Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-08 / 217. szám, csütörtök

„... bár az idő halad" Aznap reggel esett, s a marcelhúzt határban is alábbhagyott egy kissé a munka; legalábbis d nehézgépek munkája szünetelt, mármint a kombájnoké... Délután háromkor a gépparkban ugyancsak forgolódtak a legények a gépek körül. Az ilyen udvarlók azután- nem szoktak hamar távozni — gondoltam; mert az egész sürgés-forgás azt a benyomást keltette, mintha a fiúk a gépek mellett akarnának hálni ts. Elnéztünk hát a határba ís, a hárommilliós jövedelműi ígérő zöldségesbe, mert ott a paradicsomon és más egyeben kívül sok lány is van, s a lányok csalfábbak, még hamarabb abba találják hagyni a munkát. A „zöldséges" lányok ugyanis a többleknél sokkal koránkelőbbek, főleg nyáron, a szállítás idején. S ha már itt tartunk, a jelvásárló üzem valamivel fürgébb is lehetne, mert ha ez így megy tovább, a szövetkezet nyakán rothad az áru — a hárommillió kisebbik felének teljesítése pedig még hátra van. — Az egész zöldségesből Marcelházán, úgy látszik, a legkelletősebbek a lányok. Ennyi menyasszonyt egy rakáson még sohasem láttam életemben .. .1 Este lett, mire visszatértünk a „brigádközpontba". Ez azonban akkorra már elnéptelenedett, s csupán egyetlen SZK-3as kombájn körül forgolódott még egy kis csapat. Szemmel láthatóan sietősen dolgoztak. Bartkó János, a szövetkezet kultúrfelelőse meg is jegyezte: — Ügy látsitk, már Jani ts szeretné, ha minél előbb hazakerülhetne . . .1 Bakulár János meg mintha kitalálta volna, hogy miről beszéltünk, akaratlanul is megcáfolta a kultúrjelelős állítását: — Nem babrálnék én Itt annyit, ha lehetett volna menni aratni — mondotta, miután egy kollektív jó estét kíséretében számon kértük a késői órát. — Ha már itthon kellett maradni, hát átnézzük Jól — vette fel újra a szót. — Ezután az eredmények kerültek szóba. Több mint a dupláját aratta annak, mint a szövetkezet bármelyik kombájnosa, s már a háromszáz hektáron ls ióval túljár. Igaz, tavaly ennek csaknem kétszeresével került az ifjúsági verseny élére, de az idén ts vállalta a hatszázat... A marcelházl határ azonban már nem tart számon annyi lábonálló gabonát, amennyi Bakulár Janinak kötelezettségvállalása teljesítéséhez elég lenne. Két társával — éppen ezért — a zabtarlóról egyenesen nyugat felé veszi útját, hogy Kroméfii vidékén, a közel háromszázötven hektárhoz legalább még annyit gyűjtsön. S ahogy mutatkozik, nem ís lesz ez olyan egyszerű: a kemény télen sok gabona fagyott kl országszerte. Nyolcéves tapasztalatok után — bár a koráról ítélve ezt az ember nem is feltételezné —, csak tudja, hogy ml az, ami a kombájnosok munkájában teljesítménynek nevezhető. Es ha a kaszások munkáját megbecsülték valamikor, akkor ma a kombájnos is megérdemli a figyelmet, hisz nagyon sok arató és szakmányos cséplő munkáját végzi el szinte napok alatt. — Azért talán mégiscsak Jobb így, mint kaszálni — jegyeztem meg. — Fogunk mi még kaszálnt ls — mondotta Bakulár a legtermészetesebb hangon —, ezután már kaszára megyünk. Van még ott egy kevés búza meg zab, amit már nem lenne jó kétmenetesen vágni, kiperegne. Lám, Bakulárnak, a huszonhétéves kombájnosnak a kasza szó már csak az SZK-3-as kombáln kaszáját Jelenít. S vajon két csöpp kislánya közül melyik fog még emlékezni a kaszára, amellyel a nagyapa még igen sok gabonát learatott ...?/ Az tdö feltartóztathatatlanul halad, t a szavak új értelmet kapnak .. .1 Aratás utáni számvetés A gabonafelvásárló vállalat alkalmazottjával tárgyal Nádasdy Ferenc, a csifári szövetkezet (nyitrai járás) elnöke: — Mennyi búza termett? — kérdezi a felvásárló. — Nem sok, csak 14 mázsa hektáronként — válaszol az elnök. A felvásárló ceruzával a kezében, az elnök fejből számol, hogy mennyi búzát adhat el a szövetkezet. Egyik fél szempontjából sem kedvező a helyzet, mert a végeredmény úgy alakul, hogy a szövetkezet sokkal kevesebbet adhat el a tervezettnél. A különbség mindenféleképpen 8 vagon gabonára rúg. — Vetőmagot adunk — mondja a felvásárló, hogy minél több gabonát ajánljon fel az elnök. Ha sok szövetkezetben így alakul a tervteljesítés, a közeilátást illetően ismét behozatalra szorulunk. — Vetőmagra szükségünk van — kap az ajánlaton Nádasdy elvtárs —, de azt csere útján szeretnénk beszerezni. . , — Tehát nem akarnak több gabonát eladni? — próbálkozik az utolsó kérdéssel a felvásárló. A feltett kérdés kissé bosszantja nz elnököt, mert a szövetkezet szeretné teljesíteni az eladási tervet, elvégre a bevétel ettől is függ, de mit tegyen, ha egyszer kevés termett. A bevétel növelése miatt választja az elnök a vetőmagcserét Is, mert úgy látja, hogy így jobban jár a szövetkezet, mint a vásárlással. — Akárhogy is vesszük, több gabonát nem adhatunk el — válaszol az elnök olyan hangsúllyal, amelyből kiérzik, hogy őt ls idegesíti a gyenge termés. Az elnök szokatlan magatartásának más oka is van. A húseladási terv teljesítése. Arra vállalkozott a szövetkezet, hogy 9 vagon húst ad el. A kukoricatermés betakarításáig 12 vagon abraktakarmányra van szüksége. A gyenge gabonatermés következtében úgy alakult a helyzet, hogy a megmaradt abraktakarmány a kukoricatörésig csak szűkösen fedezi a szükségletet. Persze azért a hústermelést Illetően nem olyan kilátástalan a jövő, mint amilyennek látszik. Az őszi betakarítás kisegíti a szövetkezetet a kátyúból. A sokat ígérő kukoricatermés mellett 9 hektárról cukorrépát, 23 hektárról pedig burgonyát takarít be a gazdaság előreláthatólag 400, illetve 150 mázsás hozammal hektáronként, ami helyreigazítja a mérleget. Már csak négy vagon burgonyát kell eladnia a szövetkezetnek. A többit — akárcsak a cukorrépát — takarmányozásra tartja meg. mivel erre a célra termesztette. Ügy tűnik, hogy a túlnyomórészt keményítőt tartalmazó takarmányok etetése révén a hústermelésben nem nagy hasznosságot várhat a gazdaság. Ezen úgy segít, hogy az abraktakarmány ellenében keveréktakarmányt cserél, amitől nagyobb a súlygyarapodás. Végeredményben arra a következ-: tetésre jutunk, hogy bár a rossz gabonatermés miatt a szövetkezet nem teljesíti a kenyérgabona eladási tervét, a húseladási terv teljesítésének azonban hiánytalánul eleget tesz. A szomszédos tlldi szövetkezetben ls hasonló a helyzet. A tavalyi 54 vagon gabonaterméshez viszonyítva nagy a lemaradás. Az idén csak 48 vagon gabona termett. A kenyérgabona eladási tervét a tildl szövetkezet sem teljesíti, de a hústermelést Illetően ez a gazdaság ls helytáll. — Ha gabonából kevesebb is termett, nem állunk rosszabbul, mint tavaly — mondja Dubeny László könyvelő. A könyvelő azzal érvel, hogy míg tavaly csak 10,5 vagon kukorica termett, az idén 27 vagon kukoricatermésre van kilátás. Egy kiadós eső esetében még többre. Abraktakarmányra átszámítva á termést, a tavalyinál 8—9 vagonnal nagyobb a hozam, ami két vagon hús előállítására elegendő. A könyvelő a bevétel szempontjából latolgatja így a dolgot. Annyiban Igaza van, hogy amenynyit veszítenek az egyik oldalon, azt megszerzik a másikon. Ennél a mérlegelésnél menjünk azonban tovább egy lépéssel. A mezőgazdasági üzemekben a kedvezőtlen télutó után látták, hogy az őszi kalászosok nagyon megritkultak, tehát jő búzatermésre nem volt kilátás. Annak idején az a megállapítás is helyénvaló volt, hogy ilyen ritka búzából a gazdaságok nem teljesíthetik az eladási tervet. Ha már úgy alakult a helyzet, hogy a kenyérgabona eladásának teljesítése úgyis bizonytalan, miért nem vetették alá a ritka őszieket. Vethettek volna a búza közé tavaszi búzát, árpát, borsót, vagy esetleg bükkönyt; ami jelentősen növelte volna a hektárhozamot. Mert gazdálkodásunkban elsődleges cél az, hogy egy hektárról minél nagyobb termést takarítsunk be. Sok gazdaságban arra hivatkoznak, hogy tavaszkor gyorsan kiszáradt a föld és nem volt a vetésre mód. Ez Igaz, efelől tavaszkor nem so.kálg lehet gondolkozni, mert rövid idő alatt kőkeményre szilárdul a talaj felszíne. Valljuk be azonban azt is, hogy az alávetés végrehajtását illetően sok szövetkezetben nem volt meg a kellő határozottság. Azokban a gazdaságokban, ahol alávetették a ritka őszieket, nem 12—15 mázsás hozamot takarítottak be hektáronként, hanem a kétszeresét is. és a takarmányozással egyáltalában nincsenek gondjaik. Ahol pedig borsót vetettek a búza közé, ott betakarítás után nem ütközött nehézségbe a kétféle termék szétválasztása. A lényeg az, hogy így az egy hektárra eső hozam nagyobb és a borsó alávetése még a talajjavítás előnyével ls járt, mivel a hüvelyesek nitrogént Juttatnak a földbe. Az Idei esztendő a veszteség miatt sok gazdaság számára tanulságos. A Jövőre nézve pedig meg kell Jegyezni azt, hogy még tavaszkor is lehet segíteni a rosszul telelő őszieken, amennyiben az alávetéssel növelhető a hektárhozam. Benyus József A fejlődés útján Vígan duruzsolnak a Cséplőgépek, bőségesen ontják magukból az acélos gabonát. A nagy melegben fárasztó a munkn, ám a szövetkezet tagjai derekasan helytállnak. Néhány nap múlva azonban pontot tesznek a termésbetakarítás végére, s a Jól végzett munka tudatában megtarthatják az új kenyér ünnepét. A verejtékes arcokról az Idegen ls leolvashatja, elégedettek a szövetkezet tagjai az idei terméssel, hiszen a mostoha Időjárás ellenére árpájuk 25 mázsát, rozsuk pedig 26 mázsát fizet hektáronként. Gabonaeladási tervét az utolsó szemig pontosan teljesítette a szövetkezet. Kötelességtudásban tehát nincs hiány, ami csak növeli a közös gazdaság és az egész falu tekintélyét. Aki ismeri a fülekpüspöki szövetkezetet, az nagyon jól tudja, hogy nem Is olyan régen még a leggyengébb gazdaságok közé sorolták a losonci járásban. A bátrabb, határozottabb fejlődést különösképpen az gátolta, hogy a fiatalok az alacsony anyagi érdekeltség következtében búcsút mondtak a falunak s a füleki üzemekben kerestek foglalkozást. — Ezen a téren — sajnálkozik Verner István, a HNB agilis titkára —, ma sem észlelhető Javulás. Szövetkezeteselnk zöme az idősebb nemzedékhez tartozik. Mindössze a traktorosok, kombájnvezetők fiatalok. A városmelléki, illetve az Ipari központhoz közel eső szövetkezetekben általában mindenütt komoly gondot okoz a fiatalok megnyerésének kérdése. Az Iparban sokkal kulturáltabb a munka, kedvezőbbek a feltételek, a városi élet vonzóbb az ifjúság számára. Az érvényesülési lehetőségek azonban a mezőgazdaságban ls adva vannak, s ha pillanatnyilag nem ls, de rövid Idő múlva a fülekpüspöki szövetkezet az anyaglak nyújtásában felveheti a versenyt az üzemekkel. — Éppen most fejezzük be egy négysoros, korszerűen felszerelt, gépesített Istálló építését — sorolja Tóth Gyula elnök. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy kedvező munkafeltételeket teremtsünk, megalapozzuk i jövedelmező állattenyésztést és közelebb hozzuk az ifjúságot a szövetkezethez. Nagyon helyes és dicsérendő lépésnek kell tekinteni azt az igyekezetet, amit ^ szövetkezet a gazdálkodás színvonalának fokozásával a fiatalok megnyerése érdekében tanúsít. Ebben a törekvésében azonban Jobban kellene támogatniuk a helyi pedagógusoknak, társadalmi szervezeteknek és nem utolsó sorban a szülőknek is, akik a legjobban befolyásolhatják a serdülő Ifjúság érdeklődését. Milyenek a közös gazdálkodás fejlődésének távlatai? Erről a kérdésről szívesen és a megfontolt parasztember alaposságával beszélnek a vezetők. Balázs István zootechnikus például megnyugvással újságolja, hogy a kukorica termesztésének felkarolásával ez idén sikerül megteremteniük a saját takarmányalapot. Szálasból ugyan a lankás parcellák kevés takarmányt nyújtottak, silóval azonban teljes mértékben biztosíthatják a téli szükségletet. — Ezzel kapcsolatban — jegyezte meg Tóth László agronómus — a takarmánykeverő üzem eljárását Is meg kell említenem. Igen nagy segítségnek könyvelhetjük el, hogy a különböző tápanyagok hozzáadásával állandóan Javul a takarmány összetétele. Egyet azonban sehogy sem tudok megérteni. Búzánkért például 124 koronát számol el a takarmánykeverő üzem, a részünkre kiutalt keveréktakarmány mázsájáért ugyanakkor 131 koronát számláz a szövetkezetnek, holott a „tápok" sokkal olcsóbbak a búzánál. Valóban nagy az aránytalanság a beadott és a kiutalt keveréktakarmányok ára között, ami pénzügyileg komoly megterhelést Jelent a szövetkezetnek. Az illetékes kormányrendelet ls hangsúlyozza, hogy a takarmánykeverő üzemek csak a rezsiköltségeket számíthatják hozzá a keverékek árához. Meggyőződésünk, hogy a keverőüzem vezetői rövidesen ezt a vajúdó kérdést ls mindkét fél megelégedésére tisztázni fogják. A szövetkezet lassan már az őszi munkákra készül, gondos talajműveléssel megalapozza a jövő év termését. Ha ezután sem lankad a szorgalom, akkor a tervekben lefektetett óhajok teljesülni fognak, Jövedelemezőbbé válik a közös gazdálkodás. Szombatli Ambrus ílió,zteít tyazyaté Etviám ! Remélem nem veszi rossz néven, ha első találkozásunk után mindjárt levélben és ígéretem ellenére nem telefonon mondok véleményt. Szememre vethetné ugyan, hogy magánügyeimről folytatott bizalmas beszélgetésünkkor egy szóval sem óhajtotta az ügy nyilvánosságra hozását. Sőt, attól is óva intett, hogy a problémárn a járást pártbizottságon beszéljek, mondván, azok ott úgyis ellenséges szándékkal viseltetnek Önnel szemben. Ha tehát ezért a nyílt levélért elmarasztal, jogosan teszi. Egyébként előrebocsátom, hogy magánélete problémáival, amennyiben azok valóban magánjellegüek, nem szándékozom foglalkozni. Mindössze a panaszával összefüggő kérdésekről szólok néhány szót, mert úgy érzem, jogosan beszélek arról a kertügyről, amelyről Ön már annyiszor (szerkesztőségünk tagjaival is háromszor) és annyi emberrel beszélt. S ha már a helyi nemzeti bizottság, a pártszervezet és a járás ts többször tárgyalt arról a bizonyos kertről, akkor az már bizonyára nem annyira magánjellegű ügy, hogy illetlenség lenne róla a nyilvánosság előtt is beszélni. Igen, arról a 35 ár kertről van szó, amely ott terül el az Iskolaépület, illetve a tanítói lakás mellett s amelyet Ön már több éve használ, mint mondta — bérel. Mert igaz, bérletet fizetett a 35 ár földért, a lakásért és a néhány gyümölcsfáért. Nem kevesebbet, mint 58 koronát. Megfizette az érte járó bért évről évre, rendszeresen. Nem érheti tehát vád senki részéről, hogy évekig ingyen használta az iskola, illetve az állam földjét. Emiatt nem is lehet lelkiismeretfurdalása. Arról azonban igazán csak kis részben tehet, hogy a fizetendő összeget a járást nemzeti bizottság akkori illetékesei alacsonyra szabták, talán azza az elképzeléssel, hogy kis területről lévén szó, ezt a szövetkezet úgy sem művelheti. Márpedig nagyon ís szükségszerű, hogy országunkban minden talpalatnyi földet kihasználjunk, azaz megműveljünk. Ön megművelte az említett földdarabkát és dicséretére legyen mondva igazán sikerrel, mert például a szövetkezet hasonló területről talán csak egytized része baromfihúst adott piacra, mint Ön. A gyümölcs sem veszett kárba, (mint sok helyütt az országban), hanem kompót, vagy bor formájában szépen felhasználódott. Nem értek egyet „Jóakaróival", akik csupán azért nem szívlelhették JÓI menő háztáji gazdálkodását, mert a meggazdagodástól „féltették". Remélem abban Ön is egyetért velem, sőt Ön tudja a legjobban, hogy az autóját nem, vagy legalábbis nem egészen a háztáji gazdálkodás jövedelméből vette. Egyébként más igyekvő és takarékos állampolgárnak ís van és lehet személyautója, miért ne lehetne éppen egy igazgatótanítónak, aki nem csupán egyéni kedvteléseire használja a kocsit, hanem egyszer-egyszer a rászoruló betegeket is elviszi orvoshoz. Es általában ingyen, esetleg csekély ellenszolgáltatásért. Látja ezt ts tudom. Hogy honnan? Ön mondta el nekem. Azt ts, hogy a gyümölcsszüretnél vagy fhásutt segédkező gyerekektől, szomszédoktól, jóembereitől igazán nem sajnálja bőven termő fáinak gyümölcsét (bár a bérletet Ön fizeti). Szebb leit volna ugyan, ha eme jótulajdonságaít másoktól hallom, de igazán nem árt, hogy elmondta, mert az emberek a Jótéteményeket gyakran és könnyen elfelejtik. Annál ritkábban és nehezebben hagynak ki egyetlen esetet ts, ha valakire rosszat mondhatnak. A tavaszon is, amikor a kert bevetése után két nappal derült égből villámcsapásként érte Önt a helyi nemzeti bízottság határozata, miszerint a kertet tovább nem Ön, hanem az iskola fogja használni, nagyon sokan még azok közül sem háborodtak fel, akiktől -viszonzásként jogosan elvárhatta volna a pártfogást, vagy legalább az együttérzést. Szóval sokan nem értették meg az Önt ért sérelmet és „igazságtalanságot". Sőt, vélt jóakaróinak egy része arra „vetemedett", hogy azt mondta: — „Ügy kell neki, miért olyan telhetetlen, miért akar mindennel csak 0 „megfúlni", miért nem tud belenyugodni, hogy mint a szövetkezeten kívüli dolgozónak, az igazgatónak se legyen háztáji gazdasága." Igen ilyeneket is mondtak. Meg még olyanokat is, hogy más tanító még azt a 8 ár földet és az 5 ár gyümölcsöst is megköszönné, amelyet önnek meghagytak. Nem értik, vagy nem akarják Önt megérteni. Még a dunaszerdahelyí JNB Iskola- és kulturális ügyi osztálya sem, amely fellebezésének sem adott helyet, inkább megerősítette a HNB döntését. Azt sem vették figyelembe, hogy jönnél együtt) kéttanerős iskolájuk Igazgatói teendőt mellett még továbbra is lenne ideje, hogy a kertet megművelje és a gyümölcsfákat gondozza, annál• is inkább, mert a kedves felesége már annyira felépült betegségéből (a gyerek is felcseperedett), hogy egyet mást ő ts elvégezhet. Aztán a szomszéd faluban tanítói nyugdíját élvező, magányosan éldegélő édesapját sem köti le annyira az a 29 ár kertje, hogy valamit ne segíthessen ő is. • Látszatra ez talán már nem ls tartozik az ügyhöz. Ám mentségemre legyen mondva, azért írok e levélben ilyen részletesen, hogy sokan megértsék felháborodásának okát, megértsék, miért akar a köztársasági elnöknek is írni az ügyben, még azok után ls, miután a pártgyűlés határozatát mint párttag Ön ls elfogadta. Hogy ne nyújtsam túl hoszszúra, azzal szeretném befejezni levelemet, hogy aki 'vagy akik tévedtek, beláthatnák, még egy ilyen „bonyolult"' kertügyben ls lehetett volna emberségesebb módon eljárni, ha a kérdésben illetékesek funkciójuk, vagy társadalmi helyzetük figyelmen kívül hagyása nélkül, a fontossági sorrend alapján ítélték volna meg a helyzetét. Hangsúlyozom a helyzet részletes ismeretéből következően megértem és természetesnek tartom felháborodását, már csak azért ts, — mint hangsúlyozta —, ez nemcsak anyagi, hanem tekintély kérdés is, hiszen Ön a számára kedvezőtlen határozat mellett kardoskodók némelyikének a gyermekét is tanítja. I I 5 U. I. Aláírni készültem a levelet, de (rossz szokásból talán) újra olvastam a sorokat és akarva, akaratlan, megakadt a szemem az előző mondaton. Igen, ün gyerekeket tanít és nevel. Igaz, hogy az alapfokú, ötosztályos iskolában a legidősebb gyerekek is alig 12 évesek. Értelmük nagyobbára még csak nyiladozó, inkább a részletek megismerésére fogékony, mint a dolgok és Jelenségek összefüggéseit, következményeit kutató. Gyerekek, akiket ön a pedagógus nem csupán a betűvetésre oktat, hanem (már amilyen szinten az lehetséges) kommunizmusba növő szocialista jelenünkkel ls megismerteti. Feltételezem, ün is sokat beszél arról (ha nem más, az olvasmánytárgyalások ls megkövetelik ezt), hogy a közösségi, társadalmi érdekeken keresztül hogyan valósul meg az egyén boldogulása. Egyszer se hi&yje, hogy diákjai még semmit nem tudnak a kertügyről. Azt se, hogy ha önnek nem tették fel, akkor éppen a kertüggyel kapcsolatban még nem is vetődött fel bennük a kérdés: Igaza van-e az igazgatónak, aki fűhöz, fához fordul, hogy el ne veszítse a kertet? Nem, bizonyára nem olyan messzemenő ökonómiai elemzések szülik gondolatalkat, hogy népgazdasági szempontból hogyan lenne előnyősebben kihasználva az említett földterület, ök talán csak abban keresik az összefüggést, hogy az igazgató, aki minden követ megmozgat a kert érdekében, nekik a társadalmi, a közösségi problémák elsődlegességéről beszél. Azoknak a gyerekeknek beszél erről, akiknek a szülei, többé kevésbé már összeforrtak a szövetkezeti közösséggel. Bizonyára eddig még azt sem vetették fel a gyerekek, hogy amikor a kisebb-nagyobb kirándulások költségeinek fedezésére a szülőktől kérnek pénzt, azok gyakran felteszik a kérdést: vajon az iskolakert, amely részben a diákok iskolán kívüli teendőinek, a tanulmányutak, a kirándulások költségeinek fedezésére hivatott, az igazgató személyi jövedelmének növelése helyett nem fedezhetné-e az iskolaközösség költségeit, s nem szolgálhatná-e teljes mértékben a tantervben is előkelő helyet elfoglaló politikai nevelést? Nem célom a kertüggyel kapcsolatos végkövetkeztetést levonni. Ezt már azért sem teszem, mert bízom benne, hogy ön, szocialista államunk pedagógusa levelem végkövetkeztetése nélkül is kibogozza a sorok közül, hogy az egész kertügynél, vagy az ezzel teljes mértékben összefüggő problémák sorrendmegállapításánál kinek kell több mindent belátnia. Soraim megértésének reményében maradok elvtársi üdvözlettel: HARASZTI GYULA' 1

.1

" II

). ' M1IV.I. iMMjjiirw-*.^ üj SZÖ 4 * 196

3- augusztus fc