Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-24 / 233. szám, szombat

TEGNAP — MA - HOLNAP GONDOLATOK A LENGYEL FILMMŰVÉSZETRŐL A lengyel filmművészettel néhány év előtt különös dolog történt. A lengyel művészet más, dicsőséges történelmi hagyományokkal rendelkező ágai közül váratlanul az élre tört. A nemzetközi fórumon is éppen a lengyel film, és nem a lengyel színház vagy festészet vált a lengyel kultúra nagykövetévé. Ez a lelenség természetesen azzal is összefüggött, hogy esztétikánkban is elvetettük a személyi kultusz maradványait, és eltávolodtunk az alkotást uniformizáló, dogmatikus normáktól. Ebben a légkörben születtek meg a „Csatorna", a „Hamu és gyémánt" és Has „Búcsúzások" című filmje, melyek az európai kritika szótárába bevezették a „lengyel filmiskola" fogalmát. A múlt tematikája háttérbe szorul A múlttal való szakítás Időszaka, mely 1956-ban kezdődött, nem tarthatott a végtelenségig. Ma már a művészek, valamint a kultúrát befogadó széles tömegek hangulata az Intellektuális és társadalmi stabilizációt tükrözi egyre határozottabban. Ez a helyzet alapjában új problémákat teremt. A stabilizációs folyamat egyik legszembetűnőbb eredménye a szórakozás iránti fokozott érdeklődés. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy ez az alacsony ízlésnek való behódoláshoz vezessen. Sőt, a lengyel filméletben még hasznos, ösztönző jellege ls lehet. A „lengyel Iskola" (kivéve Andrze] Munk műveit: „Eroica", „Ember a síneken", „Kancsal boldogság") a romanticizmus, emócionalizmus jegyében született és fejlődött. Ezen a hangon sokkal könnyebb volt beszélni a tegnap pusztulásáról, mint ma a társadalom átalakulásának lassú folyamatáról. Az utóbbi időben kialakult egyik fontos irányzat már nem magával a háborúval, hanem a háború és a béke lélektani összefüggéseivel foglalkozik. Kiválik közülük Wojciech Has „Szerelemre vágyom" című fllm|e. Has egy népszerű színésznő életével Ismertet meg, aki, mialatt Párizsba utazik, visszaidézi múltját. A háború hajdan, mint naiv, kezdő kis színésznőn rajtaütött. A megszállás alatt egy híres amorózót kellett magánál rejtegetnie, s hogy megmentse, mindent feláldozott. Ám áldozata semmit sem használt. Az értéktelen ember a háború után összetört és öngyilkos lett, de az asszonyban mégis volt annyi erő, hogy visszatérjen az emberek közé. Has műve arra mutat, hogy a lengyel filmművészetben bizonyos törekvések élnek, melyek elsősorban a háborús élmények lélektani következményeit akarják bemutatni. Tadeusz Konwicki „Halottak napja" című filmje ls ezen az úton halad. Az ismert író maga állt a felvevőgép mögé. Azokat a morális sérüléseket nyomozza, amelyeket a mai negyvenéves nemzedék a háborúból magával hozott. Konwicki azt állítja, hogy kortársai a háború által valamiképp „megjelölteknek" érzik magukat, képtelenek a fiatalabb nemzedékek módjára reagálni. Alakjainak homályos és nyomott világában Konwicki mégis meggyújtja a remény kis fényét. Három siker Az elmúlt időszak három kiváló produkciója mai kérdésekkel foglalkozik. S ez talán jogcímet ad az optimizmusra. Közülük az első „Egy hang a másik világból", Stanislaw Rózewicz műve. Rózewicz nagy erénye, hogy felveti az „ember filozófiájának" vitás kérdéseit; az emberi lét olyan fájdalmas mozzanatait, melyeket egy időben a dogmatikus gondolkodás nem akart tudomásul venni. A film dísztelen formája pompásan szolgálja a témát, hibájául csak azt lehet felróni, hogy a végén átvált a bűnügyi cselekmény sínjére. A másik két film Roman Polanskl munkája, a „Kés a vízben" a mazurl tavak napos, vakációs légkörében játszódik, témája a pozőrködés szomorú komédiája. 1962-ben Velencében elnyerte a filmkritikusok díját. J. Rybkowski „A múlt kávéháza" című művében egy orvosfeleség a tehetséges muzsikus kedvéért elválik férjétől, könnyelmű szeretője azonban rövid Időn belül elhagyja. Évek múltán mindhárman összetalálkoznak. Az emlékek fátyola bizonyos lágyságba vonja az eseményeket. S a gondosan megformált alakok még egyszer szembenéznek egész addigi életükkel. A hétköznap Az említett három, egészében sikerült produkció mellett a mai valóság sok más, kisebb igényű művet is inspirált, melyek annyiban mégis érdekesek, hogy felhívják a figyelmet néhány, a lengyel filmet jellemző tendenciára és elképzelésre A „Kés a vízben" fiatal hőse édestestvére Has „Arany"-a hősének: ugyanaz a pózolás, könnyedség, értetlenség. A fiú, aki egy teherautó sofőrje, azt hiszi, elgázolt egy embert. Városából elmenekül az ország egy eldugott zugába, egy nagy bánya építkezésére, ott megváltoztatja eddigi könnyelmű életfelfogását. Érdekes megfigyelni, hogy éppen a serdületlenség, éretlenség, felelőtlenség milyen gyakran vonja magára a lengyel filmművészek figyelmét. A tendenciózus, társadalmilag elkötelezett film stílusát képviseli J. Passendorfer „ítélet" című műve. Itt egy statisztikában Is gyakran szereplő valóságos tény volt a kiindulópont: a szülői hatalommal való vlszszaélés. A rendező a gyermekért folyó vitában szembeállítja az alkoholizmusba süllyedt anyát és a nevelőszülőket, egy jómódú értelmiségi házaspárt. Megmutatja, hogy Ilyen ügyben minden ítélet csak megkárosítja a gyermeket. Arra kell törekedni, hogy ne kerüljön sor Ilyen bírósági tárgyalásokra. A szórakozás lebecsült problémája A komédia terén rokonszenves eredmények Is születtek. Ide sorolható a három fiatal elsőfilmes: R. Drobaczynski, J. Ritkiewicz és S. Zalewski „Jönnek a, jönnek a vendégek" című filmje. Ezt a bemutatkozást, melynek senki sem jósolt nagy jövőt, a jó ritmus, a friss szemlélet, és szokásainak éles megfigyelése egyik legjobb lengyel vígjátékká avatták. Másik érdekes komédia a „Gengszterek és filantrópok". J. Hoffman és F. Skórzewski rendezők közös filmje. Ez ls meglepetést jelentett, mivel ez a szerzői kettős eddig a lengyel dokumentumfilm forradalmasításában játszott szerepet. A nagy hagyományokkal rendelkező, tipikusan szórakoztató műfajban, mint például a bűnügyi történet, csak egyetlen komolyabb sikert legyezhetünk fel, T. Chmielewski „A két N úr"

1 című filmjét. Hiányzik a kezdeményezés a nézők — különösen a fiatalabbak — kalandéhségét, rendkívüli események, utazások vágyát kielégítő filmek terén. Sajnálhatjuk, hogy a „Keresztesek" külföldi rekordsikere után nem használtuk ki teljesen a színes történelmi látványosság lehetőségeit sem. Perspektívák A lengyel filmművészet ennek ellenére kezdi arányosan és harmonikusan figyelembe venni a nézőközönség nagyon különféle, de egyaránt jogosult igényeit. A fesztiválokon való részvétel szempontjából talán kellemetlen ez a helyzet, de a közönségéből — nem az. Egyes filmeseink nemrég azt állították, hogy a mai remekművekhez vezető út a hétköznapi megfigyelések, neorealista leírások, újságból vett konfliktusok szerény filmjein át vezet, és majd ezek a filmek később maguktól átváltanak értékes szintézisbe. Az utóbbi idők filmjel nem erősítették meg ezt a hiedelmet. Az igazság nyilván jóval összetettebb. JERZI PLAZEWSKI Nagy sikerű szabadtéri játékok Augusztus 20-án befejeződtek az egy hónapig tartó immár világhíres Szegedi Szabadtéri Játékok. A bemutatókon Csehszlovákiából is sokan részt vettek. Az alábbiakban röviden beszámolunk az eseményről. SZEGEDNEK — ennek a Tisza partján elterülő alföldi metropolisnak — nincsenek romantikus hegyei, mélykék tavai, nincsenek évszázados múltról regélő patinás műkincsei, és mégis megvan a maga hangulata, sajátos rónasági varázsa. Úgy emlegetik ezt a „napfény városát", mint az Iskolák, egyetemek székhelyét, melynek falai között fedezte föl Szentgyörgyl professzor a C vitamint, emlegetik édes-nemes paprikáját, halászlevét s világhírű szalámiját. Ezekhez a hírességekhez néhány évtizede egy újabb híresség ls csatlakozott: az évente megrendezendő szabadtéri Játékok. . A salzburgi Dőmtéren rendezett Jédermann-előadások alapján, a két világháború közötti években született meg a gondolat: — kihasználni a szegedi Dómtér Ideális akusztikai és architektóniai adottságait szabadtéri előadások rendezésére. Sajnos, a háború viharai megszakították a szabadtéri játékok láncolatát.. . 1959 óta azonban ismét évente megrendezik e nagyszabású kulturális találkozót. A Dómtér, a már európai hírű játékok színtere, hatalmas színpadával korlátlan lehetőségeket nyújt a rendezők fantáziájának s a legmonumentállsabb tömegjelenelek megrendezésére ad alkalmat. A hét- és félezer hallgató befogadására alkalmas nézőtér a legmodernebb hangerősítőkkel, tökéletes akusztikai viszonyokkal rendelkezik. A július 20-tól augusztus 20-ig évente megrendezésre kerülő műsor főbb pillérei a magyar zeneirodalom egy-egy gyöngyszeme mellett a próza, a „könnyebb" műfaj, és egy klaszszikus opera nemzetközi énekes gárdával. Az Idei játékokon ismét Erkel művel szerepelt. A Hunyadi László és a Bánk bán után egy kevésbé népszerű, de értékes mű, a Barakovlcs György következett. Erkelnek, a magyar nemzeti opera megteremtőjének ezt a művét az elmúlt idényben újította föl a budapesti Opera, s az akkori siker tette indokolttá a mű szegedi bemutatóját. A cselekmény középpontjában az ingatag szerb despota, Barankovics György áll, aki a törökök elleni harcban meginog, szövetségre lép a szultánnal. Népén elkövetett árulásáért azonban mint apának kel-1 bűhődnie, midőn halálos ágyánál megvakított fiait látja viszont. A SZÍNVONALAS ELŐADÁS clmszerejét robusztus erővel Fodor János alakította. Mellette Mátyás Mária, Házy Erzsébet, Simándy József és Palcsó Sándor nyújtottak maradandót. Második bemutatóként Shakespeare vendégeskedett a Tisza parton. A Dóm komor árnyékában játékos tündérmese kelt életre. Ide költöztek a Szentivánéj képzelt alakjai, hogy Puck vezérletével hajtsák végre szerelmeseket összekavaró vidám cslnjeiket. Itt voltak a mesteremberek, Theseus fejedelmi udvartartása, és felhangzott a műtől elválaszthatatlan mendelssohnl zene. A népes szereplőgárdában mindenki a helyén volt, hiszen olyan erők vettek részt az álom valóra váltásá ban, mint a híresen szép orgánumú Bessenyei Ferenc, az elegáns Darvas Iván és a „tündéri" Váradi Hédi. A mesterembereket Vackor jelmezéZALA JÓZSEF: (7 )i n i L ? /0 /7 /7 ( K KJLLLáJk Viaskodom a sorssal, és megkövezésemhez mert sokszor megcsúfolt. keresi a követ. Élnem kellett. Parancs szólt. Nem fogom várni tétlen. Az élet adva volt. Lefegyverezhetem, Ha egyszer itt az ember, ha viselt dolgaira létéről nem tehet, majd jól emlékezem. emberhez méltó módon Pálfordulásért szidom, élje az életet, azt mondja: taktika! meddig engedi sorsa, El szeretné hitetni. mert szent, hogy célja van; nem értem annyira még a molekula sem a szónak több értelmét. létezik céltalan. Lám, ö nem tévedett. Ha megrázkódtattak is Mindig jólértesülten az öldöklő napok, mondott ítéletet. ha földig tántorodtam, Utólag ő a józan, mégis ember vagyok. a megfontolt, okos. Mégha hinném is róla, A védtelennel szemben hogy erőmön felül kezében a fokos. zúdul reám a próba, Viaskodom a sorssal! és menthetetlenül Nem látok úgy, mint más? meg kell már magam adnom, Másoké a jó bor, s dal, nem, akkor sem lehet jutalom, áldomás! a küzdelmet feladnom, Oj életérzést ír az, s a tehetségemet kit szajhacsók hevít, a lét szemétdombjára csillagokig hazudja vetnem, mint Iim-lomot, megváltó elveit, amely, lám, gazdájára én -meg a földön járok, csak bút és bajt hozott. családom szeretem, ' Viaskodom a sorssal, hétköznapi dolgoké galádul bánt velem, minden dicséretem. kevés volt a barátom, Viaskodom a sorssal, tömérdek ellenem. mert élek, itt vagyok, Ki helyét jobban állta, hallgattatni akarnak, — úgy véli —, ám jöhet, de írok, szólalok! A két Duna között ZALA JÓZSEF VERSEI ^ ala József újabb verskötetének ^ címe éppúgy, mint a néhány évvel ezelőtt megjelent első könyvéé (Csallóközi útravaló, 1959) egy táj, egy kis országrész költőjeként mutatja be a szerzőt. A cím azonban ne tévessze meg az olvasót, néhány jellegzetes tájleíró versét kivéve a kötet legtöbb költeménye általános és átlagos jellegű: egy didaktikus hajlamú kezdő költő jóra, szépre nevelő szándékát tükrözi. Zala kiegyensúlyozott, szemlélődő, leíró, pedagógus költő, kevésbé lírikus egyéniség. Költői habitusának ezt a fogyatékosságát bizonyára nem tudatosította előző kötetének megjelenése után, mert sajnos nem adhatunk igazat e könyv rövid utószavának, mely szerint „második kötetének versei színesebbek, érettebbek, művészi tekintetben előrehaladást jelentenek". Az Igazi lírikus „lángoló szívével" rohan elői, s valami ünnepélyes belső feszültséggel hozza létre a verset, költőnk pedig egyes ciklusok élére is ilyen riportszerű, prózai elmeket állít: Csallóköz dolgos népe, Munkás napok reggele. Zalának komolyan el kellene gondolkoznia azon, ml a líra belső, tartalmi lényege, mert kötetének már első, bevezető költeményéből is hiányzik a lírai ihlet: posltja naiv, a lírával ellenkező didaktikus hajlama. Pl. Csak játszadozz c. versében kiütközik az apai, de banális okoskodás: ben Gózon Gyula vezette, míg a szerelmesek négyesfogatát természetesen az ifjú generáció képviselte. Az előadás meglepetése Puck megszemélyesítője, Hárkány Endre volt, aki igazi csintalan, kedves, örökmozgó manót formált szerepéből. Ezt követte — mintegy a játékok kulmináclós pontjaként — a nemzetközi gárdával előadott Trubadúr. A szereposztás igazán parádés volt. Leonórát, a szelemért önfeláldozó Verdi-hősnőt, Margherita Roberti, a New York-i Metropolitan tagja énekelte. A démoni, bosszút lihegő cigányasszony, Azucena, Zenaida Pally a bukaresti operából jött. Az öccsét kereső Luna grófot a ködös Albion szülöttje, Peter Glosspo keltette életre. Manrico, a trubadúr jelmezében a kékegü Itália küldötte, Bruno Prevedl, a milánói Scala tagja remekelt. A hazaiak élén Szalma Ferenc vitte el a pálmát. A második félidő eseménye Johann Strauss és Jókai Mór mesterműve a „Cigánybáró" volt. A mű híres szerepeit a budapesti Operaház művészei énekelték. Érdekessége és vonzóereje ennek az előadásnak abban rejlett, hogy a vezénylő karmester Eduard Strauss, a bécsi opera karnagya nem más, mint az Idősebbik Johann Strauss dédunokája. A bratislavai közönségnek is módjában lesz rövidesen megismerkedni ezzel a tipikus bécsi Iskolát képviselő karnaggyal, mivel a tervek szerint az ősz folyamán a Szlovák Filharmóniát is fogja vezényelni. A SZABADTÉRI előadások befejező akkordjaként a • Magyar Állami Népi Együttes lépett fel. Az elmúlt 12 év legsikeresebb számaiból „Magyar rapszódia" elmen állították össze műsorukat. VARGA JÖZSEF A hajnali műszakra sietők sűrűn koppanó lépte kelteget. Talpra ugrom. Nyitom az ablakot. A friss levegőt kortyonként szívom. Pihent sejteim raja felzsibong. Erőt sugároz minden mozdulat. Először a „levegőt kortyonként szí'-om" és a „sejtjeim raja" pongyola-kifejezések állítják meg az olvasót, de a költemény egészén végigvonuló tárgyilagos, objektivlsta hang ls, mely prózában, epikus versben megfelelne, de a lírától egészen mást várunk. A líra szubjektív műfaj, melyben a tárgyi valóság csak a költő belső világán, énjén átszűrve, közvetve tükröződik. Zala pedig inkább tényeket közöl, mint élményeket. Igaz, néhány költeménye kivételt jelent: főként a családi életét ábrázolók és egyes tájleíró jellegűek. Ezekben szépen megcsillan képalkotó fantáziája ls; pl. ügyesen sűríti egyetlen képbe mondanivalóját a Köd c. költeményben vagy a Hajnali szonettben. Az éj órtás, ébenszín köcsög, áll a táj kerek asztala fölött, s míg mélye tejszín-távolt tartogat, színén hordja a habcsillagokat. Már pitymallik, mikor egy rőt korong tűnik fel, gurul, s a köcsögnek ront, mely felborul, s akár a tej csorog nedve a földre, színén hab ragyog. (Köd) Családi költészetéből példás harmónia, szerénység és Igazi férji szeretet sugárzik. Ebből a témakörből a legszebbek közé tartozik Csak veled együtt c. verse, de ihletését alighanem Petőfi Fa leszek, ha fának vagy virága kezdetű költeményének köszönheti, mint pl. a következő sorok mutatják: „Pázsit vagyok, te vagy rajť a virág. / Szirom vagyok, te illat vagy s a szín. / Csak fa vagyok, s te gyümölcsteli ág / Csermely vagyok, s te virág partjain." Néha azonban családi költészetét ls ellaGyermek példád is híven bizonyítja: elsődleges a tett, s nem a henyélés. Csak játszadozz! Nem céltalan a játék! A kötetben található számos szonett talán azt a hiedelmet próbálja igazolni, hogy a szonett a legnehezebb versforma, s első kötetének megjelenése után Zalát egyik kritikusa fokozottabb formai műgondra fordította. • ény, hogy minden valamirevaló versíró tud utánozni bármely hagyományos formát, de a szonett bizonyos belső feszültség, drámaiság nélkül öncélúvá válik, ilyen gyakori előfordulása pedig egyhangúságot eredményez. Néha viszont a költőt annyira cserben hagyja az ihlet, hogy még a vers sablonos formai kellékelre sem ügyel; pl. a békeharcról szóló Számvetés csak frézis prózában: „Több mint egymilliárd torok kiáltja már: „Békét a világnak!" Békét követelünk: gyermekeinknek a kacagás örömét, minden anyának a valósuló reményt, minden dolgozónak jő termelést, sikert, a művészeknek meg: hirdessék, ml a szép: a békét, mindenek éltető elemét." „A költő... a hangyáktól vesz példát" — állapította meg Sas Andor már első verskötete megjelenése alkalmából. Zala természetét valóban főként a szorgalom, a szerénység, a kiegyensúlyozottság — csupa nemes emberi tulajdonság — jellemzi, a lírikus magatartásához mégis közelebb áll a szenvedélyesség. Többek között azért ls, mert a lírikus nem lehet átlagember, hanem határozott, pontosan megkülönböztethető egyéniség. Minden Igazi lírai mű elsősorban saját alkotóját, a költőt jellemzi, míg az elbeszélő mű szerzőjének meg van engedve, hogy művét mások Jellemzésére építse. így érthető az a látszólagos ellentmondás, hogy a lírikus annál tökéletesebben ábrázolhatja az objektív valóságot, mennél tökéletesebb szubjektívumának, Individuumának kifejezése. Első kötetével összehasonlítva nem látunk lényeges fejlődést Zala költői nyelvében, stílusában sem. Nagy számú stilisztikai hibát és prózaként ható „lapos" verssort lehetne a kötetből összeírni; csak példaként említünk néhányat: „beléfojtanám a rtiérgem" (84. o. csak az övét fojthatom bele), a rétet többször gabonatábla értelemben emlegeti (aratják, gabonaszemet érlel), az olvadó fagy „föle páraként száll, fel az égnek" (26. o.). A stilisztikai hibák a lírai dalban sokkal bántóbbak, mint prózai műben, hasonlóan rontják a költemény élvezését, mintha valaki téves billentyűt üt le a zongorán. A Veszteglő csónak c. költemény nyilvánvaló, találó szimbólumát Ilyen sorok zavarják meg: „Haragoszöld szín tarajok / dobálják, szenved, mert mer; (sic!) a sorsa veszteglés csupán, / cövek és lánc őrzi bután." A kötetet ízléses kötésben adta ki a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó. Tanácsos lenne a lírai kísérleteket időnként fűzött formában, olcsóbban is megjelentetni. CSANDA SÁNDOR 1963 augusztus 24. * ÜJ SZÖ 5