Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-15 / 224. szám, csütörtök

Műveljünk meg minden talpalatnyi földet Kaszálják a hegyoldalak termését A NEMZETI BIZOTTSÁGOK elsőrendű feladata, hogy maradéktalanul eleget tfegyenek a 48/1959 számú törvény rendelkezésének, amelyek előírják a mezőgazdaság — különösen a szántóföldek terjedelmének megőrzését, a földalap bővítését. A nyitrai járási népi ellenőrző és statisztikai bizottság júliusi ülésén előzetes felülvizsgálások alapján — elemezte ilyen szempontból a helyzetet. Arra a következtetésre jutott, hogy az érdekelt szerveknek fokozott figyelmet kell szentelniük az említett feladatok teljesítésének, éspedig különösen azért, mert tekintettel a járás mezőgazdasági jellegére, rendkívül fontos a járás földalapjának megőrzése. Az előző években azonban ezzel az elvvel merő ellentétben 284 hektárral csökkent a járásban a szántóföld terjedelme. E kedvezőtlen helyzet kialakulásához különböző tényezőkön kívül az is hozzájárult, hogy több mezőgazdasági üzem indokolatlanul lefoglalt és más célokra használt szántóföldeket, így például a csiffári EFSZ mintegy két hektárnyi szántófölddel növelte gazdasági udvarát, ezt a területet nem műveltette meg, s az Így teljesen elgyomosodott. A Verebélyi Állami Gazdaság kalászi részlege körül csaknem 1,5 hektárnyi szántóföldön fűnél egyéb nem terem. Egyes ipari és más üzemek is fölöslegesen lefoglaltak szántóföldeket, és most semmire sem használják. így például a nyitrai Mélyhűtő Vállalat egy hektárnyi területet hevertet parlagon. A SZÁNTÓFÖLDEK TERÜLETÉNEK csökkenéséhez az is hozzájárult, hogy a járásban a legutóbbi két évben csupán 69 százalékra teljesítették azt a tervet, mely szerint rétek és legelők felszántásával kell bővíteni a szántóföld területét. E fogyatékosság egyik nyomós oka az, hogy a nyitrai JNB volt mezőgazdasági osztályán kellő tárgyismeret nélkül, többé kevésbé utasításszerűen intézkedtek a rétek s a legelők felszántási tervének a járás mezőgazdasági üzemel szerinti felbontásáról. Így azután egyes mezőgazdasági üzemek, például a Verebélyi Állami Gazdaság, a tájnál, a pogrányi, a mocsonokl és vinodoli EFSZ-ek az 1962/63-as év téli hónapjaiban a szükséges feltételek híján vagy egyáltalában nem gondoskodtak a felszántásról, vagy pedig csak részben teljesítették az ezzel összefüggő feladatokat. Előfordult viszont az is, hogy egyes szövetkezetek — például a Veiké Zálužle-i és a csápori EFSZ — vezetősége az előirányzottnál nagyobb terület felszántására adott utasítást, sőt a cabaji szövetkezetesek is felszántottak bizonyos területet, jóllehet erre utasítást nem kaptak. Minél előbbi megoldásra váró további probléma: sok ~ helyütt nem használják mezőgazdasági célokra a szántóföldekként nyilvántartott területeket. A nyitrai járás mezőgazdasági üzemeinek 16 százaléka 113,34 hektárnyi szántóföldet hagyott parlagon, bár az illetékes szervek megművelésére alkalmasnak nyilvánították ezt a területet. Ennek egyik oka, hogy az említett földek teljesen elinocsarasodtak ,mect a mezőgazdasági üzemek nem tartották kellőképpen karban az alagcsöveket, a lecsapoló berendezéseket stb., amelyek megrongálódtak és hasznavehetetlennekké váltak. Ez okozta többek között, hogy a tajnái, a mocseneki, a Horné Lefantovce-i, a pogrányi, a tildi, a csiffári, s az alekšincei EFSZ, valamint az Alekšincei Állami Gazdaság és további mezőgazdasági üzemek vezetősége nem gondoskodott a nyilvántartott szántóföldek megműveléséről. TOVÁBBI KEDVEZŐTLEN JELENSÉG a szántóföldeken megtűrt rablógazdálkodás is. Így például a cabaji, a csápori, a Čierne Klačany-i, a tesárei, a Veľké Zálužie-t, a tajnái és a pogrányi EFSZ-ek mintegy 5 hektárnyi — szántóföldként nyilvántartott — területet vesztettek, mert megtűrték, hogy ott homokot és kavicsot bányásszanak. Káros következményekkel jár az is, ha egyes mezőgazdasági üzemek felettes szerveik beleegyezése nélkül változtatnak szántóföldeket rétekké, vagy megművelésüket módosítják. Ezt tette többek között a csápori EFSZ vezetősége is, amely felsőbb beleegyezés nélkül teljesen önkényesen rendelte el 31,60 hektár szántóföld füvesítését. Másutt pedig, például a Verebélyi Állami Gazdaságban — előfordul, hogy magánszemélyek használják nem tagosítótt dűlőkön a szocialista szektor szántóföldjeit. Ilyen a helyzet Klasovban, Báblndolban, Nagycétényban és Dyfikán. A földek hozamát élvező magánszemélyek természetesen nem kötelezték magukat arra, hogy hozzájáruljanak az állami gazdaság tervteljesítéséhez. Sajnálatos és nagyon káros az ls, hogy egyes funkcionáriusok sem győzik meg magatartásuk helytelenségéről azokat az EFSZ-tagokat, akik a szövetkezet alapszabályzatában lerögzített elvekkel ellentétben az engedélyezettnél nagyobb területű háztáji földdel rendelkeznek. Az^ e célt szolgáló területtöbblet Čierne KraCanyban 20 hektár, Veiké Zálužieban 86 hektár, Vinodolban 15 hektár és Tesáryban 5 hektár. Különösen kirívó a Čierne KfaCany-i EFSZ elnökének az esete, aki háztáji gazdálkodásra 0,97 hektárnyi szántóföldet vett igénybe. Az említett fogyatékosságok okainak sorába tartozik továbbá, hogy a HNB-k illetékes dolgozói nem vezetik következetesen és pontosan a mezőgazdasági földek nyilvántartását. Sok kárt okoznak nemtörődömségükkel, különösen pedig azzal, hogy nem tüntetik fel a mezőgazdasági földdel kapcsolatban eszközölt változásokat, így például a Čierne Klačany-U a cabaji és a mocsonokl helyi nemzeti bizottságokon 1961 óta nem Is vezetik e változások kimutatását. Hasonló a helyzet tövábbi felülvizsgált helyi nemzeti bizottságokban is. Az ellenőrző szervek többek között megállapították, hogy a csápori HNB e feladattal megbízott dolgozója elvesztette a földek egységes nyilvántartásához szükséges iratokat stb. A FELÜLVIZSGÁLÁS EREDMÉNYEI természetesen elértéktelenednének, ha a nemzeti bizottságok, a mezőgazdasági üzemek vezetőségei s a nyitrai járás minden lakosa nem a'rra használná fel az említett tapasztalatokat, hogy minél előbb s a leghatározottabban kiküszöbölje a megállapított fogyatékosságokat. Tudatosítanunk kell, hogy ez feltétlenül szükséges, mert a nyitrai járásban is csak így teljesíthetik következetesen a CSKP KB májusi ülésén kitűzött irányelveket, melyek szerint hazánkban feltétlenül meg kell művelni minden talpalatnyi szántóföldet. (šk) A hroneci erdőgazdaság (Banská Bystrica-1 járás) körzetében 68 hektár hegyvidéki rét van. Ebből 27 hektárnyi 1200 méter magasan terül el. Ezen a vidéken későn érik be a termés, ezért csak a minap kezdték meg a rétek kaszálását is. (K Cich felvétele — ČTK) Milyen lesz c z új elnök ? Rtmaszécsen új elnököt kapott a szövetkezet. Milyen lesz? Szigorú, keménykezű, vagy lagymatag, a dolgok felett átnéző? — latolgatják, a faluban. De jő is lenne tudni előre, mert egyesek aszerint alkalmazkodnának. Az elnök egy kicsit haragos. Éppen csak, hogy nem lépeti bele a vasboronába a réten, amit még tavaly őszszel hagytak kint a rimaszécsi traktorosok. Epperi a búzát ment megnézni, hogyan aratják és azóta összeszedte a . határban felejtett gépeket. Hát a mezőn, a szabad ég alatt volt a géptároló. Eke, vetögép, henger és borona s még értékesebb gépek ls szanaszét. Farkas Barnabás az új elnök. Nem Rimaszécsre való, hanem Rimaszombatból jár ide. Tennivalója van elég. Nagy volt itt a hanyagság, a felelőtlenség. Pótkocsiszámra veszett el a gabona, s a tavalyi juhnyírásból származó gyapjúért kapott pénzt ts bezsebelték egyes szövetkezett tagok. A háztáji 'gazdaságokat sem osztották el becsületesen. Olyanok is kaptak, akiknek alig volt munkaegységük a szövetkezetben. Aztán betelt a pohár. A tagok józánabb része követelte, hogy új elnök- legyen. így került ide alig néhány hete. S már... Az aratási munkálatokat jól megszervezték. Tárlóhántás, 'szalmabetakarítás együtt folyt az aratással. A gabonaeladást terven felül teljesítették, rendezték a húseladási tervet. Az elsők közt szerepelnek a rimaszombati járásban. Jól állnak a tej- és a tojáseladással is. Azonban a munkaegység értéke mégis alacsony. Nem tudtak részesedési fizetni. Talán az idén sem fizetnek. Hol itt a bal? Az eladási kötelezettségeknek eleget tesznek, hasznát mégis alig látják. Ligárth József könyvelő szerint a baj oka abban rejlik, hogy túl drágán termelnek. Áz új elnök osztozik a véleményben, ám sajnos, nem minden tag veszi szívére az igazságot. A traktorosok sok üzemanyagot fogyasztanak, nem haszhálják kl a gépeket, ba] van a gépek javítása körül. A gép pedig a korszerű mezőgazdasági termelés lelke. A kézi erő drága. De hát, amikor a gépeket szanaszét hagyták a határban, nem beszélhetünk a gépek jó kihasználásáról. Példák hosszú során győződünk meg róla, hogy Rtmaszécsen a gépekre jordltott összeg csak tgen hosszú idő múlva térül meg. A szövetkezet kiadási mérlegét 15 százalékkal terheli a géppark fenn,tartása, beleszámítva a javításokat, üzemanyagot stb. A rimaszombati járásban levő jobban gazdálkodó szövetkezetekben " az összkiadásoknak csupán négy vagy öt százalékát képezik a gépekre fordított kiadások, így qztán nehéz gazdálkodni, nehéz olcsóbban termelni. Az üzemanyagmegtakarítás ugyancsak fontos dolog, mert a számítások szerint legalább 20 százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyaszthatnának a gépkezelők. A szövetkezetben nagyjából majdnem annyi értékű üzemanyaggal termelnek egy mázsa gabonát, mint amennyi_ a gabona felvásárlási ára. Ehhez jön' a többi termelési költség, így aztán aligha fizethetnek részesedést. A legfontosabb feladat — a vezetőség egybehangzó véleménye szerint — az önköltség csökkentése. Ehhez az első lépés pédig a géppark rendbehozása, a gépkezelők szaktudásának növelése és áltálában véve az EFSZ-ben dolgozó egyének szakképzettségének fokozása. Az első lépéseket már meg is tették. Felmérték a gépek állapotát. Felelőssé tették a traktorosokat, gépkezelőket a rájuk bízott gépekért. Nem történhet meg többé, hogy felelőtlenül használják a gépeket, otthagyják, ahol éppen Jónak tartják. A gépek jobb kihasználását bizonyítja az aratás gyors elvégzése, a pontos időben történt tarlóhántás és a szalma begyűjtése. Az aratás sikere egyúttal az új elnök és a vezetőség javuló munkájának sikerét jelenti. A közeljövőben megjavítják az állattenyésztés gépesítését, s a tagságot nagyobb felelősségérzetre nevelik. Ez hosszan tartó folyamat, de bizonyára nem marad el a siker. Milyen lesz az új elnök? Hogyan válik majd be a szövetkezet élén? — beszélik és suttogják a faluban. Nem csak az elnökön múlik, hanem a tagokon is. BAGOTA ISTVÁN A bírálatból a kevés is sok „Egy asszony, aki nem tudja, hogy mit vétett" című cikkünk nyomában ' A Italában az a szokás, — és ezt -CÍ több éves tapasztalataink alapján állíthatjuk, — hogyha az újságíró valakit dicsér, még ha túlzásba is viszi a „magasztalást", nemigen kap olyan'levelet, amelyben a szemére vetnek: „Megállj barátom, túllőttél a célon". Az újságírásnak azonban nem csupán a dicsérgetés, magasztalás a feladata. Hibát követne el, Vétene a közösség érdeke, a lelkiismeret ellen, ha „átnézne" a hibákon, visszásságokon, amelyek még elég gyakoriak életünkben. És ez az utóbbi már sokkal érzékenyebb pontja az újságírásnak. Az mondtuk, hogy a dicséret ellen nem tiltakozik senki. Annál inkább próbálják azonban minden úton-módon kiforgatni, igaztalannak bélyegezni a bíráló szót. Nem állítjuk, hogy az újságíró csalhatatlan ember, de nincs az a cikk, amelyre azt lehetne mondani, hogy egy sora sem igaz. Az Is megeshet, hogy részletkérdésekben „melléfog", de ez nem jelentheti azt, — bár ezt tgen szeretik egyesek' úgy' feltüntetni, mintha a cikk írójának nem volna igaza, — hogy kikerüljük, elkendőzzük a lényeget. Olvasóink talán még emlékeznek az Egy asszony, aki nem tudja, hogy mit vétett című cikkünkre. Bíráltuk benne a péterfalai HNB tanácsának egyes funkcionáriusalt, akik meggondolatlanul gáncsolták Illés Paulinát abDan, hogy a helybeli üzletben mint elárusító elhelyezkedhessék. Amint már az előző cikkben Is leszögeztük, Illés Paulina elvégezte az elárusításhoz szükséges tanfolyamot. A Jednota járási vezetőségének sem volt ellene semmi kifogása, csupán a falu egyes vezetői „torpedózték" meg szándékát. Kereken három esztendeig tartott a huzavona. A község vezetői görcsösen ragaszkodtak előbbi helytelen álláspontjukhoz. Illés Paulina sem engedett a maga Igazából. Panasszalfordult a Járáshoz, később a kerülethez és végső esetben szerkesztőségünkhöz. Ezt azért tartjuk szükségesnek felevenítenl, mivel a helyzet további alakulása során olyan hangok ls elhangzottak: tulajdonképpén mit is kerestünk Péterfalán, miért éppen ezt a falut „szemeltük" kl. A válasz, azt hisszük, — anélkül, hogy bővebb magyarázatokba bocsátkoznánk — világos: csupán kommunista újságírói kötelességünknek tettünk eleget, amikor utána jártunk a dolgoknak. A

cikk megjelenése óta néhány hónap telt el. Illés Paulina — a HNB elnökének állítása szerint — már állásban van, persze nem a faluban, hanem a szomszédos' Simonylban. A Vesnában dolgozik. Hírt adtunk arról ls, hogy Illés Géza, a bíráltak egyike nem a legszebben viselkedett a cikk megjelenése után. Ezért ö ls megkapta a megérdemelt büntetését. Történt azonban egyéb dolog is. És éppen ezért került sor e cikk megírására. Ügy történt, hogy a járási pártbizottság újból vizsgálni kezdte az ügyet. Ök a megbíráltak pártjára álltak. A nézetek tisztázása céljából került aztán sor arra, hogy hetekkel ezelőtt minket Is meghívtak a járási pártbizottság elnökségének ülésére. Furcsán hatott, amikor Ziduliak elvtárs, a járási pártbizottság felelős dolgozója, — aki egyébként hosszú ideig instruálta az említett falusi pártszervezetet, és most is egyike volt azoknak az elvtársaknak, akikre az ügy tisztázását bízták, — már az első találkozásunk alkalmával kijelentette; a cikk egyetlen sora sem igaz. Azt sem tudja, hogy miért kellett megírni. Sajnos a tényeken még a tagadó szavak sem változtathatnak. Szomorú, de valóság, hogy három esztendeig húzódott ež az ügy, és ahogyan később Ziduliak elvtárs is hallhatta a falusi pártszervezet bizottságának ülésén, kihatott a község gazdasági és kulturális életére is. A falu két táborra szakadt. Egyesek a vezetőknek, mások Illés Paulinának adtak igazat. Az említett elnökségi ülésre, — Zlduliak és Mogyoródi elvtársak, a járási pártbizottság dolgozói, dr. László járási ügyésszel egyetemben terjedelmes beszámolót készítettek, amelyben jóformán semmivel sem értenek egyet. Furcsa dolog, hogy a bíráltak közül azonban — a HNB elnökén kívül — a legtöbben, részben vagy teljes egészében elismerték a cikk Igazát. A gyűlésen többen utaltak arra, hogy helytelenül cselekedtünk, amikor „érzéseinkre" hallgattunk, és „szubjektív" benyomások alapján az egyéni érdekeit hajszoló asszony pártjára álltunk. Ez tömören összefoglalva annyit jelent, hogy az egyén érdgkeit a társadalom érdeket fölé helyeztük. őszintén szólva, rosszul esett felelős elvtársaktól hallani ezt. Mi az a társadalom? Kik alkotják? Ugye egyének, emberekl Lehet, úgy beszélni a társadalmi érdekekről, hogy a fogalom mögött ne lássuk meg az embert? Illés Paulina munkát akart, olyat, amelyhez kedve, felkészültsége van és családi okokból is legjobban megfelel számára. Ha így nézünk a dologra, talán egyéni érdekek hajhászásának tűnhet fel. De ha tovább megyünk, az egyént érdek mögött is láthatjuk, hogy Illés Paulina kívánalma egyáltalán nem áll ellentétben a társadalom érdekeivel. A társadalomnak ls hasznára válik, ha egyre több nő kapcsolódik be a munkába. Üzletes meg kellett a faluban, Vagy talán jobban megfelel a társadalom érdekelnek, hogy egy távoli faluból, egy meglehetősen fiatal férfi járjon be a péterfalal üzletbe és Illés Paulina idegenben keressen munkát? V

oltak olyan megjegyzések ls, hogy Illés Paulina azért nem mehet az üzletbe, mivel nem dolgozott a szövetkezetben. A „jobb" munkahelyet azoknak az asszonyoknak akarták juthatni, akik előzőleg erre már rászolgáltak. Ez a kifogás újból fából vaskarlka. Igaz, hogy a szövetkezetben kevés a munkaerő. Ezt a kérdést azonban akkor se oldották volna meg, ha történetesen Illés Paulina éjjel-nappal a szövetkezetben dolgozott volna, mivel azokat, Illetve azoknak a gyerekeit, akik tíz, húsz, sőt ennél is több földet vittek a szövetkezetbe, „futni" hagyták. Máskülönben ls Illés Paulina nem tagja a szövetkezetnek. Férje bányász. Senki sem kötelezheti arra, hogy dolgozzék a szövetkezetben. Ha pedig azt akarták, hogy mégis-el járogasson, a segítséget köszönettel, nem pedig szekálással kellett volna fogadni. Lényegében azonban ezt a helytelen „álláspontot" sem képviselték következetesen. A szóbeli és írásbeli kiértesítések, amelyekből szép számmal kapott az élmúlt esztendőkben, azt igazolják, hogy nem ls az ellen volt kifogásuk, hogy üzletben dolgozzék, hanem azt nem akarták, hogy ezt a munkabeosztást a faluban kaphassa meg. A cikket cáfoló beszámoló egyik „sarkalatos" pontja volt az a kitétel, hogy nagyon egyoldalúan írtuk meg. Meglehet, hogy mindenre nem terjedt ki a figyelmünk, ezt a „mulasztásunkat" azonban nagyon ls „helyreigazította" Ziduliak elvtársék beszámolója. Ha elfogadjuk ezt az állítást, — és miért ne tennénk —, hogy mi mindent figyelmen kívül hagyva csak Illés Paulina -érdekelt tartottuk szem előtt, el'kell fogadnunk azt is, hogy az elvtársak pedig átestek a lő másik oldalára. A cáfolatot teljesen az érintett helyi funkcionáriusok szája íze szerint írták meg. Mintha csak annak a bizonyos „kádervéleménynek" a bővített másolatát olvastuk volna, amely miatt három esztendeig nem volt nyugta Illés Paulinának. Igaz, róla egyebet nem tudtak mondani, minthogy nem járogatott el a szövetkezetbe, de annál Jobban pellengérre állították édesapját, aki idestova tizenöt ' esztendeje halott. Felhányták neki, hogy a múltban a kocsmárosságig vitte (mindössze három esztendeig volt kocsmáros). Bűnül rótták fel neki, hogy az első világháborúban „kisezüstöt" szerzett (jó, hogy nem kutatták még azt ls, ki volt a dédapja, vagy az ükapja). Illésné apósát sem hagyták kl a „bemutatásból". Terhelő bizonyítékként említették fel, hogy Illés Viktor évekkel ezelőtt, amikor vezetője volt a szövetkezetnek, sok hibát követett el. Többek között megemlítették, hogy zsizsikes búzát vettetett. TVem szállunk perbe az elvtársak állításával, csupán annyit szeretnénk itiegjegyeznl, ha ez megtörtént, miért most, és miért nem akkor vonták felelősségre. Miért akarják ezt ls a menye ellen felhasználni? De még ennek ellenére is elismerik, hogy Illés Viktornak hibái mellett is volt érdeme a szövetkezet megalakításában. v Illés Paulina panaszlevelében elmondta azt ls, hogy azért szeretne helyben vállalni munkát, mert ha idegenbe kellene járnia, nem" tudná Ü| SZÖ 4 * 1983. augusztus ljfc