Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-10 / 219. szám, szombat

Aki az úton jár (Folytatás a 6. oldalról) b51, még éjjelre sem ereszti el, úgy alszik el vele. Csak bírd ki, egyetlenem, életem, mindenem, bírd ki még azt a pár percet. Nem bontotta ki a takarót, most már nem állhatott meg. Minden perc számít. A kaptató tetejére ért, amikor autó jött. Csak intett a kezével, s az autó lefékezett. Taxi volt. A sofőr kinyitotta az ajtót, besegítette a kocsiba. Egy pillantásból megértett mindent, s megkérdezte: — A kórházba? — Igen, kérem. — Honnan? — Mária-tanyáról. — Tyű, — füttyentett a taxis. — — Onnét jött gyalog? — Gyalog, igen. — Autóval nem találkozott? — De jött egypár. — És nem álltak meg. — A taxis fejét csóválta: — Ilyenek manapság az emberek. — öreg ember volt már, rövidre nyírt haját dér lepte. Beszélgetés közben mereven nézett maga elé, nyilván a szeme már nem a régi. Aztán megkérdezte: — Mi baja? — Lázas. És nem kap levegőt. A taxis lenyomta a gázpedált. A város fényei gyorsan közeledtek. Keresztül döcögtek a vasúti pályatesten, a sorompók alatt, az autó csörömpölt, mintha a következő pillanatban széthullana. Aztán jobbra fordultak, csendes utcán, új házak között haladtak végig. A taxis azt mondta: — Valahogy nagyon csendes a kicsi. — Csendes. Alig lélegzik. Lányka? — Az kérem, lányka. Egyetlen. — Hangja elcsuklott. Egész idő alatt, hogy az autóban ült, érezte, hogy valami jóvátehetetlen történt. Nagyon óvatosan tartotta karjában a kicsit, hogy ne érezze a zökkenőket, de mintha ugyanakkor tudta volna, hogy fölösleges a nagy óvatosság. Már fölösleges. Istenem, sóhajtott, életem, egyetlenem. Nem merte megnézni a kicsit, rettegett a bizonyosságtól. A taxi hirtelen bekanyarodott, lefékezett. Megérkeztek a kórház elé. A kapun éppen egy mentőkocsi száguldott ki. A taxisofőr behajtott a tágas udvarra, amelyet virágágyak díszítettek. Megállt a rendelő előtt. — Megérkeztünk, — mondta. A gazda megpróbálta kinyitni a kocsi ajtaját, de keze remegett. A taxis megkerülte a kocsit, kívülről lenyomta a kilincset. A- lámpák tompa fényében pillantása a kicsi hamuszürke arcára esett. — Valahogy nagyon csendes, —« mondta inkább magának. — Tessék? — meredt rá a gazda, — Semmi, semmi. Csak jöjjön utánam. Ä

z ápolónővér a rendelőben kibontotta a takarót, kihámozta a gyereket a párnából. Az orvos fölébe hajolt. Fülét a gyerek mellére szorította. Sokáig nézett a szemébe. A gazda levett, kalappal a kezében az előszobában állt, a taxis leült a váróterem lócájára, kezével végigsimított rövidre nyírt haján és megdöbbenve állapította meg, hogy kiverte homlokát a veríték. A gazda nem gondolt semmire, csak érezte, hogy gyöngül a lába. Neki kellett támaszkodnia az ajtónak. — Üljön le, — mondta a taxis. — Biztosan fáradt. Egy ideig eltart, amíg kivizsgálják. A gazda lassan leereszkedett a padra. A taxisoiőr vigasztalva megjegyezte: — Minél tovább tart, annál jobb. Azt jelenti, hogy rendbehozzák. De a gazda csak a fejét csóválta. Nem hitte. — Jé doktorok vannak itt, — bíztatta a taxis. Aztán nyílt a rendelő ajtaja, jött az orvos. Megkérdezte: — Melyikük a gyerek apja? Maga az? — Én vagyok, kérem. — Már nem lehetett segíteni rajta. Holtan hozta be. A gazda szája szóra nyílt, de hang nem jött ki rajta. — Érti? Későn hozta be a gyereket! — Fiatal ember volt az orvos, most komolyan haragudott. Micsoda emberek 1 Az utolsó pillanatban jönnek az orvoshoz, néha az utolsó pillanat utáni — Ha csak öt perccel előbb jön, megmentjük 1 — Siettem én, kérem, — sajtolta ki magából a szót a gazda. — Futottam, ahogy csak bírtam. — Hiába kiabál vele, — szól közbe a taxis. — Gyalog jött egész Máriatanyáról. Kevéssel a város előtt vettem fel a kocsiba. Előttem egy sereg autó hajtott el mellette, nem vették fel. Vele hiába kiabál, nem tehet róla. A fiatal orvos most már komolyan indulatba jött. — De hisz ez büntetendői Olyan, mint a szándékos emberölés. Bebizonyíthatom. Ha öt percei előbb hozzák be a gyereket, életben marad. Nem érti, ember ?1 — Próbálja őket összeszedni, — legyintett a taxis. A gazda megkérdezte: — Elvihetem? — Micsoda? Vagy úgy, a gyereket? Nem, a hullaházba visszük. — Nem lehetne mégis,., könyörgött a gazda. Az orvos figyelmesen végigmérte. Tekintetük egy pillanatra találkozott. — Nem tehetem, — mondta megenyhülten az orvos. — Előírás van rá. — Meg se nézhetem? — mondta súlyosan a gazda. — Megnéznem se szabad? — Tessék, Jöjjön, — mondta az orvos. A kislány az asztalon feküdt, szeme kék volt és kimondhatatlanul hideg. Melle már lassan feketedni kezdett. A gazda nem érzett semmit; mintha tompa, ütések érnék. A téren tizenegyet ütött a toronyóra. De a gazda úgy érezte, tompa tárggyal ütik a fejét. Megsimogatta a lányka mezítelen lábát és kiment. A taxis az előszobában várt rá. A gazda megkérdezte: — Mivel tartozom? — Ugyan, semmivel, jóember, — mondta a taxis. — Nem lehetek valamiben a segítségére? A gazdára nézett, s tudta, nem segíthet rajta. Együtt mentek ki az épületből. Kis ideig pz autó mellett álltak. A taxis megkérdezte: — Most hova megy? — Én? — A tompa ütések még mindig ott zúgtak a gazda fejében. — Várni fogok. A sofőr barátságosan vállára tette kezét: — Aludnia kellene, Jóember. Ha nincs hol megszállnia, jöjjön el hozzám. Egyedül lakom a fiammal. — Várni fogok, kérem. — Jöjjön, — biztatta a taxis. — Nem lesz a terhünkre. Kis ideig várt, aztán felsóhajtott, beszállt a kocsiba. Lenyomta az indítót. A gazda odahajolt az ablakhoz: — Köszönöm. A

taxis sebességre kapcsolt, a kocsi elindult. A sofőrt hirtelen indulat fogta el, mindenre acsarkodó, féktelen düh. — Az isten verje meg, — káromkodott hangosan, — az isten verje meg ezt a cudar világot! A kapuból még egyszer visszanézett. Világosan látta a férfit, ott állt a rendelő előtt, kezében még mindig szorongatta kopott tanyasi kalapját. Fordította: TÖTH TIBOR Portugál filmművészek Az idei cannes-I fesztiválon az ifjúsági filmek díját a portugál Ernesto de Souza nyerte el. Hazatéréskor a portugál hatóságok letartóztatták, egy másik haladó filmművésszel, Arnoldo Aboimmal együtt. A francia filmszakma neves képviselői táviratban tiltakoztak portugál kollégáik üldözése ellen. Filmklub-mozgalom Algériában filmforgalmazással és a filmklubok szervezésével foglalkozó Intézmény alakult. Neve Cine-Pop, amely a Cinéma Populaire-ból (népi mozi) ered. Vezetőinek nyilatkozata szerint — melyet az A1 Chaab tudósítójának adtak — nemcsak az intézmény elnevezése, hanem céljai is népiek. Elsősorban antikolonialista és haladó filmeket kívánnak műsorra tűzni, mint amilyen a máris hirdetett „Patyomkln páncélost", a „Come Back Afrlca" és a „Két hektár föld". Még az Idén 400 filmklubot akarnak Algériában szervezni. E filmklubok célja elsősorban a műveltség terjesztése. Latin-amerikai irodalmi pályázat A Casa de las Americas, Kuba egyik legnagyobb könyvkiadó vállalata minden évben pályázatot ír ki latin-amerikai írók számára. Az idei pályázaton az első díjat Lisandro Otero regénye, a La Situación és Lisandro Chávez Alfaro nicaraguai novellista gyűjteményes kötete nyerte. Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango (Louis Aragon: Abázeli harangok) • Az 1897-ben született Louis Aragon, először orvosnak készült, akár' csak Duhamel. Írói hírnevét mint költő alapozta meg. A harmincas évek elején már eurőpaszerte tsmert a neve. Költői útkeresése a cseh Nezvaléra is emlékeztet. Talán őt ís, mint Eluardot és sokan másokat az euklidesl mozdulatlan világkép elöl való menekülés vezeti a formabontáshoz. Kezdetben a dadaistákkal tart, majd egyik megalapítója lesz a szürrealista irányzatnak. De szürrealista költeményeiben is már ott él a válóság, éppúgy mint Nezval csodálatos Edisonjában. 1927-ben tagja lesz a Francia Kommunista Pártnak, szakít a szűrrealizmussal és és a költő Aragon mellett most már a prózaíró is szót kér. Az egykori szűrrealista költő „Való Világ" címmel regényciklust ír, amelynek első kötete A bázeli harangok. A BÁZELI HARANGOK a Nettencourt család lányának, Diane-ának történetével kezdődik. Diane a századforduló arisztokráciába oltott tőkés társadalmát képviseli. Házasságán és szeretőin keresztül bemutatkoznak a pénzvilág és a hadsereg úri szélhámosai. Már múlóban van az 1871-es kommün okozta rémület, a burzsoá szíve kezd megnyugodni. A regénynek ebben a tételében nem sokat tudunk meg az alsóbb osztályok életéről. Hiszen Diane ezeknek az életét nem is ismerheti. A proletáriátussal mindössze fia, a kis Guy kerül kapcsolatba, s természetesen ő is elég antagonisztikus körülmények között: „Egy napon, mikor Guy elment Thenart kisasszonytól, a rue de Courcelles-en, messziről egy vele egykorú kisfiút pillantott meg, egy utcagyereket, aki nagy kenyereskosarat tolt maga előtt, olyant, amilyenben a pékek szállítják a kenyeret. A kosár üres volt. A kisfiú elég gyorsan tolta maga előtt. Guy alávalóan nem tért ki, jobban mondva úgy tért ki, hogy a kosár beleütközött. A másik gyerek meglepődött, hirtelen eleresztette a kosarat, és utána kellett futnia, •mert a meglódult kosár majdnem oldalra borult. Guy jámborul folytatta útját, de érezte, hogy az utcagyerek utána siet. Ösztönszerűen gyorsította lépteit, ám nem eléggé, hogy megszabaduljon a nagy rúgástól, amit a hátuljába kapott: — Majd megtanítalak kesztyűbe dudálni, taknyosl Nem tudtál kitérni? Flancos majoml Láttak már Ilyen maskarát?! Guy Van Dycknek volt öltözve. Először rúgták fenéken: megismerkedett a proletariátussal. Nem kérte számon a dolgot". De kitől ls kérte volna számon? Anyjától, aki hol Wilster autógyáros szeretője, aki „pezsgővel szereti a szocializmust", hol Dorsch tábornoké, aki a „hazafiság egészségére koccint az uzsorásokkal". De mostohaapjához Brunelhez se Igen fordulhatott, aki csak addig jó vő, amíg vissza nem vásárolja a Nettencourtok elkártyázott kastélyát, de mikor kiderül róla, hogy uzsorakamatból szerzi vagyonát, s a nyilvános botrányt sehogyan sem lehet elkendőzni, Diane jobbnak látja szakítani vele. Kétségtelen a felsorakoztatott érvékben sok az igazság, Diane azonban nem keres olyan igazságot, amelyek távolról sem előkelők, inkább lesz Wilsner autógyáros kitartottja, a férjre már amúgy sincs szükség, nem élt vele vagyonközösségben, a férj által visszavásárolt ingatlanok az ő nevére szólnak. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ előtti Párizsban vagyunk. Gyorsan villanak az eseménysorozatok, mozaikképekből rakja össze a regény a tizes évek (mentalitását. A felső tízezer tagjai és kitartottja! beszélgetnek egymás^ sal, az alulról jövő áramlatok bemutatása ú] élő hangszórót igényel. Itt lép, a regény második tételének előterébe Catherlne, akinek szeretői között már anarchisták ls akadnak, szocialistákkal ls összekerül, Jaurés beszédét hallgatja, s részt vesz Marx lányának Laurának temetésén. Rajta keresztül Ismerkedünk meg a 144 napig tartó párizsi taxisztrájkkal. Anarchista golyók süvítenek, kormányok változnak, s közben természetesen sok egyéb ls történik, többek között elsüllyed a Titanic. Milyen is ez a Catherlne, a regény második és harmadik ívének főszereplője? ö már sok mindenben különbözik Dianetól. Elsősorban abban, hogy nem csupán a férfiak érdeklik, hanem a kor ls, amelyben él. ElsŐ~~szerető]e ugyan vezérkari tiszt, Thiébault Jean, aki előtt fényes jövő áll, de amikor szerelmük beteljesedésének helyén Catherine szembe találkozik a sztrájkkal és a munkások életével, ez az esemény egész további életére döntő jelentőséggel bír. CATHERINE ELŐTT egy új világ körvonalai bontakoznak ki. De ugyanekkor belső ellentmondások gyötrik. Szégyennek és bűnnek tartja, hogy nem tud kiszakadni osztályából, akarata ellenére is benne ragad a rue Blais — Desgoffe szűk világában, és inkább az anarchisták mint a szo-. cialísták felé közeledik. Idegesen menekül a férfiak karjába, tetszeni akar, s a test zsibbadásain keresztül kételyeinek elzsibbadására vágyik. Végül inégis a Szajna parton köt ki. Előbb kalapját dobja be a feketén hömpölygő vízbe, aztán ő maga is felkészül a végső útra: „Mint előbb a kalappal, a mozdu-: lat egészen természetes volt, nem előzte meg belső harc. Felállt a korlátra, és utoljára simította két kezével végig a haját. De egyszerre csak érezte, hogy valaki a karjába kapja, és leteszi a fölre. Erős ember fogta. Alighanem sofőr, a zekéje és a sapkája után ítélve ... . Catharine így ismerkedett meg Viktorral." Viktor más férfi, mint akiket eddig ismert, nemcsak erős ember, hanem meggyőződéses szocialista is, és tudja mit akar. Catherine bizonyta-t lankodó lépteit ezentúl ennek a szimpatikus, rendőrökkel verekedő vasgyúrónak a szelleme Irányítja. Igaz, ezt az életutat már nem kö-: vetjük végig, mintha a szerző úgy érezné, hogy a regény epilógusa fe^ lé gyorsabb szárnyak szükségesek, s itt csendül fel az új név, Clara Zetkin neve. Bázelben vagyunk a nemzetközi háborúellenes kongreszszus színhelyén. Ebben a fejezetben kondulnak meg, majd hallgatnak el a II. Internationálé IX. kongresszusa alkalmából Bázel harangjai. Itt szólal fel Clara Zetkin, a szocialista nők nevében. Itt emelkedik szólásra Jaurés, a francia szocialista vezér, s a bázeli harangokról beszél: „és a bázeli harangok belezengenek a szavás ba... E harangokban az emberiség minden bánata zeng, amelyet csak látszatra hárítottak el a vallások ős szertartásaik. A jobb jövő száll fel ebben a beszédben, mely önmagától megrészegedik. Szavak dáridója, han-, gok puskagolyója. Az eszmék olyanok mint a himnuszok, a bázeli székesegyházban. A felirat, amelyet Schiller leghíresebb költeménye Jelképes harangjába vésett, Jaurés most színpadiasan harsogja el: Az élőket hívom, a holtakat siratom, a villámot széttöröm I Egy lépés választ el bennünket a szakadéktői és az kiáltja ezt a varázslatos mondatot, akit először ölnek majd meg". Itt fejeződik be a regény negyedik tétele. S Itt kezdődik az új hősköltemény, a regény határain túl, a Clara Zetklnek útja, s nemcsak az övé, a Louis Aragonoké is. Talán nem volna egészen igazságtalan az a bírálat, amely a regény szerkezeti egységét hiányolná. Gondolok itt elsősorban magára az epilógusra, amely nem illeszkedik oly szerves életkapcsokkal a regény anyagához, mint az előbbi tételek. Talán pátoszával is kissé elüt a regény túlnyomó részének szuggesztív objektivitásától. Aragon elsősorban az események megjelenítő erejével hat, a félmondatok mögül elővillanó összhatásokkal. Gondoljunk Dlane színlelt betegségének leírására, Brunel és Dorsch tábornok találkozására, az éleslátás számtalan pár mondatos miniatűr remekére. Diane és Catherine létezését, ezeknek a rájuk aggatott reálításoknak a színpompája teszi indokolttá. A BÁZELI HARANGOKKAL nem zárul le Aragon életműve, egy Írói út fontos állomása csupán. A regényben megkonduló harangok akkor nem törték meg a háború villámait, de Aragon és társai tovább harcoltak, nem ércharangot kongatva, hanem a lelkiismeret, a szellem harangjait. Ezeket a harangokat kongatta a francia ellenállási mozgalom harcosaként is. Schiller szavainak a hitével: Vivos voco, mortous plango, fulgura frango. Ezek a harangok azóta is szólnak, tiszteletet ébresztve az író és műve előtt. MONOSZLÖY M. DEZSŐ • •••••••uaa • MICHELE MORGAN, a világhírű francia filmsztár új filmjét Francois Villiars rendező készíti francia—spanyol koprodukcióban. A külső felvételeket a festői spanyol hegyek között forgatják, ül SZÖ 8 * 1983- augusztus 10. i