Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-11 / 220. szám, vasárnap

\ Látogatóban mezőgazdasági szakiskolát végzett fiataloknál Fontos a kölcsönös bizalom, a megértés Évről évre gyarapodik a mezőgazdasági iskolát végzett fiatalok száma. Ez rendjén is lenne. Fejlődő mezőgazdaságunknak nagy szüksége van utánpótlásra, képzett dolgozókra. Mondjuk meg őszintén, nagyon sok és különféle megjegyzés elhangzott már a közép- és főiskolát "végzett szakemberekre. Hol az idősebb mezőgazdasági dolgozók hallatják hangjukat, idegenkednek az iskolákból kikerült fiataloktól, hol a mezőgazdaságot kedvelő ifjak panaszkodnak a velük szemben tanúsított magatartásra. Sajnos, akad olyan eset is, amikor a tanulás befejezése után a várva várt szakember meg sem jelenik munkahelyén. Az okokat keresve akaratlanul ls felvetődik a kérdés: Ki ebben a főbűnös? Az iskola, a mezőgazdasági üzemek vezetői, vagy maguk az iskolából kikerült, képesítést nyert fiatalok? Ezekre a kérdésekre kerestünk részben választ a poprádi járásban. A Kežmaroki Mezőgazdasági Műszaki Középiskola mint minden évben, az idén is 66 érettségizett lányt és fiút készített elő, s bocsátott a termelőmunka útjára. • Meglátogattunk néhányat Először is az Iskola igazgatóságán érdeklődünk, hol találjuk meg azokat, akik érett emberként munkát vállal- tak a termelésben. — Menjenek például V. Lomnlcára — hangzik az útbaigazító válasz. — Két végzett növendékünk dolgozik ott már második éve. Hedviga Klinková a szövetkezetben, Jozef Klein az állami gazdaságban... — A növendékek iratcsomóiban lapozgatva láthatjuk az iskola véleményezését is. Mindkét esetben csaknem ugyanaz: , Jó viszonya van a mezőgazdasághoz ... minden előfeltétel megvan ..Még kaptunk néhány címet és útrakeltünk... — Kérem, beszélhetnénk Klinková elvtársnővel? — érdeklődünk a V. Lomnlca-1 szövetkezet irodájában. — Nálunk nemigen találják meg ... — Hogy lehet az? — kérdezzük meglepődötten a szövetkezet egyik vezető emberétől, Dargocký elvtárstól. — Klinková ugyanis nem dolgozik nálunk... Még januárban kereket oldott. Ma. sem tudjuk, ml van vele, hol dolgozik ... — Vajon miért hagyta Itt a szövetkezetet? — kíváncsiskodunk tovább. — Hát, kérem... Egy Ilyen 18 éves fiatal leánynak a mezei munka nem igen van ínyére. Jozef Kleint is hiába kerestük az állami gazdaságban. Nem ismerik őt, sohasem látták. Csak annyit tudnak felőle, hogy náluk kellett volna munkába állnia. Mindkét esetben az a legszomorúbb, hogy az iskola abban a lajstromban vezeti nevüket, amelyekben a termelőmunkát végző volt növendékek szerepelnek. Arról nincs feljegyzésük és tudomásuk, hogy Klinková elhagyta munkahelyét, JoEgyre növekszik az érdeklődés Utazási irodáink ebben az évben már csaknem 177 000 dolgozó üdültetéséről gondoskodtak (a múlt évhez viszonyítva az üdülők száma 20 000rel növekedett), ezenkívül az első félév alatt mintegy 35 000 lakos vett részt külföldi utazáson, a fürdőhelyeken pedig 4170-en kerestek gyógyulást. A Turista utazási iroda számára a nyári idényben csaknem 20 000 ágy áH- rendelkezésére, 3100-zal több, mint tavaly. Augusztusra és szeptembérre még vannak szabad helyek a turista vidékekre éppúgy, mint a külföldi utazásokra. Azok számára, akik gyógyfürdőben (akarják ' kezeltetni magukat saját költségükön, ez évben még több mint 10 000 hely áll rendelkezésükre. Az egyesült utasforgalmi vállalat üzemeiben félév alatt több miiit másfél millió személy elszállásolását biztosították, ebből mintegy félmilljó külföldiét. Ugyanebben az időszakbán hazai társasutazásokon egy- és negyedmillió személy, iskolai kirándulásokon 476 000 gyermek vett részt. Azoknak a dolgozóknak, akik szabadságukat szívesen töltik ősszel a hegyekben, az Oriáshegységben és a Magas-Tátrában 20—40 százalékos engedményt nyújtanak az elszállásolásnál. A jövő évben bővül az ifjúsági nyári táborok száma és a családos üdültetéseké is. Az utazási irodákban már javában folyik a szeptemberi brnói árumintavásár látogatói elszállásolásának előkészítése. Az idén mintegy 800 000 látogatóra számítanak a vásáron. zef Kleinre pedig hiába várt az állami gazdaság... Tvarožná községben Pacigová históriájáról kapunk tájékoztatást. Az iskola padjaiból az abrahamovcei szövetkezetbe került. Ott dolgozott egy ideig. Néhány hónapja otthon tartózkodik. Sajnos, távolléte miatt nem beszélhettünk vele. Megtudjuk, hogy a tvarožnái szövetkezetben akart dolgozni, de állítólag nem volt számára „megfelelő" munka. Ugyanis az irodai dolgozók soraiban nem történt üresedés. Pacigová pedig kizárólag • csak ott óhajtotLj^olgozni... • „Csak ha férjhez mennek...?!" A Strážkýi Tangazdaság irodájának nyitott ajtaján hiába kopogtattunk. Csak üres helyiségekre találtunk. Marianna Schmögnerovával és Lýdia Mechúrovával is csak a késő délutáni órákban válthattunk szót. Állandóan dolguk volt valahol. Végül mégis megkérdezhettük tőlük: tetszik-e a foglalkozásuk? — Mindketten az állattenyésztésben dolgozunk, mint technikusok — bátorkodik szólásra a bogárszem Lýdia. — Egy mély lélegzetvétel után megtoldja. — De minél hamarább el szeretnénk inneh menni. Nem a mezőgazdaságból... ebből a tangazdaságból ... — Az elhatározásukat kiváltó okok után tudakozódva szinte egybehangzó választ kapunk: — A gazdaság vezetője nem ért meg bennünket. Kiabál, feleslegesen idegeskedik. Hát csoda, ha az ember elveszti munkakedvét? ... Ügy bánnak velünk, mint a gyerekekkel... j Más helyen kapott tájékoztatásokból ls kitűnt, hogy a két fiatal lánynak, sajnos, igaza van.) \ A beszélgetés a munka utáni időszakra terelődött. Szóba került a kulturális élet. Ojból panaszos szavakat hallhattunk. Elmondták, hogy Strážkyri van egy kocsma, az minden. Valamikor filmeket is' vetítettek itt, de már az is elmaradt. Ha meg akar-, nak nézni egy értékesebb filmet, be kell gyalogolniuk Kežmarokra. A helyi CSISZ-szervezet is nagyon gyengén működik. Kíváncsiságunk még egy elég gyakran emlegetett kérdésre ls kiterjedt. Vajon megtalálta-e Marianna és Lýdia a gyakorlatban mindazt és olyan formában, ahogyan arról az Iskolában tanultak? Nem késtek a válasszal. Őszintén, nyíltan megmondták, hogy csak most érzik, nem kaptak meg mindent az elméleti oktatás keretén belül, amire a gyakorlati életben szükségük van. Lýdia példázza állításukat. — Négy év alatt az iskolában még a fejést sem tanultuk meg. Ne haragudjanak volt tanáraink, de a gyakorlati oktatással adósaink maradtak. — Még szomorúbb talán az — veszi át a szót Marianna, — hogy a tangazdaság vezetője is gátol "abban az igyekezetünkben, hogy amit nem tudunk, megtanuljuk. Amikor fejni próbáltunk, elkergetett a tehenektől... Ezért akarunk elmenni a tangazdaságból bármelyik szomszédos szövetkezetbe. ,De .a gazdaság vezetőjétől ilyen választ kaptunk: „Majd akkor engedjük el magukat, ha férjhez mennek.. .1" • Akik kitartottak helyükön Ezek közé tartozik Gizka Ondružková. Érettségi után a Slavkovi Magtermesztő Állami Gazdaságba került és jelenleg a növénytermesztés egyik csoportvezetőjeként dolgozik. Szereti munkáját. Hogy miért? Erre így válaszol: „Imádom a természetet..., annál inkább utálom az irodai munkát ..." Többet nem hajlandó mondani. Amit megtudtunk felőle, másoktól hallottuk. Két évvel ezelőtt, amikor a gazdaságba helyezték, rögtön a mezőre került. Fizikai munkára osztották be. Kitartott, nem válogatott. Azt végezte, amivel megbízták. Később csoportvezetői beosztást kapott. Az utasítások szerint végzett munkánál nehezebb volt számára a növénytermesztés megszervezése. Kora reggeltől késő estiga határban volt. Eleinte nagyon szokatlan volt az ú) munkakör, olyan sok, nálánál idősebb ember irányítása. „Nem is csoda, hiszen — ezt Gizka maga jegyezte meg — az iskolában keveset foglalkoztak gyakorlati munkaszervezéssel". A gyakorlati órákon kaptak ugyan bizonyos munkafeladatokat^ de azt közösen végezték. Az önálló munkát, a munkaszervezést nem tanították. , — Ha tanár lennék" a mezőgazdasági Iskolában — mondja kissé bátrabb hangon —, elsősorban a gyakorlatj élet problémáinak megoldására fordítanám a fő súlyt, ^rra törekednék, hogy a diákok a gyakorlati órákon is gondolkozzanak ... Gizka nem panaszkodik a gazdaság vezetőjére, pedig annak az alkalmazottakkal szembeni igényessége közismert. Nem haragszik rá akkor sem, amikor a munkafeladatok szétosztása előtt előbb meggyőződik róla, vajon a fiatal csoportvezető tisztában van-e megbízatása végrehajtásának formáival. Gizka ebben jószándékot, segítséget lát. És így van ez rendjén. Ondružkovához hasonlóan kedvezően, mondhatnánk lelkesedéssel nyilatkozott hivatásáról a Sp. Bystré-1 szövetkezetben a szőkehajú, 19 éves Marienka Lukáčová, a kežmaroki iskola volt növendéke. Szereti a mezőgazdaságot és — ahogy mondja —, nem szívesen váltaná fel foglalkozását más munkakörrel. Marienkát becsületes munkája miatt kedvelik az idősebb szövetkezeti tagok. Elsősortan az irányításával dolgozó állatgondozók, akikkel nem olyan régen még közösen végezte az etetést és a többi tennivalókat. A szövetkezet vezetői is elismeréssel beszélnek a fiatal segédzootechnikusról. Örömmel távoztunk ebből a szövetkezetből, ahol a ^tapasztalt idősebbek és a szakképzett fiatalok kölcsönös bizalommal, megértéssel viseltetnek egymás iránt. • Mindenütt így lehetne Sajnos, nem mindenütt találkoztunk hasonló légkörrel/Az életből merített és,felsorolt néhány példa, a különböző vélemények, nézetek és megjegyzések fényt derítenek az említett kérdéssel kapcsolatban felmerülő fogyatékosságok okaira és éreztetik, mit kell tenni annak érdekében, hogy fejlődő mezőgazdaságunk tényleg jól képzett, ehhez a szakmához hű, a munkában kitartó fiatal dolgozókat kapjon. Szerintünk ez csak úgy érhető el, ha a szakiskolák az elméleti oktatás mellett a távozó növendékeket a gyakorlati élet tudnivalóival is fokozottabb mértékben megismertetik, ha az idősebbek megértően segítik a fiatalokat, hogy a mezőgazdaság Iránti szeretetük ne tompuljon el és ha a fiatalok is megértik a mezőgazdasági termelés fejlesztésében rájuk váró feladatok teljesítésének társadalmi jelentőségét. Ehhez -kölcsönös bizalomra, megértéire van szükség. KULIK GELLERT lt FÓRUMA JZ U L O K la^jEVELÓK Iskolás lesz a gyerek AZ ISKOLÁS KORT MEGELŐZVE sok gyermek óvodába jár. Az óvodában készül fel az iskolára. Óvodáinknak ma sokkal fontosabb a küldetése, mint a múltban, amikor csupán a családi nevelés helyettesítésére volt hivatott. Az óvoda ma közösségi életre nevel. A tanterv szerint az óvoda felkészíti a gyermeket az életre, megismerteti vele a világot, megtanítja a gyermeket felismerni a színeket, alakokat és játékos módon ügyessé formálja a gyermek kezét, hogy bánni tudjon a ceruzával, az ecsettel, s kedves dolgokat formáljon az agyagból. A gyermekek az óvodában megtanulnak helyesen beszélni, ott csiszolják erkölcsi és esztétikai érzésüket, s mindezzel tulajdonképpen az iskolára készítik fel őket. A többéves tapasztalattal rendelkező tanító szinte első pillanatra észreveszi, melyik gyermek került ki az óvodából és melyik lépett közvetlenül a családi otthonból az iskola padjaiba. Az óvodából kikerült gyermekek rendszerint azonnal beilleszkednek az iskola rendjébe, kezük könynyebben mozog, s figyelmük jobban összpontosul a tanítási anyagra. Nagyon fontos, hogy az Iskolába lépés előtt legalább egy évig minden gyermek óvodába Járjon. De mivel az óvodákban kevés a férőhely és előnyben kell részesíteni a dolgozó anyák gyermekeit, nem minden gyermek járhat az iskola megkezdése előtt óvodába. S ilyenkor elkerülhetetlen, hogy az óvónő szerepét az édesanya vállalja. Igaz, nem minden anyának van pedagógiai műveltsége, ezzel szemben az anyák rendelkeznek a szükséges pedagógiai tapintattal. Az iskolás kort megelőzően éppen ezért arra'is kell gondolniuk, hogy a . gyermeket rendszeres munkára szoktassák, s bővítsék látókörét. Ha a gyermek az iskolában nem képes helytállni, abból sírás, kiabálás, gyakran még verés is kerekedhet. Ennek a következménye azután, hogy a gyermek meggyűlöli az iskolát. Az isko-^ Iából hazafelé tartva már szorongás' fogja el, ha ismét gyengébb jegyet visz haza. Mindez elkerülhető, ha az édesanya — a leendő diák számára — az iskolába lépést megelőzőén pontos napirendet dolgoz ki.. Az iskolába lépést megelőző évben ne hagyjuk a gyermeket addig aludni, amíg magától fel nem ébred. Ugyanakkor fokozatosan önállóságra is kell szoktatni a gyermeket. Minderre fokozatosan tanítjuk meg. Erre annál inkább szükség van, hisz iskoláinkban egyegy tanítóra negyven gyermek is jut, így nem segíthet mindegyiknek az öltözködésnél. Hetente háromszor is van tornaóra, időnként orvosi vizsgálat stb., a tanítónő egyedül nem öltöztetheti fel az egész osztályt. Szükséges tehái, hogy az anya megtanítsa gyermekét az öltözködésre. Először is megtanítjuk arra, hogy amikor levetkőzik, rendesen rakja egymásra ruháját és fehérneműjét. Aztán következik a legnehezebb, a cipőhúzás. Nagy muoka ez a gyermeknek. Eleinte lassabban megy, legyen az anyának türelme kivárni, legfeljebb néhány/közvetlen szóval bizlassa a gyorsabb mozgásra. Készítsük fel lelkileg is a gyereket az iskolára, lehetőleg 'úgy, hogy már előre örüljön az iskolának és ne féljen tőle. A HAT ÉVES GYERMEK már segíthet a háztartásban is. Megterítheti például az asztalt, elkészítheti a reggelit, segíthet kisebb testvéreinek, vagy kisebb szolgálatokat tehet a felnőtteknek. Nem helyes, ha az egész ház a mama kedvence körül forogA család alkosson egy olyan közösséget, amelyben mindenki arra törekszik, hogy a másiknak örömet szerezzen. Az édesanya feladata, hogy a gyermekben ápolja a kollektív Szellemet. A leendő diákot lassan rászoktat* juk a munkára. A munkáról mindig örömmel és tisztelettel beszéljünk; hiszen a munka az élet alapja. A gyermek mosakodjék, öltözködjék egyedül és szolgálja ki magát. Sőt, segítsen a család többi tagjának is. Amit egyedül meg tud csinálni, so* hase végezzük el helyette és ragaszkodjunk hozzá, hogy a megkezdett munkát be is fejezze. A fentebb már említett apró munkákon kívül a gyért mekek szívesen végzik el a kisebb bevásárlásokat, de gondoskodhatnak a nyulakról, a szárnyasokról, sőt már a kerti munkákban is segédkezhetnek. Ha a gyermeknek idősebb iskolás testvérei vannak, az öt-hat éves gyermek már kíváncsian kézbe-kézbe veszi testvérei Iskolaszereit. A gyermeknek ezt a természetes vágyát iš előnyösen kihasználhatjuk. Ugyanakkor nem árt, ha biztosítunk számára egy sarkot, ahol összerakhatja képeskönyveit, füzeteit, színes ceruzáit, rajzait, formázó ' agyagját stb. Az anya naponta legalább egy fél órát szánjon arra, hogy elbeszélgessen gyermekével, olvasson fel neki egyegy mesét, esetleg a gyermek rajzolja le, hogy miről szól a mese. És ilyenkor vigyázzunk arra, hogy a gyermek helyesen trfrtsa az ecsetet vagy a ceruzát, mert a tanszerek helytelen tartásáról később nehezebb lesz leszoktatni. Semmi esetre se tanítsuk előre a gyermeket írni és olvasni. Arra ráér majd az iskolában. Hasznára válik a gyermeknek, ha rendszeresen hallgatja a rádió óvodásoknak szóló műsorát. Az édesanya kapcsolja be ilyenkor a rádiót, a gyermek ezúton is ismerkedik az élettel s kitágul a látóköre. Az óvodások műsorában a gyerekek mindig^ kapnak valamilyen feladatot. Figyel- ,, jünk arra ís, hogy a gyermek elvégezze a kapott feladatot. Az iskolába kerülő gyermek ebéd utáni pihenője már elmarad. A délutáni alvást este pótolja. Ebéd után vagy sétálni visszük, vagy Játszani engedjük, s közben arra ügyeljünk, hogyan viselkedik a gyermekkollektívában. MÉG EGY OLYAN DOLOGRA szeretnénk felhívni az anyák figyelmét. Az utóbbi időben a szülők körében ugyanis valami vetélkedésféle tapasztalható, hogy minél nagyobb, szebb, mutatósabb táskával lepjék meg első osztályba kerülő gyermeküket. Márpedig, amikor az elsőosztályos gyermek részére táskát vásárolunk, a kisgyermek testi fejlődését kell szem előtt tarlani. Ez a legfontosabb szempont. Nem. nagy, lehetőleg könnyű hátitáskát vegyünk neki, mert a kézben hordott táska lehúzza a gyermek vállát és károsan befolyásolhatja a zsenge test fejlődését. S. K. Mégis csak köszönnek A Mezőgazdasági Műszaki Kísérleti Intézet rovinkai részlegén saját szerkesztette szalmaösszehúzógépet próbáltak ki. A szalma betakarításának fo lyamatában hét ember vesz részt, akik az elmés, szerkezet segítségével naponta, nyújtott műszakban 30 hekíérról takarítják be és rakják kazalba a szalmát. (K. Cích — ČTK felvételej A napokban a városban sétáltam s az egyik Ismerőimmel találkoztam, aki két és féléves kislányát sétáltatta. üdvözöltük egymást. Éviké persze nem köszönt, még apja unszolására sem. Lehajtotta fejecskéjét, öszszeszorítoha kicsi száját és cipőcskéJével az aszfaltba ragadt barackmagot rugdosta. Csak amikor figyelmen kívül hagytuk őt, egyszeribe önként tett eleget a találkozással Járó köszönésnek, háromszor ls elismételve a ,.csókolom"-ot. A köszönéssel problémák lehetnek nemcsak a kicsiknél, hanem a nagyobbaknál ls, pedig hány 'osztályfőnöki órán beszélgettünk a tanulókkal a köszönésről. Vannak olyanok, akik mielőtt ismerőssel találkoznának lesütik a szemüket, vagy félre fordítják fejüket, mintha hirtelen valami más érdekelné őket. Persze, olyanokkal is találkozhatunk, akik még ennél is kihívóbban viselkednek. Évekkel ezelőtt hasonló eset velem ls megtörtént. Egyik este G. Péter volt tanítványommal és társaival találkoztam. Cigarettáztak, s könyökig zsebredugott kézzel álltak az utcasarkon, megjegyzéseket téve az arra haladó lányokra. Köszönni persze nem köszöntek. Ügy tettem, mintha észre sem vettem volna őket, de belülről valami kimondhatatlan rossz érzés fogott el. Ezért vesződtem velük négy éven át, hogy még egy „Jőnapot" sem érdemiek meg tőlük?! A közelmúltban újra találkoztam velük. Beszélgető, Jől öltözött fiatalemberek sétálgattak velem szemben. Mikor közelükbe értem, illedelmesen köszöntek. Fogadtam, de hirtelenében nem tudtam, kik lehetnek. Ahogy tovább mentem, csak akkor ismertem föl a nyurga fiatalemberben G. Pétert, majd sorra a társalt, akik annak idején cinikusan átnéztek rajtam. Jö érzés fogott el s szinte egy pillanat alatt elfelejtettem a korábbi találkozást. Mégsem vesződtem velük hiába. Mégiscsak köszöntek. Azóta is köszönnek, ha találd kozunk. S mindjárt fel Is mentettem őket: a múltkor talán azért nem köszöntek, mert néhezteltek valamiért, vagy az éretlen kamaszkor hozta magával ezt a magatartást. Mutatni akarták, hogy ők is valakik. Persze ebből már rég kinőttek. Később megtudtam, hogy G. Péter autószerelő lett, és a többiek is kitanult szakemberek. Mind Jöl keresnek, nem kallódtak el — ember lett belőlük. Kikerülve az életbe, a munkahely, az élet iskolája nevelte őket tovább, azzá amik lettek. S most már úgy érzem nemcsak félelemből, vagy csak kötelességből köszönnek, hanem szemükben a tisztelet, megbecsülés és szeretet fénye ragyog, amely pedagógus számára minderinél többet jelent. Szabű Sándor, Ipolyság 1963. augusztus 11. • ÜJ SZÓ 5 i v