Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-16 / 225. szám, péntek

N

em tudni, mi cél vezérelhette a levélírókat, de ha következtetnünk kellene, nem mernénk azt állítani, hogy önzetlen jóakarat diktálta levelük tartalmát. S az is bizonyos, hogy a „szerzők" gyáva magatartást tanúsítottak, amikor a levél alá elfelejtették alákanyarítani becses nevüíüet... A levélben az érsekújvári járás egyik legjobb szövetkezetéről van szó. A munkaegység tervezett értéke ebben a szövetkezetben 28 korona. Tavaly huszonhármat értek el a természetbeni járandóságokon kívül. Ez elsősorban a tagság életszínvonalában tükröződik vissza: a község 150 lakóháza közül ötven lakás teljesen új, de a többi is megfiatalodott. A legtöbb háztetőn ott díszeleg a TVantenna, s a lakások jól berendezettek — szóval az egész község magán viseli a jól menő szövetkezet bélyegét. Nem szükséges azonban Bélára látogatni ahhoz, hogy az ember meggyőződjék szövetkezete jó gazdálkodásáról. Elég a közeli környéken érdeklődni. Mindenütt, azt válaszolják: „Bélán fizet a szövetkezet, mint'a köles". A járáson pedig csak a „villámhíreket" mutatják: „Béla a járásban elsőként, már július 27-én 103,4 százalékra teljesítette gabonafélékből államunk iránti kötelezettségét". Ilyen a helyzet Bélán, ahonnan a közelmúltban névtelen levelet kaptunk ... Nincs kifogásunk a levél tartalma ellen, csak a formát, hogy névtelenül küldték, írjuk a szerzők ro' vására. Lássuk tehát a problémát, amelyek suba alá kényszerítették a levél szerzőit: Megírják, hogy a gabonabetakarítás már három évg rosszul megy, annak ellenére, hogy a szövetkezet a járásban elsők 'között van. Az idén' például^a szemveszteséget hozzávetőlegesen két vagon tiszta szemre becsülik, s ez az állításuk részben igaz is. A levélírók azt is állítják, hogy a szövetkezeti tagok padlása roskadozik a kalász alatt, s bár a kivizsgálás során erről nem győződhettünk meg, részben ennek az állításnak is igazat adunk. Találkoztunk zsákokban > A vasutasnap tiszteletére (CTK) — A topol'čanyl vasútállomás dolgozói a közeledő vasutasnap tiszteletére 3500 egyéni felajánlást tettek, amelyek leg-: többjét már teljesítették. A vagon-: tolatásban 148 százalékra teljesítették első félévi tervüket. A legjobb tolatok közé tartozik Varga Rudolf öttagú kollektívája. Ha lúd, legyen kövér kalászt cipelő asszonyokkal a határban. A levél szerzői azt is megkísérlik, hogy az általuk kifogásolt szemveszteség okára rávilágítsanak. Eddig ugyanis — már legalábbis ahogy azt a levélírók állítják — a szövetkezet vezetői, ha számon kérték tőlük a szemveszteséget, a gépekre kenték a felelősséget... A szövetkezet kombájnjai és kombájnosai mellett az idén csehországi kombájnosok is arattak Bélán, s ezek után nem maradt el sem a kalász, sem pedig a szem...! Így védték meg a derék cseh fiúk a szövetkezeti tagság előtt a gépek becsületét. „A csehek jól dolgoztak, a mieink rosszul", állították a leghatározottabban mindenütt. Annál furcsábban hatott Boros József agronómus véleménye, aki így okoskodott: — ahogy mondani szokás, még az aranyból is elcseppen, veszteség nélkül aligha van valami." Nem volt hajlandó határozottan állást foglalni. Bizonyára attól tartott, hogy megkérdezzük, kinek a feladata lett volna a kombájnosok munkáját ellenőrizni. Ezért inkább úgy nyilatkozott, hogy a veszteség természetes velejárója az ilyen munkának. Boros elvtárs álláspontja sehogyan sem egyeztethető össze azzal, amit róla Cislák elvtárs állított, hogy „Boros elmenne egy elhullott kalászért hason csúszva Muzslára". Ügy tapasztaltuk nem nagyon fájlalta az elhullott kalászokat. Takács Ferenc, a helyi pártszervezet elnöke pedig egyenesen azt állította, hogy a csehek dolgoztak roszszul. (A csehek persze már elmentek, így azokra mindertt rá lehet fogni.) Ezért Takács elvtárs állítását szakszerűen alá Is akarta támasztani: „A* csehek SZK-3-as gépen,dolgoztak, s a megengedettnél nagyobb, 30 kilométeres sebességgel zavarták a gépet. Ez okozta a szemveszteséget. Ezzel a magyarázattal kapcsolatban csak egy kérdésünk van: Hogyan haladhatott a bélai dimbes-dombos határban az SZK-3-as harminc kilométeres sebességgel? Ezt még az aszfalt úton is alig éri el. A panaszlevél a továbbiakban még két dolgot emel kl. A levél elolvasása után nem volt világos, voltaképpen miről is van szó. Csuport Sándorral, a szövetkezet ellenőrző bizottságának _ elnökével és a már említettekkel váló értekezés után azonban egyre Inkább fény derült a szövetkezet „veszteségforrásainak" egyik másik fajtájára is, amit az előzőhöz hasonlóan, szintén lehetne felületességnek, nemtörődömségnek és . önkényességnek bélyegezni. A szövetkezet vezetősége a tagság és a szélesebbkörű választmány tudta és beleegyezése nélkül valami „permetvegyszert" rendelt, amelynek (feltételezhetően helytelen alkalmazása következtében) semmi hatása sincs. „Feleslegesen kidobott pénz" — jellemzi Csuport Sándor. Ilyen meggondolatlanul elherdált korona még több ís akad, de semmi esetre sem tesz kl százezret, mintahogy a levél író! feltűntetik. A levél Írói továbbá említést tesznek 40 métermázsa eltulajdonított műtrágyáról, melyet állítólag ki-ki a háztájira hordott el. (A kimutathatatlanul eltulajdonított műtrágya mennyisége az ellenőrző bizottság elnöke szerint a levélben meghatározott mennyiségnek csak egytizede.) Megfejthetetlen talány volt, hogy a levélírók miért hangsúlyozták annyira, hogy péti sóról és nem más műtrágyáról van szó ...? A pártszervezet elnökével való beszélgetésünkkor erre is fény derült: Minden szövetkezeti tag kapott tavasszal műtrágyát a háztájira. Ennek á műtrágyának az értéke kilónként húsz koronának felel meg. Nemrég azonban behozatali műtrágyát kapott a közös fpétisót), amely már kilónként nyolcvan koronába került. A levél írói azonban úgy látszik irigyelték a jobb minőségű műtrágyát azoktól, akik most a drágából „jussoltak", s így rávezettek bennünket az újabb hiányosságra, amely a bélai szövetkezet vezetőinek számláját terheli. Történt ugyanis, hogy Jakubovics Béla, aki a kombáinjavítás körül szorgoskodott, megfigyelte, hogy vész a műtrágya. Majd IVanics Béla, a szövetkezet alelnöke rajtakapta a szövetkezet elnökének feleségét, amint egy zsák műtrágyát cipelt a telepről. A levélírók ezt. az esetet úgy állítják be, hq^y Velenáné lopta a műtrágyát. Bebizonyosodott azonban, hogy a műtrágyát neki az agronómus adta ki, mivel tavasszal nem kapta meg a neki járót. Az esetet a faluban persze a levél szerzőihez hasonlóan magyarázták. 1gy még a szövetkezet vezetősége is kénytelen volt az esettel foglalkozni, s meg is büntette az elnök feleségét két munkaegységre. Az ok a jegyzőkönyvben nincs feltüntetve; de a jóakaratú emberek úgy magyarázzák, a büntetést azért kapta, mert fegyelmezetlenséget követett el, azaz nem váltotta ki a műtrágyát tavasszal, ahogy az járt volna. Furcsa éppen, hogy csak az elnök családja Ilyen fegyelmezetlen ebben a szövetkezetben, ennek ellenére ls úgy véljük, nem a tag, hanem sokkal inkább a vezető érdemelt volna büntetést, akinek a feladata volt a műtrágyát idejében kiosztani, s ezt hanyagul, felületesen végezte. Befejezésül annyit, -liogy nem volt okuk a levél szerzőinek arra, hogy eltitkolják kilétüket. Hisz azokról a problémákról, amelyekről említést tesznek, csaknem kivétel nélkül felvilágosítanak a szövetkezeti vezetőségi és á tagsági gyűlések jegyzőkönyvei ís. S a felvetett problémák egyike sem bizonyítja, hogy a bélai szövetkezet vezetői kimondottan roszszul gazdálkodnának, hiszen az eredmények ennek ellenkezőjéről tanúskodnak, csak éppen a vezetésben még megmutatkozó apró, mondhatnánk formabelí hiányosságok kiküszöböléséről van szó". Reméljük a szövetkezet vezetői a legközelebbi tagsági ülés előtt ezekről számot adnak ... És a levél szerzőitől is elvárjuk, hogy minél előbb, — ahogyan azt levelükben ígérik — jelentkezzenek. Jellemtelenség lenne ezek után megmaradni a háttérben, s továbbra is „besúgócskát" játszani. Napjaink már a nyílt és őszinte kritikát követelik. Várjuk a névtelen levélírók nyílt válaszát. KOBAK KORNÉL Ajándék a vasutasoknak A trebišovi vasútállomás dolgozói értékes ajándékot kapnak a vasutasnap alkalmából. Üzembe helyezik a másfél milliós költséggel felépített elektromos biztonsági berendezést, a központi irányítású váltókat és az automatikus sorompót. Az új berendezések lényegesen megkönnyítik a vasutasok muhkáját és biztonságosabbá teszik a vasúti közlekedést az említett vasútállomáson, amely — különösen a répakampány Idején — nagyon forgalmas. (pl) Méltó válasz A košicei járás földművesei minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy hozzájáruljanak a milliárdos akcióhoz. Különösen az állattenyésztési termékek terén, érnek el szép eredményeket. Ugyanis terven felül eddig mintegy 4463 mázsa húst, 1734 447 liter tejet és 687 194 tojást adtak a közellátás részére. Az elmúlt év hét hónapjához viszonyítva a járás földművesei az idén több mint 10 millió korona értékű állattenyésztési terméket adtak el. A csécsi szövetkezet terven felül 315 mázsa húst és csaknem 10 000 liter tejet adott már el. A miglécl szövetkezet tejeladási tervét 136 százalékra teljesíti. Ebben a szövetkezetben dolgozik Szekeres János feleségével, akik 34 fejőstehenet gondoznak és fejnek. Az elsö félévben tehenenként átlagosan 1034 liter tejet fejtek ki. IVAN SÁNDOR, Košic® A gellei traktorállnir.ás agrulaboratorliimában az év minden szakában serényen dolgoznak. Vizsgálják a talaj összetételét, megállapítják a vetőmag csíraképességét. Felvételünkön Sviree'ová, a laboratórium vezetője munka közben. (VI. Blažic felv.) A termonukleáris háború és a néptömegek A moszkvai Pravda keddi száma J. Arbatov cikkét közli A termonukleáris háború és a néptömegek címmel. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a cikket. Ä lenini kommunisták mindig úgy vélekedtek, hogy a háború elfogadhatatlan eszköz az államközi viták rendezésére. A kommunisták mindig meggyőződéses ellenfelei voltak annak, hogy a forradalmat háború segítségével mozdítsák elő, avagy háborúval oldjanak meg ! nemzejtközl problémákat. A korszerű tömegpusztító fegyverek megjelenése szükségessé tette, hogy a marxista—leninisták határozottan mozgósítsanak minden erőt a termonukleáris világháború megakadályozására, újabb politikai tételeket dolgozzanak ki, új taktikát alkalmazzanak a marxista—leninista pártok egyik hagyományos céljáért, a népek közötti békéért folytatott harcban. A kommunista mozgalom kidolgozta, és politikájának alapjává tette ezeket a tételeket. Ilyen tétel, hogy korunkban a fő feladat a termonukleáris háború megakadályozása, és hogy az erőviszonyoknak a nemzetközi küzdőtéren történt megváltozása eredményeként korunkban lehetővé vált az új világháború kirobbantására irányuló imperialista kísérletek meghiúsítása. Ilyen tétel, hogy a békés együttélés B ézocialista országok külpolitikájának fő irányvonala. Ilyen' tétel, hogy harcolunk az általános és teljes leszerelésért, mint olyan- célért, amely rendkívül fontos és megvalósítható. Ilyen tétel, hogy megteremtjük a békeharcosok széles körű egységfrontját, amely átfog minden országot, átfogja a legkülönbözőbb osztályokat és társadalmi rétegeket. Mindezek a tételek és következtetések benne vannak az 1957-ben kiadott Moszkvai Nyilatkozatban és Békekiáltványban és az 1960-ban kiadott Moszkvai Nyilatkozatban, amelyeket az egész kommunista mozgalom helyeselt, benne foglaltatnak a marxista—leninista pártok kongresszusi határozataiban. Következetes megvalósításuk fontos gyakorlati eredményekÜJ SZŐ 4 * 19

63- augusztus 16. kel jár, többször is lehetővé tette az emberiséget fenyegető termonukleáris konfliktus megakadályozását, előmozdította a szocialista eszmék tekintélyének növekedését, a kommunisták és a tömegek közötti kapcsolatok erősödését, s ugyanakkor az imperialisták fokozódó elszigetelését. Ezért keltett" nyugtalanságot és megütközést a kommunista mozgalomban az a külön álláspont, amelyet a Kínai Kommunista Párt vezetősége foglalt el a háború és a béke kérdéseit illetően. A testvérpártokat bírálva, a kínai vezetők kijelentik: helytelen dolog olyan nagy jelentőséget tulajdonítani a termonukleáris háborúnak, magának a nukleáris fegyver problémájának, mert a történelem menetét úgysem a fegyverek, hanem a néptömegek döntik el. Sőt mi több, a Kínai Kommunista Párt vezetői a testvérpártok elleni „elméleti" támadásukat az utóbbi időben olyan i politikai kirohanásokkal próbálták alátámasztani, amelyek arra irányulnak, hogy aláássák a termonukleáris háború veszélyének kiküszöböléséért folytatott harcot. Egyik jellemző bizonyíték erre az a rágalomhadjárat, amelyet a kínai vezetők a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződéssel kapcsolatban indítottak, valamint az a tény, hogy megtagadták e szerződés aláírását. A. háború, vagyis a háborúban alkalmazott eszközök, sajnos, olyan tényezők, amelyek a legérzékenyebben érintik a néptömegeket, hiszen emberek millióinak élete és halála függ tőlük, éppen a néptömegeket félemlíti meg, jelentékenyen befolyásolja azt a képességüket és lehetőségüket, hogy hatást gyakoroljanak az események menetére. Az igazi marxista—leninisták mindig kizárólag így közeli-/ tették meg ezt a problémát. Tehát semmiképpen sem szabad leírni a számláról a fegyverek erejét, úgy vélekedni, hogy a tömegekkel szemben a fegyver semmit sem ér, mert úgyis a tömegek döntik el a történelem menetét. Különösen napjainkban, amikor az új fegyverek gyakorlatilag egész országok és világrészek néptömegeinek fizikai megsemmisítését teszik lehetővé. A háború megakadályozásáért folytatott harc tulajdonképpen olyan harccá válik, amelynek célja, hogy a tömegek betölthessék történelemformáló szerepüket, és ne pusztuljanak el egy termonukleáris háború tüzében. A kínai elvtársak egyszerűen figyelmen kívül hagyják e körülményeket. Szémlátomást lebecsülik a nukleáris^ fegyverek szörnyű pusztító erejét. Veszélyes álláspont ez, ám logikusan következik a kínai vezetők felfogásából. Ezt bizonyítja a kínai dokumentumokban újra meg újra meigsmételt tétel, amely szerint egy termonukleáris háború esetén „a győzelmes népek rendkívül gyors ütemben ezerszer magasabb rendű civilizációt teremtenének az elpusztult Imperializmus' romjain, mint aminő a kapitalista rendszerben volt, felépítenék valóban ragyogó jövőjüket". Kell-e arról szólnunk, hogy a termonukleáris háború után megmaradó rádioaktív romok az elképzelhető legrosszabb alapot nyújtanák az „ezerszer magasabb civilizáció" felépítéséhez? Minden józan gondolkodású ember előtt világos az is, hogy szó sem lehetne semmiféle „rendkívül gyors ütemű" építésről. Ha az imperialisták kirobbantanának egy ilyen háborút, ez természetesen az ő pusztulásukra vezetne. De ez megnehezítené a szocializmus és a kommunizmus felépítését is. Ezért irányítja a kommunista mozgalom olyan harcba a dolgozó tömegeket, hogy fennmaradjon a béke, és békés viszonyok között biztosítsuk a szocializmus győzelmét. Az adott esetben a kínai vezetők alaptalanul hivatkoznak az igazságos és igazságtalan háborúról szóló marxista tanításra is. Amíg van kapitalizmus, addig sok igazságtalanság van a világon: társadalmi és nemzett elnyomás, politikai önkény és így tovább. Ezekkel egyetlen kommunista sem békélhet meg. Ámde az következik-e ebből, hogy az ilyen Igazságtalanságok ellen termonukleáris há borúval kell küzdeni? Vajon kinek lenne áldás, lia ilyen módszerekkel állítanók helyre az igazságot? Hiszen— mint azt az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele ls megmondta — az atombomba nem válogat, hol van egy imperialista, hol pedig egy dolgozó, egy adott területre csap le és így egy monopolistával együtt sok millió munkás semmisülne meg. II. A Kínai Kommunista Párt vezetőinek a termonukleáris háború kérdésében elfoglalt álláspontja lényegében véve nemcsak az új háború elleni harc, hanem maga az imperializmus ellen' folytatott harc aláaknázására irányul. Engels már a múlt század végén, amikor azt elemezte, milyen következményekkel járhatnak a haditechnika fejlődésének akkori színvonala mellett a háborúk, arra az ismeretes következtetésre jutott, hogy a szörnyű arányokat öltött militarizmus, amely eluralkodott Európa fölött és elnyeléssel fenyegette azt „saját pusztulásának csíráit rfjti magában". Az atomfegyver megjelenése új fordulatot jelentett a militarizmus „dialektikájában". Nem mentesítette az imperialistákat attól, hogy tömeghadseregeket hozzanak létre és felfegyverezzék a népet, miként eleinte egyes •burzsoá katonai teoretikusok remélték. A tömegpusztító' fegyverek felfedezése viszont — az imperialisták terveivel szemben — sajátos módon előmozdította, hogy új, sohasem látott lehetőségek és előfeltételek jelenjenek meg a békéért, a háború megakadályozásáért folytatott harc számára. Ez a következtetés, amelyet a kommunista pártok annak idején levontak, maradéktalanul összhangban áll a háborúkról és az Imperializmusról szóló marxista—leninista tanítással. Mint Krupszkaja emlékirataiban tanúsítja, Lenin megjövendölte, hogy a haditechnika előrehaladása annyira pusztítóvá teheti a háborút, hogy az egyszerűen lehetetlenné válik. Mivel segíthette elő a nukleáris fegyverek megjelenése konkrétan azt, hogy ÚJ lehetőségek nyíljanak meg a békeharcban? Elsősorban azzal, hogy a szocialista v tábor létezése következtében az imperializmus nem tarthatta meg a nukleáris fegyver monopóliumát. A szocialista tábor a Szovjetunió révén a l legrövidebb időn belül megteremtette "saját pusztító nukleáris erejét.'Ez a tény a háború, és a béke egész problémáját még az imperialisták szemszögéből nézve is teljesen új síkra helyezte. Az uralkodó burzsoá osztály, annak idején úgy kezdhetett háborút, hogy számolt ugyan a győzelem vagy a vereség lehetőségével, de nem kockáztatta saját létét. Most elérkezett az idü, amikor a háború már elpusztítaná, megsemmisítené mindazt, amit az imperialisták becsesnek tartalak és amiért minden gaztettre készek: tulajdonukat, előjogaikat, sőt életüket is. Egy háború kirobbantásával az imperialista országokban uralkodó monopóliumok már nemcsak a hatalom elvesztését, hanem elkerülhetetlen fizikai pusztulásukat is megkockáztatnák. Ezzel má^már a kapitalista világ sok vezetője is tisztában van.' Az is fontos, hogy a nukleáris fegyverek megjelenése, a semmivel össze nem hasonlítható emberirtás és pusztulás veszélye, az emberek óriási tömegeit harcra ösztönzi a békéért, és a történelemben példátlan akaraterőt olt beléjük, amely a határozott cselekedetekre ösztönzi őket. A néptömegek dilemma elé kerültek: vagy felhasználják minden erejüket, minden lehetőségüket, hogy befolyásolják az események menet'ét és megakadályozzák a termonukleáris háborút, v

(agy tekintélyes részük, ha ugyan nem többségük, elpusztul ebben a háborúban. Ügy látszik, a Kína! Kommunista Párt vezetői nem akarják megérteni ezt. Máskülönben nem jelentették volna ki, hogy a tömegeket „megbénítja", ha megtudják az igazságot az atomfegyverek mibenlétéről, nem nyugtatgatnák a tömegeket a „papírtigrisről" és a „két lehetőségrőlhangoztatott frázisokkal. Lenin azt tanította, hogy a kapitalizmustól eltérően, a szocializmus ereje a tömegek tudatosságában rejlik, abban, hogy a tömegek mindenről tudnak, mindenről ítélhetnek, mindent tudatosan vállalnak. Napjainkban, amikor a szocialista világ és ennek világszemlélete mind nagyobb mértékben határozza meg a történelem fejlődését, ez a lenini tétel nem vesztette el erejét, sőt ellenkezőleg, sohasem látott jelentőségűvé vált.