Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-26 / 235. szám, hétfő

t I A Szlovák Nemzeti Felkelés gyermekeink szemében 'Augusztus 29-ét, a Nemzeti Felkelés évfordulóját ünnepli egy kis tárlat, amelyet a Csehszlovák—Szovjet Barátság Házában e hó végéig láthatunk. A Janko Alexy képzőművészeti kör 8—10 éves növendékeinek munkái beszélnek a közelmúlt sorsfordító eseményeiről. — Természetes, hogy a mester színvilágával, kompozíciós felfogásának nyomaival találkozunk a sarjadó és bontakozó tehetségű gyermekek pasztelljein. Mintegy húsz tanítványnak talán 40 képét, nyilván a munkák legjavát mutatják be a közönségnek. S ezek azt árulják el, hogy jó anyaggal s nem hibába foglalkozik oktatójuk. A látott világ jelenségeit formálgatják alakítják. A képzeletükben felidézett eseményekbe életet ős mozgást ls bele tudnak vinni. Egy-egy arcon fel-felbukkannak a jellemzőkészség jegyei. A légkörteremtés sem ismeretlen előttük. Partlzánfiúk és lányok gyermeklen naiv, vagy tudatosabban forméLt figurája, búcsú a családtagoktól, felgyújtott falvak, harc, kínzások és kivégzések, a felszabadító csapatok megjelenése és üdvözlése azok a jelenetek, amelyeket papírra vetnek. Kitűnik társai közül a 13 esztendős Bada teljesítménye. Nemcsak munkái száma, de komoly, korát felülmúló fogalmazása is meglepő. A Tömeges kivégzés, a Borzalmak éjszakája megdöbbentő. — A 14 éves Piják mozgalmas Menekülése is figyelemre méltó. Jó érzékre vall a 12 éves Spányi Éva Partizánlánya és Izakovifi Menekülés az égő faluból. Helyénvaló, sőt fontos, hogy felnövő fiataljaink ismerjék a múltat, s tudjanak ítélkezni a fasizmus gyilkos kegyetlensége felett. Ellenméreg ez, melyre — fájdalom — még mindig szükség van. Azt akarjuk, hogy a következő nemzedék szívét, agyát ne sötétítse el a lángokban álló otthonból menekülő családoknak, a kivégzéseknek és a borzalmak éjszakájának emléke. Ennek a nagyon természetes óhajnak megvalósulásához a torz fasizmus teljes kiküszöbölésére s a világ népeit egyesítő békére van szükség. Bárkány Jenőné A hídépítés is lehet szenvedély Napbarnította izmos testű,, kemény kötésű „legények" dolgoznak a hlohovecl új hídon. „Megnedvesítik" kérges tenyerüket, a hajtókarral működő indító gépemeltyűkkel tovább nyomják a síneken gördülő piros betonozókocslt. Nagy erőfeszítések árán is csak millmétereket halad előre. Jajgat, nyöszörög, de feltartózhatatlanul nyomul a cél felé. Ugyan hányszor kell még végigerőlködni ezt a három métert? Tízszer, tizenötször? Ez már nem sok, hiszen a híd jobb szárnya elkészült, s a bal oldalából is szétível vagy tizenöt méter. A jobbszárny küszöbén már az utat betonozzék, s csakhamar az aszfaltot is ráönthetik. A piros kocsi végre helyére zökken. Az avatatlan szemlélő nem ls tételezné fel róla, hogy .micsoda okos találmány! Czobor Péter mérnök, építésvezető emlékeztet a hídépítés klasszikus módszerére, amikoris az épülendő híd tövében egy ideiglenes hidat vontak a két part közé, s láthatólag nem haladja meg a tizenhárom millió koronát. Megtörli verejtékező homlokát, s körülpillant. Bódító hőséget áraszt a forró beton, s a napsugarak csak fokozzák test- és lélekbágyasztó hatását. A derékig meztelen szerelők mégis fürgén illesztgetik a zsalukat a merevítő bordákra, s úgy tesznek, mintha tudomást sem vennének a lábuk alatt áramló, hűsítést kínáló folyóról. Az építésvezető követi szemlélődésem: — Leugorhatnunk, s fürödhetnénk egyet, ugye? Csakhogy dologidőben ml dolgozunkl Ez a parti tudja a kötelességét. Olyan emberek dolgoznak itt, akik Plešťanyban és Nové Mesto nad Váhobban kiállták a tüzpróbát. Pavol, Mendel, az idősebbik mester, harminckét éve építi a hidakat. Az építésvezető szerint ő a Doprastav legjobb mestere. Határozott; pontos, fegyelmezett és megköveteli a fegyeljövendőbeli híd előregyártóit ívrészeit mezettséget. Ami talán a leginkább erről csúsztatták a pillérekre. A pl ros betonozókocsi annyira leegyszerűsítette a hídépítést, hogy most mér nincs szükség ideiglenes hídra. A kocsi három méterre nyúlik kl a hídszárny végéből. Belsejét a szükséges méretre kizsaluzzák, majd a falak közti üreget betonnal tömítik. A betonba csöveket helyeznek, melyekben háromszáz atmoszféra nyomással kifeszített acélhuzalok szorítják keresztbe és hosszába a hidtestet. Ezt a hídépítő módszert úgyszólván „röptiben betonozás"-nak nevezik, mert még alátámasztékra sincs szükség. Koronában kifejezve milyen e módszer előnye — kérdem az építésvezetőt. — A trenüínl híd, mely majdnem száz méterrel rövidebb ennél kb. huszonnyolcmillió koronába került. Százhúsz ember öt évig építette. Ml harmincan ezt a hidat hatvanegy elején kezdtük építeni, s már a jövő év szeptemberéig, azaz, hogy kötelezettségvállalásunk szerint júliusig be ls akarjuk fejezni. A híd költsége előreSZÁLKA ES GERENDA Egy perjései asszony meséli: — Ezt hallgassa meg édesemi A múlt héten azt mondom a csőppségemnek: — Erigy, fiam, szedj egy kis kalászt a csibéknek. A gyerek fogta az ételhordót és kiment a tarlófa a szomszéd gyerekekitel. Böngésztek a gyerekek, de bezzeg meglátta őket a szövetkezet elnöke. Mit gondol, mit csinált? Bekísérte őket a nemzeti bizottságra és a fiamtól elvette az ételhordót! — Ammondô vagyok, hogy ha már nem szabad azt a kalászt böngészni, tört volna egy pálcát az elnök, oszt náspángolta volna el a gyerekeket. Nem szóltam volna semmit. De ilyen szégyent... Mert ugye az embernek van szeme. Látom aztán másnap, hogyan kerekezik az elnök rokona egy kévével haza. Aztán jönnek az asszonyok munkából. Mindegyiknek egy kéve a batyujábanľ No>«iondok ..., nagyban lehet? Várj csak elnök slvtársl ... Negyednapra hívnak az irodára, a gyerekekkel. — Elmegyek — mondom —, ha az elnök elvtárs ls ott lesz. El is mentünk, de bizony az elnökre hiába vártunk. Nem jött... Hát mit szfil ehhez ...? — Azt, hogy az elnök rövidlátó. Saját szemében nem látja meg a gerendát... (ks) |ó nála, az a következetessége. Nem dolgozik gépiesen, hanem munka közben is gondolkodik és értékesíteni tudja azokat. Igaz, ugyanezt elmondhatnánk a többiekről is... Majdnem mindegyikről. Nem azért majdnem (mindegyikről, mintha egyesek rosszul dolgoznának — az ilyet nem tűrik meg maguk közt —, hanem, mert Czobor mérnök alapelve, hogy az emberekről érdem szerint beszéljünk. S ez azt jelenti, hogy a mérnök ügyel az érdem szerinti jutalmazásra is. Egy ilyen kis közösségben rendkívül sokat nyom a latban az igazságosság. Segíti, neveli a gyengébbeket, de serkenti a jókat is. Mert ha a harminc ember közül csak kettő-három Is gyengébben dolgozik, mint azt a követelmények megkívánják, meglátszik az a kollektíva munkaeredményein. — Mindig ügyeltem arra, högy tisztességes, igyekvő embereket toborozzanak a csoportba — szólalt meg kisvártatva a mérnök. Ezek szerint a munkafegyelemmel — a lényegtelen kicsiségektől eltekintve — itt nincs baj. Bár a mérnök fiatal, nem számít kezdőnek. Tudja, tapasztalta, hogy egy kollektívában sok függ a vezető és a munkások közti viszonytól. Mindig őszintén beszél az emberekkel, és amennyire lehet, igyekszik elejét venni saját mulasztásainak. Akkor megy el az építkezésről, ha tudja, hogy minden szükséges munkát elvégzett. Tudja, hogy a vezető csak akkor követelhet rendes munkát a beosztottjaitól, ha maga ls tisztességesen dolgozik. A mérnök beszélgetés közben elárulta, hogy számára nemcsak mesterség, foglalkozás vagy hivatás a hídépítés, hanem szenvedély isi A munkások s a mester még csak megerősítették ezt az állítást, amikor arról beszéltek, hogy nem ismer akadályt, ha a hídról van szó. Például gyakran éjjel érkezik a nyersanyag, és ő az első, aki otthagyja fekhelyét, hogy a vagonok kirakásához fogjon. Ha kell, beül a Tatra Illés volánja mögé, s fuvarozza a cementet, vasat, vagy ami érkezett. Nemrég, amikor elfogyott a speciális • acélhuzal, s a bohumínl öntödék nem szállították le Idejében, ő maga Irt a miniszternek, aki azután Intézkedett. Nagy pöfögéssel teherautó gördült a híd lábához. Betonvasat hozott. A daru hatalmas karja máris mozdult, hogy segítsen a lerakodásban. Amikorra elkészültek, az óra mutatója a műszak végét jelezte. A betonozók, akik a Jobboldali szárnyon az utolsó simításokat végzik, beültek a vontatott ladikba, s lábukat a lomhán sodródó vízbe mártva hűsöltek. Miközben a csónak puhán siklott a vízen, mint mindig, most is szemügyre vették a néhány száz méterrel távolabb ívelő fahidat: él-e még, ép-e még? Azt a hidat ugyanis ezerkilencszáznegyvenötben építették, Ideiglenesen. Sebaj, csak addig kitartson, amíg az új híd átveszi a faladatát. Azután már nem lesz hídgondja Hlohovec városának, mert ahogy azt az építők mondták, ez az új híd örök, vagy ha nem is örök, megér jó néhány száz évet. A ladikból kiszálló betonozók jó ismerősként köszöntik a deszkából összetákolt létrákon kapaszkodó szerelőket. A néhány lépésnyire levő szállásukhoz sietnek, ahol hideg-meleg vizű fürdőszobák, tiszta ebédlő, televízióval, rádióval ellátott klub, s gondosan takarított lakószobák várják őket. Mert Czobor mérnök arról sem feledkezett meg, hogy a munkásoknak kényelmes, szép otthont biztosítson. „A jó munkának ez nemcsak feltétele, hanem nélkülözhetetlen tartozéka is" — vallja meggyőződéssel. Utolsóként ő hagyja el az építkezést. Jó gazda módjára körültekint: rend van-e a háza táján. Persze, hogy az van! Mégis, minden délután a saját szemével győződik meg róla, mert tudja, hogy enélkül nyugtalan volna az álma. SZABÖ GÉZA Bányászaink rekordja E Az ostrava-karvinai szénmeden E ce vájárai a napokban jelentős = eredményeket értek el a fejtés = gépesítése terén. Augusztus 24-én = például 50 514 tonna szenet jö= vesztettek kombájnok segítségével, E ami újabb rekordot jelent az egy E napra eső kombájnos széntermeE lésben. Az említett szénmennyiság E több mint 83 százalékát a kar= vinai üzemek dolgozói fejtették. = (CTK) Midőn az ember Idegen házba lép, első dolga, hogy alaposan körülnéz. Már az első benyomásból — a bú-^y^r torok elrendezéséből, a rendből, a tisztaságból — akaratlanul is, szinte tudat alatt levonja a következtetést a ház lakóiról. Furcsán hat, ha a háziasszony a délutáni órákban mentegetődzík: — Jaj, ma még nem volt időm takarítani... Mert hol a kezesség, hogy tegnap volt-e és holnap lesz-e ideje? Ugyanis a rendszerető ember nem érzi jól magát a rendetlen lakásban. Reggel csak úgy, mint délután. Az utazás ls efféle látogatáshoz hasonlít. Az ember belép a fülkébe és körülnéz. S az első benyomásból következtet... A bratislavai főpályaudvaron a Balt—

Orient Expressre (neve csábítóan hangzik) alig egy órával Indulása előtt kezdik a helyjegyek árusítását. S akkor az ember beáll egy éktelen hosszú sorba. Hosszú? Talán ennyien utaznának a nemzetközi gyorssal? Dehogyl Csak hát mindennemű helyjegyet egyetlen ablaknál, egyetlen személy árusít. Az aznapi nemzetközi gyorsra és a másnapi Tatra Expressre is. Az utasok — köztük németek, lengyelek, magyarok s talán más országokból is — Idegesen lesik a pályaudvar falióráját. A nemzetközi Indulása rohamosan közeleg. A jegykiadás pedig lassú... Ez hát az első benyomás. S akaratlanul ls felmerül a kérdés: vajon nem árulhatnák-e egy helyen az alig egy óra múlva Induló gyorsra és más helyen az órákkal későbbi, sőt másnapi gyorsvonatok helyjegyeit? Ez lenne a logikus. Lehet, hogy a vasútigazgatóság véleménye más. Néhány perces késéssel berobog a Balt—

Orient. Nem, tülekedés nincs. Hely akad bőven és mindenki megváltotta a magáét. MegtaláUTÄZÄS lom a kocsit, a kupét. S ekkor lélekben az elárusítönőt szidom. Miért pont nekünk jutott ez a kupé? A padokon, a padlón méz ragyog. Eredeti akác, ezt árulja el illata. De most nem az Illatát akarjuk élvezni, két gyerekkel és feleségemmel ülni szeretnénk. Talán egy vizes törülközővel letisztíthatók az ülések. A törülközőt áldoznánk ml, a vizet a vonatban keressük. Hiába. A nemzetközi gyorsban víz nem akad. A méz talán csak Jelkép. Ezzel akarják édesíteni az utazás keserűségeit. Mert a padokat vastagon lepi a korom és a hamu. Bármit is érintesz, fekete lesz a kezed. Elindulok az étkezőkocsi felé. Szódavizet vagy akár sört hozok, hogy lemoshassuk az üléseket. Az ötödik kocsin tornászom át magam éppen, amikor a kalauz elém áll: — Kérem a menetjegyet. — A kupéban hagytam. Különben ls már kezelték ... — Menetjegy nélkül nincs átjárás! Próbálkozom érvelni. Nem segít, az előírás nem számol sem bizalommal, se emberséggel. Mit ls tudhatja szegény kalauz, vajon nem potyautasként utazom-e és az étkezőkocsi csupán ürügy, hogy elkerüljem a Jegykezelést. És neki igaza van, az előíráshoz tartja magát. Visszafelé menet megelégedéssel nyugtázom, hogy a menetjegyen kívül nem kérte sem a megbízhatósági bizonylatot, sem őseim keresztlevelét... Valaki szememre vethetné, hogy amit Itt írtam, nagyon általános és szubjektív. Ám barátom, aki néhány nappal előttem ugyanezzel a vonattal utazott, ugyanilyen „élményekről" panaszkodott. Tehát a nemzetközi tisztátalansága egyáltalán nem véletlen, nem is szubjektív benyomás, hanem valóban általános jelenség. Elég szomorú. Szívesebben venném, ha esetem csupán véletlen lenne, mint azé a háziasszonyé, aki éppen akkor nem takarított, amikor vendégel érkeztek. Mert a látogatás és az utazás között némi hasonlóság ls akad. A külföldiek sokszor csak átutaznak hazánkon és ez idő alatt kizárólag a vonatban tartózkodnak. S akaratlanul, tudat alatt véleményt alkothatnak az első benyomások alapján. A piszkos vonatok (ahol még víz sincs) bizonyára nem Jó bizonyítványt állítanak kl hazánk, népünk kulturáltságáról. Sajnos, a végkövetkeztetés csak Ide lyukadhat ki... Alig tíz nappal később érkeztem vissza ugyanezzel a nemzetközi gyorssal. Štúrovón szálltam ki, a határállomáson jegyet váltottam és a pénztárnál érdeklődtem, vajon a 13,49 órakor Léva felé induló motorosnak van-e Csatától csatlakozása Ipolyság felé. —Hogyne, kérem. — Azonnal? — Természetesen. Restellkedve kell bevallanom, hogy Csatán két órát várakoztunk egy szennyes, legyekkel teli váróteremben. A motoros tisztaságáról kár is szót szaporítani. Kályhái alatt még a téli fűtés maradványai, korom és salak feketéllett. De mit is várhatnánk egy személyvonattól, amikor a nemzetközi gyors sem különb ... Apró bosszúságok, de bosszúságok. Naponta keserítik az utazók életét. Vagy talán valaki is feltételezi, hogy az utasok ezt megszokják? Nem! Nem szokják meg. Nem is akarják megszokni 1 Elvégre nem csupán benyomásokról van szó. Ennél sokkal többről. Az utas jegyet vált, tehát megfizeti az utazást. Ezzel a vasúttal szerződéses viszonyba lép. Az utas a jegy megváltásával ebbéli kötelességét teljesítette. A vasút pedig a menetjegy ellenében k öteles kényelmes utazást, tiszta kocsikat biztosítani. Amennyiben ez nem történik meg, nem teljesíti szerződésbeli kötelességét. Hogy az Utasok se angyalok? Igaz, ők is beszennyezhetik, bemocskolhatják a kocsikat, a kupékat. De a menetjegy erre nem jogosítja fel őket, a vasúti rend pedig egyenesen tiltja. S ha ez mégis bekövetkezne, a kalauz Jogosan felelősségre vonhatja őket. Sőt ez a kötelessége! De senkit sem kényszeríthetnek arra, hogy egy-egy utazás után tisztítóba kelljen szállítania öltönyét, ruháját. Itt csak az utasok rendetlenségére való hivatkozás nem lehet helytálló. Vonatjalnk tisztasága, vagy tisztátalansága, a tájékoztatás pontossága végső fokon egyesek munkához és emberekhez való viszonyát, kötelességtudatát tükrözi. S hogy milyen viszony ez a viszony, egyikünk számára sem lehet közömbös. Jogunk és kötelességünk tiltakozni a hanyagság, a kötelesség nem teljesítése ellen — utasok, vasúti dolgozók esetében egyaránt. Zstlka László. A közelmúltban közöltük, hogy a bratislava—

petržalkai Kovosmalt üzemben megkezdték az üvegipari gépek gyártását. Képünkön: Vígh József szerelés küzben. (Petráš — CTK — felv.) — * — A ružomberoki Észak-Szlovákiai Papír- és Cellulózgyárbói 65 önkéntes véradó jelentkezett ingyenes vér-: adásra. FOGYNAK A FÓKÁK a német tengerekben. Emiatt vadászati tilalmat rendeltek el rájuk Nyugat-Németországban. Köztársaságunk területén a brigádosok 52 991 órát dolgoztak le az első félévben. Társadalmi munkájuk értéke meghaladja a 676 millió koronát. Az ifjúság 11420 492 órával vette kl részét e munkából. A Német Demokratikus Köztársaságban 36 televízió készülék jut minden 100 családra. A televíziós készülékek gyártásában az NDK a 6. helyen áll Európában. Az idén több mint félmillió készülék készül az NDK-ban. SZAZ KILOMÉTERREL bővül a legközelebbi hét évben a moszkvai Metro hálózata. Okinori Kaja japán igazságügyin!-: niszter a kormány ülésén bejelentette, hogy japán fiatalkorúak 1962-ben 162 941 büntettet követtek el. Ez a legmagasabb szám a háború befejezése óta. A bűntettek többségét 14—15 éves fiatalok követték el, akik közül sokan gengszterbandákban tömörül-, tek. A Szovjetunióban hanglemezt adtak ki „A világűr hősei — Tyeresková és Bikovszkij űrrepülése" címmel. A lemezre a moszkvai rádiónak a szovjet űrhajósok páros repüléséről szóló adását, Nyikita Hruscsovnak az űrhajósokkal folytatott beszélgetését és az űrrepülők sikeres visszatérte után az SZKP KB plénumán tartott beszá-: mólóját vették fel. Az olasz rendőrség folytatja a szi-> cíliai maffia felgöngyölítését. Július közepe óta több mint 600 banditát tartóztattak le; nemrég sikerült kézre keríteni az egyik legnagyobb ban-. da vezérét, Giuseppe Marcellót. Leonardo da Vinci 1504-ben készült .Krisztus az orvosok között" című, 400 év óta elveszettnek hitt festményét találták meg, hírek szerint, amerikai szakemberek. A kép értékét 2,5 millió dollárra becsülik. 0

J TRANZISZTOROS zsebrádiót készít a világhírű berlini Stern Rádiógyár. A Micci elnevezésű rádió mindössze 100X60X27 milliméter nagyságú, súlya 170 gramm. Ugyancsak a Stern Rádiógyár rendkívül érzékeny új tranzisztoros autórádiók gyártását is megkezdte. A velvaryi templomnak a XVII. század második feléből származó festett barokk koporsókat tartalmazó kriptáját e napokban hozzáférhetővé tették a közönség számára. A velvaryi koporsók egyedülálló maradványai a XVII. század nemcsak hazai, hanem európai népművészeti alkotásainak. Egyre gyakoribb az Egyesült Államokban a bankrablás; számuk az 1956. évi 450-ről a múlt évben már 1250-re emelkedett. Az amerikai lapok közlései szerint lehet, hogy az idén „rekordjavításra" kerül sor. Ejtőernyőn ereszkedett le négy amerikai kutató Peruban, a 2200 méter magas Vllcabamba-fennsíkra, hogy felkutassa a dzsungel borította, ember nem járta hatalmas területet. ŰJ SZÖ 2 * 1963 sugusztus 29.