Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-28 / 237. szám, szerda

ÉS OPERETT / Miért húzódoznak? A TV műsoráról PRÓZA Ritkán fordul elő, hogy egy író prózai, vagy drámai művének színhe­lyéül olyan környzetet válasszon, amelyet tapasztalatból nem ismer, csak másodkézből, mondjuk könyv, sajtó Vagy rádió útján szerzett érte­sülésekből. Ez ugyanis rendkívül koc­kázatos lépés: A szerző ilyen esetben csak azt illusztrálhatja, ami már ál­talánosan ismert, s így le kell mon­dania a művészet egyik alapfeladatá­ról, arról, hogy feltárja az ember új, eddig ismeretlen vonásait, avagy annyira szabadjára engedi fantáziá­ját, hogy végül is műve hitelét vesz­ti. Vannak azonban itt is kivételek, s kétségkívül ezek közé tartozik Alexander Mirodan, román drámaíró a Sing-Sing híres embere című szín­műve. Ennek az alapjában pamflet­és szatlrahangú játék sikereinek okát elsősorban ott kell keresnünk, hogy a szerző nem értékelte túl a történet számára kiszemelt környezet jelentő­ségét, ellenkezőleg különösen Ceryl Sandman és Diana alakjában hangsú­lyozta a gondolat általános érvényét, miszerint lehetetlen a közvetlen, egyenes, becsületes út az olyan világ­ban, ahol az ember az embernek el­lensége. A siker másik titka abban rejlik, ahogyan Mirodan az egész történetet megfogta. Ugyanis hála a szerző tehetségének a cselekményt nem szárazon állítja elénk, hanem számos élethű helyzetet teremt a szín­padon. A cselekmény során megismer­jük az amerikai igazságszolgáltatás által ártatlanul halálra ítélt ember igaz arcát, azét az emberét, aki az ítélet végrehajtását azzal halogatja, hogy egy befolyásos kiadó részére véres ponyvairodalom-sorozatot ír. Történetét salát életéből meríti. Mi­rodan szatírájából tehát az emberi értékekkel visszaélő kapitalizmus ar­ca tükröződik. Megkapja a nézőt az a légkör, amely az emberi jellemet annyira deformálja, hogy végűi Is sa­ját megmentése érdekében kénytelen hazudni. Hogy az előadás általáno­sabb képet nyerjen, s hogy a néző ne csak arról értesüljön, amit már más forrásokból úgy ls tud, ehhez fel­tétlenül szükséges főleg Ceryl jelle­mének alapos árnyalása, ami külön­ben is a Játék egyetlen pszichológiai­lag következetesen kidolgozott alak­ja, míg a többiek többé kevésbé csak kiegészítik a környezetet. Bár az előadás pardubicei résztve­vői a címszerepet játszó Milan Sand­haus-zal az élen erre törekedtek, mégis sok esetben megmaradtak a periférikus, sajátosan amerikai kör­nyezetet jellemző apróságokon (kezd­ve a kiadó fekete szemüvegétől egé­szen a rádióriporternő erotikájának sztriptizes kihangsúlyozásáig). S így a színházi előadás, amely joggal ke­rült a televízió nézői elé Ceryl Sand man esetének leírásában még nem mondta ki az utolsó szót, miután a lényegtelenebb, elsősorban vizuális részekre fektette a fősúlyt, ahelyett, hogy az alakok belsejébe igyekezett volna hatolni. Igaz, a szöveg is rend­kívül szerény, azonban mégis lehető­vé teszi a személyek plasztikusabb megrajzolását. (A kiadó, a bemondó­nő, az ügyvéd valamennyien inkább operettfigurának hatottak, mint az embertelen társadalom megrázó típu­sainak.) Offenbach Tulipatan sziget című ke­vésbé ismert operettjének televíziós felújítása arról győzte meg a nézőt, hogy bizonyos szakadék létezik a mai ízlés és az elmúlt idők operett­máza között, melyet az Idő vasfoga már alaposan kikezdett, annyira, hogy a valamikor pikáns és biztosan annak Idején társadalmilag biráló hangú történetből — a házastársi hűtlenség következményeiből — ma már csak egy kellemetlenül ható torzó maradt, amiből kizárólag az állandóan friss dallamos részeket fo­gadhatjuk csak el. Miloš Kopeckýnak sem sikerült XXII. Cataois fejedelem alakjából többet kihozni, mint a meg­szokottat. S ha Kopeckýnak nem si­került, annál inkább sajnálatot érde­mel a többi tehetséges színész (Kop­ŕiva, Nina Barta, Houbová, Fišer), akik eredménytelen harcot folytattak e halott operettalakokkal, s ered­ményként a néző előtt csak gesztiku­láló árnyak, mézes mosolyok és a nagy operettekből Ismert szerelmi Je­lenetek Játszódtak el. Ebben az ls szerepet játszott, hogy rossz minősé­gű volt a telerecording hangfelvétel, amely ma már különben is túlhala­dott. Az új technika alkalmazása ná­lunk még a jövő kérdése, amely egy­részt devizalehetőségeinktől, másrészt a hazai műszaki kutatás eredményei­től függ. STANISLAV VRBKA Bolgár vendégszereplők Bratislavában A Szlovák Nemzeti Felkelés idei ünnepségei keretében az Augusztus 9 Érdemrenddel és a Vörös Zászló Munkaérdemrenddel kitüntetett bol­gár katonai dal- és táncegyüttes Bra­tislavában vendégszerepel. A bolgár néphadsereg 160-tagú együttese au­gusztus 29-én lép fel j, bratislavai Vár szabadtéri színpa'dán (kedvezőt­len Időjárás esetében a Kultúra és Pihenés Parkjának nagytermében). Az együttes bolgár, cseh és szovjet dalokkal, operaáriákkal, és bolgár népi táncokkal szórakoztatja majd a közönséget. (P. Sz.) Régi ismerősöm a minap érde­kes történeteket elevenített fel Nagy­kér község életéből. A falut a szűk­medrű Nyitra-folyó lassú vize szeli ketté. Ez az áldatlan vlz — mert ré­gen sok veszélyt jelentett áradás idején — nemcsak megtörte a falu kialakításának rendjét, hanem egyút­tal a lakosok társadalmi helyzete és életszemlélete között is meghúzta a határvonalat. Ezzel magyarázható, hogy a módo­sabbak népesítették be a folyó bal partját, mert a balpart a víztől sok­kal biztonságosabb volt. A szegényeb­bek, a földmunkások pedig a veszé­lyesebb jobbparton építették fel ott­honukat. Hagyjuk azonban a múltat, hiszen sok keserűség fűződik a régi világ emlékeihez, s erről bizony nem szí­vesen beszélnek ma már a faluban. Ettől sokkal inkább foglalkoztatja az embereket az új élet kibontakozásá­nak problémája, Illetve a szövetke­zet létének, fejlődésének kérdése, ami jelentős mértékben meghatározza a falubeliek gazdasági és kulturális éle­tét. Több mint tíz évvel ezelőtt vert gyökeret a közös gazdálkodás gon­dolata a faluban. Az úttörők Itt is a szegényebbek, bátrabbak voltak, akik merték vállalni a szövetkezet építé­sével járó felelősséget. Tévednénk azonban, ha azt hinnénk, hogy a szövetkezetben megtalálunk ma már minden becsületes kis- és középpa­rasztot. Senki előtt sem vitás, hogy a kö­zös gazdálkodás lehetőségei sokkalta nagyobbak az egyéni vállalkozás adottságainál. Ezt a falu még kívül­álló földművesei se vonják kétségbe. Mi hát az oka, hogy ennek el­lenére húzódoznak a közöstől? Az eltelt tíz év folyamán igen sok göröngy állta útját az új gazdálko­dási forma fejlődésének. Kezdetben hiányzott a kellő tapasztalat, a kis­paroellás, szűkméretű termeléshez szokott törpe földtulajdonosok ala­csonyfokú szakképzettségükkel nehe­zen birkóztak meg a több száz hektá­ros szövetkezet irányításának kérdé­seivel. A szakmai felkészülés hiánya végül az alacsony hektárhozamokban, né­hány literes tejhozamban Jelentke­zett. A szövetkezet anyagilag nem tudta érdekeltté tenni tagjait a ter­melés fokozásában. Természetes, ezt látták a magángazdálkodók is, akik a fejlődésnek ebben a szakaszában jobban éltek mint a szövetkezetben tömörült társaik. Később, a vezetőség közül egyné­hányan, túlságosan elkapatták magu­kat. Csáki szalmája módjára kezelték a közös vagyonát, nem hallgatták meg a tagság egészséges rétegének hozzászólásait, bírálatát. Az utóbbi években pedig egyenesen a tönk szé­lére juttatták a szövetkezetet és bí­róság előtt feleltek tetteikért. Dióhéjban tehát ezek a fogyaté­kosságok nyomták rá a bélyeget a közös gazdálkodás gondolatának megértésére, riasztották vissza az em­bereket a belépéstől. Ma azonban az Irányítás, a ter­melés és a munkafegyelem terén gyökeresen megváltozott a helyzet, egyre jobban érvényesül a szövetke­zeti demokrácia és a tagság valóban magáénak tekinti a közös vagyonát. Az aratás alatt mindenki szívvel­lélekkel dolgozott. Gubó István kom­bájnos ugyan egy ízben összetévesz­tette a gabonatáblát a versenypá­lyával, de menetközben ieintették és a szemveszteségért bizony szigorú megdorgálásban részesítették. A vé­gén 166 hektár teljesítményével, tár­sait megelőzve elhódította az elsősé­get az aratási versenyben. Jó ütemben végezték a szalma el­takarítását ls. Dankovlcs József ka­zalmester irányításával olyan szép kazlakat raktak, melyek páratlanok az egész környéken. Nem ls kell mondani a tarló letakarítását nyom­ban követték az ekék, nagyítóval sem lehetne találni szántatlan földet a határban. Milyen volt a termés? Ezt a kér­dést néhány évvel ezelőtt bizony nagy merészségnek számított felten­ni. Az akkori vezetők soha sem mondták meg az Igazat. Ma? Szláde­csek Béla elnök pontosan megmond­ja: a kedvezőtlen tavasz és a túlszt­gorú tél ellenére Is árpából átla­gosan 32 mázsát, búzából 240 hek­tárról 16,75 mázsás termést hordtak a csűrbe. Csak közepes Holt a ter­més, de mivel a vetéstervet betartot­ták, annyi gabonájuk van, amennyi az állatállomány-, a vetőmag- és a többi szükségletet teljes mérték­ben fedezi. Az államnak kijáró részt is pontosan megadták, egy dekával sem tartoznak a közellátásnak. A nyári munkák hetekkel ezelőtt befejeződtek. Az utóbbi napokban beállt esőzések elűzték a perzselő meleget, az ég csatornái Jól átáztat­ták a földeket. Olyan kukoricája van a szövetkezetnek, amilyenre eddig nem volt példa. Lesz tehát bőven etetnivaló, nem kell félniük a téltől, jól tarthatják a teheneket, hizlalhat­nak annyi sertést, amennyit tő­lük & társadalom kiér. Ezek a kézzelfogható ered­mények a szövetkezetben tömörült becsületes gazdálkodók, volt napszá­mosok érdeme, akik a rosszban is kitartottak a közös gazdálkodás mel­lett. A munkaegység értéke 17 koro­nát tesz kl, ebből előlegként tízet fo­lyósítanak. Ez természetesen nem sok, de mindenki biztos benne, hogy lesz részesedés is és ezért kl-ki a maga beosztásában derekasan dolgo­zik. Ahogy ezekről a problémákról be­szélgettünk Ismerősömmel,- érthetet­lennek tűnt, miért húzódoznak még most is a kívülállók a szövetkezet­től? Az igaz, a helyi nemzeti bizott­ság sem tett sokat annak érdekében, hogy meggyőzze, rávezesse a magán­gazdálkodókat a nagyüzemi termelés megértésének útjára. Bátran azt ls mondhatjuk, stabilizálódott a magán­szektor, éspedig a nemzeti bizottság segítségével. Persze nem az a baj, hogy még egyénileg gazdálkodók vannak a faluban, Inkább az, hogy a társadalom iránti kötelezettségeiket egy évben sem teljesttették. Egy ké­zen meglehetne számolni, hogy közü­lük hány léphet elő tiszta, kiegyen­lített számlával a faluban. Ma a mezőgazdasági termelés Irá­nyítását új alapokra fektettük, kü­lön szerv felelős a termelés fejlesz­téséért. Ámde ez egyáltalán nem je­lenti, hogy már ezután a helyi nem­zeti bizottság tétlenül nézze, ml tör­ténik a faluban, hogyan boldogul a szövetkezet, miképpen birkóznak meg feladataikkal a magángazdálkodók. A társadalommal szemben mindnyá­junknak megvan a felelőssége, és csak saját magát csapja be, rövidíti meg, aki állampolgári kötelességét nem teljesíti. A válaszfal tehát, amit a múlt­ban a folyó jelentett, most sem tűnt el teljesen. Az emberek szemléletét a régi gondolkodásmód, csökevények továbbra ls befolyásolják. Nem hi­szem azonban, hogy Ilyen fejlett, a környéken is elismert községben ne lennének olyan erők, amelyek a vá­laszfalat mind a gondolkodásban, mind a gazdasági élet alakulásában, ledöntenék. SZOMBATH AMBRUS A világ első nagyvására (ČTK) — A világ első nagyvásárát 209 évvel ezelőtt augusztus végén a veltrusyl (közép-csehországi kerület) parkban tartották. Rudolf Chotek gróf az akkoriban új kastély tulaj­donosa a vásáron különféle Ipari ter­mékeket mutatott be Csehország egész területéről. Virágágyak, szikla­kertek — az Irattári feljegyzések sze­rint — meseszép keretet adtak a vá­sárnak. A vásárt meglátogatta Mária Teré­zia is udvarával együtt. Az egész Eu­rópából érkező érdeklődőknek az iparcikkeket katalógusok alapján ad­ták el, azzal a feltétellel, hogy a szállításra később kerül sor. Szlovákia gazdasági kiegyenlítődése a cseh országrészekkel Az arányos gazdasági és kulturális fejlődés M Egységes szocialista gazdaságunk B Szlovákia gazdasági fejlődését meghatározó tényezők • Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági színvo­nala közötti különbség felszámolása Az arányos gazdasági és kulturális fejlődés a szocializmus és a kommu­nizmus törvényszerűsége, amely érvé­nyesül mind a szocialista világgazda­sági méretben, mind az egyes szocia­lista országokon belül. A szocializmus eddigi fejlődése azt mutatja, hogy a szocialista világgaz­dasági rendszeren belül a korábban gyengén fejlett országok (Bulgária, Románia) felsorakoznak az iparilag fejlett országok mellé. Erről tanúsko­dik iparuk fejlődése. 1950 és 1960 között az ipari termelés évi átlagos növekedése a Szovjetunióban 11,6 szá­zalék, az NDK-ban 11,4 százalék, Csehszlovákiában 10,9 százalék volt, de Lengyelországban 12,9 százalék, Romániában 13,1 százalék és Bulgá­riában 14,8 százalék volt. A további fejlődés során a szocialista országok gazdasági színvonala közötti különb­ség fokozatosan a minimálisra csök­ken, — ebben döntő szerepe lesz a KGST-országok közötti szocialista nemzetközi munkamegosztás további elmélyülésének —, úgyhogy ezek az országok többé-kevésbé egy időben térnek rá a kommunizmus építésé­nek útjára. A kapitalista viszonyok között nem­csak az egyes országok fejlődtek egyenlőtlenül, hanem az országokon belüli területek is. A hatalom át­vételekor hazánkban is gazdaságilag két ellentétes terület volt: az arány­lag fejlett cseh országrészek és a gyengén fejlett Szlovákia. A szocia­lista tulajdon uralkodóvá válásával az iparban érvényesülni kezdett az arányos fejlődés törvényszerűsége, amelyből kifolyólag szükségessé vált az elmaradott területek gyors fejlő­dése. így került sor Szlovákiában ls hazánk szocialista iparosításával egyidejű rohamos gazdasági fejlő­désre. Csehszlovákia gazdasága Hazánk gazdasága egységes szocia­lista népgazdaság, függetlenül az egyes országrészek különböző termé­szeti gazdasági feltételeitől egységes országos gazdasági szervezetet képez, s nem például két gazdaságilag ön­álló egységet, beleértve egyrészt a cseh országrészeket, másrészt Szlová­klát. Szlovákiában és a többi ország­részekben ls az iparágak egyrészt az adott országrész szükségletei, más­részt a termelés egységes állami szerkezetének követelményei szem­pontjából fejlődnek. Szocialista gaz­daságunk tehát olyan egész, amely egyrészt biztosítja a termelőerők ál­lami érdekek szerinti gyors fejlődését az egyes országrészekben, másrészt pedig például Szlovákia gyors, haté­kony fejlődése Jelentősen hozzájárult egységes gazdaságunk fejlesztéséhez. A területek országos érdekek sze­rinti fejlődése egyszersmind Szlovákia gazdasági fejlődését Is meghatározó legáltalánosabb tényező. A további té­nyezők a természeti feltételek és a munkaerőforrás tényezője. Az egysé­ges szocialista csehszlovák gazdaság fejlődése szempontjából fontos sze­repet tölt be Szlovákia nyersanyag­gazdasága, mezőgazdasági földterüle­te, a szocialista államok közötti együttműködés szempontjából is ked­vező fekvése. Szlovákia munkaerőfor­rásainak kihasználása — munkalehe­tőségek megteremtésével Szlovákiá­ban és a munkaerő felhasználásában országos jelentőségű népgazdasági ágakban — nemcsak Szlovákia, ha­nem az egész ország gazdasága fej­lesztésének potenciális forrása is. Szlovákia emelkedő gazdasági színvonala Szlovákia gazdasági elmaradottsá­gát a cseh országrészekkel szemben 50—70 évre becsülték. A szocialista építés során ez a különbség 10—15 évre csökkent. Felvetődik a kérdés, hogyan értük el ezt az eredményt? Elsősorban Szlovákia iparosításával. Íme néhány adat: Csehszlovákia Ipari termelése 1962­ben 4,7 szerese volt az 1937. évinek, Szlovákiáé több mint tizenkétszerese. Amíg 1937-ben Szlovákia részaránya az ország ipari termelésében 6—7 szá­zalék volt, addig 1962-ben már 19 százalék. A gépipar és a fémfeldol­gozó Ipar Szlovákia döntő iparágaivá váltak. 1948—1962 között Szlovákiá­ban 250 új ipari üzem épült, és to­vábbi 200-at korszerűsítettek. Az új üzemek közül legfontosabbak a Ke­let-Szlovákiai Vasmű, a Slovnaft, a martini Gépgyár, a Žiar nad Hronom-i alumíniumgyár stb. Országos jelentő­ségűek az épülő Salai nitrogéngyár, a seredi nikkelkohó, a hlohoveci drőtgyár. Ma Szlovákia hazánk egyet­len alumínium-, PVC-anyagok és hű­tőszekrények termelője, biztosítja vas­érctermelésünknek több mint a felét, a televíziós készülékek gyártásának csaknem a felét stb. A mezőgazdasági termelés az utób­bi 10 év alatt Szlovákiában előre ha­ladt, habár fejlődése nem kielégítő. 1961-ben 1950-hez viszonyítva a me­zőgazdasági termelés értéke 35 szá­zalékkal, — a növénytermesztés érté­ke 25 százalékkal, az állattenyészté­si termelés értéke 51 százalékkal — növekedett. 1962-ben a munkaterme­lékenység az 1936. évinek 2,8-szo­rosára, a cseh országrészekben 2,5­szeresére növekedett. A burzsoá köztársaságban Szlová­kiában a mezőgazdaság Intenzitása csak fele volt a cseh országrészeké­nek. A főbb mezőgazdasági termények hektárhozamai Szlovákiában átlagban 40 százalékkal voltak alacsonyabbak. Ma ez a különbség 10 százalékra csökkent. 1962-ben ezer hektár mezőgazdasá­gi területre a cseh országrészekben 21 traktor esett, Szlovákiában 17. Az ezer hektár kalászosokra eső gabo­nakombájnok száma mindkét terüle­ten 4. Ezer hektár silókukorica és napraforgóra pedig 49, illetve 41 siló­kombájn esett. Az egy hektár mező­gazdasági területre eső műtrágya­fogyasztás így alakult: hatóanyag kg-ban 1936/37 1951/52 1961/62 országrészek 17,5 Szlovákia 5 31,3 80 21,1 71 A felsorakoztatott adatok bizonyos képet nyújtanak ugyan Szlovákia gaz­dasági színvonala kiegyenlítődésének folyamatáról, azonban e folyamat el­ért fokát pontosabban csak a gazda­sági mutatók egész rendszerével tud­juk lemérni. Ide tartoznak ezek a mu­tatók: az azonos népgazdasági ágak­ban elért munkatermelékenység, a produktív korú munkaképes lakosság foglalkoztatottsága, az Ipar és a me­zőgazdaság közötti arány, az egy főre eső ipari termelés, valamint az élet­színvonal mutatói — a reáljövedelem, az egy főre eső személyes és társa­dalmi fogyasztás, a munkakörülmé­nyek, a munkanap hossza. A kiegyenlítődés biztosítása az azo­nos népgazdasági ágakban elért mun­katermelékenység szempontjából any­nyit jelent, hogy ugyanolyan munka­termelékenységet kell elérni az azo­nos népgazdasági ágakban és utol kell érni a cseh országrészeket a me­zőgazdasági termelés Intenzitásában. Némely iparágban a munkatermelé­kenységi kiegyenlítődés megtörtént. Ugyanis a szocialista iparosítás során Szlovákiában felépített és moderni­zált üzemekben a korszerű technika a munkatermelékenység gyors növe­kedésének alapjává vált. Szlovákia előtérbe helyezése az ország ipari termelésének további fejlődésében biztosítja majd, hogy a hetvenes évekre a munkatermelékenység szín­vonala kiegyenlítődik. A munkatermelékenység szerinti ki­egyenlítődésben a legkomolyabb prob­lémát a mezőgazdaság jelenti. Szlo­vákiában a mezőgazdaságban a mun­katermelékenység 5—6 százalékkal alacsonyabb, mint a cseh országré­szekben. A mezőgazdasági termelés belterjességében levő különbséget a következő táblázat mutatja: 100 ha mezőg, területre eső: szarvasmarha fejőstehén 100 ha szántó területre eső: sertés 1934/38 Cseh- Szlo­ország vákia 1950 Cseh- Szlo­ország vákia 1961 Cseh- Szlo­ország vákia 65 37 65 38 19 69 33 41 21 69 32 51 23 37 78 69 109 128 A cseh országrészekben a produk- egyenlítődése e mutató szempontjá­tív korú munkaképes lakossŕg foglal- b ói sem fejeződött be. Azonban a koztatottsága kb. 3 százalékkal ma- het év0k p]oié { meetör­gasabb, mint Szlovákiában. Ez azt je- netvenes eVtK 01 |ele ez ls m e8 t or lenti, hogy Szlovákia gazdasági ki- ténik. ÜJ SZÖ 4 * 1963. augusztus 28.

Next

/
Thumbnails
Contents