jékozatlanná tette a fogyasztókat: Az Idén áprilisban az eddigi 148 fajta alkoholmentes ital számát 41-re kor­látozták. A fogyasztók most ezeket egyforma név alatt kapják a köztár­saság bármelyik részében. vé teszi, hogy csökkentsék függősé­güket az egykori gyarmattartó ha­talmaktól, és hogy hatékonyabban fejlesszék gazdaságukat. Azonban je­lenleg még a függetlenné vált orszá­goknak a tőkés országokkal való ke­reskedelme jóval túlhaladja a szocia­lista országokkal folytatott külkeres­kedelmét. Ez igen fontos körülmény, mert fenntartja a gazdasági függősé­get, amivel gyakran bizonyos politi­kai függőség is jár. Tény azonban, hogy a függetlenné vált országok külkereskedelmi for­galma velünk gyorsabb ütemben bő­vül, mint a tőkés országokkal. Ily módon közvetlen kereskedelmi kap­csolatok alapján győződhetnek meg arról, hogy a szocialista országok a kereskedelemben a teljes egyenjogú­ság és a kölcsönös előnyük elveit kö­vetik. A szocialista országok elsősor­ban teljes üzemi berendezéseket, te­hát termelőeszközöket szállítanak az elmaradt országoknak, lehetővé téve ezzel nemzetgazdaságuk fejlesztését és lakosságuk életszínvonalának eme­lését. A szocialista országok mintegy 1000 létesítmény (üzem, intézet, épü­let stb.) építéséhez nyújtottak segít­séget a kevésbé fejlett országoknak. Ebből 480 létesítmény a Szovjetunió­ra jut. A Szovjetunió eddig 3 mil­liárd aranyrubel hitelt nyújtott ezek­nek az országoknak. 5000 tanuló és gyakornok tanul az európai népi de­mokratikus országokban. Mindez hatéköny segítséget jelent a függetlenné vált országoknak a neokolonializmus elleni harcukban. De ez a harc a már említett gazda­sági okokból hosszabb tartamúnak mutatkozik. Végül is azonban a volt gyarmati és félgyarmati országok ugyanúgy kivívják gazdasági függet­lenségüket, amint kivívták politikai függetlenségüket. Dr. BALOGH DÉNES A KP AD Illatokkal terhes őszi verőfényben, már szinte vakon, fejből rajzolta kertje virágalt, a dáliákat, verbéná­kat és egymás után varázsolta papír­ra a túlvilág füveit kaszáló ismerő­seinek portréit... Az antik bölcsek derűjével várta az agg mester a ha­lált, amely talán éppen egy buja nő alakjában zörgetett be gazdag életé­nek ajtaján. Ezerkilencszázhatvanegy szeptembere volt... Ha élne, ma lenne kilencven éves Max Švabinský, a festő, akiben na­gyon sokszor a rajzoló és a grafi­kus legyőzte festőt. Ha élne, akkor a mai aranyba csorduló őszi napon ismét ceruzával és vázlatkönyvvel a kezében látnánk őt a kertben... Mert a mester a cseh képzőművészek egyik legszorgalmasabbja volt és már eddig ls nem kis gondot oko­zott a műtörténészeknek,' akik het­ven alkotó esztendejének eredménye­it akarják leltározni. Max Švabinský az első megrende­lést, mint a prágai Képzőművészeti Akadémia diákja kapja az egyik prágai banktól. Külföldi tanulmány­útjáról — Párizs, München, Amsz­terdam és Brüsszel voltak ennek az útnak a stációi — visszatérve pe­dig egyszeriben a legnépszerűbb, leg­divatosabb cseh festők egyike lett. Idealizáló, derűsen realista stílusa megfelelt a fiatal cseh polgárság ro­busztus gazdasági nekilendüléseinek. Egymás után kapja a megrendelése­ket. Freskókat és mozaikokat fest, fa­liszőnyegeket tervez, elkészíti a Szent Vitus székesegyház egyik dísz­ablakát. Közben a Grafikai iskola igazgatója lesz, majd később a Képző­művészeti Akadémia figurális osztá­lyának a vezetője. A „Szövőgépnél" című alkotása már az 1904-es Világ­kiállításon, Saint Louisban aranyér­met nyer. Švabinskýrôl elmondhatjuk, hogy negyven éves korában nemcsak az ecsetnek, hanem a képzőművészet minden szerszámának tökéletes mes­tere volt. A húszas években alkotott leghíresebb müveiben (Paradicsomi szonáta, Augusztusi délután, A béke földjén, Aratás...) hangja nyári zi­vatarokhoz hasonló — erőtől duzza­dó és érzékies. Ezt az időszakot a Száz esztendeje, hogy meghalt a francia regényes irányzat gondola­tokban gazdag költője: Alfréd de Vigny. Élete és műve ma, megválto­zott világunkban azért foglalkoztat, mert kora és énje korlátain túllépett, s mába érö jelentős eszmék gazda­gítják alkotását. A betegesen érzékeny Vigny múlt­ba néző környezetben nőtt fel. Csa­ládja semmit sem felejtett és semmit sem tanult. Az ifjú a napoleoni há­ború alatt járt iskolába s elkábította a francia fegyverek dicsősége. A csá­•szárság bukásával kezdődő restaurá­ciós mozgalom a forradalom utolsó vívmányait is megszüntette. XVIII. Lajos trónra lépésével a feudalizmus és az egyház uralma ismét megerő­södik. 1814-bén Vigny már hadnagyi díszben kíséri az Elba szigetéről 100 napra visszatérő Napoleon elől me­nekülő királyt. Ezután megszűntek a nagy csaták, melyekben a főúri harco­sok unokája kitüntethetné magát. Ké­sőbb a katonatiszti pálya évtizedes egyhangúsága csalódással tölti el. Zárkózott és magányos, nem tud a közösséghez kapcsolódni. Az éjsza­kák csöndjében születnek meg első versei, melyeknek tiszteletdíjára erő­sen rászorul. Bevallja, hogy ekkor Is­meri meg a ípunka értékét. Majd szabadon fordított Shakespeare drá­mákkal gazdagítja a francia színpa­dot. Nagy sikere van színművének: A Chattertonnak, melyben egy polgá­ri társadalombeli tehetséges fiatal költő problémáját veti fel, aki nem tud érvényesülni s öngyilkos lesz. Ezzel a művével minden nyomorgó, tehetségében bízó párizsi költő párt­Stokowski ötven év után most Philadelphiában ugyanazt a műsort vezényelte, mint 1913-ban, amikor bemutatkozó hangversenyét tartotta. A műsoron-akkor is és most is Brahms Első szimfóniája, Beethowen Leonora nyitánya, Wagner Tannháuser nyitá­nya és Ippolitov Ivanov Kaukázusi vázlatai szerepeltek. • INGMAR BERGMAN, a híres svéd filmrendező, a stockholmi Nemzeti Színház igazgatója bejelentette, hogy a szocialista államok színházaitól át­vesz egy hasznos újítást. Minden hét­főn zárva tartja a színházat, hogy a művSszek kipihenhessék a hét fára­dalmait. A szabad nap eddig ismeret­len fogalom volt a nyugati színházi világban. nyugtalan tájba bele komponált ru« bensi buja női alakok jellemzik. Ké­sőbben lehiggad, fegyelmezett fest­ményei és grafikája a cseh klasszi­kusokra és Puvis de Chavannesre emlékeztetnek. Utolsó éveiben aztán a barokk Vénuszok ismét meg-meg­jelennek nála, igaz nem olyan kihívó érzékiséggel, mint régebben. Tökéletes rajz- és ecsettechnikájá­val híres arcképsorozatában megörö­kíti Vrchlickýt, prof. Schweizert, Einsteint, Prokofjevet és Fuöikot, hogy csupán néhány nevet em­lítsek, miközben egyre másra festi a szebbnél szebb olasz tájakat, hogy aztán figyelmét a szocializmust építő hazájára és ennek népére fordítsa. Utolsó éveinek leghíresebb dolgai kö­zé a bravúros rajztechnikával meg­rajzolt „Lepkék" és „Virágok" soro­zata tartozik, no meg Scsipacsov szerelmes verseinek bájos, de kissé szecessziós illusztrációi. Élete csupa verőfény volt, siker és elismerés. És talán éppen ez az oka annak, hogy mindent idealizálva lá­tott, ami életművének minden szí­nessége, tarkasága és derűje elle­nére, némi egyhangúságot és elegáns hűvösséget kölcsönöz. Aligha akadt hazánkban még egy képzőművész, akit annyira megbe­csültek volna mint Svabinskýt, aki­nek a kormány a nemzeti művész, a prágai Karolinum bölcsészeti kara pedig a doctor honorls causa rangos címét adományozta. Az ősz mester ezenkívül államdijat kapott, elnyerte a Köztársasági Érdemrendet, s ugyan­akkor a Csehszlovák Békedíj viselőie is volt. Max Švabinský, a régi hagyomá­nyok híve és művelője volt, számos fiatal tehetség nevelőapja. A mai fia­talok között mégis aligha van köve­tője. Hogy miért? Egyik volt tanít­ványa így jellemezte mesterét: „Šva­binský művészete hetven alkotó esz­tendő alatt úgyszólván semmit sem változott! Lehet hogy ebben a megállapítás­ban van némi túlzás is, de minden esetre olyannyira igaz, hogy tükör­ként mutatta meg Švabinský művésze­tének értékét — nagyságát és korlá­tait egyaránt. —si— fogója lett. Közben divatba jön a történeti regény, melyben hősi esz­méket képviselő nemes férfiak ka­landos küzdelmekben érik el célju­kat. Vigny megírja Walter Scott ha­tása alatt a Cinq-Mars-t, de példa­képe realizmusát nem éri utói. Ösztönző hatással van lírájára By­ron világ- és társadalom-gyűlölete, szatanizmusa. Elmélyült és bölcsel­kedő költészetével külön helyet fog­lal el a francia romantikusok között. Túláradó érzelmeiktől kitárulkozó vallomásaiktól idegenkedik s ezért kerüli a tisztán lírai költészetet. Job­ban vonzza a tárgyilagosabb epika és dráma. Mély hatású szigorú klasszi­kus formába zárt költeményeinek fi­lozófiai magva van. A romantikus világkép tragikus oldalát fejezi ki, kiábrándulást é$ pesszimizmust. Re­mekműve: A Farkas halála megren­dítő. Jellemző korára, hogy poémái­nak hősei bénító magukrahagyottság­tól szenvednek s még a természet is közönyös velük. Elszigeteltsége és fa­talizmusa mondatja vele, hogy a sors igája alatt görnyedő ember szeren­csétlen. Szenvedéseit bölcshez méltó belenyugvással kell elviselnie. De hisz az emberi értelemben, a tudo­mány halálon túl is győzedelmeske­dő hatalmában, s ezzel humanista és életigenlő kihangzást nyert a Palack­posta című nagy költeménye. önéletrajzszerű elbeszélés-sorozata: A katonaság szolgasága és dicsősé­ge — utolsó nagy sikerű, romantiká­ból realizmusba átváltó alkotása. Élete utolsó 25 évének vidéki ma­gányában meghasonlottan, de megvi­lágosult szemlélettel írja naplóját. S így szakadt ki belőle a vallomás: Nem igaz, hogy a föld vért szomja­zik. Az istenverte, ember-elátkozta háborútól titokban még vezetői is un­dorodnak. Ez az értelmetlenség már nem tarthat soká. Ogy kell szabá­lyozni a viszonyokat, hogy kalandor diktátorok ne tehessenek gyilkossá törvényerővel sok tízezres tömegeket. Nem sürgethetik eléggé azt az időt, amkor megszűnnek a seregek és a háború, s a földgolyó egyetlen, egy­séges társadalmi formában élő népet hordoz majd hátán. Az orosz dekab­risták tragikus sorsát Vanda című költeménye tükrözi s tanúsítja egy­ben, hogy a haladó gondolat a múlt században sem ismert országhatáro­kat, s hogy a különböző népek nagy költői mindig egymás mellett álltak a haladás, az Igazság és a szabad­ságért való harcban. Bárkány Jenőné • t- iSStef ­1 -Wjľí A Zemianske Kostolany-i villanyerőmű építkezésén a prágai ipari automa­tizálási vállalat dolgozói a turbinát szerelik. (CTK — F. Kocián felv.) Alfréd de Vigny (1797-1863) 1998. szeptember 17. * 0J ggjjgj 5

Next

/
Thumbnails
Contents