Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-10 / 219. szám, szombat

A népművelés fellendülésének gátjai Az utóbbi Időben egyre több szó esik a népművelő munka hatékonyságáról, e munkavégzés igényesebbé tételéről. A Pravda hasábjain a közelmúltban ezzel a tárgykörrel foglalkozott Ladislav Kordík. Tekintettel a kérdés fontosságára, valamint a felmerülő hiányosságok eltávolítása szükségességére, az alábbiakban — kivonatosan — ismertetjük az említett cikket. SZOCIALISTA TÁRSADALMUNKBAN é népművelés nem öncélú, s előkelő helyet foglal el az Ideológiai fronton. A régi burzsoá népműveléstől eltérően ugyanis szocialista népművelésünk a haladő, forradalmi hagyományokra épül, s ezeket a haladő és forradalmi hagyományokat a fejlett szocialista társadalom feltételei ktf-: zött továbbfejleszti és gazdagítja. A Nemzetgyűlés 1959-ben törvényt fogadott el a népművelésről, s a kor-: anány pedig több ilyen irányú hatá-: xozatot hozott. Ezek alapján úgy tűn-; het, mintha semmi sem állna a nép-i művelő munka fejlődésének útjában, [mintha minden a legnagyobb rendben volna, hiszen a városokban és falvakon minden évben százezrekre rúg (legalább ls a statisztika szerint) é tudomány, a technika és a művészet Ismereteinek terjesztésére, propagálására, népszerűsítésére rendezett elő-i adások száma. Az elért eredmények azonban nem felelnek meg annak a törekvésnek, amit ezen a vonalon b több ezer önkéntes népművelési dolgozó, valamint a hivatalos apparátus kifejt. Mi ennek az oka? Az okok többségére már a CSKP, XII. kongresszusa rámutatott. Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy az alapvető okokat a személyi kultusz Időszakának számlájára kell írni. Le kell szögeznünk azonban, hogy a népművelés megújhodása érdekében az 1953—57-es években ls sok hasznos intézkedés történt. Ennek ellenére azonban ez az Időszak mégsem tette lehetővé a rendelkezésre álló erők maradéktalan kihasználását. Ezért a népművelés nem dicsekedhet azzal, hogy e téren kivételt képezett volna. A gyakori átszervezés okozta vál-: íozások, a decentralizációs irányzat helytelen értelmezése kedvezőtlenül befolyásolta a nemzeti bizottságokat a népművelési munka irányítását ll-i letően, bár a törvény értelmében á nemzeti bizottságok a hatáskörükbe tartozó községek kulturális fellendü-; léséért ls felelősek. A nemzeti bizotN ságok munkájából adódik, hogy hl-: ányzik az egységes, átgondolt mun-i íkamódszer és az előrelátás, ezért az-! Itán gyakran követnek el hibákat. En^ hek előidézője az is, hogy az iskolai és a kulturális szakbizottságok gyen-: gén működnek. A JÁRÁSI SZAKBIZOTTSÁGOK ugyan Terv szerint dolgoznak, a kultúra kérdéseivel azonban sokszor csak mellékesen foglalkoznak, gyakran kampányszerűen, például a Barátság Hónapja alkalmából, az állami ünnepekkel és emléknapokkal kapcsolatban, stb.; mlg a falusi szakbizottságok nagy többségének munkája csupán az iskola kérdéseire szűkül. A nemzeti bizottságok választott szervei rendszerint csak az írásbeli jelentések alapján tárgyalnak a nevelés és a művelődés kérdéseiről, s ebből következik aztán, hogy nem egy esetben még olyan kérdésekkel kapcso-' Rudolf Altrichter: Szombaton készült arckép. (A „CSKP a harcban ..." képzőművészeti verseny díjnyertes grafikai sorozatából) latban ls határozatokat hoznak, amelyeket törvényes normák, Illetve kormányintézkedések szabályoznak. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a választott szervek tagjai a nemzeti bizottságok képviselői — beleértve a reszortszerveket ls — rendszerint nem a felvetett problémákról vitáznak, hanem magáról a beszámolóról. S ha a beszámolót illetően kifogás esik, akkor kezdődik minden elölről,, a beszámolót átdolgozzák és újból beterjesztik. Néha négyszer-ötször ls megismétlődik ez a folyamat, míg végül a beszámolót elfogadják. Az ilyen beszámolók tanulmányozásakor rájöttünk arra, hogy tulajdonképpen a helyzet mélyebb elemzése nélkül készültek, s leginkább a periférikus kérdések megoldására törekszenek. Bár a beszámolók jelentősen igénybe veszik az apparátus dolgozóit, mégis csak operatív Jellegűek, olyan kérdéseket oldanak meg, amelyeketa felelős ve-; zetőnek egyedül kellene megoldania, ha... Ha nem lenne Itt ez a szó, „ha" ... Már szinte bevett szokássá vált, hogy a vezető funkcionáriusok és felelős dolgozók helytelenül értei-! mezlk a kollektív vezetés elvét, és a tanácskozások, szakbizottságok, ak-i tívák és tanácsadó szervek mögé búj-: nak, ahelyett, hogy az egyes kérdő-i sekben maguk döntenének, s felelős-i séget vállalnának tetteikért. Az iskola- és kulturális ügy szakaszán a nemzeti bizottságokon, ez ideig nem sikerült olyan kedvező feltételeket teremteni, amelyek alapjaiban m8g-; változtatnák a munkamódszereket, s ezáltal a nemzeti bizottságok irányító tevékenységének színvonalát ls. Az iskola- és kulturális ügy a decentralizáció óta — talán túlzott nagyvonalúságból, vagy esetleg abból a fé-i leiemből kiindulva, nehogy a nemze-i ti bizottságok Jogkörébe beavatkozás1, sal vádolják — az utóbbi három év leforgása alatt a kultúra területét gyakorlatilag nem irányította. Ezt az a tény is bizonyltja, hogy például az 1959-ben kiadott népművelési tör-, vényhez nem adták ki a legfontosabb gyakorlati utasításokat sem, s emiatt a járásokban és kerületeken a prob-i lémák alaposan felgyülemlettek. A központi irányítás az utóbbi években jelentősen meggyengült, s ma olyan a helyzet, mintha minden járás külön autonóm egységet képezne. A járások nem veszik figyelembe a felsőbb szerveket, ugyanis az elmúlt évek folyamán megtanultak a saját lábukon járni, ha kissé sajátos módon is. Az Iskola- és kulturálisügyi szak-i osztályok hivatásos dolgozói nem nyu-i godtak bele az adott helyzetbe, keresték ugyan a kivezető utat, többnyire azonban saját választott szer-i veik erkölcsi támogatása nélkül. A nemzeti bizottságokon az lskoláés kulturális ügyosztály munkáját nem értékelik kellően, amit szám-: talan példa bizonyít. Így például elég, ha a költségvetés, a káderellátás, a helyiségek, a közlekedési eszközök stb. kérdését említjük. Az utóbbi időben az érsekújvári, kassal, rimaszoms batl és más járások példái azt mu-: tatják, hogy a funkcionáriusok gyak-í ran önkényesen és durván megsértik a törvényes előírásokat, és úgy ren-: delkeznek a népművelési intézmények vagyonával, hogy ellentétbe kerülnek az előírásokkal és a törvénnyel. TALÁN AZ IRÁNYÍTÁS egyetlenegy szakaszán sincs annyi formalizmus, mint éppen a tervezésben. Nem találs tunk olyan járást, ahol egységes ter-i veket dolgoztak volna ki, nem is beszélve a távlati tervekről, amely a szlovákiai kerületekben fehér holló. S mikor közelebbről szemügyre vettük a népművelési Intézmények terveit, megállapítottuk, hogy nagyon sok a deklaratív jellegű feladat bennük. A népművelési dolgozók továbbra ls lógó nyelvvel futkoshatnak a tervezett feladatok biztosítása érdekében, ahelyett, hogy a kulcsfeladatok megoldására fordítanák erejüket. Sok járásban úgynevezett politikaiszervezési intézkedéseket dolgoznak ki minden kampányhoz, ahelyett, hogy a nevelési szempontokat egy tervbe foglalnák össze, melyet aztán az év folyamán új feladatokkal egészíthetnének ki. A gyakorlat oda vezet, hogy az Iskolai és kulturális ügyosztályokon, a népművelési otthonokban és a járási népkönyvtárakban 10—15 különféle kisebb-nagyobb terv létezik, melyeknek az áttekintése — lehetetlenség. A népművelési dolgozók elítélik ezt a gyakorlatot, de azt állítják, hogy nem tudják kiharcolni a tervezés helyes elveit, mert minden párthatározat és kormányintézkedés után újabb és újabb részletterveket követelnek tőlük. Nem csoda azután, hogy a népművelési munkában gyökeret ver a nem klvá-. natos kampányszerűség. A különféle „napok, hetek, hónapok" mértéktelen száma és az egyéb akciók még csak fokozzák ezt a kampányszerüséget és elvonják a népművelési dol^ gozókat a rendszeres nevelő és népművelő munkától. Ügy véleim, nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez az állapot a CSKP KB népművelésről szóló dokumentumában leszögezett irányelv durva megsértése. Az ilyen állapot törvényszerűen a népművelési munka hatásának gyengítéséhez, demoblllzáclójához vezet. 1961-ben péudául a kormány rendkívül fontos dokumentumot adott ki a klubtipusú népművelési intézmények építéséről és felszereléséről. Számtalan községben a népművelési intézmények — 10 évvel megalakításuk után — csak formálisan léteznek, helyiség és felszerelés nélkül. Márpedig mindenki számára érthető, hogy az űrrepülés korában a modern távközlési technika fejlődésének éveiben a népművelési intézmények sem dolgozhatnak kizárólag a hagyományos munkamódszerekkel, elévült, kiöregedett felszereléssel. Egynéhány népművelési felügyelőt, aki megpróbált változtatni ezen az állapoton, — például televíziós készüléket vásárolt a népművelési otthon részére — bíróság elé állították, ahelyett, hogy a felelős szervek (ha kell a bíróság) azokat a szerveket és felelős tényezőket vonná felelősségre, akik szabotálják, a párt- és kormány fentebb említett határozata teljesítését. A NÉPMÜVELÉS FELLENDÜLÉSÉNEK útjában még más akadályok ls állnak. Bár több éve harcolunk a formalizmus és a dogmatizmus ellen, még ma ls találkozunk olyan jelenségekkel, amikor a pártszervek egyes dolgozói, de különösen a nemzeti bizottságok felelős tisztségviselői a népművelés munkáját a szemléltető agitáciőra szűkítik le ... A népművelési dolgozókat gyakran aszerint értékelik, hány jelszót, röplapot, és transzparenst festettek, mennyi anyagot adtak a hangos híradó számára. Kevésbé Ismerik el a céltudatos és a rendszeres munkára való törekvést, pl. a nevelés és müvelés ciklikus formáinak tervezését. Egyes népművelési otthonokban az elmúlt évek során igényesebb munkaformákat is beve-; zettek. Példaként a népi akadémiákat, kérdés-felelet esteket, tapasztalatcse-i réket stb. említhetjük. Ismert dolog, hogy e formák bevezetése körül sok helyütt nézeteltérések voltak. Nem egy felelős dolgozó vagy tisztségviselő például aggodalommal tekingeti az élőújságra, vagy a kérdés-felelet estekre, mondván, az osztályellenség kihasználhatja azokat, reakciós kérdéseket csempészhetnek be. Ilyen aggályok kapcsán joggal kérdezhetjük, mikor tértek kl a kommunisták a legégetőbb kérdések megmagyarázása elől?! A kommunista gondolkodás ereje mindig éppen abban rejlett és rejlik, hogy a helytelen, sőt ez ellenséges szemléletekkel folytatott vitákban edződik. S ez jelenti a kommunista eszmék győzelmét. Minden más út végsősoron a véleménycsere befagyasztásához vezet. Az irányítás területén a kulturális forradalom kérdéseihez való merev és formális hozzáállás a káderpolitikában ls megmutatkozik. Éspedig a népművelési dolgozók kiválasztásában, elhelyezésében és értékelésében ... NEM FÉRHET KÉTSÉG AHHOZ, hogy népművelési dolgozó csakis minden szempontból fejlett, művelt és erkölcsileg szilárd alapokon álló ember lehet. Ahogy orvos sem lehet olyan személy, akinek nincs meg az orvosi képesítése; (vagy mozdonyvezető sem lehet az, aki a szakképesítést nem szerezte meg] ugyanúgy népművelési dolgozó sem lehet olyan személy, aki nem rendelkezik e politikailag fontos feladatkörhöz szükséges Ismeretekkel. És mégis, ma ls előfordul, hogy a népművelés terén az irányító- és nevelőapparátus felelős helyeire olyan személyeket tesznek, akik nem rendelkeznek ezen igényes hivatás betöltéséhez szükséges feltételekkel. Gyakran előfordul az is, hogy a népművelési dolgozó funkciójába — különösen az intézményekbe — olyan embereket helyeznek, akik más tisztségben már zátonyra futottak. Nem jelenti-e ez a népművelési munka lebecsülését? ÍRÁSUNK CÉLJA, hogy figyelmeztessen a nemzeti bizottságok irányító tevékenységének néhány komoly problémájára, attól a céltól vezérelve, hogy a CSKP XII. kongreszusa után, pártunk vezetésével, harcot hirdessünk a lélektelen dogmatizmus, formalizmus és bürokrácia el; len. Andrássy Tibor: Vjdám vakáció (fametszet, 1963) BABITS MIHALYí ILDIKÓ rÁ messze kertutakon, lépesükön, terraszokon, a füvek tengere közt s küntebb, a zöld here közt, sugaras domb oldalán és fönn a cseresznyefán, cseresznyefa tetejében, homokja selyem ölében vagy hintán, felleg előtt meg-megpillantom őt hol erre, hol arra, minthogyha lepke volna amilyen egyszerre annyi virághoz hü tud lenni, itt is meg ott ts ott vari, el is száll, mégis ott van mert mtndig vlsszajő, és éppen ilyen ő: mindenfele villog a hajából a pántlika vagy hátán a pirosamit a köténye ír; ez a csöpp domb, ez a kéri kacajával teli telt mint zöld lugas, Hacsak egy pöttömke méh beleszáll, zsongással mind tele már, hogy még az a búsabb hegy, hogy még az a némább táj amit magamban hordok, én sohase boldog, az is tele lesz ővele s ha behunyom a szemem, meglátom őt odabenn, azon a néma hegyen, a csüggesztő sötétben, amint gond és gyűlölet sok mérges völgye felett szálldos pirosan vagy kéken hol erre, hol arra minthogyha lepke volna, mint azok a tarkaszln lepkék odalenn a réten ahol a kert tövében egymásra hajlik a szélben a zöld here s baltacím. 5TEFANIA PARTOSOVAs H I D Sokszor, ha a fukar nap csak kudarcot aggat óráira, fáradtan, némán magunkba zárkózunk, mint házába a csiga. Vak bástyákat emelünk körbe, s a felvonóhíd égnek áll. Összetúrjuk saját földünket, mint levél alatt a mohó bogár. Kormos üveg alatt fekete a Nap, a magány levegőt mérgez; ernyedten magadba roskadva előbbre mi módon léphetsz? Elég, ha — behívni a sűrű sugarakat — ablakod a szeleknek kitárod. S ha kezedet jó embereknek hídként kínálod. VERES JÁNOS fordítása. •w 1363. augusztus 10. -k ÜJ SZÖ 2