Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-15 / 224. szám, csütörtök

A iskolaügy szolgálatában NYOLCÉVES A SZOCIALISTA NEVELÉS "Ä SZOCIALISTA NEVELÉS nyolcaIlik évfolyama a napokban búcsúzott olvasóitól július-augusztusi 64-oldalas kettős számával. Értékelve a most zárult évfolyamot örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Szocialista Nevelés az elmúlt év folyamán még színesebbé, tartalmasabbá és értékesebbé vált. Ez elsősorban a lap szerkeszíő bizottsága kiváló és sokrétű munkásságának köszönhető. A szerkesztő bizottság — élén Onódi János főszerkesztővel — egyre újabb munkamódszerekkel Igyekszik a lapot a csehszlovákiai magyar pedagógusok nélkülözhetetlen segítőtársává tenn.L Igen sikeres kezdeményezés volt a szerkesztő bizottság részéről a tankönyvekről és a módszertani segédkönyvekről a lap hasábjain megindított vita, amely hozzászólásokban ugyan nem igen bővelkedett, azonban sikerült megvilágítania a készülő új tankönyvek írásának és' szerkesztésének egyes problémáit és egyben azt is Igazolnia, hogy a csehszlovákiai magyar pedagógusok munkájának tökéletesítését egyre több színvonalas módszertani segédkönyv támogatja. Ugyancsak ügyes kezdeményezés a lapszerkesztő bizottsága részéről az olvasókonferenciák megszervezése is, hiszen az olvasók és a szerkesztők találkozói — amint azt az eddigi szenei és nagymegyeri olvasókonferenciák is igazolják — nagyban hozzájárulhatnak a lap színvonalának további emeléséhez. Egyébként ezt bizonyltja a Szocialista Nevelés most zárult egész évfolyama is, hiszen a lap igen élénken reagált iskoláink problémáira, az egyes tantárgyak tanítása terén felmerült és megoldásra váró módszertani problémákra. Ürömmel regisztrálhatjuk, hogy magyar tannyelvű iskoláinkban is egyre inkább tért hódítanak a korszerű oktatási formák, a legmodernebb tanítási segédeszközön. Ezt tanúsítja a Szocialista Nevelés nyolcadik évfolyamának számos cikke, mint például Teleky Miklós és Kulacs Dezső írásai a szaktantermes oktatási rendszerről, Köteles János

1 cikke a mágneses tábla használatáról. ÖRÖMMEL TAPASZTALTUK, hogy a Szocialista Nevelés hasznos segítséget nyújtott azoknak a tantárgyaknak oktatásához is, melyeket számos iskolánkbáh még „Hamupipőke"-ként k'ezelnek. Gondolunk itt elsősorban a zenei" 'nevelésre,' melynek metodikai problémáit több értékes cikk (Mózsi Ferenc, Molnár András, Sebény Ferenc) fejtegette. Ugyancsak Igen hasznosak voltak a lapnak az állampolgári nevelés módszertani problémáival foglalkozó Írásai is (Kardos István, Mázik Mihály), hiszen e tantárgy oktatásának módszertanával foglalkozó szakirodalom (főleg magyar nyelven) még nemigen áll tanítóink rendelkezésére. Az iskoláinkban bevezetett üj tantárgyak közé tartoznak a nem kötelező idegen (német, angol, francia, spanyol) nyelvek is. Dicséretre méltó tény, hogy a Szocialista Nevelés most zárult évfolyama az idegen nyelvek oktatásával kapcsolatban is több hasznos, gyakorlati értékű cikket közölt (Hasák Vilmos, Vincze László). A szlovák nyelv oktatásával kapcsolatban ugyancsak sok hasznos módszertani útbaigazítás, a pedagógiai gyakorlat tapasztalatait tolmácsoló írás jelent meg a Szocialista Nevelésben. Még mindig nem lehetünk elégedettek azonban az orosz nyelv oktatásának módszertani problémáival foglalkozó cikkek közlésével. Igaz ugyan, hogy a lap 12 számában 3 cikk is foglalkozik az ' orosz nyelvvel, azonban közülük csupán egy írás gyakorlaji értékű és módszertani jellegű (Makrainé Blahovics Ilona), a másik két írás nem sok segitséget nyújt orosz szakos pedagógusainknak. Az egyik ugyanis az orosz órák orosz nyelven történő vezetését követeli az orosz szakos tanítóktól, megállapítva, hogy ahol ez nincs bevezetve, ott bizonyára a tanító orosz nyelvtudása igen gyenge, bár az igazság az, hogy a pillanatnyilag érvényes tanterv egyetlen szóval sem említi, hogy az orosz órát orosz nyelven kell Vezetni. A másik cikk az orosz helyesírás készülő reformjáról tájékoztat, de a cikk azoknak az orosz szakosoknak (és sokan vannak Ilyenek), akik rendszeresen olvassák a Russzkij jazik v skole című szovjet szaklapot — semmi újat nem mond. Kívánatos lenne tehát, hogy az új tanterv alapján Ismét a 6. osztálytól kezdve tanított orosz nyelv módszertanával foglalkozó útbaigazító jellegű írások lássanak napvilágot a jövőben a Szocialista Nevelés hasábjain. A NYELVEK KÖZÜL utoljára szólunk a magyar nyelvről, ezzel is érzékeltetni kívánva, hogy — sajnos — a Szocialista Nevelés nyolcadik évfolyama is csaknem ilyen rangsort állított fel a nyelvek között és az anyanyelv oktatásának módszertani problémáit meglehetősen mostohán kezelte. Ez . különösen szembetűnő az előző évfolyamhoz viszonyítva, amelyben hasznos cikksorozatok foglalkoztak az anyanyelv oktatásának módszertani problémáival. Ha figyelembe vesszük azt a sajnálatos tényt, hogy az általános középiskolát végzett fiataljaink között még meglehetősen nagy számban vannak olyanok, akik anyanyelvüket sem szóban, sem 'írásban nem ismerik kellően, akkor feltétlenül jogos az a követelmény, hogy a Szocialista Nevelés az eddiginél sokká! több cikkel, módszertani útbaigazítással segítse a magyar nyelvet tanító pedagógusok munkáját. A lap most zárult évfolyama a 6.-8. osztályok problematikáját mindössze két cikkben tárgyalja, mindkettő a fogalmazástanítással foglalkozó értékes írás (Böszörményi János, Bartha Tibor). Ezzel azonban ki is merül az anyanyelv oktatásának metodikai problémáival foglalkozó témakör. Hasznos segítséget nyújtottak magyar szakos pedagógusainknak a szavalással, előadóművészettel, szavalóversenyekkel foglalkozó írások (SIposs Jenő, Teleki Tibor, Szuchy M. Emil). Az anyanyelv oktatása színvonalának emelése érdekében feltétlenül szükséges, hogy a Szocialista Nevelés a jövőben minél több módszertani jellegű írást közöljön a nyelvtan, a helyesírás és az irodalom oktatásával kapcsolatosan. Igen pozitívan értékelhetjük a Szocialista Nevelésnek azt az igyekezetét, hogy tanítóinkat a pionírszervezetben végzendő munkában, az igazgatókat pedig az oktató-nevelő munka szervezése és irányítása terén kívánta segíteni. Több színvonalas cikkben foglalkozott a lap a pionírszervezetben végzendő munkával (Fóthy Ferenc, Bernáth Miklós, Tarczal Zsuzsa), az igazgatók számára ugyancsak színvonalas írások adtak hasznos útbaigazításokat (Mózsi Ferenc, dr. Kerékgyártó Imre). MEGELÉGEDÉSSEL állapíthatjuk meg, hogy igen gazdag, érdekes tartalommal kötötte le figyelmünket a Levelezőink írták rovat, melyben iskoláink különféle akcióiról, problémáiról, tapasztalataikról számolnak be a levelezők. A rovatok közül egyébként igen jó színvonalával kitűnt a Nyelvművelés rovat Kazimirné Pesthy Mária nyelvművelő írásaival. Kár, hogy a rovat nem jelent meg rendszeresen. A megjelent szakirodalomról jól tájékoztatta az olvasókat a Könyvekről és A tanító könyvtára rovat. \ A Szocialista Nevelés a csehszlovákiai magyar pedagógusok e népszerű módszertani folyóirata évről évre job'ban bizonyítja, hogy méltó kíván len.ni jellegéhez és iiűerl tükrözi azt a valóságot, hogy hazánk magyar nemzetiségű pedagógusai készek és képesek a magyar tannyelvű iskolák módszertani és egyéb problémáinak megoldására. SÁGI TÖTH TIBOR hol hagyni a gyermekeit, mivel a faluban nincs óvoda. Elismerjük, elkövettük azt a hibát, hogy Illésné állítását készpénznek vettük. A faluban igenis van óvoda. Néhány napra az április 28-án megjelent cikkünk után, — meg is nyitották. Egyébként a kérdéses napközi otthon a nyári hónapokban működik. Illés Paulinának azonban, ha Idegenben vállal állást, a téli hónapokban, is valakinek a gondjaira kellett volna bíznia a gyereket. Elhangzott olyan megjegyzés is, hogy nem voltunk bizalommal a falu vezetői iránt. A félreértés elkerülése végett mindjárt különbséget kell tennünk a bizalom és az üggyel kapcsolatos vélejnénykülönbözet között. Azért még, ha az újságíró valakit megbírál, vagy nem ért egyet munkamódszereivel, nem Jelenti azt, hogy nem bízik az illető elvtársban. De ha mégis szóba hoztuk a bizalom kérdését, nem árt, ha egyet-mást ezzel összefüggően megemlítünk. Ziduliak elvtárs a vezetők, a kommunisták iránti bizalmatlanságot vetette a szemünkre.'Engedjék meg az elvtársak, hogy válaszul elmondjunk valamit és azután mérlegeljük, hogyan is állunk azzal a bizonyos fogalommal, amit bizalomnak nevezünk. Mi, amikor kínt jártunk a faluban, örák hosszat beszélgettünk az elvtársakkal. Meghallgattuk őket, de eszünk ágába sem jutott volna, hogy „vallomásaikat" aláírásuk vételével hitelesítsük. Ziduliak elvtársék azonban már „előrelátóbbak" voltak. Az elvtársakkal leíratták és aláíratták a cikkel kapcsolatos-véleményüket. Ziduliak elvtárs szerint erre azért volt szükség, mert — ahogyan mondotta —, már jól ismeri a péterfalai vezetőket. Ezt az elvtársak előtt, a mi jelenlétünkben is többször hangsúlyozta. így állunk tehát a bizalommal. De még így is csalódnia kellett Ziduliak elvtársnak az egyes állításokban. Hogy melyek voltak azok, felesleges volna most részletezni, ö is tudja, mi ls! A

cikk egyoldalúságának bírálás sakor fejmerült az a kérdés ls, miért nem írtunk egyébről is, mint például a pártszervezet és a szövetkezet tevékenységéről. Miért csak az Illés Paulina ügyet vettük tollhegyre? Nehéz volna most részletezni mindazt, ami egy cikk megírásával öszszefügg. Elégedjenek meg annyival, hogy egy cikkben nem lehet mindent megírni. Ne gondolják azonban azt, hogy mi egy pillanatra is szem elől tévesztettük, hogy az elvtársak hibáik mellett mégis csak tettek valamit a falu, a szövetkezet érdekében. így is mondhatnánk: sokat tettek, de keveset ahhoz, hogy példaképül említsük őket. Ha nem tévedünk, ezt a járási elvtársak ls elismerik. Kevés bennük az önállóság; határozottsSg. Hogy mindjárt egy példával éljünk. Miért kellett éppen Ziduliak elvtársnak kimennie Péterfalára, megmagyarázni az elvtársaknak, hogy nem lehet most borjú-, vagy juhpörköltös szövetkezeti lakomát csapni. Azért, mert a péterfalai elvtársak, nem akartak „rossz ember" hírébe kerülni, nem. akadt közöttük egy sem, aki kiállt volna a szövetkezeti gyűlésen és szót emelt volna a helytelen elképzelések ellen". Szép megnyilvánulás volt azonban tőlük az, hogy pártunk XII. kongresszusa után számot vetettek az eddigi munkájukkal, és Bálint Lajos tanító kezdeményezésére (bár az elnökség a formát, ahogyan Csinálta elítélte) aláírásukkal igazolták, hogy Illés Paulina esetében ls helytelenítik eddigi álláspontjukat, és visszavonják. Beleegyeznek abba, hogy a helybeli üzletben dolgozzék. Sajnqs nézetüket — közülük egyesek — újból megváltoztatták, és továbbra is görcsösen ragaszkodnak eredeti elgondolásukhoz. A többségük azonban — és ez dicséretre méltó cselekedet —, keresi, kutatja TŐZSÉR ÁRPAD JWtt ituien, máCtati táC Kertünknek vad kedve szottyant, s mára mérgeszöldbe robbant. Kis semmi fák, bögyös mellel, birkóznak a szerelemmel, szerelemmel. \ Ágaikról hemperegve, cserebogár hull a gyepre. Kicsit töpreng, kicsit hallgat. Két pötty -szeme, mint a harmat, mint a harmat. Én is éppen fáról hulltam: lerepített lombos múltam. S most e cserebogár-csendben ülök a véges jelenben a jelenben. Terdiq érő fűben fekve fontolgatom: hova, merre? Melyik lombra, melyik fára, a világ melyik ágára telepedjek? Mert jó kicsit próbát halni, minden gyeplőt odacsapni. Csellengeni jövő nélkül, de már hagyom, mer még végül megszokom hullt-bogár-jcsendem és itt veszek a jelenben, a jelenben. A Szlovákiai Szépirodalmi Köny vkiadó Mogorva csillag címmel a napokban jelentette meg Tőzsér Árpád első verseskötetét. Költeményét a kötetből közöljük. NÓTA JÁNOS BO RRAVALO az ügy érdemleges lezárásához vezető utat. Célul tűzték ki, hogy véglegesen felszámolják az ellentéteket. A megbírált' elvtársakkaj folytatott eszmecsere során örömmel vettük tudomásul — bár Ziduliak elvtársék szerint a cikk egyetlen szava' sem igaz —, hogy a péterfalai elvtársak, ha bántja is őket a dolog, ha minden egyes tétellel nem is értenek egyet, alapjában elismerik: a cikk tanulságos volt számukra és mások részére ls. "\/"étek volna azt hinni, hogy a » péterfalai kommunisták, ha nagyon akarják ne tudnának eredményeket felmutatni. Ehhez azonban mindenekelőtt összetartás, kommunista őszinteség és helytállás szükséges. Ne féljenek attól sem, ha esetleg hibát követtek 'el, hogy azt beismerjék. Ez még mindig jobb, mintha valaki „nyakasságból", úgynevezett piesztízs kérdésből akkor ls védi „igazát", ha tévedése a napnál világosabb. Nem vonjuk kétségbe, hogy az elvtársaknak nehezükre esett a bírálat. Mi azonban az elkövetett hibáik ellenére is, tiszteljük, -becsüljük őket, és reméljük, hogy rövidesen azt is megírhatjuk: A péterfalai kommunisták már megtalálták a helyes utat. Hogy ez mielőbb megtörténhessen, ahhoz az ő belátásukon, Jóakaratukon kívül még egy szükséges. Az, hogy a járási pártbizottság dolgozói is jóval több segítséget nyújtsanak nekik. Az egyes kérdéseket ne hatalmi szóval, hanem a reális helyzet megítélése alapján bírálják el és erre tanítsák, neveljék a péterfalai pártszervezet tagjait is. Még csak annyit: az -Hlés Paulina ügy, mgr régen a múlté lehetne, ha az elvtársak erejüket nem a fölösleges huzavonára, hanem az ügy érdemleges intézésére fordították volna. Sajnos azonban, amint láthattuk egyesek szemében esetenként a bírálatból még a kevés Ts sok. MÉRY F., SZARKA I. — M is a neved? — Szobony József. A mester felírta egy szürke irkába. — Hol tanultál? — Bratislavában. A Teslánál. — Miért nem maradtál ott?— Hét év elég voít. Hazavágytam. A mester csodálón pislogott rá szemüvege fölött. — Hm ... En meg letegezem. — Csak tessék, nyugodtan. Megszoktam. — Szokjon le, fiam. Nem gyerek már. Kiszolgált katona. Ugye? — Nem. Nem voltam katona. — Hm ... Akkor ts. Á beszélgetés megszakadt, de csak egy percre. — Egyidősek lehetünk — szólt egy fiatal fiú abbahagyva a munkáját. Fölállt. Az új ember felé ment. Kezét nyújtotta. — Szervusz! — Szervusz. < Kíváncsian mérlegelték egymást. ;— Jó dolgod lesz itt. Ez nem szalagmunka. Sokat lehet tanulni. Persze, csak ha érdekel. — Erdekei. — A kereset nem sok. Főleg nyáron, a holtszezonban. A paraszt dolgozik. Nem romlik a rádió, mert keveset használják. — Mégis ... Mennyi? — Ezerszáz, ezerkétszáz. No meg a prémium. Ha túlteljesítjük a tervet. De csak télen. — Ott 'többet kaptam. Ezerötre is kijöttem. — Itt is ki lehet. A borravalóval. ??? — Szoktak adni. Gyorsabban csinálod, v'agy kimégy a lakásra javítani. — Aha. — Különben, minek Jöttél el? Ha többet kaptál, jobb volt ott. Nem? — Otthon a legjobb. ŕ — Igaz . .. — Meg aztán ... Egy kislány, van itt egy lány. Nősülni szeretnék. —" Bolond vagy. Más lányát etetni? Nem okos^áolog ez. — Meleg fészekre vágyik a z ember. _ Meleg fészek? Annyi van, mint kutyában a bolha. Minden este más. Nem volt kedve vitatkozni. Leült az asztalhoz. Ez lesz tehát új munkahelye. Szerény kis műhely, de meg lehet szokni és — szeretni. — Vegyen le egy gépet a polcról. Ott balra. Ott vannak n rosszak. Jobbra rakjuk a készeket. — Szám szerint? — Vegye, amelyiket akarja. Kiválasztott egyet. Megszokott mozdulattal szedte szét. Keze mégis remegett. A mester leste. Kíváncsi volt, mit tud. Nem volt kezdő, mégis kellemetlennek érezte a mester fürkésző tekintetét. „Csak könnyű hiba lenne!" biztatta magát. Bekapcsolta. A műszerrel megmérte a feszültséqet. „Mi a csuda baja lehet?" — tűnődött. igyekezett gondolkozni, hogy minél gyorsabban meglelje a hibát. Nem tudott összpontosítani. Erezte/ hogy a mester méq mindig nézi. Közben az ajtó kinyílt Bejött vnlnlct. Felsóhajtott, amikor a mester elment mellőle. „így mégis könnyebb", gondolta. Es ä rádió is megszólalt. — Meg is van? — kérdezte a mester. — Meg. . — Akkor kimehetne egy helyre. Zeneszekrényt kellene kijavítani. Van kedve hozzá? — Van. Hol a szerszámtáska? — A pol-c mögött. Benne van minden. — Mehetünk — szólt az illetőhöz, aki előrement s ajtót nyitóit neki. — Rossz az egész. De nincs r\agy hibája — magyarázkodott a tulajdonos. — Meglátjuk. — Egyszerre elhallgatott a rádió. ,A lemezjátszó már régebben nem jó. De nem kell stetnie, van idő bőven. Nem figyelt rá. Más dolog járt az eszében. Á borravaló. Eletében sosem adott borravalót^ senkinek. Nem ts várt soha. „De' mégis. Nem lenne rossz!" gondolta. „Két hét van még az előlegig. Nem ártana egy kis zsebpénz." Szótlanul haladt az idegen mellett. „Es ha nem adnak?" tűnődött. „Bizonyára adnak, ő mondta, hegy errefelé adnak. Elmaradt vidék ez." A nap erősen sütött és a szerszámtáska nyomni kezdte a vállát. — Messze van még? — érdeklődött. — •Nincs. Egy-két lépés csak. Ott, az a sárga ház. Oda megyünk. A ház üres volt. Hozzáfogott a munkához. Már bátrabban, mint a ' műhelyben. Pedig a házigazda ott sürgött-forgott körülötte. Leste a mozdulatait. Egy óra is beletelt, mire elkészült a munkával Hamarább is kész lehetett volna, de állandóan a borravalón törte a fejét. S így lassabban ment a javítás. — Ügyes ember maga — dicsérte őt a tulajdonos. A' házigazda üveget varázsolt elő. Töltött a poharakba. — Emelje meg. Egészségére! — Egészségére. Kissé csalódottan ürítette kl poharát. „Itt már nem lesz semmi. Inni ad. Nem akar pénzt adni", tűnődött. — Mennyivel tartozom? — Rögtön. Kiszámlázom. Asztalhoz ült. ; — Rágyújt? — Köszönöm ... „Mit számlázzak neki?" — törte fejét. „Ha sokat írok, akkor biztos, hogy nem ad borravalót. Egy órai munka. Nem is lehet sokat írni." — Huszonhat korona — szólalt meg csendesen. — Csak? — csodálkozott a tulajdonos. Újból koccintottak Majd a házigazda fizetett s S vállára véve a nehéz táskát kifelé indult. Az ajtóban elbúcsúzott. Ekkor érezte, hogy idegen kéz nyúlt a zsebébe. Megtorpant. Vér öntötte el az arcát. Hirtelen megfordult, kirántotta a pénzt a borravalót és a csodálkozó férfi kezébe nyomta. — Egyszer már fizetett? '— mondta és könnyeuén lefutott a lépcsőkön. 1963. au£uszUj$ & * Ü] SZÓ 5